2006. október 30., hétfő

Vagyok Aki, a Fény és a Szeretet, Általa és Benne, Általad és Benned Élek. Élek, mert Vagy, és Mert Az Vagy, Aki. Üzenetem ez:

SZERESD a Létedet, és ELNYERED Teljességedet.

Át nem hágható, számunkra és számotokra is át nem hágható szabály a következő:

csak és olyan segítséget kaphattok, ami szabadságotokat, szabad választásotokat nem korlátozza vagy gátolja, csak olyan és annyi segítséget adhattok másoknak, amivel a másik szabadságát nem gátoljátok, és szabad fejlődésének gátat nem szabtok. Tilos MINDEN OLYAN BEAVATKOZÁS VAGY HATÁS, AMIVEL A MÁSIK ELVESZTENÉ, VAGY AMI KORLÁTOZNÁ A SZABAD VÁLASZTÁSÁT, VAGY A VÁLASZTÁS SZABADSÁGÁT. Nem EGY a kettő. Egyik esetben a szabadság, és ezen keresztül a választás szabadsága, míg a másik esetben előbb a választás, és azon keresztül sérül a lét szabad megválasztása. Még egyszer: ha te olyan életet élsz, amiben szabadságodat lényegében nem korlátozza senki és semmi, még nem biztos, hogy feltétlenül szabadon választhatsz, hisz ismereteid vagy lehetőségeid hiánya is befolyásolhatja választásod szabadságát és épségét. Ha azonban eleve el vagy zárva a szabad választás minden, más számára nyitva álló lehetőségétől, akkor téged már létezni és választani sem engednek szabadon. Mindkét forma káros. Káros az, ahol a léted, és káros az, ahol a választásod nem szabad. Érezheted szabadnak és épnek egy ketrecben is magad, ha a szükségleteidet kielégítik, de addig, amíg nem tudod, hogy van élet a bezárt ketrecen is túl, addig nem dönthetsz szabadon a létedet és a kiteljesedésedet illetően.

Ti mindig tudtátok, hogy van élet a falakon túl, de éppen aktuális megszállóitok igyekeztek elhitetni veletek, hogy itt és most, ez elzárt térben is mindenetek meglehet. Hittétek is, bár vágytatok kívülre, de legmélyen tudtátok azt, amit az el-tartóitok csak sejtettek, azt, hogy a szíveteken át Minden Szabadságot elérhettek. És hogy mikor jön el majd az ideje? Szívetek majd elmeséli, megmutatja.

Szabad néphez nem illik a szolgaság. Ahogy a szabad ember is csak az Istennek szolgál, így népetek is Isten országa és népe. Járt itt sokféle népség és erő, de szolgaságra a magyar soha nem volt kényszeríthető. Elpusztult, meghalt, ha kellett, megtűrt idegen uralmat is, ha kellett, de szolga nép soha, SOHA nem lett.

Ki-szolgálni Újabban kezdtetek el egy másik, sokkal hatalmasabb népet, és MAJDNEM elvesztettétek a Küldetéstek. Istennek népe másnak nem szolgája, ahogy Atyja házában a Fiú sem szolga, hanem örökös, birtokos, az Atyai Ház várományosa, s nem pedig trónfosztó bitorlója.

Ennek a népnek HAGYOMÁNYA Van, és hagyománya a Teremtő Isten, és rajta kívül senki másnak a szolgálata, de minden hozzá forduló megsegítése és támogatása. Ennyi a hagyomány: Csak Egy Úr Van, és az az Isten, és Isten országában, Hazájában senki másnak szolgálója nincsen, mert Úr és Szabad mind, Aki az Istent szolgálja.

Hagyomány.

Elhagytátok, és szolgákká, majdnem szolgákká váltatok. Embert, és méltatlant embereket szolgáltok, és hamisságukat már-már szó és szavak nélkül elfogadjátok. Elfogadjátok létét Törvény-telenségnek, harcoknak, háborúknak, láthatatlan paktumoknak és szerződéseknek, amik kiszívják véretek.

Kemények e szavak? Kemények e Szók? Keményen sújt majd le Isten Ostora azokra, akik népet és embert butítottak és öltek, és Isten Ez országban hamarosan, nagyon hamarosan Rendet tesz. Lesújt majd Kardja, le mindazokra, akik e nép ellen tettek, és e nép életéből elvettek, létét, földjét, Koronáját, emberi és Isteni, Küldött mivoltját sértették és gátolták.

Nem a „nép haragja” sújt le, bár az is érthető lenne. Nem, ennél nagyobb Erő tesz itt majd Igazságot és Rendet, egyszer és mindenkorra figyelmeztető Rendet. Nem a nép pusztul, hisz a nép kér és remél, egy jobb és igazabb jövőért tesz és kér. És aki nem hallja a nép és az Új Idők szavát, azt majd eltalálja Isten Kardja vagy Ostora, és ez Így lesz, ez Így Van.

Bizonyos fokú makacsság ez az uralkodni akaró rétegtől, és ha bizonyos szempontból érthető is ragaszkodásuk a hatalomhoz és a pénzhez, a másik oldalról viszont érthetetlen, hogy a „felajánlott”, az Égi Erők által felajánlott lehetőséggel nem éltek. Nem buták, sőt sok szempontból nagyon is okosak ezek az emberek, és a szívük EGYRE TÖBB félelemmel tele, és nem értik: már nem ők játszanak, hanem csakis bábok egy asztalon, amiről minden, makacsságában mozdulatlan és élettelen bábút elsöpör a szÉl.

Isten Igazsággal mér, mert csak ezzel mérhet, és tetteiért kicsi és nagy is egyformán, Egy-SZERREL felel. Aki többet és jobbat kapott, az elszámolni is többel és jobbal köteles, míg aki csak kevéssel érkezett, az csak e kevésért felel. Minél több és nagyobb felelősséget és lehetőséget kapott valaki, annak minden terhével és következményével neki kell elszámolni. Aki egy népért lett felelős, annál számításba jön: mit tett az ellene és vele, népe hatalma alatt erősebb, igazabb és jobb lett-e, és bizony siralmas lesz minden „számolás”. Sokakat sújt majd örök átkozás, vagyis mindazok terhe, akiknek munkáját vagy létét tevékenységük ketté szelte-törte. Minden jaj és siralom egy-egy kő lesz rajta, és földi életében mindenki megkapja ellentételezését annak, amit tett. Ha jót tett, akkor a jót, és ha rosszat, akkor a sanyargatót. Bizonyos szempontból tehát érthetetlen, hogy ezen erők eddig semmit sem igyekeztek tenni a jóvátétel, vagy a kijavítás érdekében, és továbbra is folytatják életük, mintha mindenük rendben lenne. Lenézik a „szolgákat”, akik nem szolgálják őket, és félnek az erőtől, ami talán majd megindul, de rossz helyre néznek. Nem a föld, hanem az Ég indul meg és hoz majd dúlást-fordúlást mindazon erőkre, akiket az idők és a nép szava nem győzött meg.

Kemények e szavak? Kemények e Szók? Isten nem „büntet”, hanem Törvényeket, Szabályokat ismertet. Tudja mind, aki földi életet él: ok és okozat egymásba összeér. Ha bármit is teszel, azzal mások életére és létére is hatással leszel. Ha tetted, összhangban az égi és földi Törvényekkel, jutalmát el nem nyeri, akkor ott baj van, és nincs rend. Ha a munkás vagy dolgozó egész életében tisztességben, becsületben élve, tisztességes és dolgozó, becsületes utódokat, gyermekeket felnevelve éhezni kénytelen, míg a pénz és vagyon hipp-hopp egy más helyen „megterem”, akkor ott biz nagy a baj, s nagy lesz majd azoknak, kiké a „vaj”.

Ez Törvény. Törvény, és Hatalom. Égi, és az Égen ÁTható földi hatalom. Hatalom – Oltalom. Om, Om, Én, Aki Vagyok, mondOM: mind, aki Törvényeim ellenében tesz, most és mindörökké elszámolni lesz köteles tett tetteivel. „De hát minden az Isteni Akarat, és az Isten saját vérei-gyermekei ellen úgyse hat.” Nem hat. A hatás és ellenhatás, a kiegyenlítés viszont hat, és Isten, vagyis a Legfelsőbb Isten és Teremtő elszámoltat, mikor a játéknak vége. És a játéknak hamarost itt a vége, és elkezdődtek már felszámolásai és elszámolásai e létnek és léteknek, és ezt vezetőitek pontosan tudják, és ti is érzitek. Igyekeznek kibújni a Törvények és Szabályok alól, amit eddig sokszor megtehettek, mert Törvényei a Léteteknek számukra ezt lehetővé tették, de nem értik: ÚJ SZABÁLY JÖTT BENNETEK, ÉS MA NINCS EGYETLEN LÉLEK SEM A FÖLDÖN, AKIRE NE VONATKOZNA TÖRVÉNY ÉS SZABÁLY! A REND HELYREÁLLT! HALLJÁTOK MIND: SENKI SEM BÚJHAT KI TŐBBÉ ALÓLA, mert népetek idei ereje és imája behozta a Törvényt, az Újat, az Egész Földre és minden lényre vonatkozókat! És aki ezt nem érti, annak keserves lesz a sorsa. Kiskapuk és kiutak helyett jobban tenné, ha az Ég, és  a népe felé fordulna, hogy jóvátegye, kijavítsa amit tett – amíg még lehet.

Visszatérve a bevezető gondolatokra: mi minden kérőnek és tevőnek csak olyan és annyi segítséget adhatunk, amivel még megőrzi szabadságát és szabad választását. Mindenki csak annyi és olyan segítséget kaphat és vehet igénybe, ami feladata, küldetése teljesítéséhez, nem pedig feladata elvesztéséhez vezet. Én például lediktálhatnék százszor száz, szép és tartalmas könyvet, de azzal feladatodat elveszítenéd, mert vállalásod nem (pusztán) az írás, hanem más jellegű tanítás és gyógyítás. „Használhatnálak” mint szó-csövet, de csakis azt, és annyit mondok el, ami a te, és Általad a más fejlődéséhez szükséges. Lépned és élned neked kell ezzel, és hogy mit kezdesz ez üzenettel, ez már a te dolgod, a te választásod.

Nem szócsövek és nem bábok, hanem szabad akarattal, szabad lehetőségekkel rendelkező és bíró, Atyai és Anyai utódok, vagyis Isteni utódok vagytok, még ha ezt majdnem el is feledtétek. Emlékeztetlek: mind elmondhatatlan és hatalmas erőkkel és kincsekkel (tehetségekkel és képességekkel) érkeztetek ebbe a létbe. Igyekeztek elfeledtetni ezt veletek, de képességeitek-készségeitek mégis csak élednek és élnek, és így ébredésetekkel az egész világot segíthetitek. A mi feladatunk az, hogy segítsünk nektek megtalálni saját, csakis rátok jellemző utatokat. Segíthetünk felfedni kiléteteket, segíthetjük megtenni a kezdő lépéseket, segítünk, hogy ha kértek, de csakis annyit és úgy, hogy a feladatotokat el ne veszítsétek.

A feladat a tiétek. Csakis a tiétek. Mi csak segíthetjük lépéseitek és ébredésetek, de lépnetek, tennetek, szabad akaratotokból, már nektek kell.

Nem szolgák vagytok, hanem szabadok. Szabadon választhattok, hogy melyik a ti utatok, melyik utatokat járjátok. Van a Való, és van a káprázat. Az egyik az örök, a másik a KÁR-hozat. Nem a „p-OKOL”, hanem az elszámolás, k-ÁR-hozat. Ára van minden gondolatnak és tettnek vagy szónak. Ára, és a Törvénynek Tára őriz minden szót és tettet, s gondolatot.

„Nem olyan ez, mint az Ószövetség haragvó Istene? Ha valamit nem tettek jól az emberek, akkor őket a Föld színéről eltörölte?” Ez nem az Isten Haragja, hisz még ma is tanít és figyelmeztet, ahogy teszi ezt ezer év óta. Pontosan ti, a tanítók hirdettétek: Isten csak Egy van, és minden ember neki tartozik elszámolni, neki tartozik felelősséggel. Ha jó és igaz, becsületes életet élsz, akkor Isten Tervei és szabályai szerint élsz, míg ha mások életére törsz, azzal nem a haragját, hanem a Törvénynek a hatályát vonod magadra és Magodra, mert tetteid és azok következményei kihathatnak utódodra. Törvény ez, és nem harag. És ezt pont egy törvény-alkotónak magyarázzam? Nem haragszom Én arra, aki Törvényem ellen vét, de a Törvény az Törvény, a Szabály az Szabály, és mind, aki részt vesz az adott Létnek játékában, arra Hatnak a Törvények és a Szabályok hatásai, következményei is.

Még mindig csak figyelmeztetek, és kérem, hogy nézzen mindenki magába, és ha van hiánya, hibája, elrendezni valója, kezdje el mihamarabb mindezek gyógyítását.

2006. október 31., kedd

Folytatom az esti GONDolatokat. GONDolatnak hívjátok ti, magyar emberek az elmétekben vagy a szívetekben felmerülő és megfogalmazandó hatásokat. Gondolkoztok bizonyos, számotokra érthetetlen vagy különös eseményeken, majd megOLDÁST kerestek és találtok rájuk. Gondban élitek gondolataitokkal az életet.

Gondban lenni azt jelenti, hogy nem ismeritek a megoldást. Gondban lenni azt jelenti, hogy hiányzik valami, amire vágytok, vagy amire szükségetek lenne, és gondolati, érzelmi úton igyekeztek megoldani a helyzetet.

Gondolataitokkal teremtitek a gondot okozó világot, és érzelmeitekkel megerősített benyomásaitok alapján keresitek rájuk a megoldást. És a megoldás, a meg-ÁLDÁS mindig a szíveteken át, intuícióitok és megérzéseitek alapján érkezik meg. Énetek teremt egy hiányt a palettán, igyekszik gondolati úton betölteni és megoldani, és mivel vágyik a hiány teljes feltárására és megoldására, így a szívén át bevonzza a megoldáshoz szükséges erőket.

Elmétek egy különleges, de mégis csak erre a Földre kidolgozott eszköz és rendszer. Rendszerezni, rendet teremteni termett, de Rendet csak abban a világban képes teremteni és felfogni, amelynek a gyermeke. Földi fogalmaitokat és erőiteket több-kevesebb sikerrel képes rendszerezni, de már a „határ-mezsgyén” tudománya megáll, és a megosztott, kategorizáló módszereivel képtelen elfogadni és felfogni azt, ami ez érezhető és látható világon túli.

Elmétek azonban bizonyos körülmények között és bizonyos erők hatására mégis képes kilépni saját korlátai körül, méghozzá akkor, amikor megtapasztalja és tapasztalati szinten rögzíti a tiszta Szeretetet. A szeretet, mint érzés, mint elvált és megtapasztalt földi érzés és fogalom, szerepel az elme által elraktározott érzések és fogalmak, kategóriák között, az Egységben létező Szeretet azonban eredetében ismeretlen előtte. Vágyik valami új, valami minden addigit felülmúló érzelemre vagy érzésre, és ezért bizonyos körülmények között még a magasabb Énjeitek számára is megnyílhat, megnyilatkozhat.

Gondolataitok és fogalmaitok sok tekintetben a Földhöz KÖTNEK titeket, míg Magasabb Rendű Énjeitek meg nem mutatják nektek a „könnyebbik” részetek. Sokszor előfordult veletek: elindultok egy úton és a szív, a megérzés vezet, majd közbeszól az elme: „ez így lehetetlen, nincs semmi kapaszkodó, én erre nem megyek tovább, és csakis a jót, a biztosat akarom neked”. Elmétek számára az út, a fogódzók és kapaszkodók, biztos pontok nélküli út felfoghatatlan és veszélyes, és ezért gyakran támaszt (önmagában vagy a másban) kételyeket, mert érzi: olyan vizeken, olyan területeken evez, amely kívül esik minden fennhatósága alól, és ezzel, mint védekező rendszerével, élni kíván, hogy élhessen.

Bizonyos fokig tehát az erre a földi életre kidolgozott védekező rendszere, amely az életet védi, gátolhatja, akadályozhatja az ismeretlenbe való belépéseteket.

Mit tehet ilyenkor a szív és a lélek? Fel kell oldania a félelmeket, mert tovább a szív és az elme csakis ekkor, együtt léphet. Félelmeitek egy része, mint az ismeretlentől és a megsemmisüléstől való nagyon ősi és mély félelmek, sejtjeiteknek a legmélyén rögzültek. Meg kell „magyarázni” nektek Magatoknak és az elméteknek, hogy VAN út az ismeretlenben, s hogy az ismeretlenen túl van az Igaz, a Lényeg, aminek a megismerésére mind törekedtek, és csakis EGYÜTTES munkával érhetitek még el.

Elmétek, amint lassan elengedi félelmeit és görcseit, egyre gyorsabb és egyre nagyobb lépésekkel igyekszik megtalálni a saját útját, s az útját a szívvel, és bizonyos fokig kiszolgáltatott és védtelen lesz, hisz egy számára teljesen idegen világba merészkedik. Sérülékeny, és nehezen igazodik el az őt ért benyomások és hatások között, és valóban csak a bennetek kialakult és élő Rend és fegyelem az, ami megkönnyítheti utatokat ebben az ismeretlenben.

Az elme apránként, befogadó képességéhez és készségéhez mérten kap „megtapasztalást”, hogy valamilyen szinten el tudjon igazodni, vagy el tudja fogadni az őt, őket ért hatást. Sokszor van olyan, hogy az elme pánikkal vagy félelemmel reagál egy-egy útra, megtapasztalásra, és ezzel lezár bizonyos utakat, és majd csak jóval később, vagy pedig soha nem nyitja fel azokat a kapukat.

Az, hogy kinek milyen mélyek és nagyok a sejtjeiben rögződött félelmei, az részben idegen behatások, részben pedig karmikus, vagy lélekszintű emlékek függvénye. Sok módszer van ezen félelmek, ezen gátló vagy blokkoló, sejt szinten rögzített félelmek gyógyítására és oldására, és ma is ismertetek egyet. Ez egy olyan út és módszer, amivel sokan, nagyon sokan élhetnek és élnek, és mert hatása-erője itt és most felfokozva is jelentkezhet, ezért éljetek vele. Kicsit Kegyelmi-jellege is van, de a félelmek teljes egészében kegyelmi hatásokkal mégsem orvosolhatók. Oka ennek az, hogy félelmeitekkel NEKTEK MAGATOKNAK (mint a sárkányaitokkal) kell megküzdenetek és szembenéznetek, hogy majd a helyt-állást, a félelem nélküli választást megkövetelő helyzetben szabadon választhassatok és dönthessetek.

Ennek a módszernek a lényege a következő. Meditatív, vagy pedig a regresszív állapotban kérjétek az őrző és védelmező angyalaitokat, hogy mutassák meg és vezessenek oda titeket, ahol és amikor a legnagyobb, számotokra itt és most feldolgozható sérelmeiteket vagy félelmeiteket elszenvedtétek. Ezek a félelmek vagy sérelmek csak és kizárólag akkor tárulhatnak fel előttetek, ha a feldolgozására-orvoslására immár a Lényetek képes. Kérjétek tehát, hogy időben vagy térben, vagy a testi minőségben vezessen segítőtök titeket arra a helyre és oda, ahol megtörtént, vagy tárolódik, őrződik ez a félelem. Lehet, hogy időben és térben utazol, de az is lehet, hogy tested valamely pontjára utazol, és ott találkozol majd legnagyobb, számodra akkor és ott feldolgozható félelmeiddel.

Akkor, amikor készülsz erre az útra, utazásra, jó, ha előtte tisztázod magadban: csak annyi és olyan sérelem vagy fájdalom fog feltárulni előtted, aminek befogadására vagy feldolgozására készen állsz, és az utazás (utazások) kapcsán mindezek megoldásához eszközöket és gyógyítást is találsz. A gyógyítás első fázisa az, hogy ismerni, feltárni kell, meg kell találni a problémát, és ebben segítenek az angyali erők, akikkel ezen utakat megteszed. Az angyali erők biztosítják a tökéletes védelmed, csak annyit és azt tárják fel előtted, aminek a fogadására készen áll a lényed/lelked.

Nem „kész megoldásokat”, hanem benyomásokat és képeket, érzéseket kapsz állapotodnak a függvényében. Előfordulhatnak napokig még visszatérő álmok vagy helyzetek, amik egyre inkább a megoldás felé vezetnek. Elemezni, érezni, gondolkodni is kell ezeken, hisz a megoldás egyedül és csakis benned létezik.

Vannak félelmek, amiket nem kell átélnetek, és ezeket angyali segítőitek meggyógyítják, elviszik. Kérjétek, és köszönjétek meg a segítségüket.

Elmondok egy történetet, hogy ennek a gyógyításnak a fontosságát és lényegét jobban megértsétek. Én, Aki Vagyok, egyik életemben elkövettem egy hatalmas nagy bűnt, és a büntetésem óriási és kegyetlen, kínhalál volt. A kínhalálom lényege az volt, hogy részben megégtem, részben pedig elporladt a testem még az életemben, vagyis megéltem és láttam, éreztem a saját elmúlásom és végem. Ez a sejtjeimben mint totális elmúlástól való félelem rögzült, és végigkísért minden életemben. Testemet is féltettem, ezért különös gonddal ápoltam, és épségére mindig, talán már túlzottan is ügyeltem. Minden apró égés vagy seb pánikkal töltött el. Ebben az állapotban sokkal nagyobb hangsúlyt fektettem a fizikai létemre, és elhanyagoltam a lelki életem.

Történt egyszer, hogy gyermekem született, és gyermekem nem sokkal a születése után meghalt. Kicsi volt még, védtelen, esetlen, és nem értettem, hogy miért vette el tőlem a JóIsten. Elkezdtem keresni az okát, és végül önmagamba néztem. Rájöttem, hogy eddig csakis a fizikai világban, a fizikai világért, az anyagért és egészségét éltem. Elhanyagoltam a feleségem, és el a gyermekem, mert csakis saját egészségemmel és létemmel törődtem.

Gyermekem halála után éreztem meg először a hiányt. Valami hiányzott belőlem, pedig látszólag (gyermekemen kívül) mindenem megvolt, és mégis: Űr volt, Űr volt legbelül. Ebben az űrben egy fájdalmas emlék derengett: lángokat láttam, és fájdalmat éreztem. Féltem. Féltem a megsemmisüléstől és az érzéstől, s az ismeretlentől, nem akartam látni és érezni a félelmet, ezért még többet dolgoztam és kerestem, hogy anyagi (és lelki) biztonságom is meglegyen, vagyis ne kelljen szembenéznem a félelmeimmel.

Ebben az állapotomban különösen védtelen és sebezhető voltam, mivel a bennem élő félelmeket „erővel” mindig elnyomtam, nem szembesültem velük, és kerültem minden találkozást azzal, ami spirituális vagy félelem, és ezért mind a félelmeket, mind pedig a megoldás kulcsait egyre mélyebbre temettem.

Nem született több gyermekem, mert féltem, hogy azt is elveszítem, így végül házasságom is megromlott és tönkrement, és egyedül maradtam hatalmas és nagy, biztonságos szép házamban. Egyik éjjel egy különös álmot láttam: a házamat, és benne minden vagyonomat egy hatalmas szél és ár elmosta. Félelemmel töltött el a gondolat. Tűz vagy árvíz, szél – mind csak halált, elmúlást hozhat. Éreztem, hogy védtelen és sebezhető, minden kiépített védelmem ellenére sebezhető voltam, és már fiatal sem voltam, vagyis elkezdtem megtapasztalni leépülését a testnek, amibe annyi energiát és pénzt is fektettem, hogy egészséges és „fitt” legyen.

Egyre többször jöttek rám pánik-szerű rohamok, és már képtelen voltam egyedül maradni az én nagy és biztonságos házamban. Tudtam, hogy „biztonságban” és egyedül vagyok ott, de egyre inkább nyomott-nyomasztott az a hatalmas és múlandó vagyon, ami rám nehezedett ott.

Vagyonom nagy volt, és egyre inkább éreztem: valamit nem jól csináltam az életben. Itt van a hatalmas ház és a vagyon, de nincsen kinek tovább adnom, és én sem leszek már sokáig itt, és mindaz, amit megteremtettem egy hosszú életen át, elenyészik. Mindaz, amiért építettem és dolgoztam hiábavalónak és haszontalannak tűnt, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy hogyan adhatnék belőle másoknak, hogy ne legyen az enyészeté az életem munkája. Elkezdtem keresni embereket, akiknek pénzre vagy munkára volt szüksége, és szép lassan megtaláltam a formát, amiben működhetett és adhatott, élővé válhatott vagyon és ház. Egy menhelyet hoztunk létre elárvult gyermekek és anyák számára, kertet és munkát, megélhetést is teremtve. Mindez persze nem ment egyik hétről a másikra, sokszor volt bennem félelem: elúszhat így mindenem, és végül semmi sem marad nekem. Félelmemnél azonban erősebb volt bennem a vágy: akarok valami maradandót, amit én magam után hagyhatok, és amiben talán egy kicsit majd én is tovább élek és adhatok. Életem első felében csakis vettem és gyűjtöttem, majd rájöttem: igazából semmit nem teremtettem, hisz mindaz, ami van, velem együtt elenyész.

Már jó ideje működött az otthon, amikor az egyik kicsi aranyos otthon-lakó odajött, és azt mondta: bácsi, ha nekem egyszer majd gyerekem lesz, akkor a te nevedet adom neki, mert az anyukámat megsegítetted. Elöntötte a szívemet egy soha nem tapasztalt érzés, megöleltem e gyermeket, aki visszaadta az életemet, és zokogtam, mint egy gyermek. Félelmem, mely nagy volt és az elmúláshoz kapcsolódott, immár feltárult és gyógyult. Legnagyobb félelmem, ami az elmúláshoz és a fizikai lét megsemmisüléséhez kapcsolódott, egy csapásra feltárult. Azon az éjjelen Legfelsőbb Énem úgy ítélte meg, hogy készen állok a gyógyulásra, és megmutatta a félelmem, és a helyére került az életem. A sok korábbi álom és félelem egy csapásra értelmet és életet nyert. Megértettem, hogy miért volt bennem ekkora vágy a biztonságra, és hogy gyermekem halála is erre a múlandóságra és az öncélú lét hiábavalóságára figyelmeztetet, de akkor még nem álltam készen az oldásra, túl nagy volt a fájdalom.

Mind az álmok, mind pedig az ismétlődő élethelyzetek arra készítenek fel titeket, hogy mihamarabb készen álljatok felfedni a tartozásaitokat és a félelmeiteket.

Mi a lényege ennek az üzenetnek? És miért beszéltem ma a félelmekről, félelmeitekről? Miért fontos ennyire feloldása, felismerése és meggyógyítása a félelmeiteknek? Azért, mert amíg a félelmeitek élnek és bennetek helyüket elfoglalva „rezegnek”, addig mindig nagyon billenékenyek és sebezhetőek vagytok. Olyan „rész” van bennetek, amiről tudomást venni nem tudtok vagy akartok, és amikor egy bizonyos hatás vagy jel aktiválja, akkor tanácstalanul álltok: ennyit dolgoztatok, és most mégis megakadtok.

Van a félelmeknek egy nagyon sajátos, és a mai emberben nagyon erőteljesen jelentkező hatása. Oka ennek részben a bennetek lezajlott pozitív változások sokasága, de van rajtatok kívüli, tőletek idegen oka is.

Mondtuk már, hogy félelmeitek egy része manipulált bennetek, míg vannak olyan mély, az elválás-elszakadás, az ismeretlenbe indulás szakaszában és pillanatában gyökerező félelmeitek, melyek több-kevesebb, kisebb-nagyobb része gyökeret vert, és gyógyulást vár bennetek. Ez utóbbi félelmek az Ős-, a mindenkiben jelenlevő félelmek, amiket csakis az „Ős” Szeretet, a Teljes Szeretet gyógyíthat meg, és ez az érzés vagy állapot már sokatok előtt (majdnem Teljességében) ismert.

A „Szeretet Mindenek felett”, vagyis: „nincs Hatalom a Szeretet felett” Törvénye itt és most azt jelenti a számotokra, hogy ha megközelítitek vagy eléritek ezt a Szeretet-fokot, akkor mind a félelmeiteket, mind pedig más terheiteket egy csapásra magatok mögött hagyhatjátok, és lényetekbe meggyógyítva, mint tapasztalatot integrálhatjátok.

Félelmeitek egy „vágyott” tapasztalásotok volt, ugyanúgy, ahogy érzelmeitek sokszínűsége, tarkasága, fizikai, elválasztott létetek és az öröm megtapasztalása is. Ebbe a létbe senki sem sóvárogni-szenvedni érkezett! Nem! Örömöt, megtapasztalást, a hazatérés útját és örömét meglelni, az elválasztottságon keresztüli Eggyé válás érzését megtapasztalni érkeztetek, és hogy ez ma ennyi szenvedéssel és fájdalommal is jár, ezt az elválasztott és magányban élő elme, mint teremtő erő teremtette meg.

Elmétek, mely egyre gyakrabban és egyre intenzívebben érzi és tapasztalja meg örömét Hazatérésnek és szeretetnek, egyre inkább Újabb, szeretőbb utakat keres önkifejezésére és félelmei megszüntetésére. Akkor, amikor elmétek mankókat és kapaszkodókat, könyveket gyárt és keres, fél is feladni hatalmát, ugyanakkor vágyik is egy, valamilyen szinten már megtapasztalt vagy csak vágyott, igazi Egységesülésre.

Akkor, amikor az elme továbbhaladásának-lépésének következő gátjaiban a félelmek erejét felismerte, elkezdett kutatni: félelmeit, mint további haladásának gátjait elkezdte boncolni-vizsgálgatni, és ezzel egy kissé tévútra tért. A félelmek éppen a magányban és az elválasztottságban gyökereznek, és elmétek, mint ennek az elválasztott rendszernek az egyik fő koordináló és megismerő eszköze, részben felismerte, részben pedig eltüntette az utakat, amik a félelmekre feloldást, gyógyulást hozhatnak. Hogyan is értem ezt? Az elmúláshoz, mint a Lét megsemmisüléséhez kapcsolódó félelmeket vizsgálódási köréből, mint nem létezőt kivette, míg a többi, a földi dolgokhoz, földi javak elvesztéséhez kapcsolódó félelmeket elkezdte magyarázni. Mindez pedig oda vezetett: eltagadta a legnagyobb, legfájóbb félelmet, és önálló életet adott, megmagyarázott kisebb, de a megtagadott nagyban gyökerező félelmeket. Magyarázata azonban épp ezért tévútra vezet, hisz képtelen elfogadni és felismerni a legmélyebb gyökereket, és emiatt a mélyben, a megtagadás miatt egyre mélyebben létező gyökerek elfeledésre kerültek.

A mélyben, a lényünk legmélyében gyökerező, az Ős-Szeretet elvesztésében gyökerező félelmek létezők és valósak. Valaha éltetek (ugyanúgy, ahogy lényetek egy része most is él) az Ős, az Egy-Szeretet Állapotában, és ebben a „Minden-Egy” Állapotban biztonság és Fény, „puha meleg” lét volt az Élet. Ebben az „Egy” Állapotban nem volt félelem, nem volt ismeretlen, hisz Minden még az Egy-ben, a meg nem osztottban létezett. A Teremtett is az Egyben, a Mindenben Élt és létezett. Akkor, amikor a tapasztalásban először megjelent a hiány, majd elkezdődött az elválás, a szétválás pillanatában és helyén felszabadult a fájdalom, amely a Teremtést kísérte, és megkezdte önálló életét a félelme ez elszakadásnak. Félelmének oka az elvesztés, az Egy Állapotának elvesztése és a visszatérés bizonytalanságának a léte volt. Bár tudta, hogy az Élet egyszer az Egybe visszatér, Útja azonban, és bizonytalan sokszínűsége fel-, és megfoghatatlanná, vagyis bizonytalanná, a biztos utáni sóvárgássá változtatta a félelmet.

Ennek a félelemnek, melynek megtagadása az elme mai állapotában megtörtént, odáig vezetett: megtagadott egy félelmet, vagyis nem képes látószögébe emelni, és ezzel ismételten elakadt. Elakadt a többi vizsgálatával is, bár kidolgozott mindenféle gyógyszereket és gyógymódokat, de eredményei, pontosan azért, mert a gyökereket ténylegesen nem keresi, nem maradók, hanem illékonyak és bizonytalanok.

Ki az az „Egy”, akit az elme nem akar, nem képes felismerni? És ki az, aki után annyira vágyik, hogy megtagadja a létét is? Az, akinek fájdalmát képtelen volt, és ma is képtelen elviselni. Az Egy fájdalma, az elvesztés fájdalma, és a magány, a visszavárás fájdalma hatalmas. Olyan ő, mint egy Anya, akiből kitépték a gyermekét, és azóta is, azóta is várja vissza elvesztett, elszakított részét. A Forrásban ott van ez fájdalom nyoma, lenyomata, és ott is lesz mindaddig, amíg minden leánya és fia vissza nem tér Országába.

A fájdalom tehát, mit a félelem takar, tükre, és részben lenyomata a Forrás elvesztéskor érzett fájdalmának, és nyoma ez elmagányosodott lélek fájdalmának. Mindkét fájdalom terheli a létet, és ezek együttese, találkozása kioltja a másikat, vagyis Együkben lesz újra szeretet.

A Forrás, Aki Maga, Magja a Szeretet, Szeretetében hordozza emlékét és képét minden gyermekének, vagyis nektek is, akik itt és most élitek ezt és a többi létetek. Akkor, amikor tudatosan meggyógyítotok vagy elengedtek bizonyos kisebb vagy nagyobb sérelmeket és fájdalmakat vagy félelmeket, ezzel az Egyben, a Létezés Valódi helyén létező részeteket is segítitek, vagyis törlődnek minták a létekben, és a rész, a távollevő rész egy része „Hazatér”. Hazatér nemcsak fizikai, hanem szellemi-lelki értelemben, mert a feloldott feladat kihat valamennyi saját és más létére is a Létnek, és ezért az esetlegesen ugyanazon a „projekten” dolgozó részek mentesülnek, és más feladat után nézhetnek.

Ennyit tehát a félelmek Ősi mintájáról. És miért hat(hat) ma bennetek felfokozott léttel és erővel? Részben a munkátok, a léteteket tisztító és gyógyító munkátok következtében, hisz környezetetek és a ti saját magasabb rezgésetek megmozgat, kitisztít nagyon mély fájdalmakat. Fájdalmaitok gyógyítása mindig egy fokozat: csak akkor és azzal találkoztok, aminek meg-, és feloldására már készen vagytok. Ha tehát létetek elért egy magasabb, tisztább rezgésű fokot, akkor elérkezhet az ideje legmélyebb, legfájóbb pontjaitok kitisztogatásának, és ez okozhat igen erős fájdalmakat. Elérhetitek és megtapasztalhatjátok a totális magány állapotát és fájdalmát, és ezt az állapotot csak a tökéletes szeretet és megbocsátás együttes hatása oldhatja fel. Szembesülhettek kisebb vagy nagyobb vétkekkel és tévedésekkel, fájdalmakkal és félelmekkel. És miért beszélek én most éppen erről? Miért szentelek ismét ekkora terjedelmet és figyelmet a félelmeknek? Mert még mindig nem értitek: addig, amíg bennetek a legkisebb félelem is él, mozog, és rezeg, addig Teljes Éneteknek csak egy kicsiny részét ismerhetitek meg. Addig, amíg bennetek félelmeitek élnek, addig egyre nagyobb és erőteljesebb erőket hívhattok magatok köré vele. Van a félelmeknek egy sajátos, a másokban élő félelmekkel is összekapcsolódó erője, és ezek, mint (számotokra) irányíthatatlan és ellenőrizhetetlen folyamatok szintén bevonzhatnak és megnyithatnak teretekben olyan kaput, aminek hozadékát ti nem akarjátok. Gerjeszthetnek ezek komoly nagy indulatot, háborúkat is gerjeszthető indulatot, és ezt ti, akik a békére törekedtek, nem akarhatjátok. Új korszakba lépett félelmeitek tisztogatása, és ebben most (kéréseitekre) jelentős angyali segítséget is kaptok és kaphattok. Kérnetek kell irányítást és vezetést, hogy oldódjon és tudatosodjon, gyógyuljon a félelem, amit Lényetek legmélyén hordoztok. Lehet, hogy nem a saját életetekben, hanem más módon ismerkedtek meg vele, de a Szeretet és a megbocsátás ebben az esetben is gyógyítja legfájóbb részeitek.

Kicsik vagytok, és nagy a félelem? A félelem csak ott hat, ahol a „fél”-ség, tehát a Teljesség, Egység hiánya létezik. Minél inkább törekedtek megismerni Egységeteket és Teljességetek, s minél inkább élitek is Egységeteket és Teljességeteket, annál hamarabb megélitek oldását félelmeiteknek. Az Egységben-Teljességben nincsen már félelem, csak a tapasztalat és felismerés, amit a félelem hozott.

Most, amikor ismét a „belső munkák” kerülnek előtérbe, készülvén a télre és az újra-kezdésre, ismét remek alkalom nyílik az elmélkedésre, összegzésre. A tél a belső munkák, a jövő magjai érlelésének az ideje.

Télen kevesebb a fény, már ami a természetet illeti, de bennetek naggyá, erőssé, tisztává válhat. Átéltek halált és félelmeket, magasságokat és mélységeket – nem könnyű, de mégis fontos, termékeny időszak. A tavasz és a nyár, és részben az ősz a kinti munkák ideje, ilyenkor kifelé fordultok és alkottok. Télen, még ha végzitek is megszokott teendőiteket, mégis ideje van összegezni, számot vetni, új terveket készíteni, szövögetni, mert tavasszal új élet, új év indul.

Ez az év, már ami a népeteket illeti, nagyon sok átalakulást és változást, fejlődést hozott. Sokan indultak útnak tudatosan ez évben, és történtek visszaesések, de népetek nagyot, maradót alkotott. Behívott, bevonzott olyan erőket, amik segítik majd ébredéseteket, segítenek utat találni minden keresőnek, és segítenek majd a félelmeiteket és terheiteket leoldani és gyógyítani. Kérjétek tehát az Égi Segítőket, hogy mutassák meg számotokra a már feloldható, gyógyítható félelmeiteket, segítsenek helytállni a mindennapokban, és segítsenek, hogy utatokban rátaláljatok Önmagatokra.

Az, amit a félelmek felfokozott erejéről mondani akartam az az, hogy a még fel nem dolgozott, nyugvó, vagy kevésbé nyugodt félelmeitek, összekapcsolódva más emberek és lények, vagy a Föld félelmeivel, hatalmas, a félelmek hatására aktiválódó erőket vonhatnak e térbe, és ezért nagyon fontos felismerése és tudatos gyógyítása, kezelése minden félelemnek, akár kicsinek, akár erőteljesnek. Dolgozzatok most félelmeitek gyógyításán, és erre a Skorpió jegye, mint vizes, és ugyanakkor tűz-erejű jel is, alkalmas időpont. Tisztítsátok meg magatokat mindattól, amit nem kívántok tovább vinni már ez évben, engedjétek el idejét múlt álmaitokat, kötődéseiteket és vágyaitokat, és „csináljatok helyet” magatokban az Új, mostanság érkezett-érkező Magoknak. Amit magatokhoz hívtok, az ölt testet bennetek, ezért vigyázzatok arra, hogy mi foglalja el és foglalkoztatja elméteket és szíveteket. Félelmeitekkel új félelmeket, a gyűlölettel további gyűlöletet, a szeretet és béke erőivel pedig még tisztább, még erősebb béke és szeretet erőket. És ez így Van.

OmMaat Ré