"A VÁLTOZÁS egy dologgal mindig megjutalmaz bennünket:
a FEJLŐDÉS lehetőségével/ajándékával."
Köszöntelek a honlapomon
"...A lejegyzések mások számára is elérhetővé tételével a magam lehetőségeihez mérten igyekeztem hozzájárulni ahhoz, hogy mások is ráismerjenek[1]asaját [önnön lényükben adott] teremtő-erőikre és [2] azokra a [Jelen Változási folyamatában] kiemelkedő fontossággal bíró FÖLD-ERŐKRE(valamint LÉTEZÉS-beli ERŐKRE), amelyek Választott Útjukon / a[z összecsendülésen alapuló] Jelenlétükben MEGTARTJÁK és MEGERŐSÍTIK / MEGERŐSÍTHETIK a FÖLD Természetes Létezőit..."
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
Sík Sándor - Ember "Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
Hímeztem:
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
[a létezőkben, teremtőkben ]a Bizalom megnyilvánulásának biztossága és erőssége
közvetlen módon összefügg a TÖRVÉNYES MEGTARTÓK ’gondoskodási harmoniájával’
[azzal, hogy mennyire tudatosan és mennyire következetesen / folyamatosan nyilvánítják meg a gondoskodó kiterjedéseiket].
’Nagy segítség’ volt a MEGTARTÓKNAK a Megtartásukba tartozó teremtőik FELÉJÜK IRÁNYULÓ BIZALMA és szeretete ---
nagyon sok közvetlen megéléshez és Tudatosításhoz vezették el ezek a [MEGTARTÓ] TEREMTŐKET.
’Gyermekeik’ ’gondoskodó szeretetében’ ’ismerték fel újra’ a saját EREJÜKET és FELELŐSSÉGÜKET ---
tulajdonképpen így tanították meg újra ezen saját ERŐIKRE a ’gyermekek’ a ’szüleiket’.
Fontos megtapasztalás volt ez a TEREMTETT LÉTEZÉSÜNK Egészében,
és ez ÚJ IRÁNYT adott a teremtéseknek:
’kölcsönössé’ váltak a tapasztalatok / a Tudatosítások / a megismerések,
a MEGTARTÓK és Megtartottjaik együttes teremtései immár elmélyülnek és új irányokba is kiterjednek.
A BIZALOM[mint ’Megengedés’(Megnyíltság)-és-’Gondoskodás’-egyben]
TEREMTETT LÉTEZÉSÜNK minden megnyilvánulásának fontos alapja,
és ezért immár a TÖRVÉNYES MEGTARTÓK is kiemeltfigyelemmel irányulnak a BIZALOM harmonikus megnyilvánítására.
TUDATOSAK immár a TÖRVÉNYES MEGTARTÓKabban, hogy
a BIZALMUK biztossága fontos alapja a Megtartásukba tartozó teremtők / létezők Bizalmának és ezáltal harmonikus megnyilvánulásaiknak.
Sok Bizalmat érintő harmonizálás akadt el eddig a TEREMTETT LÉTEZÉSÜNKBEN azért, mert bár voltak egyedi teremtők, akik magukban már megerősítették a Bizalmat és mások felé is irányultak azért, hogy ők is megerősödjenek a meggyengült Bizalmukban, ám nem kapták meg ehhez a megfelelően erős MEGERŐSÍTÉST a TÖRVÉNYES MEGTARTÓIKTÓL.
Nagy fájdalomként jelent meg ez a felismerés sok egyedi és ’nagy’ teremtőben --- és keresték attól kezdve nagyon tudatosan, hogy mi lehet az ilyen ’hiába’ való próbálkozásoknak az oka. Sok (egyedi és ’nagy’) teremtő osztotta meg a Bizalomhoz kapcsolódó tapasztalatát és tudását egymással azért, hogy olyan utak és olyan erők megformálását segítsék, amelyek elvezetnek a Bizalom-meggyengülések eredőjéig, hogy onnan kiindulva elhárítható legyen ez a nagyon széles körben kiterjedt meggyengültség.
******
A[z eredő] BIZALOMNAK a ’Gondoskodó’ és ’Megengedő / Megnyílt’ (fő) jellege mellett van még néhány más nagyon fontos fő jellemzője [akár irányulása] is. A jelen lejegyzésben részletesebben azon BIZALOM jellemzők kerültek kifejtésre, amelyek a ’SZOLGÁLAT’ mint MEGNYILVÁNULÁS megnyitásánál kiemelkedő jelentőségűvé váltak.
A BIZALOMNAK az említett fő jellegei mellett vannak még további fő jellemzői is. Az egyik valamelyest közelítően úgy jellemezhető, hogy ’MINDEN ÖSSZEFÜGG MINDENNEL, MINDEN HATÁSSAL VAN MINDENRE’--- mivel ez az erő vagy megnyilvánulás az eredőből közvetlenül eredve a TEREMTETT LÉTEZÉS minden teremtőjében és minden megnyilvánulásában is folyamatosan és elszakíthatatlanul jelenvan / megnyilvánul / hat.
További fő jellege a BIZALOMNAK az a[z előzőekből is következő] ’MÉRTÉK’, hogy ’a TEREMTETT LÉTEZÉS minden egyes apró darabkája / minden egyes része egyformán fontos mert általa teljes A TELJES’.
Fontos jellemzője továbbá a BIZALOMNAK az, amit itt a FÖLD-Világában ’egyedinek és egyszerinek és megismételhetetlennek’ is jelölnek [semmi sem nyilvánulhat meg többször pontosan ugyanúgy, semmi sem lehet azonos teljes egészében mással, még akkor sem, ha együttesen valamilyen részükben azonossá is válnak].
Fontos része / eleme / jellege továbbá a BIZALOMNAK egy olyan fő jelleg, amely közelítően jelölhető a MEGISMERHETŐSÉG-és-a-MEGISMERHETETLENSÉG különleges egységének, vagyis hogy mindenből ami már megnyilvánult (és így megismerhető) mindig nyílhat valami olyan teljesen új ami addig még abban a formájában nem volt.
Van egy fontosabb ’rész’-minősége (habár nem fő jellege) is a BIZALOMNAK, ami az éppen a Változásaikat megélők számára nyilvánulhat meg, ez pedig úgy jellemezhető, hogy a változásait megélő mindig ’gyermeki’, aki a ’szülője’ és ’idősebb testvérei’ irányából mindig megfelelő megerősítést kell hogy kapjon [illetve a változását megélő mindig kap ilyen megerősítést, és azt tudatosan be kell hogy fogadja, és meg kell értenie (tudatosítania kell), hogy milyen irányba és miért érkezett számára a megerősítés, mert ezáltal tudja azt a különleges többlet-erőt a saját átalakulásába / változásába / Igazodásába a megfelelő harmoniában beledolgozni / beleépíteni].
Ahogyan érintettem: itt a FÖLD-Világában maga a Bizalom [és annak az ’ős-eredője’, mint ’Ős-Bizalom’] a legközvetlenebbül és a legteljesebben [a MINDENSÉG ERŐ mellett] a TISZTELETBEN nyilvánult meg: a TISZTELET ’alapja’ és folyamatos áthatója / megtartója is a FÖLD-Világa minden teremtésének.
A TISZTELET ’alap-értékeiben’ [bővebben ITT] a FÖLD-MAGA eddig magából a BIZALOMBÓL megnyilvánulttá vált kiterjedéseit ismerte fel és formálta (megtartó)értékké, mivel a BIZALOM az a TEREMTETT LÉTEZÉS Egészét és így minden megnyilvánulást MEGALAPOZÓ és azóta is folyamatosan ÁTHATÓ JELENLÉT, amely nélkül nem lehetséges a Boldogságos kiteljesítő teremtés.
EZÉRT a [TISZTELETBEN Megnyilvánuló] Bizalom az alapja a FÖLD-Világa minden megnyilvánuló Tudatosításának és kiteljesítő teremtésének is.
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosságalakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
'
