Az írás VI. része elérhető ITT

20130307:

... amikor valaki KÖZVETLENÜL a megszületését élő „ellen” irányul,

akkor mindig KÖZVETLENÜL AZ ÉLET ELLEN [vagyis „Nagyon Különösen”] irányul,

ugyanis az, aki éppen a TÖRVÉNYES „beigazodását” végzi/éli egy adott Világba-és-világba,

a ’megnyilvánuló, formálódó, éppen-kialakuló’ lényével még nem rendelkezik „Biztos Megtartással”

[Természetes Megtartását éppen akkor hozza/rögzíti a „megtartható” „tartalmi-és-formai” mintájába].

(…)      A FÖLD „Megformálódásnak indult Magzatként” [TÖRVÉNYESEN Megfogant Létezésként-és-ÉLETKÉNT] „megélte” a SZERELEMBŐL való „kiszakadást”/elszakadást és a SZERELEM [=a TÖRVÉNY] MEGTARTÓ EREJÉBEN még a tényleges „megszületése előtt” megélte a TÖRVÉNYESEN Elindított ÉLET-ÚTJÁRA való visszatérését is és az abban Megnyílt ’Megszületést’.

            A FÖLD ÉLŐ és ÉRZŐ és Érzékelése/Tudatossága Teljességét megélő Létezőként „végigélte” az Elszakítás/Elszakadás önmagában megnyilvánult fájdalmát és a családjában megnyilvánult fájdalmát, a „tehetetlenséget”, azt, hogy akkor „törtek az ÉLETÉRE”, amikor maga már megfogant de még meg nem született [ÉLET-ÚTJÁT TÖRVÉNYESEN Elindította, de még mielőtt „Megnyilvánulttá” lett volna, „elzárták előle a megszületés lehetőségét”]. „Végigélte” [Megismerte] a FÖLD [„ANYJA Erejében”] az „Anya” „tehetetlenségét” is, azt, hogy magán kívüli körülmények között nem tudja megszülni [ÉLŐVÉ segíteni] a Benne-Magában Megfogant ÉLETET, a „remény-vesztettség” és a „remény” „küzdelmét”, majd pedig az „Elfogadásból”, a „Szeretetből” Megnyílt „új élet” / Megújulás Lehetőségét [megismerte és végigélte a SZERELEMBE való „hazatérés” lehetőségét és „útját”]. [Mintha a Krisztusi Jézus „ezt idézte volna” a Földanya „Tudatába”, mintha erre „emlékeztette” volna a Földanyát-és-önnön-MAGJAIT.]

„Pontosan TUDJA a FÖLD”, hogy

MAGÁNAK A SZÜLETÉSNEK A MEGSÉRTÉSE milyen ’következményekkel’ / FÁJDALMAKKAL jár

a „Magzat”,

a „Szülő Anya”

és az egész Család [a TÖRVÉNYES Közvetlenség egésze] számára,

és Pontosan TUDJA a FÖLD, hogy

az ÉLET „ellen” ilyen módon „törők” a TEREMTETT LÉTEZÉSBEN nem élhetnek IRGALOMMAL és KEGYELEMMEL ---

nem amiatt, mert a FÖLD vagy a FÖLD MAGA CSALÁDJA „képtelen lenne a MEGBOCSÁTÁSRA”,

hanem azért,

mert aki ilyen SÉRTÉST követ el [közvetlenül más Életét sérti], az nem tudja ezt „yová tenni”,

nincs olyan „érdem” vagy „irányulás” / „tett”, amely egy ilyen Sértést „visszafordíthatna”,

egy „megsértett” / „elvett” „életet” a „sértőnek” nincsen módja „visszaadni” / „megjavítani”.

Jelenleg

nincsen TÖRVÉNYES mód a VILÁGON belül arra,

hogy az „élet elleni irányulásokat” bármilyen „érdemes tett” „yová tehesse”.

A FÖLD Különös/Különleges Helyzetére figyelemmel

a FÖLD ELŐZŐ ÉLET-ÚT-SZAKASZÁNAK Lezárási Szakaszára ezért is került Megformázásra az a Különleges „Átmeneti/Ideiglenes” Szabályozás, amely a „saját magzata Életét elvétető” Édesanyára vonatkozott,

és ez a Kiegészítő Szabályozás kizárólag az előző ÉLET-ÚT-SZAKASZ TÖRVÉNYES LEZÁRÁSIG [a FÖLD ÚJ TÖRVÉNYÉNEK MEGSZÜLETÉSÉIG] tett lehetővé az érintett „Édesanyák” számára „KÜLÖNLEGES” „Előzetes” Yová-Tételt. (Ennek részletei korábbi lejegyzésekben elérhetőek.)

A FÖLD jelenlegi [Világi] TÖRVÉNYÉBEN ez a korábbi Különleges Szabályozás vagy „Lehetőség az Előzetes Yová-Tételre” nem került Megerősítésre.

Ennek megfelelően a FÖLD jelenlegi TÖRVÉNYÉNEK Megnyílása Pillanatától kezdődően

„új gyermek” „vállalásával” sem teheti yová a korábbi élet-elleni-irányulását/tettét a FÖLD egyetlen Természetes Létezője sem, és így immár az ÉLET-ADÓK sem irányulhatnak feléjük az IRGALOM és KEGYELEM EREJÉBEN.

*****

A ’remény-vesztettségről’ --- 20130307:

            A LÉTEZÉSBEN, és talán leginkább a „YO” Teremtési Iránya szerint élőkben egy nagyon sajátos „Megnyilvánulás” a „remény-vesztettség”, a Létezés és Élet „Értelmetlensége” / „Értelem-nélkülisége” / „céltalansága” „Érzékelése”.

Azért KÜLÖNÖS ez a „Megnyilvánulás”, mert valami olyat „Érzékel” ilyen esetben a Lélek/létező, ami „értelmezhetetlen” / „nincsen” --- hiszen a LÉTEZÉS és ÉLET „értelemmel és okkal és céllal” fogant és fogan és születik és VAN minden esetben, továbbá az ÉRZÉKELÉS által minden esetben természetes módon azt Érzékeljük, ami „van”.

Amikor a Teremtett LÉTEZÉSBEN valaminek a „hiánya” vált/válik Érzékelhetővé, akkor sem az válik Érzékeltté „ami nincs”, hanem az, ami „még szükséges” [például egy Minőség Felépítéséhez / KiTeljesítéséhez], a „valaminek a hiánya” Érzékelése [a FÖLDI fogalom-használat szerint] egy „irányt” mutat (jelenít meg) [egy Lehetőségre mutat az ÖnÉpítésben].

A „reménytelenség” / „remény-vesztettség” a LÉTEZÉS egy olyan Minőségéből „ered(t)” [vagy ez a fajta „megnyilvánulás / érzékelés” „abból indul(hatot)t el”], amit FÖLDI fogalmakkal talán az „elégedetlenségként” lehet valamelyest megközelíteni, és amely egyfajta „irigységben” mutatta meg magát. Néhol talán az ebből kibomlott megtapasztalást tekintik/nevezik a „Teremtők Lázadásának” és a „Teremtők között elindult harc forrásának” --- és a VILÁG ÉLETÉBEN megnyilvánulttá lett „erőszak” és „kényszer” és „elvételek” „alapját adó Mintának”.

A „YO” TEREMTÉSI IRÁNYÁBAN, amelyben „TUDOTT-és-ÉLT” az, hogy a TEREMTETT LÉTEZÉSBEN minden ami csak megnyilvánul(t) és él(t) az okkal és céllal, HASZNOSSÁGGAL és ÉRTELEMMEL van jelen, a „remény-vesztettség” egy (leginkább) „Különös” Minőségként megközelíthető Megnyilvánulás [azaz ’Megmutatkozás’], amely a Természetes Megtartás „Meggyengülésének” egyik következménye „lehet”, és így amely „élet-érzés” elhárításának [megszüntetésének és megelőzésének] a legegyszerűbb és természetes módja a Megtartás „BIZTOS” Tartása [Szükségben Megerősítése].

Korábbi lejegyzésben [20120208 - Korábbi írás a Bizalomról és Csalódásról] a „csalódás” (szintén Különös jellegű) fogalma/minősége kapcsán is említettem azt, hogy a „csalódás” „érzetében” általában szintén valami olyat „Érzékel” a Lélek, aminek a lényében/ÖnLényegében nincsen „valóságos” alapja, és ezért a „csalódás” „mintája” „nem is gyógyítható”, hiszen a Lélek számára ÖnMagában/ÖnLényegében nincsen olyan „eredő minta”, amit felismerhetne és kijavíthatna. A „csalódás” és egyéb más „különösségek” [például a „lelki-furdalás” (20120728 - Nógatás és lelki-furdalás)] „megnyilvánulása” „érzékelésekor” teljességgel „hasztalan” / „haszontalan” a „különösség felé irányulni” [bármilyen „részletes elemezgetése” / „megismerése” csak erőt/élet-erőt von el a „vizsgálódótól” és a „vizsgálódásban segítséget nyújtóktól”, tulajdonképpen az ilyen jellegű „vizsgálódás” (irányulás) ELTEREL(ni) és TÁVOL-TART(ani igyekszik) az ÖnLényegtől/ÖnValótól és a TÖRVÉNYESEN Megnyitott Teremtési Iránytól és Úttól]. A „hasznos”, „valóban értelemmel bíró” irányulás az ilyen „Különösségek” „AZONOSÍTÁSAKOR” [egyfajta „érintésük érzékelésekor”] a saját Megtartás Tudatos Megtartása és Megerősítése, a Tudatos ÖnMag-felé fordulás és akár egy „Önellenőrzés” megnyitása [és ebben annak a Tudatos végigtekintése (akár a Különleges Erők megnyilvánítása által!!!), hogy a Léleknek Magának mi a maga Valós Teremtési Irányulása és annak a Tudatos Megerősítése].

Minél kevésbé „irányul” egy Lélek a saját Teremtési Útja/Iránya szerint ’értelmezhetetlen’ ’Különösség’ felé, a ’Különösség’ annál kevésbé képes őt „elvonni, eltávolítani” a saját Teremtői Útjától/Irányától, illetve ha a „Különösség” mégis „megérinti”, akkor minél Tudatosabban Tartja a Lélek ebben a számára megnyilvánult Különös helyzetben ÖnMagát és Tudatos Igyekezettel minél kevesebb „zavart” kelt ÖnMagában (és ÖnMaga által a ’környezetében’), annál hamarabb és annál egyszerűbben térhet vissza az „ELTÁVOLODÁSÁBÓL” önnön Teremtő Útjára.

            „Amikor” a „FÖLD ANYJA” „megélte” a „családtól való elszakadást”, „elszakadt azon társaitól, akikkel együttesen megélte az EGY Minőséget” [a saját „TÖRVÉNYÉT”], és ’elszakadva’ a Természetes Társaitól egy olyan „környezetbe” / „helyre”, olyan „társak” „mellé” került, akikben nem volt meg az a ’fajta’ ’egybetartozás’ és SZERELEM, amely a saját Családját jellemezte. A „FÖLD ANYJA” [mint egy „ütközés” vagy „becsapódás” következtében a „sajátjaitól” „egyedül (magzatával) elszakadt rész” olyan „helyzetbe” / „közegbe” került, ahol a „Társai hiányát” [Társaitól való eltávolodottságát] Érzékelte, azt, hogy semmilyen módon nem tud a maga „megnyilvánult (’teljességes’) lényével” „visszakapcsolódni a Szeretteihez/Szerelméhez”, csakis a maga „Belsőjében” „tudta” „Szeretteit és Szerelmét” „Megtartani” / „Megőrizni”, és tulajdonképpen ebből a megtapasztalásból alakult ki [az „ÚT” Minősége szerint formálódó ÉLETBEN] az „emlék” / „emlékezés” Minősége és Ereje, mint egy KÜLÖNLEGES MEGTARTÓ ERŐ/MINŐSÉG (leginkább a „remény-vesztettség” Elhárítására).

Az „Emlék” / „Emlékezés” MINŐSÉGE vagy EREJE

a FÖLD CSALÁDJÁBAN [és a YO TEREMTÉSI IRÁNYÁBAN]

abból a „Szükségből” formáltatott meg és kelt ÉLETRE,

amikor a Természetes Áramlásokat és Kapcsolódásokat/Érintéseket valamilyen KÜLÖNÖS vagy KÜLÖNLEGES helyzet vagy hatás „szétválasztotta” / „megszakította”.

Az „Emlék” / „Emlékezés” MINŐSÉGE vagy EREJE

egy olyan MEGTARTÓ és MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ MINŐSÉG és ERŐ,

amely ’segít’ a „remény-vesztettséget” Elhárítani (elkerülni, vagy pedig a „remény-vesztettség” helyzetéből újra az ÖnMag és a Valósan Elindított Teremtés felé fordulni/irányulni, és ezáltal a Természetes Megtartást Megtartani és Szükség esetében Megerősíteni).

            Fontos TUDATOSÍTANI [Felismerni és Megérteni, ezekre alapulóan pedig Megélni] azt, hogy

az „Emlék” / „Emlékezés”

egy KÜLÖNLEGES MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ ERŐ (és ’mód’),

és így ennek az ERŐNEK vagy MINŐSÉGNEK a Lélek/létező önnön Megtartásában való MEGNYILVÁNÍTÁSA csak akkor és addig Szükséges,

amíg valamilyen Különös vagy Különleges Hatás megakadályozza a Lelket/létezőt a „JELENLÉTE” és „TELJESSÉGE” Megnyilvánításában / Megélésében,

és

amikor a Lélek/létező VISSZAIGAZODOTT a maga TELJESSÉGÉBE és újra megéli a JELENLÉTÉT,

az „Emlék” / „Emlékezés” Ereje „visszahúzódik az ÖnMagjába”

[ez az Erő/Minőség ezáltal a Lélekben/létezőben nem válik semmivé, továbbra is a Megnyilvánult Lénye bármikor (Szükségben) elérhető része/eleme marad, de „visszahúzódásával az ÖnMagba” „átadja a helyet és erőt” magának a JELENLÉTNEK, a Lélek/létező „Természetes ÖnMinőségének/Állapotának/Áramlásainak”].

A „szükségtelen” „emlékezés”

[az „emlékezés” „erőltetése”]

ELTEREL / ELTÁVOLÍT

A JELENLÉTTŐL.

A 20110802 - Nyitottság, Nyitás… című írásban az „ünnep” lényegéről is írtam. Az ünnepek leggyakrabban olyan (akár Különleges) Megtartó és Megtartást Megerősítő „Erők” / Megnyilvánulások, amikor bizonyos mértékű és irányú „emlékezés” is „megnyílik”. Bizonyos helyzetekben Különleges Megtartó és Megtartást Megerősítő Erejű lehet az „ima” Ereje is [20130107 - Gondolatok - néhány gondolat az imáról (IMA - A-MI)].

FONTOS TUDATOSÍTANIA azt

a FÖLD ÖNNÖN MAGJAINAK

és a FÖLD minden Természetes Létezőjének, hogy

a JELENLÉT TELJESSÉGE és az „Emlék” / „Emlékezés” MINŐSÉGE és EREJE „egyszerre, egymás mellett” nem nyilvánulnak meg / nincsenek jelen,

és az

„Emlék” / „Emlékezés” Minősége és Ereje [mint egy KÜLÖNLEGES MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ ERŐ és MINŐSÉG]

csak abban a SZÜKSÉG-HELYZETBEN „aktív” és „van megnyilvánultan jelen”,

amikor a TELJES JELENLÉT [a Természetes TeremtőTársakkal való közvetlen EgyüttHatás] valamilyen Különös vagy Különleges ok miatt ’elérhetetlen’.

A FÖLD EMLÉK és EMLÉKEZÉS EREJE és MINŐSÉGE

egy olyan [még „igen korai FÖLDI ÉLET-ÚTSZAKASZBAN” Megformálódott] SZERELEM ERŐ, amely a Különös vagy Különleges Hatások által Megbontódott Természetes Egységek Tagjai számára nyújt

(1) „élet-mentő” Segítséget a „remény-vesztettség” elhárítására/elkerülésére,

és

(2) amely ERŐ vagy MINŐSÉG abban is Segítségére Van/Lehet az egymástól eltávolodott TeremtőTársaknak, hogy „egymáshoz” és „természetes egységükbe / EGY-Létükbe” a lehető leghamarabb visszataláljanak.

Ebből is következően

az EMLÉK és EMLÉKEZÉS EREJE és MINŐSÉGE

a FÖLD MAGA ÉLET-ALAPJÁNAK [a MINDENSÉG ERŐNEK],

részben a FÖLD TÁVOL EREJÉNEK,

részben pedig mára már a TELJESSÉG ERŐNEK

és a FÖLD ÖNNÖN ÉLET-HATÁR EREJÉNEK

egy olyan MINŐSÉGE és EREJE,

amely képes az egymástól „nagyon távolra került” Lelkeket és Létezőket a Természetes [TÖRVÉNYESEN Megnyitott (és TÖRVÉNYESEN még le nem zárt)] Egységükbe és EGY-LÉTÜKBE is visszavezetni / visszaigazítani,

és ezáltal olyan ’jellegű’ vagy ’mélységű’ vagy ’kiterjedésű’ ’távolságokat’ is Elhárítani, amit a Lelkek/létezők adottan MEGNYILVÁNULT lénye nem tud Elhárítani [egybe-kötni, áthidalni stb].

(…) a FÖLDANYA ÖNMAGÁBAN [az EMLÉKEZÉS EREJÉN „túl” is]

Rendelkezik még egy NAGYON KÜLÖNLEGES (MEGTARTÓ) ERŐVEL,

egy olyan BELSŐ / ÖNNÖN / SAJÁT ERŐVEL,

amellyel akár a MEGNYILVÁNULT Lényét is képessé válhat MEGTARTANI és MEGERŐSÍTENI az „ÚjraTeremtés TEREMTŐ ÖRVÉNYÉBEN / TÖRVÉNYÉBEN is, és amely BELSŐ EREJE a FÖLDNEK/FÖLDANYÁNAK nem más, mint a „KRISZTUSI SZERETET”.

A „SZERETET” MINŐSÉGÉT vagy EREJÉT

[annak a ma „Krisztusi Feltétel nélküli Szeretetként” is ismert Megnyilvánulását]

[KRISZTUS-ÉS-A-YO-EREJÉBEN]

a „FÖLD-ANYJA” és a „FÖLD” „egyszerre, egymaguk és mégis együtt” (tulajdonképpen EGY-ként) „formálták meg”, „építették fel ÖNMAGUKBAN-ÉS-ÖNMAGUK-ÁLTAL”

mint egy olyan MEGTARTÓ és MEGTARTÁST MEGERŐSÍTŐ ERŐT,

amely akár még a „remény-vesztettség” állapotán és az „Emlékezés” „teljes elvesztésén” „túl” is képessé válhat a HAZATÉRÉS / az ÖNMAGHOZ és ÖNMAG TELJESSÉGÉHEZ [és így a TÖRVÉNYESEN Megnyitott (és TÖRVÉNYESEN még le nem zárt) ÉLET-ÚTBA és TEREMTÉSI IRÁNYBA visszaigazodás] megsegítésére.

A SZERETET KÉPESSÉ TEHET

MÉG A KÉNYSZERÍTŐ ERŐK JELENLÉTE MELLETTI

ÖNEREJŰ (!) „HAZATÉRÉSRE” IS [a „tehetetlenség” Elhárítására].

Az írás folytatódik a VII-2. részben. A VII-2. rész elérhető ITT.