 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2013 szeptember 25 - november 26. |
|
|
20121114 - Nekünk...
2013.11.14. 14:06
2013. november 14.
„Nekünk”,
azaz a FÖLDÖN [TÖRVÉNYES Jelenlétű] Megnyilvánult lélekként és emberként
nagyon sok TÖRVÉNYES Lehetőségünk Van
akár az ’önnön lényünkben’ Megmutatkozott ’el-fajzások’
helyre-IGAZÍTÁSÁRA,
akár az ’Áramlásaink’-ban Megmutatkozott ’el-fajzások’
RENDEZÉSÉRE.
’EMBER’-ségünkben a „YO”-ságból eredünk, és így ’önlényegünk és önvalónk’ ’tőlünk elszakíthatatlan / elvehetetlen’ része az IGAZÍTÁS [azaz az önnön Megnyilvánult-Valónkban Megmutatkozottá lett el-fajzások helyrehozásának / megszüntetésének / önerejű elhárításának] Képessége / Ereje.
Lélekként ’világ’ Vagyunk, azaz egy olyan TEREMTÉSI IRÁNY és KÖZVETLENSÉG részei, mely a saját Megnyilvánult-Való IGAZÍTÁSA mellett a Természetes Közvetlenségekben / Áramlásokban bekövetkezett / Megmutatkozott ’sajátosságok’ / el-fajzások megszüntetését / elhárítását [azaz RENDEZÉSÉT] is önnön TEREMTÉSI IRÁNYÁBA emelte / önnön TEREMTÉSI IRÁNYÁBAN TÖRVÉNYESEN Megnyitotta és ÉLI / TARTJA.
IGAZÍTÁSAINKAT és RENDEZÉSEINKET
jellemzően ’önnön ’KÜLÖNLEGES’ Megnyilvánulásainkban [’Erőinkben’] Éljük,
miközben immár Tudatosan Irányulunk ’önnön Fényességünk és Teljességünk’ ’Biztos Megtartására’ ’önnön lényünk és a VILÁG és TEREMTETT LÉTEZÉSÜNK Boldogságára’.
[’Fényesség’ ~ a Megnyilvánult YO
’Szépség’ ~ a Megnyilvánult Szeretet / Szerelem]
20130915:
Az „EMBER” „YO”-ságos [a „YO”-ból ’ered’, a ’Yo’ az „önlényege” amely így „tőle” „elvehetetlen”].
A „Lélek” „világ”, a „világosság” „önlényege és egyben önvalója”, így „tőle” „elvehetetlen”.
A FÖLD „Világ”, amely EGYBEN a „YO”-ság TEREMTÉSI IRÁNYÁBAN is VAN. Így a FÖLDNEK a „YO” és a „Világ” az „önlényege és önvalója”, „lénye elvehetetlen része” [létezése alapja, Megnyilvánulásának Meghatározója].
A FÖLDÖN Emberként élő Lélek „Yo” és Egyben „világ” is, ez „eredője” / „önlényege és önvalója”, mely „tőle” „elvehetetlen”, és így „minden teremtésében jelenVan / Megnyilvánul / Hat”.
20130721:
20130626:
„…Mi [mint VILÁGI és FÖLDI] „Emberek” nem tudjuk „pontról pontra” „szétbontani” „magunkban” azt, hogy a Jelenlétünk általi [Szeretet]Megnyilvánulásunkban mi az, ami „EMBER”-ségünkből ered, mi ered a ”YO”-ságbeli vagy VILÁGI Jelenlétünkből magából, mi ered a „Lélek”-Életünkből --- de „nagyjából”
képesek vagyunk Felismerni / TUDATOSÍTANI azt, hogy
„JELENLÉTÜNK” a TEREMTETT LÉTEZÉS mely „KÖZVETLENSÉGEIBEN” Van Jelen,
azoknak „mely alap-értékei” „határozzák meg” a Jelenlétünket,
és a „magunkban” EGY-be-Kapcsolódott (!) „Közvetlenségek” és „Áramlások” „milyen Irányba vezetnek” / „milyen irányt adtak és adnak” az „Életünknek / Jelenlétünknek”…”
MaDáR
eMBeR
MaGeRő
…és „bennünk magunkban / önnön megnyilvánult-(világi és FÖLDI)valónkban” mindez EGY-ben…
 
OmMÁÁTRé~KJ
www.omah.extra.hu
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
