20181114 (elérhető ITT):
„…Megértést segítő példa: a SZOLGÁLAT Birodalmából, az ÉDESBŐL egy egyedi teremtő kel életre. Eredő lényege az ÉDESBEN Van, és a Megnyilvánult-Valója egy általunk alig érzékelhető ’megfoghatatlan Jelenlét’ [egy ’Lényeg’ > (ön)Lényeg].
Az egyedi (ön)Lényeg a VILÁG Befogadásába kerül, és az Eredőjéből megnyílt Fő Irányulása a ’Gondoskodás’ (és minden ehhez tartozó Tudatosítás). Amikor a VILÁG Befogadja a Birodalmába ezt a (’szellemi természetű’) ’Lényeget’, a VILÁG egy ’Magot’ ad át MAGÁBÓL, és ebben egy ’Lélek’-magot.
Az ÉDESBŐL eredő ’Lényeg’ ’magához kapcsolja’ majd befogadja ezt a VILÁGI ’magot’, és egy bizonyos tartam után képessé válik arra, hogy ’egyedül is megtartsa ezt a VILÁGI magot a Lényegében’. Ekkor az összekapcsolódott Lényeg-és-VILÁGI-mag ’együtt’ megformálják a Lélek ’testét’.
Képként érzékeltethető ez úgy, hogy a ’Lényeg’ a lényéhez tartozó Eredő ’Élet-szál’ (Élet Áramlás) VILÁGBA befogadott kiterjedésének a ’végén’ egy kis gömb-szerű forma. Ez 
megnyílik amikor befogadja a VILÁGI-Magot (és benne a Lélek-magot). Amikor a Lélek-mag és a Lényeg harmoniába kerül, akkor a kis szellemi gömböcske ’köré’ felépül egy külső burok, ami maga az ’Élő Lélek’. Olyan ez a kapcsolódás ekkor még, mintha a Lényeg lenne a test, a ’köré’ felépülő Lélek pedig a ’ruhája’.
Ha ez a Lelket megtartó Lényeg befogadásra kerül a FÖLD-Világába, akkor a Lélek-és-a-Lényeg is (külön-külön-és-mégis-együtt-is) ’megnyílik’, és befogadja a FÖLDANYA által számára felajánlott ’élet-alapot’ (a FÖLD-Világában való megnyilvánulás lehetőségét). Ha a Lelket-megtartó-Lényeg magába befogadja a FÖLDI-Világi ’élet-alapot’, és azt képessé válik magában megtartani, ’választhat’ magának utat / irányt / családot / társakat (attól függően, hogy milyen irányban szeretne megtapasztalni-teremteni a FÖLD-Világában).
Ha a FÖLDANYA és a befogadott Lélek-és-Lényeg ’megegyezésre jut’ a megtestesülés legfőbb kérdéseiben, még a tényleges megtestesülés előtt a Lelkes-Lényeg egy ’előtestet’ épít fel ’magából’ (együtt a Lényeg-és-Lélek a FÖLDANYA által számára átadott ’elő’-’anyagból’ >>> ez ahhoz szükséges, hogy élő testként megfoganhasson). Ha ez az előtest megformálódott a Lélek ’köré’, a Lelkes-Lényeg felkészült a FÖLDI-Világi megtestesülésre, és a FÖLDANYA valamint az őt befogadó szülei-családja közreműködésével felépíti az anyagi testét.
Az (ön)Lényeg tehát a VILÁGBA belépése után ’magára ölti a Lelket’, majd pedig már mint Lelket-megtartó-Lényeg ’újabb ruhát ölt magára’: az anyagi testet.
A legtöbb teremtő a FÖLD-Világában ezt a lényében megnyilvánuló ’hármas-egységet’ úgy éli meg, mint e három minősége EGYMÁSHOZ-KAPCSOLÓDÁSÁT. Az anyagi testnek van olyan része, amelyben közvetlen a kapcsolódása a Lélekkel, és a Léleknek van olyan része, amelyben kapcsolódik a Lényeggel. Valamelyest áthatja a Lényeg a Lelket és a Testet, a Lélek pedig a Testet, mégis jól elkülöníthető részekként van jelen ez a három kiterjedés a teremtőkben.
Említettem, hogy a FÖLD-Világában az EGY-Lét különböző ’szorosságú’ kiterjedéseit tapasztalhatják meg a teremtők (akár a FÖLDANYÁVAL és más MEGTARTÓIKKAL, akár egymással)(20140103 – elérhető ITT).
Folytatva a példát: ha a Lelkes-Lényeg úgy kerül befogadásra a FÖLD-Világába, hogy a FÖLDANYA MAGJÁVÁ válik, a befogadása pillanatától kezdődően nagyon szoros közelségbe kerül a FÖLDANYÁVAL [a FÖLDI-Világi Teremtési-Alapjában valósan is EGY-é válik a FÖLDANYÁVAL]. A FÖLDANYA tulajdonképpen ’minden’ (a FÖLD-Világában elérhető) megtapasztalást megnyithatóvá tesz a számára, ÖNNÖN Teremtési Alapjának Teljességét megnyithatóvá teszi a Lelkes-Lényeg számára. Ilyenkor a testben-és-Lélekben a FÖLDANYA nagyon szorosra fűzi össze a Kapcsolódását a Lényeggel is, de kezdetben a Lényeg ’még távolabbi’ (közvetlenül nehezebben elérhető) a Lélek-és-teste által.
Ha a Lelkes-Lényeg nem válik a FÖLD-Világa Önnön MAGJÁVÁ, akkor a FÖLDANYA a számára csak azon Teremtési Irányok elérését és megnyitását teszi lehetővé, amit a Lelkes-Lényeg a maga számára megtapasztalhatónak választott.
A FÖLDANYA vezetésével a Lélek-és-test megtanulja, hogyan nyithatja meg magában [az Élet Áramlásában] azt a Belső Áramlást, amivel már a saját Lényegét is képessé válik KÖZVETLENÜL ’elérni’. Említettem, hogy kezdetben a Lélek a Lényeg ’ruhája’, majd a test is egy újabb ’ruha’ lesz. Kezdetben ezek a ’ruhák’ (élő kiterjedések!) egymástól még valamelyest elkülönülő ’rétegek’, és ’ezeken át kell hatolni’ (szándékból és ön-erőből utat kell bennük felépíteni) >>> mindkét irányban átjárhatóvá kell tenni, hogy ’Megélhetővé Váljon a Jelenlét Teljessége’, vagyis az az állapot, amikor a testében-élő-Lélek-és-Lényeg ’Egy-Harmonikus-Jelenlétben’ nyilvánul meg.
Eddig a FÖLD-Világában általában ez a ’közvetlenség’ volt megtapasztalható a megtestesült teremtők számára.
A FÖLDANYA ÖNNÖN MAGJAIVAL eddig is megnyilváníthatott ennél az ’átlagosnál’ szorosabb közelséget [sőt azt a Közelséget is, amikor a teremtő és a FÖLDANYA (néha a VILÁG is) ’lényegében’ EGYÉ-válhattak egy rövid tartamra], azonban mostanában a testek „elnehezülése” (=idegenség általi megterhelődése, megfertőződése) nagyon megnehezítette már annak az alap-állapotnak a megélését is, hogy közvetlen áramlásban legyen a Lényeg-és-a-Lélek-és-a-Test.
A VILÁG (és benne a FÖLD-Világa is) megnyitotta egy újabb, még szorosabb ’közelség’ megtapasztalását a teremtői számára. Ez itt a FÖLD-Világában a maga teljességében már a Megújult-Testben lesz megtapasztalható.
Amikor az egyedi teremtő közvetlenül eléri a saját Eredő-Egyedi-Forrását (vagyis képes megtartani a lényében azt az Alap-Harmoniát, amelyben egyfelől a Saját Lényegében megnyílt Harmoniája megnyilvánul a Lelkében-és-Testében is --- és így harmoniában van a FÖLD-MAGA megnyilvánulásaival is), megnyílik egy új lehetőség a teremtő számára. Ez csak egy lehetőség, nem kötelező az ilyen ön-változtatás.
A lényege úgy közelíthető meg ennek a Változásnak, hogy a teremtő még közelebb hozza a saját Megnyilvánult-lényében önmagához a Saját-Lényegét. A Változáshoz az ’Alap’ az, hogy (1) a teremtő tudatosan megtartja a testében a Lelkét és ebben Önnön-Lényegét, (2) tudatosan megtartja az ÖnLényegét az Eredő-Egyedi-Forrásában (a példában: tudatosan összekapcsolódik az ÉDESSEL a Saját Boldogságában), (3) tudatosan megtartja a Jelenlétét a FÖLDANYA és a VILÁG-MAGA és az ÉDES és a MINDNSÉG-FORRÁSA Megtartásában. Ebben az állapotában (4) megkéri a FÖLDANYÁT és a VILÁGOT-MAGÁT, engedjék meg a számára, hogy (Testében-és-Lelkében) megnyíljon Önnön-Lényegének, hogy Önnön-Lényege áthassa a Lelkét-és-Testét, és így BEFOGADHASSA a Lelkébe-és-Testébe Önnön-Lényegét.
Hogy ’milyen mértékben’ képes az Önnön-Lényeg ’áthatni’ a Lelket-és-egyben-a-Testet, az több meghatározótól is függ. (1) Függ attól, hogy a VILÁGBA és FÖLD-Világába Befogadó Alapokban milyen szoros közelség megtapasztalása került meghatározásra, (2) és hogy maga a Lélek és a Teste milyen közelség megtapasztalására áll már készen Önnön-Lényegével.
E meghatározókhoz igazodóan a Lényeg a lehetséges mértékben ’birtokba veszi’ a Lelkét-és-Testét. A korábban a Lényeget a Lelkével-és-Testével összekapcsoló áramlás ’átalakul’. Lehet, hogy kezdetben csupán kiszélesedik és megszűnnek a korábbi ’kapuk’, amelyek a Lényeg és a Lélek és Teste ’között’ voltak, és így a(z ön)Lényeg már nem csupán ’kapcsolódik’ a Lelkéhez-és-testéhez, hanem ’Valós Közvetlen Jelenlétben’ lesz jelen.
Ha a meghatározók lehetővé teszik, az is lehetséges, hogy a Lényeg teljesen és közvetlenül EGY-é válik a Lelkével-és-testével. Ekkor a korábbi összekapcsoló belső Élet Áramlás teljesen ’feloldódik’, és többé nem különül el egymástól a Lényeg-Lélek-Test.
A FÖLD-Világa ALAP-MINTÁJA szerint az így EGY-é váló részek e pillanattól kezdve egymás nélkül értelmezhetetlenné válnak, habár minden rész mégis megtartja a maga sértetlen-teljességét. Ha ’ránézünk’ az EGY-é össze-oldódott ’Új Megnyilvánulásra’, egy ’felfényesedett’ Megnyilvánulás válik érzékelhetővé. Ha a korábban különálló Lényegre összpontosul a figyelem, akkor ’ez a rész’ mintegy kiemelkedik / érzékelhetővé válik. Ha a Lélek részére összpontosul a figyelem, akkor a Lélek ’emelkedik ki’, ha a Test valamely része felé fordul a figyelem, akkor pedig a test ’domborodik ki’. EGY-é váltak, de mégis mindegyik rész külön-külön is érzékelhetővé válhat.
Ha a teremtőben korábban megformálódott SZOLGÁLATI Belső Tereket és Belső Különleges Áramlásokat ’keressük’, azok is sértetlenül megmaradtak. Ha az IRGALOM személyes Áramlását keressük, azt is ’a helyén’ találjuk. Ha az Élet Áramlás (VILÁGBA, majd a FÖLD-Világába) bekapcsoló ’Alapjait’ keressük, azokat is ’a helyükön’ találjuk, csak éppen a korábbi szétválasztó határok egy vékony átjárható határrá változtak át…”
20181120 (elérhető ITT):
„…A Létezés = a Megnyilvánulással (Van).
Az ÉLET pedig a Valós (és törvényes) Jelenlét valamely Közösség ÁRAMLÁSÁBAN.
’Életnek / Élőnek’
a TEREMTETT LÉTEZÉSÜNK ’Valóságában’
azt a Megnyilvánulást jelöljük,
amely Valósan és Ön-jogán Jelen van a TEREMTETT LÉTEZÉSÜNK valamely ÁRAMLÁSÁBAN.
Ahhoz, hogy egy megnyilvánulás (mint törvényes jelenlét) Élő legyen,
szükséges
(1) egyfelől az, hogy a teremtő lényében rendelkezzen a ’saját’ Eredő Kiáradásának Harmoniájával, és
(2) emellett pedig szabályos / törvényes Befogadás útján valós résztvevője legyen az őt Befogadott Közössége Áramlásainak.
(…) A Birodalmak (csak rájuk jellemző) Saját HARMONIÁJA fontos Meghatározója annak, hogy az egyedi teremtők egymással és a MEGTARTÓIKKAL (1) milyen irányokban (2) milyen feltételek megléte esetén és (3) milyen szorosságban nyithatnak meg Közvetlen Áramlásokat.
Az egyedi teremtőnek a Közösségébe Befogadó Alapjában van az a Személyes Teremtési Alapja, amely meghatározza a számára, hogy a Közössége Áramlásaiból (1) ’mit és hogyan fogadhat be’ a saját lényébe, és (2) ’mit és hogyan tehet magából az Áramlások részévé’. Az ehhez szükséges ’kapcsolók’ (képességek és adottságok alapjai, megnyilvánítható Tudatosítási ön-erők alapjai stb) az egyedi létezők Teremtési Alapjában vannak. Az egyedi teremtőnek általában szabadságában van meghatározni azt, hogy a Teremtési Alapjában megnyitható Lehetőségek közül mikor és mit és milyen kiterjedésben nyit meg vagy éppen zár le magában.
Mára a legtöbb Közösség Áramlásaiban vannak olyan Belső Szabályok, amelyek bizonyos Képességeket és Utakat mindenki számára elhagyhatatlanul megnyitnak és azokat elzárhatatlanná teszik a teremtő saját szándéka által. A FÖLD-Világában ilyen a teremtések összességére kiterjedő Meghatározó a TISZTELET, és egy alap-szinten megnyilvánítandó az ÖNZETLENSÉG és a SZABAD ÁLDOZAT is (bővebben ITT). Ezeknek a saját Lényébe-Lényegébe való szabályos Befogadása és Megnyitása nélkül a teremtő nem tudja felépíteni magában azt az ’elő’-testet, ami a megfoganásához nélkülözhetetlen. Ezek továbbá azért is elhagyhatatlanok, mert ezek az alapjai a Közösségi-IRGALMI és SZOLGÁLATI teremtéseknek, amelyek egy ’alap’-szinten mindenki számára megnyitandó megtapasztalás a FÖLD-Világában. Ezen alapokon kívül jelenleg még egy kihagyhatatlanul megnyitandó ’út’ van a teremtők számára, ez pedig a Megkülönböztetés Megerősítő ön-erőként való megnyilvánítása egy alap-szinten. Minden más Megtapasztalás szabadon választható (megnyitható és szabályosan le is zárható az egyedi teremtő által) a FÖLD-Világában.
Az ALAP-ÁRAMLÁSBAN foglalt Szabályokon alapulva a nagy-TEREMTŐKNEK ’Hatalma’ van arra is, hogy a Saját Birodalmukon belül mindenki számára megtartandó Szabályokat / Elveket (Meghatározókat) is megformáljanak. Mára a nagy-TEREMTŐK ezen Belső Szabályaik Megtartásáról úgy is gondoskodnak, hogy a Birodalomba Befogadó Teremtési Alap kihagyhatatlanul megnyitandó elemévé formálják meg, és csak azok Jelenlétéhez nyitnak utat az Áramlásokban (azok lehetnek ’Élő’-ként / teremtőként jelen a Birodalmukban), akik Egyetértésüket adják e Szabályok önmaguk általi teljes Megtartásához. Ez azt is jelenti, hogy immár amennyiben ezen ’alapvetően fontos’ (mindenki számára megtartandó, a személyes és Közösségi Harmonia Megtartásához elengedhetetlen) Szabályok ellen tudatosan és/vagy meghatározottan súlyosan vét egy teremtő, akkor BEZÁRÓDIK a Jelenlétét (’Életét’) lehetővé tevő Teremtési Alapja, és kivezetésre kerül az érintett Közösségek Áramlásából (oda, ahová a meglévő Áramlásai szerint ’Élet’-tel rendelkezik). Van, amikor a teremtő a Teremtési Alapja Bezáródását megelőzően kap egy ’utolsó figyelmeztetést’, mára azonban a Birodalmak többségében (így a VILÁGBAN is) a közvetlenül érintett MEGTARTÓ (vagy akár maga a Birodalom nagy-TEREMTŐJE) figyelmeztetési kötelezettség nélkül is Bezárhatja a Személyes Teremtési Alapját annak, aki súlyosan vét a Birodalom / Közösség HARMONIÁJA Megtartása érdekében FONTOSNAK jelölt Szabályok ellen. Mára egyetlen Birodalom vagy Közösség MEGTARTÓJA sem köteles ’tűrni’, hogy a Megtartásába tartozó Áramlást bárki ’megbontsa / beszennyezze’, és ezáltal a Szabályokat betartó törvényes teremtő utakban jelenlévő egyedi teremtők életét ’elterelje’ vagy szükségtelenül megnehezítse.
A Birodalmon belül (és akár a kisebb Közösségekben a maguk teremtése számára, az ott jelenlévő teremtők Egyetértésével) meghatározott Elveknek megfelelően az egyedi teremtők egymással különféle közvetlen Áramlásokban is megnyílhatnak és megnyilvánulnak. Ez az egyedi teremtők (akár nagy-TEREMTŐK) egymás közötti Áramlása is RÉSZE a TEREMETT LÉTEZÉSNEK, ezekre az Áramlásokra azonban más Elvek vonatkoznak, mint az elszakíthatatlan ALAP-ÁRAMLÁSRA. Az egyedi teremtőket egymáshoz kapcsoló (Birodalmakon belüli, kisebb közösségeken belüli) Áramlások ’szabadon’ formálhatók meghatározott Megegyezéseken alapulóan, és a tartósságuk nem mérhető össze az ALAP-ÁRAMLÁS megszakíthatatlan-ÖRÖK megnyilvánulásával. Az egyedi teremtőket egymáshoz kapcsoló rövidebb életű és egyszerűbben megváltoztatható Áramlások Megformálásáért / Megtartásáért és azok mindenkori Harmoniájáért a Birodalmakat megtartó nagy-TEREMTŐK, illetve a kisebb Közösségeket Tartó MEGTARTÓK a felelősek.
Ahogyan az egyedi teremtők egyre tudatosabbá válnak (1) mind az önnön teremtő lényükben (2) mind az őket befogadott Közösségeik Szabályaiban / Harmoniájában, maguk az egyedi teremtők is egyre nagyobb Felelősséget nyitnak meg a maguk ’Életében’: egyre nagyobb ’Részt’ vonnak magukhoz abból a felelősségből, hogy a jelenlétüket Harmonikusan tartsák meg (1) mind az Eredő Harmoniájukhoz igazodóan, (2) mind pedig az őket Megtartó Közösségek Áramlásaiban [20180708-i lejegyzés V. pont – elérhető ITT]
(…) Szükséges tehát néhány elhagyhatatlan elem ahhoz, hogy egy megnyilvánulást ’Életnek / Élőnek’ nevezhessünk.
Legelőször is rendelkeznie szükséges egy ’önálló Egyedi-Eredő-Forrással’: mint ’egyedi megnyilvánulás’ elindul a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL, és valamely Birodalom [mint az Eredő Családja] Áramlásába bekerülve ’Befogadja őt a Birodalom MEGTARTÓJA’ (a 20181114-i példában az ÉDES):
„…Egy Tiszta Lényeg – nyilvánvalóan felvéve a „megfelelő rezgéseket és mintákat” – száll alá szépen a Létezés mélye felé. Lassan eléri a „legmélyebb” (a legtávolabbi) pontot, ahová „egyedül” eljuthat, puhán huppan egy bársony-szerű mélysötét alapzatra, mely mintha puha moha lenne. Lassan előjön egy alak, aki amikor meglátja az érkezett Fénygömböt, lassan és nagyon óvatosan körbetakarja. A Fényecske még ugrándozik egyet, majd hagyja, hogy teljesen betakarja a sötétség…”
Ebben a képben az ÉDES az, aki az egyedi-létezőként elindult ’fényecskét’ befogadja, ’utat nyit neki az Életbe / Élő-Megnyilvánulásba’. Ez azt jelenti, hogy az ÉDES a ’fényecskét’ beilleszti a SZOLGÁLAT Birodalmának ALAP-ÁRAMLÁSÁBA. A ’fényecske’ ebből az ÁRAMLÁSBÓL bizonyos tartamonként magához vesz egy-egy elemet, egészen addig, amíg ’otthonává’ válik ez az Áramlás, amíg megtartottá felépíti a lényében a Birodalom ALAP-HARMONIÁJÁT.
„A sötétbe (és 'helyére') került Fény lassan szilárd („anyagi”) alakot vesz fel (Lényeggé válik)( itt nincsen „idő” – csak nyugalom van, csend)… Egy idő után arra vágyik, hogy kapcsolatba kerüljön másokkal… vágyik arra, hogy valaki megérintse, hogy valakivel a szereteten keresztül kapcsolatba léphessen”
A(z Ön)Lényeggé váló ’fényecske’ ekkor válik késszé arra, hogy a Birodalom Belső Áramlásának résztvevőjévé váljon, és ekkor fogadja be magába a számára ezt lehetővé tevő Teremtési Alapja ’utolsó darabját’. E Teljes-Befogadással ’Élővé / Életté’ válik a SZOLGÁLAT Birodalmában.
A SZOLGÁLAT Birodalmából olyan másik Birodalom felé indul tovább a Lényeggé vált ’fényecske’, amely Birodalom megnyitott valamilyen Szolgálati Fő Irányt. A Lényeg olyan Fő Irányban nyílik meg, amellyel be tud illeszkedni (a példa szerint) a VILÁGBA. Ezzel a Fő Iránnyal a Lényeg elindul a VILÁG Áramlása felé:
„Egy Tiszta Lényeg – nyilvánvalóan felvéve a „megfelelő rezgéseket és mintákat” – száll alá szépen a Létezésben. Lassan eléri a „legmélyebb” (a legtávolabbi) pontot, ahová „egyedül” eljuthat, puhán huppan egy bársony-szerű mélysötét alapzatra, mely mintha puha moha lenne. Lassan előjön egy alak, aki amikor meglátja az érkezett Fénygömböt, lassan és nagyon óvatosan elkezdi ráhúzni a „földet”, hogy teljesen betakarja vele. A Fényecske még ugrándozik egyet, majd hagyja, hogy teljesen betakarja a sötétség…”
A példa szerint most a VILÁG-MAGA az, aki a VILÁG ALAP-ÁRAMLÁSÁHOZ Beigazítja a Lényeget. A Lényeg most is bizonyos tartamonként magához vesz az Áramlásokból ’elemeket’ egészen addig, amíg ’otthonává’ válik a VILÁG. Amikor ’vágyik’ a ’szeretetre’, akkor kerül abba a helyzetbe, hogy magába befogadhassa a Teremtési Alapjának azt az utolsó darabját, amely megnyitja számára a VILÁG Áramlásában az ’Élő’ Jelenlétet. És így tovább…
Amikor a ’fényecske’ megformálásra kerül a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN, csupán még a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK saját Belső Áramlása szerint ’ÉLŐ’, mert még csak ebben a Belső Áramlásban Van Jelen.
A ’fényecske’ rendelkezik egy csak-rá-jellemző ’Eredő-egyedi jelleggel’ és így a lényében MEGNYILVÁNULT Személyes-Harmoniával. Része a MINDENSÉG-FORRÁSA saját Belső ÁRAMLÁSÁNAK, és ezért ebben a Belső ÁRAMLÁSBAN ’Élő’.
Amikor a ’fényecske’ Lényeggé válik a SZOLGÁLAT Birodalmában azáltal, hogy az ÉDES befogadása által e Birodalom Áramlásának részévé válik, ’Élővé’ válik a SZOLGÁLAT Birodalmában is.
Amikor a VILÁG-MAGA által átadott ’Befogadó-Alapot’ / VILÁGI-Magot (és benne a Lélek-magot) a Lényeg magába befogadja, majd miután azt képessé válik egyedül is megtartani a saját Lényegében (azaz a Teljes-Valóját Harmoniába igazítja a VILÁGI Jelenlétével) belenyílik a VILÁG Áramlásába, és így ’Élővé’ válik a VILÁGBAN is.
Amikor a megfelelő előkészületek után megtestesül a FÖLD-Világában, ’Élővé’ válik a FÖLD-Világában is azáltal, hogy részévé válik e Világ Áramlásainak. És így tovább (például a választott kisebb Közösségek felé haladva).
A példa szerinti teremtő ’Élettel’ rendelkezik a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN, a SZOLGÁLAT Birodalmában, a VILÁGBAN, és a FÖLD-Világában. ’Mindenhol otthon van’, egyszerre Tartja a Megnyilvánult-lényét (az általa megérinthető kiterjedésben) mindegyik MEGTARTÓJA, gondoskodik róla mindegyik MEGTARTÓJA. Az ilyen teremtőnek törvényes útja van ahhoz, hogy a Változásaiban Megtartsa és Megújítsa a Teljes Valóját, továbbvihesse és magában tovább-építhesse minden Megtartható-Megtapasztalását.
A példa szerinti teremtő akkor válik ’Életté’ [Élő-Lényeggé] a TEREMTETT LÉTEZÉSBEN, amikor a maga ’egyediségével’ részévé válik az ÉDESHEZ tartozó (Birodalmi) Áramlásnak. Már ekkor is
’együttes a döntés’ az ’Életről’:
a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL elinduló ’egyedi-létezést’ az ÉDES (mint a Birodalma ’puha mohájára megérkezett’ kis fénygömböt) a gondoskodásába vonja (puhán betakargatja, beilleszti a Birodalom ALAP-ÁRAMLÁSÁBA), és amikor megformálódik mindkét érintettben (az ÉDESBEN és a befogadott egyedi-létezésben) is a szándék (vágy) az ÉLETRE, akkor kerül be az ÉDESHEZ tartozó Áramlásba és válik Valódi Lényeggé az egyedi létezés. Ekkor ’kap’ és fogad be ’Teremtési Irányt’ az egyedi-létezés, és ekkortól válik képessé a Megnyílásra, majd kevéssel ezután (miután ezt megtanulta az ÉDESTŐL) a tovább-adásra. Valójában attól a pillanattól tekinthető ’Életnek’ egy megnyilvánulás, amikor a saját teremtő-lényét harmoniába hozza az őt befogadó Közösség HARMONIÁJÁVAL, és így részévé válik az Áramlásnak (képes befogadni az Áramlásokból, és maga is képes kiáradóként is megnyilvánulni)…”
OmMÁÁTRé~KJ
A következő írás elérhető ITT
//omah.gportal.hu/
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
