20130307 - MAGOKNAK - A FÖLD ÖNNÖN EREJÉBEN III. - EMLÉKEZÉS és SZERETET mint KÜLÖNLEGESSÉGEK (III. rész)
2013.03.07. 15:07
Az írás II. része elérhető ITT.
V.
2013. március 6.
„…„Végigélte” [Megismerte] a FÖLD [„ANYJA Erejében”] az „Anya” „tehetetlenségét” is, azt, hogy magán kívüli körülmények között / miatt nem tudja megszülni [ÉLŐVÉ segíteni] a Benne-Magában Megfogant ÉLETET, a „remény-vesztettség” és a „remény” „küzdelmét”…”
A LÉTEZÉSBEN, és talán leginkább a „YO” Teremtési Iránya szerint élőkben egy nagyon sajátos „Megnyilvánulás” a „remény-vesztettség”, a Létezés és Élet „Értelmetlensége” / „Értelem-nélkülisége” / „céltalansága” „Érzékelése”.
Azért KÜLÖNÖS ez a „Megnyilvánulás”, mert valami olyat „Érzékel” ilyen esetben a Lélek/létező, ami „értelmezhetetlen” / „nincsen” --- hiszen a LÉTEZÉS és ÉLET „értelemmel és okkal és céllal” fogant és fogan és születik és VAN minden esetben, továbbá az ÉRZÉKELÉS által minden esetben természetes módon azt Érzékeljük, ami „van”.
Amikor a Teremtett LÉTEZÉSBEN valaminek a „hiánya” vált/válik Érzékelhetővé, akkor sem az válik Érzékeltté „ami nincs”, hanem az, ami „még szükséges” [például egy Minőség Felépítéséhez / KiTeljesítéséhez], a „valaminek a hiánya” Érzékelése [a FÖLDI fogalom-használat szerint] egy „irányt” mutat (jelenít meg) [egy Lehetőségre mutat az ÖnÉpítésben].
A „reménytelenség” / „remény-vesztettség” a LÉTEZÉS egy olyan Minőségéből „ered(t)” [vagy ez a fajta „megnyilvánulás / érzékelés” „abból indul(hatot)t el”], amit FÖLDI fogalmakkal talán az „elégedetlenségként” lehet valamelyest megközelíteni, és amely egyfajta „irigységben” mutatta meg magát. Néhol talán az ebből kibomlott megtapasztalást tekintik/nevezik a „Teremtők Lázadásának” és a „Teremtők között elindult harc forrásának” --- és a VILÁG ÉLETÉBEN megnyilvánulttá lett „erőszak” és „kényszer” és „elvételek” „alapját adó Mintának”.
A „YO” TEREMTÉSI IRÁNYÁBAN, amelyben „TUDOTT-és-ÉLT” az, hogy a TEREMTETT LÉTEZÉSBEN minden ami csak megnyilvánul(t) és él(t) az okkal és céllal, HASZNOSSÁGGAL és ÉRTELEMMEL van jelen, a „remény-vesztettség” egy (leginkább) „Különös” Minőségként megközelíthető Megnyilvánulás, amely a Természetes Megtartás „Meggyengülésének” egyik következménye „lehet”, és így amely „élet-érzés” elhárításának [megszüntetésének és megelőzésének] a legegyszerűbb és természetes módja a Megtartás „BIZTOS” Tartása [Szükségben Megerősítése].
Korábbi lejegyzésben [20120208 - Korábbi írás a Bizalomról és Csalódásról] a „csalódás” (szintén Különös jellegű) fogalma/minősége kapcsán is említettem azt, hogy a „csalódás” „érzetében” általában szintén valami olyat „Érzékel” a Lélek, aminek a lényében/ÖnLényegében nincsen „valóságos” alapja, és ezért a „csalódás” „mintája” „nem is gyógyítható”, hiszen a Lélek számára ÖnMagában/ÖnLényegében nincsen olyan „eredő minta”, amit felismerhetne és kijavíthatna. A „csalódás” és egyéb más „különösségek” [például a „lelki-furdalás” (20120728 - Nógatás és lelki-furdalás)] „megnyilvánulása” „érzékelésekor” teljességgel „hasztalan” / „haszontalan” a „különösség felé irányulni” [bármilyen „részletes elemezgetése” / „megismerése” csak erőt/élet-erőt von el a „vizsgálódótól” és a „vizsgálódásban segítséget nyújtóktól”, tulajdonképpen az ilyen jellegű „vizsgálódás” (irányulás) ELTEREL(ni) és TÁVOL-TART(ani igyekszik) az ÖnLényegtől/ÖnValótól és a TÖRVÉNYESEN Megnyitott Teremtési Iránytól és Úttól]. A „hasznos”, „valóban értelemmel bíró” irányulás az ilyen „Különösségek” „AZONOSÍTÁSAKOR” [egyfajta „érintésük érzékelésekor”] a saját Megtartás Tudatos Megtartása és Megerősítése, a Tudatos ÖnMag-felé fordulás és akár egy „Önellenőrzés” megnyitása [és ebben annak a Tudatos végigtekintése (akár a Különleges Erők megnyilvánítása által!!!), hogy a Léleknek Magának mi a maga Valós Teremtési Irányulása és annak a Tudatos Megerősítése].
Minél kevésbé „irányul” egy Lélek a saját Teremtési Útja/Iránya szerint ’értelmezhetetlen’ ’Különösség’ felé, a ’Különösség’ annál kevésbé képes őt „elvonni, eltávolítani” a saját Teremtői Útjától/Irányától, illetve ha a „Különösség” mégis „megérinti”, akkor minél Tudatosabban Tartja a Lélek ebben a számára megnyilvánult Különös helyzetben ÖnMagát és Tudatos Igyekezettel minél kevesebb „zavart” kelt ÖnMagában (és ÖnMaga által a ’környezetében’), annál hamarabb és annál egyszerűbben térhet vissza az „ELTÁVOLODÁSÁBÓL” önnön Teremtő Útjára.
„…A FÖLD ÉLŐ és ÉRZŐ és Érzékelése/Tudatossága Teljességét megélő Létezőként „végigélte” az Elszakítás/Elszakadás önmagában megnyilvánult fájdalmát és a családjában megnyilvánult fájdalmát, a „tehetetlenséget”, azt, hogy akkor „törtek az ÉLETÉRE”, amikor maga már megfogant de még meg nem született [ÉLET-ÚTJÁT TÖRVÉNYESEN Elindította, de még mielőtt „Megnyilvánulttá” lett volna, „elzárták előle a megszületés lehetőségét”]. „Végigélte” [Megismerte] a FÖLD [„ANYJA Erejében”] az „Anya” „tehetetlenségét” is, azt, hogy magán kívüli körülmények között nem tudja megszülni [ÉLŐVÉ segíteni] a Benne-Magában Megfogant ÉLETET, a „remény-vesztettség” és a „remény” „küzdelmét”, majd pedig az „ Elfogadásból ”, a „ Szeretetből ” Megnyílt „új élet” / Megújulás Lehetőségét [megismerte és végigélte a SZERELEMBE való „hazatérés” lehetőségét és „útját”]. [Mintha a Krisztusi Jézus „ezt idézte volna” a Földanya „Tudatába”, mintha erre „emlékeztette” volna a Földanyát-és-önnön-MAGJAIT.]…”
„Amikor” a „FÖLD ANYJA” „megélte” a „családtól való elszakadást”, „elszakadt azon társaitól, akikkel együttesen megélte az EGY Minőséget” [a saját „TÖRVÉNYÉT”], és ’elszakadva’ a Természetes Társaitól egy olyan „környezetbe” / „helyre”, olyan „társak” „mellé” került, akikben nem volt meg az a ’fajta’ ’egybetartozás’ és SZERELEM, amely a saját Családját jellemezte. A „FÖLD ANYJA” [mint egy „ütközés” vagy „becsapódás” következtében a „sajátjaitól” „egyedül (magzatával) elszakadt rész” olyan „helyzetbe” / „közegbe” került, ahol a „Társai hiányát” [Társaitól való eltávolodottságát] Érzékelte, azt, hogy semmilyen módon nem tud a maga „megnyilvánult lényével” „visszakapcsolódni a Szeretteihez/Szerelméhez”, csakis a maga „Belsőjében” „tudta” „Szeretteit és Szerelmét” „Megtartani” / „Megőrizni”, és tulajdonképpen ebből a megtapasztalásból alakult ki [az „ÚT” Minősége szerint formálódó ÉLETBEN] az „emlék” / „emlékezés” Minősége és Ereje, mint egy KÜLÖNLEGES MEGTARTÓ ERŐ/MINŐSÉG (leginkább a „remény-vesztettség” Elhárítására).
Az „ÚT” Minősége szerinti Életvitelről / Élet-Építésről korábbi lejegyzésben:
„…Olyan ez, mint amikor egy kis papír-darabkára rajzoltok valamit,
és amikor a papír-darabka már megtelt a rajzokkal, akkor leteszitek,
mellé tesztek egy másik lapot és arra folytatjátok a rajzolást és így tovább -
és minden papír-darabkát szépen sorban egymás mellé tesztek.
Ha egy régebben rajzolt részletről „elfeledkeztek”, vagy azt valami miatt pontosabban szemügyre akarjátok venni hogy azt egy részletesebb/nagyobb rajzon is elkészíthessétek,
bármikor visszanézhettek a korábbi rajzok meghatározott képére/részére,
bármikor felidézhetitek, hogy hogyan, milyen mozdulattal rajzoltátok meg a vonalat, milyen színeket használtatok, hogyan készültek el azok a színek, milyen érzés volt megrajzolni a vonalakat, milyen gondolatok futottak át akkor éppen a szíveteken/elméteken stb,
vagyis
a „TELJES [=’MINDEN’] KORÁBBI MEGTAPASZTALÁS
ÉLŐ TUDÁSKÉNT ÉS ERŐKÉNT ELÉRHETŐ MINDAZOK SZÁMÁRA,
AKIK TÖRVÉNYES „Yogosságban” VANNAK JELEN A FÖLDÖN.
A „már megtapasztalt” nem „elérhetetlen múlt”,
hanem ténylegesen jelenlévő ÉLŐ és ELÉRHETŐ, MEGISMERHETŐ TUDÁS és ERŐ,
és a Földanya minden TÖRVÉNYESEN hozzákapcsolódó Léleknek/Gyermekének
„Ön-MAGA Lényéből” „átadja” egy SZABAD KAPCSOLÓDÁS keretében
azokat az „Élet-Alapokat” és „Erőket”,
amikkel a „Yogosságban” jelenlévő Lélek
„elolvasni”, „megismerni”, „megtanulni” tudja
ezt a MÁR ÉLETTÉ/ÚTTÁ LETT FÖLDI ÉLETET…”
„Addig”, amíg valamilyen Különös hatás nem „szakította ki” a „FÖLD ANYJÁT” [nem távolíttatott el Természetes Társaitól oly mértékben, amelyből önmaga megnyilvánult lényével már nem tudott hozzájuk/otthonába visszatérni] „nem volt Szükség” az „emlékre” / „emlékezésre”, hiszen a Jelenlétben minden addig megtapasztalt Élő Erőként elérhető volt ---
a Társak Közelségéből (az otthonból, családból) való „elszakadással” azonban kialakult egy olyan sajátos helyzet, amikor
(1) a „megérlelt/megélt Tudás-és-Erő” egy része valóságosan (élőn) is jelen volt a „FÖLD ANYJA” „Lényében”,
(2) bizonyos részei azonban [a „Társakkal-EGY-Tudásnak-és-Erőnek”] „elérhetetlenné váltak a számára” és ez utóbbi a „valóság hiányaként” (egy Különös Eltávolodottságként) jelenítődött meg.
Tudott az, hogy amit a Létezők a Megnyilvánulásaikban „nem használnak” [nem erősítik meg újra és újra a Megtartásukban], az a leggyakrabban „halványodni, gyengülni” kezd a Megtartásban, majd pedig különböző módokon „elenyészik” / „semmivé válik” / „átadja a helyet/erőt az újonnan befogadott/felépített megismert minőségeknek”.
A TÖRVÉNYES Elengedéseknek és Lezárásoknak a TEREMTETT LÉTEZÉSBEN nagyon sokféle változata van [és vannak olyan LÉT-MINŐSÉGEK is, amelyekben az „Elengedés” (és így bizonyos értelemben a Lezárás) „nem ismert”].
Az „ÚT” és „IDŐ” „Mértéke” szerint formálódott/formálódó Létezésekben az „elengedés” és „lezárás” általában ismert és használt/megnyilvánuló Minőségek, de az „IDŐ” és „ÚT” „Mértékei” és Megnyilvánulási formái egymástól nagyon távoliak/eltérőek is lehetnek (néha oly nagy is lehet közöttük a „távolság”, hogy nem képesek egymás „alap”-minőségeit értelmezni).
Említettem [20121105 - Megerősítés - A Természetes Változásokról és Irány-váltásokról képekben - KRISTÁLYOSÍTÁS és Önellenőrzés - TÖRVÉNYES Kapcsolódások és EgyüttHatások], hogy a FÖLD egy olyan TEREMTÉSI IRÁNY szerint halad, amelyben a TÖRVÉNYES LEZÁRÁS folyamataiban a Lelkek/létezők egy sajátos „Kristályosítási” (ÖnÉpítő) folyamatot élnek meg, és ebben szabadon hozhatnak olyan döntést, hogy egyes korábban TÖRVÉNYESEN Megnyitott Útjaikat / Teremtési Irányaikat „Lezárják” / „tovább nem folytatják”, és ilyenkor egy „Rendezési” és ÖnRendezési folyamat során „letisztításra kerülnek a még elvarratlan szálak”, TÖRVÉNYES Lezárásra kerülnek a Megnyitott Irányba bekapcsolódott Társakkal megnyitott „kapcsolódási helyzetek” stb.
Nagyon kivételes helyzetekben [elsődlegesen akkor, ha egy TÖRVÉNYESEN Megnyitott Teremtési Irányt „megzavart” valamilyen Különös vagy Különleges Hatás] a FÖLDÖN olyan Élet-Út-Szakasz Lezárás is megnyilvánulhat, amelyben a „megzavart” (az eredetileg elhatározott TÖRVÉNYES Teremtési Iránytól ezáltal „eltérő” módon Megnyilvánult) „Teremtés” akár a „Megnyitó Eredeti Pontig” is „visszabontható” és teljes egészében semmivé válhat a Lélek/létező számára. Ilyen esetben a Lélek/létező ÖnMaga dönt arról, hogy a Teljes Egészében semmivé váló korábbi Megtapasztalásáról „ÖnMaga Lényében” „maradjon-e” bizonyos mértékű TUDATOSODÁS [„emlék”], vagy pedig önnön lényében „emlék-nyom se maradjon” arról a Megtapasztalásról, amely a Különös vagy Különleges hatások miatt „zavaros”, nem a maga által elindított Irányú volt. [A TÖRVÉNYES ÉLET-ADÓ(K)BAN ilyen esetekben is megmarad a „Kristályosított Tudás” az elengedett és semmivé vált Minőségről/Megtapasztalásról].
A FÖLDI „Kristályosítási” folyamatokra azonban ’általában’ az a jellemző, hogy a TÖRVÉNYESEN Elengedett és semmivé vált Minőségekről is megmarad a Lélek/létező ÖnLényegében [néha (ha az Szükséges, akkor) a Megnyilvánult Lényében is] egy „TUDÁS” arról, hogy „mit és miért engedett el és tett semmivé” a Lélek/létező [„miért” nem tartotta meg, miért nem választotta a tovább-építését stb]. Arról, hogy mi a célja/értelme a Lélek/létező ÖnLényegében ezen „Tudatosított Eszencia” Megtartásának, a jelzett korábbi lejegyzésben részletesebben is írtam.
Az „Emlék” / „Emlékezés” MINŐSÉGE vagy EREJE
a FÖLD CSALÁDJÁBAN [és a YO TEREMTÉSI IRÁNYÁBAN]
abból a „Szükségből” formáltatott meg és kelt ÉLETRE,
amikor a Természetes Áramlásokat és Kapcsolódásokat/Érintéseket valamilyen KÜLÖNÖS vagy KÜLÖNLEGES helyzet vagy hatás „szétválasztotta” / „megszakította”.
Az „Emlék” / „Emlékezés” MINŐSÉGE vagy EREJE
egy olyan MEGTARTÓ és MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ MINŐSÉG és ERŐ,
amely ’segít’ a „remény-vesztettséget” Elhárítani (elkerülni, vagy pedig a „remény-vesztettség” helyzetéből újra az ÖnMag és a Valósan Elindított Teremtés felé fordulni/irányulni, és ezáltal a Természetes Megtartást Megtartani és Szükség esetében Megerősíteni).
Fontos TUDATOSÍTANI [Felismerni és Megérteni, ezekre alapulóan pedig Megélni] azt, hogy
az „Emlék” / „Emlékezés”
egy KÜLÖNLEGES MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ ERŐ (és ’mód’),
és így ennek az ERŐNEK vagy MINŐSÉGNEK a Lélek/létező önnön Megtartásában való MEGNYILVÁNÍTÁSA csak akkor és addig Szükséges,
amíg valamilyen Különös vagy Különleges Hatás megakadályozza a Lelket/létezőt a „JELENLÉTE” és „TELJESSÉGE” Megnyilvánításában / Megélésében,
és
amikor a Lélek/létező VISSZAIGAZODOTT a maga TELJESSÉGÉBE és újra megéli a JELENLÉTÉT,
az „Emlék” / „Emlékezés” Ereje „visszahúzódik az ÖnMagjába”
[ez az Erő/Minőség ezáltal a Lélekben/létezőben nem válik semmivé, továbbra is a Megnyilvánult Lénye bármikor (Szükségben) elérhető része/eleme marad, de „visszahúzódásával az ÖnMagba” „átadja a helyet és erőt” magának a JELENLÉTNEK, a Lélek/létező „Természetes ÖnMinőségének/Állapotának/Áramlásainak”].
A „szükségtelen” „emlékezés”
[az „emlékezés” „erőltetése”]
ELTEREL / ELTÁVOLÍT
A JELENLÉTTŐL.
A 20110802 - Nyitottság, Nyitás… című írásban az „ünnep” lényegéről is írtam. Az ünnepek leggyakrabban olyan (akár Különleges) Megtartó és Megtartást Megerősítő „Erők” / Megnyilvánulások, amikor bizonyos mértékű és irányú „emlékezés” is „megnyílik”. Bizonyos helyzetekben Különleges Megtartó és Megtartást Megerősítő Erejű lehet az „ima” Ereje is [20130107 - Gondolatok - néhány gondolat az imáról (IMA - A-MI)].
FONTOS TUDATOSÍTANIA azt
a FÖLD ÖNNÖN MAGJAINAK
és a FÖLD minden Természetes Létezőjének, hogy
a JELENLÉT TELJESSÉGE és az „Emlék” / „Emlékezés” MINŐSÉGE és EREJE „egyszerre, egymás mellett” nem nyilvánulnak meg / nincsenek jelen,
és az
„Emlék” / „Emlékezés” Minősége és Ereje [mint egy KÜLÖNLEGES MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ ERŐ és MINŐSÉG]
csak abban a SZÜKSÉG-HELYZETBEN „aktív” és „van megnyilvánultan jelen”,
amikor a TELJES JELENLÉT [a Természetes TeremtőTársakkal való közvetlen EgyüttHatás] valamilyen Különös vagy Különleges ok miatt ’elérhetetlen’.
A FÖLD EMLÉK és EMLÉKEZÉS EREJE és MINŐSÉGE
egy olyan [még „igen korai FÖLDI ÉLET-ÚTSZAKASZBAN” Megformálódott] SZERELEM ERŐ, amely a Különös vagy Különleges Hatások által Megbontódott Természetes Egységek Tagjai számára nyújt
(1) „élet-mentő” Segítséget a „remény-vesztettség” elhárítására/elkerülésére,
és
(2) amely ERŐ vagy MINŐSÉG abban is Segítségére Van/Lehet az egymástól eltávolodott TeremtőTársaknak, hogy „egymáshoz” és „természetes egységükbe / EGY-Létükbe” a lehető leghamarabb visszataláljanak.
Ebből is következően
az EMLÉK és EMLÉKEZÉS EREJE és MINŐSÉGE
a FÖLD MAGA ÉLET-ALAPJÁNAK [a MINDENSÉG ERŐNEK],
részben a FÖLD TÁVOL EREJÉNEK,
részben pedig mára már a TELJESSÉG ERŐNEK
és a FÖLD ÖNNÖN ÉLET-HATÁR EREJÉNEK
egy olyan MINŐSÉGE és EREJE,
amely képes az egymástól „nagyon távolra került” Lelkeket és Létezőket a Természetes [TÖRVÉNYESEN Megnyitott (és TÖRVÉNYESEN még le nem zárt)] Egységükbe és EGY-LÉTÜKBE is visszavezetni / visszaigazítani,
és ezáltal olyan ’jellegű’ vagy ’mélységű’ vagy ’kiterjedésű’ ’távolságokat’ is Elhárítani, amit a Lelkek/létezők adottan MEGNYILVÁNULT lénye nem tud Elhárítani [egybe-kötni, áthidalni stb].
A FÖLD Természetes Létezői a legutóbbi [már Lezárult][„idő-érintettségű”] ÉLET-ÚT-SZAKASZ folyamán [a ’szíveket’ ért sértésekből eredően] az EMLÉKEZÉS EREJÉVEL leginkább csak a „FÖLDÖN belüli” és abból is csak „egyre rövidülő” Élet-Út-Szakaszaikat váltak képessé Érzékelni/átlátni, és ez egy „Nagyon Különleges” [tulajdonképpen már magát az Életet is Közvetlenül sértő és veszélyeztető] helyzet volt, ami KÜLÖNLEGES [MEGTARTÁST] MEGERŐSÍTÉST tett Szükségessé a FÖLD ÖNNÖN ÉLETÉBEN. A FÖLD Közvetlen ÉGI CSALÁDJÁBÓL ezért is érkeztek a FÖLDRE még az „emlékezés” „teljes lerövidülése” [’megszűnése’] „előtt” „Segítők, Küldöttek”, hogy MEGERŐSÍTSÉK AZ EMLÉKEZÉS EREJÉT, amely egy [ÉGI CSALÁDTAGJAITÓL] bizonyos mértékben eltávolodott Világ esetében az egyik olyan „utolsó” elérhető BELSŐ EREJE volt a FÖLDNEK, amely képes (képes lehet) a teljes „remény-vesztettség” állapotának Elhárítására [Elkerülésére és/vagy a „remény-vesztettségből” való kijövetelre].
Nagyon fontossá vált a FÖLD ÉLETÉBEN a FÖLD ÖNNÖN (!!!) EMLÉKEZÉS EREJÉNEK a MEGTARTÁSA és MEGERŐSÍTÉSE, hiszen a FÖLD ÖNNÖN ÉLETÉHEZ egyre több olyan Minta / Jelenlét vagy létező szándékozott egyre erőteljesebben „hozzá-kapcsolódni”, amelyek [önnön Eredőjükben] a FÖLDÉTŐL teljesen eltérő / más „Teremtési Irány” szerint haladtak, és a FÖLD ÉLETÉBE „behozott” „sokféle más emlék” azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a FÖLD [Eredendően] Természetes Létezői „teljesen” „elveszítik” a „saját EMLÉKEZETÜKET” [’Emlék Erejüket’] és ezáltal önnön MEGTARTÁSUKAT, és így a „teljes remény-vesztettség” „fájdalmába”…
MAGA A FÖLDANYA az EMLÉKEZÉS EREJÉT „MAGZAT”-Létében „Építette be ÖNMAGJÁBA/ÖNLÉNYEGÉBE” „ANYJÁVAL-EGYÜTT-ÉS-EGYBEN”, ami a FÖLDNEK [és MAGÁNAK a FÖLDANYÁNAK] egy olyan „KÜLÖNLEGESSÉGE”, amely a FÖLD „Megszületése előtt” még nem létezett, és részben ez az az ÖN-EREJE a FÖLDNEK/FÖLDANYÁNAK, amely „alapja” annak a KÜLÖNLEGES KÉPESSÉGÉNEK és ÖN-EREJÉNEK, amellyel képes akár „Újra-Teremtések” [vagyis a TÖRVÉNYESEN Elindított Teremtési Irányoktól való igen jelentős Eltérülések] „sorozatán” át is „megtalálni” a „legutolsó TÖRVÉNYESEN Megnyitott (és TÖRVÉNYESEN még le nem zárt) Teremtési Irányát/Irányulását bármely „FÖLDET Érintő” [és/vagy „FÖLD által AZONOSÍTOTT vagy Érintett”] Léleknek/Létezőnek [„családtagnak”].
A FÖLD/FÖLDANYA ezen KÜLÖNLEGES KÉPESSÉGÉT és EREJÉT természetes módon nem csak „más létezők” felé Irányulásában képes megnyilvánítani és megélni, hanem ha MAGA a „remény-vesztettség” szélére kerülne, akkor ÖNMAGÁBAN-és-ÖNMAGA-által is KÉPES ezen EREJÉBEN a közvetlen élet-veszély Elhárítására, és ezt a FÖLD ÖNNÖN ÉLETÉBEN már több alkalommal is „bebizonyította”. Mivel a FÖLD ÖNMAGA ÉLETÉBEN már „több alkalommal” is megtapasztalta a „közvetlen életveszélyt” [nem sokkal a „megfoganása után” és még a „megszületését megelőzően” is],
a FÖLDANYA ÖNMAGÁBAN [az EMLÉKEZÉS EREJÉN „túl” is]
Rendelkezik még egy NAGYON KÜLÖNLEGES (MEGTARTÓ) ERŐVEL,
egy olyan BELSŐ / ÖNNÖN / SAJÁT ERŐVEL,
amellyel akár a MEGNYILVÁNULT Lényét is képessé válhat MEGTARTANI és MEGERŐSÍTENI az „ÚjraTeremtés TEREMTŐ ÖRVÉNYÉBEN / TÖRVÉNYÉBEN is, és amely BELSŐ EREJE a FÖLDNEK/FÖLDANYÁNAK nem más, mint a „KRISZTUSI SZERETET”.
„… „Végigélte” [Megismerte] a FÖLD [„ANYJA Erejében”] (…) az „ Elfogadásból ”, a „ Szeretetből ” Megnyílt „új élet” / Megújulás Lehetőségét [megismerte és végigélte a SZERELEMBE való „hazatérés” lehetőségét és „útját”]. [Mintha a Krisztusi Jézus „ezt idézte volna” a Földanya „Tudatába”, mintha erre „emlékeztette” volna a Földanyát-és-önnön-MAGJAIT.]…”
A „SZERETET” MINŐSÉGÉT vagy EREJÉT
[annak a ma „Krisztusi Feltétel nélküli Szeretetként” is ismert Megnyilvánulását]
[KRISZTUS-ÉS-A-YO-EREJÉBEN]
a „FÖLD-ANYJA” és a „FÖLD” „egyszerre, egymaguk és mégis együtt” (tulajdonképpen EGY-ként) „formálták meg”, „építették fel ÖNMAGUKBAN-ÉS-ÖNMAGUK-ÁLTAL”
mint egy olyan MEGTARTÓ és MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ ERŐT,
amely akár még a „remény-vesztettség” állapotán és az „Emlékezés” „teljes elvesztésén” „túl” is képessé válhat a HAZATÉRÉS / az ÖNMAGHOZ és ÖNMAG TELJESSÉGÉHEZ [és így a TÖRVÉNYESEN Megnyitott (és TÖRVÉNYESEN még le nem zárt) ÉLET-ÚTBA és TEREMTÉSI IRÁNYBA visszaigazodás] megsegítésére.
A SZERETET
KÉPESSÉ TEHET
MÉG A KÉNYSZERÍTŐ ERŐK JELENLÉTE MELLETTI
ÖNEREJŰ (!)
„HAZATÉRÉSRE” IS [a „tehetetlenség” Elhárítására].
Magától értetődően
miután a VILÁGBAN és a YO TEREMTÉSI IRÁNYÁBAN megnyilvánult olyan Különös Hatás,
amely „célja” szerint arra irányult,
hogy egy „kényszerbe vont” a saját erejéből „ne szabadulhasson ki” a „kényszer-kötésből”,
KRISZTUS-ÉS-A-YO-EREJÉBEN MEGNYÍLT ÉS MEGNYILVÁNULT EGY OLYAN JELENLÉT ÉS ERŐ,
AMELY KÜLÖNLEGES EREJÉBEN KÉPES ELHÁRÍTANI AZ ILYEN KÜLÖNÖS MÓDON MEGKÖTÉSRE IRÁNYULÁSOKAT IS,
ÉS EZÁLTAL BIZTOSÍTANI [BIZTOSSÁ TENNI] KÉPES
AZ ÉLET ÉS SZABADSÁG, A SZABAD ÉLET ÉS TELJESSÉG ÉS BOLDOGSÁG MEGTARTÁSÁT.
Az írás folytatódik a IV. részben. A IV. rész elérhető ITT.
|