20061218 - Az én utam nem járom
2006. december 18., hétfő este
AZ ÉN UTAM NEM JÁROM
Mit tehetek Én, és mit tehetsz Te, egyszerű halandó, egyszeri és megismételhetetlen, Egy-SZERi és Életet hordozó élet?
Mit tehetek Én itt a Magasban, Magosban? Szórom a Magokat, és hívom, hogy „Éledj”, éledjen benned mindaz, ami Új, és megújult régi, Eredet.
Eredeztetem Létedet, Új Eredettel, Új Léttel. Mint ahogy István is Új királyi életet vett fel, úgy most egy Más Új Királyság éled Általatok és Bennem, Aki a Fény és a Szeretet, és Aki a Fény és a Szeretet Gyermeke is Vagyok, és hordozom Magjait az Újnak, és átadom mindazoknak, akik már készek befogadni az Új Életet.
Mindez persze nem könnyű, mint ahogy nem volt könnyű soha új sorsot indítani, és ehhez mindig egy elszánt, az átlagosnál is jobban elszánt, kicsiny Mag szükségeltetik, aki hajlandó befogadni és elindítani az Új Fényeket.
Fényetek (akik ezt akartátok és kértétek) sokat tisztult, sokat változott, sokatokban igen előrehaladott már az „állapot”, ami az Új felé nyit és mutat.
Sokatokban már csíráznak, vagy már ki is csíráztak és leveleket is hoztak e Magok, és ezeken a „leveleken”keresztül már Én, a Fény is Hathatok. Mindazok, akik még csak ott mélyen és legbelül kezdik meg az Életet, azoknak még Erő kell, hogy majdan (a Kosban) áttörjék a szilárd kérgeket. Erő kell, hogy kibújjanak a Fénybe, hogy táplálkozzanak és éljenek már Vég-re, ehhez azonban még a belső ébredés és a belső munka szükséges!
Mindezek csak képek. Képek, amik bennetek élnek, és segítik a megértést mindaddig, amíg a sötétben, a Föld mélyében, a legsötétebb anyag mélyében vagytok. Addig hiába hív a fenti Fény, még nem érzed az igazi melegét. Talán érzed, hogy a sötét egy kicsit fényesebb vagy melegebb, de mindaddig, amíg az Életet Önmagadban meg nem leled, és nem vagy kíváncsi hogy honnan jön e Fény, addig nem „látszol” Élőnek, nem látszol semminek, „csak” egy Magnak, lehetőségnek. Ha azonban Új Életet kezdesz, és nem riaszt az, hogy a „lényed” elenyész, és a földbe gyökeret, az égbe pedig szárat és levelet növesztesz, onnantól megújul az egész lényed, és már a Fényben élhetsz.
Tél van, és az idő kemény, s hideg lesz még nagyon. És a Magok, akik még a földben vannak, fáznak nagyon. Mindazok, akik kibújtak a földből és szárat, levelet növesztettek, elhullajtják a leveleiket, megtörheti még a szél a zsenge testüket, és megmérettetik mind, aki kibújt, hogy milyen erős lett.
Tavasszal már Új Fények jönnek, Új Levelekkel, és Ti, a földből kibújt, és most kicsit fáradtan vacogó ágacskák, száracskák – már majd az első Fényeket is élvezhetitek, és Új leveleitek is kinőnek hamar, hogy még hatalmasabbá, még erősebbé érjetek az Új Fény és Új Élet alatt.
Ez persze Mese – Mása annak, ami a Ti Létetek, fejlődésetek. NÖvényi képekkel, növényi élettel, amely részetek. Ti is, ahogy a növények, évről évre (ha csak nem vagytok egynyári növények) újra éledtek, és újjá éledt életetek még több Erővel és Fénnyel köszönt rátok, hogyha egészek, épek, az Égi és a földi Törvények szerint haladók vagytok.
Néha van olyan tél, amely eltöri az ágakat, megtépázza a növényeket, a házakat, a fákat – mert van ilyen tél. Ez a tél, egy ilyen tél megmérettetés: elég erős-e az élet, és ami nem üti meg a mértéket, az elpusztul. Sokan elpusztulnak mind az állatok, mind a növények, sokszor vagy néha emberek – mert megmérettetnek, hogy megütik-e a mércét, a mértéket: az Egységet.
Képek ezek, mert képekben talán könnyebben megjegyzitek vagy megértitek: ÉPPÉ KELL LENNETEK! Éppé, nem képpé. Nem halottá, hanem Élővé.
Képekben beszélek, mert a képeket talán megértitek, és mihamarabb már közvetlenül is, saját Életeteken át is segíthetek.
Kérjétek a segítségemet. Én, Aki a Fény és a Szeretet, és Aki a Fény és a Szeretet Gyermeke is Vagyok, Küldött, az Ő, a Mindenség és az Egy Küldötte, és az Úr Jézus Krisztus Küldötte is Vagyok. OmMaat Ré Vagyok, és OmMaat Ré-ként emberi, földi formában is Hathatok, hogy lássanak és halljanak azok, akikhez ma még más módon eljutni nem tudok. Célunk, az Égi Világ és Égi Segítők célja ez: még ebben az évben, de legkésőbb a jövő esztendő első felében elérni azt, hogy Isteni Énjeitek hozzátok közvetlenül szólhassanak – és ez egyáltalán nem elérhetetlen és megvalósíthatatlan idea vagy Terv, mert ennek a Magjai már (mindben, akinek a szíve vagy a lelke kérte) Bennetek! Áldottak, Áldottak legyetek, akik ezt a nehéz és küzdelmekkel teljes évet mások megsegítésének szenteltétek, és számukra az Erőket és Fényeket kötöttétek és földeltétek! Áldott legyen minden Igaz és Tiszta szívű ember és Lény, és vezessen mindenkit a szíve és a Szeretet, mert ez utóbbi esetben (legkésőbb a jövő év második felében!) mindannyian a saját lelketeken át a saját Isteni Énjeitekkel beszélhettek, és Általuk az Egységet egyre inkább megélitek.
Kicsit gyors lesz a tempó, de ne féljetek, mert minden Erő és Tudás immár ott van Bennetek. Aki még nem volt képes befogadni az Erőit, azoknak Én Magam, OmMaat Ré segítek, mert Isteni Énjeiteken át Én Magam is segíthetek.
Kérem, hogy a Szűz Anya és az Úr Jézus Krisztus, és a Fény Egyesített Szent Serege mellett kérjétek Isteni Éneteket is, hogy (szíveteken és lelketeken át) KÖZVETLENÜL segítsenek. Ez utóbbi szavaim már nem képek! Legyetek Épek, Egészek, Isteni Énetek Által Meg-ÚJított Egyek!
Kérjétek és keressétek a szíveteken át az Új Fényt, Új Erőt! Úgy Legyen! Ámen, Ámen, Ámen, Ámen.
Szeretném tudni, hogy mit hoz a Holnap…
Szeretném tudni, hogy merre tart Utam…
Szeretném járni és Élni az Utam.
Már járom –
És utam nem teher, nem „járom”!
Az Utam Fény és Szeretet,
Mert a szívem az Istennel EGY lett,
És ha VAN, ha a szívemben ISTEN Jelen Van,
Akkor minden, Minden a Helyén Van!
Amen
OmMaat Ré
*****
2006. december 17. 0 óra 30 perc – Lendvai Katalin üzenete
Karácsony, Karácsony, Szent Karácsony!
E Szent Ünnepen a szívek összeérnek. A szívek, a Szeretet ünnepe Szent Karácsony. Szent, mert Urunk megszentelte eme napot. Fényével és áldozatával megváltotta világunkat, életünket. Szeretetével bearanyozta szívünket. Testét Fénnyé változtatván hozta el nekünk a békét, a megnyugvást.
A Szeretet Ünnepén e Krisztusi Arany Megváltói Fény árad a világra. Fények gyúlnak, gyertyák égnek, csillagszóró csillan, mely hirdeti a Fény felszabadulását, a Szent Ünnep eljövetelét.
Sokan álltok fátok, Szent fátok mellet az ünnep alatt, és lelketekben semmivé vész az Áldás. Nem tudjátok, honnan is tudhatnátok, hogy a Szent Fánk tüskéi Jézus Urunk töviskoronáját jelképezik.
Minden egyes fa ága egy Élet-utat jelképez, ami szerteágazik, de mindegyik a Fény felé, a csúcs felé, a korona felé mutat és törekszik. Ezen a Szent Ünnepen az Életetek Fája áll előttetek. Az az élet, amelyet az örök körforgásban bejártatok, megjártatok, kisebb nagyobb tapasztalással részt vetettek a ciklikus Én testet öltése folyamatában. Mindnyájan arra törekedtek és törekedtetek vala, hogy elérjétek a Fényt, ami a csúcson van. A fa csúcsára díszt helyeztek, - életetek megkoronázása, beteljesítéseképpen. Szent Karácsony ünnepén az Úr újra eljő közétek, megszabadítja szíveteket a fájdalomtól, az igazságtalanságtól, békét és szeretetet varázsol szívetek legmélyére.
Merjétek e szeretetet elfogadni és befogadni, a szeretet útját járni és beteljesíteni, a Fényt átadni a közénk érkező új nemzedéknek.
Szent ünnep, Szent ünnep. De mi tette Szentté? Urunk vére, mellyel megszentelte a szíveteket, a lelketeket, és felemelte a magasságokig.
Csillan a fény, játszik az üveggömbön, csillagszóró csillan, jelezvén az ünnepet. Áldott ünnep ez a nap, és a többi szent nap is. De vajon hány embernek hoz áldást, megnyugvást? Hány ember költekezi túl magát, erejét megfeszítve, élete, léte árán, hogy a másiknak örömöt, fényt hozzon?
Mi ér többet? A csendes, lélekben meleg, fényt hozó és árasztó szeretet, és szerény ajándék, amit tiszta, békés szívvel adsz, teszel Életed fája alá.
Mi ér többet? A zaklatott, örömtelen, drága pénzért megvásárolt ajándék, amely mögött nem húzódik meg a lélek csendje, rezdülése, békéje…
Gondolkodj ember, és végre ébredj már fel! Gondolj őseidre, Magyarjaidra! Ők hogy is ünnepelték-e Szent ünnepet? Próbáld meg visszahozni a régi varázst, ami meggyújtja, megmelegíti a szívet és a lelket, és így megszenteled te is az ünnepet.
Fények játszanak, villódznak, örömteli ünnep. De sajnos hány embernek hoz ez az ünnep fájdalmadat és sebeket? Kinek azért, mert egyedül ünnepel, és magában nem tudja átérezni a lélek melegségét, megnyugvását. Kinek azért, mert nyomorban él, a nyomorúságosnál is nyomorúbb életet mért rá a sors.
Az Úr azt szeretné, ha békében és boldogságban élne minden ember a Földön.
Magyarjainak nem ilyen ünnepet szánt. De a Magyar túlélő és felemelő, tanító Nemzet. Példát mutat, - így is lehet ünnepelni csendben, ki gazdagon – ki szegényen. De meddig mehet el a szegénység határa? Ki tudja ezt?
A baj ott van, amikor már a lélek szegénnyé és száműzötté válik, és nem teljesíti be saját feladatát. Óvakodjatok ettől, hogy soha ne történjen meg!
Fény árad a szívekbe, lelkekbe, bearanyozván azt. Fénnyé válván, váltván a gondot, a bút. Örüljetek egymásnak, a szívek, a lelkek érjenek össze!
Áldjátok meg és szenteljétek meg a napot! Tartsatok Úr-vacsorát, áldjátok az Urat, a Fényt, amely újraszületik.
Csillagszóró csillan…. És lassan szertefoszlik a varázs. Rohanó napok jönnek, újra jönnek, szétoszlik a család. Hétköznapjaidban, napjaidban próbáld visszahozni a varázst, próbálj meg Emberhez méltón élni, és beteljesíteni küldetésed! Próbálj kilépni a rohanásból, és a Lelkedbe nézni, Lelkedhez közel kerülni, és egyesülni a Te Szent Lelkeddel, mert minden ember Szent, Isten teremtménye!
Áldottak legyetek Ti, áldottak legyetek Ti, akik a Fényt hozzátok, a Fény útját megsegítitek, és beteljesítitek a Szent Életetek, Énetek, küldetésetek által.
Próbáljatok minél több embert a Fény útjára, Magjára terelni, hogy Mag-ában is fellobbantsa, és járhatóvá tegye eme utat!
Áldott, Kegyelemmel és Kegyelettel megszentelt, békés, lélekben gazdag ünnepeket – Fényhozót és -árasztót kívánok minden Magyar embernek. Így legyen!
Ámen! Ámen! Ámen! Ámen.
|