|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
ÍRÁSOK - 2018. november 26 - december 30. |
|
20181227 - MAGOKNAK - a dacos vagy sérült gyermek gyógyítása (II. rész)
Az írás I. része elérhető ITT
Kérés hangzott el a FÖLD-Világában arra, hogy
sem a FÖLDANYA-MAGA
sem az egyedi teremtők
soha többé ne kerülhessenek annyira nagyon távolra a MEGTARTÓIKTÓL, ahogyan az megtapasztalható volt az előző Teremtő SZAKASZOKBAN.
A kérés előterjesztése itt a FÖLD-Világában azért is szinte magától értetődő, mert a FÖLD-Világának EREDŐJÉBEN megnyílt Fő Teremtési Irányai a SZOLGÁLAT és a Közösségi IRGALOM, és mindkét teremtési irányban a teremtők egyre szorosabbá fűzik / fűzhetik a Kapcsolódásukat / Közelségüket a MEGTARTÓIKKAL.
Formálódnak még a ’Szabályai’ annak, hogy mikor és mennyire kerülhet ’Különlegesen Közel’ a MEGTARTÓIHOZ akár a FÖLDANYA-MAGA, akár az egyedi teremtő. Az szinte biztos, hogy az egyedi teremtők minden életükben legalább egyszer tudatosan egészen közel kerülnek a távolabbi MEGTARTÓIKHOZ is. A Közösségi-Irgalmi és Szolgálati utakban kiterjedtebben teremtők számára sokkal gyakoribbak is lehetnek az ilyen Különleges Közelségi helyzetek.
A Szolgálat és Irgalom BELSŐ KÜLÖNLEGES Áramlásain a teremtők olyankor is ’Közel’ maradnak immár a MEGTARTÓIKHOZ, amikor az általános értelemben egymástól egy kissé távolabb kerülnek. Az ilyen ’távolság-tartóbban’ megélt helyzetek gyakran mérlegelő / ön-értékelő helyzetek, amikor a MEGTARTÓK egy kissé hátra húzódnak, hogy szabadon hozhasson meg egy fontos választást a teremtő. Tapasztalat az, hogy a teremtőben sokszor felmerül ilyenkor valamilyen váratlan helyzet, amelynek értelmezésére egyedül még nem mindig képes. Ilyenkor a Szolgálat és (egyedi vagy Közösségi) Irgalom útjain a MEGTARTÓK minden olyan segítséget közvetlenül is megadhatnak a teremtőnek, ami ahhoz szükséges, hogy biztosított legyen a megfelelő tudatosság és így a választás valódi szabadsága. Egyetértést formáltak meg a MEGTARTÓK [a FÖLD-Világa érintettségében] arról, hogy a Zavar és/vagy Elbizonytalanodás minden olyan helyzetében közvetlen Megerősítést nyújthatnak a teremtőknek, amikor az a szabadság valós megnyilvánításához szükséges (például a nagyobb választások meghozásakor a teremtő tudatos legyen minden fontos / lényegi részletben)(ÖNELLENŐRZÉS > bővebben ITT).
Említettem a 20170428-i lejegyzésben (elérhető ITT), hogy a GONDOSKODÁS minden Közösségben ’Tapasztalati Tudás’, igazodik az éppen meglévő Szükségekhez. Fontos, hogy a Gondoskodás azon kiterjedése, amely valóban szükséges a Biztos Ön-megtartáshoz, az késedelem nélkül és a maga teljességében Megnyilvánuljon. Fontos, hogy a Gondoskodás ne hasson semmilyen kiterjedésben meggyengítően.
Arra is figyelemmel, hogy a FÖLDANYA egy új (Ön)Kiterjedést nyitott meg a Közösségi-Irgalmi Gondoskodás számára, a FÖLD-Világában a GONDOSKODÁSI kiterjedhetőség Mérésbe és Megújításba került. Ez azért is szükséges, mert egy Új Teremtő SZAKASZT indít a FÖLD-Világa, és ezért itt a SZAKASZ legelején még nincs pontos Tapasztalat ’Az-Új-Megnyilvánulásokhoz’ kapcsolódóan. Valószínű, hogy nem lesz szükség sok olyan gondoskodási (például tanulási / tanítási, akár gyógyítási) módra, amelyek eddig erőteljesebbek voltak. Más irányokban pedig újabb gondoskodási szükségek nyílhatnak meg.
Ezért is fontos, hogy
a MAGOK és a Szolgálat és/vagy Közösségi-Irgalmi útban megnyilvánuló teremtők
’Fokozott Figyelemmel’ legyenek a ’Szükség’-re,
és JELEZZÉK a FÖLDANYA felé,
ha valamilyen gondoskodási módot már szükségtelennek érzékelnek, vagy épp felismernek valamilyen újabb gondoskodást igénylő helyzetet.
Azok a teremtők, akik a MEGTARTÓVAL együtt Tapasztalatot szereznek a Szolgálat és/vagy Közösségi-Irgalmi teremtésekben, ’megtapasztalják’, hogy ’lyó’ amikor ÚGY tudnak segíteni, hogy az Valós Harmoniában-Megerősödéshez vezet. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a Belső Mérték tisztává és pontossá váljon a teremtőkben. A Személyes-Tapasztalat olyan helyzetekben is arra indíthatná a teremtőt, hogy ’segítsen, gondoskodjon’, amikor (1) arra valósan nincsen szüksége a másiknak, (2) vagy éppen már árthatna is vele a társának.
A ’szeretet’ sokszor olyan közel hozhatja egymáshoz a teremtőket, amikor már nem képesek tisztán érzékelni a másik szükségét (meddig terjedhet a megerősítő Gondoskodás). ’Szívesen, szeretetből’ ’adnának’ még magukból olyankor is, amikor az már nem szükséges. Vagy épp ’szeretetből’ (hogy ne bántsák meg a másikat) „elfogadnak” olyat, amire éppen nincsen szükségük. [Ez összeegyeztethetetlen a TISZTELETTEL, mert ’feleslegesen’ ’dolgoztatnak’ másokat.]
Most a Gondoskodás / Megerősítés szükségességéről van szó, amely KÜLÖNLEGES teremtés, és ezért igazodnia kell a meglévő Szükséghez!
Fontos ilyen helyzetekben is megtartani a mértéket. A FÖLDANYA / MEGTARTÓ figyelmeztetéseire ilyenkor meg kell szüntetni azt a ’segítséget’, ami a ’komfort zónában’ tartja azt, akinek abból már ki kellene mozdulnia. Néha nehéz megélés minden érintettnek az, amikor a társ egy nehéz megélésen halad végig, és akkor éppen nem szabad könnyíteni a terhein / helyzetén, mert neki egyedül szükséges felépítenie magában a szabad választásához őt elvezető teljességet. Ilyenkor a FÖLDANYA segít megérteni azt, hogy mekkora távolságot szükséges megtartani, és miért fontos azt tudatosan megtartani.
’Gyermekinek’ is jelölt teremtői ön-részek Rendezése veszi kezdetét hamarosan sokakban. Azért is jelöljük ezt gyermekinek, mert még kevésbé tudatos (mert kevésbé tapasztalt), kevésbé látja át a távolabbi (vagy akár közeli) összefüggéseket. Akinek van gyermeke, tudja, hogy nehéz a ’dacos’ gyermekkel ’kommunikálni’, mert ’elfordul’ vagy akár szinte teljesen ’bezáródik’. Olyan ön-részei megnyitásához szükséges harmoniát és utat találni, amely részeket még a MEGTARTÓK is sokszor csak alig érinthetnek meg. Ugyanakkor sok ’dacos’ gyermek mára a MEGTARTÓ vezetésével ki tudott szabadulni a bezáródásaiból és fájdalmaiból, és így sok tapasztalat van arra, hogyan lehet ’lyól’ gondozni a dacos gyermekeket, hogy újra visszataláljanak önnön teljességükhöz.
OmMÁÁTRé~KJ
A következő írás elérhető ITT
//omah.gportal.hu/
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|