20061220 - Én, a Szeretet kelek életre Benne(d)
Te, Aki olvasol, szülő is vagy, a jövő nemzedék felelős Teremtője. És Te, Aki olvasol, MAGad is születőben lévő gyermek vagy. Fordulj bizalommal a „felelős” Teremtődhöz!
2006. december 20-a, az esti ima utáni üzenet:
Én, a Szeretet kelek Életre Benne(d)
OmMaat Ré Vagyok, és köszöntöm Létetek.
Kezdetben nehéz az embernek megtalálni az Utat a fizikai síkon. Mert megszületik, és oly apró, oly gyámoltalan. Semmit nem tud a földi életről, semmit nem tud egyedül megtenni, meglenni sem képes a szülő, és különösen a szülőanyai táplálék és meleg nélkül.
Akkor, amikor egy anya türelemmel és szeretettel táplálja, neveli, tisztogatja a gyermeket, és ezzel biztosítja az életben maradáshoz szükséges alapvető feltételeket, még nem is sejti, hogy ki az a kicsi élet, akit a világra hozott, és aki pont az ő anyai szeretetével pottyant ebbe a Térbe és Időbe. Még semmit nem tud – pedig régen tudták, hisz a csillagok a születéskor bizony megmutatták (megmutatják), hogy mire született, és mit hozott az a kicsiny gyermek.
Mivel ma sokan már teljesen elfeledtétek a Csillagok Útját, a csillagoknak a számotokra hordozott üzenetét és jelentés-tartalmát, azt hiszitek, hogy egyforma egyen-neveléssel, és a megfelelő szülői gondoskodással, háttérrel, szülői segítséggel megtalálja majd a gyermek, hogy mire rendeltetett.
Nagy tévedésben vagytok, amikor azt hiszitek, hogy az egyen-nevelés segíti a gyermeket, hisz sokszor elnyomják a legjelentősebb értékeket, képességeket, míg máskor erőltetnek, és túlzott időt és energiát fecsérelnek teljesen értéktelen és értelmetlen dolgokra.
Ma, amikor „papíron” már iskolát is választhattok szabadon, (ugyanúgy, ahogy ezt eddig papíron megtehettétek az egészségügyi intézményekkel is) nyilvánvaló, hogy ez a szabadság, a választásnak ez a „szabadsága” látszólagos és kifordított, hisz csak nagyon kevesek azok, akik tényleg megengedhetik azt, hogy akár anyagilag is támogassák azt a formát, amiben a gyermekük valóban elérheti és kibontakoztathatja a tudásának a legjavát.
Iskoláitok, még a jobb szándékú pedagógusok ellenére sem alkalmasak sajnos sem az oktatásra, sem a nevelésre, mert olyan célzottan összeválogatott ismereteket és tananyagokat tanítanak, amik arra törekednek, hogy a „társadalom” számára hasznosak, „hasznot hajtók” legyenek majd a kikerült gyermekek – és senkinek (tisztelet a kivételnek) nem érdeke, hogy ezek a gyermekek testileg és lelkileg is ÉPek és EGÉSZségesek legyenek.
A megszületett élet még nem tudja, hogy mi vár rá, és szavaival, mozdulataival kéri a segítséget, a SZÜLŐI SEGÍTSÉGET, hogy eligazodjon ebben a kusza, és a Lélek számára nagyon sok nehézséget és megpróbáltatást hordozó világban.
Minden szülőnek feladata, hogy a gyermekével az első levegővételtől kezdődően együttműködjön, és együtt készüljenek a gyermek számára is sok megpróbáltatást hozó feladatra.
Amíg a gyermek építi a testi, és építi a Lelkét, majd a Szellemét, bizony sok nehézségen megy át mind a gyermek, mind a szülő.
Sok szülő valóban mindent megtesz azért, hogy a gyermekét mindennél jobban megismerje és szeresse, minden földi és Égi jóval is ellássa, megetesse, hogy legyen ruhája, cipője, „betevője”, otthona. De ma már egyre inkább csak mások számára teremtitek meg mindezt, és magatoknak a megtermelt munkátokból bizony csak nagyon kevés marad. Egyre fáradtabban, és egyre reménytelenebbül, kiábrándultabban néztek körül, hisz a munka, amit végeztek egyre nehezebb lesz, és a bér, amit kaptok, egyre kevesebb lesz.
Mindenért fizettek. Mindenért! Kétszer, háromszor fizettek mindenért. Kétszer, háromszor, ötször, hatszor annyit teremtetek, mint amennyi fedezi a ti saját megélhetésetek. Nem látjátok mindezt, mert elveszik tőletek anélkül, hogy tudnátok róla – és nem csak az adókra, nem csak a járulékokra, hanem hajókra, villákra, nyaralókra, szabadságokra, utazásokra… Mások gyarapodnak a ti munkátok által. És ezt látja a gyermek.
Ezen az úton tovább, emberek, így már nem megy!
Alig bírjátok már a terheket, és csak mentek, mentek, ugyanazon az úton mentek, pedig látjátok, hogy egyre nagyobbak a terhek, egyre többet tesztek, és egyre kevesebbet értek mint emberek, mert Lelketeket már nem értitek, elfeledtétek. Nem jut idő szeretni és örülni. Már nem vagytok képesek arra, hogy egy gyönyörű dallam hallatán a szíveteket megnyitva kicsorduljanak a könnyeitek, hogy megérezzétek abban a zenében, abban a néhány dallamban lévő, a lelketeknek írt és küldött üzenetet. Elfeledtétek, és a gyermek ezt látja, és szenved tőle már kicsi korában – mert nem kap elég törődést, szeretetet. Idegen emberekkel tölti majdnem az egész hetet. Alig van otthon, és otthon sincs idő a szeretetre, a mesékre, a játékokra, az ölelésre. És ha elvész az otthon melege – mi lesz a gyermekkel, a jövővel?! Ha nem tanul meg Élni a gyermek a Szeretettel, a Tisztességgel, a Becsülettel, ha csak erőszakot és számítást lát mindenhol – mi lesz így a jövő nemzedékkel? Milyen mintát rögzít magában, hogy majd továbbörökítse? Hogyan tanítjátok meg így az IGAZ ÉLETRE, és a VALÓDI SZERETETRE? Látjátok a félelmet és a bizalmat a gyermekek szemében – SENKI MÁSRA NEM SZÁMÍTHATNAK, CSAK RÁTOK, AKIK ŐKET LEHOZTÁTOK ÉS BEFOGADTÁTOK. Nincs más, akiben bízhat. És ha a szülőjében sem bízhat, akkor elpusztul, elbukik a Lélek.
Minden szülő és gyermek! Minden nagyszülő és gyermek! Kérlek, hogy próbáljátok MEGÉLNI és VISSZAHOZNI A CSALÁDJAITOKBA A SZERETETET! Kívülről nem jöhet, csak általatok. Kívülről nem jöhet, csak ha ti is akarjátok. Nyissátok meg a szívetek, hogy befogadhassátok! Nyissátok meg a szíveteket, hogy tovább adhassátok! Nyissátok meg a szíveteket akkor is, ha nem „divat”. Legyen kevesebb ajándék, de több szeretet és odafigyelés. Legyen kevesebb a sütemény, és több az egymásra odafigyelés. Játsszatok egy kicsit a gyermekkel, ha kibontja a csomagot, meséljetek a saját gyermekkorotokról, a saját régi karácsonyaitokról, a családi anekdotákról. Egy kicsit meséljetek, idézzétek fel a régi szép emlékeket! Hozzatok vissza egy picit (vagy sokat!) a régi Fényetekből, mutassátok meg Karácsonykor egymásnak az Igazi arcotok!
Ne harcoljatok!
Lesznek még harcok és kemény csaták, mert a Változás és az Elszámolás is már a küszöbön áll. Gyűjtsetek hozzá Erőt Fénnyel, Szeretettel! Mutassátok meg a gyermekeknek, hogy az Igaz Szeretet ideje jött el! Azé a Szereteté, ami Megváltja ezt a világot, és Ti megteremtitek számára és Önmagatok számára is az Új és Igaz Világot, ahol minden gyermek a Lelkével beszélhet, ahol tudottak és elismertek lesznek az átlagos vagy a különleges képességek, ahol mindenki a legjobbat hozhatja majd ki magából, és mindezt majd a „Közösség” teremti meg Magából – nem elvett pénzekkel, hanem Hittel, Erővel, Kitartással, Szeretettel. Mert Új Világ jő – s ez nem a pénz világa, hanem a Lélek és a Szeretet dominanciája. Úgy Legyen! Ámen, Ámen, Ámen, Ámen.
Kicsit ma még nehéz, de ne csüggedjetek! Apró lépésenként tegyétek meg az „első métereket”. Kicsiny lépésekkel, de a szív és a józan ész vezesse! És az Öröm, Megnyugvás és Békesség kísérje! Úgy Legyen! Ámen, Ámen, Ámen, Ámen.
Nagy feladat vár itt e népre. És nem bukik el! Már nem bukik el, mert sokak szíve kérte, és már sokan tesznek érte. Még nem mindig együtt, de az Egység hamar meglesz! Hamar! És mire eljő a tavasz – mindenki a helyén lesz! Kicsiny lépésekkel, de biztosakkal! Kicsiny lépésekkel, és a Szeretet Szent Erejével meglesz a Fordulat.
És nem lesz majd egymásnak idegen a szülő és a gyermek – és a bizakodó tekintetek már tudást és szeretetet rejtenek, amivel szülő és gyermek is végre Igaz, Saját Utat lel, és a saját úton (ha majd mindenki azon megy) az Egység Új Életre kel. Dicsőség a Magasságban az Istennek és az Istenanyának, és Boldogság, Békesség a Földön a jóakaratú embereknek!
Dicsőség és Béke száll erre a népre.
Dicsőség és Béke!
Szállj ma a népünkre! Amen.
OmMaat Ré
|