2006. december 8., p�ntek 7.33

�n, Aki Vagyok, �s Aki a F�ny �s a Szeretet, �s Annak Gyermeke is Vagyok, k�rem, hogy �rd, �s add tov�bb e Sz�kat. A Sz�zAnya k�r�s�t tolm�csolom:

            Magyarok! F�rfiak �s Asszonyok, Gyermekek �s Kisdedek! �n, az �r J�zus Krisztus �s az �r J�zus Krisztus Anyja k�r�ssel �s k�rd�ssel fordulok n�pemhez. V�laszolj�tok meg, �s tegyetek sz�vetek szerint.

            K�rdem �n: mikor volt rab a magyar saj�t haz�j�ban? �s mikor volt szabad?

            K�rdem �n: Mikor volt a magyar m�s ember szolg�ja? �s mikor MAGa?

            �s k�rdem �n: Mikor lesz �jra MAG a Magban, n�pemben?

            K�rdem �n: mikor fog �ssze �n-MAG-��rt, saj�t Mag��rt, Isteni Magj��rt, �s mikor lesz v�gre EGY �n-MAG�val, az �N MAGOMMAL, Fiam Magj�val, Fiam Erej�vel �s az �s�k Erej�vel �s Hit�vel?

            K�rdem �n: Van-e oly Er� ma T�rben �s Id�ben, ami EGGY� tehetn� megosztott n�pemet?

            K�rdem �n: Van-e oly er�s bennetek Hit �s Szeretet, hogy �tt�rje falait �rt�nak, s�t�tnek? Van-e oly er�s bennetek az �let �s �n-MAG-otok tisztelete, hogy fel�l tudjatok emelkedni T�ren �s Id�n, hogy majd visszat�rve ide meg�lj�tek a „K�ldet�st”?

            Van-e oly Er� sz�vetekben, mely megment �s felemel Titeket?

            Van-e oly Er� sz�vetekben, mely felismer Engemet?

            �s van-e oly Er� Rajtam �s Rajtunk k�v�l, aki nem �rtott, hanem seg�tett?

            N�pemnek kell d�nteni, �s Benne az Egy-�n-nek!

            Sok csat�t v�vtatok, �s sokszor vesztettetek, de n�ha m�g a vesztes�g is gy�zelemm�, az Igaz gy�zelm�v� lett. Dob� magyarjai sokan elvesztek, �s gy�zelm�kb�l m�gis, MA IS, sokan er�t mer�tenek.

            N�ha t�mad az ellen, �s el nem ker�lhet�, mert a Hont minden honban �l� v�deni k�teles. A Honban, ha igaz magyar sz�v dobog, nincs ellens�g, mert a magyar MIND �sszefog.

            B�zom bennetek, hogy e V�szben Eggy� lesztek, �s lesz Dob�, �s lesznek harcosok – mert az ellen nem k�m�l sem h�zat, sem papot, se asszonyt, se gyermeket – �s a Hon�rt, Magatok�rt (nem felt�tlen�l fel-, de) �ldozni az Isten nev�ben �letet az egyetlen Igaz �s Dics� tett.

            Eger n�pe �gy hat�rozott – �s gy�zelmet, Istennek �s embernek is tetsz� Igaz gy�zelmet Teremtett. Legyen ma Eg�sz n�petek Eger, hogy Holnap e n�pnek �j, �s Dics� napja l�gyen. Amen.

            „Krist�f apr�d egy remekm�v�, aranyos sisakot �s egy kis ez�stfesz�letet tett az asztalra. A karj�n m�g egy pal�stf�le k�p�nyeg is volt.

            Dob� h�ta m�g� �llt. Tartotta sz�tlanul.

            Gergely m�g egy j� rendet olvasott. Benne volt a jegyz�kben minden fegyver: kopja, gerely, pajzs, mindenf�le goly�, cs�klya, buzog�ny, kan�c, d�rda �s minden harci k�szs�g, amit nem a seg�ts�g hozott mag�val.

            Akkor azt�n Dob� f�lkelt.

            Az aranyos sisakot a fej�re tette, a v�r�s b�rsony kapit�nyi ment�t a v�ll�ra. �s bal kez�t a kardj�n nyugtatva sz�lott:

- Kedves bar�taim �s v�d�t�rsaim. A falakat l�tt�tok, most m�r a falakon bel�l lev� er�t is ismeritek. Ebben a v�rban van most a marad�k orsz�g sorsa.

A teremben csend volt. Minden szem Dob�n f�gg�tt.

- Ha Eger elesik, ut�na nem �llhat meg se Miskolc, se Kassa. Az apr� v�rakat ler�zza a t�r�k, mint a di�t. Nincs t�bb� ellen�ll�s. �s akkor Magyarorsz�got be�rhatja a t�rt�nelem a halottak k�nyv�be.

Komor szemmel pillantott k�r�l, �s folytatta:

- Az Egri v�r er�s, de ott a szolnoki p�lda, hogy a falak ereje nem a k�ben van, hanem a v�d�k lelk�ben. Ott p�nzen fogadott, idegen zsoldosok voltak. Nem a v�rat mentek v�deni, hanem hogy zsoldot kapjanak. Itt az �t pattanty�s kiv�tel�vel minden ember magyar. Itt mindenki a haz�t v�di. Ha v�rrel kell, v�rrel. Ha �let kell, �lettel. De ne mondhassa r�nk a j�vend� nemzed�k, hogy azok a magyarok, akik 1552-ben itt �ltek, nem �rdemelt�k meg a magyar nevet.

Az ablakon bes�t�tt a nap, �s r�sug�rzott a falon f�gg� fegyverekre s a falak mellett rudakon �ll� p�nc�lokra. T�nd�kl�tt t�le a kapit�ny aranyos sisakja is. Gergely mellette �llott. Pillant�st vetett az ablakra, azt�n a szem�hez emelte a tenyer�t, hogy a vez�rre n�zhessen.

- Az�rt h�vattam �ssze kegyelmeteket – folytatta Dob� -, hogy mindenki sz�mot vethessen mag�val. Aki t�bbre becs�li a b�r�t, mint a nemzet j�vend�j�t, nyitva m�g a kapu. Nekem f�rfiak kellenek. Ink�bb kev�s oroszl�n, mint sok ny�l. Akinek reszket az ina a k�zelg� zivatart�l, hagyja el e termet, miel�tt tov�bb sz�lan�k, mert meg kell esk�dn�nk a v�r v�delm�re olyan esk�vel, hogy ha azt megszegi valaki, meg ne �llhasson holta ut�n az �r�k isten szeme el�tt.

            F�lren�zett, �s v�rt, hogy mozdul-e valaki.

            A teremben csend volt.

            Nem mozdult senki.

            A fesz�let mellett k�t viaszgyertya �llott. Az apr�d meggy�jtotta.

            Dob� tov�bb besz�lt:

            - Meg kell esk�dn�nk egym�snak az �r�k Isten szent nev�vel ezekre a pontokra…

            Egy �v papirost vett fel az asztalr�l, �s olvasta:

- El�sz�r: ak�rmif�le lev�l j�n ezent�l a t�r�kt�l, el nem fogadjuk, hanem a k�zs�g el�tt olvasatlanul meg�getj�k!

            - �gy legyen! – hangzott a teremben. – Elfogadjuk!

            - M�sodszor: mihelyt a t�r�k megsz�llja a v�rat, senki neki ki ne �v�lts�n; b�rmit ki�ltozn�nak is be, arra semminem� felelet ne hangozz�k: se j�, se rossz.

            - Elfogadjuk!

            - Harmadszor: a v�rban a megsz�ll�s ut�n semmif�le besz�lget� csoportosul�s se kint, se bent ne l�gyen. Se ketten, se h�rman ne suttogjanak

            - Elfogadjuk!

            - Negyedszer: az altisztek a hadnagyok tudta n�lk�l, a hadnagyok a k�t kapit�ny int�zked�se n�lk�l a csapatokon nem rendelkeznek.

            - Elfogadjuk!

            Egy �rdes hang sz�lalt meg F�gedy mellett:

            - Valamit ide szeretn�k betoldani.

            A sz�l� Heged�s volt, Ser�d�nek a hadnagya. Az arca ki volt v�r�s�dve.

            - Halljuk – sz�ltak az asztaln�l.

            - Azt aj�nlom, hogy a k�t kapit�ny viszont a hadnagyokkal mindig egy �rtelemben int�zkedjen, valah�nyszor �gy fordul a sor, hogy ak�r a v�delemben, ak�r m�s fontos int�zked�sben a hadnagyok k�z�l csak egy is tan�cskoz�st k�v�n.

            - Az ostrom sz�net�ben elfogadom – sz�lott Dob�.

            - Elfogadjuk! – z�gt�k r� mindannyian.

            Dob� folytatta:

            - Utols� pont: aki a v�r megad�s�r�l besz�l, k�rdez, fele, vagy b�rmik�pp is a v�r megad�s�t akarja, hal�l fia legyen!

            - Haljon meg! – ki�ltott�k lelkesen. – Nem adjuk meg a v�rat! Nem vagyunk zsoldosok! Nem vagyunk szolnokiak! – hangzott mindenfel�l.

            Dob� levette az aranyos sisakot. Hossz�, sz�rke haj�t v�gigsim�totta. Intett a papnak.

            B�lint pap f�lkelt. Szint�n levette a s�veg�t, �s f�lemelte az asztalon �ll� kis ez�stfesz�letet.

            - Esk�djetek velem – mondotta Dob�.

            A teremben mindenki a fesz�let fel� ny�jtotta a kez�t.

            - Esk�sz�m az egy �l� Istenre…

            - Esk�sz�m az egy �l� Istenre – hangzott az �nnepi mormol�s.

            - …hogy v�remet �s �letemet a haz��rt �s kir�ly�rt, az egri v�r v�delm�re szentelem. Sem er�, sem fort�ly meg nem f�leml�t. Sem p�nz, sem �g�ret meg nem t�ntor�t. A v�r felad�s�r�l sem sz�t nem ejtek, sem sz�t nem hallgatok. Magamat �lve sem a v�ron bel�l, sem a v�ron k�v�l meg nem adom. A v�r v�delm�ben elej�t�l v�g�ig al�vetem akaratomat a n�lamn�l feljebb val� parancs�nak. Isten engem �gy seg�ljen!

            - �gy seg�ljen! – z�gt�k egy hanggal.

            - �s most magam esk�sz�m – sz�lt Dob�, k�t ujj�t a fesz�letre emelve. – Esk�sz�m, hogy a v�r �s az orsz�g v�delm�re ford�tom minden er�met, minden gondolatomat, minden csepp v�remet. Esk�sz�m, hogy ott leszek minden veszedelemben veletek! Esk�sz�m, hogy a v�rat pog�ny kez�re jutni nem engedem! Sem a v�rat, sem magamat �lve meg nem adom! F�ld �gy fogadja be testemet, �g a lelkemet! Az �r�k Isten tasz�tson el, ha esk�met meg nem tartan�m!

            Nem k�telkedett azon senki. L�ngolt mindenkinek az arca, mert t�z �gett mindenkinek a sz�v�ben. A Dob� esk�j�re minden kard kivillant. Egy l�lekkel ki�ltott�k:

            - Esk�sz�nk! Esk�sz�nk!...

            Dob� ezut�n �sszetrombit�ltatta a katonas�got. A v�r ter�n azoknak is elmondta az �t esk�pontot, amire odabent megesk�dtek. Megmondta nekik is, hogy amelyik�k f�lelmet �rez, tegye le ink�bb a kardot, hogysem meggy�ng�tse a t�bbit is. Mert – �gymond – a f�lelem olyan ragad�s nyavalya, mint a pestis. S�t m�g ragad�sabb. Mert egy pillanat alatt �tsz�ll a m�sikra. H�t itt a r�nk k�vetkez� neh�z napok alatt er�s lelk� emberek kellenek.

            Azut�n kibontotta a v�r k�k-v�r�s z�szlaj�t, �s �sszefogta a nemzetisz�n�vel.

            - Esk�djetek!

            Erre a sz�ra a v�rosbeli sz�kesegyh�z harangja megkondult.

            Csak egyet kondult, t�bbet nem.

            Mindenki a v�ros fel� tekintett. A kondul�s olyan volt, mint egy jajki�lt�s. Csak egy. S ut�na figyel� cs�ndess�g �ll az eg�sz t�jon.

(G�rdonyi G�za: Egri csillagok)

OmMaat R�