 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2014 január 22 - március 5. |
|
|
20140227 - Mert fontos: A Megtartásról
2014.02.27. 09:19
2014. február 27.
Mostanában több lejegyzésben is érintettem:
Az utolsó életeinkben / éveinkben ’kristályosítottunk’: egyfajta „különleges összecsomagolást” éltünk meg. „Készültünk” arra, hogy lezárjunk egy fejezetet és megnyissunk egy teljesen új szakaszt a ’létezésünkben-és-életünkben’. DÖNTÖTTÜNK egyes erőink / minőségeink felől, hogy Megtartjuk-e az életünkben, vagy pedig végleg elengedjük --- és a „Megtartásra jelölt” erőinket / minőségeinket igyekeztünk úgy ’igazítani / rendbe-rakni’, hogy azok olyan tisztává és teljessé legyenek, amiket képesek leszünk [mint „örök-minőséget”] a VÁLTOZÁS és [az ÚJ-ba] ÁtIgazodás során önnön lényünkben Biztosan Megtartani.
Az elmúlt életekben és években sok erőteljes ELENGEDÉST és FelTisztulást éltünk meg. Ezek egy része úgy is értelmezhető, hogy elkezdtük kioldani magunkat abból amit el kívántunk hagyni / elkezdtük kioldani magunkból azt amit tovább már nem kívántunk megtartani-és-építeni. Mindeközben „új irányt” is választott mindenki a Megnyíló Új Szakaszra, és FONTOS volt és VAN, hogy EZT AZ ÚJ IRÁNYT ÉS MINDENT AMI EHHEZ TARTOZIK BIZTOSAN TARTSUK. Az „új irányban” „Biztosan be kell(ett) gyökerezni”, és ezért NAGYON FONTOS TUDATOSAN BIZTOSAN TARTANI (megélni) mindazt, amit „továbbvitelre választottunk”.
Mára már mindenki választott-és-megnyitott egy új Irányt a saját létezésében-és-életében, amit egy képpel úgy is megközelíthetünk, hogy „egyik lábával már belépett az új irányba” és most éppen azokat az utolsó igazodásokat éli meg, amikor „a másik lábát is (és így a ’teljes lényét’) beemeli ebbe a megnyitott újba”. Habár még ekkor is vannak kisebb [vagy akár ’a legvégén’ jelentősebb] elengedések,
egyre hangsúlyosabbá válik
A BIZTOS MEGTARTÁSA MINDANNAK
AMIT TOVÁBBVITELRE JELÖLTÜNK
ÉS MEGÚJÍTVA/ÁTLÉNYEGÍTVE MEGTARTUNK MAGUNKBAN-ÉS-A-MAGUNK SZÁMÁRA.
A „Megtartás-és-Elengedés” bizonyos értelemben egyszerre van jelen minden megnyilvánulásban / megélésben, ebben hamarosan mindannyian teljesen tudatossá válunk.
Magam azért tartottam fontosnak most erre külön is felhívni a figyelmet, mert a legutóbbi éveinkben „nagyon erőteljesen ráirányult a figyelem az ELENGEDÉSEKRE” --- ugyanakkor „most” [és mindig] az elengedésekkel-együtt ANNAK A BIZTOS MEGTARTÁSA [például a napi megélések során való tudatos megélése] is KIEMELKEDŐEN FONTOS AMIT MEGTARTUNK / TOVÁBBÉPÍTÜNK.
„Nem elég” Tudatosnak lenni ’csupán’ az elengedésekben --- inkább
a MEGTARTÁS Biztos Tartása a fontos
Tudva azt,
hogy mindaz elengedésre kerül amit ebben a BIZTOS MEGTARTÁSBAN magunk nem tartunk meg.
OmMÁÁTRé~KJ
A következő lejeyzés elérhető ITT.
www.omah.extra.hu
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
