Említettem, hogy amikor a MEGTARTÓK fontolgatni kezdték, hogy mi legyen a Célja-Értelme-Lényege a teremtők egymáshoz való közvetlen kapcsolódásának, valamilyen olyan ’test’ (anyagi kiterjedés) megformálásában gondolkodtak, amely (1) a Közvetlen Érzékelés és Felismerés, Megértés lehetőségeit biztosítja, (2) de ezeket közvetlenül csak egy megformált kisebb Közösségben teszi lehetővé. Ez azért volt szükséges kezdetben, hogy a teremtő megtanulja hogyan használhatja a Tudatosítás (Érzékelés, Felismerés, Megértés, Megnyilvánítás) képességét. A már az (Ön)Lényegből tovább-épülő legelső test a YOSÁGBAN maga volt a műhely, amely egy választott szűkebb irányban nyitotta meg a Megtapasztalást. Az volt a műhely megformálásakor a MEGTARTÓI Feladat, hogy az egymáshoz közel lévő és akár egymáshoz közvetlenül is kapcsolódó teremtők Tudata / Tudatossága és Figyelme elsődlegesen a saját Megtapasztalásuk számára megnyitott irányban és kiterjedésben nyilvánuljon meg, és szükségtelenül ne zavarják meg egymást a Tudatosodásban. A műhely elképzelhető egy az (Ön)Lényegből és az (Ön)Lényeg köré felépült olyan burok-testnek, amelynek csupán egy fő bejárata van. Ez az ajtó az (Ön)Lényeg számára egy (darab) pontosan meghatározott irányú ön-épülést és Megtapasztalást nyithat meg, és így csak ahhoz az irányhoz tartozó Érzékelő-Felismerő-Megértő ön-erőket képes a teremtő megformálni önmaga számára. Az Élet-Virága képében: csak az egyik meghatározott / választott gömbben lévő Megtapasztalás nyílhat fel közvetlenül a teremtő számára, más gömbökre nem lehet közvetlen rálátása.
A MEGTARTÓK tehát kezdetben tudatosan irányultak arra, hogy olyan testet formáljanak meg a teremtőik számára, amely alkalmas arra, hogy a Megnyilvánulás más (irányú, vagy akár távolabbi) kiterjedései KÖZVETLEN módon ne váljanak Érzékelhetővé a teremtő számára.
Ezt a műhely-testet mind az (Ön)Lényeg, mind a MEGTARTÓ ’rövidebb életűnek’ szánta, és így olyanná formálta meg, amely egyszer később (1) vagy teljes egészében lebontásra kerül (meghal) a Lényeg számára (2) vagy pedig képessé válhat úgy átalakulni, hogy megnyithatóvá válhasson benne egy másik választott új irány.
Kezdetben tehát a YOSÁGHOZ tartozó teremtőkben a műhely volt az a Tapasztaló-test, amelyet a Lényeg és a MEGTARTÓ egy olyan Megegyezéssel formáltak meg, hogy az csupán rövidebb életű legyen. Ez a rövidebb élet természetesen a mai értelemben nem tekinthető rövidnek: mindaddig tartósnak kellett megmaradnia, amíg a Lényeg a választott irányban Megtapasztal (amíg le nem zárja a választott irányban megnyílt Megtapasztalását).
Valamivel később olyan igény / Szándék formálódott meg a legtöbb Lényegben, hogy jó lenne egy olyan további (már közvetlenül a műhelyből tovább-épülő) test, amelyben közvetlenül is ’Megérinthetnék’ egymást a teremtők (olyan ’szoros’ módon is összekapcsolódhatnának, amit a Lényeg és Műhely természete nem tesz lehetővé). Meghatározásra került az a Megegyezés a teremtők és a MEGTARTÓK között, hogy kerüljön megformálásra olyan újabb Megtapasztaló-test, amely valóban rövid tartamokra közvetlen (!) lehetőséget nyithat a teremtők számára a közvetlen kommunikációra, egymás közelebbi megismerésére, egymás Ön-Jellegeinek közvetlen közelből való megtapasztalására. Így habár a műhelyben berögzített Megtapasztalási-Fő-Irány nem kerülne megváltoztatásra, a Lényeg / teremtő mégis KÖZVETLEN Tapasztalatokat is szerezhetne más Lényegi-teremtők és más műhely-irányú teremtők legfőbb Ön-jellegeiről (más teremtők milyen választott irányokban és milyen más módokon épülnek / Tapasztalnak, milyen más jellegű Tudásuk van). Ezen Szándékra alapulóan kezdődött el az eleve csupán rövidebb életűnek szánt anyagi Megtapasztaló-test megformálása a YOSÁGBAN, amely kezdetben még nem vált általánossá (sok Lényeg kezdetben még nem vállalta fel ezt a rövidebb életű új testtel járó Megtapasztalást), mára azonban általánossá vált. E legkülső anyagi-test kezdetben nem volt ennyire rövid életű, mint ma. A mai értelemben ez a legkülső / legsűrűbb burok is elképzelhetetlenül hosszú életű volt kezdetben, és nagyon sok értékes Tapasztalatot épített fel benne és általa az (Ön)Lényeg.
A legelső (valódi) ’gondok’ akkor jelentek meg a Lényeg Életében az anyagi-testhez kapcsolódóan, amikor a Lényeg lezárni szándékozta benne az addigi Megtapasztalását, és elkezdett felkészülni e legkülső test ’lebontására’. Attól is függően, hogy a Lényeg mennyire sokáig gyűjtötte benne a Tapasztalatokat, nagyon erőteljessé (tartóssá) válhatott ez a legkülső test [hiszen maga a Lényeg is Tartósnak (bár a műhelynél rövidebb életűnek) szánta]. Meg kellett formálnia a Lényegnek együtt a MEGTARTÓJÁVAL a mai értelmű ’halált’ (az anyagi test végleges leválasztását), és ennek a megformálása kezdetben sok nehézséget vetett fel. ’Hová’ kerüljön a levetett anyagi-élet, mi legyen a sorsa az anyagi testbe ’beépült’ Lényegi Megtapasztalásnak? Hogyan tarthatná meg közvetlenül a Lényeg és a műhely is az anyagi testben megformálódott Megtapasztalást?
Komoly nehézséget jelentett kezdetben az, hogy az anyagi testbe(n) beépült / felépült Megtapasztalás hogyan vezethető át a Lényegbe és műhelybe (és a MEGTARTÓ számára) e külső test leválasztása során, hogy a Tapasztalat ne vesszen kárba, ne semmisüljön meg a leválasztásra kerülő testtel együtt. Többféle próbálkozást követően végül a YO-MAGA és a MEGTARTÓI egy olyan Megegyezést formáltak meg a Befogadásukban lévő LÉNYEGI-teremtőkkel, hogy az anyagi-testi-élet Lezárásakor egy nagyon részletes Értékelést készítenek együtt az (Ön)Lényeg és a Közvetlen MEGTARTÓ, részletes Feljegyzésbe foglalják az addig Megtapasztalásokat / Tanulságot / Tudást, és ebben a ’formában’ kerül Át-Vezetésre és Berögzítésre a Műhelybe és (Ön)Lényegbe. Máig ez a Megegyezés az alapja mind a YOSÁGBAN, mind a VILÁGBAN az egyedi teremtők anyagi-testben is megnyilvánuló Élete Lezárásának.
Mára a legtöbb Közösség az (Ön)Lényeg számára közvetlen utat nyit ahhoz, hogy az anyagi-testében maga közvetlen módon is jelen lehessen [az anyagi testben az (Ön)Lényeg ’Teljessége’ is megnyilvánulhasson, vagyis ne csupán egy szűken meghatározott irányban nyilvánulhasson meg az (Ön)Lényeg az anyagi testében]. Kezdetben azonban az (Ön)Lényeg csak egy-egy egészen szűken meghatározott irányban nyilvánulhatott meg az anyagi testében, és csak abban az egy (nagyon ritkán kettő) Fő megtapasztalási irányban Tapasztalhatott. Az anyagi-testi életben megformálódó közvetlen érzékelés / felismerés / megértés / megtapasztalás olyan alapjait formálta meg és nyitotta meg a MEGTARTÓ az egyedi teremtője számára, amely a Megegyezésben meghatározottak Megtapasztalását eredményezhette. Más (belső vagy külső) Tudatosítási utak ’bezáródtak’, nem nyílhattak fel addig, amíg a teremtő és MEGTARTÓJA egyetértésben a Megegyezésen nem változtattak.
Mára valamelyest megváltozott ez a korábbi fő-szabály (akár egy éppen élt anyagi-testi életen belül is megformálhat a MEGTARTÓ az egyedi teremtővel Új Megállapodást valamilyen új irányú Megtapasztalás megnyitására), azonban máig érvényesül az az Elv, hogy csak fontos okból nyílhat meg egy teremtő éppen megélt testi életében a test levetése nélkül Új Irány. Egy anyagi-test mindig egy előre megformált, pontosan meghatározott Megnyilvánulás megtapasztalására irányul. E Megegyezésre alapulóan a MEGTARTÓ nagyon sok Egyeztetést végez mindazon más teremtőkkel, akikkel majd élete folyamán KÖZELEBBI és/vagy MEGHATÁROZÓ Kapcsolódást formál meg a teremtő. E teremtők ’életét’ ’egymással is Harmoniába kell hoznia’ a MEGTARTÓNAK, és ha bármelyik teremtő e korábbi Megegyezéseken és Meghatározott (összecsendülő) Harmonián Változtatni szeretne, az minden más teremtőt is közvetlenül érint (ha még addig nem teljesedtek be a Meghatározó jellegűvé megformált kapcsolódásaik). A Tapasztalat az, hogy lehetnek olyan fontos okok, amelyek egy Eltervezett anyagi-testi élet élet-közbeni Megváltoztatását indokolhatják, és ezért ennek az útját is megnyitotta mára a legtöbb Közösség MEGTARTÓJA. Ez azonban még ma is egy nehezebben megvalósítható változtatás. Nagyon kiterjedt Át-Hatásai lehetnek másokra, akár nagyon sok más teremtő Életére lehet közvetlen (és kedvezőtlen) hatással, és ezért erről a MEGTARTÓ csakis az érintett nagy-TEREMTŐVEL és a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL EGYETÉRTÉSBEN Rendelkezhet. Ilyenkor a MEGTARTÓ közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁTÓL kap Megerősítő-segítséget az Új Harmonia olyan megformálásához, amely egyetlen érintett teremtő Megtartását / Életét sem ronthatja. Tehát mára lehetséges egy ilyen (éppen megélt Életen belüli) Változtatás, de ez nagyon sok Egyeztetést és minden MEGTARTÓTÓL nagyon pontosan összehangolt EGYÜTTES Megnyilvánulást igényel. Eddig leginkább a ténylegesen SZAKRÁLIS Útban megnyilvánuló teremtők Életében nyílt még csak lehetőség az ilyen életen-belüli irány-megváltoztatásokra. ’Bennük’ ez azért nyilvánulhatott meg, mert maguk folyamatos és közvetlen szoros Összekapcsolódásban vannak a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL, és a MEGTARTÓK útmutatásait képesek megfelelően követni, így viszonylag hamar képesek az Életükben a szükséges Lezárásokat és Előkészületeket pontosan megnyilvánítani. Mára tehát a TEREMTETT-VALÓSÁG EGÉSZÉBEN nagyjából hasonló a Szabályozása az anyagi-testi Élet felvállalásának és Lezárásának, és megformálódtak annak a Szabályai és Útjai is, hogyan vezethető át az anyagi-élet Megtapasztalása a műhelybe / Lélekbe és (Ön)Lényegbe a Megtapasztalás során és az anyagi-testi élet Lezárását követően. A ’Tér’, amelyben az anyagi-test megnyilvánul, mára a legtöbb Közösségben a MEGTARTÓ és egyedi teremtő Együttes-Rendelkezésében van, és ezért minden Megtapasztalás azonnal ’részévé’ válik mind az egyedi teremtő Életének, mind pedig a MEGTARTÓ(K) ÖNNÖN MEGTAPASZTALÁSÁNAK. Ma már általában nem szükséges külön Feljegyzéseket készítenie a MEGTARTÓKNAK a teremtőik Megtapasztalásairól, mert azok (egyszerre a teremtő Megnyilvánulásával) Megnyilvánulnak közvetlenül magában a MEGTARTÓ ÉLETÉBEN is (Közvetlen Megtapasztalásként berögzülnek az adott teremtő Életéhez tartozó ’Megtartói-Alapban’).
Minden Közösségben vannak ma már egészen rövid tartamú Életek / Megtapasztaló Utak, és vannak hosszabban megtartható anyagi testek (például a Földön több száz évig is élhetnek egyes fák). Említettem, hogy korábban az Emberi egyedi Élet is sokkal hosszabb Megtapasztalás volt, mint a mai (több száz, vagy akár több ezer évig is megtartható volt az emberi test). Amint az Emberi Megtapasztalás visszaigazodik a FÖLD-Világában is az EMBERI-ÚT EREDŐBEN (a SZOLGÁLATBAN-MAGÁBAN) Meghatározott Teremtési Alapjára, az Emberi Élet a FÖLD-Világában is az egyik leghosszabb egyedi életű Megtapasztalássá igazodik vissza majd.
Egy-egy élet-formára meghatározott ’átlagos megtapasztalási tartamnál’ a teremtők választhatnak rövidebb tartamú Megtapasztalást is, és fontos okból (tudatos felkészülés után) valamivel hosszabb megtapasztalást is.
Az anyagi-test a legtöbb esetben alkalmasabb a Kipróbálás jellegű Megtapasztalásokra és a RÉSZ-Áramlásokban való Megnyilvánulásra. Olyan egyedi részletek is feltárulhatnak az anyagi-testi megtapasztalások során, amelyek mint különleges odafigyelést igénylő részletek nem merülnek fel a Lélek / műhely vagy (Ön)Lényeg esetében. Hamarabb érzékelhetővé válnak egy fontolgatás ’még gyengébb’ / további fontolgatást / pontosítást igénylő részei (gyakran ráirányítják ezek a Megtapasztalások az érintettek figyelmét, hogy a Megtapasztalás Harmoniájának Lényegét-Célját-Értelmét még pontosabban, még körültekintőbben szükséges ahhoz meghatározni, hogy az minden teremtőre Kiárasztható Megtapasztalás lehessen).
Az anyagi-testben is élő teremtők egymással ma már olyan szorosságot / közeliséget is megformálhatnak, amelyre a Lélekben / műhelyben / (Ön)Lényegben még nem nyílhat út. Ez az oka annak, hogy az egyedi teremtők egymás közötti Áramlásaiban / érintéseiben nagyon hamar ráirányul a figyelem a még további fontolgatást / kipróbálást igénylő helyzetekre. Vannak / lehetnek ma már olyan teremtői formák is egy-egy Közösségben, amelyeket maguk a MEGTARTÓK elsődlegesen arra Szánnak, hogy abban / azon forma által meghatározott Kipróbálás jellegű Megtapasztalásokat indítsanak el a Közösségükben. Ezek a leggyakrabban nagyon rövid életű Megtapasztalás számára nyithatók csak meg.
Említettem, hogy a műhely (bizonyos értelemben a VILÁGBAN a Lélek) egy Megtapasztaló-test az (Ön)Lényeg számára, és habár ez az anyagi-testi élethez képest is szinte már majdnem örök, mégis csupán addig ’él’, amíg az (Ön)Lényeg abban a Térben / kiterjedésben megnyitott irányban Tapasztal. Ez azt jelenti, hogy a Lélek / műhely Megtapasztaló-test is ’halandó’: ha az (Ön)Lényeg törvényes úton LEZÁRJA az abban elindult Megtapasztalását, Megegyezést formálhat meg a MEGTARTÓVAL arról, hogy ’visszaadja’ / visszabontja ezt az ön-kiterjedését, és majd valamilyen teljesen más irányú / szerkezetű / rendszerű Új megtapasztalásba kezd. Habár történt már olyan, hogy a Lélek vagy műhely ’meghalt’, ez eddig még nem volt Szabad Szándékon alapuló [általában valamilyen idegen behatás / kényszer volt egy olyan megsérülés oka, amely vagy közvetlenül ezt a középső testet sértette meg, vagy pedig az (Ön)Lényeg maga számára záródott be annak az útja, hogy közvetlenül megtarthassa a Lelkét / műhelyét].
Mivel azonban az elméleti lehetősége megvan a műhely és Lélek ’visszaadásának’ (a benne elindult Megtapasztalás TELJES LEZÁRÁSÁNAK), mára a MINDENSÉG-FORRÁSA a nagy-TEREMTŐKKEL és MEGTARTÓKKAL ennek a nagyobb Lezárásnak a Meghatározó Elveit is fontolgatják / formálják. Abban Egyetértés van a MEGTARTÓK között, hogy hasznosabb lehet az addigi műhely teljes visszabontása helyett inkább Megújítani (akár Új Alapokra áthelyezni) a műhelyt / Lelket, és abból nyitni meg egyre újabb önkiterjedési lehetőségeket. A mára megnyílt KÜLÖNLEGES Utakon egyik ön-épülésnek sincs lényegi akadálya (sem a műhely teljes visszabontásának és egy teljesen új irányú / szerkezetű műhely megformálásának, sem pedig a meglévő műhely akár teljes szerkezeti átalakításának sem úgy, hogy abban eközben élőn megmaradhasson minden addigi Megtarthatóvá megjelölt Megtapasztalás).
A mai Tudás szerint az (ön)Lényeg halhatatlan (Biztosítékkal védett a MINDENSÉG-FORRÁSÁBA való akaratlan visszaoldódástól). Ugyanakkor Szabad Szándékkal a Lényeg hozhat olyan Rendelkezést, hogy visszaoldódik semmivé, és egy teljesen Új Kiáradású ’Én’-ként nyilvánuljon meg. Elméletileg ez is lehetséges, lehetséges lehet megtalálni azt az Értelmet, ami megnyithatna egy ilyen Megtapasztalási utat. Még elméleti fontolgatásként is egy ilyen lehetőség talán leginkább közvetlenül magára a MINDENSÉG-FORRÁSÁRA vonatkozhat, és talán egy olyan fontolgatás van ebben jelen, hogy majd a LÉTEZÉS-MAGA MEGÚJULÁSAKOR van-e arra lehetősége, hogy Együtt-a-Gyermekeivel úgy élhesse azt meg, hogy a lényegi-tartalom BENNE-MAGÁBAN és a vele tartó gyermekeiben is valamilyen különleges formában élőként is megtartható legyen, ne csupán később felnyíló Feljegyzésként maradhasson meg Benne.
*****
A FÖLDANYA is azon MEGTARTÓK közé tartozik, aki meghatározott tartamonként és/vagy szükség szerint a FÖLD-Világának EGÉSZÉN belül különböző megnyilvánulási rendszer szerint kisebb Belső Közösségeket (Megtapasztalási Irányokat) formálhat meg. Ez a FÖLD-Világa EGÉSZÉN belül további egyedibb / Rész-Ön-Jellegben megnyilvánulás lehetőségét nyitja meg mind a FÖLDANYA-MAGA számára, mind pedig a Befogadásában lévő egyedi teremtők számára.
Egy nagyobb Teremtő-SZAKASZON belül is kisebb Szakaszokra oszthatja fel a MEGTAPASZTALÁS FŐ IRÁNYÁT a FÖLDANYA, és ez lehetőséget nyithat arra, hogy ezekben a kisebb Tapasztalási Szakaszokban egyre újabb formái nyílhassanak fel a TÁRSAS-MEGTAPASZTALÁSOKNAK (kapcsolódási formák, az összekapcsolódás szorossága, a kis-közösségen belüli áramlások új formái / kiterjedései nyílhatnak meg).
A FÖLD-Világán belüli kisebb-közösségek EGYBEN-MEGTARTÁSÁÉRT is közvetlenül maga a FÖLDANYA Felelős, nem formál(hat) meg ezek önálló Megtartására ’kisebb Megtartókat’. Habár voltak olyan teremtők, akik szerették volna „önállósítani” a „maguk-hatalmába-vont-kis-közösséget” a FÖLD ÉLETÉN belül, ez általában már csak azért sem vezethetett eredményre, mert akik ilyen terveket szőttek / Szándékot formáltak, valójában soha nem kapcsolódtak hozzá a FÖLD-Világának ÉLETÉHEZ, még csak a részleges (ismerkedés jellegű, kipróbálás jellegű) Befogadás és Megtapasztalás sem került soha felvállalásra a részükről.
Nincs tehát a FÖLD-Világán belül „külön, önálló” felelőse / kis-Megtartója / „helytartója” a kisebb közösségeknek („kontinenseknek”, „fajoknak”, „vallási kis-közösségeknek” stb), a FÖLD-Világának minden gyermeke a FÖLDANYA KÖZVETLEN MEGTARTÁSÁBAN van, a személyes és közösségi Megtapasztalásainak Harmoniájáért közvetlenül maga a FÖLDANYA Felel. Nincsen Felelőse a ’vizeknek’ vagy a ’levegőnek’, habár az igaz, hogy az ilyen jellegű-formájú Megnyilvánulások egy-egy (elkülönülő) Áramláshoz tartoznak a FÖLD-Világa ÉLETÉBEN. KÜLÖN-Egyedileg Gondoskodik a FÖLDANYA a formai alapon megkülönböztethető Megtapasztalásban résztvevő gyermekeiről, egy-egy Fő-Áramlás fog össze / harmoniába / egybe minden meghatározott megtapasztaló-formához tartozó Megnyilvánulást. Így egy Fő-Áramláshoz tartoznak az Emberi utak, egy másik Fő-Áramlás fogja össze az egyes állati megtapasztalásokat, egy további az egyes gomba-fajtákat és így tovább. Említettem, hogy ennek mára az az oka, hogy a legtöbb Közösség MEGTARTÓJA az egyes megnyilvánulási formákhoz már megformált Összecsendüléseket / szabályokat / elveket egy külön áramlásba foglalja, és amikor egy új teremtő hozzákapcsolódik a választott megtapasztalási formához, a MEGTARTÓ nem egyeztet vele külön-külön minden szabályról. Az kapcsolódhat hozzá a megtapasztaláshoz, aki elfogadja önmaga számára azt a kis szabály-gyűjteményt, amit minden azon formában megtapasztaló is elfogadott önmaga számára és az együttes teremtésük számára.
A MAGSÁG megformálására a FÖLD-Világában azért került sor már a kezdet-kezdetén, mert a FÖLDANYA YOSÁGHOZ tartozó (Ön)Lényegébe Berögzített Tartalomból világossá vált, hogy egy olyan MEGTARTÓI teremtővé formálódik majd a YOSÁGBAN, akinek a Közösségében mindig Fő Megtapasztalási Irány lesz a KÜLÖNLEGES Megnyilvánulás. A KÜLÖNLEGES Megnyilvánulás a Közösségeken belül (legalábbis kezdetben) mindig RÉSZ-Áramlásokban nyilvánulhat meg, és nagyon sok KIPRÓBÁLÁS jellegű Megtapasztalás kapcsolódhat hozzá. Ezért a FÖLDANYA a MEGTARTÓVÁ válását követően azonnal Befogadott olyan egyedi teremtőket, akiknek a MAGSÁG (mint egy Szoros Belső Összekapcsolódás) Lehetőségét felajánlotta. Így vannak ma is olyan MAGJAI a FÖLDANYÁNAK, akik szinte a legelsők között kapcsolódtak hozzá a FÖLD-Világa ÉLETÉHEZ.
A MAGSÁG a FÖLD-Világában egy olyan (különleges jellegű) kis közösség / RÉSZ-Áramlás, amelyben jelenlévő teremtőkkel szoros összekapcsolódásban olyan Összecsenedülést formál meg a Földanya, hogy együtt formálják meg a FÖLD-Világában megnyilvánuló minden Új Kezdet / Új Megnyilvánulás főbb Meghatározóit és Alap-Harmoniáját, és más teremtők számára ezen Megnyilvánulások csak ezt követően válnak megnyithatóvá. E kezdeti kipróbálás során pontosodnak a Megtapasztaláshoz tartozó Szabályok, Új Lehetőségek. Így a később a FÖLD-Világa ÉLETÉHEZ közeledőknek teljesebb rálátása lehet már a FÖLDHÖZ való Hozzákapcsolódásukat megelőzően is arról, hogy mit választhatnak, és így kevésbé lehet kényszerbe vezető a megtapasztalás > szabadság lehető legteljesebb biztosítása (a YOSÁGHOZ tartozó eddigi ’különleges’ MEGHATÁROZÓ).
*****
A Tapasztalat az, hogy az egyedi teremtőben minél távolabb van egy megnyilvánulás az (Ön)Lényegtől, annál sérülékenyebb (annál könnyebben megérinthető más által, például a test „megölhető”). Már a Lélek / műhely is sérülékenyebb / sérthetőbb, mint az (Ön)Lényeg, de ’tartósabb’ mint a mai anyagi-test.
Nem lehetetlen az, hogy mind a Lélek / műhely, mind pedig a test ugyanolyan tartós vagy majdnem örök jellegűvé válhasson, mint az (Ön)Lényeg. Eredetileg a leszűkített rész-ön-jelleg megtapasztalására megformált műhely (majd test) a MEGTARTÓK szándéka szerint nem olyan rövid Életű lett volna, mint ahogyan az ma megtapasztalható. A műhely és az anyagi-test is örök-jellegűnek ’szánt’ megtapasztalói forma, amely az eredeti elképzelés szerint mindaddig megmaradhatott volna, amíg a teremtő az abban eltervezett / elindított megtapasztalásban van.
Elképzelhető ez úgy, hogy az (Ön)Lényegben a YOSÁGBAN a teremtő számára megnyílt MINDEN MEGNYILVÁNUÁS ÉRTELMÉNEK A MEGÉRTÉSE.
Az (Ön)Lényeggé megformált tudatos teremtő egy olyan Közösséghez kívánt Életre Bekapcsolódni, amely közvetlenül az ’Élet’ Értelmét kereste. Ennek megfelelően került megalapozásra és megformálásra a műhely (mint test). A műhelyből ’ajtó’ nyílt ’abba az irányba’, amely a megjelölt Közösséghez tartozott. Ebben az irányban kezdett a teremtő számára kinyílni a tér, és ebben megformálódott egy olyan anyagi-test, ami a választott Közösségben már megformálhatóvá vált (ebben a formában Tapasztalnak ott a teremtők, a forma által meghatározott módon / tartamban / szorosságban kapcsolódhatnak stb). Az eredeti terv az volt, hogy ez a műhely és belőle tovább felépült anyagi-test mindaddig megmarad(hat), amíg a teremtő a műhelyben meghatározott tartalomban / irányban tapasztal.
A kezdeti Megtapasztalások során ráirányult a figyelem arra, hogy ez a műhelyből tovább növekedő test sokkal kevésbé tartós, mint azt a MEGTARTÓK szerették volna. ’Gyengébb’ volt, sérülékenyebb. Kezdetben (amíg még kevés volt az ilyen tapasztalat) a MEGTARTÓK azt gondolták, hogy ez a forma újdonságából eredhet, és majd később erősebbé / tartósabbá is válhat (ahogyan kilép a gyermekségéből). Nem így lett. Az anyagi forma / anyagi-test jelenleg az a megtapasztalható legnagyobb távolság az (Ön)Lényeg számára, ameddig még szabadon kiterjedhet, de ez már egy olyan ’határ’ is, ahol már KÖZVETETTÉ is válhat az (Ön)Lényeg jelenléte (a saját testében). A Tér-sérülések hatására megtapasztalták az (Ön)Lényegek, hogy az anyagi-testük néha szinte már majdnem teljesen elérhetetlenné vált a számukra, és így nem voltak képesek kiterjeszteni oda a saját hatalmukat. A Tér-sértések hatására tapasztalattá vált az, hogy az Élőként megnyilvánuló anyagi forma egy különös módon akár el is távolítható / szinte már leválasztható (a műhely egyes kiterjedéseivel együtt!) az (Ön)Lényegi testről, és ez ráirányította arra a figyelmet, hogy a harmonikus ön-épülésnek nem az az útja, hogy a Lényeg egyre távolabb kerülve önnön ’Én’-jétől egyre újabb és újabb távolabbi testeket formáljon meg egyre rövidebb életű megtapasztalásai számára, hanem hogy a(z Ön)Lényeg megtanulja Egyben-Teljesen és Harmoniában Megtartani önmagát. A MEGTARTÓK ma már nem nyitnak utat annyira (az ÖnLényegtől) eltávolodott Élet (anyagi forma) Megtapasztalására, mint amilyen például most legutóbb megtapasztalhatóvá vált a FÖLD-Világában. A ’Lényeg nélküli’ Élet egy olyan megtapasztalás, amely „sötétséget” és zavart, nagyon sok (átható) fájdalmat eredményez. Nincs meg benne a lehetőség a harmonikus ön-kiteljesedésre, mert a Lényeg számára amikor elérhetetlen a teste (amikor elválasztható tőle-magától a teste / műhelye egy része) megszűnik a hatalma a tőle elválasztott részére (csak a MEGTARTÓK segítségével kaphatja vissza a tőle levált korábbi ’Én’-je / ’Ön’-jellege Teljességét).
A MEGTARTÓK számára mind a mai napig értelmezhetetlen és így megoldhatatlan feladat a szétvált / szét-szakadt ’Én’-Részek egymáshoz visszaillesztése (nincs ilyen közvetlen Felhatalmazásuk sem a Befogadásukban lévő ’Én’-től / ’Ön’-Résztől, sem pedig a MINDENSÉG-FORRÁSÁTÓL (a MEGTARTÓK az Élet-Alapok Rendben-Megtartásáért felelősek). A saját teremtő-lény Egyben-Megtartása az (Ön)Lényeg Hatalma és Feladata, átadhatatlan a MEGTARTÓI számára. A MEGTARTÓ Feladata a Saját ÖN-JELLEGE Biztos Megtartása, és ugyanígy az egyedi teremtőktől is elvehetetlen hatalom (= Feladat) az Önnön-Tejességük megtartása. Nem teheti meg helyettük ezt a MEGTARTÓ (egyik MEGTARTÓJUK sem).
Amikor az Élővé vált (Ön)Lényegtől valamely ön-kiterjedése elszakad, az egy jelzés ma még arra, hogy abban a meghatározott irányban való megnyilvánuláshoz még nem kellően Tudatos, és így nincsen Biztos Ön-Megtartása. Ha folytatni szándékozik a Lényeg a Tapasztalást / Ön-épülést abba a választott irányba, akkor előbb egy olyan irányú közvetlen Tudatosodásban kell megnyilvánulnia (újabb anyagi-test megformálását megelőzően – ma már kihagyhatatlanul), amelyben megtanulja annak a választott irányú ön-épülésnek az elhagyhatatlan alapjait valamely olyan Közösségben, ahol majd a választott irányú ön-épülést megnyithatja), és csak azt követően nyílhat meg újra a választott Megtapasztalásban.
Ha például valaki a FÖLD-Világában szeretne emberi formában megnyilvánulni, a testi forma megnyilvánulása előtt ma már a teremtőknek elhagyhatatlanul tudatossá / felkészültté kell válnia (1) a FÖLD-Világa MEGHATÁROZÓ Alap-Megnyilvánulásában (TISZTELET stb), (2) és Tudatossá kell abban is válnia, hogy az Emberi Megtapasztalás a SZOLGÁLAT GONDOSKODÓ irányú Megtapasztalásában lehetséges ma már. Csak olyan teremtő számára nyílhat meg az Emberi Megtapasztalás (a TEREMTETT-VALÓSÁG EGÉSZÉBEN), akik Megnyitják önmaguk számára a SZOLGÁLAT valamely Fő Irányának Megtapasztalását [vagy más Különleges Utat], és abban valamilyen Gondoskodási irányt. Ezért a teremtőnek még e forma megformálása előtt alapjaiban Tudatossá kell válnia abban, hogy milyen teremtés a SZOLGÁLAT (közvetlenül a meglévő bajok elhárítására irányul, és mindig egy szorosabb összefonódást szükséges megformálni a Közösség MEGTARTÓJÁVAL, mert a SZOLGÁLATBAN a teremtő mindig a MEGTARTÓ vezetésével nyilvánulhat csak meg azon Különleges ön-épülésben, amely a SZOLGÁLAT felvállalásának elhagyhatatlan alapja). Enélkül ma már senki sem vállalhat fel Emberi utat a FÖLD-Világában. Ezek az alap-Tudatosodások elhagyhatatlan alapjai annak, hogy a teremtő képes legyen a Közösség Egészében a Harmonikus Megnyilvánulásra, Szabadon kapcsolódhasson mindazokkal, akikkel egy meghatározott közelségben van.
A SZOLGÁLAT (mint az egyik KÜLÖNLEGES ön-épülés) elhagyhatatlan eleme az, hogy a testi-Élet biztos összekapcsolódásban nyilvánuljon meg a saját műhelyével / Lelkével és (Ön)Lényegével, majd pedig ezt a Különleges Belső Közvetlen összekapcsolódását elvezesse egészen az ’Eredő-Kiáradásáig’ (egy Különleges Közvetlen Összekapcsolódást formáljon meg egészen a MINDENSÉG-FORRÁSÁIG). A teremtő saját ALAP-ÁRAMLÁSÁBAN az Élet Áramlása (és ma már az Irgalom Áramlása) mellé megformálódhat a Szolgálat Áramlása is. A SZOLGÁLATBAN Tudatosan megnyilvánuló teremtő ALAP-ÁRAMLÁSÁBAN (amely közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL való megszakíthatatlan Áramlás) ’többszörös’ belső összekapcsolódás formálódik meg a saját (Ön)Lényeghez, az (Ön)Lényegnek ’több’ KÖZVETLEN nyitott útja is van a saját legtávolabbi ön-kiterjedéséhez, és így teljesebben képes Harmoniában és Egyben Megtartani a Teljes teremtő-lényét. Közvetlenné (és mára már szinte azonnalivá) válhat az (Ön)Lényeg Jelzése / Figyelmeztetése / közvetlen út-mutatása arra, hogy a Lélek / műhely és az anyagi-testi-Élet mit-és-miért-erősítsen-meg, mire fordítson fokozott figyelmet a Harmonia Megtartása érdekében.
A KÜLÖNLEGES teremtésekben megnyíló Belső Ön-épülés jelenleg az egyik út arra, hogy az (Ön)Lényeg képessé váljon Megtartani a távolabbi ön-kiterjedéseit. Nincs ma még megformált út arra, hogy a valósan elszakadt ön-részeket visszavehesse magához a test vagy akár a Lélek / műhely / (Ön)Lényeg, csupán arra nyílhatnak ma már törvényes utak, hogy a levált / elszakadt [az (Ön)Lényeg számára semmivé vált] ön-részeket az (Ön)Lényeg tudatos ön-építés után újra felépíthesse a saját teremtő lényében. A levált / elszakadt (törvényes Megtartás nélkülivé vált) korábbi Élő részek jelenleg csupán egy EMLÉKEZTETŐ-FELJEGYZÉSBEN kerülnek vissza az (Ön)Lényeghez, és majd maga az (Ön)Lényeg Rendelkezhet arról, hogy az így semmivé vált ön-részeit újra felépíti-e önmagában.
Ez a Szabály ugyanígy érvényesül ma a MEGTARTÓI-Teremtőkre is (a nagy-TEREMTŐKRE és a MINDENSÉG-FORRÁSÁRA is). A korábban felépített és széttöredezett Közösségi (és egyéb Megvalósító) Áramlások, bizonyos ’Belső Terek / Belső (Ön)Épületek’, a Házra / Kertre / Épületre / Közösségre megformált Harmoniák / Szabályok, Megvalósításra előkészített ’formák’ és kapcsolódások mind olyan ÖN-JELLEGEI a MEGTARTÓKNAK, amelyekről hamarosan mindannyiuknak Rendelkezniük lesz szükséges. A MINDENSÉG-FORRÁSA közvetlen utakon visszajuttatja a MEGTARTÓKNAK mindazon ’Terveket’ / Szándékokat / Kiáradásokat, amelyeket korábban együtt formáltak meg (ezek közül sok a MEGTARTÓKBAN már legfeljebb csak hiányos formában van meg, de gyakori az is, hogy mára teljesen semmivé váltak). A MINDENSÉG-FORRÁSA minden MEGTARTÓJÁT és nagy-TEREMTŐJÉT megkérte arra, hogy majd ezekről Egyeztessenek, és egy meghatározottan rövid tartamon belül hozzanak Rendelkezést arról, hogy melyeket szeretnék ezek közül mostanában újra megformálni, melyeket fontolgatnak még tovább, illetve van-e ezek között olyan, amelyet nem folytatnak (és egy részletes Értékelést követően LEZÁRNAK, és csak Feljegyzésben tartják meg a Tapasztalatokat).
Ez az ÖN-ÉRTÉKELÉS azért szükséges a MEGTARTÓI Teremtők számára (és ugyanígy tudatosan elvégezhető az egyedi teremtők számára is!), mert a MEGTARTÓK (Ön)Lényegében az eltervezett / elindított utak akkor is NYITOTTAK ma még, ha mára emlék sem maradt arról a korábbi Megtapasztalásról. A NYITOTT (de megakadt) teremtések megvalósítása irányában a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL folyamatosan áramlik a ’megvalósító-erő’ annak érdekében, hogy az utat találjon a Megvalósulásba. Nehéz helyzetben vannak azok a MEGTARTÓK, akik ma már (a pusztítások miatt) pontosan nem képesek újra megformálni azt a Harmoniát, amelyben a megakadt (akár mára teljesen semmivé vált) teremtéseiket elindították. A Közösségükben folyamatosan JELEZ ’valami’ ’értelmezhetetlen’ valami olyan Harmonia megtapasztalása érdekében, amelynek ma már nincsenek meg a feltételei. Tulajdonképpen ’hiába’ formált meg a MEGTARTÓ akár mostanában is újabb terveket a Közössége Áramlásainak harmonikussá tétele érdekében, AZ-A-KORÁBBI-BEFEJEZETLEN mindig szeretne utat találni a Megvalósulásba, és ezért folyamatosan gyengíti az újabb próbálkozásokat.
Ezért Rendelkezett úgy a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy egyedileg minden MEGTARTÓVAL egy Különleges Közeli kisebb Lezárásban nyílik meg, és ebben együtt (a nagy-TEREMTŐKKEL is) áttekintenek minden még Élő Összecsendülést, és mindegyikről egyenként Rendelkezést kell hoznia az érintett MEGTARTÓNAK (mi legyen a sorsa).
A FÖLD-Világa már úgy készült fel erre a mostani Nagy Lezárására, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSÁVAL és a VILÁGGAL-MAGÁVAL minden eddigi (még élő, le-nem-zárt) megtapasztalást egyenként Ellenőriztek, és a FÖLDANYA Rendelkezést hozott (1) a mielőbbi kiteljesítő Megnyilvánításáról, (2) a további fontolgatásáról vagy (3) a Teljes Lezárásáról.
A FÖLDANYA YOSÁGHOZ tartozó (Ön)Lényegébe és Műhelyébe Berögzített Tartalmak is folyamatosan tejes Ellenőrzésen haladnak majd végig, elsősorban a YO Rendelkezik majd arról, hogy a FÖLDANYÁVAL akkor-régen elkezdett Egyeztetésekben megjelölt irányokat és utakat (akár Megnyilvánulási formát) mennyiben tartja meg és/vagy hogyan változtat azokon, illetve van-e olyan érintettség, amit Lezár / nem folytat tovább. A KÜLÖNLEGES Megnyilvánulások sok olyan korábbi út Lezárását is szükségessé tehetik, amelyek akkor-régen még KIPRÓBÁLÁS jellegűek voltak, mára viszont már ELVEK kerültek megformálásra a Megvalósításukról (például a SZOLGÁLAT, SZAKRÁLIS Út, IRGALMI Utak stb).
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
