2006. augusztus 12., szombat

Vagyok Aki, a Fény és a Szeretet, Általa és Benne, Általad és Benned Élek.

Augusztus a forróság, a tűz hava, bár már érezhető az Erő csökkenése. Ilyenkor jön el a számvetés ideje: „ezt tettem, ezt nem tettem. Mindaz, amit az év folyamán felépítettem, az ide vezet, és ezek az új terveim”.

Augusztus egy nagyon különleges időszak és hónap. Úgy, ahogy tavasszal a Kosban „robban” az erő, az Új és Látható Kezdet, addig a következő „tüzes” hónapban, az Oroszlánban egy másfajta kezdet, másfajta út indul. Tavasszal a látható, és az Oroszlánban a „láthatatlan-látható” indul. A harmadik tüzes hónap, a Nyilas a láthatatlan kezdet.

Az Oroszlán tehát számot vet, értékel: ezt tettem eddig – és egyidejűleg tervez: ezek a terveim. Ereje teljében van, tehát szétoszthat: ennyi kell terveim megvalósításához, és ezzel ma még szabadon rendelkezhetem. Nagyon fontos ilyenkor a tervezés és az erők felmérése. Bár az Oroszlán alapvetően adakozó, de gondolnia kell mások mellett a saját erejére is, meg kell őriznie saját erejét, hogy majd a Nyilasban induló Új Évet megteremthesse. A Nyilas, közvetlenül kapcsolódva a Galaktikus Erőkhöz, Új Terveket fogad. Az Erő azonban a Nyilashoz képest előbb és utóbb érkezik, ezért már az oroszlánnak is tartalékolnia kell, hogy a Terv élhessen. Ha az Oroszlán és a Szűz kellő körültekintéssel és Szeretettel jár el, akkor mindenhez lesz erő. Mindebből számotokra az a fontos, hogy kezdjétek erőtök tartalékolását, ne szórjátok szét most az erőt, fordítsatok kevesebb figyelmet és erőt a távolító, tőletek idegen dolgokra, és koncentráljátok erőtöket arra, amit TI Magatok szeretnétek megvalósítani. Osszátok be az erőt, hogy jusson mindarra, ami SZÁMOTOKRA fontos és érték.

Sok Erőt fogadtatok, éljetek méltósággal és belátással vele.

Ezek az Én Igéim, Aki köztetek és Bennetek Élek.

Üzenetem a Mának ennyi: Tervezzetek és Éljetek. Szeretetben éljetek.

*****

Kedves Barátaim,

az üzenet leírása után elővettem Elisabeth Haich Beavatás II. című könyvét, és ebből idézem az alábbiakat:

„…vegyük szemügyre a fejlődési sort:

A sor természetesen a Kossal kezdődik, ugyanis az élet összes megnyilvánulása – így a tavaszpont is – a Kosban nyugszik. … A Koson keresztül jelenhet, születhet csak meg valami ebben a világban.

Születést követően az élőlénynek gyökeret kell eresztenie új környezetében. Ez a Bika segítségével megy végbe. Az új élőlény táplálékot vesz magához, és elfogyasztja. Ezzel anyagi kapcsolatot létesít ezzel a világgal, és megteremti teste fenntartásának feltételeit.

            Ahogy az élőlény tapasztalatokat kezd gyűjteni, az Ikrek hatására az életútján a legkülönbözőbb irányokba mutató elágazások jelennek meg. Sok lehetőség kipróbálásával tesz szert kiterjedt tudásra.

            A Rákban visszahúzódik az otthonába, és feldolgozza szellemi zsákmányát, megszerzett tapasztalatait. Egyben ivaréretté válik.

            Az Oroszlán életadó, tüzes hatása révén érik meg, és válik méltóvá a komolyabb feladatokra. Kibontakoztatja képességeit, és eleget tesz földi kötelességének: új generációt nemz, és családapa lesz.

            A Szűzzel jön el a szüret ideje, az ember behordja a csűrbe munkájának gyümölcsét. Lelkének mélyén kifejlődik az isteni gyermek: az egyetemes szeretet!

            A Mérlegben tettei megmérettetnek, a jó és a rossz kiegyenlítődik. Figyelme egyaránt irányul mindkét oldalra, a világira és a szellemire. E két világot tökéletes egyensúlyba hozza magában, és megvalósítja a belső, isteni, minden relatív jelenség fölött álló törvényt.

            A Skorpió jegyében elkövetkezik a nagy fordulópont: az embernek az addig ösztönös szinten megnyilvánuló isteni teremtő erőt át kell szellemítenie, és a köz szolgálatába kell állítania. Ez azonban azt jelenti, hogy a személyiségén teljes mértékben felül kell kerekednie. Az ember azért átéli egyéniségének jelképes halálát, és a szellemben való feltámadást, és halhatatlanságot. Ettől a ponttól kezdve többé már nem az anyagi elvet szolgálja: Sasként, Hórusz sólyomként száll magasan a Föld fölött, a teljes szellemi szabadságot élvezve.

            A Kentaur hatására nagy tanítóvá válik, mint maga a kentaur, az állati létet meghaladó lény, amely testét csak arra használja fel, hogy az általa már tisztán látott célt gyorsabban elérhesse. Gondolatai villámként hatolnak át a sötétség és tudatlanság vastagon gomolygó ködén. Tapasztalatait átadja a következő nemzedéknek.

            A Bak jegyében megszületik a szívben az isteni gyermek – az egyetemes szeretet. Az ember azonossá válik az isteni önvalóval, és abban tudatosul. Tiszta kristályként teszi láthatóvá a szívében megszületett isteni gyermeket. Szavaiban és tetteiben az egyetemes szeretetet juttatja kifejezésre.

            A Vízöntő jegyében az élőlény az összes kincsét kiönti. Isten sugárzó, nem nélküli gyermekévé válik. Magát sugározza ki, a legmagasabb szellemi-isteni erő forrásaként. Megkezdődik az átalakulás, a dematerializáció folyamata.

            AHalak jegyében az élőlény átéli az eggyéválást rejtett kiegészítő felével. Ez azonban az anyag megsemmisülésével jár együtt. Az ember hazatér, vissza mennyei otthonába, a minden-egységbe, Istenbe. Tudata átsiklik a mindentudatba, leveti testét, és véget vet földi életének.”

*****

Legvégül átadok egy válogatást a Nagyboldogasszony ünnephez kapcsolódó írásokból:

Augusztus 15 - Nagyboldogasszony napja

Augusztus 15., a r. k. egyház Szűz → Mária mennybemenetelét (Assumptio Beatae Mariae Virginis) ünnepli e napon. A legrégibb Mária-ünnep megtartására már az 5–6. sz.-ból vannak adatok. Mo.-on Szent István óta parancsolt ünnep volt (→ szentek ünnepei). Az 1446. évi müncheni kódexben találkozunk magyar elnevezésével: „Marianac fel menbe vetele”. Kálmány Lajos véleménye szerint a néphit „boldogasszony”-a keresztény hatásra azonosult Szűz Máriával, s innen ered a Nagyboldogasszony elnevezés is. – A néphit a gyermekáldást közbenjárásától várja, s e célból 7 vagy 9 kedden böjtöltek. Szegeden azt tartották, hogy jelen van a gyermek szülésénél, azután pedig két angyalt küld oda; egyiket, hogy az anyát, a másikat, hogy a gyermeket őrizze. Néhol, pl. Göcsejben és a palócoknál a szülőágyat boldogasszony ágyának nevezték (→ gyermekágy). Németo.-ban a 10. sz.-ban keletkezett szokás szerint e napon különféle csomókba kötött füveket szenteltek, s ezeknek különféle hatást tulajdonítottak: őrizték a tűz és a villámcsapás ellen, a jó termés érdekében a vetések közé dugdosták, a zivatar ellen égettek belőle stb. Az egyház a füvek megszentelésével kereszténység előtti szokásokat szentesített ugyan, de azzal magyarázta, hogy amikor Mária sírba szállt (kezdetben Mária halálát is ünnepelték ezen a napon), sírjából a füvek csodálatos illata szállt ki. A benedictio herbarum, a füvek megáldása az 1496. évi esztergomi rituáléban is szerepel. Az egyház nyilván gyakorolta is, erre utalnak – többek között – a szegedi adatok, amelyek szerint Szeged-Alsóváros népe napraforgót, ökörfarkkórót stb. szokott szenteltetni, s ezeket a halott koporsójába tették. (→ még: Boldogasszony) – Irod. Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya (Értekezések a nyelv és széptudományok köréből, 1885); Franz, Adolf: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter (I–II., Freiburg, 1909); Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Az egyházi év néprajza (Bp., 1938); Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból (I–II., Bp., 1977)  ( Forrás: Magyar néprajzi Lexikon )

Nagyboldogasszony napja

Augusztus 15-e, Jézus szülőanyjának mennybemenetele olyan kiemelt ünnepe a keresztényeknek, mint a karácsony vagy a húsvét. Az esemény pontos történéséről nem maradtak fenn írásos bizonyítékok, de a keresztény hit szerint ez a néphagyomány az ősegyházig nyúlik vissza, és mely szerint Krisztus anyja: Mária, halálával osztozott szent fia dicsőséges feltámadásában. Vagyis testben és lélekben egyaránt a Mennyországba jutott, mert holttestét angyalok kara emelte a menyekbe. Egy népi találóskédés így szól erről? “Hol magasabb a Föld az Égnél?” – Ahol Máriát eltemették. Ugyanis az nem lehetséges, hogy Mária teste – mely magában hordozta Istennek a fiát – elporladjon. A keresztény hit része, hogy hisznek a test föltámadásában, ami egykor majd minden kereszténnyel meg fog történni.

A népszokásban az ünnep előestéjén (vigíliáján) az emberek virrasztással várták a hajnalt, és Nagyboldogasszonyoz eképpen imádkoztak:

“Nyújts kezet Mária,

nyiccs kaput angyal,

hogy mehessünk a kerek ég alatt,

lobogó csillag felett az örök életre!”

A régiek szerint “fűbe, fába hagyta Isten az orvosságát”. Éppen ezért Nagyboldogasszony ünnepén virágokat, gyógyfüveket volt szokás szentelni, amiket az épülő házak alapjába, ifjú párak ágyába, a csecsemők bölcsőjébe, majd a haldoklók párnájára tettek azért, hogy őket Mária, “Halottaknak megszabadítója, szomorúak megvigasztalója, gondban levők jó tanácsadója, magyaroknak megoltalmazója” sose hagyja el.

Magyarországon az egyetlen olyan nagy egyházi ünnep, mely ha hétköznapra esik, minden keresztény katolikus ember úgy ünnepli, hogy temlomban szentmisén vesz részt.

Az Érdy kódex szerint Szent Gellért is beszélt a Napbaöltözött Asszony nagy jeléről. “Szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonynak, avagy ez világnak Nagyasszonyának hívnak. Szent István király es ez szegény országát Bódogasszony országának nevezé.”

Ugyanis a hagyomány szerint Szent István király halála előtt Mária kegyelmébe ajánlotta fel Magyarországot, és őt így a Magyarok Nagyasszonyává tette. Egy hagyomány szerint pedig az ősmagyarságban volt egy női Istennő, akit Nagyboldogasszonynak hívtak. Szent István, amikor fölvette a kereszténységet, ezt a kifejezést az Isten-anyjára, Máriára, Jézus édesanyjára ruházta át, ezért szólítjuk a magyar nyelvben már ezer éve így Jézus édesanyját.

( Forrás: Sulinet – Nagyboldogasszony napja )

Lőrinc után nincs zivatar! - mondogatták a régi öregek, de az időjárás gyakran rácáfolt a megfigyeléseikre. Sokfelé úgy tartották, hogy Lőrinc, Nagyboldogasszony és Bertalan mutatja, hogy az ősz mit akar. Számos népszokás és regula kapcsolódik hozzá.

Nagyboldogasszony, vagy ahogy népiesen mondják "Nagyasszony napja", augusztus 15-e, Szűz Mária mennybemenetelének az ünnepe. Az eseménynek már a középkorban igen nagy kultusza volt, részletei legendaszerű történetek formájában terjedtek szájról-szájra, és kiemelkedő témát szolgáltattak az egyházi művészeteknek, a kódexirodalomnak, a vallásos népkönyveknek. A legendák terjesztésében jelentős szerepet játszottak a búcsújárók, a búcsúvezetők, akik az összegyűlt hívek előtt nagy sikerrel adták elő Mária mennybemenetelének megható történetét.

Nagyboldogasszony napja jelentős szerepet játszik a néphagyományban, és számtalan paraliturgikus cselekedet fűződik hozzá. Egyes vidékeken, az ünnep előestéjén a hívő asszonyok a temetőben gyülekeztek, egy frissen ásott üres sír körül, a dicsőséges olvasót imádkozták, majd epikus énekben mesélték el Mária mennybemenetelének a történetét.

A század elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás szokása. Az oltáron megáldott virágokat azután szentelményként őrizték, és bajelhárításra használták. Az épülő ház fundamentumába, az új menyecske ágyába, az elhunyt koporsójába helyezték, hogy szerencsét hozzon.

Nagyboldogasszony ünnepe számos vidéken dologtiltó nap volt, az asszonyoknak ilyenkor tilos volt kemencében sütni, folyóban fürdeni, kendert áztatni. A szegény kapások úgy tartották, ha Nagyboldogasszony napja fénylik, akkor sok jó bort ihatnak szüret után.

Nagyboldogasszony a magyarok nagyasszonya, keresztény államiságunk kezdetétől hazánk, népünk védelmezője, oltalmazója. Ő a megváltó édesanyja, és neki jutott az a messiási feladat, hogy mindazok édesanyja legyen, akikért a Fia meghalt. Egy évezrede hozzá fohászkodik nemzetünk, hozzá szólnak legszebb népénekeink, és hozzá fordulnak még ma is közbenjárásért költőink.
Az előttünk álló időszakban van még egy lassan teljesen feledésbe merülő, ősi népünnepünk, melyet régen "Boldogasszony másnapjának" neveztek. Ez augusztus 16-a, tartalma a magyar őstörténetig vezethető vissza. Egyes történészeink szerint e napon történt, hogy a hét törzs vezérei Álmost fővezérré választották, neki engedelmességet fogadtak, és ezt vérszerződéssel pecsételték meg. Egyesek szerint a vérszerződés a magyar nép születésnapja volt.

Forrás: www.origo.hu/idojaras/20050813nagyboldogasszonyi.html