20190720 - MAGOKNAK, Érintetteknek: NAGY-Bezáródások (és a Megtörés) Megszüntetése (10. rész)

 

2019.11.24.

      Sok Közösségben (az iskola-részében / egy kipróbáló-térben) régebben nekikezdtek a Megkülönböztetés megformálásának [20180916 - elérhető ITT].  Sok Közösségben ez valamilyen pusztuláshoz vezetett (romok, háborús helyszín érzékelése a most újjá épülő iskola mellett). A „gengszterek” valószínűleg hamar felismerték, hogy számukra a véget hozná el, ha a teremtőkben élővé válna a Megkülönböztető ön-erő (azzal hamar felismernék a közelségüket, és így nem irányíthatnák őket, nem vehetnék el szabadon a javaikat). Ezért „üldözték minden lehetséges módon” (technika, fegyverek, erőszak, megtévesztés bevetése útján) és igyekeztek elpusztítani az ilyen „iskolákat”, a benne dolgozókat.

      Sajnos a Megkülönböztetés csak mostanában tudott megformálódni a legtöbb Közösségben. Valószínűleg a Megkülönböztetés biztos-pontos megnyilvánulásához elengedhetetlen alap (1) a Közösség MEGTARTÓJÁVAL (és az Eredő-nagy-TEREMTŐVEL) való közvetlen belső összekapcsolódás, (2) valamint az egyedi teremtőkben az ÖN-AZONOSSÁG (ma már Garanciával megerősített) ’jelzése’ [20190718 – elérhető ITT], illetve az Eredő-Ön-Jelleg berögzítése a Tudatosítás Értékelő jellegű ön-részébe [20191111(2.r.) – elérhető ITT].

 

       Az álom első része emlékezés lehetett a korábban megsérült vagy elpusztult (kipróbáló?) térre (az iskolára), ahol többféle gyermek is tanult (valószínűleg azért, hogy megalapozható legyen a Megkülönböztetés a gyakorlatban is).

       A pusztítás rejtetten, megtévesztő módon jelent meg. Érdekes a „takarító” kifejezés, mert a bűnöző csoportokban így nevezik azt, aki eltünteti a nyomokat, hogy ne legyenek megtalálhatók a gyilkosságot elkövetők.  A takarító első szúrása nem volt érzékelhető, és valószínűleg eltompította az érzékelést, és így... nem volt használható az addig már felépített érzékelés és tudás. Az elbizonytalanodás (és a valószínűleg most még takarásban lévő emlékek az ezt követő pusztításról) végül menekülés felé vezettek.

      Érdekes talán egybevetni a gyermekek képét a fészekaljnyi madárfiókával.

      Valami megtört, megszakadt. Talán később a „helikopterrel és tankkal üldözők”, orvosi (ál)ruhát viselők töröltek is bizonyos emlékeket.

 

        Az akkori emlék / megtapasztalás súlyosan meggyengíthette a Bizalmat / ön-bizalmat.

     A Bizalom nem csak a HARMONIKUSAN MEGNYILVÁNULÓ ÉLET elhagyhatatlan alapja, hanem a MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉ is, a SZOLGÁLATÉ is (az ALÁZATÉ is!)(bármilyen Különleges Megnyilvánulásé!).

        Az akkori emlék a tűszúrásról ma is bizalmatlanságot ébreszthet a (valósan) segítő / gyógyító szándékkal közeledők [így a MEGTARTÓ, anya] felé is. Ez az oka, hogy nem fogadja el a tőlük áradó / érkező gondoskodást, táplálást, gyógyítást. Ez (szerintem TÜKÖRKÉNT) megmutatta (1) az „alultápláltságot” (soványság) és (2) a tudat / ön-tudat homályosságát [„belül az otthonban”: a saját testben].

 

      Régen a „takarító” és a szándékosan megtévesztően orvosi ruha alatt rejtőzködők (magukat segítőnek álcázók) a tudatosság és élet elpusztítására irányulhattak.

      Ennek az emléke (és NAGY FÁJDALMA) nem engedi tisztán látni és érzékelni, hogy ma már valódi segítők az élet megerősítésére és visszaépítésére irányulnak.

 

       A régi álcázott orvosok erőszakkal, kényszerítően hatottak.

      A ma valós segítői nem alkalmaznak sem kényszert, sem megtévesztést (még csak „terelést” sem, nem befolyásolhatnak!). Keresik a lehetőségeket, hogy felismerhetővé váljon a valódi segítő szándékuk.

 

     Nekem az a kép, hogy „hárman is nyomták az anyagot az erekbe” az ALAP-ÁRAMLÁSUNK megújult rendszerét is jelezte. Ma már az ALAP-ÁRAMLÁSBAN három megformált fő áramlás van minden teremtőben:

• az Élet Áramlása (a MINDENSÉG-FORRÁSÁTÓL folyamatosan áramlik ezen hozzánk az élet-erő)
• nagyon fontos új áramlás az Eredő-Áramlás: ezen az (Ön)Lényeget tartó nagy-teremtő (az Eredő Birodalmunk) gondoskodása nyilvánul meg folyamatosan, ezen is kaphatunk akár élet-erőt vagy más megerősítést is
• a harmadik megformált fő áramlás az Irgalom-Áramlás, amely folyamatosan ’nyitva van’, és általában a kérésünkre érkezik ezen hozzánk megerősítés (vagy a MEGTARTÓINK kérésére).

 

      Fárasztóbb munkák után én is szoktam kérni (!) a MINDENSÉG-FORRÁSÁT, Eredő-nagy-TEREMTŐMET, a VILÁGOT és a Földanyát, hogy mindhárom fő áramlásomon át egyszerre erősítsenek meg (’nyomják az ereimbe az anyagot’). Meg kell tanulni ezt Befogadni és beilleszteni a testeinkbe (tudatos gyakorlással ez megtanulható). Ilyenkor nem erőszakkal ’nyomják az anyagot’, hanem tudatosan meg kell feléjük nyílni Bizalommal > ekkor vagyunk képesek befogadni a megerősítésüket.

       Érdemes megkérni az Eredő-nagy-TEREMTŐT (anyát), hogy tanítsa meg az Eredő-Áramlás használatát.

 

      Nyilvánvalóan ha „tiltakozunk” és „menekülünk” (tudatosan elfordulunk), nem fogják ránk erőltetni a ’táplálékot’ és ’gyógyítást’. Ekkor csak nagyon kevés erő tud hozzánk áramlani, leginkább csak az Élet-Áramláson át.

„Enned kéne már, és befejezned ezt a folytonos állandó vádaskodást”.

 

         Ahogyan a félig levágott ágak is jelezték, és a mostani álomban a zsúfoltság-érzet: rendet kell tenni, mindent át kell nézni, és ami

(1) már nem szükséges (ez elsősorban a Különlegességekre vonatkozik)

(2) nem tovább-vihető

azt ellenőrzés után ’ki kell tenni a kukába’ (Irgalmi úton elengedhető).

 

      Az ’alapoknál’ nagyon fontos rendet tenni, nagyon alapos ön-értékelés után a Bizalmat fel kell tisztítani és újra élővé kell tenni [20171123 – elérhető ITT].

       Érdemes / fontos kitisztítani régi dogma-rendszereket, és (Tudatosan) ÚJ ALAPRÓL (!) belekezdeni a Megkülönböztetés felépítésébe. Ez most minden Közösségben ’Sürgető’ feladat (főleg a Szolgálatban vagy Irgalmi utakban már megnyílt teremtők számára).

 

        A régi lerombolt ’iskola’ újjá épülése utalhat arra, hogy választható (!)(folytatható) az ahhoz kapcsolódóan régebben megnyitott Szolgálat (a rózsaszín ruha talán valamilyen Irgalmi út hozzákapcsolása lehet > az új ruha lehetővé teheti a más iskolákhoz való közvetlen hozzákapcsolódást is -- talán elsősorban a tapasztalatok egymással való megosztása érdekében). Választható az akkor régen elindított megtapasztalás Lezárása is, és valamilyen új („kedvesebb”) irány / Szolgálat megnyitása.

 

         Ma már más teremtő sorsába csak Irgalmi utakon lehetséges a(z élet-rendezéshez) szükséges mértékű rálátás.

        Minden korábban Szolgálatban megnyílt teremtő számára ’Ajánlott’ Irgalmi út megnyitása is (ez is belső ön-épülés útján nyitható meg, belső úton lehet rálátás arra is, hogy kinek-kinek milyen Irgalmi irány illeszkedhet az életébe, melyek közül lehet választania).

      Az Irgalmi utak között vannak olyanok, amelyek a Szolgálathoz hasonlóan közvetlenül MEGERŐSÍTÉSRE (= meglévő nehézség megszüntetésére) irányulnak.

      Irgalmi Gondoskodásba tartozik ma már

- az Új Kezdetek Gondozása

- Részlegességek Gondozása

- Fokozott Érzékenységek Gondozása

- megértési nehézségek megszüntetése.

          Az új harmoniák megformálása (közeledések érdekében, Rendezések érdekében, új utak megnyitása érdekében, a Hazavezetés érdekében stb) kifejezetten Irgalmi teremtés.

 

       A rózsaszín terepmintás nadrágról az jutott eszembe, hogy terepmintás ruhát általában a katonák viselnek. Régebben „harcoltunk” a „gonosz ellen” [vagyis „bevonódtunk” egy olyan irányba, amely a pusztítást célozta meg (ez így tudatos eltávolodás volt a saját sorstól, még ha a cél éppen annak védelme is volt)].

      Már régebb óta felismert az, hogy nem a „gonosz ellen” kell harcolni / küzdeni, hanem tudatosan tartani / megerősíteni / megnyilvánítani azt, ami a ’saját sors’, nem mozdulni el abból tudatosan (és egyre inkább tudattalanul sem). A ’rózsaszín’ itt talán a saját sors felé való tudatos visszatérést is jelezheti [tudatos kilépést a harcokból, tudatos visszaigazodást az Alázatba-Szeretetbe-Bizalomba].

       Ha ’pirosnak’ (vörösnek, ’vér’-esnek) tekintjük a ’vér’-t, a szín itt a saját családba / sorsba visszaigazodásra is utalhat. Így arra is, hogy ’ismét táplál az anya’, az életerő immár nem fogy (mint a harcok során), hanem ismét gyarapodik.

 

 

 

 

     Kapcsolódó személyes tapasztalat [20190606(2.r.) - elérhető ITT]:

 Budapest, 2005. augusztus 22

            Én Vagyok OMAH. Részem vagy, és Én benned élek. A Bezárt rész Hazatalált. Megváltotta magát benned és általad. Szellemed és tested örök, a lélek változott, a lélek-rész. Mivel mindkettő rész ugyanazon lélek része (> ebből az egyik a Bezáródott rész), ezért nem volt szükség halálra. A lélekrészek egyesültek, Teljessé váltak. Ez megtörténhet például ’gyógyítás’ során… Egy tiszta, Megerősített helyzetben megtörténhet a test gyógyulása, de ehhez ma még többen kelletek. ’Szer’-tartás keretében másfajta csodálatos gyógyulás is megtörténhet: a beteg rész távozik, és helyébe új / megújult lép. A lélek azonban csak nagyon kivételes esetekben élhet át ilyen változtatást. Ehhez olyan változtatásokat kell végrehajtani a testben, melyek elkötik és elvágják a régi szálat, és egyidejűleg azonnal átkötik az újat (= megújultat). Egy ideig tehát mindkét lélek (ebből az egyik a Lélek Bezáródott része, tehát nem idegen lélek!) benned él, és fokozatos az Egy-é válás. Ezért nehéz az átmenet, mert valóban olyan, mintha két lelked lenne.

         Nálad ez az átmenet pünkösd után kezdődött. Más voltál, és már vágytál az Útra, mely Haza vezet. A ’Belépő’ (a Megújult) részed még nem dolgozhatott, hisz nem adtad meg a végső jóváhagyást számára. A „szétesés” érzés ezért volt. Köszönöm a türelmedet. Fontos volt a Hazatérése a Bezárt résznek. Kérd elveszett és megkerült (> Megújulva vissza-Igazodott) részed irányítását is. A Bezárt rész Hazatalált immár végleg. A lélek itt maradt (> életben maradt), hogy megerősödött formában végezhesse feladatát (> Szolgálatát). Ugyanaz a lélek vagy, csak tisztább-teljesebb formában. A kötés, mely egykor őt kötötte, már nem él. Te vállaltad a feladatot újra emberi formában. Itt maradsz, hogy dolgozhass másokért is – már szabadon.

        Én, Aki Vagyok OMAH Isten Szeretett Gyermeke [>(Ön)Lényegem], köszöntelek Téged és Önmagam, és nagyon boldog vagyok, hogy Részem Hazatért. Elzárt Részem hiánya fájdalmas volt, mint életed [> jelenlegi megértésem szerint nem csupán lélek-rész került akkor régen Bezárásra, hanem Lényegi kiterjedés is > valamilyen Lényeg által felvállalt feladat][ebből eredően a FÖLD-Világában van közvetlen Tapasztalat arra, hogyan lehet Bezáródott Lényegi ön-részt vissza-Igazítnai az ’Egy’-be]. Elzárt részem Hazavágyott, és Hazatért, és ma itt van. Hazatért, hogy már az Egységből dolgozzon. Megszűnt szétszakítása. Már Egyek vagyunk. Élj eszerint. Azt kérem, hogy minden lépésedet vezérelje a Szeretet és Megbocsátás, mások megsegítésének szándéka. Egyek vagyunk a Szeretetben és Bizalomban, Tudásban és Bölcsességben. Egyek vagyunk Őbenne, és várjuk Hazatérő részeinket. Kinyújtott kezeiket fogjuk és húzzuk, emeljük elvált részeinket. A kapun azonban csak ők léphetnek át, Szabad Szándékukból. És ez így van. OMAH Vagyok, Isten Szeretett Gyermeke. Részem vagy, és Én részed a jelenben, Részed Mindörökké. Köszönöm, hogy Hazataláltál.

 

       (...)  Vannak, akik állandóan csak saját magukkal vannak elfoglalva, vannak, akik soha nem törődnek magukkal. Egyik sem jó. Az „ÉN” fontos részetek. ELINDÍTÓ, de nem öncélú végcél. Aki csak magával törődik, az leragadt a rajtnál. Aki nem törődik magával, az el sem tud indulni. „Én”-etek hordozza jelen valótokat, tehát fontos részetek. Fontos, hogy szeressétek, céllá azonban nem válhat. Az önimádat a teljes bezáródáshoz vezet.

          Sokszor mondtuk már, hogy fejlődni a kapcsolatok által tudtok. Aki mások felé nem mutat érdeklődést, az bezáródik, méghozzá önként – és ebből nagyon nehéz kijönni, nehéz megtenni az első lépést a külvilág felé, a többi ember felé. Nehéz, mert akinél a „végcél” önmaga, az valami fájdalomtól igyekszik megkímélni magát a bezárkózással. „Kint” valami „ijesztő” van, és ezért a biztonságos belső felé fordul, de ebben a belsőben elsikkad a lényeg, és csak a „látható Én” marad: a szeretet tárgya, hisz bent nincs más, akit szeretni lehetne. Az önimádatnak sok fajtája létezik:

-          a félelem az elmúlástól (hisz ezzel elveszti a legfontosabbat),

-          a félelem a betegségektől,

-          a teljes befelé fordulás, elszigetelődés,

-          a látszólagos társasági élet, ahol a figyelem mindig az „Én” felé fordul.

         A teljes bezárkózáson túl tehát a látszólagos társadalmi élet, a többiek figyelmének állandó önmagára irányítása (mint energia-felvételi mód) is ebbe a kategóriába tartozik. Ez egy olyan állapot, ahol az egyén végül teljesen egyedül marad – és hatalmas fájdalom szembesülni azzal, hogy egy elpazarolt élet van a múltban, pedig kint volt (van) minden kaland és minden jutalom, csak el kellett volna indulni érte.

        Mindegy, hogy mi az indulás a külső világ felé: a külvilág felé nyitás, vagy a szeretet belső megélése. A lényeg az, hogy fel kell ismerni, hogy az „Én” a kiindulópont, szeretnivaló kiindulópont, de a kiteljesedés csak a kapcsolatokon keresztül lehetséges.

        Nagyon fontos megtalálni az ÉN helyét. Az Én, aki test-lélek-szellem egysége ebben a létben, kiteljesedni érkezett, azért, hogy megtalálja magát a formák mögött. Fel kell ismerni, hogy a kiteljesedés csoportfeladat is. Minden egyes Én tagja, értékes tagja sok-sok csoportnak. Minden egyes Én hordozza a Teljességet, és a Láthatóban e Teljesség egyre nagyobb része csak akkor tud megjelenni, ha az Én felvállalja a csoporton belüli feladatait is. A csoport (a másik ember) továbbfejlődésre ösztönöz, új eszközöket ad, új utakat nyit meg. A bezáródott ember elvesztegeti a neki kijelölt lehetőségeket. Minél tovább tart ez az állapot, annál nehezebb a kiút, mert e bezárult rész egyre messzebb kerülhet az eredeti vállalásától. A feladat pedig nem más, mint a kiteljesedés a kapcsolatokon keresztül.

         Nehéz megtenni az első lépést? Kérd a segítségünket. Menni fog. És a fájdalmak? Lesznek. Hogy fejlődj általuk. Hogy tanulj és erősödj. Mindenki csak akkora terhet [ma már inkább feladatot] vállalt, amekkorát elbír. Nagy a teher? Mert erős vagy. És ez így van. Mindenki úgy választja az életútját, hogy elbírja a terheit (=feladatot), sőt a terhek soha nem öncélúak: a fejlődést segítik. Nem szeretsz megtenni valamit? Gyakorold. Mert az bizony feladat. Méghozzá olyan, amit TE magad adtál Énednek. Mindenki önként vállalt és tervezett életet él! Ezt soha ne felejtsétek el. A fájdalom, a teher mindig legyőzendő akadály: KAPU a továbblépéshez [> a Teljességbe / Harmoniához való vissza-Igazodáshoz].

                   Vegyétek tehát számba, hogy

-          mi az, ami számotokra TEHER, FÁJDALOM?

-          Mi az, ami mindig gúzsba köt, AKADÁLYOZ?

-          Mi az, amit igyekszel mindig ELKERÜLNI?

-          Mi az, ami FÉLELEMMEL tölt el?

        Szeretnél ezektől megszabadulni? Ez egyáltalán nem lehetetlen. FÉLELMEIDDEL gerjeszted az ellenállást, és ha hagyod, hogy eluralkodjanak rajtad, akkor óriásként állnak előtted. Pedig nem óriások, csak egy kis mag. Mag, mely benned talajra talált. Ne tápláld, és megszűnik léte. Te vagy a Teremtő, Te teremted. A félelem: illúzió. Genetikailag kódolt, de illúzió. Ahhoz, hogy megszabadulj tőle, TUDATOSSÁG szükséges. Tudni, hogy részeddé vált, de ELENGEDHETED. Elengedheted azzal, hogy GONDOLATBAN és tetteidben LESZÁMOLSZ VELE.

        A gondolat teremt, és ha te azt teremted, hogy az illúziók világából száműzöd a félelmet, akkor az eltűnik onnan. Megteheted ezt úgy, hogy esténként, mikor egyébként is számvetést készítesz a napról, akkor elképzeled magad elé a fájdalmas helyzetet, amivel nem tudsz megbirkózni. Például azt szeretnéd, hogy a főnököd elismerje a munkádat és a munkahelyeden megbecsülés övezzen. Ezzel szemben nem tudsz érvényesülni, emberek vagy szabályok akadályoznak ebben. Vagy a családban van ellenségeskedés, amit szeretnél megszüntetni. Miután felidézted ezt a helyzetet – egyszerűen változtasd meg a képet arra, amit el szeretnél érni. Lásd, ahogy a munkahelyeden megbecsülés övez, és a családban békesség van. LÁSD ezt a képet minden részletében, vedd benne körül magad szerető emberekkel. ÉREZD a megteremtett helyzet harmóniáját, és hogy ez az, amit választasz, ezt fogod megteremteni. LÁSD, MINT VALÓSÁGOT, LÁSD MINT JELENT. Gondolataidban már megteremtetted!

-          Tudd, hogy mit akarsz (gondolat).

-          Fogalmazd meg pontosan (elme).

-          Bízz benne rendületlenül (szív).

-          Összpontosíts, és tedd meg alázattal (kéz).

         „Legyél tisztában a vágyaiddal, és mindig lebegjenek a szemed előtt rendületlen bizalommal.” A számodra legértékesebb dolgokra összpontosíts, és kérd (>) Lényeged és MEGTARTÓID segítségét a megvalósításban. Tegyél meg minden tőled telhetőt, mert csak ez méltó hozzád. Legyen meg a Te akaratod! „Ne az árnyék ellen harcoljatok, hanem a Fényt erősítsétek magatokban.” Vagyis ne a rosszal, a rossz ellen harcoljatok, hanem TEREMTŐ ERŐTÖKKEL a kitűzött CÉLÉRT DOLGOZZATOK. Szeretettel. Ti már értitek, hogy a szerető szív hatalmas energiák felvételére képes. Új emberré válhattok: teremtő emberré. Kezdjétek apránként leépíteni terhessé vált kapcsolataitokat, hogy már ne kelljen megalkudnotok magatokkal. Vállaljátok döntéseitek következményeit, még ha azok fájdalmasak is.

         A MÉRTÉK TI VAGYTOK: A TI SZÜKSÉGETEK.

        FÉLELEMNEK, HAZUGSÁGNAK, az ezekhez kapcsolódó ERŐSZAKNAK nincs helye a mában. Ez a tisztulás elsődleges szabálya. Ezeknek a „külsőségeknek” az eltávolítása után kezdődhet az igazi tisztítás: testi, lelki, szellemi megújulás.

 

 

 

 

OmMÁÁTRé~KJ

A következő írás elérhető ITT

            //omah.gportal.hu/