20151001 - MAGOKNAK és Érintetteknek - a SZERETETRŐL és SZERELEMRŐL, a MEGBECSÜLÉSRŐL és TISZTELETRŐL

2015. október 1.

MAGOKNAK és a SZAKRÁLIS Útban Jelenlévőknek

Miben „több”, vagy miben „más” a TISZTELET FÖLDI Megnyilvánulása a YOSÁGBELI ’MEGBECSÜLÉSHEZ’ képest?

 

            A YOSÁG a „Szeretetben” Tartja és éli meg azt az ’erőt’ / Megnyilvánulást, amely a MINDENHATÓBÓL eredően minden teremtettben adottan Van, így ami olyan ’közös’ rész minden megnyilvánult-teremtőben, amelyben / amely alapján (1) az egyéni teremtések kibontakozhatnak és (2) amelyben a [valamikor (a Teremtés kezdetén) EGY volt majd szétvált] teremtői részek újra egymáshoz kapcsolódhatnak.

     A „Szeretetben” úgy is értelmezhető a MINDENHATÓBÓL való eredése minden teremtettnek és minden teremtésnek, hogy a MINDENHATÓ minden egyes megnyilvánuló egyedi teremtőbe „behelyezett magából” „egy magot / lángot / ön-részt”, és így mindenkiben [és minden teremtésben] „ott van” a MINDENHATÓ egy-egy darabja, és ebben a „közös” [mindenkiben meglévő] részben [az Azonosság miatt] a külön formában élő teremtők harmonikusan kapcsolódhatnak.

     Úgy is értelmezhető a „Szeretet mint ’erő’, hogy ez a minden egyes teremtőben (és teremtésben) meglévő [elvehetetlenül meglévő] MINDENHATÓI ön-rész az alapja annak, hogy a teremtők egymáshoz kapcsolódhatnak [különféle áramlásokat formáznak meg és tartanak].

     [Személyes meglátásom szerint a YOSÁGBAN az egyedi teremtők a saját lényükben ADOTTAN (tőlük elszakíthatatlanul) meglévő MINDENHATÓI magot / ön-részt ismerik fel „Szeretetként”, és ez a bennük adott „mag” indítja el őket az egymáshoz kapcsolódásban / áramlások kiépítésében, hiszen tudott, hogy ’ugyanilyen’ MINDENHATÓI ön-rész Van mindenki másban is és minden megnyilvánuló teremtésben is. Ez az alapja annak, hogy mindenki más és minden Megnyilvánulás / teremtés felé „szeretettel” fordulnak / irányulnak.]

 

            A VILÁGBAN a ’SZERELEM’ [az ’EGY’] Megnyilvánulása az, ami „közös minden teremtőben”, vagyis (1) amely alapból megnyilvánulnak az egyéni kibontakozások, és (2) [megfelelő Egyetértések útján] alapja lehet a külön formákban megnyilvánuló teremtői részek újbóli összekapcsolódásának és így közös / együttes teremtések megnyitásának.

          A VILÁGBAN az ’EGY’ [a mindenkiben és mindenben jelenlévő AZONOS EREDŐBŐL eredő ’teremtői önrész’ megléte mellett] oly módon is értelmezhető, hogy minden egyes teremtőt és minden egyes teremtői megnyilvánulást egy ’Öröktől fogva létező és soha meg nem szűnő’ „ÁRAMLÁS” „Tart EGYBEN”, és így mindenki minden egyes pillanatban egymáshoz kapcsolódik és minden teremtés hat minden más teremtőre és minden más teremtésre is. Ezen „állandó összekapcsolódottságban” való Tudatosodás egy különleges teremtői minőséget [mely hasonló a „felelősséghez”, de közelebbi fogalom mégis hozzá a „Tudatosság”] „ébreszt fel” és „épít fel”, amelyben tudatossá válik a teremtő a saját „hatalmában”: szabadságában-és-teremtéseiért-való-közvetlen-felelősségében. Tudatossá válik abban, hogy tudatos ön-megvalósítása / ön-kiteljesítései során teremtéseivel „építsen és gyarapítson” (és mi módon teheti / tegye ezt), és mások útjait / teremtéseit szükségtelenül ne nehezítse / ne rontsa. E tudatos teremtések során olyan „saját harmoniákat” ismer fel / talál / tudatosít a teremtő, amelyek ÖnLényegéből kibomlóan folyamatosan vezetik őt a megismerésben és kibontakozásban, és harmonikusan elvezetik minden olyan értékhez / minden olyan kapcsolódáshoz / minden olyan megtapasztaláshoz / ön-épüléshez, amelyet önnön lényének választ [amit szeretne megtapasztalni].

 

*****

 

            A YOSÁGBAN a teremtőkben általánosan megnyilvánuló ’MEGBECSÜLÉS’ „szeretet-megnyilvánulás”. A YOSÁGBELI ’MEGBECSÜLÉS’ „sokban hasonló” a FÖLD TISZTELET Megnyilvánulásához, hiszen a FÖLDI TISZTELET [YOSÁGBELI] alapja ugyanaz [a YOSÁGBELI ÖNLÉNYEG], mint amelyből megnyilvánult erővé vált maga a ’MEGBECSÜLÉS’.

            A ’MEGBECSÜLÉS’ minden teremtésben és minden teremtény felé megnyilvánuló általános irányulás a YOSÁGBAN. Sokszor [főleg a felismert családtagok irányában] „Kedvesség” jellegű is, figyelmes és odaadó.

            A ’MEGBECSÜLÉSBEN’ „különlegesen (kiemelkedően) értékelt” a „szabadság”, a másik teremtő „egyéni színeinek / egyéni harmoniáinak / egyéni kibontakozásainak” a megbecsülése, amely (1) sokszor „valóságosan is támogatja az egyediségek kibontakozását”, (2) máskor pedig [egyfajta különleges (valamelyest a passzivitáshoz hasonlatosan, de mégsem a mi értelmezésünk szerinti passzivitásban) „megengedi” [néha „megtűri”] a kibomló egyedi jellegeket.

            Az „elhajlások” [bizonyos értelmű különleges] „megtűrése” egyes esetekben ’gyengítően’ hathat arra a családra / házra / közösségre, amelyben kibomlik.

                                  Kapcsolódó írás:20150923 - MAGOKNAK és Érintetteknek - ÉRTÉKELÉS-részletek                          (elérhető ITT)

            A „megtűrés útján” az „elhajlás” [ténylegesen gyengítő / csorbító jellegű kibontakozása is] az egyén teremtéséből ’közösségivé’ válik [VILÁGI fogalmak szerint kiterjed az Áramlásokban], és az IGAZÍTÁS erőivel [a „megtűrés” miatt] sokszor nehezen állítható meg, és nehéz megtalálni azt az „összefogást”, amelyet minden (!) közvetlenül érintett elfogad és így együttesen mindannyian nekikezdenek a FelTisztításhoz szükséges ön-Igazodásokhoz.

            A FÖLDI TISZTELET [mint a FÖLD Teremtéseinek Meghatározó (!) alap-értéke] [figyelemmel arra, hogy a FÖLD a VILÁGNAK is része és jelenleg Világként / Világi-ÚTON Nyilvánul meg] „SZERELEM” Megnyilvánulás [is], és „ebben / emiatt” „több” vagy ’más’ a YOSÁGBELI ’MEGBECSÜLÉSHEZ’ képest.