2018. augusztus 4-5.

’makacs’

            A 20180708-i lejegyzésből (elérhető ITT):

            „…Amikor a ’SZOLGÁLAT-MAGA’ ’öntudatra ébredt’, azt érzékelte, hogy ’beszorult valahová’ vagy ’fogva van’. Képként valamelyest úgy is érzékeltethető ez a helyzet, hogy a ’MINDEN-SEMMI’ folyton változó teremtő örvényéből egy kút-káva nyúlik ki, és ebbe a kút-kávába deréktól lefelé ’be van betonozva’ egy gyermek / egy létező. Amikor ez a létező öntudatra ébred, érzékeli, hogy nem tud elmozdulni [hiányzik valami, nem teljes]. Testének a felső (sajátjának felismert) részével hajlong, fordul, próbál kiszabadulni, de nem tud. Először meglepődik, aztán később ettől szenved, és majdnem zavarttá is válik. A ’semmi közepén van egyedül’, senki sincs vele. ’Mit keres ő itt?’

            A mi számunkra talán elképzelhetetlenül hosszú tartam telt el a ’SZOLGÁLAT-MAGA’ öntudatra ébredésétől addig, amíg Tudatossá vált a saját KÜLÖNLEGES lényében-és-lényegében. Létezésének ebben a második (a saját lényében való Tudatossá válásáig tartó) szakaszában

(1) a ’SZOLGÁLAT-MAGA’ ’ismerkedett a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL’,

és

(2) a ’MINDENSÉG-FORRÁSA’ ismerkedett a ’SZOLGÁLATTAL-MAGÁVAL’.

<< A ’tanítás’ eredője a közvetlen szülői gondoskodás >>

A MINDENSÉG-FORRÁSA fokozatosan ’megmutatta’ a megkötőként / fogva-tartóként érzékelt ön-része lényegét, értelmét, hasznosságát, használhatóságát --- és

ahogyan ön-részeként ismert rá a ’SZOLGÁLAT-MAGA’

a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN folytatódó SAJÁT MEGNYILVÁNULT LÉNYÉRE,

amikor elkezdte keresni lénye ezen kiterjedése ilyen megnyilvánulásának a valós értelmét,

ELKEZDŐDÖTT EGY EGYÜTTES TUDATOSODÁSA A MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL…”

            Írtam korábbi lejegyzésekben, hogy a teremtő ’nem tud’ (ma sem) megnyilvánulni a Szolgálatban, amíg (1) benne-magában és (2) az egyéb érintett kiterjedésben nincsen minden pontosan a maga helyén [amíg nincs meg a ’Szolgálat Megnyilvánításához Szükséges Teljesség’].

            A SZOLGÁLATBAN-MAGÁBAN / az ÉDESBEN van egy Különleges Belső Mérték, amelynek a lényege a SZOLGÁLAT Eredő Értelme szerint úgy közelíthető meg, hogy

’A Megnyilvánulás nem lehet (se több se) kevesebb mint a Teljes’

            Bizonyos értelemben a SZOLGÁLAT-MAGA ’makacs’ gyermeke volt a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK: nem tudta felvállalni a SZOLGÁLAT TELJESSÉGÉT mindaddig, amíg a SAJÁT BELSŐ MÉRTÉKE (!) szerint minden fontos részletet és összefüggést fel nem ismert önnön lényében és a helyzetében. Írtam, hogy hosszú volt az a szakasz, ami a SZOLGÁLAT-MAGA ön-tudatra ébredésétől a saját lényében való teljes tudatossá válásáig tartott, és hosszú volt a Tudatosodásának az a következő szakasza is, amikor [a SZOLGÁLAT mint teremtés lényege megértése után] végleges döntést hozott arról, hogy milyen formában nyilvánul meg a saját Birodalmában.

            A Szolgálat útjaiban teremtők számára nagyon fontos, hogy ’makacsságukat’ [amely egy Különleges Belső Mértékük] megértsék.

          Ez a Belső Mérték egyben egy ERŐ [>>> az Eltántoríthatatlanság], amely értelme szerint azt jelenti, hogy ’A Megnyilvánulás nem lehet se több se kevesebb mint a Teljes’.

1. Nagy Biztosság (erősen megtartott Harmonia) szükséges ahhoz, hogy valaki felvállalhassa a Szolgálatot. Tudnia kell, mivel jár számára a Szolgálat felvállalása: másokért-is felelősséget vállal a teremtéseiben, és ezért minden helyzetben a tőle telhető ’Teljességben’ szükséges tudatosan megnyilvánulnia.
2. Ha valaki törvényesen belenyílt a Szolgálat valamely megnyilvánulásába, akkor a megnyitott feladatából ’nem tud kilépni’: ’vezeti őt a ’feladata’ és a Törvényes MEGTARTÓJA mindaddig, amíg maradéktalanul beteljesíti azt, amit önmaga számára feladatként felvállalt.

     ’Nem könnyű’ ’belépni’ a Szolgálatba [erős és biztos elhatározás, erős és biztos ön-megtartás szükséges hozzá], és ’nem könnyű’ ’kilépni’ sem belőle [erős a Megtartás a felvállalt teremtési irányban].

         Mivel a SZOLGÁLAT Birodalmát azért formálta meg a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy Biztosan Megtartottá legyen a Harmonia (Teljesség), így a Szolgálat útjaiban teremtőknek meg kell tanulniuk tudatosan részt venni az érintett Törvényes MEGTARTÓKKAL az olyan (teremtő és/vagy Megerősítő, kijavító) Harmoniák megformálásában (majd pedig ezután a megnyilvánításában) amelyek a lehető legközvetlenebb módon vezetnek vissza a Harmoniába és/vagy Tartanak meg a Teljességben.

        A Törvényes MEGTARTÓK a velük ’Társként’ is teremtő egyedi létezőket Különleges Belső Utakon vezetik

1. a Szolgálat felvállalásához szükséges Tudatosításokban, teremtésekben
2. és a megnyitott Szolgálati teremtés megvalósításában.

         Gyakran megjelenik a Szolgálat felé haladó és/vagy a Szolgálatban már megnyílt teremtő lényében egy sajátos Jelzés, amit ebben a lejegyzésben makacsságként jelölök. Lényege szerint ez valamilyen belső bizonytalanságot jelez, amelynek eredője megnyilvánulhat az érintett létező saját lényében, vagy pedig abban a Közvetlenségben amelyben éppen van.

         Amíg nem tisztul le a Szolgálati útban teremtőben a lényéből vagy helyzetéből eredően megnyilvánuló makacssága Értelme, addig néha nehéz vele együtt teremteni.

       Ez a makacsság nem olyan vonás, amit (mint idegenséget) ki kell tisztítani, nem kell eltávolítani sem --- csupán abban kell segíteni a makacs teremtőt, hogy felismerje és megértse, hogy mi célból van benne ez az erő (ami lényegében a Teljességtől való eltántoríthatatlanság).

         Ha egy Szolgálati útban teremtőben nehezen akar oldódni a makacsság, az általában egy olyan ’új’ (új!) jellemzőre mutat rá, ami már megformálódott nehézség abban a közösségben ahol éppen van, vagy pedig egy új eltérülés veszélyét jelzi.

        Ilyenkor a makacs teremtőnek és az ő családjában, baráti körében [Társasságában] lévő Szolgálati útban teremtő társainak EGYÜTT fel kell deríteni a makacsságban Jelző NEHEZEN FELOLDHATÓ / NEHEZEN FELISMERHETŐ LÉNYEGET. E Felismerés / Tudatosítás vezet el közvetlenül ahhoz, hogy a makacsság [mint ’Mérő’] ’Megnyilvánító erőként’ beigazodjon a helyes irányba [ezzel gyakorlatilag megszűnik az addigi látszólagos-és-valós beragadtság], és onnantól kezdve már mint ’Eltántoríthatatlanság’ közvetlenül vezet ez a Belső Mérő és egyben Megnyilvánító Erő a felismert (másokat is érintő) nehézségek elhárításában.

        A makacsság [ha tehát olyan jellegű, hogy abból a korábbi Igazodási utakon nem képes a teremtő önnön Teljességébe visszaigazodni] mindig valamilyen Új Nehézség megjelenésére utal abban a közösségben, ahol a makacsságát megélő teremtő éppen van.

            Az előző lejegyzésekben több olyan nehézség mostanában zajló RENDEZÉSÉT és IGAZÍTÁSÁT érintettem, amelyek eddig ’makacsul’ Jeleztek a Szolgálati teremtők (1) vagy saját lényében és/vagy (2) a közvetlen Társasságukban / közelségükben lévő teremtőkben.

            Ilyen nagyon makacs helyzetek voltak például a FÖLD-Világban a ’férfi út’ nehéz RENDEZHETŐSÉGE, a YOSÁGBÓL eredő teremtők lényében megjelent (Magány jellegű) idegenségek RENDEZHETŐSÉGE, idegenségek okozta mérték-tartási nehézségek, idegenségek közelsége okozta önfelismerési nehézségek stb.

            A makacsság gyakran egy olyan jelzés, ami egy sajátos belső elbizonytalanodásra irányítja rá nagyon határozottan a figyelmet. Leggyakrabban annak a lényében van ez az elbizonytalanodás, akiben a makacsság jelez, ugyanakkor az is lehetséges, hogy valamely közeli társában meglévő elbizonytalanodás értelmezését segíti ez a különleges jelzés. Más esetben a makacsság egészen végletes ’megragadtságot / elakadást’ jelez.

       A FÖLD-Világában a makacsságként is jelző elnehezülés vagy elbizonytalanodás elhárítására is irányul a FÖLDANYA az ÖNELLENŐRZÉSBEN (bővebben ITT). Az ÖNELLENŐRZÉS immár minden teremtő élet-útján (1) meghatározott tartamonként és/vagy feltételek bekövetkeztekor kötelezően megnyíló teremtés, és (2) a teremtő maga is belenyílhat ÖNELLENŐRZÉSBE, ha valamilyen elbizonytalanodása elhárításához ezt szükségesnek érzi. A teremtő ilyenkor a FÖLDANYA és/vagy a Törvényes MEGTARTÓI Különleges Megerősítését kéri annak pontos megértéséhez, hogy a lényében miből ered az elbizonytalanodás, és hogyan Igazodhat vissza önnön Biztosságába.

            Említettem, hogy a makacsságnak és eltántoríthatatlanságnak van egy olyan [közvetlenül már a Megnyilvánításhoz tartozó] jellege, hogy a pontosan meghatározott Szolgálati feladatot / teremtést felvállaló teremtő mindaddig ’nem tud kioldódni a feladatából’, amíg az hivatalosan [minden érintett Egyetértésében – általában a legalább a lényeget érintő Értékelések után] lezárásra nem kerül.

            Ezen Elv gyakorlati megvalósulása sok nehézséget eredményezett a Szolgálat útjaiban teremtők életében.

            Az egyik nehézség az volt, hogy az egyedi teremtő által gyakran valósan beláthatatlan volt, hogy mikor szabadulhat fel egy akár nagyon hosszan elhúzódott teremtésből. E ’Különlegesen Erős Berögzítettség’ sokszor akadálya volt a Szolgálati feladaton belüli irány-váltásoknak is.

            További nehézségként jelent meg sokak életében az, hogy kezdetben nem volt még ’út’, nem volt valós tapasztalat arra,

1. hogyan igazodjon a teremtő a megnyitott útján / feladatában a helyzet / körülmények változása esetén [vagy épp akkor, ha valami előre be nem tervezett új helyzet is megjelent a saját vagy a társai lényében stb], illetve
2. mi a teendő akkor, ha egészen biztosan oka-fogyottá és/vagy az adott módon beteljesíthetetlenné vált a feladat (például semmivé vált az a közösség, amely érdekében a Szolgálat felvállalásra került, vagy más módon más teremtők már megoldották a feladatot stb].

            Az elmúlt évek lejegyzéseiben magam is érintettem, hogy a FÖLD-Világa és a VILÁG milyen ideiglenes vagy végleges, valamint részleges és teljes KÜLÖNLEGES LEZÁRÁSI Utakban nyilvánul meg immár.

            A FÖLDANYA a FÖLD-Világában kezdetben csak a saját MAGJAIVAL tudta előkészíteni és behangolni a már szükségtelen kötöttségekből kioldó lehetőségeket, és amint út nyílt erre, mindazok számára is megnyitotta ezeket a Különleges IGAZODÁSI és RENDEZŐ Utakat, akik Hozzá kapcsolódva Kérték az ilyen jellegű Megerősítését.

            Kezdetben csak arra nyílt törvényes út, hogy egy Megnyitott Feladaton belül más irányt (vagy más irányt is) megnyithasson a teremtő, és így ne tartsa őt valósan fogva egy beteljesíthetetlen feladat (amely folyamatos erő-vesztéssel jár). Később Különleges (rész-)Értékelések is elindíthatóvá válhattak, ha valószínűsíthetővé vált a Feladat teljesíthetetlensége, majd pedig törvényes út nyílt az EGYBE-IGAZÍTÁSRA és  EGYBE-HANGOLÁSRA (bővebben ITT). Az ÖNELLENŐRZÉS is közvetlen (!) utakat nyithat minden olyan IGAZÍTÁSRA és RENDEZÉSRE, amely ’közelebb vezet a Teljességhez’.

         Mára ELV formálódott meg a Szolgálat Útjában teremtők EGYETÉRTÉSÉBŐL arra, hogy ha egy Szolgálati Útban teremtő lényében olyan ’makacsság’ nyilvánul meg, amely egy bizonyos tartamon vagy mértéken túl is jelez, akkor maguk a Törvényes MEGTARTÓK is kötelesek Értékelést megnyitni az adott makacsság-jellegre (bárkiben is nyilvánul meg).

       Ugyancsak Elv rendelkezik arról is, hogy a KÜLÖNLEGESSÉGEKNEK mindig szigorúan igazodniuk szükséges a valósan meglévő nehézségek Elhárításához. Ez azt is jelenti, hogy a Szolgálat útjaiban teremtők (1) meghatározott tartamonként / feltételek szerint vagy (2) ha az fontos okból szükséges, ELLENŐRZIK a Különleges Ön-Erőket [például a Belső Szakrális Teret], és azokat a Jelenhez Igazítják. Az Értékelések hatására egyes ön-erők ’visszahúzódnak a szívbe-önmagba’, egyes addigi utak lezárásra kerülhetnek stb. Az egyik legutóbbi ilyen Ellenőrzés és Igazodás: 20180525 (elérhető ITT).

            Ahogyan az előző lejegyzésekből valamelyest látható, ma már a SZOLGÁLAT Útjaiban megnyilvánuló teremtők számára arra is út nyílhat, hogy olyankor is képessé váljanak a Feladatukhoz tartozó KÜLÖNLEGES IGAZODÁSOK és RENDEZÉSEK megnyilvánítására, amikor éppen távol vannak attól a Teremtő Közösségtől, amelyben az éppen teljesített Feladatukat felvállalták [attól a ’nagy-TEREMTŐTŐL’, amely a vállalásuk eredő Megtartója]. Ma még néha a VILÁG és/vagy a SZOLGÁLAT / ÉDES Közvetítése is szükséges lehet az ilyen KÜLÖNLEGES RENDEZÉSEKHEZ, amelyek célja közvetlenül az, hogy a már szükségtelenné vált Irányokból és terhekből / Érintésekből kioldásra kerüljenek a Szolgálati teremtők.

          Jelenlegi megértésem szerint a most a VILÁG Megtartásában [ebben akár a FÖLDANYA közvetlen Megtartásában és/vagy Gondoskodásában] lévő YOSÁGBÓL eredő SZOLGÁLATI Útban teremtők ’Éppen Megvalósításban Lévő Szolgálati Útja’ egy olyan Különleges Megítélésbe is került és kerül a YO-MAGA által, amelynek a lényege a következő:

           Amikor a YOSÁGBÓL eddig távol lévő Szolgálati teremtő lénye visszakapcsolódik a Háza Alapjához és (a szükséges Belső Igazodások után) megindul a Belső Utakon az Áramlás (a Jelenlét), a Vezető-lélekhez hozzákapcsolt árvákat is azonnal visszakapcsolják / visszakapcsolták ehhez a Ház-Alaphoz (és onnan azonnal át-igazodik az árva alap-kapcsolódása abba a Házba, amelyhez eredendően tartozik).

         Ebben a pillanatban elhangzik egy olyan kérés, hogy a YO-MAGA zárja le az érintett Szolgálati útban teremtő SZOLGÁLATI Útjának az addig teljesített szakaszát és azon nyomban nyissa meg ugyanezen Szolgálati út most teljesítendő új szakaszát.

         A Teljes Szolgálati Utat most még nem szabad lezárni, mert ez az út tudja KÖZVETLENÜL Hazavezetni a Szolgálatot teljesítőket (ez nyithat meg számukra minden ehhez szükséges erőt és utat, ez tudja megtartani őket önnön Teljességükben).

      Ugyanakkor a már beteljesített szakaszokat lehet és célszerű is lezárni, hogy az ahhoz tartozó (rész)Értékelések már most meg tudjanak kezdődni. Az ugyanazon Út egy Új Szakaszát megnyitva minden érintett Szolgálat-tevő felszabadul sok addig vitt régi tehertől, és lényét most-itt HOZZÁ TUDJA IGAZÍTANI A JELEN ÁLLAPOTOKHOZ, AZ ÚTJA MOST TELJESÍTENDŐ FELADATÁHOZ ÉS AZ EBBEN ITT-ÉS-MOST-TÁRSAIHOZ.

      Nem szükséges tehát megtartani olyan feladat-részekhez tartozott Társasságot (összekötöttséget), amely már teher mindenki számára, így nem szükséges egyiküknek sem „lejárt karmákat bogozgatni” és a fájdalmas köröket újra-és-újra szükségtelenül bejárni.

       Az eredeti Szolgálati Út tehát lényegi változtatás nélkül (teljes lezárás nélkül) MEGTARTOTT marad, azonban a Szolgálati Útban a teremtők Egyetértésben a Törvényes MEGTARTÓJUKKAL megnyitnak egy ÚJ SZAKASZT. Ezen új – teljes egészében a jelen helyzethez igazított –  Szakasz Megvalósításában már mindannyiukat KÖZVETLEN BELSŐ ÚTON VEZETI A YO-MAGA. Ez az új Szakasz tulajdonképpen már előkészület a Feladat befejezéséhez: lényegében ez már a Feladat teljesítésének utolsó szakasza, amelyben minden érintett valósan is megkezdi a számára Feladatot adó és őt Megtartó Házához / Közösségi-Teremtési-Alapjához való visszaigazodását, valósan is megkezdik a tényleges Hazatérést a saját Teremtő Házukba.

      Tapasztalati Tudás, hogy minden Szolgálati teremtést célszerű már eleve több kisebb és nagyobb szakaszra felosztva eltervezni / megformálni. Ez azért is előnyös, mert a nagyobb feladatok kisebb szakaszait könnyebben átlátják a teremtők (nem tűnik számukra ’A Feladat’ egy beláthatatlan végtelenségnek). A kisebb szakaszok értékelésekor továbbá mindig lehetőség nyílik igazítani / megváltoztatni a feladat megvalósításának útjait és erőit [akár a Társasságot (az egymást közvetlenül segítő társakat) – olyan társakat lehet egymás mellé rendelni az egymást követő szakaszokban, akik nagyobb tapasztalattal rendelkeznek az éppen megnyíló feladat-rész megvalósításában], ez pedig kevesebb feszülést és makacsságot idéz elő a Szolgálat útjában teremtő lényében, és emiatt egyszerűbbé és fájdalom-mentesebbé válhat a Szolgálati teremtés MINDEN ÉRINTETT számára. [Fontos kapcsolódó IGAZODÁS: 20180525 (elérhető ITT)]

          A Szakaszok meghatározása jellemzően ’tartamban’ és/vagy ’feltételek’ megnyilvánulása szerint kerül meghatározásra. Maguknak a Szolgálat Útjaiban teremtőknek pedig mára Jelzési ’kötelezettsége’ is van a Törvényes MEGTARTÓJUK (és akár egymás) felé is, ha a saját lényükben vagy bárki másban ’furcsaságot’, idegenséget, különösséget vagy makacsságot stb érzékelnek.

        Ahogyan említettem: Tapasztalati Tudás, hogy célszerű a Feladat egészét kisebb szakaszokra felosztva eltervezni és megvalósítani. A SZOLGÁLAT-MAGA szintén szakaszokra osztottan élte meg a Tudatosodása és önálló ’nagy-TEREMTŐVÉ’ válása kezdő lépéseit. Bizonyos értelemben ezt az akkori (eredendő) szakaszokra felosztást (és az egyes szakaszok lezárásakor az addigi teremtések kiterjedt értékeléseit) az tette szükségessé, hogy a SZOLGÁLAT-MAGA lényében is kezdetben jól felismerhető volt a ’makacsság’: nem értette önnön lényét-lényegét [és mára már tudjuk, hogy ez akadálya a Szolgálati Megnyilvánulásnak]. Amint kellően Tudatossá vált önnön lényében és helyzetében, az addig ’makacsságot’ jelző ereje ’A Megvalósítás Irányába Állt Be’ ’A Harmonia / Teljesség Megnyilvánítása érdekében’.

    20180708 (elérhető ITT): „Sokszor a szükség-helyzet ’csupán’ azt jelenti, hogy a teremtő nem ismeri még fel a saját helyzetét, így még nem tudja, hogy ’pontosan ott van és pontosan olyan ami neki és a LÉTEZÉSNEK is a legmegfelelőbb’.”

            A Szolgálat Útjában teremtő (1) saját lényében és (2) helyzeteiben megjelenő ’nehézség’ (akár makacsság) Elhárítására [a SZOLGÁLAT Eredőbeli Jellegéből eredően] a nehéz helyzetet megélő és a Törvényes MEGTARTÓJA mindig ’Együtt’ keresi a Megerősítő [Igazító, Rendező, Harmonizáló] lehetőségeket.

            Már a SZOLGÁLATI teremtések lehetőségének a megnyílása legelejétől kezdve a Törvényes MEGTARTÓ [a MINDENSÉG-FORRÁSA] egyik nagyon fontos feladatának jelölte a maga számára azt, hogy felépítse a Gondoskodás egyik olyan útját / erejét, amelyben akkor is képes Megtartani és Megerősíteni a gyermekét, ha a gyermeke tudattalanná / ön-tudatlanná válna. A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ez az irányulása az alapja az EGYOLDALÚ ÉRINTÉS megnyilvánulásának.

      A TEREMTETT LÉTEZÉSBEN a mára Egyoldalú Érintésként jelölt Megnyilvánulásnak két különböző iránya van.

1. Az egyik közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSA ÖNNÖN GONDOSKODÁSÁBÓL ered, és a TEREMTETT LÉTEZÉS minden teremtője felé megnyilvánuló Különleges [Megerősített!] Gondoskodása a MEGTARTÓNAK,
2. a másik pedig közvetlenül a SZOLGÁLAT Birodalmának a saját Gondoskodása a Szolgálat Útjaiban teremtők felé irányulóan.

        Habár e két irány eredőjében és lényegében azonos, megnyilvánulásában [a MEGTARTÓK megnyilvánulási lehetőségeiben] mégis jelentős különbözőség van. A különbség közvetlenül abból ered, hogy a Szolgálat útjaiban teremtők a Törvényes MEGTARTÓIKKAL együtt közösen is megnyilvánulhatnak EGYOLDALÚ ÉRINTÉSBEN.

            Az EGYOLDALÚ ÉRINTÉS a legáltalánosabban [mindkét irányra kiterjedően] azt jelenti, hogy amikor egy létező ’elveszíti’ a saját lénye feletti önálló rendelkezését [amikor képtelenné válik a saját lénye saját ön-erőből való Megtartására], a Megnyilvánult lényét Közvetlenül megtartó MEGTARTÓJA őt egy NAGYON KÜLÖNLEGES Gondoskodásába vonja.

            E Nagyon Különleges Gondoskodás célja közvetlenül az, hogy (1) mind a Törvényes MEGTARTÓ és (2) mind a Megtartásában végzetes módon meggyengült létező számára

• pontosan átlátható / Tudatosított legyen a meggyengültség oka és jellege,
• pontosan megértetté váljon e meggyengültség hatása a TEREMTETT LÉTEZÉS Egészére,
• és pontosan felismertté váljon azt, hogy ez a meggyengültség hogyan hárítható el.

          Nagyon gyakran előfordul, hogy a létező végzetes meggyengülése csupán átmeneti, és a létező egy egyszerű ’védelem’ / gondoskodás mellett saját maga is képessé válik kilépni az ilyen nehéz helyzetéből. Ilyenkor egy a lényét-és-lényegét körbeölelő Megerősítés is elégséges a MEGTARTÓ részéről ahhoz, hogy a létező ’rendbe szedje magát’, és néhány egyszerű (már ismert)(a MEGTARTÓ és a közeli Társasságának tagjai által nyújtott) Megerősítési móddal újra visszatérjen a Teljes Jelenlétéhez.

           A FÖLD-Világában a ’kékség’-ként jelölt Megnyilvánulás az egyik ilyen ’általánosan’ (minden helyzetre, minden teremtő felé) megnyilvánuló Gondoskodása a Földanyának [20140713 (elérhető ITT)].

            Vannak olyan sajátos helyzetek, amikor nem elég az, hogy a Közvetlen MEGTARTÓ [a FÖLD-Világában ez a FÖLDANYA] vegye Különleges Gondoskodásába a Megtartásában meggyengült teremtőt. Lehetnek olyan sajátos meggyengülések, amikor egy teremtőnek ’lénye több kiterjedésében’ is megjelenhet egyszerre a meggyengülés. Ma már ezért a teremtők bármilyen végzetesnek megjelölt (vagy azt ’már szinte megközelítő’) meggyengült helyzetét MINDEN TÖRVÉNYES MEGTARTÓJA EGYÜTT vizsgálja meg, és tulajdonképpen együtt rendelkeznek a Megerősítés szükséges útjáról / kiterejdtségéről.

            Az elmúlt Teremtő Szakaszoktól kezdődően egyre gyakrabban előfordultak olyan meggyengülések, amikor az ’általános’ / körbeölelő MEGTARTÓI Gondoskodás nem volt már elégséges ahhoz, hogy a meggyengült teremtő visszavegye a lénye feletti ön-rendelkezését. Az ilyen helyzetekre formálódott meg az a NAGYON KÜLÖNLEGES Megerősítési Útja a MEGTARTÓKNAK, amikor ’Közvetlen Gondoskodásukba’ helyezik a meggyengült létezőt mindaddig, amíg az újra képessé válik a saját lénye feletti szabad ön-rendelkezésre.

          A MEGTARTÓK ezen Különlegesen erőteljes Gondoskodása az EGYOLDALÚ ÉRINTÉS.

         Ilyenkor a meggyengült megtartású teremtő részéről jellemzően már nincsen jelen ’megnyilvánuló szabad akarat’, és képtelenné vált a saját lénye ön-erőből való megtartására. Az ilyen helyzetekben a Törvényes MEGTARTÓ mintegy ’hozzáadja / pótolja’ a létező ’saját’ megtartását mindaddig, amíg ezen önálló Megtartásra a teremtő újra képessé válik. Nem engedi el a létezőt a Törvényes MEGTARTÓ a semmibe, hanem Megtartja a lényét-és-lényegét (akkor-és-ott-éppen-meglévő-Teljességét) mindaddig, amíg e teremtő tudatos-és-szabad rendelkezést tud hozni arról, hogy ’az adott helyzetéből merre és hogyan szeretne tovább haladni’.

          20180725 (elérhető ITT): „…Még nem tudtam megélni a Belső Áramlásaimat, nem tudtam elérni közvetlenül a Belső Szentélyemet sem. Habár gyenge volt már a Lelkem, azt választottam, hogy élni szeretnék (vagyis végig vinni amit elvállaltam). Kerestem az ’utam’, azt hogy ’ki vagyok, miért vagyok itt’. Teljesen sötétben tapogatóztam. Mégis TUDATOSAN és szinte eltántoríthatatlanul kerestem és kértem ehhez segítséget. Nem volt közvetlen utam ’önmagamhoz’, így csak ’közvetítőkhöz’ tudtam kapcsolódni…”

            Mára a tapasztalat az, hogy a Szolgálat kiterjedtebb útjaiban teremtő létezők eddigi útjuk során legalább egyszer már megtapasztalták a végzetes meggyengültség azon állapotát, amikor őket a MEGTARTÓJUK EGYOLDALÚ ÉRINTÉSBE vonta. ’Eddig’ valamiért ’szükség-szerűnek’ látszik ez a megtapasztalás --- ennek okát a MEGTARTÓK jelenleg is vizsgálják.

            A Közvetlenségeket Megtartó Teremtők [amilyen például a VILÁG, a FÖLDANYA] útján könnyebben felismerhető az, hogy számukra miért ’szükségszerű’ az ilyen közvetlen (!) megtapasztalás: e megélésük hozzásegíti őket ahhoz, hogy a teljes mélységében és minden kiterjedésében megtapasztalják az ilyen végzetes nehézséghez ’elvezető utat’, a lényegi bezáródás belső és külső kiterjedéseit, és azt, hogy őket a MEGTARTÓJUK hogyan Tartja meg ebben a helyzetükben vezetve őket vissza már a Teljességük felé.

            A Közvetlenségek MEGTARTÓI ezen megéléseik során fogadják be a saját lényükbe-és-lényegükbe [vagy pontosabb talán az, hogy ekkor nyitják meg a saját lényükben] azt a Teremtési Alapot, amely a számukra utat nyit majd a Megtartásukba tartozó teremtők felé irányuló EGYOLDALÚ ÉRINTÉSRE.

            Valószínűleg ugyanezen okból tapasztalják meg az ilyen végzetes elnehezültséget a Szolgálat kiterjedtebb útjaiban teremtők is --- hogy a saját lényükbe befogadják és/vagy megnyissák azt a Teremtési Alapot, amely számukra utat nyithat ahhoz, hogy Együtt (Együtt!) a Törvényes MEGTARTÓKKAL maguk is képessé váljanak majd teremtő résztvevőivé válni a MEGTARTÓK EGYOLDALÚ ÉRINTÉSÉNEK [őket a MEGTARTÓ közvetlen módon vezesse abban, hogy milyen jellegű KÖZVETLEN Megerősítést adjanak egy végzetesen meggyengült teremtő számára, hogy az mihamarabb visszanyerhesse a teljes ön-rendelkezését a saját teremtő lénye felett]. Azért fontos, hogy ne csak a Törvényes MEGTARTÓ vegyen részt az EGYOLDALÚ ÉRINTÉS megnyilvánításában, hanem a Szolgálat útjában teremtő is, mert a Szolgálat útjában teremtő ’lényét’ a nehéz helyzetben lévő könnyebben és KÖZVETLENÜL képes érzékelni (látni, megfogni, megérinteni, beszélni vele, kérdezni tőle stb), mint a megnyilvánult lényében tőle távolabbi MEGTARTÓT. Könnyebben és hamarabb megértheti az elgyengült teremtő, hogy nincs egyedül, szerető társai vannak, akik számára fontos, hogy ő ismét teljes és boldog legyen. Az EGYOLDALÚ ÉRINTÉSBEN a résztvevő Szolgálati útban teremtő ilyenkor lényegében a ’keze’, közvetlen megvalósító ereje a MEGTARTÓI Megerősítésnek.

            A 20180608-i lejegyzésben (elérhető ITT) a ’Nyers’ Nagyon Különleges FÖLDI-Világi Erő kapcsán említettem, hogy MAGA-A-FÖLDANYA milyen végzetesen nehéz megtapasztalást élt meg, amelyben lényegében a semmi szélére került, és hogy abban az állapotában hogyan nyílt meg benne egy Nagyon Különleges Belső Ereje. A FÖLDANYA olyan fontosnak jelölte ezt a megtapasztalását, hogy ő maga rendelkezett arról, hogy a Szolgálat kiterjedtebb útjain teremtő gyermekei számára kihagyhatatlan az a megtapasztalás, amelyben megnyitják magukban ezt a Nagyon Különleges Belső Erőt:

            „…Az ’elkeseredés’-és-a-fájdalom [ha csak egy rövid (valósan egy rövid) tartamra is] olyan mély [=kiterjedt] remény-vesztettséghez nagyban hasonló fájdalmat, ’NEHÉZ’-jelző-érzetet váltott ki a FÖLDANYÁBÓL-MAGÁBÓL, ami valamelyest közelítően úgy is jellemezhető, hogy ’abban a pillanatban már nem akart tovább élni, nem akart másokról tovább gondoskodni, és nem akarta azt sem, hogy MEGTARTÓI róla tovább gondoskodjanak’. (…) Nem volt ebben senki ellenében ártó vagy bántó-sértő irányulás, nem akart vele senkinek sem rosszat --- csupán valahogyan az ’élet’ ’kedve’ tűnt el belőle szinte teljesen egy rövid tartamra. Ezzel ’szinte egyszerre’ egy ’nyersesség’ ’mutatta meg magát a lényében’, amely teljesen ismeretlen / új volt a számára. Indulat-szerűen, furcsán (talán meglökően, erővel) jelzett / jelentkezett a ’legelején’.

         Mára a tapasztalat az, hogy ’nem egyformán érzékelik’ ezen ön-erő legelső jelentkezését a létezők. Ennek elsődleges oka valószínűleg [a létezők valós egyedisége mellett] magának a nehéz helyzetnek az egyedisége, amely az ön-erő megnyílásához elvezet.

(…) a FÖLDANYA-MAGA ÚGY ÍTÉLT, hogy

Nagyon Fontos

annak az Ön-ERŐNEK a Tudatosítása [a FÖLD-Világa Természetes Létezői saját lényében valós ön-erővé felépítése / Megtartása],

amely egy végletesen nehéz helyzetéből MAGÁT-A-FÖLDANYÁT is sikeresen ’visszavezette / vissza-IRÁNYÍTOTTA az Életbe’:

visszavezette ahhoz, hogy

(1) ’akarjon élni’, és hogy

(2) BÍZZON mind magában, mind abban a (’MINDENHATÓI’ / Eredő) SZÁNDÉKBAN (Célban, Értelemben), AMELY ÚTJÁRA INDÍTOTTA  Őt-Magát és a FÖLD-Világát.

            Tudva ma már azt, hogy a FÖLDANYA-MAGA [és így a FÖLD-Világa] megfoganásában / megnyilvánulásában maga a ’SZOLGÁLAT’ [mint KÜLÖNLEGESSÉG] milyen fontos ’MEGHATÁROZÓ’, érthetőbbé válhat, miért nem váltotta át ’Emlékké’ a FÖLDANYA ezt a korábbi nehéz megélését [az Emlékről: 20161104 – elérhető ITT], és így miért nyitotta meg annak az útját, hogy ezt a ’NAGYON KÜLÖNLEGES ön-erőt’ minden gyermeke megismerhesse és a saját lényében megnyithassa / megtartottá tegye…”

            A FÖLD-Világa ÖNNÖN MAGJAIBAN (egyedileg) a FÖLDANYA ezen Megtapasztalások során helyezi el (ma már) a Szakrális Belső Szentélyben azt a személyre szóló egyedi teremtési alapot (Jelet), amelyben a szükséghez igazodóan vezeti az adott MAGJÁT minden olyan Tudatosodásban, ami ahhoz szükséges, hogy majd közvetlen résztvevővé is válhasson az EGYOLDALÚ ÉRINTÉSBEN. A FÖLDANYA ezen különleges vezetése során az EGYOLDALÚ ÉRINTÉS olyan megnyilvánítására készíti elő a MAGJAIT, amikor MAGJAI már közvetlen és tudatos teremtő TÁRSAKÉNT is résztvevőjévé válhatnak a végzetes meggyengülések elhárításában.

            Ma már a FÖLDANYA minden ÖNNÖN MAGJÁBAN megnyílt az a különleges belső teremtési alap, amely az alapja annak, hogy EGYKÉNT-a-FÖLDANYÁVAL résztvevői lehessenek a végzetes meggyengültség elhárításának, és így ’Társai’ legyenek a FÖLDANYÁNAK az EGYOLDALÚ ÉRINTÉS megnyilvánítása során.

            Nehéz ’érthetőbben’ megközelíteni ezt a megtapasztalást, és azt az UTAT is, amelyen a FÖLDANYA egyedileg vezeti / felkészíti a MAGJAIT az ilyen Nagyon Különleges teremtő megnyilvánulásra. Legtöbbször ma még a MAGOKBAN sem teljesen tudatos az, hogy egy-egy sajátos megtapasztalásba miért vezeti őket a FÖLDANYA, és hogy e sok látszólag elkülönülő saját megtapasztalásból hogyan áll majd össze az a ’Teljes Erő’ vagy ’Teljes Jelenlét’, amelyben a teremtő már olyan Különlegesen Erős és Biztos Megtartást lesz képes megnyilvánítani, hogy azzal KÖZVETLEN módon is résztvevőjévé válhasson a végzetes elnehezültségek EGYOLDALÚ ÉRINTÉS általi elhárításának.

Az írás folytatódik a II. részben, elérhető ITT