A k�nyv I. r�sze el�rhet� ITT

Az �j tartalom

Nekem teh�t a legnehezebb a sz�vem megnyit�sa volt. Megkaptam a seg�ts�get m�ltbeli s�r�l�seim gy�gy�t�s�hoz, meg�rtettem �s elfogadtam, hogy minden az �n fejl�d�semet seg�tette. Sz�leim v�llal�sa az volt, hogy utat mutassanak, egy helyzetet, melyet meghaladhatok. �k maguk nagyon szerettek, �s sok �letben voltunk t�rsai egym�snak. Erre az �letre az�rt is v�llalt�k fel a megseg�t�semet, mert szellemi sz�leim, �s nem akartak magamra hagyni ebben a neh�z k�ldet�sben. �k m�r megszabadultak f�ldi l�t�kben, �s csak miattam v�llaltak fel �jabb �letet. �desap�m nem tervezett hossz� �letet, csak m�g �desany�mnak sz�ks�ge volt r� felnevel�semhez. Nem volt m�s t�rsa, m�s szeret�je, de igyekezett elszakadni csal�dj�t�l, hogy elveszt�se ne okozzon nagy f�jdalmat. Mindez �rdekes felismer�s volt.

Ebben a vil�gban is l�teznek csal�dok, de m�s form�ban. Kicsit ahhoz hasonl�, mint amikor k�t ember k�z�s feladatra sz�vetkezik. Gyerekek is vannak, akik nagyon komoly el�k�sz�letek ut�n sz�letnek, mert sz�l�ik el�re eltervezik, hogy mikor foganjon meg a kis �let. Ezek a kis gyerekek sok tekintetben hasonl�tanak f�ldi �njeinkre, de hamarabb tudatoss� v�lnak. Fel kell ismerni�k gy�gy�t�sra v�r� k�ldet�s�ket, �s nagyon hamar megkezdik k�ldet�s�k felv�llal�s�t. Olyan iskol�kba j�rnak, melyek a megismer�s �s megtapasztal�s alapj�n ok�tanak. Megtanulj�k szab�lyozni m�k�d�seiket, �s megtanulnak egy�ttm�k�dni m�sokkal. Legink�bb alkotni tanulnak, az alkot�s felel�ss�g�t. Gondolatokkal �s szavakkal alkotunk, gondolattal �s szavakkal form�zunk. Itt is vannak hangok �s szavak, de m�r ink�bb a gondolatainkkal dolgozunk. Egyfajta telepatikus k�pess�g fejl�d�tt ki benn�nk, �s m�r nincs sz�ks�g szavaink teremt�erej�nek haszn�lat�ra. Haszn�ljuk a szavakat sz�ps�g teremt�s�re, de m�r nem sz�ks�ges a teremt�seinkhez �s a kommunik�ci�nkhoz sem. Els�sorban gyermekeink haszn�lj�k, am�g k�pess�geik ki nem fejl�dnek. Id�sebb korban szint�n sz�ks�g van r�, mikor k�pess�geink cs�kkennek. Itt is van „hal�l”, �talakul�s, de ezt az �jj�sz�let�s �r�me k�s�ri. Egy halott l�ny dematerializ�l�dik, majd �j form�t �lt, ha ez a v�laszt�sa. Mi is teh�t sz�let�nk �s meghalunk, de form�nk miatt m�r elfogadjuk mint �talakul�st. Ebben a form�ban is �rnek balesetek, betegs�gek benn�nket, mert anyagi form�nk, ha finomabb is, de megmaradt. Ez a forma gondolati �ton gy�gy�that� �s jav�that�, �s nagyon kiv�teles esetekben van csak sz�ks�g hagyom�nyos gy�gy�t�kra. Itt is mindenki k�pes regener�l�dni, mindenki k�pes szeretettel gy�gy�tani. Ezt az er�t mindenre haszn�lhatjuk, minden megval�sulhat �ltala. Szeretn�k egy fimon vacsor�t – megteremtem. Szeretn�k egy sz�p ruh�t – megteremtem. �s ha szeretn�k itt lenni veletek – megtehetem.

Vannak bizonyos szab�lyok, melyek k�tnek. Ezek olyan szab�lyok, melyek tulajdonk�ppen v�denek �s elszigetelnek benn�nket. Nem avatkozhatunk m�s dolgaiba, �s csak akkor seg�thet�nk, ha erre megk�rnek benn�nket. Tiszteletben tartjuk mind a saj�t, mind a m�sik l�lek �let�t, nem avatkozunk egym�s fejl�d�s�be. Van egyfajta egy�tt�l�si rend, melyet mi magunk alkottunk, �s vannak bizonyos feladatokra kiv�lasztott b�lcsek, akiknek tan�cs�t megfogadjuk. N�ha d�nthet�nk tov�bbi fejl�d�s�nk ir�ny�r�l, meghat�rozhatunk feladatokat, melyek�rt egy�tt tesz�nk. Ezek �ltal�ban olyan, egyedileg meg nem val�s�that� feladatok, mint annak meghat�roz�sa, hogy gyermekeinket milyen form�ban seg�ts�k, hogyan hassunk tov�bbi fejl�d�s�kre. Mikor ezek az ir�nyok kijel�l�sre ker�ltek, akkor mindenki hozz�teheti egyedi �tleteit, elk�pzel�seit, �s r�szt v�llalhat a megval�s�t�sban. Mindenki r�szt vehet c�ljaink kidolgoz�s�ban, �tleteivel �s tapasztalataival seg�theti a megval�s�t�st. Mindez csak �gy m�k�dhet, hogy maxim�lisan tiszteletben tartjuk a m�sik n�zet�t. Tud�sa �s k�pess�ge, tapasztalata, egy�ni �tja alapj�n mindenki hasznos tagja k�z�ss�geinek, �s k�pess�g�vel mindenki m�sok megseg�t�s�re t�rekszik. K�pess�geink mindig is utat mutatnak nek�nk, hogy merre haladjunk, fejl�dj�nk tov�bb. Gyakran tal�lkoztam olyan emberekkel, akik zavartak vagy bizonytalanok, mikor egy �j k�pess�g megjelenik n�luk. Ilyenkor gy�gy�t�k seg�ts�g�t k�rj�k, akik seg�tenek meg�rteni a megny�l�s ok�t �s azt, hogy milyen feladat jelentkezik �ltala. Gyakran jelennek meg �j, teljesen �j k�pess�gek. �n p�ld�ul a minap azt vettem �szre, hogy �tl�tok a t�rgyakon. Furcsa �rz�s volt, mert kezdetben nem �rtettem, hogy mire j�. Az �n kis feles�gem is j�t nevetett, amikor elmes�ltem, hogy form�k helyett f�nyeket l�tok. Elment�nk egy gy�gy�t�hoz, aki azt tan�csolta, hogy pr�b�ljak er�sen koncentr�lni a form�k m�g�tti l�nyegre. �rtem, hogy a forma csak megjelen�si form�ja a benne lev� l�nyegnek. Pr�b�lom figyelni a form�k �s f�nyek �sszef�gg�s�t, hogy meg�rtsem, hogy mire j� ez a k�pess�g. N�ha teljesen �sszezavarodom, �s ilyenkor j�l j�n az �n nagyl�nyom seg�ts�ge. Valamif�le gy�gy�t� lesz, ez m�r biztos, �s nagyon er�s k�pess�ge van az energi�k elrendez�s�re, kiegyenl�t�s�re. Kicsi kor�t�l kezdve szerette az �llatokat, �s „tanult” t�l�k. Gyakran l�ttam, amikor beteg �llatokat gy�gy�tott. K�zbe vette, szeretgette �ket, �s a kis �let meggy�gyult. �desanyja gyakran k�rdezgette, hogy mi a v�gya, mi szeretne lenni, �s � mindig azt mondta, hogy tud�s �s gy�gy�t�. Kisebb fiam ink�bb az �n „p�ly�m” ir�nt �rdekl�dik, szeret �p�teni, alkotni a form�kb�l. �s most a form�k m�g�tti l�nyegre kell koncentr�lnom.

Egy k�pess�g megny�l�sa mindig egy tanul�folyamat kezdete vagy r�sze: fel kell ismerni az ir�nyt, amit mutat, �s fel kell ismerni a hi�nyt, amit befed. �n a felsz�nen �ltem sok�ig, elz�rtam magam a „l�nyegt�l”. Ahogy egyre ink�bb kibomlik bel�lem a szeretet, �gy ker�lnek el�m �jabb elz�rt r�szek. P�ld�ul gyerekk�nt nem �rdekeltek igaz�n a gyerekek, sz�vesebben voltam egyed�l. Feln�ttk�nt is j�l �reztem magam t�rs n�lk�l, mert �gy kellett �lnem. Feladat volt viszont mindezek ellen�re felismerni a bennem lev� szeretetet, �s ezt meg�lni, megval�s�tani. T�l az elfogad�son feladat volt a szeretet meg�l�se �nmagam �s a k�lvil�g fel�. Ebben a l�tben elfogadtam magam, �s m�sok megseg�t�s�n kereszt�l felfedeztem szeretetem is. M�sok szeretete �s elfogad�sa k�zelebb emelt saj�t magam elfogad�s�hoz �s annak meg�l�s�hez, hogy sz�p �s hasznos, szeretnival� l�ny vagyok. Nagyon neh�z volt sz�momra a szeretet meg�l�se. Tulajdonk�ppen els� gyermekem �rkez�se hozta el ezt az �rz�st. Igaz�n �s m�lyen szerettem, �s ut�na felfedeztem ezt azt �rz�st m�sokkal �s magammal szemben is. Elfogadtam, �s m�r szerettem is magam! Innent�l ny�ltak �j t�vlatok l�temben. M�r tiszta szeretettel tudtam seg�teni m�sokat. Hihetetlen �rz�s volt, hihetetlen v�ltoz�s. Ma is elmerengek azon, hogy mi volt az oka ennek a m�ly �s hossz� elz�r�snak. Tudom, hogy kor�bban neh�z �leteim voltak, �s ez sok s�r�l�st okozott. Emberk�nt nem t�r�dtem ezekkel, hisz nem is tudtam r�luk. Saj�t l�temet ismertem, �s annak is csak a felsz�n�t. Szerettem az �letem, �s nem t�prengtem a m�lton, pl�ne nem el�z� �leteken. El sem fogadtam volna ezek l�t�t. Szerettem any�mat, aki egyetlen t�maszom volt. �s szerettem a felsz�nen �lni.

A furcsa este ut�n megv�ltozott valami, �s olyan �rz�s volt, mintha k�v�lr�l l�tn�k dolgokat. Elfogadtam egy �rz�st, amit nem tudtam meghat�rozni, �s egy k�l�nleges �llapotba ker�ltem: nem izgattak m�r felsz�ni dolgok, de nem tudtam m�lyre ker�lni sem. Ma m�r tudom, hogy mindez a t�l�l�semet seg�tette. Akik ott voltunk abban a szob�ban, egyfajta seg�ts�get kaptunk anyagi l�t�nk k�t�tts�geit�l val� megszabadul�sunkhoz – egy ment�-erny�t –, hogy szeretet�nk elz�rts�ga ellen�re is a hely�nk�n tudjunk majd maradni. Nem t�rt�nt meg teljes gy�gy�t�sunk, nem nyitottuk meg a sz�v�nket, �gy neh�z volt b�zni �s tudni. Kaptunk egy megtapasztal�st, amit nem tagadhattunk le, �s kaptunk egy bizonyoss�got, hogy minden, ami j�n, az �gy j�, ahogy van, �s �rt�nk van. Ez egy nagyon er�s beavat� gy�gy�t�s volt, megseg�t�s, hogy majd a hely�nk�n maradhassunk, �s m�sokat seg�thess�nk. Gondolom sokf�le beavat�s volt ebben az id�szakban, �s akik meg�rezt�k a h�v� sz�t, azok megkapt�k a meger�s�t�st.

�desany�m k�s�bb azt is elmondta, hogy nagyon sokat im�dkozott �rtem, k�rt kegyelmet �s hitet, er�t �s szeretetet sz�momra. Volt egy ima�v, amikor nagyon sok ima hangzott el hozz�m hasonl�k megseg�t�s�re. Nem im�dkoztam �n, de m�g csak nem is k�rtem. Mindenem megvolt, �s el�gedett voltam az �letemmel. Ma m�r tudom, hogy az ima, a k�r�s hatalmas er�, kincs, amit eltemett�nk. Sokan im�dkoztak m�gis a F�ld�rt, �s azok�rt is, akik nem k�rtek, �s t�l a hatalmas �sszefog�son, mely e F�ld megment�s�t c�lozta, bizony ez volt a leger�sebb er�, a szeretet ereje.

�n a hegyen tanultam meg im�dkozni. N�k �s f�rfiak egyar�nt k�rt�k �let�nk, �s szeretteink �let�nek v�delm�t. �desany�m hite r�m is �tragadt, �s hitem m�r ott meger�s�d�tt. Hittem, hogy t�l�lj�k, hogy minden �gy j�. Hitem bizonyoss�gg� v�lt, mikor minden neh�zs�g ellen�re er�sen �s eg�szs�gesen t�l�lt�nk mindent. Seg�t�k j�ttek, hogy er�s�tsenek, �s felk�sz�tsenek az �tkel�sre. De m�g akkor nem szerettem. Nem szerettem, csak tudtam �s hittem, hogy ez �gy j�. �desany�m szeretete �s im�i p�tolt�k hi�nyz� r�szemet. Sz�vemre figyeltem, amikor �tmentem – csak �gy mehettem �t. A v�gs� gy�gy�t�s m�r �j l�temre maradt. Amint kiegyens�lyoz�dtam, beilleszkedtem �j l�tembe, megkezd�d�tt a gy�gy�t�s. T�rsat kaptam, majd gyermekeket, akik megtan�tottak szeretni. Majdnem elv�tettem, mert alig tal�ltam meg a kulcsot. �n azt hittem, hogy a szeretet az elfogad�s. Elfogadtam a l�tet, �s seg�tettem m�sokat. Teh�t akkor szeretek! Nem �rtettem, hogy mit kellene m�g tennem. �desany�m gyakran �t�lelt, �s olyankor �reztem, hogy valami m�g hi�nyzik. Nem tudtam megfogalmazni, hogy micsoda, de egyre ink�bb �reztem valaminek a hi�ny�t. T�rsra kezdtem v�gyni, majd gyermekre. K�s�bb �t�ltem azt, hogy m�st jobban szerettem, mint saj�t l�temet. �s amikor ezt �reztem, akkor valami sz�tt�rt bennem. „�reztem”, hogy a sz�vem kiny�lt. Nem tudom m�sk�nt elmondani, de olyan volt, mintha hirtelen valami nagy f�nyess�g �rt volna el. Nem is �reztem, ink�bb felold�dtam valami F�nyben, valami b�rsonyos meleg puhas�gban. Ekkor �rtettem meg, hogy ez a szeretet: a legtiszt�bb F�ny, a legl�gyabb �rint�s, a l�tet hordoz� �rz�s.

Valahogy olyan �rz�s van bennem, hogy ennek a m�ly elz�r�snak az utols� morzs�it kell most felsz�nre hozni, �s kider�teni, hogy mi volt az oka. �rzem, hogy �j feladat v�r, amit csak azut�n �rek el, ha felt�rom e hi�nyt. Gyermekeim m�r eddig is sokat seg�tettek, valahogy a megold�s is hozz�juk fog k�t�dni. Amikor a minap arra k�rtem �ket, hogy menj�nk el a nagysz�leikhez, akkor azonnal abbahagyt�k foglalatoss�gukat, �s m�r ott is voltunk a nagyikn�l. A k�t nagyi ma egy�tt dolgozott. Csilla anyja is �p�t�sz volt, az eny�m meg sz�pen festett. Olyan �j �tleteken dolgoztak, ahol sz�n �s hang, �z �s forma �j egys�get teremthet. Nem teljesen �rtettem az elgondol�sukat, viszont nagyon lelkesek voltak. Fiam �s l�nyom mindig kipr�b�lt�k �j szerzem�nyeiket. A f� az � �t�let�k volt a nagyik szem�ben. Ezen alkalommal egy k�l�n�s t�rgy v�rta �ket: egy j�t�k, amiben elrejtett dolgokat kellett megtal�lni. Elm�s kis szerkezet volt, mindig �jabb �s �jabb utakat kellett tal�lni benne. A gyerekek elj�tszottak vele, am�g �n elmondtam �desany�mnak egy �lmomat. Azt �lmodtam, hogy a Holdon j�rok �rruh�ban �s �rhaj�s felszerel�ssel. Egy t�voli bolyg�t figyelek, ami hamarosan becsap�dik a F�ldbe. Amikor ehhez a r�szhez �rtem, �desany�m elmosolyodott, �s elmondta, hogy gyerekk�nt val�ban l�ttam ezt egy filmben. Egy filmben?! Nem eml�keztem r�. Azt�n felid�z�d�tt: egy mesefilm el�tt volt valami bemutat�, �s ez a jelent nagyon megr�m�tett. Sok�ig voltak r�m�lmaim, �s azon t�n�dtem, hogy hogyan lehetne megmenteni a F�ldet. Sok�ig �rhaj�s akartam lenni, aki majd megmenti a vil�got. Gyakran l�ttam magam �rhaj�snak �lt�zve, amint �ppen elt�r�tem a bolyg�t. �gy teh�t m�r kicsi gyerekk�nt a F�ld megment�se lett az �letc�lom. Gyakran j�tszottam �rruh�ban (�desap�m egyik kezes-l�bas�ban), amint megmentem a F�ldet.

Azt�n �j film j�tt, �s �n elfeledkeztem err�l. �desany�m azt is elmondta, hogy a film ut�n nagyon megr�m�ltem. �desap�m vitt el egy ismer�s orvoshoz, aki azt tan�csolta, hogy ne n�zzek ilyen filmeket. �n pedig, hogy m�gis csak n�zhessek filmeket, azt tal�ltam ki, hogy majd megmentem a vil�got. M�r akkor is gyakorlatias gondolkod�s� voltam. Ink�bb nem f�ltem, csakhogy ne legyek eltiltva a filmekt�l. Milyen �rdekes, hogy mindez most ker�lt felsz�nre. Mint a fiam, ilyen id�s lehettem, mikor mindez t�rt�nt. Biztosan van valami jelent�s�ge a dolognak.

Amikor otthon elmes�ltem Csill�nak az esetet, azt mondta, hogy tal�n a fiunkra utalhat az �lom. Utalhat arra, hogy v�ltoz�s el�tt �ll. Erre nem is gondoltam, de igaza lehet.

Csilla nagyon sokat v�ltozott, fejl�d�tt az ut�bbi �vekben. Gyerekeink m�r nem k�tik le teljes figyelm�t, ez�rt �jra �rni kezdett. K�nyveket �r. Van egyfajta k�l�nleges k�pess�ge, aminek seg�ts�g�vel nagyon sz�p t�rt�neteket �r. Est�nk�nt elmes�li a t�rt�neteit, �s egy�tt bogozgatjuk a sz�lakat. A gyerekek legink�bb a m�s bolyg�kon j�tsz�d� t�rt�neteket szeretik, �n sz�vesen hallgatom a r�gi f�ldi �let�nk mes�it is. Gyermekeink kezdik felfedezni sz�leik �let�t. Gyakran k�rdeznek r�gi �let�nkr�l, a r�gi F�ldr�l. �lvezettel hallgatj�k a r�gi mes�ket. A nagyik sok sz�p t�rt�netet tudnak, �k is �rogatnak verseket, t�rt�neteket az unok�iknak. K�l�n eml�kt�rak is vannak, b�r sokan m�s m�don is k�pesek r�gi �nj�k megtapasztal�s�ra. Vannak m�diumi �ton leh�vhat� inform�ci�k, de vannak m�s m�don meg�rz�tt eml�kek is. Gyakran �lomban is eml�kez�nk, b�r ez a forma kiss� „elavult”. Vannak k�peink r�gi �let�nkr�l, eml�kk�peink. Mi magunk alkottuk els� �veinkben. Vannak eml�khelyeink is, amik m�g szint�n ezen id�kben k�sz�ltek. Sok f�jdalmas eml�k t�rt fel az els� id�kben, k�l�n�sen azokban, akik nem hozhatt�k magukkal szeretteiket. V�rt�k �ket, de nem j�ttek. A r�gi t�rs, a r�gi F�ld elveszt�se okozott f�jdalmakat is. A r�gi elveszt�se mindig hoz f�jdalmat. Elm�lt valami, ami kedves volt. M�r a hegyen megtapasztaltuk elveszt�seink f�jdalm�t, �s megtanultuk megbecs�lni azt, ami megmaradt. Ide pedig semmi m�st nem hozhattunk magunkkal, csak a puszta �let�nket. Itt megteremtett�nk sok mindent, ami az otthon eml�k�t hordozta, de t�rsaink elveszt�se m�gis f�jdalmas volt. Kezdetben otthoni mint�kra alkottunk, azt�n felismert�k az �j kih�v�sokat, az �j lehet�s�geket. Megtanultuk �lvezni az �jat, �s elengedni a r�git. �rzelmeink tiszt�k �s er�sek. Vannak f�jdalmaink �s �r�meink, szeret�nk �s b�nk�dunk. M�s form�ban �l�nk, mely ma m�r term�szetes. Emlegetj�k n�ha neh�z testeinket, melyek k�t�ttek, �s azt a neh�z munk�t, amit mindig v�gezt�nk. Sz�p volt az a kor, sz�p volt az a F�ld, nagyon sz�p. Milyen sz�p bolyg� volt, �s milyen sz�p lett volna, ha nincs az a sok puszt�t�s, ha minden ember �t�lte volna szeretet�t, �s tov�bbadta volna m�soknak.

G�bor teh�t r�lelt szeretet�re. Eddig sem volt rossz ember, csak a szeretete volt z�rt. Ma m�r szeret� csal�dban �l, szeret� �letet �l. Miben m�s ez? Miben t�bb? Hallgassuk meg �t:

A szeretet ereje

Azel�tt, ha reggel felkeltem, m�r azon j�rt az eszem, hogy aznap mi v�r r�m. Mentem a helyre, ahol dolgoztam, n�ztem a tereket, melyek majd h�zak lesznek. Terveztem az eszemmel (sz�vemmel?), j�t akartam, a legjobbat. Izgattak a tervek, lehet�s�gek, tudtam, hogy j� az, amit csin�lok. Figyeltem az �j lehet�s�geket, �s szerettem a munk�mat. Est�nk�nt is azon j�rt az agyam, hogy hogyan lehetne m�g jobb, m�g t�k�letesebb a munk�m �s az �letem. H�vtak bar�tok, de ink�bb csak az�rt j�rtam vel�k, hogy ne legyek teljesen egyed�l. Nem zavart a mag�ny, melyben �ltem, j� volt �gy az �letem. Csak any�m volt az, aki kimozd�tott n�ha ebb�l az �llapotb�l. Kisfi�k�nt gyakran mes�lt, �s �n olyankor hozz�b�jtam. �t�lelt, �s biztons�gban voltam. Mindig velem volt, ha valami fontos d�nt�s el�tt �lltam. M�lyen szerettem, de mindig csak akkor kerestem fel, ha seg�ts�gre volt sz�ks�gem. Ez j� volt �gy, � is �lte az �let�t. Miut�n apa elment �s � egyed�l maradt, �j �letet kezdett. Festett �s �nekelt, �s ez bet�lt�tte a napjait. N�ha megl�togatott, hozott egy kis hazait, azt�n sz�trebbent�nk. �lt�k az �let�nket. �n biztosan tudtam, hogy velem van. � is tudta, hogy vele vagyok, ha sz�ks�ge van r�m.

A hegyen kiss� megv�ltozott minden. El�sz�r nem gondoltuk, hogy ilyen sok� ott maradunk. Minden kapcsolat �trendez�d�tt. Kezdetben sokan s�rtak otthonuk �s javaik elveszt�se miatt. Kezdtek elt�nni a k�l�nbs�gek, f�rfiak �s n�k egyre ink�bb k�zeledtek egym�shoz. Akik egyed�l j�ttek t�rsat tal�ltak, mindenki mes�lt a r�gi �let�r�l. Mind megismert�k egym�st, �s arra t�rekedt�nk, hogy elviselhet�bb� tegy�k ottani �let�nket. N�ha besz�lt�nk arr�l is, hogy mi lesz majd, ha a v�z elvonul. Nem tudtuk. El se tudtuk k�pzelni, hogy mi k�vetkezik. Voltak, akik nyugodtan v�rt�k a v�get, voltak, akik szomorkodtak. Abban mindenki egyet�rtett, hogy ha �letben maradtunk, annak oka van. Sokan maradtak �letben, teh�t nem pusztul el a F�ld, de biztosan tisztul, hisz mindent elmosott a v�z. Gyerekek is voltak k�z�tt�nk, akik mindig mes�ket k�rtek. Mivel id�nk volt b�ven, �gy mindenki mes�lt. Kezdetben r�gi t�rt�netek j�ttek, filmek �s m�s t�rt�netek, azt�n egy�ni mes�k. Lassan kital�ltunk p�r t�rt�netet arr�l, hogy mi v�r majd minket kint, ha v�ge a v�znek. Eltervezt�k, hogy majd mit �p�t�nk, mit �ltet�nk, mivel t�ltj�k majd az id�nket. Egyre ink�bb arra �sszpontos�tottunk, hogy mihez kezd�nk majd, ha elvonul a v�z. Any�m rajzolni tan�totta a gyerekeket �s �nekelni. A sz�l�k is j�tszottak, lassan kialakult egy napirend. Este ima volt, medit�ci�: �p�tett�k az �let�nket. Elk�pzelt�k, hogy milyen lesz majd �j �let�nk, megrajzoltuk gondolatainkkal. �s amikor cs�kkenni kezdett a v�z, megn�tt a bej�rhat� ter�let�nk. S�t�ltunk �s n�zt�k, mit adott vissza a v�z. Ami maradt, az siralmas l�tv�ny volt. M�gis �r�lt�nk, hogy v�ge van, �s kezd�dik valami �j. Megtanultam becs�lni a bels�t, a bels�ben lev� sok kincset. Ott fenn mindenki megmutatta, hogy „mije van”, mivel tud seg�teni m�soknak. Hallgattuk egym�s mes�it �s dalait, �s megtanultuk megvigasztalni a m�sikat. Mindez az�rt �rdekes �gy ut�lag, mert el�tte nem �rdekeltek m�sok „k�pess�gei”. A saj�tjaim sem. �rtam �s terveztem, tettem a dolgom. Szerettem, amit csin�lok, de nem gondoltam arra, ami bennem bel�l van. Minden, amit csin�ltam, „l�that�” volt. �rzelmeim zavartak, h�t elnyomtam �ket. Sz�p �s tisztes �letem volt, de bizony siv�r. Nem tudtam ezt, ma m�r tudom. Ott fenn csak a bels� ragyogott, de az nagyon. Ott el�ker�lt a szeretet, amire sose volt id�nk. A hegyen m�s se volt, csak id�, de az b�ven, �s fokozatosan ny�lni kezdt�nk. �let�nk megmaradt, �s a f�lelmeink sz�ntek. M�r t�l�l�k voltunk, �s tudtuk, pontosan tudtuk, hogy t�l�l�nk mindent. Nem az�rt voltunk ott, hogy meghaljunk. Voltak, akik vil�gv�g�t j�soltak, de �k is bel�tt�k, hogy valami csoda miatt m�gis �l�nk, �s a F�ld is �l, �gy m�r csak valami �j v�rakoz�s �lt benn�nk.

Elmondom m�g, hogy mi volt sz�momra a legsz�rny�bb ott a hegyen. �n vil�g �letemben „materialista” ember voltam. Hittem, hogy mindent tudni lehet a vil�gr�l, nincsenek a tudom�ny sz�m�ra feh�r foltok, minden l�tez� pontosan k�r�l�rhat� szab�lyok szerint �l. A hegyen be kellett l�tnom, hogy amit eddig hittem, az bizony �sszeomlott. T�l�lt�nk egy telet f�t�s �s �lelem n�lk�l. Mindez ellent mondott mindennek, amit addig hittem. Mindent elvesztettem, amiben addig biztos voltam. Mikor tudatosan kezdtem gondolkodni azon, hogy mindez hogyan lehets�ges, be kellett l�tnom, hogy nincs mibe kapaszkodnom. Hinni valamiben, ami soha nem �rdekelt, �s ami most m�gis „megmutatta” mag�t – csak ez maradt. J�ttek a t�rt�netek csod�s esetekr�l �s k�nyvekr�l, amik ezzel a l�thatatlan er�vel foglalkoztak. Soha nem �rdekelt semmi, ami Istennel foglalkozott. Bibliai t�rt�neteket soha nem olvastam, mes�nek, nagyon r�gi mes�nek tartottam �ket, egy let�nt kor hiedelmeinek. Emberek mes�inek, akik s�t�tben �ltek �s nem tal�lt�k meg az �tjukat. N�h�ny k�nyv megmaradt, olvastunk bel�l�k. Figyeltem a „gyerekeknek sz�nt” t�rt�neteket, �s hogy egyre t�bben figyelt�k �ket. Besz�lgett�nk m�s r�gi hagyom�nyokr�l is. Hogy „Isten” van-e vagy nincs, azt nem tudom, de hogy valami mozgat �s ir�ny�t, seg�t benn�nket, az biztos. No�hoz kezdtem hasonl�nak �rezni magam. Abban hittem, hogy valami c�lja van az �letemnek. Nem tudtam mi, nem is kutattam, mert �gyis kider�l. J� volt n�ha csak n�zni a Napot, amint felkelt �s lenyugodott. �rezni kezdtem a Nap sugarait a b�r�m�n. �reztem, hogy simogat egy szell�. N�ztem a h�pelyheket, �s �r�ltem a tavasznak. Csendesebb lettem bel�l, �s n�ha j� volt megtapasztalni a teljes csendet. Nem v�rt a munka, nem volt kih�v�s – de j� volt megpihenni magamban. Tiszt�bbak lett�nk, legal�bbis �gy �reztem, mintha kitakar�tottak volna bel�l. Biztos voltam abban, hogy fontos dolgom van az �letben. Ezt egyszer�en tudtam, teljes bizonyoss�ggal. Nem tudtam mi v�r r�m, de b�ztam valamiben, amit nem l�ttam, nem tudtam. Tudtam, hogy ez �gy j�.

Ez a bizonyoss�g seg�tett az �tmenetben. �n a bizalom �tj�n indultam el. B�ztam valamiben, ami rendezi a mindens�get. „Biztosan j� tervez�”, ha a dolgok ilyen sim�n mennek. Im�ink kezdetben nem k�t�ttek le, k�s�bb meg�rtettem a k�r�s fontoss�g�t, �s megtanultam k�rni. Meg�rtettem az im�k sz�veg�t, �s azt is, hogy milyen pontosak ezek a megfogalmaz�sok. Ezek alapj�n megtanultam k�rni, pontosan k�rni. �s kaptam! Bizalmam meger�s�d�tt, �s bizonyoss�gg� v�lt. Kezdtem magam �gy �rezni, mint any�m �l�ben gyermekk�nt. Bet�lt�tt ez az �rz�s, �s kezdtem lassan „szeretni”. Ez is persze az eszemmel t�rt�nt eleinte, de h�t �n m�r csak ilyen racion�lis voltam. „Tudtam”, hogy elkezdtem szeretni m�sokat. S�t, egy id� ut�n m�g magamat is. Mindez furcsa volt sz�momra, mert sz�momra a szeretet mindig m�s fel� ir�nyul� �rzelmet jelentett. M�g csak nem is szeretet form�ban, hanem elfogad�sban. Azt�n persze bel�ttam, hogy nem elfogad�s ez, hanem ann�l t�bb: v�gy arra, hogy seg�tsenek �s seg�thessek. Egy �rint�s �s �lel�s is ad�s, m�ghozz� olyan, amit�l egy kisfi� boldog lesz. Sz�val t�bb ez, mint puszta elfogad�s. Ad�sa annak, ami te vagy. �gy persze oda lyukadunk ki, hogy a szeretet az mi magunk vagyunk. Magunkat adjuk, ha m�st szeret�nk. De ehhez el�bb meg kell tal�lni magunkat.

A k�nyv folytat�dik a 3. r�szben, el�rhet� ITT