 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Válogatás 4. |
|
|
Szövevény
Részlet a 20190628-i írásból (elérhető ITT):
20161104 (elérhető ITT):
"A tükrözés kapcsán érintettem, hogy eredendően ez egy olyan megerősítési mód volt, amelyet csak azok érzékeltek [így tudatosíthattak], akiket maga ez a tükörtartás közvetlenül érintett. Különös behatásokra azonban a tükrözések olyanok számára is érzékelhetővé váltak, akik közvetlenül nem voltak jelen az adott helyzetben. Amikor már nem csak az érintettek érzékelték a tükörtartást, az minden esetben torzulásokat eredményezett minden érzékelőben [azaz az érintettekben és a nem érintettekben is]. [Erről bővebben: 20131123 (elérhető ITT), 20140204 (elérhető ITT)] Részben a tükrözések torzulása eredményezte azt, hogy a létezők egyes olyan képeket / érzeteket is saját emléküknek tekintettek, amelyek máshoz tartoztak [vagy akár csupán hamis bevetítések voltak].
Fontos: amivel nincs dolgunk, annak legfeljebb a felszínét vagyunk képesek érzékelni / tudatosítani, a valóságát / teljes-valóját ('mélységeit') nem.
„Szövevények” „elindítása” és „táplálása”
A „szövevény” egy különös „megragadás”, a figyelem és élet-erő olyan különös terelésének módja, amely közvetlen és lehetőség szerint gyors és jelentős meggyengüléshez vezethet (akár csak egy rövid tartamra, akár hosszabb tartamra is). Hasonló lehet az álmodáshoz, de éber állapotban is szövődhet.
A „szövevényt” gyakran egy különös pulzáló bevetítés hatására kezdték el megformázni a létezők. Néha „képek”, néha „hangulatok”, néha „érzelmek” stb megzavarás / befolyásolás szándékával való különös kiárasztása indította el a „szövést”, ha ezek alkalmasak voltak egy adott létezőben egy-egy még gyengébb [vagy éppen megnyíló / érzékenyebb] élet-terület „megragadására”. A megragadott részből [mint egy alaphelyzetből] elkezdődött a létező lényében egy különös „behálózás” „megformálása”, egy lehetőség szerint tovaterjedő „szövevény” megformálása. A „megragadott” rész vagy érzékenység a „szövevény” „alap-helyzetévé” vált, és ebből indult el egy homályos és nyomasztó „útra” a létező. Érzékelhette azt, hogy például éppen távol van az otthonától, és ekkor olyan jelzést kap, hogy otthon valami baj van, és azonnal haza kell mennie. Szándéka a „hazatérés” volt, és ennek érdekében elkezdett „maga körül” „eszközöket /segítőket keresni” ahhoz, hogy hazajuthasson. Keresett-és-keresett a homályban, amely néha itt-ott kicsit kivilágosodott, hogy arra terelje a figyelmét, de végül ott sem talált eszközöket és segítőket, így egyre nyomasztóbbá vált számára a helyzet. Tudatosságtól függően akár félelem, düh vagy más fájdalmak is felerősödhettek, és ez a „nyomott állapot” általában gyors erővesztésekhez is vezethetett. Kellő tudatossággal felismerhető a „szövevény” különös [megvezető, megtévesztő, fojtogató] jellege, és ilyenkor a kilépés szándékával általában egyszerű kilépni a „szövevényből”. A ’kilépés’ a „szövevényből” a leggyakrabban magának a „szövevénynek” az elenyészésével / semmivé válásával jár, hiszen azt nem ’táplálja’ már a „megragadott” létező figyelme / teremtő-ereje.
A „szövevény” tehát leggyakrabban egy különös / homályos történet (és tér) megszövése a létező saját önerejéből, amelyben egyre újabb kedvezőtlen helyzetek formálódnak, és mindig a „legrosszabb” lehetőségek felé tolnak --- ez az aggódásból a félelem jellegű állapotba vezethet, akár pánikok sorozatát is előidézheti. A csalódás [és a lelkifurdalás] kapcsán korábban érintettem, hogy egy valós maggal nem rendelkező helyzet „gyógyítása” sok erőt képes elemészteni, és az ilyen kreált helyzetből való kilépés általában nagyobb tudatosságot igényel. A saját-erő „beszőtt” jelenléte miatt sokszor nem könnyű felismerni a kreált helyzet valótlanságát. Korábban érintettem (20140204 - elérhető ITT), hogy az IRGALOM immár az ilyen bevetítés jellegű (valótlanság) ’megkülönböztetésében’ is megnyilvánul, emellett a FÖLD-Világában a (Tisztelet-és-)Megkülönböztetés(ön)erejében is megnyilvánul olyan erő, amely alkalmas az ilyen valótlanságok közvetlen tudatosítására.
A „szövevényben” való jelenlét [a „szövevény” fenntartása és szövése] nagyon sok erőt köt le [akár emészt el]. Különös módon „emlékeztet”, és képes lehet egy „állandó aggódásban tartani”.
[2019.09.28.:] Ha felismeri a teremtő egy szövevény elindulását [az egyre nyomasztóbbá váló gondolatok és érzelmek szövődését], a tudatos szívre összpontosítással érdemes megerősíteni az ön-megtartást és azonnal kérni a közvetlen MEGTARTÓ (a Földön a Földanya) Megerősítését [a szövevény teljes visszabontását]. Jól használható ma már ilyen esetekben a "szövevény STOP" kifejezés. Ennek az akár hangosan, akár csupán gondolatként való kiárasztása olyan, mintha egy egyőset dobbantanánk a lábunkkal, és ez 'semmivé zúzza' a szövevényt.
Hamis emlékezet kreálása
A valós ’Emlékek’ elérésének korábbi megnehezülése egy olyan különösség megmutatkozását is eredményezte, amit „kollektív emlékezet gyártásaként” is jelölhetünk. Egyes csoportok tudatosan irányultak más csoportban élők valós ’Emlékeinek’ összekuszálására / meghamisítására, és „kellően erős” saját ősök / őstörténet összeállítására. Ezek mozgatója mindig valamilyen kiszemelt terület (vagy más erő, hatalom) megszerzése volt.
A valamilyen hatalommal (politikai, vallási stb) rendelkezők máig kedvelt eszköze a valós ’Emlékek’ meghamisításához az olyan „diktátum” [arra vonatkozó „utasítás, parancs”], hogy egy helyzetről vagy személyről „mit kell gondolni”, „hogyan kell hozzá viszonyulni”: például ki tekinthető „ősnek”, „igaz elődnek”, mely értékek fontosak vagy épp elítélendőek, ki a barát és ki az ellenség stb.
A „diktálás” mellett a „képek vetítése / képek Bevetítése” is kedvelt eszköze az „Emlékezet-hamisításnak”, valamint gyakoriak voltak még a valós emlékekbe való durva vagy kevésbé durva „beletörlés” és/vagy más módon hamissá változtatása [átprogramozás].
A FÖLD-Világában immár nagyon sok ön-erőben irányulnak a Természetes Létezők az ilyen hamisságok / hamisítások azonnali Azonosítására, és az ezektől való tudatos távolság-megtartásra [ahol szükséges ott az Elhárításukra / Megszüntetésükre --- például a szükséges tájékoztatás / 'nyilvánosságra-hozás' / Tudatosítás útján stb].
Kapcsolódó írás:
20180916 - a Megkülönböztetés leg-lényegéről
Az ’Emlékeket’ ért sértések / sérülések gyakran eredményeztek [átmeneti, vagy akár hosszabban is tartó] „Köztességbe kerülést”. A „Köztesség” Elhárításáról bővebben: 20160812 (elérhető ITT) és 20161124 (elérhető ITT)
A FÖLD-Világában is sok olyan különös irányulás érintette meg / közelítette meg korábban a Lelkeket / létezőket, amelyek akadályok / elhomályosítás / elbizonytalanítás / "csonkítás" / vagy zavarosság előidézése útján stb megnehezítették a természetes ön-erők megnyilvánítását (például az ’emlékezést’). A korábbi lejegyzésekben érintettem néhány ilyen különösséget:
20120920 II – a neheztelésről (elérhető ITT)
20120728 – a lelkifurdalásról (elérhető ITT)
20101214 III – a csalódásról (elérhető ITT)
20130708 – a bűntudatról (elérhető ITT)
20120717 – hamis eufória, félelmek, bűntudat (elérhető ITT)
20140719 (III. pontban) – a közönyről (elérhető ITT)
20130816 (II. pont) – káröröm, önbizalomhiány, ítélkezés (elérhető ITT)..."
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
