20200630 - TÉR-Használat, IRÁNYBAN-TARTÁS (1. rész)

2020.06.28-29-30.

 

 A ’Tér-Használatról’

 

 

            ’Előkészületként’ érdemes újra végig-olvasni ezt az ide-idézett korábbi írás-részletet a ’kezdő-képhez’ tartozó eddigi Megértésekre is figyelemmel [20200509- A-TÉR (elérhető ITT)]:

       „…Fontos tudni arról, hogy

A-TÉR

közvetlenül [nem csupán a KIÁRADT-VALÓSÁGBAN / KIÁRADT-VALÓSÁGKÉNT megnyilvánuló ÉLET, hanem]

A-LÉTEZÉS MEGTARTÓ-ALAPJA,

és emiatt

(1)

egyfelől ÖRÖK jellegű [folyamatosan Árad / Kiárad / Van],

(2)

másfelől pedig ugyanúgy részleteiben ismerhető fel / ismerhető meg / tárul fel a TUDAT / Tudatosság számára, mint bármely más MEGNYILVÁNULÁS.

 

Az eddigi tapasztalat

A-LÉTEZÉS-EGÉSZÉBEN [a MINDENSÉG-FORRÁSA ÖNNÖN-SORSÁBAN]

és a KIÁRADT-VALÓSÁGBAN [AZ-ÉLETBEN] az, hogy

a Tér-Formák / Tér-Jellegek / ’Tér-Mozgások’,

a Tér Változásai (’viselkedése’, jellemzői, Meghatározói) is

a TUDATOSSÁG Változásaihoz igazodnak.

 

Vannak egyszerűbb felépítésű [’alapozó jellegű’ / ’életet-megalapozó’] Terek,

vannak ’Kibomlóak, Kiteljesítőek’,

és vannak ’tartósabban megmaradóak’,

valamint ’visszahúzódóak’.

 

Vannak olyan Tér-Formák, amelyek egymással összekapcsolódhatnak és bizonyos mértékben ’vegyülhetnek’

[ez nem a jogosulatlan vegyülést jelenti, hanem valamilyen Összecsendülésen alapuló részlegesen-tartósabban-egymáshoz-kapcsolódást],

és vannak ’Távolság-Tartó’ / ’Távolság-növelő’ / ’Távolságot kiterjesztő’ Terek,

és egymással nem-vegyülő [a hozzá rendelt ÖN-AZONOSSÁGOT biztosan megtartó] Terek.

 

Vannak ma már a MINDENSÉG-FORRÁSÁBA jelentősen lassabban visszaáramló Terek,

és vannak ’nagyon rövid életű’ Terek.

Ezt az határozza meg, hogy (1) milyen Élet-forma és (2) milyen Megtapasztalás számára kerül Kiárasztásra a Tér.

 

         A-TÉR általánosan ismert jellemzője az, hogy folyamatosan változik, soha és sehol nem nyilvánul(hat?) meg kétszer / többször pontosan ugyanabban a formában. Valószínűleg közvetlenül ez az alapja (forrása?) A-LÉTEZÉS és ÉLET egyszeri-és-megismételhetetlen megnyilvánulásának [ELV jelleggé / Meghatározóvá megformált Tapasztalatnak].

 

A-LÉTEZÉS [azaz a MINDENSÉG-FORRÁSA] Tapasztalata szerint

A-TÉR is ’gazdagodik’ folyamatosan Új Jellegekkel

[az Új Jellegek mindig ’Felismerhetővé’ válnak A-TÉRBEN a Tudat / Tudatosság számára],

A-TÉR ’megmutatja’, ’MEGFORMÁLJA’, ’Formává Változtat’ minden megnyíló / megnyilvánuló Új Jelleget / Változást.

 

Feltételezhetően

KÖZVETLEN az EGYMÁSRA-HATÁS

a TUDAT / TUDATOSSÁG és a TÉR / a TÉR MEGVÁLTOZÁSAI között.

 

Feltételezhetően

A-TÉR LÉTEZÉST(!)-MEGTARTÓ ma létező formája

A-LÉTEZÉS megelőző Nagyobb Szakaszában (Szakaszaiban?) formálódott (alapozódott?) meg,

és

közvetlen lehet a kapcsolata a SZABADSÁG és a SZÁNDÉK [mint a MEGTARTHATÓSÁG / a MEGTARTHATÓSÁG ALAPJAI] megformálásával

[20200409(1.r.)(1.pont) – elérhető ITT].

 

Feltehetően fokozatosan Felismerhetővé és Megérthetővé válik majd a TUDAT / A-LÉTEZÉS számára

A-TÉR pontos ’eredete’, Lényege-Célja-és-Értelme.

 

Az eddig Felismert-Megértett Lényege-Célja-Értelme A-TÉRNEK:

(1)

 egyfelől ALAPJA A-LÉTEZÉSNEK és a TUDAT megnyilvánulásának

[A-TÉRBE ’rögzül be’ [Megtartható(an)] ’A-Tudat’ / ’A-Van’],

(2)

másfelől pedig utat nyit a SZÁNDÉK Kiáradásának / utat formál a (Tapasztalatokra alapulóan Megfontolt és) Megformált Szándék Kiáradásához,

hogy az valamilyen MEGTAPASZTALHATÓVÁ váljon

[(pontosabb kifejezés híján)’Eszköze’ (’ereje’?)(Feltétele?) a Megnyilvánulásnak].

 

Egyik Értelmezésében

A-TÉR

maga AZ-ÖRÖK-MEGNYILVÁNULÁS,

amely a TUDAT / TUDATOSSÁG megformálódását követően ’Részekké’ ’válhat’,

hogy a Tudat / Tudatosság Megformálhassa BENNE-VELE-ÁLTALA

’A-MEGTARTHATÓT’,

’A-NYOM-NÉLKÜL-NEM-ELMÚLÓT’,

A-TAPASZTALATOT (Tudás értelemben).

 

          A MINDENSÉG-FORRÁSA BELSŐ TEREIBEN A-TÉR a mi fogalmaink szerint ÖRÖK Jellegű [folyamatosan Változik / Árad ott is, de sokkal lassabban (?), mint a KIÁRADT-VALÓSÁGBAN].

 

A KIÁRADT-VALÓSÁGBAN

ma már sok Közösségben gyorsabb vagy épp lassúbb

(1) a TÉR megváltozása

(2) valamint a TÉR visszaáramlása a MINDENSÉG-FORRÁSÁBA,

mint eredendően vagy ezt megelőzően.

 

Ez attól függ, hogy

a Közösség MEGTARTÓJA és az adott Közösségben élők mennyire részletesen szándékoznak megtapasztalni / megismerni azt a Teret [a Térben formálódó Tapasztalatot], amelyben éppen élnek.

 

(1)

Amíg egy adott Közösségben élők folyamatosan keresik a lehetőségét a Térben megnyilvánuló ÉLET részleteinek / összefüggéseinek / lehetőségeinek a megismerésére / megértésére,

amíg ’dolgoznak / teremtenek a Térrel’ / Tudatosan formálják, Tudatosan Óvják,

addig A-TÉR Tartósabb, és az ott élők Szándéka szerint lassabban vagy gyorsabban Változhat.

(2)

Ahol a Teret „nem becsülik”,

ahol az ott élők szándéka nem irányul az Életet Megtartó Tér / Az-Élet Lehetőségeinek a Megismerésére,

ott a Tér gyorsabban halad vissza a MINDENSÉG-FORRÁSA SAJÁT-VALÓJÁBA,

és leginkább a Tér „kiüresedése, hanyatlása” Érzékelhető / Értelmezhető.

 

Vonatkozik ez nem csupán a KÖZÖSSÉGEKHEZ Rendelt TÉRRE,

hanem az egyedi teremtők Saját Sorsához ’hozzá-rendelt’ Élet-Terére (Testére) is.

 

Tapasztalat mára az, hogy

az egy adott Térben / Közösségben élők Szándékai

egyre jelentősebben hat(hat)nak közvetlenül magára a Térre is.

 

Vannak az Életet Megtartó Tér Megváltozásának immár olyan Szabályai,

amelyeket a Térben Élők formálhatnak meg a saját Életük számára.

Meghatározhatják,

hogy A-TÉR [és így az Életük] milyen Változási-Íven haladjon,

az ÍV egyes szakaszai nagyjából milyen mérték szerint kövessék egymást,

és így ’meddig’ [milyen tartamban] tapasztalhatnak a Kibomlás / Formálódás – Kibontakozás – Megtartottság – Összegzés / Visszahúzódás / Lezárás szakaszaiban.

 

Lehetnek ma már olyan Választásai a Közösségeknek,

hogy a Kibomlás és Felépülés viszonylag hosszabb tartamú Szakaszai után

az Összegzés / Visszahúzódás és Lezárás szakaszai inkább legyenek rövidebbek,

és csak olyan tartamban formálódjanak meg, amely a Megújulás Előkészítéséhez (egy kis ráhagyással) feltétlenül szükséges.

 

        (…) Eddig a tér-vesztések / tér-megsérülések miatt ’meglazult’ a megszakíthatatlan alap-kapcsolódás Az-Élet és A-Tér között, és emiatt a Térnek (ahogyan az Életnek is) a teremtők leginkább csak egy egyre szűkülő szeletét / részét válhattak képessé megérteni / megismerni.

 

Ahogyan az Élet-Alapok (Tér-jellegű és egyéb jellegű Rendező] Kiigazításai megnyilvánulnak,

az egyedi teremtőkben is jelentősen megváltozik mind a Tér, mind pedig az Élet ÉRZÉKELÉSE és így Értelmezése is.

 

Sokkal több Tudás lesz majd [szinte adottan, készen-kapottan] a Befogadási-Alapokból megnyílóan az egyedi teremtőkben is

(1)

a Térről,

és arról, hogy

(2)

mennyiben / milyen módon [’milyen hatalommal’] alakíthatják / formálhatják a teremtők az Életükhöz tartozó Teret,

(3)

milyen módon vehetnek részt a ’Közösséghez tartozó Tér’ formálásában / megváltoztatásában,

(4)

és melyek azok a megnyilvánulások, amelyektől tudatosan távol kell tartaniuk magukat annak érdekében,

hogy sem más teremtők Életét / Élet-Terét ne sértsék meg,

sem pedig a Közösséghez tartozó [leginkább ’közös használatú’ és/vagy a MEGTARTÓ saját Rendelkezésébe tartózó] Teret ne érintsék meg.

 

Ez a Tudás hamarosan újra közvetlenül elérhetővé válik mindannyiunkban.

Az Új TÉR-ALAPÚ Térben már a FÖLD Közösségének teremtői is az Általánosan-Meghatározott-Távolságtartással élnek majd.

 

(…) A-TÉR [a KIÁRADT-VALÓSÁG TERE értelemben]

a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK az a legelső KIÁRADÁSA,

amely nem közvetlenül és nem a maga teljességében a már addig megformálódott-SAJÁT-VALÓJÁRA irányult.

 

            Ebben az Értelmezésében

A-TÉR

a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK olyan SZÁNDÉKÁBÓL formálódott meg [majd Áradt ki, ’Rögzült’],

amellyel ’KITÁGÍTOTTA’ az addig-már-megformálódott-SAJÁT-VALÓJÁT.

 

            A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ’Saját Értelmezése’ szerint

A-TÉR immár

olyan SAJÁT (!) KIÁRADÁSA,

amelyBEN / amely ÁLTAL Utat / Kiteljesedést nyit meg valamilyen Új-Kezdet számára.

 

(…) Bármely Új-Kezdet [bármely Szándékból EGYEZTETÉS útján Összecsendüléssé megformált Való]

csak úgy tud Megtapasztalássá / Valóvá megformálódni,

ha ’ahhoz-a-kiteljesedéshez’ MAGA a MINDENSÉG-FORRÁSA KIÁRASZT (megformál-és-rögzít) ’Teret’.

 

Ebben a[z Összecsendülés alapján elinduló Új-Kezdethez a MINDENSÉG-FORRÁSA által az érintett teremtő(k) ALAP-ÁRAMLÁSÁBAN (egyedileg, minden érintett teremtőre külön-külön is!)] Kiáraszott Térben

’gyökerezik be’

a Valóvá megformálódását elkezdő Szándék [Összecsendülés],

ebben és ehhez kapcsolódva formálódnak meg [’sűrűsödnek össze’] azok az áramlások / szorosságok / összekapcsolódások / Feltételek, amelyek-’BŐL’ Valóvá formálódik meg az Új Tapasztalat.

 

            A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ’legelső’ olyan SZÁNDÉKÁBÓL / SZÁNDÉKÁRA ALAPULÓAN Áradt ki a ’legelső’ [’kitágított’] TÉR, amelyben már kifejezetten arra irányult, hogy egy ’TELJESEN-ÚJ’ (!) olyan Megnyilvánulást / Tapasztalatot formál meg ÖNNÖN-LÉNYÉBEN, amelyből megnyílhat annak az Útja, hogy ’Társai’ formálódjanak meg.

 

         Amikor a ’Társas’-Teremtés megformálásának SZÁNDÉKA ’kellően komollyá’ formálódott meg a MINDENSÉG-FORRÁSA SAJÁT-VALÓJÁBAN, a ’legelső’ ’megmozdulásából’ KIÁRADT a TÉR.

         A TÉRBEN (ezt követően) ’irányokat’ és ’távolságokat’, ’arányokat’ (viszonyítást, részeket) (ennek részeként a ’Közeliséget’) ismert fel és tapasztalt meg a MINDENSÉG-FORRÁSA, és elkezdte ’Felismerni’ [Megtapasztalni] magát a [KIÁRADT] TERET. Felismerte a tér-formákat, a távolság és irány jellegeket / a ’középponttól való távolságokat és irányokat / összekapcsolódási-lehetőségeket, az ARÁNYOKAT / arányosságot, a szakaszosságot és végtelenséget, ismétlődést, átalakulást, megváltozást, megváltoztatást >>> és erre az ÚJ TUDÁSRA alapulóan elkezdte ’megformálni / megmunkálni’ magát a Kiárasztott TERET [elkezdte megtapasztalni a már KIÁRASZTOTT TÉR megformálását / formálhatóságát].

         A ’Tér-Formák’ és ’Arányosságok’ / Összefüggések és ’Szabályosságok’ Felismerése és Megtapasztalása nagyon sok Új Tudást épített fel a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN [a matematika és geometria is (mint az ÉLET minden része / lényege) ezeken alapul], és e Megtapasztalása során Felismerte és Megértette, hogy az egyes ’síkbeli’ és ’tér’ formáknak egyedi és egymástól jól megkülönböztethető ’harmoniája’ (egyfajta ’állandósága’ is) van. A tér-formák egymás mellé és egymás közelébe helyezése (egymással akár ’összevegyítése’ / egymással TÁRSÍTÁSA)(vagy éppen az eltávolításuk egymástól) olyan Új Tapasztalatokat formált meg a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN, amely végül alapjává vált magának az ÉLET KIÁRASZÁSÁNAK.

 

            A Tér-Formák [a bennük lévő ’állandóság’-mint-Harmonia] egymással társítása során Felismerte és Megértette azt a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy A-TÉR maga egy folyamatosan VÁLTOZÓ / VÁLTOZTATHATÓ, de ’ALAPJAIBAN’ mégis Állandó-jellegű KIÁRADÁSA, és ezért ’alkalmas’ (harmonikus) alapja (eszköze?) a MEGTARTHATÓSÁGNAK.

            Felismerte a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy az addigi Megtapasztalása KITÁGÍTÁSA érdekében KIÁRADT TÉR habár alapjaiban ’jól mutatja’ (Felismerhetővé és Megérthetővé tette ÖNMAGA számára) A-LÉTEZÉSE egy eddig kevéssé megértett ’ALAPJÁT’ [Állandó jellegű (?) és folyamatosan változó és áradó Meghatározóját], a BELŐLE ÚJONNAN KIÁRADT TÉR mégis ’más is’, mint amit az addig megformált-Valóján ’belül’ Megismert / Megtapasztalt.

            A ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉR Megfigyelése során ismerte fel azt a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy BENNE-MAGÁBAN ’honnan ered’ és mely már meglévő megnyilvánulásán (Ön-Részén) ’alapul’ / ÖNNÖN-LÉNYÉNEK mely részéből ’ered’ / formálódik meg és árad ki A-TÉR. Ennek a vizsgálata közben ismerte fel és értette meg A-TÉR azon alapját és megnyilvánulását, amely az Ő-MAGA-LÉTEZÉSÉNEK az egyik nagyon fontos Meghatározó ALAPJA. A ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉR vizsgálata során vált Tudatossá abban a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy A-TÉR ŐBELŐLE-MAGÁBÓL ÁRAD KI (1) nem csupán a ’Kitáguló’ KIÁRADÁSA során, (2) hanem a SAJÁT-LÉTEZÉSE / MEGNYILVÁNULÁSA számára is.

 

            Megtapasztalta a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy a BELŐLE ’KITÁGULÓAN’ KIÁRADÓ TÉR egy bizonyos tartam után VISSZAÁRAMLIK Hozzá [Visszaoldódik a SAJÁT-VALÓJÁBA].

            Megtapasztalta a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy a Belőle ’Kitágulóan’ KIÁRADÓ TÉR ’könnyen formálható’ (rugalmasabb?)(gyorsabban változó): a SAJÁT SZÁNDÉKÁVAL sokkal könnyebben formálható / átalakítható, mint a SAJÁT-VALÓJÁN ’belüli’ (addigi) TÉR.

            A ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉR és Tér-Formák [megértést segítő képpel például a szabályos testek és Arányok], valamint ezek egymásra-hatása [egymás közelébe kerülve ezek VÁLTOZÁSAI] ’csodálattal (áhitattal / rácsodálkozással) töltötték el’ a MINDENSÉG-FORRÁSÁT [’nagyon szépnek ítélte ezeket a Változásokat] [’Örömét lelte ebben az Új Megtapasztalásban]. Valószínűleg ez a Megtapasztalás erősítette tovább [pontosította] [’görgette tovább’] a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN a Társas-Teremtés megformálásának SZÁNDÉKÁT [közelítően úgy Értelmezhető ez, hogy ’szerette volna, ha ’más’ is megtapasztalja ezt az Új Szépséget, ezt az Új Változást’ (ha ’Együtt’ 'csodálhatná’ ezt a szépséget a társaival)...

            Ekkor még mindig csupán a [Változékony, viszonylag rövid-életű] TÉR volt az, ami a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL ’kitágulóan’ KIÁRADT, ekkor még nem pontosodott a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK SZÁNDÉKÁBAN az, hogy hogyan [mely ÖN-RÉSZÉBŐL] lehetnének Társai A-LÉTEZÉSBEN.

            Jelenlegi megértésem szerint amikor a MINDENSÉG-FORRÁSA elkezdte tudatosan keresni és Megérteni azt, hogy A-LÉTEZÉSE Előző Szakaszában hogyan alapozódott meg [akkor még csak a TUDAT számára] A-TÁRS / AZ-ELKÜLÖNÜLÉS (különbség / különbözőség?)('ön'-állóság?), akkor formálódott HATÁROZOTT SZÁNDÉKKÁ a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN az, hogy a SAJÁT-VALÓJÁBÓL ’Lehetséges’ ’én’-részek [ebben az értelemben már ’ön’-részek] ’leválasztása’ [belső elkülönítése], és ha képessé válik ezt az egyfajta ’Önállóságra Szánt’ ’én’-darabot ’berögzíteni’ a ’kitágulóan’ KIÁRADT Térbe, akkor A-LÉTEZÉSNEK egy ’új formája’ formálódik meg.

         Amikor a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK [nagyon hosszú tartamon át való próbálkozását követően] sikerült a ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉRBE [először még csak egy nagyon rövid tartamra / csupán néhány pillanatnyi tartamra] ’berögzíteni’ egy ’elkülönítésre (= önállóságra) Szánt’ ’én’ (=Létezés) darabját, Megértette a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy ezen az úton képessé válhat a SAJÁT-VALÓJÁTÓL ’részlegesen’ [csupán részlegesen!] ’elkülönülő’ Társat [Életet][’gyermeket’?] megformálni. Ekkor kezdte a MINDENSÉG-FORRÁSA ÉLETNEK nevezni / tekinteni a ’Kiátagóan’ KIÁRASZTOTT TÉRBE berögzítésre kerülő ’én’-részeit.

            Mint említettem: a MINDENSÉG-FORRÁSA már A-TÉR legelső ’Kitágulóan’ KIÁRASZTÁSA során Tudatossá vált abban, hogy az így ’KITÁGULÓAN’ KIÁRASZTÁSRA kerülő SAJÁT-VALÓJA viszonylag hamar VISSZAÁRAMLIK HOZZÁ és Visszaoldódik a Saját-VALÓJÁBA.

            Azt  Tapasztalta a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy amikor a ’Kitágulóan’ KIÁRASZTOTT TÉRBEN valamilyen ’szép harmoniát’ épített fel [amelyben ’Örömét / Áhitatát’ lelte / ERŐTELJESEBBEN-RÁIRÁNYULT-A-FIGYELME (nincsen erre szavunk)], az a TÉR és Tér-forma TOVÁBB megmaradt, vagy talán pontosabb úgy, hogy ’valamivel lassabban tért Hozzá vissza’ [’tovább gyönyörködhetett benne’ (?)].

            Ma már valószínű az, hogy magának a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK a ’szép’ vagy a ’harmonia’ FELISMERÉSE és teljesebb MEGISMERÉSÉRE irányuló Szándéka az, amely A-HARMONIÁT [mint egyfajta ’TARTÓSSÁGOT’, ’LASSÚBB VISSZAÁRAMLÁST’] ’berögzíti’ valamilyen ’belső úton’ a ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉRBE [és/vagy talán pontosabb az, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA BELSŐ-VALÓJÁBAN (!) RÖGZÜL BE egy Szándék, és emiatt lassúbb annak a Kiáradtságnak a Visszaáramlása]. A HARMONIA a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK egy olyan BELSŐ (SAJÁT) MÉRTÉKE, amelyben Felismeri a SAJÁT-VALÓJÁBAN a ’szépet” / az ’áhitatot’ >>> azt, hogy azt a ’Formát’ / a Formában-is-megnyilvánuló-EGYEDIT-és-ÚJDONSÁGOT ’minden részletében’ Szándékában van Megismerni / Megérteni / megtapasztalni, hogy az így megformálódó ÚJ TUDÁS MEGMARADHASSON a SAJÁT-VALÓJÁBAN.

            Mára teljesen Tudatos abban a MINDENSÉG-FORRÁSA, hogy a SAJÁT-VALÓJÁBAN hogyan ÉRZÉKELI, illetve hogyan formálja meg Tudatosan A-HARMONIÁT.

            A-HARMONIA egy olyan BELSŐ-MÉRTÉKE ma már a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK, amelyben (a mi fogalmainkkal) A-MEGTARTHATÓT / MARADANDÓT ismeri fel (pontosan beazonosítja).

 

Felismerte és Megértette a MINDENSÉG-FORRÁSA,

hogy A-HARMONIA

(1) mind a SAJÁT-LÉTEZÉSÉBEN,

 (2) mind pedig a ’Kitágulóan’ KIÁRADT TÉRBEN

’Maradandóvá’ / Megtarthatóvá válik.

 

Olyan ’kiegyensúlyozottság’ VAN a Harmoniában,

amelyben A-LÉTEZÉS-EGÉSZE számára közvetlenül

[akár csak egy adott Közösségben, vagy akár csak egy teremtő sorsában]

OLYAN ’Maradandót’ tud megformálni,

amely ALAPJA lehet A-LÉTEZÉS-EGÉSZE bármely (Létező és) ÉLŐ teremtője számára egy Új Harmonikus Kezdet elindításának.

 

A HARMONIA megformálásának ma már nagyon fontos eleme

a pontos ’Irány / Arány / Távolság-Meghatározás’,

a Távol-és-Közel, és ezekhez a pontosan megfelelő / illeszkedő Tér-formák meghatározása.

Ezek meghatározása pontosan meghatározza a KIÁRADÓ-TÉR Tartósságát és Rugalmasságát,

és így azt is, hogy mennyire részletesen (részleteiben mennyire) ismerhetik meg / tapasztalhatják azt meg a KIÁRADT-VALÓSÁG teremtői [mire terjedhet ki az ott élők Tudatossága / Megértése].

 

            Mint említettem, a MINDENSÉG-FORRÁSA mostanában ÁRASZTOTTA ki a HARMONIA Megformálásának azt a Tudatosítási Útját, amely már az egyedi teremtők számára is Megérthető. Ma még csak a Különleges Utat megnyitó teremtők számára nyílhat meg az az ön-épülés, amelyben a teremtők közvetlenül (!) a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK útmutatásával megformálnak egy új belső tudatosítási utat és személyhez is igazodó belső mértéket. Megtanulják ezek a teremtők azokat az egyszerű ELVEKET, amelyek ALAPJAI a Harmonia megformálásának [ezek valójában a MINDENSÉG-FORRÁSA eddigi megformált TAPASZTALATAI a Harmoniáról], majd pedig megtanulják azt a belső-utat használni, amely egy aprólékosan felépített belső mértékre alapulóan képessé teszi őket annak a saját sorsukhoz tartozó Harmoniának az Érzékelésére / Megértésére / Megnyilvánítására, amely KÖZVETLENÜL (!) Jelzi A-LÉTEZÉS-EGÉSZE HARMONIÁJÁBA való pontos illeszkedést.

 

Az írás folytatódik a 2. részben, elérhető ITT