2006. december 16., szombat 23.02

Esti gondolatok –

még a döntés előtt

Én, Aki Vagyok, és Aki a Fény és a Szeretet, és Aki a Fény és a Szeretet Gyermeke is Vagyok, NEKED küldöm most szavaim, és kérem, hogy hallgasd meg.

            Vannak olyan napok vagy hetek, sőt néha évek, évtizedek, mikor „nem történik”, látszólag nem történik semmi – ilyenkor érik a Terv és a Feladat. Isteni Énjeitek elmúlt éveitekben, és sajnos az elmúlt évtizedben azon dolgoztak, hogy benneteket ez nagy le- és eltérés után saját utatokra, vagy ha az már nem lehet, akkor egy másik, eredményhez és célhoz érő útra tereljenek. (*Megjegyzésem: Egy korábbi írásban beszéltek arról, hogy a magyarság a 90-es évek elején egy hatalmas fordulatra készült. Ekkor össze kellett volna fognia az idősebb, tapasztaltabb korosztálynak a feltűnt fiatal friss erővel, és összefogásuk felemelhette volna e népet. Az összefogás elmaradt, a fordulat elmaradt – és az a sok-sok magyar ember, aki évek és évtizedek óta készült erre a fordulatra és az azt követő életre – MIND elvesztette a feladatát. Nekem például jogászként lett volna feladatom az „Új Rendben”, ezért végeztem el a jogi egyetemet. Miután a fordulat nem történt meg, a teljes vállalásomat elvesztettem. KJ.)

            Isteni Énjeitek ismernek titeket, ismerik gyengéiteket és erősségeiteket, látják a még szunnyadó, és a már felébredt képességeiteket, és Ők azok, akik a (Teremtő után) a legjobban ismernek titeket.

            Számtalan nehézséggel néztetek szembe elmúlt éveitekben ti is, és Isteni Énjeitek is, mert sem a várt „társadalmi-politikai” fordulat, sem pedig a kellő tudatszint emelés és Múlt-éledés nem következett be, és ez bizony sokatokat igen messze vitt eredeti vállalásotoktól, eredeti élet-tervetektől.

            Kezdetben, vagyis az Antal-kormány szégyenletes bukása idején nagy volt az Égben is a szomorúság, mert egy több síkon, hosszú évtizedeken át tervezett fordulat, és ezzel szinte az utolsó lehetőségetek is magyarságotok megőrzésére és felélesztésére, elmaradt. Elmaradtak a várt sikerek, és mind a művészet, mind pedig a történet-„tudomány” új, számotokra nem kedvező fordulatot vett. Hiába mentek el az orosz csapatok, máris egy (látszólag) másik csoporthoz kapcsolódtatok, és ők is szép lassan elfoglalták az országotok, és most itt a betelepült és „helyet” elfoglalt, megszállt csoportokra gondolok.

            Gondolkodjatok el kérlek azon, hogy elmúlt éveitekben és az elmúlt évtizedekben – akár a magyarság-kutatás, akár a nyelv-kutatások eredményei, vagy pedig a már feltárt eredményeitek megfelelő nyilvánosságot kaptak-e, gyermekeitek az iskolákban a magyar múltról tanulnak-e. Ismeritek-e eléggé azokat az elszánt embereket, akik iskolákat alapítva és előadásokat tartva igyekeznek fenntartani a „magyarság-tudatot”? És hogy Önmagatok megismerésének útján mennyit haladtatok? Sajnos sokan vannak még, akiket sem a magyarság-tudat, sem a lelkiség nem hat át, de mégis haladtatok. Haladtatok! Igenis haladtatok! Sokatokban ébredt érdeklődés az Ősi (és a nem annyira ősi) múlt iránt, és igenis jártok előadásokra és olvassátok a megjelent könyveket, és néhol már fóruma is van ezeknek az embereknek és könyveknek – az ébresztőknek, az úttörőknek.

            Elmúlt éveitekben sokat tettek e „magyarság-kutatók”, bár ők is elcsüggedtek néha – mégis tovább mentek. Mert nincsenek egyedül! Társakkal dolgoznak, és eredményeiket, nézeteiket  és elgondolásaikat egymással nyíltan, békésen vagy néha kevésbé békésen megvitatják… EGYÜTT TESZNEK, és egymást is segítik, és csak így voltak képesek Épként, Emberként átvészelni ez elmúlt 10-12 évet, és teszik ma is: ébresztik az ébredőket.

            Ezek az emberek (Molnár V. József és Szántai Lajos, Pap Gábor és a többiek, Makovecz Imre, és sorolhatnám még az egészséges magyar lelkű embereket) sokat tettek értetek, és most rajtatok a sor, hogy tanítókként előlépjetek. Tanácstalanság van még a szívetekben, és ezért kérjétek Égi Énetek és Égi Segítőitek segítségét és vezetését.

            Amit már megtanultatok, és ami már a „tiétek”, azt szűkebb vagy tágabb körben kezdjétek el továbbadni, a bennetek összeállt tudást vagy tapasztalatot osszátok meg másokkal – és ezért kezdjetek el töprengeni azon, hogy a már bennetek összeállt tudást kiknek és hogyan tudnátok (személyesen vagy írásokon át) továbbadni.

            Az Isteni Ének már kérik és várják az engedélyeiteket és a kéréseiteket, mivel itt és most, ebben a térben és időben csakis a Ti, a „földi emberek” engedélye alapján segédkezhetnek és tehetnek. Ha hívjátok a segítségüket, akkor utatokat, amit már jelentős részben korrigáltak vagy felújítottak, hamarabb meglelitek. Az Isteni Ének KÖZVETLENÜL segítenek, hogyha kéritek!

            Sok ma az ébredő, és ezért sok az ébresztő is – váljatok ébredőkből ébresztőkké, mert itt az idő! Tanuljatok, és tanítsatok, és saját tapasztalataitokat és élményeiteket másokkal, a most ébredőkkel megosszátok. Mindenki, aki hajlandó ébresztőként is közreműködni a Tervben, azok az elkövetkező hónapokban, években teljesen új életet, és teljesen új képességeket kapnak, amikkel Önmagukat és másokat is gyorsabban és alaposabban gyógyíthatnak és taníthatnak.

            Most tehát várjuk a „jelentkezőket” az Új feladatra. Akartok-e részesei lenni az Újnak, AZ ÚJ ELINDÍTÁSÁNAK? Akartok-e többet tudni, többet adni, többet tenni, hogy mind a népeteknek, mind az egész Földnek jobb legyen? És akartok-e igazabban és jobban, szeretőbben, és tisztességben élni? Mert bizony ezért még tanulni és tenni kell!

            Kérlek, hogy hozzátok meg a döntéseiteket:

• tovább az Úton a Fénnyel s Szeretettel, és ez
• milyen ütemben,
• milyen formában legyen?

Vállaljátok-e a gyorsabb, de fárasztóbb, és néha megpróbáltatásokkal is járó utat? Ez ma még LEHETŐSÉG – és nem jelent (el)kötelezettséget, de később, ha a tanítást és tanulást komolyan veszitek, akkor majd már nehezebb próbatételek is jönnek. Nem kell szenvedésre vagy véres áldozatra készülnötök, de okozhat nehézséget a gyorsabb haladás mind fizikailag, mind pedig mentálisan vagy pszichésen, és ezért, mivel ez még egy „kísérleti csapat” lesz, lehetnek bizonyos nehézségek, ahogy voltak elmúlt éveitekben is.

            Ha „összejön” a csapat – indul a folyamat. Amen.

OmMaat Ré