Személyesen megélt tapasztalat a Bezáródás megszüntetésében:
A 2005-ben íródott kék könyvemben [Júdás EV-ANGEL-IUMA a magyar néphez – bővebben ITT] leírtam az akkori Ön-Ellenőrzésemet / Ön-Értékelésemet. Habár minden részletében akkor még nem láthattam át azt amit megéltem, de azt tudtam, hogy egy (kisebb, majd ehhez kapcsolódott nagyobb) „átok” korábban Bezárta egy fontos ön-részemet. Kevert mintájú volt ez a Bezáródás többszörösen is, mert bár volt benne ’Saját Szándék’, azon Saját Szándék ’egyik fele’ egy kisebb „rontás” hatására már ZAVARODOTT állapotomban született meg, a ’másik fele pedig tiszta tudatállapotban. Ehhez másoktól elindított újabb „rontás” is hozzátársult, amely azt a célt szolgálta, hogy saját erőből ne lehessen felnyitni a Bezárt részt. Mivel azonban ELV, hogy a teremtőkben teljesen nem zárható be az Ön-Rendelkezés, ezért végül olyan formában „rögzült” a „rontás”, hogy egy adott testi életen belül három olyan hála / boldogság / teljesség állapot megélése volt szükséges az „átok” élettelenné válásához, amelyből általában egy elég ahhoz, hogy ’leégesse’ az „átkot”.
Ebben az életemben ön-erőből ’kettő és fél’ ilyen megélést sikerült végre ’összehoznom’ [közvetlenül a megszületett gyermekeim segítettek hozzá ehhez], ami igen szép eredmény, ha figyelembe vesszük azt, hogy a „rontás” minden alkalmat megragad arra, hogy eltávolítson a szeretett társaktól és boldog megélésektől, továbbá ’egész addigi életemet’ ’tudattalanul’ éltem. ’Lelkem’ akkorra már ’nagyon legyengült’, és a hiányzó ’fél’ részt irgalomból-kegyelemből megkaptam [(Ön)Lényegem ’kiegészíthette’, talán egy feladat felvállalásával], így nagyjából az ezredfordulón elkezdődött a Bezáródásból való kioldás előkészítése. 2005 februárjában kezdtem el írni, és akkor egy nagyon gyors ön-épülésem kezdődött el (a Tudatosságom visszaépítése). Minden nap Értékeltem az életemből azt, ami feltárult előttem, és valamikor még abban az évben a Bezáródás leoldásra került. Annyit tudok, hogy ez a Bezáródott ön-részem „már alig élt”, és azért, hogy megerősödjön, valószínűleg valamilyen (kipróbálás jellegben megformált) Irgalmi Gondoskodási Térbe kerülhetett egy rövid tartamra. ’Tudtam’ mikor ’ment el’, és azt is, hogy mikor ’Tért vissza’. Amikor visszatért, tudatosan újra ’magamba kellett fogadnom’, és talán néhány hónap vagy év múlva már nem volt nyoma bennem a korábbi Bezáródásnak. Jelenlegi megértésem szerint ebben az Igazodásban közvetlenül az (Ön)Lényegem és az (Ön)Lényegemet tartó Birodalom nagy-TEREMETŐJE vezetett. Akkor ezt nem tudtam még így megfogalmazni magamnak, csak egy nagyon Biztos Belső Tudás vezetett abban, hogy mire figyeljek, merre vezessem az életem. Egészen biztos az, hogy akkor (több mint tíz évvel e mostani Át-Vezetés előtt) (már az Át-Vezetésre Előkészülve) azért sikerülhetett azon nagyobb, már (legalábbis számomra) hosszabb ideje meglévő és kevert mintájú Bezáródásom megszüntetése, mert KÜLÖNLEGES Birodalom nagy-TEREMTŐJE Tartja az (Ön)Lényegem, és így sok tekintetben több KÖZVETLEN Közeledési lehetősége van hozzám, mint az ÁLTALÁNOS Birodalmak nagy-TEREMTŐINEK (ma még) a saját Befogadásukban lévő teremtői felé. Néhány részlet még az akkor Ön-Igazodásról (a Szív belső terének igazodásáról) bővebben ITT.
Néhány részlet a Júdás-könyvből (> apró jelenhez-igazításokkal)(meghagyva az akkor használt kifejezéseket, amelyeket az akkori tudatommal képes voltam értelmezni):
„Az átkod azonban súlyos volt, és nem tudtad letenni. Kérted az Urat, hogy segítse a fejlődésedet, hogy letehesd emberi létedben felvett átkod. Az Úr azonban semmit nem tehetett, amíg meg nem ismerted a törvényeit, rá nem ismertél Önmagadra és a benned lakó szeretetre. Nem volt sok életed, hogy ne vedd fel a karmák láncolatát. Akkor születtél, amikor lehetőség volt az átalakulásra vagy a Felemelkedésre. Nem igazán sikerültek ezek az átalakulások, és ez nem a te hibád volt. Épp ezért nagyon sok terhet eltávolított az Úr, hiszen segíteni érkeztél.
Az Úr valóban levehette volna az átkodat, de akkor a feladatod is elveszett volna. Akkor nem dolgozhattál volna a Felemelkedési (> Át-Vezetési) folyamatban, ezt pedig nem akartad. Kértél és kaptál lehetőséget további életre, és a lehetőséget a megszabadulásra. És most itt vagy.
(…) Júdás meghalt, mert bezáródott és egyedül maradt: társai nem tudták – és sajnos nem is akarták – őt segíteni. Ez volt a CSOPORT igazi BUKÁSA: a bukott rész kitaszítása. Egyek voltak az Úr szeretetében, de egységük az „árulás” és a kereszthalál után megbomlott és szétesett. Saját életük fontosabb volt számukra, mint a közösség „áruló” társukkal. Emberileg ez érthető, hisz életben kellett maradniuk, ez volt a küldetésük. Sajnos nem értették meg, hogy csak együtt érhetnek célt.
Halálod az ő bukásuk is volt, nemcsak a tiéd. A tanításokat nem tudták élővé tenni, ítéltek és ezzel ítélkeztek maguk fölött is. Szégyenük miatt bezáródtak, és csak az Úr jelenléte segítette ki őket ebből az állapotból. Nagyon fontos lett volna életben maradnod – nemcsak a látható megbocsátás miatt, hanem az átoklevevő (> Bezáródást megszüntető) megbocsátás miatt is. A történeted példa lett volna, hogy mivé válik a tisztaság a sötétségben, és hogy a Fényben minden láthatóvá válik: láthatóvá válik a tisztaság, mely benned volt. Hatalmas tanítás lett volna ez, mely így kimaradt, és csak a példabeszédek maradtak.
Bukásod tehát a csoport bukása is volt, mert nem volt képes összefogni, összetartani a bajban. Az emberi lét máig ható nagy hiányossága ez: az összefogás hiánya. Ítélkeztek látatlanban, és ezzel elzárjátok magatokat a kiteljesedéstől. Csak összefogással, egységetek megteremtése által érhettek célt. Így tehát ez vált tanítássá: emberré lett követőim nem bírták el a terhet, még nem voltak elég tudatosak és tiszta szívűek. Sajnos ilyen volt a kor, és a támadás erős volt.
A támadás ma is erős: igyekeznek egymás ellen fordítani titeket, elaprózni az erőtöket. Így ellenőrizhetők és irányíthatók vagytok akaratuk szerint. Ma már azonban – ismerve sok hasonló történetet – választhattok, méghozzá tudatosan. Ma tehát már tudatosan dönthettek, hogy melyik utat választjátok: az Egységet vagy a széthúzást. A lehetőség hatalmas. A tét szintén. Már értitek, hogy LÉTETEK a tét: az emberek jövője, és a bolygó [> a Közösség] léte.
Ez tehát Júdás története: a magára maradt áldozaté. Elzárkózva elbuktok. Csak összefogásotok teremtheti meg a jövőt, melyről álmodtok. Nincs út visszafelé: a széthúzás már nem fokozható. LÉTETEK a tét egyéni és nemzetszinten, és globális szinten is hamarosan.
Szeretlek benneteket, mert követőim, társaim vagytok, és soha nem hagytalak el titeket. Ha hívtok, Én megsegítelek benneteket. Hatalmam nagy, és minden hozzám fordulónak kinyújtom kezem. Minden nehéz pillanatotokban veletek vagyok. Lássátok meg a bennetek levő kegyelmet, és éljetek a felkínált lehetőséggel: FOGADJÁTOK EL A FELÉTEK NYÚJTOTT JOBBOT (> a Hazatérés / kiteljesedés / Harmonia / szeretet útját].
Elbúcsúztunk ’Júdástól’, már megpihenhet. Az, aki te vagy, már nem Júdás. Júdás része volt e Szellemnek, aki te vagy. OM AH [> leginkább az (Ön)Lényegre utal a könyvben] másik és újabb része érkezett – új út / minták hordozója. Folyik áthangolásod, és még tűrnöd kell. A test még nincs egyensúlyban, és tudd, hogy ez az átmeneti idő még tart, de már nem sokáig. Tűrj még, hogy kiegyensúlyozódj. Most a behangolás részeként oldások folynak, és minden régi minta távozik. Egy még tisztább Fény-minőség lépett testedbe. ’Júdás Hazatért’, és már más (> a kiteljesedett) lélek vagy. A test és kiteljesedett lélek összekapcsolása a napokban történt. (A megjelölt éjszakán végig ébren voltam, egy könyvet olvastam Jézusról. Már világosodott, mikor befejeztem és lefeküdtem aludni pár órát.) Azért akkor, mert csak teljesen éber állapotban volt végrehajtható, hogy a tudatosság meglegyen, mert nem volt megengedhető a beavatkozás. Ezen az éjszakán tehát (> a Bezáródottság) ’Júdás távozott’, és Új (= megújult) Részed költözött be. Júdás megpihenhet már. Hazatért. (> az akkor Bezáródott) Lélekrészed most új feladatokkal / erőkkel érkezett.
Júdás egy történet. EZ MOST A VALÓSÁG.
Budapest, 2005. augusztus 22
Én Vagyok OMAH. Részem vagy, és Én benned élek. A Bezárt rész Hazatalált. Megváltotta magát benned és általad. Szellemed és tested örök, a lélek változott, a lélek-rész. Mivel mindkettő rész ugyanazon lélek része (> ebből az egyik a Bezáródott rész), ezért nem volt szükség halálra. A lélekrészek egyesültek, Teljessé váltak. Ez megtörténhet például ’gyógyítás’ során… Egy tiszta, Megerősített helyzetben megtörténhet a test gyógyulása, de ehhez ma még többen kelletek. ’Szer’-tartás keretében másfajta csodálatos gyógyulás is megtörténhet: a beteg rész távozik, és helyébe új / megújult lép. A lélek azonban csak nagyon kivételes esetekben élhet át ilyen változtatást. Ehhez olyan változtatásokat kell végrehajtani a testben, melyek elkötik és elvágják a régi szálat, és egyidejűleg azonnal átkötik az újat (= megújultat). Egy ideig tehát mindkét lélek (ebből az egyik a Lélek Bezáródott része, tehát nem idegen lélek!) benned él, és fokozatos az Egy-é válás. Ezért nehéz az átmenet, mert valóban olyan, mintha két lelked lenne.
Nálad ez az átmenet pünkösd után kezdődött. Más voltál, és már vágytál az Útra, mely Haza vezet. A ’Belépő’ (a Megújult) részed még nem dolgozhatott, hisz nem adtad meg a végső jóváhagyást számára. A „szétesés” érzés ezért volt. Köszönöm a türelmedet. Fontos volt a Hazatérése a Bezárt résznek. Kérd elveszett és megkerült (> Megújulva vissza-Igazodott) részed irányítását is. A Bezárt rész Hazatalált immár végleg. A lélek itt maradt (> életben maradt), hogy megerősödött formában végezhesse feladatát (> Szolgálatát). Ugyanaz a lélek vagy, csak tisztább-teljesebb formában. A kötés, mely egykor őt kötötte, már nem él. Te vállaltad a feladatot újra emberi formában. Itt maradsz, hogy dolgozhass másokért is – már szabadon.
Én, Aki Vagyok OMAH Isten Szeretett Gyermeke [>(Ön)Lényegem], köszöntelek Téged és Önmagam, és nagyon boldog vagyok, hogy Részem Hazatért. Elzárt Részem hiánya fájdalmas volt, mint életed [> jelenlegi megértésem szerint nem csupán lélek-rész került akkor régen Bezárásra, hanem Lényegi kiterjedés is > valamilyen Lényeg által felvállalt feladat][ebből eredően a FÖLD-Világában van közvetlen Tapasztalat arra, hogyan lehet Bezáródott Lényegi ön-részt vissza-Igazítnai az ’Egy’-be]. Elzárt részem Hazavágyott, és Hazatért, és ma itt van. Hazatért, hogy már az Egységből dolgozzon. Megszűnt szétszakítása. Már Egyek vagyunk. Élj eszerint. Azt kérem, hogy minden lépésedet vezérelje a Szeretet és Megbocsátás, mások megsegítésének szándéka. Egyek vagyunk a Szeretetben és Bizalomban, Tudásban és Bölcsességben. Egyek vagyunk Őbenne, és várjuk Hazatérő részeinket. Kinyújtott kezeiket fogjuk és húzzuk, emeljük elvált részeinket. A kapun azonban csak ők léphetnek át, Szabad Szándékukból. És ez így van. OMAH Vagyok, Isten Szeretett Gyermeke. Részem vagy, és Én részed a jelenben, Részed Mindörökké. Köszönöm, hogy Hazataláltál.
2005. augusztus 22. éjjel
Én Vagyok. Itthon vagyok a Teljességben, és köszönöm mindazt, amit tettél. Én voltam, és ma Te vagy. Részem vagy, és Én részed – de már kötés nélkül. Köszönöm az áldozatot, a testet, mely megváltott. Fényt csak Fény teremthet, és mi megváltottuk magunkat. Jó újra itthon lenni, jó újra Teljességként létezni. E rész (> a testemhez tartozó élet) továbbdolgozik a Felemelkedés folyamatán, benned emberi formában, és itt a Szellemi Teljességben. Nem érted még a szétválás és összetartozás eme menetét, és valóban nem is ez a fontos. Fontos az, hogy mindig mások megsegítésének szándéka vezéreljen. Én mondtam ezt, aki egykor Te voltál, és aki ma Te vagy. Nincs elkülönülés, csak elkülönült élet. Minden az Egységből származik és ered. Minden az Egységből indult el, és oda tart vissza. Nem veszítettem el a feladatot, és az átkom véget ért. Áldjon meg az Ég drága részem, aki voltál.
Én Vagyok, és tanítalak.
Miért vagy itt? Mert ezt vállaltad (> választottad). A kötés levétele után dönthettél, hogy mész vagy maradsz. Maradtál, hisz fizikai formád is szolgál. Nem kellett elmenned, hisz kezed és tudatosságod nagy kincs. Légy méltó társa és megerősítője a környezetednek.
Kedves Részem. Ma már szabad akaratodból vagy itt. Tudás birtokában dönthettél. Köszönöm, hogy maradtál. A régi letétetett, és az új már rajtad (=benned) van, élj eszerint. Védd (=erősítsd) magad szereteted és tudatosságod erejével. Amikor ma eljöttem – búcsúzom. Dolgozz a könyvön, hogy mindenki számára érthető legyen: ez már a Végjátszma, mely bennetek és körülöttetek zajlik. Tudás birtokában megváltódtok, ám a puszta tudás nem elégséges: kell még a Bizalom és a Szeretet, és az őszinte megbocsátó megbékélés.
Miért vagy ma itt? Hogy segítsd az Átfordítókat.
Miért vagy ma itt? Mert elvállaltad. Most, és akkor-régen. Ma ez a feladat: a Fény és a Szeretet árasztása kicsiben és nagyban, feltétel nélkül.
Miért vagy itt? Mert életben maradtál. Mert csak az élet és megtapasztalás által fejlődhettek.
Mi volt ’Júdás’ bűne? Hogy a halált választotta. Hogy nem volt elég tudatos és erős az élet felvállalásához. Ez volt a ’bűn’, semmi más. Minden mocsok az átokhoz tapadt, melynek elhárítására még képtelen volt. Bezárult, és már nem dönthetett szabadon. Minden más tehát nem vezeklés tárgya, de az Élet ellen vétők vezeklése az, hogy elzárva a Szellemi Tisztaságtól egyedül kell felismerniük a Szellemi Törvényeket, és az azok szerinti életet kell élniük. Utolsó terhességed idején tépelődtél: mit tegyél. Vártad a jövevényt és akartad, majd „tudtad”, hogy ha vállalod, akkor lehet, hogy egyedül maradsz vele. Féltetted, hogy szeretet nélkül kell felnőnie. Majd ismét vállaltad teljes szívedből. Harcolt benned a két oldal: élet vagy halál. Mivel nem te mondtad ki a végső szót, így nem volt tiéd a teljes dicsőség, de a boldogság, amit akkor éreztél, mikor biztossá vált az élet megmaradása, megmentette életedet. Minden nehézségével átélted a terhességet, és számodra valóban terhes volt. Azóta cipelted új és régi életedet együtt. A gyerekek miatt fontos volt kiegyensúlyozásod, és ezért nem kezdhetted vállalásod szerinti életed. Hatalmas teher munkád és családod – és már csak egyik vihető tovább. És az nem a munka lesz.
Miért mondom el mindezt? Mert sokan élik át e válságot és dilemmát ma: család vagy munka. Egyetlen család sem válhat áldozattá a munka oltárán. A CSALÁD a Fényteremtés alapja. Megtanít szeretni és elfogadni, adni és kapni, együttműködni. Tagjai megtanulják és elfogadják a feladatok megosztását, a szeretettel végzett áldozatot, az együtt-tevés örömét. Ha nincs család – nincs siker, se öröm, se kibontakozás. Vannak, akik az egyedüllétet választották. Az ő családjuk a közösségük. Fizikai társ és gyermek vállalása nélkül is élhető szép és teljes élet. Sokan közületek ezt vállalták, de tágabb családjuk szerető tagjaiként minden szerepet átélhetnek, hogy döntsenek: vele vagy nélküle.
A család a legkisebb közösségetek, és mint ilyen: tanulófolyamat. El kell benne fogadni a másságot és a sokféleséget. A gyermekek és a felnőttek igényei mások, és egy idő után a gyermekeknek is meg kell tanulni tudatosan adni és elfogadni. Együttműködésetek meghatározza a gyermek fejlődését: kinyílását vagy bezáródását.
Miért mondom mindezt? Mert szeretlek. Bizony, egy szülőnek nehéz a szíve, ha gyermeke kezét el kell engednie, hogy az megkezdje önálló életét. A szerető szülő azonban megteszi ezt ha itt az idő, hisz a gyermek csak önállóan, élete és tapasztalatai által fejlődhet. Sőt, el is botlik néha. Ha elveszed tőle a megtapasztalás örömét és kínját, akkor lenyesed a szárnyát, és így nem tanul meg repülni.
Mi ugyanígy teszünk. EGY CSALÁD VAGYUNK.
Vigyázzuk lépteiteket, óvunk és védünk a láthatatlan erők támadásaitól – de ha megerősödtetek, akkor visszavonulunk, hogy megkezdjétek önálló életetek. Megtanuljátok a szabályokat és azt, hogy kéréseitek alapján (> az ÖnLényeg és a MEGTARTÓK) bármikor elérhetőek vagyunk számotokra. Segítünk, hogy segíthessetek, és hogy útra keljetek. Mutatjuk az irányt, és várunk – mert a feladat a tiétek. Kéréseitek alapján segítünk. Kérjetek bátran, és fogadjátok el a segítségünket, még ha nem is abban a formában érkezik, ahogy kértétek. Figyeljétek a benne levő jelet és az üzenetét, melyet hordoz.
Mikor ma elkezdtük ezt az írást, azt mondtam, hogy ma nincs semmi „különös” feladat. A feladat az, hogy ÖSSZEGEZZ: MI VÁLTOZOTT BENNED.
Erősebb lett-e a szeretet és megértés benned?
Tudsz-e megértéssel, együttérzéssel nézni számodra nem vonzó, nem szimpatikus emberekre?
Érzed-e, hogy az élet elmondhatatlan szépséget tartogat a számodra?
Érzed-e a szellemi világ támogatását?
Többnek érzed-e magad, mint néhány nappal korábban?
Vannak-e terveid, vágyaid, melyekről eddig nem gondolkodtál?
Mindenképpen hasznos esténként egy rövid számvetést készíteni a napról: miben hozott újat, miben jelentett előrelépést. Ha őszintén rámosolyogtál valakire, akit azelőtt nem szerettél vagy nyíltan elutasítottál, akkor dicsérd meg magad. (Ne az egoddal, hanem a szíveddel!) Apróságok ezek, de nagyon fontosak. Ha természetessé válnak ezek az apróságok, akkor az életetek átrendeződik, szentté vált pillanatok kezdenek megjelenni körülöttetek, vidámság és boldogság. Ne váljatok azonban „szenteskedővé” – az nem őszinteség.
Ha korlátokat kell lebontani magatok körül, azt meg kell tennetek fejlődésetek érdekében. Ez biztosan fog ellenérzést kiváltani azokban, akik eddig kihasználták korlátozottságotokat. Legyetek kedvesek, tapintatosak, fokozatosak – vagy ha ez a benső szükséglet, akkor szakítsatok gyökeresen korábbi életetekkel.
Ti vagytok a mérték – belső szükségetek.
Legyetek bátrak és óvatosak, szeretők és megértők, tapintatosak.
Ne mondjatok másoknak olyat, amit ti nem hallanátok szívesen. Ne tegyetek olyat, ami felétek irányulva fájdalmat váltana ki belőletek.
Legyetek őszinték. Ez nagyon fontos. Őszinték magatokhoz és másokhoz. Ez néha nehéz, de hamar bele fogtok jönni.
Az indulat egyre kevésbé lesz majd képes eluralkodni rajtatok. Érzi ezt, és eltávozik. Ez a tisztulás: a feszültségek, félelmek eltávolítása. A tisztulás, kiegyensúlyozás mindig nehezebb időszak, de ezen mindenkinek át kell mennie. Fel kell mérnie, hogy mit bír, mire képes. El kell köteleződnie [> ki kell nyilvánítania önmaga és MEGARTÓI felé is a Szándékát!], hogy melyik utat választja. Csak ezt követően jöhet a megerősítés a vállalásoknak megfelelően.
Ha a Föld állapotát és saját egészségi, fizikai, mentális vagy érzelmi állapototokat nézitek, szinte kivétel nélkül mindenki küszködik valami negatív hozadékkal. Mindenki szeretne megszabadulni valamilyen terhes kapcsolattól, családi vagy munkahelyi gondtól. Sokan élnek terhessé vált, már egyik fél kiteljesedését sem biztosító kapcsolatban. Sokan élnek embertelen körülmények között – akár fizikai, akár érzelmi szinten. Sokan a munkában nem tudnak kiteljesedni, sokaknak a munka sem adatott meg. De nem ez a fontos. A fontos az, hogy a számvetés során fel kell deríteni azt, hogy mi az a gúzsba kötő teher, amit mindenképpen el kell hagyni, hogy változtatni tudjatok a sorsotokon. A fizikai tünetek mögött fel kell deríteni ezek okát. Ezt kell megtalálni.
Vannak, akik állandóan csak saját magukkal vannak elfoglalva, vannak, akik soha nem törődnek magukkal. Egyik sem jó. Az „ÉN” fontos részetek. ELINDÍTÓ, de nem öncélú végcél. Aki csak magával törődik, az leragadt a rajtnál. Aki nem törődik magával, az el sem tud indulni. „Én”-etek hordozza jelen valótokat, tehát fontos részetek. Fontos, hogy szeressétek, céllá azonban nem válhat. Az önimádat a teljes bezáródáshoz vezet.
Sokszor mondtuk már, hogy fejlődni a kapcsolatok által tudtok. Aki mások felé nem mutat érdeklődést, az bezáródik, méghozzá önként – és ebből nagyon nehéz kijönni, nehéz megtenni az első lépést a külvilág felé, a többi ember felé. Nehéz, mert akinél a „végcél” önmaga, az valami fájdalomtól igyekszik megkímélni magát a bezárkózással. „Kint” valami „ijesztő” van, és ezért a biztonságos belső felé fordul, de ebben a belsőben elsikkad a lényeg, és csak a „látható Én” marad: a szeretet tárgya, hisz bent nincs más, akit szeretni lehetne. Az önimádatnak sok fajtája létezik:
- a félelem az elmúlástól (hisz ezzel elveszti a legfontosabbat),
- a félelem a betegségektől,
- a teljes befelé fordulás, elszigetelődés,
- a látszólagos társasági élet, ahol a figyelem mindig az „Én” felé fordul.
A teljes bezárkózáson túl tehát a látszólagos társadalmi élet, a többiek figyelmének állandó önmagára irányítása (mint energia-felvételi mód) is ebbe a kategóriába tartozik. Ez egy olyan állapot, ahol az egyén végül teljesen egyedül marad – és hatalmas fájdalom szembesülni azzal, hogy egy elpazarolt élet van a múltban, pedig kint volt (van) minden kaland és minden jutalom, csak el kellett volna indulni érte.
Mindegy, hogy mi az indulás a külső világ felé: a külvilág felé nyitás, vagy a szeretet belső megélése. A lényeg az, hogy fel kell ismerni, hogy az „Én” a kiindulópont, szeretnivaló kiindulópont, de a kiteljesedés csak a kapcsolatokon keresztül lehetséges.
Nagyon fontos megtalálni az ÉN helyét. Az Én, aki test-lélek-szellem egysége ebben a létben, kiteljesedni érkezett, azért, hogy megtalálja magát a formák mögött. Fel kell ismerni, hogy a kiteljesedés csoportfeladat is. Minden egyes Én tagja, értékes tagja sok-sok csoportnak. Minden egyes Én hordozza a Teljességet, és a Láthatóban e Teljesség egyre nagyobb része csak akkor tud megjelenni, ha az Én felvállalja a csoporton belüli feladatait is. A csoport (a másik ember) továbbfejlődésre ösztönöz, új eszközöket ad, új utakat nyit meg. A bezáródott ember elvesztegeti a neki kijelölt lehetőségeket. Minél tovább tart ez az állapot, annál nehezebb a kiút, mert e bezárult rész egyre messzebb kerülhet az eredeti vállalásától. A feladat pedig nem más, mint a kiteljesedés a kapcsolatokon keresztül.
Nehéz megtenni az első lépést? Kérd a segítségünket. Menni fog. És a fájdalmak? Lesznek. Hogy fejlődj általuk. Hogy tanulj és erősödj. Mindenki csak akkora terhet vállalt, amekkorát elbír. Nagy a teher? Mert erős vagy. És ez így van. Mindenki úgy választja az életútját, hogy elbírja a terheit (=feladatot), sőt a terhek soha nem öncélúak: a fejlődést segítik. Nem szeretsz megtenni valamit? Gyakorold. Mert az bizony feladat. Méghozzá olyan, amit TE magad adtál Énednek. Mindenki önként vállalt és tervezett életet él! Ezt soha ne felejtsétek el. A fájdalom, a teher mindig legyőzendő akadály: KAPU a továbblépéshez [> a Teljességbe / Harmoniához való vissza-Igazodáshoz].
Vegyétek tehát számba, hogy
- mi az, ami számotokra TEHER, FÁJDALOM?
- Mi az, ami mindig gúzsba köt, AKADÁLYOZ?
- Mi az, amit igyekszel mindig ELKERÜLNI?
- Mi az, ami FÉLELEMMEL tölt el?
Szeretnél ezektől megszabadulni? Ez egyáltalán nem lehetetlen. FÉLELMEIDDEL gerjeszted az ellenállást, és ha hagyod, hogy eluralkodjanak rajtad, akkor óriásként állnak előtted. Pedig nem óriások, csak egy kis mag. Mag, mely benned talajra talált. Ne tápláld, és megszűnik léte. Te vagy a Teremtő, Te teremted. A félelem: illúzió. Genetikailag kódolt, de illúzió. Ahhoz, hogy megszabadulj tőle, TUDATOSSÁG szükséges. Tudni, hogy részeddé vált, de ELENGEDHETED. Elengedheted azzal, hogy GONDOLATBAN és tetteidben LESZÁMOLSZ VELE.
A gondolat teremt, és ha te azt teremted, hogy az illúziók világából száműzöd a félelmet, akkor az eltűnik onnan. Megteheted ezt úgy, hogy esténként, mikor egyébként is számvetést készítesz a napról, akkor elképzeled magad elé a fájdalmas helyzetet, amivel nem tudsz megbirkózni. Például azt szeretnéd, hogy a főnököd elismerje a munkádat és a munkahelyeden megbecsülés övezzen. Ezzel szemben nem tudsz érvényesülni, emberek vagy szabályok akadályoznak ebben. Vagy a családban van ellenségeskedés, amit szeretnél megszüntetni. Miután felidézted ezt a helyzetet – egyszerűen változtasd meg a képet arra, amit el szeretnél érni. Lásd, ahogy a munkahelyeden megbecsülés övez, és a családban békesség van. LÁSD ezt a képet minden részletében, vedd benne körül magad szerető emberekkel. ÉREZD a megteremtett helyzet harmóniáját, és hogy ez az, amit választasz, ezt fogod megteremteni. LÁSD, MINT VALÓSÁGOT, LÁSD MINT JELENT. Gondolataidban már megteremtetted!
- Tudd, hogy mit akarsz (gondolat).
- Fogalmazd meg pontosan (elme).
- Bízz benne rendületlenül (szív).
- Összpontosíts, és tedd meg alázattal (kéz).
„Legyél tisztában a vágyaiddal, és mindig lebegjenek a szemed előtt rendületlen bizalommal.” A számodra legértékesebb dolgokra összpontosíts, és kérd (>) Lényeged és MEGTARTÓID segítségét a megvalósításban. Tegyél meg minden tőled telhetőt, mert csak ez méltó hozzád. Legyen meg a Te akaratod! „Ne az árnyék ellen harcoljatok, hanem a Fényt erősítsétek magatokban.” Vagyis ne a rosszal, a rossz ellen harcoljatok, hanem TEREMTŐ ERŐTÖKKEL a kitűzött CÉLÉRT DOLGOZZATOK. Szeretettel. Ti már értitek, hogy a szerető szív hatalmas energiák felvételére képes. Új emberré válhattok: teremtő emberré. Kezdjétek apránként leépíteni terhessé vált kapcsolataitokat, hogy már ne kelljen megalkudnotok magatokkal. Vállaljátok döntéseitek következményeit, még ha azok fájdalmasak is.
A MÉRTÉK TI VAGYTOK: A TI SZÜKSÉGETEK.
FÉLELEMNEK, HAZUGSÁGNAK, az ezekhez kapcsolódó ERŐSZAKNAK nincs helye a mában. Ez a tisztulás elsődleges szabálya. Ezeknek a „külsőségeknek” az eltávolítása után kezdődhet az igazi tisztítás: testi, lelki, szellemi megújulás.
A JÖVŐ MEGTERVEZÉSEKOR sokan tanácstalanul állnak: „Nem tudom mi a feladatom. Nem tudom mit tehetnék a kiteljesedés útján.” Ez az érzés teljesen természetes. A feladatodat csak akkor fogod „felismerni”, ha már megtisztultál. Addig csak az IRÁNYT tudod meghatározni: HAZAFELÉ ÖNMAGADHOZ. Tisztulás közben lehetőséget kapsz képességeid felismerésére, és ezek birtokában TE MAGAD FOGOD MEGHATÁROZNI, hogy a feladatodat mely formában fogod teljesíteni. Épp ezért a tisztulási időszak elején nem érdemes hosszan töprengeni arról, hogy mi is az életfeladatod, mert ez apránként, szép lassan (ahogy elbírod!) meg fog jelenni előtted. Itt tehát még „csak” az irány a fontos. De az nagyon! Mindig az előttetek álló konkrét feladatra koncentráljatok. Ne aprózzátok el erőtök. Nagyon fontos a RÁHAGYATKOZÁS. Bízni és tudni, hogy a szellemi segítők a te választásod szerint vezetnek a kijelölt utadon. Fontos a SZÍV SZERINTI ÉLET. A szellemi vezetők [> MEGTARTÓK], a Felettes Én [> (Ön)Lényeg] SOHA NEM KÉNYSZERÍTENEK SEMMIRE, SOHA NEM BÜNTETNEK, SOHA NEM ÍTÉLNEK, CSAK SZERETNEK ÉS VEZETNEK – HA KÉRED! Ha tehát szeretetet és megértést tapasztalsz magad körül, akkor utadon vagy. Ha „probléma” kerül eléd: oldd meg. Szabad akaratodból! És gondolkozz el, hogy mire tanít, milyen hiányosságra hívja fel a figyelmet. A probléma egy JEL, amit ha észreveszel és megfejtesz, akkor továbbléphetsz. Lehet, hogy „próbaként” még utadba kerül, de akkor már játszi könnyedséggel fogod megoldani, hisz megtanultad a leckét.
A kezdő lépések megtétele nem jelenti azt, hogy szakítani kell eddigi életetekkel. Már csak azért sem, mert abban a környezetben / Közösségben, ahol éltek, feladatotok van. A feladat várja, hogy meg tudd oldani. Az Én fokozatosan átalakul, letisztul, „Isteni Énné” válik „néhány lépcsőfokon” keresztül. A változáshoz idő kell a fizikai világban. A gondolat teremt, de az anyag „lassú”. Türelem és kitartás kell az eredményhez. Ki milyen erős, ki milyen tudatos – ez határozza meg a sikert. A siker szintén genetikailag kódolt [> az Eredőből eredően ’adott’] mindenkiben. Mindenkiben ott a Hazavezető út lehetősége. Vannak egyéni eltérések a formák miatt, de mind Egy helyről indultatok el, ezért Haza is találtok „idővel”.
Ezen a napon tehát – akár napló vagy jegyzet formájában - vessetek számot életetekkel:
- Honnan indultok, és hová tartotok?
- Mit kell változtatnotok az életeteken?
- Mi az, amit mindenképpen el kell hagynotok?
- Mi az, amit nagyon szeretnétek elérni, amire a szívetek legmélyéről vágytok?
- Van-e már tervetek ezek megvalósítására?
- Van-e bármi, ami akadályozza terveitek megvalósítását?
- Belső vagy külső ez az akadály?
- Mi kell, hogy ezeket elháríthasd?
- Belső vagy külső dologra van szükséged?
- Mit jelent / jelentene számodra a kiteljesedés?
- Mit jelent számodra a család?
- Mit jelent számodra a munka?
- Érzel-e felelősséget a Föld állapotáért?
- Érzel-e közösséget a többi emberrel?
- Mit tudnál te tenni egyénileg a Föld és az itt élő emberek / közvetlen környezeted megsegítéséért?
- Mit tudnál tenni a Megváltásért?
- Mivel tudnál Fényt teremteni?
- Érzed-e azt, hogy egyedi és nagyszerű lény vagy egy sorsfordító időszakban fontos feladattal? Érezd. A szíveddel!
Fontosak ezek a kérdések, és fontos a számvetés [> Ellenőrzés, Értékelés, Összegzés – ez utóbbi már a választott új Irányt is magába foglalja]. Szükséges a megválaszolásuk, hogy megindulhasson az Új Teremtés.
Fontos tudni, hogy MI A FONTOS.
Fontos tudni, hogy MI AZ ÉRTÉK.
Fontos az ÉN, és fontos tudni, hogy önmagában nem teljesedhet ki.
Fontos az ÉN, mert a MEGVÁLTÓ ERŐ HORDOZÓJA.
Fontos az Én fizikai – lelki – szellemi TISZTASÁGA, hogy „Önmaga” lehessen.
Fontos a FELADAT meghatározása, melyet az Én vállalt, hogy megerősíthesse, vagy módosíthassa vállalását.
Fontos az ELKÖTELEZŐDÉS [> a Szándék kinyilvánítása], az IRÁNY.
Fontos a KÉRÉS, mely szívből jövő.
Fontos a LÉT, az ÉLET SZENTSÉGE.
Fontos az AKARAT SZENTSÉGE.
Fontos a szeretet MEGÉLÉSE, mert ez vezet el Önmagatokhoz.
Fontos, hogy MINDEN ÁLARCOT LEVESSETEK, hogy FELISMERJÉTEK, KIK VAGYTOK.
SZÍV és SZÓ / TETT ÖSSZHANGBA KERÜL - és így a TEREMTÉS FELGYORSUL.
Fontos a MEGBOCSÁTÁS - mely a teremtés EREJÉT NÖVELI.
Fontos a TUDATOSSÁG, hogy csak AZ teremtődjön, AMI A JAVATOKAT SZOLGÁLJA.
Gondoljátok végig ezeket – mint valódi Szellemi Hatalmasságok, mint a Szeret Földi megnyilvánulásai.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
Júdás vagyok (> ebben az értelemben a Teljessé vált (Ön)Lényegre is utal, mert a Bezárt ön-részben nem csak Lélek-rész, hanem Lényegi ön-rész is volt), és itt vagyok.
Drága Gyermek. Ma már más szintről is segítelek. Kedves vagy nekem (ez egy ’szófordulat’, amit leginkább a Szellemi családomban használunk), s Én nem feledtem el a testemet, mely megváltott. Sokszor figyellek, és látom a nehézségeket, melyek Engem is gúzsba kötöttek. Tudom, hogy nehéz a sötétben VÁRNI és HINNI (=Bízni), mikor minden mást mutat, de az Új Világnak ITT kell megszületnie ÁLTALATOK, kik ma földi testben éltek. Csak TI mozdíthatjátok ki a világot, és TI írhatjátok át könyveiteket, történelmeteket, s léteteket. Én [> az IRGALOMBÓL] segítem az Átmenetet. Minden Lélek támasza lettem, mert erőm hatalmas > a Mindenható, a Legtisztább Forrás Szeretete az, mely általam megjelenik [> minden teremtőnek ez a ’Lényege’!]. Létem korlátlan, és a Mindenség szól általam [> ahogyan minden más teremtőben, aki képes a közvetlen összekapcsolódásra a saját (Ön)Lényegével]. Tisztaság és Erő, Hatalom, Szeretet – mind Én Vagyok. Voltam „benned”, s ma szólok általad. Mélyen szeretlek, és hívj, ha gyenge vagy. Gyógyítalak a Fénnyel-Élettel, mely Te Vagy s Én Vagyok. Harmonizállak és szeretlek teljes szívemből, s általad gyógyíthatok másokat is. Gyújts meg egy gyertyát (értelme szerint: ’válassz irányt’), s Én általa meggyújtalak Téged. Fényem bevilágít, s életet ad. Életed Fényes és Szép. Éld eszerint.
„Amikor szeret valaki, akkor máshogyan mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában biztonságban van a neved.”
„A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem féltem.” (ismeretlen szerző)
Én, Aki Te voltam és Vagyok, nagyon szeretem az embereket és a Földet. Mivel itt éltem, ezért nagyon szeretem ezt a népet is. Sorsa nehéz, és még sok nehézségen kell átmennie, mielőtt megtisztul.
Én, Aki egykor Júdás voltam, és aki sok más formában is éltem köztetek, köszönöm mindazok áldozatát, akik bármely életemben és bármely formámban segítették megszabadulásomat.
Köszönöm a sok jót és szépet, melyet általatok megtapasztalhattam.
Soha el nem múló szeretettel segítelek immár megszabadult formámban utatokon.
Köszönöm, hogy köztetek élhettem, és hogy ma már Itthonról segíthetlek benneteket.
Formám változott, de szívem szeretete örök.
Ez az Én búcsú üzenetem általam, kedves formám, megszabadító formám által.
Soha el nem múló szeretettel és mélységes tiszta szeretettel: Én, aki egykor Júdás voltam.
[A szülő ebben az értelemben lehet a MINDENSÉG-FORRÁSA és a MEGTARTÓI-Teremtő is:] Mivel a szülő, aki gyermeket vállal, tanul is nevelése közben, gyermeke növekedésével maga is növekszik. TUDATOSAN éli végig (éli újra egy más szinten) a gyermekkort szerető támogatás mellett. Gyermeke növekedése új Tapasztalatokat nyit, és mindez segíti a továbblépésben. Felelősséget vállalt egy másik lét elindításáért – ez a létező legnagyobb felelősség. Befogad egy lelket magához, családtagjává fogadja anélkül, hogy tisztában lenne a lélekszintű vállalásokkal. Tudja és bízhat abban, hogy a Mindenség elvei rá is érvényesek, és mindaz amin átmegy, az része tanulófolyamatának és kiteljesedésének, s mindaz, ami történik vele, az egy magasabb célt is szolgál: a Teljesség kiteljesedését.
Gyermek és szülő tehát együtt nő, és a tanítás kölcsönös. És még valami: amikor elbizonytalanodik a lélek az útján, akkor hihetetlen erőt ad a háttérben levő szerető család. Mindenkinek vannak nehéz és könnyebb átélései, de a Létezés mindig ügyel arra, hogy a lélek egy nehezebb átélés során ne maradjon egyedül. Mindig van valaki a lélek mellett, ha egy nehéz átélés előtt áll. Becsüljétek meg tehát szerető kapcsolataitokat, mert néha egyetlen támaszotok lehet társatok hite és szeretete, mely titeket támogat. Az anyag múlandó. Az érdek múlandó. Csak a Szeretet örök, a megsegítő, támogató szeretet, mely Tőle ered és Hozzá visz. [> Ahogyan említettem, a Bezáródásom feloldásában a magzatként élő és megszülető gyermekeim nagyon nagy segítséget adtak!]
Gyermekeitek tehát
- MEGERŐSÍTIK FÉNYETEKET,
- TUDATOSÍTJÁK SZERETETETEKET, ÉS
- MEGTANÍTANAK AZ ÖNZETLEN ADÁS ÖRÖMÉRE.
A gyermek megtanul
- KÉRNI és ELFOGADNI,
- ADNI és KAPNI,
- EGYÜTTMŰKÖDNI. Megtanulja földi síkon, hogy majd mindez tudatossá váljon benne a ’kiterjedtebb Létezés’ felé irányulóan is. Ezért elsődlegesen fontos az anyai és apai szeretet és a család: mert a tanulófolyamat kezdete és vége, minden más kapcsolat gyökere. Mindegy, hogy milyen családban élsz – ha szeretet vesz körül: úton vagy. Megkapod azt a támogatást és megerősítést, melyben léted és életed kiteljesedhet. Minden kapcsolat gyógyítható, és sok ma még gyógyításra vár…”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
