2006. december 27., szerda 01.29

Én, a Szeretet, Szeretem a népemet, és bízom bennetek

Én, Aki Vagyok, és Aki a Fény és a Szeretet, és a Fény és a Szeretet megszületett és megújult Gyermeke is Vagyok, köszöntöm Létedet.

            Kérdezted a minap, hogy hogyan tud majd Felemelkedni e Földön keresztül a Világ, a Világon keresztül népetek, s népetek által e Föld, e megszentelt Tér és Idő, amikor ma még oly sok a hitetlen és tudatlan, a csakis a pénz és az anyag világában élő, vagy inkább pusztuló, halódó ember, és a válaszom erre ez:

            Istennek Tervei néha valóban „kifürkészhetetlenek” és megfejthetetlenek egyszerű halandók, de a legtöbbször még a Hatalmas Tudatosságú és Létű Szellemi Lények számára is, de Isten mindig és minden körülmények között irányítója és Ura, megszabója mind e földi, mind pedig a más dimenziók síkjain folyó történéseknek és eseményeknek.

            Az, hogy Isten kidolgozott, vagy a számunkra és számotokra néha feltárt Terve esetleg nem úgy valósul meg, mint ahogy az az előttünk és előttetek is feltárt Tervekben szerepelt, ez nem jelenti azt, hogy az Isteni Terv hibás volt vagy nem volt tökéletes. Akkor, amikor egy Terv bizonyos részeiben (segítségképpen) feltárul, akkor tudni kell, hogy az a Tervnek mindössze csak egyetlen aspektusa, egy lehetséges változata, amely egy meghatározott, előre meghatározott Cél felé tart vagy mutat, és amelyben a segítő közreműködését kérik annak, aki előtt e Terv ezen része feltárásra, vagy pedig ismertetésre kerül. Az, hogy előtted feltárul bizonyos kicsiny része egy Tervnek, amelyben számítanak rád, vagy kérik a segítségedet, az még egyáltalán nem biztos, hogy abban a formában, ahogy te azt megismerted – majd meg is fog valósulni, mert minden Terv számtalan összetevőből és közreműködői részből áll. Mindenki, aki a helyén állva teszi meg a reá bízottakat, az a Terv megvalósulását segíti, és mindenki, aki a Terv ellenében vagy a feladatát meg nem téve tesz, az „ellene”, vagyis a Terv azon a módon való megvalósulása, de csak mint a megvalósulás „Útja” ellen tesz, hisz a Cél, a Célként kijelölt eredmény mindig és minden körülmények között (mert ez a Legfelsőbb Akarat) meg fog majd valósulni, csak egy más helyen is időben és módon.

            Akkor, amikor e népre vonatkozó, és már jóval „hamarabbra” tervezett Tudatosodási és ébresztési hullám nem tudott elindulni ez elmúlt évtized előtti században, vagyis még az elmúlt évezredben, ez nagyon nagy kiesést és késedelmet, és a népetek számára majdnem „végzetes” terhet jelentett, mert ismét olyan értékes Erő és idő veszett el, amely szinte már (földi erőkkel) nem is pótolható.

            Ezért lépett be a Terv egy másik kidolgozott fázisa vagy aspektusa, méghozzá az Isteni Éneken át való, rövidebb felkészülési és gyorsabb Tudatosulási idővel számító sokadik-sokadik Isteni Terv.

            Népetek olyan nagy lépésekben haladt az elmúlt két évben (már ami a Tudatosodási fokot illeti egyes emberekben és körökben), amik „kozmikus méretekben is” lehetővé tettek bizonyos más, korrigáló lépéseket.

            Akkor, amikor egyre több ember képes már közvetlen és élő kapcsolatot is fenntartani az Isteni Énnel vagy más Közvetítőkkel, akkor nagyon fontossá vált ennek a kedvező, bár kissé göröngyösebb útnak a megteremtése és lehozatala, megnyitása. Kicsit göröngyösebb, mert gyorsabban és nagyobb léptékben, ugyanakkor mégis az emberi tűrőképességet és tudatosságot is figyelembe véve kell egyszerre mind a társadalmi változásokat, mind pedig a múlt feltárásával és meggyógyításával egyidejűleg a jelen problémáinak a megoldását is elérni, és ugyanakkor mind a fizikai síkon, mind pedig a lelki és szellemi síkon is szétválasztott és pola-rizált, másfelől mélységes tudatlanságban és sötétségben tartott emberek lelkének és szívének a megnyitását is meg kell valósítani, és élővé kell tenni ez Új (Égi s földi) kapcsolatot.

            Egyházamról, az „Úr Egyházának” nevezett szervezetről sokat beszéltem sok helyen. Feladata lett volna a lelkek megmentése és megnyitása, és a Lelkeknek az Isteni Énekkel való kapcsolatának az imádságon és kéréseken keresztüli élővé tétele és megnyitása.

            Az egyház elfeledkezett erről, és csak olvassa-olvassa, unalomig magyarázza a Könyveket, és a Hívek lelki üdvösségéért és üdvözüléséért bizony szinte semmit, ismétlem: semmit nem tett. Hét évet, ismétlem hét szűk évet kaptak, amikor a házuk és a nyájuk körül rendet rakhattak volna – és II. János Pál, hogyha nem is teljes egészében, de a kezdő lépéseket megtette. Nem volt kívánatos ezért egyházamban a személye, és tettek is róla az ellenei, hogy mihamarabb átsegítsék őt e másik, már nem anyagi világra.

            Ő tett bizonyos, ha nem is elégséges lépéseket, és ezzel részben az egyházat, részben pedig a lengyel, illetve a magyar népet is segítette. Megmutatta, hogy egyetlen vezeklő személy is megmenthet népeket, és egyetlen Igaz és Tiszta szív igenis megmozgathat hegyeket – hát még akkor miket érhetett volna el, hogyha a szíve nem adja fel ilyen könnyen a küzdelmet. Egyedül tenni egy megcsontosodott és megkövült, önmagát foggal és körömmel védő szervezet ellenében nehéz, de mégsem reménytelen, mert a hívek, ha nem is az Igaz Hit reményében, de a pápát szeretve sok-sok erőt és képességet felvettek és átvettek tőle, mert szerették és szeretetett, vagyis volt Élő és Közvetlen, a szíveken át áramló Igaz és Tiszta Szeretet, és ezért e Szentatya, ha az általa vállaltakat maradéktalanul sajnos megvalósítani mégsem tudta, mégis csak megmentett egy népet és segített másokat, valamint elindított egy olyan folyamatot, ami az egyház igazi szerepére utalt, vagyis a közvetlen és tiszta szeretet megélését és annak élővé tételét segítette – különösen a halála és a temetése. Sajnos csak ezen a módon érhette el, hogy az egyház falain belül is megjelenjen és élővé váljon a szeretet – ha csak egy kis, egy rövid időre is, de mindenki, aki Igaz Hittel és Szeretettel volt jelen e napokban s órákban, azok akkor és ott megtapasztalták az Összefogás és Szeretet Igaz Hatalmát.

            Ő, mint „vezeklő” pápa már azon is dolgozott, hogy az egyházam vegye át majd a vezeklő Keresztet és botot – a népetektől is, de sajnos teljes egészében ez a vállalása még meg nem valósulhatott, mert még a saját népe, a lengyel nép Keresztje is rajta volt. Előbb azt kellett letenni, és csak ezt követően jöhetett a Terv azon része, hogy a magyar népben az apostolok által átvett és vitt Keresztet az „apostoli anya szent egyház”, úgy ahogy azt Krisztus Urunk is viselte – magára, vagyis a vállára vegye. A Kereszt vitele mindig önkéntes tett, és ahogyan a lengyel nép sem volt soha hajlandó átvenni, úgy az Én „Szent” Anyaszentegyházam sem szándékozott a terhet átvenni tőletek, mert látta, hogy a Kereszt mit tett veletek, és mert félt kimondani, hogy népetek más terhét viseli és más helyett, többek között az ő pusztításaik miatt is vezekel. Egyházam Keresztjét vittétek, azét az egyházét, aki kirabolta és kifosztotta a fél világot, és testi és lelki nyomorba döntött és elpusztított sok-sok népet és országot – s bizony nem akart vezekelni, nem akarta a Keresztet átvenni, és majdnem a lengyel nép terhe is visszaszállt a népre, de szerencsére II. János Pál az ő terhüket az utolsó pillanatban mégis csak letette.

            Tehát egyházam hét évet, hét szűk évet kapott, hogy legalább elkezdje kijavítani a hibáit és elkezdje feltárni a titkait, és bizony nem tett semmit, vagyis amit tett, az inkább még inkább a szégyenére válik: közfelháborodást, és már majdnem a háborús uszítás határait súroló kijelentések és intrikák – ez történt sajnos ez eltelt egy évet kicsivel meghaladó időben, és ezt már mind az Égi Seregek, mind pedig az Isteni és Istenasszonyi Erők is megelégelték, és a népetekről a terheket és a Keresztet Egy-Szer-űen áttették e méltatlan fiúra, és e fiú már csak az Atyai/Anyai Kegyelem által részesülhet gyógyulásban, de csakis akkor, ha minden általa félrevezetett ember és a saját bűnét is levezekelte és jóvátette.

            Mivel népetek kért, és ebben az évben már sokan voltak, akik mind a saját, mind pedig a mások bűneiért is vezekeltek – még ha ezt sokan nem is tudtátok, bár voltak köztetek tudatosan mások terheit is vivők!- és mivel Igaz és Tiszta szívvel és mindezt önzetlenül, vagyis nem elvárt jutalom, hanem egy majdani szabadulás reményében tettétek, ezért hozzátok ebben az évben – még ha ezt nem is így éreztétek – hatalmas segítségek érkeztek, hogy megszabadítsanak titeket minden már feleslegesen cipelt kötődéstől és tehertől – és apránként e nép a terhét (egymás között megosztva) szépen levezekeltétek. Csak annyit, amit még a saját fejlődésetek biztosítása mellet elbírtatok, mert nem a nép megsemmisítése, hanem e nép felemelése az Új feladat, és ebben minden tudatosan vezeklő ebben az évben már (tudatosan is) új feladatot vállalt. Sajnos volt, aki elvállalta a feladatot, de aztán ténylegesen később mégis nemet mondott, és ilyenkor bizony valaki átvette e terheit, és sokatoknak ezért volt ily nehéz és kusza ez az év, mert a saját vállalásaitokon túl még vittétek a kiesők terheit is, hogy majd az év végéig letehessétek a szükséges terheket. Már augusztusban látszott, hogy a Terv sikerül, és ettől az időponttól kezdve a kiesők helyére újabb emberek léptek be, és elkezdődött az Új, majdan együttműködő csoportok összerendezése, az egymással közös feladatot vállalt emberek és lelkek összeismertetése – és ettől az időponttól kezdve nagyon sok új és különös ismeretség köttetett – megnéztük, hogy kik azok, akik „szimpatikusak” egymásnak, és akik majd közös, ha nem is egymás melletti feladatokon dolgozhatnak.

            Sajnos az egyház semmit nem tett tisztulása, és a hívek megvilágítása érdekében, ezért a számára kijelölt türelmi idő lejártával nyilvánvaló volt, hogy az Új építésében reá nem számíthatok, és ezért már csak az volt a kérdés, hogy „időben és térben” mikor lesz alkalmas kapu, ahol megtörténhet a Kereszt-levétel és áttétel, és erre a megfelelő időszak a Téli Napforduló ideje lett, mert sok, nagyon sok magyar ember KÉRTE AZ ÚJ ÉLETET, ÉS AJÁNLOTTA FEL MUNKÁJÁT, EREJÉT AZ ÚJ MEGTEREMTÉSÉBEN ÉS ELINDÍTÁSÁBAN, vagyis kellő Erő volt jelen e népben, ami ÚJ VÁLLALÁSSAL Új Sorsot Teremtett. Egyházamban is voltak kérések és imák, hogy ezt a teher levételt és áttételt megakadályozzák, de a Fény, a népetekben feléledt és Égő Tűz és Szeretet-Láng erősebb volt, erősebb, és ezért a teher-letétel és áttétel 21-ről 22-re virradó éjjel, és ennek a rögzítése pedig a reá következő éjjel megtörtént. Sokan voltatok ébren és virrasztottatok ezen a két éjjelen, és sokan imádkoztatok és kértétek az Újat és Szabadítót, és népetekben e Gyermek ezen a két éjjelen megszületett. Késve, mert a Terv változott. Késve, mert sokan dolgoztak ellene. És késve, de még „időben” ahhoz, hogy a KÖZVETLEN ÚTON E NÉP HAZAJUSSON segítséggel, Égi és földi Összefogással és Egységgel.

            „Időt nyertetek”, egy keveset, pontosabban néhány hónapot visszanyertetek, és ez elegendő lesz, hogy a kezdő lépéseket még a tavasz beköszönte előtt megtegyétek. Megteszitek, tudom, hogy megteszitek, mert Én már látom a szíveiteket, és az azokban feléledt Új Fényeket – és hamarosan már ti is „látni” fogjátok és érzitek, és hamarosan már meg is értitek.

Ennek a mai tanításnak ez legyen a címe: Én, a Szeretet Szeretem a népemet, és bízom bennetek. Bízom, mert olyat tett, amit csak kevesek, és olyat fog, amire csakis ő képes: a Szeretetével fogja megnyitni a szíveket. Hamarosan megértitek, és meg is látjátok majd az „eredményeket”. Addig is: Szeressétek Magatokat és népeteket, mert az Égi Erő is nagyon Szeret és Tisztel Titeket. Szeressétek a Léteteket, mert a szíveteken és a Szereteteteken át (ugyanúgy, ahogy ebben az évben tettétek) nagyon sok Erőt és Fényt, Szeretetet bevonzotok és Élővé tesztek. Szeressétek a Léteteket, mert ez a záloga annak, hogy a népetek Új Életre keljen. Szeressétek, hogy általatok, a Ti Erőtökkel és Fényetekkel ez a nép Új Életet kezdjen. Úgy Legyen! Ámen, Ámen, Ámen, Ámen.

OmMaat Ré