20200509 - TÉR (4. rész)

 

 

4.

TÉR / IDŐ / ÚT

 

            Az „idő” jellegű Tér-Megváltoztatások [Tér-Változások] A-TÉRNEK [A-LÉTEZÉS-EGÉSZÉBEN megnyilvánuló TÉRNEK] csupán egyes pontosan meghatározott formáinál érvényesülnek.

       Az ezen Tér-Formát / Áramlás-formát megformáló Birodalmak és Közösségek oly módon Rendelkeztek még nagyon régen a Tér-Megváltoztatásról, hogy viszonylag gyakran „törlik / kitörlik / feltisztítják” a Teret [és így az ÉLETET] „az-addig-megtapasztaltaktól” azért, hogy a korábbi Tapasztalatok ne legyenek ’közvetlenül Meghatározóak’ a megnyíló Új Megtapasztalások számára. Értékelhető ez a SZABADSÁG egyik korai Értelmezésének.

       A ’Jelen-Pont’, a ’Jelen-Pillanat’ az idő jelleggel változ(tathat)ó Terekben az, amiben a ’Hatalom’ [az Erő, a Jelenlét, a Megnyilvánulás] ’Teljessége’ van összesűrítve.

        Kezdetben az volt a gyengesége ennek az "idő"-ként változtatható Térnek, hogy nem tette lehetővé a benne tapasztaló teremtőknek a korábbi Megtapasztalásaik ’összesűrített eszenciáinak’ [tanulságainak, a tapasztalatok lényegének] a továbbvitelét [a teremtők (Ön)Lényegbe való berögzítését azért, hogy abból új tapasztalatok nyílhassanak meg Szabad Szándékra alapulóan], és ezért viszonylag korán elkezdődött ennek az idő jellegű Tér-Megváltoztatásnak a MEGTARTHATÓSÁG felé vezetése oly módon, hogy mégis legyenek Továbbfolytatható részek a Megújuló Terekben.

            Máig ’sajátossága’ [egyedisége, egyes kiterjedéseiben Nehézsége] az idő jellegű Teret még megtartott Életeknek az, hogy kevéssé teszi átláthatóvá / megérthetővé a teremtők számára a Megtapasztalásaik okát annak ellenére, hogy mára a legtöbb idő-alapon működő Térben van Továbbvihetővé megformálható Tapasztalat >>> mivel a MINDENSÉG-FORRÁSA Rendelkezett arról A-LÉTEZÉS-EGÉSZE (azaz ÖNNÖN-LÉNYE és a KIÁRADT-VALÓSÁG) számára megnyilvánult KIÁRADÁSÁBAN, hogy a MEGMARADÓAN-MEGÚJULÓ MEGTAPASZTALÁS felé vezeti / építi / formálja a továbbiakban A-LÉTEZÉST és így Az-ÉLETET.

          Ezt a KIÁRADÁSÁT akkor formálta meg ÖNNÖN-LÉNYE számára a MINDENSÉG-FORRÁSA, amikor Rendelkezett arról, hogy SZABADSÁGOT ad önmagának annak megválasztásához, hogy A-LÉTEZÉSE ELŐZŐ SZAKASZÁBAN (az ÖNMAGA számára adott SZABADSÁGÁRA alapulóan) Továbbvihetővé megformált Belső-Tartalmai közül mit – mikor – milyen formában stb Folytat tovább / újít meg, illetve mit miért nem tart meg / mit zár le stb.

                    Ezzel az ÖNMAGA számára is MEGHATÁROZÓVÁ megformált ELVVEL kezdetben [alapjaiban] összeegyeztethető volt az idő jellegű Tér-formálás és Megtapasztalás, mert a Választás Szabadságán alapult. A Tapasztalatok azonban azt mutatták, hogy az ilyen Tér-Alapon élő teremtőknek kezdetben egyáltalán nem volt lehetősége élni a Szabadságukkal, ugyanis sem ’összecsomagolni’ nem voltak képesek a Tapasztalataikat azért hogy továbbvigyék, sem pedig semmit nem tudtak felhasználni a Megújulásokat követően az addigi tapasztalataikból. Tapasztalattá vált a „körbe-körbe-járás” „mindig megújuló Térben / szinteken”, és ezért az ilyen idő jellegű Tér-Formában élők is viszonylag korán elkezdték ’Kérni’, hogy legyen Továbbvihető Tapasztalat az ilyen Tér-formában élők számára is. A Továbbvihetővé megformálható Tapasztalatokból formálódott meg a ’múlt’ és egyben a ’jövő’ jellegű Tér-Forma, amely már lehetővé tett némi ’visszatekintést’ és Az-Elkövetkező szűk-irányú Fontolgatását is.

 

            Később, illetve egyes Birodalmakban és Közösségekben már eredendően is a Tér-Megformálás olyan módját választották a nagy-TEREMTŐ / MEGTARTÓK, amit ma ÚT-ként értelmezünk.

 

Az ÚT

egy olyan FOLYAMATOS, egyfajta Állandóságra is alapuló,

és mégis [szakaszosan] Változó / Megújuló Megtapasztalás,

amelyben a teremtőknek közvetlen belső útja van

minden Megtartottá megformált korábbi tapasztalatuk ’felidézésére’ / Értelme megismerésére

[akár nagyon részletes Értékelésére, Ellenőrzésére] is.

 

Ma már a VILÁG és YOSÁG minden Közössége ezen az ÚT Tér-Alapon nyilvánítja meg a Teremtéseket.

 

           Ugyanakkor a KIRPÓBÁLÓ (jellemzően Különleges jellegű) Tér egyes elemei ’eredeztethetőek’ a korábbi idő alapú Tér-Megváltoztatásból.

 

       A KIPRÓBÁLÓ Tereknek is több formája létezik ma már.

        Vannak olyan jellegű Kipróbáló Terek, amelyek a Megtapasztalások ’maradéktalan’ visszabontását is lehetővé tehetik, és a visszabontott Tapasztalatok csupán Garanciákkal hozzáférhető Feljegyzés formájában maradhatnak meg.

         Ilyen jellegű KIPRÓBÁLÓ Tereket akkor Áraszt ki ma már a MINDENSÉG-FORRÁSA, amikor valamilyen ’valós veszélye’ van annak, hogy egy teljesen új [kezdetben ezért minden Meghatározójában még nem Megértett] megnyilvánulás valamilyen kedvezőtlen irányú hatásban is megnyilvánulhat. Az ilyen maradéktalan visszabontást is lehetővé tevő KIPRÓBÁLÓ TÉR azt a célt szolgálja, hogy a legnagyobb gondossággal előkészített megnyilvánulás során egy esetlegesen [akaratlanul, váratlanul] bekövetkező Nehézség ne nyilvánulhasson meg ’sehol-máshol-azon-a-Téren-kívül’, és ha arról EGYETÉRTÉS születik, a teljes Megtapasztalás maradéktalanul visszabontásra kerülhessen anélkül, hogy valós lenyomatot hagyhatna A-LÉTEZÉS-EGÉSZÉBEN.

        A MINDENSÉG-FORRÁSA ezt a SPECIÁLIS Kipróbáló-Teret a YOSÁGBAN megformálódott ’legelső SÚLYOS sérülés’ Tapasztalatai alapján formálta meg azért, hogy soha többé ne formálódhasson meg olyan jelegű Nehézség, amely a Megtapasztalással nem érintett teremtők / Közösségek / Birodalmak Sorsát is kedvezőtlen (Összecsendüléssel nem szabályozott) irányba terelhetné el.

          Valójában az OLTALOM-Térben Van ennek a SPECIÁLIS Kipróbáló-Térnek az alap-mintája megformáltan berögzítve, és az OLTALOM-Térből áradhat ki Védett-Térként / valamely Védetté megformált (akár Közösségi) Térben. Nagyon szigorú szabályai vannak annak, hogy ki és milyen Feltételek megléte esetén kezdhet bele olyan Kipróbálásba, amely a Védelem / Oltalom ezen ma ’legszigorúbban meghatározott Feltételeit’ igényli.

 

        A Kirpóbáló-Terek legtöbbje olyan viszonylag rövidebb (pontosan meghatározott) tartamra (pontosan meghatározott Feltételek bekövetkeztéig) Kiárasztott Tér, amelyben csakis az Összecsendülésben meghatározott Lényeg-Cél-Értelem szerinti megnyilvánulás lehetséges (semmi más).

          Valójában ez a szabály ma már minden Térre / Életre vonatkozik, csupán a Kipróbáló-Terekre további KIEGÉSZÍTŐ Szabályozás is vonatkozik:

• a Tér-Megváltoztatás alapja és Feltételei az egyéb Általános jellegű Terekhez képest sokkal szigorúbbak és szűkebbek,
• a MEGTARTÓK [és akár a MINDENSÉG-FORRÁSA] FOLYAMATOS (!) és KÖZVETLEN ELLENŐRZŐ [és akár MEGERŐSÍTŐ] Jelenléte kihagyhatatlanul megnyilvánul a Kipróbáló-Terekben.

 

         Nagyon részletesen szabályozott mára az is, hogy a Kipróbáló-Terekben megformálódó Tapasztalatok milyen módon kerüljenek Értékelésre, milyen Speciális (!) Szabályok szerint formálható meg a Tapasztalatokból MEGTARTHATÓSÁG [azaz egy Új Megnyilvánulás Alap-Harmoniája].

        A Kipróbáló Megtapasztalások Lezárását követően a Kipróbáló-Terek azonnal maradéktalanul visszabontásra kerülnek. A mai Szabályozás szerint

 

Kipróbáló-Térből

’KÖZVETLENÜL’

nem nyílhat meg Tartós jellegben megmarad(hat)ó Megtapasztalás.

A Kipróbálások Lezáródását követően ha ÚJ HARMONIA formálódik meg a Kipróbálás Továbbvihetőnek Értékelt Tapasztalataiból,

az Új Harmonia Megtapasztalását választó Közösségek / teremtők Életében ’Tartós’ Alapú Új Tér nyílik meg az (Összecsendüléssel választott) Új Megtapasztalás számára.

 

A Kipróbálási-Terek

Különleges / Különleges jellegű Tereknek tekinthetőek

(1)

nem csak akkor, ha kifejezetten valamilyen Megerősítés megformálására irányul a Kipróbálás,

(2)

hanem akkor is,

amikor kifejezetten az ÁLTALÁNOS MEGTAPASZTALÁS részévé formálódik valamilyen Új Harmonia.

 

Kipróbáló-Terek

(1)

nem csak a Különleges Utat megnyitott teremtők Kipróbálásai számára nyílhatnak meg,

(2)

hanem szigorúan meghatározott Feltételekkel olyan teremtőkben is,

akik még nem nyitották meg a Különleges Megtapasztalást.

Ők valamilyen választott Új Harmonia megformálása érdekében kaphatnak Lehetőséget egy rövidebb tartamú olyan Megtapasztalásra,

amelyben Lehetőségük lehet a meghatározott irányú Tapasztalatok maradéktalan visszabontására is

[tehát a Kipróbálás választása nem KÖTI be tartósan a teremtőt a Választása szerinti irányba,

Lehetőséget kap a további Fontolgatásra anélkül, hogy azzal tartósabban is új irányt nyitna meg az Életében].

 

         Jelenlegi megértésem szerint vannak / lehetnek olyan Közösségek, amelyekben az idő jellegű Tér-Megformálás egyes elemei Továbbvihetővé is megformálhatóvá válhatnak, ha a nagy-TEREMTŐ / MEGTARTÓ / ott élő teremtők erről Összecsendülést formálnak meg.

         A MINDENSÉG-FORRÁSA „nem kényszeríti, nem kényszerítheti” az ott élőket arra, hogy belátható időn belül térjenek át az ÚT alapú Tér-Megformálásra, és ezért közvetlenül nem is Ajánlja ezt a számukra. Ha az idő alapon élők képesek olyan módon Megújítani az Életük Harmoniáját, hogy az ezen Tér-Alappal együtt is illeszkedővé váljon A-LÉTEZÉS-ÉS-ÉLET minden teremtőre kihagyhatatlanul érvényesülő ELVEIVEL, Továbbvihetővé válhat az idő-alapú Tér-Megváltoztatási forma is.

        Ha HARMOINIA képes megnyilvánulni benne / általa, akkor MEGTARTHATÓVÁ / TOVÁBBVIHETŐVÉ válhat > jelenleg ez A-LÉTEZÉS egyik Meghatározó Alap-Elve. A HARMONIA ebben az esetben (is) azt jelenti, hogy olyan megnyilvánulás, amely A-LÉTEZÉS-EGÉSZE HARMONIÁJÁT nem rontja / nem gyengíti semmilyen formában > tehát Illeszkedő más Megnyilvánulásokhoz.

 

 

 

5.

 

Gondolatok (hazáról, magyarságról)

2020.05.09.

[Ezeket a mondatokat most „sugallat” alapján írtam „engedéllyel”.]

        Ha jól emlékszem az Arvisura úgy jelölte meg a magyarokat, hogy a[z egyistenhívő] ’jó emberek’ közössége. Értelme szerint talán ez azt jelentette, hogy a ’Jó’ Isten rendelése szerint a szeretetet, békességet élték meg, a harmoniát keresték. A Hatalom azt jelentette, hogy aki arra rátermett / érdemes volt, több feladatot vállalhatott a közös-jó érdekében, a közösség rendje megóvásában… de ettől nem volt több vagy más, mint a többiek, mindenkinek helye és feladata volt a közösségben.

        Valószínűleg elegendő időt adott a Jóisten (Istenanya, Nagyasszony) ahhoz, hogy ’felkészüljenek a feladatra’… mert bizony már gyorsan terjedt mindenhol néhány „Nehézség”. Mostanában úgy jelölik ezeket a nehézségeket, hogy

• mások irányítás alá vonása
• mások sorsáról való jogosulatlan rendelkezés
• szolgaság.

Írnom is nehéz most erről.

 

       A Szolgálat azért van, hogy segítsen megszüntetni a meglévő nehézségeket.

        Az a tipikus útja a Szolgálatnak, hogy a felkészülés után ’belehelyezkedünk a nehézségbe’, hogy abból a saját sorsunkkal (együtt a társainkkal) megformáljuk a kivezető utat / a sors-rendezés olyan lehetőségét, amely azok számára is megnyílhat, akik maguk nem képesek a kivezető út megformálására… segíteni kell nekik a kezdő lépések megtételében ’haza’.

 

          Emlékeztek a Jézus Krisztus szupersztár azon jelenetére, amikor a vacsora után Jézus „megy fel a hegyre” és kéri az útmutatást, hogy mit tehet?… és amikor megérti a Mit és a MIÉRTET, térdet hajt, felvállalja a fájdalmas utat másokért is… a szeretteiért és mindazokért, akiket nem is ismer…

 

         Kicsit I. (Szent) István és mások (elődök és kor-társai) térdhajtása / főhajtása is hasonló lehetett a hosszas mérlegelés-fontolgatás után... És a nehézség, aminek a Rend-Tételi útja megformálásában a részvételt felvállalták, bekopogtatott az ajtón, majd bejött az új hazába [20190720 (1.r., 2.r.) - elérhető ITT]. Testvér testvért, szülő gyermeket, gyermek szülőt ölt meg. Sorsok törtek meg pillanatok alatt… nemzetségek / Házak roppantak össze a terhek alatt… és máris ott volt a választott fájdalmas sors.

          Hogyan lehet békességet hozni oda, ahol… a szívek is megtörtek… ahol már alig van hit és bizalom… és már sehol sincs a régi tudás.

        Biztosan tudom (bent a szívemben), hogy a nehézségek hamarosan megszűnnek, a sorsok kiigazodnak, mindenkiben a saját érdemeire / tetteire alapulóan. Egyre többekben újra megnyílnak a régen lezárt (lepecsételt?) belső utak, és a régi tudás már a jelenhez igazodva formálja a szeretetből megnyíló és szeretetből-és-tudásból épülő új utat.

 

         Néha csak „túlélni” lehetett, máskor csak rejtőzve lehetett életben maradni… Olyan kiutat kell(ett) megformálni [a ’szellemi hazában’ és az anyagi formában élő élet számára is], amely ’elvehetetlen’ és ’nem fordítható át pusztításra’… és hogy az „értékek, kincsek” után kutakodók „ne ismerjenek rá” mint „elvehetőre / pénzzé-tehetőre”… vagy olyan veszélyeztetőre, amely miatt a hordozókat írmagostól ki kell irtani.

         Nem (könnyen felismerhető)('kiválasztott') próféta fogja hozni a megoldást… hanem a nehéz helyzetekben igazán / őszintén (nem csak látszatra, a média vagy reklám kedvéért) megmozduló és összetartó szeretet. Nagyon meg fognak erősödni hamarosan azok, akikben már felébredt vagy most ébredezik a szeretet (kis tettek útján… egymás mellett, egymást is erősítve… csendben… tettekkel amikor az tényleg szükséges)… elvehetetlenül… megállíthatatlanul… ráismerve önmagunkra és a bármikor elveszített szeretteinkre.

 

         Az előbb egy elég „nehézkesen kibomló” [sokáig (!) homályos, értelmezhetetlen] képet érzékeltem – utólag már értem, miért „nehezen vált láthatóvá”. Türelemmel és bizakodással kivártam, amíg elkezdett kitisztulni a kép.

         „Ijesztő” [bár békésnek (beletörődőnek?) látszó] formákat érzékeltem (hasonlóak voltak, mint a busó-járás során „beöltözők”), volt közöttük olyan, akinek erős nagy szarvai is voltak (mint a pusztákon élő marháknak).

        Utóbb (a feltisztulásnál?)(egy védett térben kivetkőzésnél / levetkőzésnél) kiderült, hogy ezek csupán (önvédelemből?) felvett maszkok / takarások / öltözetek voltak. Az egyik takarás alatt végül láthatóvá vált, hogy korábban megvakították a „férfit”. Eszembe jutott a „fülembe forró ólmot öntsetek”, és utóbb az is, hogy néha a nyelvét is kivágták egyeseknek… nem részletezem.

        Az előbb említett nehézségek mellett még a KITASZÍTÁS az, ami otthontalanná tehette az embert még a saját hazájában / otthonában / családjában is. Ma is létezik még a kitaszítottság (társadalmi megkülönböztetés vagy más ítélkezés stb formájában)… nem figyelünk oda eléggé egymásra… nem látjuk meg a lényeget az elcsúfult test alatt… mert a színjátékokba már belefáradtunk… talán közönyössé is válhattunk (?).

 

          A magyarok között viszonylag sokan vannak olyanok, akiknek korábban valósan elvették a szeme világát / hallását / beszéd-képességét / önfenntartási képességét. Ezek súlyos sebekként vagy fájdalmas lenyomatokként ott vannak mind az anyagi testben, mint a finomabb-anyagú testekben.

        Korábban a magyarok között nagyon sokan voltak, akiknek ha nem is volt ’teljes’ a látása / érzékelése, de tiszta és erős volt. Ezért vakítottak meg sokakat közülük.

        Az ilyen csonkítások minden esetben a Közösségből való KITASZÍTÁST is eredményeztek, és sokakban máig érzékelhető megbélyegzést hagytak [nagyon beszűkítették a kapcsolódási lehetőségeket].

        A mostani megértésem szerint a Kitaszítottság Rendezése az érintettekben folyamatban van, ez egy speciális rendezési úton fog megnyilvánulni (kérés nélkül) minden érintettben

          >>> mert a Kitaszítás (1) a személyes sorsban és (2) a közösség életében is „tér-vesztésként” nyilvánult meg, annak kiigazítására pedig csak a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK van Hatalma.

          A testeken belüli „jogosulatlan” „tér-vesztések” (mint erőszak hatására például a látástól megfosztás) kiigazítása is elkezdődik. Ez fontos alapja annak, hogy az Érzékeléseinkben is újra teljessé válhassunk, és így a kapcsolódásainkat és sérüléseinket is könnyebben rendezhessük.

 

        Az írás 1. pontjából (elérhető ITT):

       "...Eddig a tér-vesztések / tér-megsérülések miatt ’meglazult’ a megszakíthatatlan alap-kapcsolódás Az-Élet és A-Tér között, és emiatt a Térnek (ahogyan az Életnek is) a teremtők leginkább csak egy egyre szűkülő szeletét / részét válhattak képessé megérteni / megismerni.

 

Ahogyan az Élet-Alapok (Tér-jellegű és egyéb jellegű Rendező] Kiigazításai megnyilvánulnak,

az egyedi teremtőkben is jelentősen megváltozik mind a Tér, mind pedig az Élet ÉRZÉKELÉSE és így Értelmezése..."

 

         Eszembe jutott ez a vers. Csak a költőről készült festmény után tudatosodott bennem, hogy a költőnek is megsérült a szeme (valószínűleg fekete himlőből eredően, amely vírus akkoriban pusztított).

 

HIMNUSZ
 

A magyar nép zivataros századaiból.
 

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben:
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában.
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek:
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szemébõl

Szánd meg, Isten, a magyart,
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A múltat s jövendőt!

 

Cseke, 1823. január 22.

 

Éppen a lejegyzés napján tettem fel "mai napi" idézetként:

Ady Endre: Az Értől az Oceánig

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

 

Az írás folytatódik az 5. részben, elérhető ITT