 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2014 március 10 - május 8. |
|
|
20140416 II - Az Áldozathoz is kapcsolódóan
2014.04.16. 12:05
2014. április 16.
MAGOKNAK és Érintetteknek [éppen csak érintve]
„kő”-„míves” (kelemen és társai):
„… Tizenkét kőmives összetanakodék,
Magos Déva várát hogy fölépittenék.
Hogy fölépittenék fél véka ezüstér,
Fél véka ezüstér, fél véka aranyér.
Magos Déva várhoz hozzá is kezdettek.
Amit raktak délig, leomlott estére,
Amit estig raktak, leomlott reggelre.
Megint tanakodék tizenkét kőmives,
Falat megállítni hogy lesz lehetséges.
Egymás között szoros egyességet tettek:
- Melyik felesége hamarább jő ide,
Azt gyengén fogjuk meg, dobjuk be a tűzbe,
Annak gyenge hamvát keverjük a mészbe.
Csak így állítjuk meg magos Déva várát,
És így nyerhessük el annak drága árát…”
’Korábban’ az Önzetlenség és Szabad Áldozat útján [TÖRVÉNYESEN] felépült [Megtartottá (és Megtartóvá) lett] sokféle „megtartó erő” került „kényszer-kötöttségbe”, hogy olyan ’vár’-ak [’testek’ (~ ürességek), ’érzékelhetőségek’] formáltassanak ’velük’, melyeknek [itt a FÖLDÖN (és/vagy akár a VILÁGBAN)] semmiféle Megtartottsága sem volt lehetséges TÖRVÉNYESEN.
’Vér’-re és ’sejtekre / szervekre / szövetekre’ [részben „lélek-lenyomatokra”] „vadásztak”, hogy az azokban „meglévő” „megtartottságot” „kinyerjék” és „valami egészen másba” „beültessék / belevegyítsék” [„különössé tegyék”].
„Volt” egy „Igazán Nagy Áldozat” melyet az emlékezés is megőrzött egyes részeiben --- és abban az Áldozat „MAGA-AZ-ÉLET/JELENLÉT” [Szolgálat] volt, „nem csupán” a „test” és a „vér”. A ’halódó’ és ’halott” „testből” „akkor régen” többen is „vettek magukhoz” „vért” és egyes „sejteket / szöveteket”, majd később azt a különös/különleges „leplet”. Volt aki az Áldozat „valódi lényegének” / örök-értékének (egyfajta szolgálatként való) továbbvitele érdekében, és voltak olyanok is, akik „valami különös gyártására” akarták felhasználni majd ezeket az „értékes” „maradványokat” [akár mint ’ereklyéket’]. „Utolsó cseppjeit” annak a „különleges vérnek” „sokáig vizsgálgatták” hogy „megfejthessék a titkát” --- míg másoknak nem volt szükségük a „halott” „vérére” ahhoz, hogy továbbvigyék szívükkel-lelkükkel-testükkel a [krisztusi] szolgálatot.
’Mára már’ „elfogyott” „az utolsó csepp vér” is amely Őbelőle eredt / folyt el --- de a FÖLDBEN-MAGÁBAN [a FÖLDANYÁBAN-MAGÁBAN] „tisztán” „Megtartott” „Áldozat” „beért” azokban, akik hordozták-és-élték a ’valódi [Szeretetet-és]szolgálatot’.
TÖRVÉNY immár a VILÁGBAN [és így a FÖLDÖN is], hogy „az élő test / élő Jelenlét” „önnön” Minőségei / Megnyilvánulásai „csakis az adott élő testben / jelenlétben Nyilvánulnak meg”, egyetlen „testből / Jelenlétből” „eltávolított” „rész” sem hordozza / viszi tovább az adott élő testben jelenvolt ’Megnyilvánulást’. Az élő testben KÜLÖNLEGES Megtartottságban VAN a Jelenlét [erről korábban részletesebben is írtam].
OmMÁÁTRé~KJ
A következő írás elérhető ITT
www.omah.extra.hu
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Ne feledd! Amire figyelsz, az a világod.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
