 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Válogatás II. |
|
|
FÖLDI Utazások
Részlet a 20130430-i lejegyzésből (elérhető ITT):
FÖLDI Utazás(ok)
„Egymás melletti” (párhuzamosan haladó) képek:
Egy ’hölgy’ [valójában egy Lélek] egy általa megtervezett útvonalat (körutat) jár be a Földön. Az úton (lovas)kocsival, illetve ha olyan a ’terep-viszony’, ’szán-szerű’ járművel halad [’Sze-Ke-Re’]. Az út egy-egy szakaszán néha ’vezető’ vagy segítő (~társ) is kíséri. Az útvonalát (egyfajta körutazást) nagyvonalakban megtervezte az utazó, és a maga ’ütemében’ (’kényszer-mentesen’, kényelmesen) halad végig rajta.
Vannak olyan utazók, akik egy „nagyobb szánon vagy szekéren” (nem autóval, nem busszal, nem „gép”-járművel!) többen együtt utaznak (’családként’), és olyan is van, amikor több „szekér vagy szán” együtt tesz meg egy útszakaszt. Az utazókban itt is vidámságot érzékeltem. Van olyan, amikor a szekerek/szánok átszáguldanak egyes részeken, máshol „kötelezően” [= ’betervezetten’] vagy „szabadon választva” lelassítanak, megállhatnak, megállnak.
Ez képben úgy jelenítődött meg, hogy több (három) szekér vagy szán egymás után (együtt haladva) száguldott el ’mellettem’, mindegyik szánban több ember (Lélek) volt. Az elöl haladó szekér/szán elment, a középen haladó ’szánt/szekeret húzó egyik ló’ kivált a fogathúzó lovak közül, és így ez a szekér vagy szán lelassult majd megállt, így az e ’mögött’ haladó szekér/szán is lassult majd megállt. Az ’utasok’ ’leszálltak’ a szekérről/szánról, egy kissé szétszóródva ’szétnéztek’ a területen ahol megálltak. [Talán ez egy ’felajánlás’ is volt a számukra, hogy ott egy időre ’letelepedhetnek’.]
Amíg álltak a szekerek/szánok, azt észleltem, hogy ’farkasok’ vagy ’kutyák’ szaladtak a szánok/szekerek/utasok felé. Az ’ismeretlen’ (a farkas-szerű kutyák) iránt volt az utazókban egyfajta bizalmatlanság – de határozottan érezhető volt, hogy a farkasokban vagy kutyákban nem volt bántó szándék. Inkább „kíváncsiak” voltak az érkezettekre, játékos-kedvűek voltak és nem voltak nagyon tolakodóak. Az utazók közül néhányan bizalmatlanul elhúzódtak a farkasoktól/kutyáktól, mások (akik már ismerték őket) a közelükbe engedték őket. Nem volt ’kötelező’ ’kapcsolódni’ ezekhez a lényekhez… Akik már ismerték a ’farkasokat’, ’tanáccsal’ látták el a bizalmatlan útitársaikat, hogy hogyan tarthatják távol maguktól a ’farkasokat’…
Ha egy-egy helyzetben (kapcsolódási lehetőségben) valaki szabadon kapcsolódást alakít ki másokkal, akkor a „megismerés és megtapasztalás és együttműködés” miatt „színesebbé” válik minden érintett, ’gazdagodik’ a ’másikból (és magából) megismert színnel’.
A „nagyrészt egyedül utazó hölgy” kifejezetten „kör-utazást” tett a Földön: ’egy témát körbejárt’, majd visszatért a maga kiindulási pontjához.
A csoportosan utazók esetében azt éreztem, hogy ők egy kijelölt utat tettek meg, és ’valamilyen irányban haladtak’, az utazásuk (adott) cél-állomása tehát nem a kiindulási pontjuk volt. Néha talán arra is adódott mód, hogy amikor egy-egy ’állomáson’ ’több szekér/szán’ (’család’) megállt, a továbbindulás előtt egyes utasok átszálljanak a másik ’szekérbe/szánba’.
Az „utazások” során (1) magukban az utazókban és (2) magában a „Világban” ahol utaztak „új színek” jelentek meg, „út és utasa is gazdagodott/színesedett”, „szebb lett”. Voltak „színek”, amik magában az „utazóban” jelentek meg --- és voltak „színek”, amiket az utazó „adott át magából” a „Világnak” amelyben haladt --- és ez utóbbi színek majd a „Világ Gyermekeiben” [bizonyos ’utódokban’] is megjelennek majd a ’jövőben’. A „színesedés” (’gazdagodás’) a Szeretet-teljes kapcsolódások következtében jelent/jelenítődött meg.
20120511 - Akik a FÖLD MAGA ÚTján haladnak tovább (elérhető ITT)
 'szemezgetés' az írásaimból:
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
'
