A k�nyv 3. r�sze el�rhet� ITT

G�bor teh�t ott a szob�ban egy nagyon tiszta �s er�s F�nymin�s�get kapott, mely megnyitotta sz�v�t. Mivel sz�ve z�rt volt, ez�rt addig nemigen �rezte azt, amit abban a pillanatban: bet�lt�tte valami m�ly melegs�g, valami f�ny, ami kiemelte egy pillanatra a test�b�l. Fel�lr�l l�tta mag�t �s minden m�st a szob�ban, �s l�tta, amint mindenki mellett t�bb l�ny is szorgoskodott. Nyilv�nval� volt, hogy e gy�gy�t� l�nyek nagyon siettek, hisz bels� �rz�k�vel �rezte, hogy „kev�s az id�”. Mindent pontosan �s tiszt�n l�tott. L�tta mag�t lent, amint �l a sz�k�ben, �s l�tta azt is, hogy e l�nyek hogyan gy�gy�tj�k: tiszta �s er�s f�nnyel t�rt�k �t a falakat, melyek test�t szinte teljesen k�rbevett�k. L�tta azt is, hogy mindek�zben �j „testet” kapott. Nem teljesen �rtette, hogy mindez mi�rt t�rt�nik, de amikor visszat�rt a test�be, egy gyermek keze �rintette. Mintha egy m�ly �lomb�l t�rt volna vissza, de mindenre eml�kezett. Mindenki „visszat�rt”. Mindenki „f�nyesebb” �s ismer�sebb volt, mint mikor ide�rtek. Nem tudta pontosan, hogy most mit tegyen, �m ekkor egy bels� �rz�se t�madt: „menj haza �s pihenj”. Mindenki fel�llt, �s elindult „haza”.

G�bor m�snap �l�nken eml�kezett mindenre. L�tta mag�t lent �s fent. �desanyja telefon�lt reggel, hogy minden rendben van-e, �s � igennel v�laszolt. Ut�bb der�lt csak ki, hogy az �desanyja valami megmagyar�zhatatlan ok miatt eg�sz este r� gondolt, �rezte, hogy valami k�l�n�s dolog t�rt�nik vele. �lm�ban � is jelen volt a szob�ban, �s n�zte a fi�t. A szomsz�d n�ni is r�nyitott reggel, mert el�z� nap s�t�tt valami finomat, de este nem tudta �thozni, mert G�bor k�s�n �rt haza. Nem sokkal ezut�n egy kedves ismer�se is kereste, mert valami furcsa �rz�se volt tegnap. Mindezek ut�n m�r nyilv�nval� volt, hogy fontos dolog t�rt�nt. De mi? Ki tudn� ezt megmondani?

D�lben egy bar�tj�val eb�delt, akivel m�r hossz� ideje nem besz�lt. Ez az ember m�r egyetemista kor�ban is furcsa volt: minden reggel im�dkozott. Nem volt am�gy szentesked�, de furcsa volt sz�m�ra, hogy egy fi� �gy kezdje a napj�t. Most egy j�l men� c�g eln�ke. Ki gondolta volna, hogy ilyen magasra jut? �ll�st aj�nlott neki, mert �pp olyan emberre van sz�ks�ge, aki m�r �lt �s dolgozott k�lf�ld�n. G�bor az �desapja hal�la ut�n n�h�ny h�napig egyik nagyb�tyj�n�l lakott Kanad�ban, majd onnan visszat�rve lett �p�t�sz. �rdekes, hogy pont ma t�rt�nik mindez.

Mi�rt ne? Elfogadtam az �ll�st. Amikor este v�giggondoltam a napot, �n magam lep�dtem meg azon, hogy milyen k�nnyen mondtam igent. Szerettem azt, amit csin�ltam, de m�r nem jelentett igazi kih�v�st. Tulajdonk�ppen leengedtem egy kicsit az ut�bbi id�ben. �rdekeltek �j dolgok, de nem lelkes�tett m�r a munka. Izgatott az �j lehet�s�g, �s persze az is j�l esett, hogy k�v�lr�l kerestek meg. Egy ideig m�g eltart, am�g elj�hetek a c�gt�l, de m�r az �j az, ami igaz�n �rdekel. T�bbsz�r besz�ltem S�ndorral, megbesz�lt�k, hogy mi lesz az �j munk�m. Elkezdtem gy�jteni mindenf�le lapokat, amib�l k�sz�ltem az �j munk�ra. Mindek�zben pedig az volt az �rdekes, hogy t�bb lett a szabadid�m. Elkezdtem k�sz�lni az �jra, ell�ttam a r�git, �s m�gis: t�bb id�m jutott magamra. Amikor est�nk�nt lefek�dtem, m�r nem j�rt az agyam mindenf�le terveken. J� volt pihenni, j� volt kiss� laz�tani. �reztem, hogy lez�rul valami az �letemben. Elmentem koncertre, elmentem bar�tokhoz, olyan helyekre, ahol m�r r�g j�rtam. Elj�ttek hozz�m r�gi bar�tok, akikkel m�r r�g nem tal�lkoztam. Kiss� t�nyleg olyan volt, mintha „b�cs�zn�k” a r�gi �nemt�l. K�sz�ltem valami �jra, ami nem tudtam mi lesz, �s b�cs�ztam a r�gi �lett�l. Nem tudtam, mit hoz a holnap, de valami m�ly bels� b�ke �nt�tt el mindig, ha az �j �letemre gondoltam. M�r nem izgatott a holnap. �lveztem minden pillanatot, k�nnyebb� v�lt az �letem. Nem tudom m�sk�nt elmondani, de olyan �rz�sem volt, mintha b�rt�nb�l szabadultam volna ki, vagy mintha „l�tn�k” valamit, amit addig soha. M�sk�nt n�ztem az emberekre: nem csak test�k, de valahogy l�ny�k is volt. „Felfedeztem”, hogy mennyi minden van k�r�l�ttem, amit addig �szre se vettem. T�nyleg olyan volt, mintha hossz� �lomb�l �bredn�k, �s �zlelgetn�m az �letet. �s az �let sz�p volt. Egy ideig…

Amikor elkezdtem jobban figyelni a bennem zajl� dolgokra, egy id� ut�n furcsa helyzetekben tal�ltam magam. „D�nt�si” helyzetekbe ker�ltem. Gyakran ker�ltem olyan helyzetekbe, melyek „rossz” eml�keket vagy �rz�seket v�ltottak ki bel�lem. Szembes�ltem hib�immal, �s tal�lkoztam megb�ntott emberekkel. N�ha d�h�s �s inger�lt lettem. Nem teljesen �rtettem, hogy mi�rt ker�lnek el�m ezek a helyzetek �s emberek. Gyakran �reztem magam f�l�nknek �s mag�nyosnak, majd szembej�tt egy sz�p n� vagy ismer�s, �s m�ris elm�lt a rossz �rz�s. Ma m�r tudom: ha tisztulunk, akkor felsz�nre ker�lnek �rnyaink, m�lys�geink. Min�l tiszt�bb F�nyben l�tez�nk, ann�l m�lyebb f�jdalmak ker�lnek felsz�nre. �desap�m eml�ke nagyon f�jdalmas �rz�seket hozott felsz�nre. Azon kaptam magam, hogy t�bbsz�r �lmodtam ap�mmal. �lmomban „szeret�” csal�d voltunk, olyan, amilyen tal�n soha. M�lyen szerettem sz�leimet, �s �ber �llapotomat is �tj�rta ez az �rz�s. Ap�m m�r j� 10 �ve nem �lt. Gyerekkoromban gyakran vitt meccsekre �s m�s helyekre, de mint „csal�d” nemigen j�rtunk sehova. Any�m ink�bb festegetett vagy rajzolt, ez engem kev�ss� �rdekelt. Azt�n mikor apa elment, onnant�l kezdve anya nem rajzolt. Most 1-2 �ve vette el� ism�t a v�sznait. Nagyon szerettem any�mat, de nem tudtam kimutatni az �rz�seimet. Most �reztem, hogy ap�mat nem szerettem el�gg�, mert nem ismertem. F�jtak most ezek az �rz�sek. Elmes�ltem any�mnak a t�rt�nteket, m�rmint az �lmaimat, �s � elmes�lte, hogy gyakran l�t most � is ap�val kapcsolatos �lmokat. Megn�zt�k a r�gi f�nyk�peket, megid�zt�k a m�lt id�ket. El�ker�lt apa a m�ltb�l, �s �desany�m elmondta, hogy milyen b�szke volt r�m apa, �s mennyire szeretett. M�ly szeretet �s h�la �nt�tt el mindk�t sz�l�m ir�nt, �s amikor meg�leltem any�mat, �reztem, hogy m�r nem neheztelek r�juk semmi miatt. Ez az �rz�s vagy �llapot az�ta is elk�s�r. Valahogy igazi „r�szemm�” v�ltak sz�leim. Olyan, mintha �sszekapcsol�dtunk volna. Term�szetes �llapot lett az, hogy mi egyek vagyunk. Meg tudtam �lelni any�mat hossz� id� ut�n �jra, �s meg tudtam �lelni „magamat” is. Igen, ez volt a legfurcs�bb �rz�s: szerettem magamat. Szerettem az �letem, �s „h�l�s” voltam a „vil�gnak”, hogy itt �lek. K�l�nleges napok voltak ezek: n�ha nagyon szomor� voltam, m�skor repkedtem a boldogs�gt�l. Teljesen olyan volt, mintha inga lenne bennem, ami hol az egyik, hol a m�sik ir�nyba lend�lt ki. �s azt�n m�r egyre kisebbek lettek a kileng�sek…

Id�k�zben �j munk�mat is megkezdtem, ami nem volt t�lzottan m�s, mint a r�gi, csak valahogy nagyobb lett a felel�ss�gem. �j m�dszerekkel dolgoztam, �j utakat kerestem. Azt�n j�tt a sz�lvihar…

Egy reggel arra �bredtem, hogy hatalmas vill�mokkal hatalmas sz�l t�madt. Nem volt ez szok�sos vihar, majd szinte 3 napig esett az es�. Nem mentem be dolgozni, aki csak tehette, v�dett helyen maradt. H�mp�lyg�tt a v�z az utc�kon �s tereken, sz�mtalan lak�t kellet kik�lt�ztetni otthon�b�l. Minden�tt megteltek a pinc�k, egy ideig pr�b�lt�k szivatty�zni �ket, de minden hi�baval� volt. Kil�ptek a foly�k a medr�kb�l, sok helyr�l elmenek�ltek az emberek. �n hegyen laktam �s �desany�m is, �gy nek�nk nem kellet kik�lt�zn�nk, de lentebb sok h�z ker�lt szinte teljesen v�z al�. Azt�n mintha elv�gt�k volna: kis�t�tt a Nap. Megkezd�d�tt a „helyre�ll�t�s”. H�zak, n�hol eg�sz falvak d�ltek �ssze, �llatok �s emberek pusztultak el. Megb�nult minden k�zleked�s, �s n�hol fosztogat�sok is t�rt�ntek.

Megteltek a magasabban fekv� h�zak, vid�ki �s helyi rokonok j�ttek hozz�nk is. Megk�nnyebb�lt�nk, amikor elt�nt a v�z az utc�kr�l, de bizonytalan volt minden h�l�zat, minden elektromos rendszer. Komoly k�rokat okozott a sz�l, sok bolt, �zlet v�lt haszn�lhatatlann�. Felm�rt�k mi is a tartal�kainkat, �s minden fontos dolgot biztons�gos helyre tett�nk. Bizonytalan volt, hogy mikor lesz keny�r �s m�s �lelem, �s elkezdt�k j�rni az �zleteket. Hatalmas t�meg volt mindenhol, p�nikszer�en v�s�rolt �s cser�lt mindenki. Mi sem jutottunk p�nzhez, mert a h�l�zat nem �zemelt. P�nik t�rt ki az embereken, �s „beoszt�bbak” lett�nk. Dolgoztak a szakemberek, de m�g csak a k�rok felm�r�s�n�l tartottak. Alig voltak h�rek, mert nem voltak �js�gok, nem m�k�d�tt a t�v� �s r�di� sem. N�h�nyan hoztak h�reket, majd lassan elindult minden: lett �ram, lett �js�g, lett �lelem.

Vagy tal�n m�gsem minden? Volt egy ismer�s pap, aki azt mondta, hogy mindez nem t�rt�nt volna meg, ha az emberek m�s m�don �lnek. Nem �rtettem, de valami azt s�gta, hogy mindez nem t�rt�nt volna ilyen m�don, ha az emberek m�s m�don �lnek.

Az ut�bbi �vekben nagyon sok minden v�ltozott; elkezd�d�tt valami k�zeled�s a nemzetek k�z�tt. Voltak ellent�tek, de a hat�rok megnyit�sa �ta valahogy m�sk�nt n�zt�nk egym�sra. Elkezdt�nk k�z�sen gondolkodni gondjaink megold�s�n, elkezdt�nk t�rsk�nt n�zni a m�sikra. Nem volt ez mindig z�kken�mentes. Egyik orsz�g sem akarta feladni „elveit” �s kiv�lts�gait, �s n�ha m�sok rov�s�ra igyekezett el�ny�kh�z jutni. Ezen orsz�gok t�zzel-vassal ragaszkodtak javaikhoz, m�sok kirekeszt�s�hez. �rdekes m�don �pp ezekben az orsz�gokban voltak az ut�bbi �vek legnagyobb �rvizei, a legnagyobb puszt�t�sokkal j�r� katasztr�f�k. �s bizony �pp �ket kellett seg�teni �lelemmel �s szaktud�ssal. Nagyon komoly er�pr�b�i voltak ezek a „k�z�ss�gnek”, �s bizony a kor�bban kitagadott, megvetett vagy len�zett r�szek �nzetlen�l seg�tettek. �rdekes volt megtapasztalni az �sszefog�sok erej�t.

�s most, amikor minket �rt ilyen baj – bizony minket is megseg�tettek. Kicsi �s nagy is megtapasztalta az �sszefog�s erej�t. Voltak vissza�l�sek, mert sajnos vannak olyanok, akik minden helyzetben csak a saj�t javukat keresik. A t�bbs�g azonban megtanulta a saj�t b�r�n, hogy kicsi �s nagy csak egy�tt �rhet c�lt.

Ez az �n mes�m nektek, �bred� magyaroknak.

A k�nyv folytat�dik az 5. r�szben, el�rhet� ITT