20190613 - Értékelés-részletek Érintetteknek (2. rész)

 

  Valószínűleg nem csak a Földre lehet ez igaz, hanem mára sajnos a legtöbb Közösségre:

      Különböző okokból szinte minden Közösségben vannak eredetileg nem odatartozó lelkek / létezők. Talán segítő szándékkal érkeztek a Közösségbe megszüntetni valamilyen bajt (és aztán bent ragadtak a Közösségben), vagy a Közösség fogadta be őket azért, hogy segítsen nekik a túlélésben... vagy valamilyen más érdek az eredő.

       Tudott, hogy mindenki csak abban a Közösségben képes ’igazán teljes’ (így szabad, boldog) lenni, amelybe ’Rendes Befogadás’ útján lépett be -- ott ugyanis ’élő a gyökere’ (így képes közvetlenül hozzákapcsolódni nemcsak a társaihoz, hanem a saját Eredőjéhez, Önnön-Lényegéhez is).

      Sok Közösségben (legtöbbször valamilyen idegen behatás miatt) korábban elkezdtek megtöredezni a Közösség Belső Áramlásai:

• a teremtők egymáshoz való természetes Kapcsolódásai akadozóvá váltak (már nem voltak olyan kiteljesítőek, mint korábban),
• és a teremtők ’Belső áramlásai’ is elkezdtek megtöredezni. Ez azt jelentette, hogy a testben élő én-rész egyre kevésbé tudott közvetlenül kapcsolódni a lelkéhez és Lényegéhez (szelleméhez). Ilyenkor akár a testet, akár a lelket, akár a Lényeget megjeleníthetjük egy kalitkába zárt madárként is.

 

      Egy teremtőben igazán akkor tud elkezdődni a belső rend-rakás, ha újra élővé tudja nyitni a Belső áramlását az ÖnLényegtől-a-lelkén-át egészen az anyagi testig.

      Sokakban most ez a Belső Rendezés zajlik: ha idegen rész befogadása vagy behatolása okozta a Belső áramlás megtörését, ezen idegenségek leválasztása a VILÁG Befogadásában lévő teremtőkben folyamatban van. [Hamarosan a YOSÁG teremtőiben is elkezdődik majd ugyanez a feltisztítás).

      Az idegen minták leválasztása után kerülnek a teremtők abba a helyzetbe, hogy ’Ítélhessenek’ a saját sorsukról. Ekkor tudják csak újra felismerni azt, hogy pontosan kik ők, honnan erednek, mik az itt-és-most-lehetőségeik >>> ezekből választhatnak, és ennek megfelelően épülnek majd tovább.

      A madár példájánál maradva: az idegenség leválasztása után megszűnik egy addig BEZÁRVA tartó helyzet ("kalitka"). Képessé válik felismerni a saját valóját (Lényegét, lelkét, anyagát), és képessé válik arra is, hogy azt (akár önerejéből is) visszavezesse majd a saját Életébe.

 

      Az idegenségek leválasztása ugyanakkor sokakban csupán az első lépés a valódi ön-felismeréshez.

       Ekkor válik igazán láthatóvá és megérthetővé, hogy pontosan mi is a helyzet ’ott belül’: vannak-e sérülések vagy más Bezárt ön-részek. Választani kell valamilyen Továbblépési-Irányt is (például ’visszaigazodom Önnön-Teljességemhez’), mert erre figyelemmel érdemes belekezdeni a belső sérülések kijavításába (már eleve arra elindulva, amerre majd tovább szeretne épülni).

       Talán vannak, akik a Bezártságukból való kiszabadulásuk után már azonnal TUDATOSAN kezdik meg (fegyelmezetten) gyógyítani / rendezni önmagukat.

      És lehetnek olyanok, akiket először „megrészegít” a kiszabadulás, és minden erejüket összeszedve ’azonnal szárnyalni szeretnének’. Rájuk fokozottabban szükséges odafigyelni kezdetben, hogy a gyógyuló részeiket nehogy újra meggyengítsék azáltal, hogy „olyanra használják fel (például megszokásból vagy lelkesedésből) a teljesedő erőt, ami önmaguk vagy más számára károkat okozhat”.

(az egyik fiókát egy kicsit 'emelni' kell, míg a másikat 'egy kicsit még visszafogni')

      Lehetnek, akiknél az idegen hatások kitisztítása után megjelenik annak a Tudása (vagy akár megőrzött emlékezete), hogy ők nem ahhoz a Közösséghez tartoznak, ahol éppen élnek. Talán erős vágy ébred bennük az azonnali hazatérésre, és minden áron „ki akarnak jutni onnan ahol vannak”. Nem véletlenül VÉDI őket ekkor még a rács vagy a szoba (már egy tágabb, de még zárt tér / gondoskodás).  A HAZATÉRÉSHEZ le kell zárni (!) az életet ott ahol él (nem feltétlenül szükséges ma már ehhez halál!), és el kell végezni olyan ELŐKÉSZÜLETEKET, amik ahhoz szükségesek, hogy AZ-OTTHON vissza tudja fogadni azt, aki onnan talán már nagyon régen eltávozott. Amíg valaki távol volt a saját otthonától, az a Közösség is sok változáson / épülésen haladt végig, új Szabályokat formálhattak meg az együttélés számára stb. Ezeknek az ’alapjait’ a hazatérésre készülő teremtőnek be kell fogadnia a lénye azon kiterjedéseibe, amelyeket ’hazavisz’.

       Mind az IDEGEN vagy LEZÁRT részek elengedése / távozása, mind a Hazatéréshez szükséges BEFOGADÓ ALAP befogadása és beigazítása az Életbe járhat fájdalom-érzettel, émelygés / elgyengülés / nem-tudom-mi-van érzetekkel. Sok pihenést igényel egy ilyen ’NAGY-Lezárás’ és Hazatérés (akár marad abban a Közösségben valaki ahol éppen van, csak Új Szakaszt nyit meg az Életében -- akár ÁT-IGAZODIK egy másik Közösséghez).

      Mára annyira ’biztonságossá’ felépültek az ÁT-VEZETÉSEK / HAZAVEZETÉSEK, hogy sok olyan teremtőben is elkezdődhet a Hazatérésre előkészület, akik eddig teljesen el voltak zárva ettől

1. akár azért, mert nem volt ennek megnyitható biztonságos útja abban a Közösségben, amelyben éppen éltek (amelybe például beragadtak valamilyen okból),
2. akár azért, mert abban a Közösségben volt valamilyen belső gond, amelybe hazatérnének.

 

       A Bezáródások és idegen részek eltávolítása a legtöbbször csupán az első lépés a saját sorshoz visszatérésben. Fontos, hogy mekkora FÁJDALOM van a teremtőben és mennyire gyorsan akar hazatérni [(1) akár önmagához, (2) akár más Közösségbe haza].

        Aki GYORS hazatérést választ [(1) akár az Ön-épülése számára (nem hagyja el a Közösséget, amelyben éppen él), (2) akár más Közösségbe való hazatéréséhez], abban néha fájdalomként is megjelenhet a GYORS VÁLTOZÁS / GYORS ÖN-IGAZODÁS.

        Minden teremtő maga képes megítélni azt, hogy mennyire gyors változást szeretne: elviseli-e a rövidebb tartamú nehézségeket a gyorsabb hazatérés érdekében, vagy inkább lassít és több időt ad a lelkének-testének, hogy azok is hozzáigazodhassanak a változásokhoz.

      Minél több Tapasztalatot szeretne valaki megtartani az Életében, annál teljesebben át kell vezetnie a Változásait az anyagi testében is (hogy az is képessé váljon élőként megmaradni, továbbvihető / továbbépíthető legyen).

        Ha valaki nagyon gyors hazatérést választ (például egy másik Közösségbe), ma még gyakran nem képes megtartani az anyagi testet és továbbvinni a benne felépült tapasztalatait. (Az ’Át-Vezető-Bárka’ nem képes élőn megtartani az anyagi testet.)

         Mindenki maga képes megítélni azt, hogy számára mi a fontosabb: a gyors hazatérés (lehet, hogy ekkor egyes ön-részeit nem lesz képes továbbvinni), vagy hogy minden Tapasztalata a lehető legteljesebben megmaradhasson az Életében (ez utóbbi nagy odafigyelést igénylő Ön-Igazodásokkal járhat).