|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
ÍRÁSOK - 2017 június 7 - október 22. |
|
20170925 - A Változásokhoz még - a "vándorlásokhoz" kapcsolódóan
2017. szeptember 25.
A legutóbbi lejegyzésben érintettem [az ebben a formájában teljesen ÚJ] azon FÖLDI-Világi ERŐT, amely a ’törvényes-jelenlét-teljességét’ körbevevő-és-átható-és-erőteljesen-berögzítő módon hat. Megnyilvánulhat ez a különleges ’BUROK’-ERŐ a kisebb IGAZODÁSOK során is például ’gyengéden átölelőként’, és Megnyilvánul valószínűleg a TELJESSÉGES MEGÚJULÁS teremtő pillanatában is majd a FÖLD-Világa ’MEGÚJULÓ TELJESSÉGÉT áthatva’.
Ahogyan érintettem: MAGÁBÓL-A-FÖLDANYÁBÓL kiindulva Hat ez a Világi-ERŐ, ugyanakkor pedig a FÖLD-Világa ÖNNÖN MAGJAI is részt vesznek TUDATOS Megtartó Jelenlétükkel ezen ERŐ Megnyilvánításában.
Amikor a nagyobb változásokban a Természetes Jelenlétet ’körbeveszi és áthatja ez a Világi [!] KÜLÖNLEGES MEGERŐSÍTÉS’
[amelyben a FÖLDANYA ÖNNÖN EREJE mellett azzal EGY-ként (ha szükséges, ha például ezt kéri a FÖLDANYA) a VILÁG / MINDENHATÓ / BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJE-ÉS-AZ-EGYETLEN-ÉS-ELSŐ MEGERŐSÍTŐ JELENLÉTE is közvetlenül (!) jelen lehet],
az Megnyilvánulásában nagyon hasonló ahhoz, mint amikor a Természetes jelenlét ’saját burkát’ körbeveszi (és áthatja) egy másik ’megerősítő burok’, mint amikor az átkelést segítő bárkát / burkot a ’gondoskodó isten’ megerősíti még egy réteg külső-és-belső-védelemmel.
(1) A FÖLD-Világában a már törvényesen lezárult előző teremtési szakaszban a ’magyarság’ [és részben, amíg egyes ’Szív’-területek itt voltak megnyilvánultan és/vagy rejtekben] a ’Kárpátok-ölelése’ olyan ’közösség és területek’ voltak, ahol / ahonnan [mint egy megerősített-bárkában] JELENTŐS VILÁGI ERŐK is ’bemozdíthatók (akár elindíthatók)’ voltak a Nagyobb Változások alkalmával. Ide [és még néhány más földi területre] ezért a jelentősebb Változásokat megelőzően elindult egy sajátos ’népvándorlás’, hogy ’testileg’ is, ’anyagi valójukban’ is ’jelen legyenek’ majd a ’bárkában’, a ’megerősített és megerősítő isteni jelenlétben / kiáradásban’.
(2) Az elmúlt valamivel több mint ezer évben a magyarságot (és a területet is ahol élt) sokan ezen felül még egy sajátos ’vezeklőnek’ is tekintették, akihez / ahová el lehetett vinni a panaszokat / sérelmeket / terheket azért, hogy azokat ott lerakják-és-otthagyják --- nem törődve azzal, hogy majd az így megterheltek hogyan fogják eltakarítani azokat [nem törődve azzal sem, hogy az így megterheltek akár bele is pusztulhatnak, ahogyan (addigi testi-valójában) elpusztult a ’megfeszített’ is].
Magam korábbi lejegyzésekben sokszor érintettem, hogy a ’magyarságot' végre [itt a Megújulás előtt] sikerült kioldani ebből a KÜLÖNÖSSÉ (!) vált ’vezeklésből’, és a magyarság sikeresen be is Igazodott egy általa szabadon felvállalt új Teremtési Irányba [ezt is érintve 20140823 – elérhető ITT].
Sem a ’magyarok’, sem a ’Kárpátok ölelése’, sem a FÖLD-Világában más nem ’vezekel’, ’nem gyűjt szemetet / terheket másoktól’, és más FÖLDI-Világi ’helyekhez / területekhez / népességhez’ hasonlóan nem jelent ’BIZTONSÁGOSABB BÁRKÁT’ [és ezért akár egyesek által veszélyesnek ítélt, túlterhelendő / elpusztítandó Bárkát] sem.
A FÖLD-Világának minden Törvényes Jelenlétű Természetes Létezője
BÁRHOL IS VAN A VÁLTÁS / TELJESSÉGES MEGÚJULÁS PILLANÁBAN
’biztonságban van’
hiszen ÖNNÖN SZÍVÉBEN VAN AZ AZ ÖNEREJE, AMELY ŐT
(1) A FÖLD-Világában
(2) és továbbvitelre-jelölt-Törvényes-Teljességében
BIZTOSAN MEGTARTJA ÉS HA SZÜKSÉGES MEGERŐSÍTI
HOGY TÖRVÉNYESEN MEGTARTOTT YAVAIVAL EGYÜTT VÉGIGHALADJON A VÁLTOZÁSON.
Nincs ’egyes helyeknek’ vagy ’különleges személyeknek’ olyan ’különleges ereje’, amivel „ki lehetne játszani” a harmoniát / törvényt, amivel olyanok is „részesévé” válhatnának a Megújulásnak, akik nincsenek valósan (törvényesen) jelen abban a Közvetlenségben (például a FÖLD-Világában), amely a Változását éppen megéli.
’Felesleges’ a ’vélt bárka’ felé ’terelni’ az embereket, mert a ’BÁRKA’ nem ’kint’ van, hanem minden érintett saját ’testében-lelkében’.
OmMÁÁTRé~KJ
A következő írás elérhető ITT
'szemezgetés' az írásaimból:
és
//omah.gportal.hu/
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|