2006. november 17., péntek

Hív a Haza

Vagyok Aki, Aki a Fény és a Szeretet, Általa és Benne, Általad és Benned Élek. Élek, mert Vagy, és mert Az Vagy, Aki.

            Vagyonokat halmoztok, vagyonokat kergettek – meddig még, és mikor látjátok be: vagyon és pénz ugyanúgy múlandó, mint a test, amiben éltek, s ahogy testi valótok, úgy számotokra mindaz, amit anyagban, vagyonban felhalmoztatok, „távozásotokkal”elenyész. Enyészetté vált a sok „fényes” és nagy, és a sok kevésbé fényes de nagy birodalom, és már jelen korotokban is megéltetek számos, korábban elképzelhetetlennek és megvalósíthatatlannak hitt átalakulást és pusztulást. Kevésbé látványosak (sajnos) építő eredményeitek, a világ jobbá, igazabbá, szeretőbbé tételére tett erőfeszítéseitek, még ha ezért komolyan és elkötelezetten, és minden tőletek telhetőt (úgy érzitek, hogy) meg is tettetek. Mondtuk már: figyelmeztetés MINDEN rom, minden megmaradt maradvány: ember, itt a földön ez vár, ha csak az anyagban, s az anyagnak élsz. Háború, vagy természeti, „Égi” pusztítás – mindezek nyoma figyelmeztet, hogy te ne így járj, s életed Teljesebb legyen.

            Olyan változásokban és változásokat éltek, melyek teljes egészében, az alapjaitoktól kezdve felforgatnak mindent, hisz az alap, a széthúzásra és megosztottságra épülő társadalmak ideje, működési ideje és rendje lejárt. Változások lesznek nemcsak a térben és időben, hanem a test és a lélek legmélyének elrejtett indulatai és téveszméi is felszínre, „láthatóba” kerülnek. Sokan csak élitek megszokott, a polaritás rendje szerint épített létetek, és nem értitek, hogy egyre több indulat és feszültség, gyűlölség miért forr és „indúl” meg bennetek. Miért van az, hogy ha szÉPen, s a dolgod Rendben, rendesen teszed, akkor életed mégis úgy érzed, hogy nem arra (amerre te akarod) halad, és hogy valami, valami nagyon nagy baj van. Baj van, bizony nagy a baj, s a baj az, hogy csak a széthúzás, az indúlat dagad, és nincs indulás. Felszínre tör az indulat s pusztítás, és betölti a teret s az elméket, szíveket, és mindaz, amiért tettetek, amiért ti és őseitek, elődeitek éltek és tettek, szép lassan szertefoly, elenyész, s enyészeté lesz a lélek is, nem csak a test és testi való.

Sokan „feladtátok”: „ugyan, mit is tehetek ÉN, mit tehetek, hogy mindez a szutyok ne jöjjön felém, s ne pusztítsa a létemet?” Hogy mit tehetsz? Hogy itt és most, ebben a térben és időben, ebben a helyzetben mit tehetsz? Mit tehetsz TE, AKI VAGY? Aki Küldött, s a Mindenség fia és leánya, gyermeke, földre rendelt Teremtője Vagy? Mit tehetsz TE? CSAKIS TE TEHETSZ MEG MINDENT ezen térben és időben, NEKED, EMBERNEK VAN HATALMAD – s kérd az Égi, a Szent, a Törvény és Rend Szer-int NEKED járó Erőt és Tisztességet. CSAK TE érheted el, TE, AZ EMBER, hogy a holnap és a ma a te akaratod, a te SAJÁT (és remélhetőleg Égi Éneddel egyesült, nem pedig pusztán anyagi, földi) hatalmad és akaratod VILÁGOT, Új, és Igaz Világot TEREMJEN. S hogyan teheted mindezt? Hogyan teheted meg TE, az „egy”, az egyszeri földi halandó? Hát úgy, hogy erőddel, Égi és földi Teremtő Erőddel az Egyet, Egységet szolgálod és segíted. És ebben a szív, s ne pedig a félelem vezessen. A félelem és megosztás, az ellentétek szítása nem a ti, nem az Egység útja.

Vannak a látható, megnyilvánult, és még jelen levő politikai erők mögött olyan, eddig mindenki számára láthatatlanul működő és létező erők, amik „időhúzással” igyekeznek megtörni benneteket, mondván, hogy jön a tél, s az majd „lehűti” a kedélyeiteket, és majd örültök, ha a jó meleg szobáitokba hazamehettek. Melegek ezek a szobák, jó, igaz melegek? Vagy csak börtönök, amikért ti, TI nagyon is sokat, s erőn felül fizettek? Többet ér a „látszat”, s a szabott szabadság, mint a valódi, az Igaz, még ha nem is „túlfűtött” szabadság? Képesek vagytok-e eladni a lelketeket az omladozó, és hamar porba is dőlő „biztosért”? S mi marad nektek akkor, ha már nincs többé magyar föld? Mi marad? Hisz amikor földeteket elvették, szívetek megszakadt! Megszakadt, és sajog ma is, pedig népetek nem bűnös, nem büntetni való. És mégis bűnhődtök mások bűnéért? Kik vagytok ti, akik azt sem tudjátok, hogy kik vagytok? Kiknek a bőségét és jólétét teremtitek nap mint nap egyre betegebben, egyre elkeseredettebben, és még mindig életben, létben vagytok? Kik vagytok ti, akik ellen „néha” a világ is összefogott, és még mindig, még mindig itt, ezen a földön, ebben a létben, és MAGYAROK is vagytok?

MAGYAROK VAGYTOK! S a magyar büszke, és igazáért, HA KELL, akkor harcba szállt, harcba a törökkel, harcba más népekkel – védve létét, és bizony sokszor, sokan is védték köztetek e hont más életben és létben, és létetek most a bukás, enyészet légyen? Enyészet? Csak az anyag az, ami elenyész, a LÉLEK SOHA! Ha él benned a lelked, az az anyagnak nem fog meghunyászkodni soha. Soha, mert tudja, hogy csak az anyag az, ami elmúl, elenyész, és minden más örök, s Örök a Dicsőség. Őrzitek sok dicső, másokat, és titeket is mentő tettét népeteknek, és erőt, még ha e hősök sokszor el is vesztek, az ő emlékük és hitük ad nektek. Nándorfehérvár és Hunyadi, Attila magyarjai, Dobó hű, igaz, hont, népet védő magyarjai, a szabadságharcok neves és névtelen hősei egy jobb és igaz, Igaz Magyar, Igaz Emberi létért küzdöttek, s áldozták fel létüket, mert tudtak is hittek, s ezzel magyar, Igaz Létet (még ha sérültet is) de megőriztek, védtek.

            Népetek soha, soha nem tört a más ellen, csak élni, tisztesen és becsületesen, emberként, lélekkel és bölcsen, másokat segítően – ezt akart, s AKAR MA.

            Megosztott titeket az Új, az anyag divatos hatalma, s dívik bennetek a pusztítás hatalma. Nem ismered, hogy ki vagy, és hová tartozol. Nem ismered ki magad: melyik párthoz, melyik erőhöz is tartozol. Fiú vagy vagy lány, hívő vagy hitetlen? És családodban – jelen vagy, vagy ott is csak harc van? Segítik-e egymást az egymást szeretők, vagy mindenki fél: holnap meglesz-e a betevő, s átfordul másik oldalára? Hát nem MAGYAROK vagytok mind, egy ősi, dicső nép hősei? Nem dicsőbb Igazban, mint félelemben, szolgaságban élni? Nem dicsőbb egy Új, Igaz Világot (amiért majd áldanak unokáitok) Teremteni, mint egy széthulló, porladó, önmagát és népét is pusztító erőben végleg megsemmisülni? Bizony mind választ adtok erre hamarosan, mert megindul a végső, és győzelmet, az Igazak és Jók Győzelmét hozó roham. És hogy ez béke lesz vagy harc – az nagyban függ tőletek, e létet Teremtő és Élő, ezen időben és térben TEREMTŐ ERŐVEL, Tudatosan élő, igaz, hív, magyar emberektől.

Amen.

OmMaat Ré