4.
A ’Tér-Használat’
(1)
Elvei
és (2)
az adott Birodalmon / Közösségen belül megformált Szabályai
IMMÁR / Az-Elköetkezőben
nagyon pontosan [Garanciákkal is megerősítetten] BERÖGZÜLNEK a teremtők
(1) (Ön)Lényegébe
és (2) a Befogadó Alap-Tartalmak közé.
Ez nem új szabály,
eddig is ezek voltak a Tér-Használat Általános Szabályai,
csak most a nagy-TEREMTŐK EGYETÉRTÉSSEL arról Rendelkeztek,
hogy ELVEKBEN is kerüljön szabályozásra néhány olyan szabály,
amelytől eltérés közvetlenül vagy súlyosan veszélyeztetően élet-ellenes.
A Tér-Használatnak vannak olyan újabb Elvei és Szabályai, amelyek csak az ÚJ TÉR-ALAPÚ TÉRBEN nyilvánulnak meg [ezek értelmezhetetlenek a RÉGI TÉR-ALAPÚ Térben élők számára]. Ezek is nagyon egyszerű [nagyon könnyen Felismerhető és Megérthető] szabályok, és a MEGTARTÓI-Teremtők minden Közösségben már formálják azokat az egyszerű, hétköznapi megtapasztalásokat, amelyekben ezek minden teremtőben Megértetté válnak és Berögzülnek az Életükbe.
Mind a RÉGI, mind az ÚJ TÉR-ALAPÚ TÉRBEN
a teremtőknek [egyedi teremtőknek]
’teljesen szabad’ [majdnem teljesen szabad – ez a Tudatosság állapotától függ] rendelkezése
csak és kizárólag a ’saját testére mint térre (és ehhez tartozó belső áramlásokra)’ terjed ki.
A ma már az ÖN-AZONOSSÁGÁVAL ’megjelölt’ ’testi való’
nagyon kevés kivételtől eltekintve olyan a teremtő Életéhez-Hozzárendelt-Tér
(immár ’elvehetetlenül’, más által megváltoztathatatlanul),
amelyben az Összecsendüléssel meghatározott Teremtési Irányaiban szinte maradéktalan szabadsággal rendelkezik a Tér-formálás / Élet-formálás terén.
A Közösség ÉLETÉHEZ rendelt egyéb más tér [ebben a ’Közös-Használatú Tér’ is]
azonban IMMÁR / Az-Elkövetkezőben
’Védelem alatt álló Tér’ is lesz mindaddig,
amíg a teremtőkben maradéktalanul berögzülnek [és így betartottá válnak] a ’Közös-Használatú Tér’ használatára vonatkozó szabályok.
A Fő Szabály az,
hogy a teremtő a Saját Sorsában Összecsendüléssel [minden érintett maradéktalan Egyetértésével] meghatározott Teremtési Irányokban
nagy szabadsággal és Teljes Felelősséggel használhatja a Közösség ÉLET-Terét
[a Közösség ÉLET-Terének azt a részét, amely az egyedi teremtők által megérinthető].
Olyan módon nyilvánulhatnak meg a ’Közös-Használatú Tér’ használata során a teremtők,
hogy a Megnyilvánulásuk / Kiáradásuk nem hathat gyengítően másokra / másra
[magára a Közösség Terére és Áramlásaira sem]
[magára a MEGTARTÓI-Teremtőre sem],
és ami majdnem ugyanez:
ezzel nem ronthatják sem a saját Sorsukat,
sem pedig Az-ÉLET és A-TÉR bármely más kiterjedését.
Hogy a teremtők majd pontosan megértsék azt,
hogyan használhatják
(1)
mind a ’SAJÁT’ Szabad-Rendelkezésükbe tartozó Tereket
(a saját testüket és megformált áramlásaikat),
(2)
valamint az ÉLETHEZ-Rendelt-TÉR [Közösségi-Tér] általuk is megérinthető részét,
ennek a Tudatosításnak [a szükséges Tudatosság / Tapasztalat felépítésének] az útját / formáit
már sürgősséggel formálják a MEGTARTÓI-Teremtők minden Közösségben.
Kezdetben valószínűleg az Új IRÁNYBAN-TARTÁSI Megerősítés sok formáját felhasználják majd a MEGTARTÓI-Teremtők a szükséges alap-tudás felépítése érdekében,
mivel ma már nem csupán „nem kötelesek eltűrni” a Közösségükhöz rendelt bármely TÉR megsértését vagy veszélyeztetését,
hanem meghatározott [Gondoskodási] Felelősségük
a Közösségük ÉLETÉHEZ (!) rendelt Tér meghatározott Harmoniájának / Rendszerének / Ép állapotának a Megtartása / megóvása.
A FÖLD Közösségében
a TISZTELET
az a Megnyilvánulás,
amely a FÖLD Közösségében megformálható minden megnyilvánulás ’ALAPJÁT’ adja.
A TISZTELETBE belefoglalt Meghatározók olyan SZABÁLYOKnak is tekinthetőek,
amelyeknek minden teremtő minden megnyilvánulásában kihagyhatatlanul és maradéktalanul érvényesülnie kell.
A ’ne árts, ne bánts’ ’tiltás’ vonatkozik mind a tudatos, mind az akaratlan megnyilvánulásokra. ’Következménnyel’ jár az, ha valaki másokat-gyengítő módon nyilvánul meg:
egyik formájában sem maradhat Következmény [’jóvátétel’ / Rendezés / Kiigazítás] nélkül
a másokat / mást (vagy akár a teremtő saját Harmoniáját) ténylegesen gyengítő megnyilvánulás.
A Veszélyeztető megnyilvánulásokról minden Közösségben a MEGTARTÓI-Teremtő rendelkezik: melyeket Ítéli már olyan ’súlyúnak’, hogy azokat ugyancsak Következményekkel Megerősíteni rendeli.
Az előző írás (5.r.) 4. pontjában említettem [elérhető ITT], hogy a FÖLDANYA a MAGJAINAK a MEGÁLLÍTÁS azon formáját ’Ajánlja’ megnyitni, amely (1) már a saját testet-életet is gyengítő, (2) illetve a ’csupán’ veszélyeztető megnyilvánulások esetében is Jelez / Megállít.
Ezen MEGÁLLÍTÁSI forma azért ’illeszkedőbb’ jelenleg a MAGOK Életéhez, mert egyfelől mindannyian már megnyitották a Harmonia Megformálása Tudatosítási Utat, és így bennük már formálódik az az új belső-áramlás és új Érzékelés / Tudatosítási-Út, amelyre alapulva nagyon tisztán és pontosan képessé válnak Érzékelni és Értelmezni / Megérteni a Saját Sorsuk Harmoniáját. Másfelől ’Különleges Közelségük’ a FÖLDANYÁHOZ ’Tartós’ jelleggel került megformálásra, ami azt jelenti, hogy jellemzően egy Nagyobb Teremtő-Szakasz teljes tartamában a FÖLDANYÁHOZ ’speciális’ áramlásokkal kapcsolódnak, és más teremtőkre ma még nem jellemző Szorosságban nyilvánulnak meg [így a FÖLDANYA ’még közvetlenebb’ módon tudja vezetni őket a veszélyeztető helyzetek Felismerésében / Megértésében].
A TISZTELET Meghatározója az, hogy egymást szükségtelenül nem közelítik meg és nem érintik meg a teremtők:
- bármely Közelebb-Húzódás ’Engedélyen és a Meghatározók betartásán’ alapulhat,
- bármely Közeli Összekapcsolódás csak tudatosan megformált Összecsendülésen [vagy a Közvetlen MEGTARTÓ Rendelkezésén alapuló Különleges-Okon] alapulhat.
- Akik egymáshoz Összecsendüléssel Közeli Összekapcsolódást megformáltak, azok is fokozott figyelemmel irányulnak / figyelnek arra, hogy a társuk ’Fokozottabban Érzékeny’ ön-részeit [vagy bármely más ’érzékenységét’] szükségtelenül ne érintsék meg. Az ilyen ’érzékenység’ megérintése jellemzően (1) csak nagyon fontos okból lehetséges és/vagy (2) különleges okból lehetséges.
A TISZTELETHEZ tartozik az is, hogy a teremtők ’ismerik’ [tudják] és Elfogadják a ’másságot / egyediséget / különbözőséget’, és tudják azt, hogy A-LÉTEZÉS-ÉS-ÉLET-EGÉSZÉBEN minden teremtői forma / minden megnyilvánulás törvényes okkal létezik, egyik sem fontosabb a másiknál, mindegyik rész fontos része A-NAGY-EGÉSZNEK.
Ma már a TISZTELETBEN van berögzítve a ’gyengítő Kiáradások / megnyilvánulások kijavítási kötelezettsége is’ [ez következik a gyengítő jellegű megnyilvánulások ’Következmények alá helyezéséből’].
Ehhez kapcsolódóan a FÖLD Közösségében az az IRÁNY-ADÓ Rendelkezés, hogy a teremtőnek a gyengítő Kiáradás / Megnyilvánulás Felismerését követően azonnal megnyílik a Kijavítási Felelőssége.
Van néhány olyan pontosan meghatározott helyzet, amikor a Kijavítási Felelősség a Nehézség megformálódásának a pillanatában nyílik meg.
A FÖLDANYA a Gondoskodása részeként ma már a Kijavítási [’jóvátételi’] Felelősség pillanatában megkezdi a teremtő Felkészítését a Kijavítás mielőbbi megnyilvánítására. Ennek érdekében (ha szükséges) a FÖLDANYA KIHAGYHATATLAN Rendező-Utat nyit meg a teremtő Életében olyan formában, hogy az a már megkezdett / folyamatban lévő, mások sorsát közvetlenül is érintő teremtéseit szükségtelenül ne akadályozza, a teremtő azonban nem nyithat meg addig Új Irányt az Életében, amíg a ’jóvátételi’ Felelősségét (kötelezettségét) nem teljesítette. A Tapasztalat ugyanis az, hogy amennyiben a teremtő a ’jóvátétele’ teljesítése nélkül kezd bele egy újabb (mások sorsát is érintő) teremtésbe, az eddig kedvezőtlenül befolyásolta (gyakran nehezítette) ezen másik teremtők sorsát is. Tapasztalat az is, hogy „minél távolabb került egy teremtő” a saját (másokat gyengítő) megnyilvánulása pillanatától, a Felelősséget egyre nehezebben vált képessé Felismerni és Megérteni, és így egyre inkább „kényszerítőnek” érzékelte / értelmezte a Felelősségét, és emiatt gyakran „igyekezett kibújni a Felelősség alól, esetleg másokra áthárítani a saját Felelősségét”.
Ma már ezek az eddigi nehézségek a Felelősség rendezése körül azért jelentkezhetnek egyre kisebb veszélyként, mert ma már a teremtő minden megformált testébe a ’jóvátételi’ vagy egyéb más ’helytállási’ Felelősségei is BERÖGZÍTÉSRE kerülnek az Eredő-Ön-Jellege mellé, és így FOLYAMATOSAN és KÖZVETLENÜL ’szem előtt van’ mind a teremtő önmaga számára, mind pedig az Életét Közvetlenül Gondozó MEGTARTÓI számára.
A ’jóvátétel’ vagy ’helytállás’ immár csak nagyon fontos okból ’késleltethető’, és amint a késleltetés pontosan meghatározott Feltételei beteljesültek, AZONNAL neki kell kezdeni a meghatározott kijavításnak.
5.
A FÖLD Közösségében [és sok más Közösségben] ma már TAPASZTALAT az, hogy a LEZÁRÁS / ELMÚLÁS / MEGÚJULÁS / ÁT-VEZETÉS nem kell hogy Fájdalmakkal járjon.
A Tudatosság és Megértés egy bizonyos ’fokán’, a BIZALOM egy ’Alap-Állapotában’ az ELENGEDÉS és ELMÚLÁS / ELVÁLÁS teljesen fájdalom-mentessé válhat.
Az előző írás ’kezdő-képében’ említett ’legelső’ (az emlékezetben megőrzött) ÁT-VEZETÉSI Tapasztalat akkor még fájdalom-mentes volt, de a LEZÁRÁS egy olyan ERŐTELJES formában nyilvánult meg, amely egy JELZÉSKÉNT berögzült az éppen MEGÚJULÓ-LÉTEZÉS MEGÚJULÓ TERÉBE (így a Tudatosságába).
A mostani Értékelések szerint azért válhatott később ez a Tapasztalat az ELTÁVOLODÁS / ELVÁLÁS / LEZÁRÁS során megtapasztalható Fájdalom jellegek ’forrásává’, mert A-LÉTEZÉSBEN akkor még TELJESEN ÚJ TAPASZTALAT VOLT A MEGTARTHATÓSÁG [a nyom-nélkül-el-nem-múló-Tapasztalat] MEGFORMÁLÁSA [„éppen kereste a Megnyilvánulása Harmoniáját”]. Valamilyen ERŐS / NAGYON-ERŐS [ma már Szándékként értékelhető] ’ELHATÁROZÁSA’ lehetett a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJÉNEK a MEGMARADÓ TAPASZTALAT megformálása [és mint említettem, ez valamilyen GONDOSKODÁSI ’Alap-jelleg’ megformálódásából eredhet, vagy azzal volt ’párhuzamos’][tehát maga a GONDOSKODÁS A-LÉTEZÉS BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJEKÉNT való Megnyilvánulási Szakaszából ered nagy valószínűséggel].
Valószínűleg az okozhatott MEGÉRTÉSI-NEHÉZSÉGET
[egy kis mértékű (de NAGY-EREJŰ!) zavart],
hogy A MEGTARTHATÓSÁG nem terjedhet ki [a mai ismeretek szerint] A-MEGFORMÁLT-VALÓ-TELJESSÉGÉRE,
csupán a TAPASZTALATOK lényege / ’eszenciája’ formálódhat MEGTARTHATÓVÁ a Megújuló TÉRBEN / LÉTEZÉSBEN / ÉLETBEN.
Mivel valószínűleg ’NAGYON ERŐS ’ELHATÁROZÁS’ lehetett a ’nyom-nélkül-el-nem-múlás (Gondoskodás Értelemmel is)’ a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJÉBEN [valószínűleg azért, mert ez az Első-és-EGY ’Elhatározása’ formálódott meg AZ-ÁTVEZETÉS megkezdődéséig az addigi VALÓJÁBAN], a Visszabomlás elkerülhetetlen megtapasztalása egy olyan Tapasztalatot rögzített be az új TÉRBE, amelyből mára a Fájdalom jellegek formálódtak meg.
Eredetileg talán csupán [a FORRÁS?] egy [Megértést segítő] JELZÉS(e) [Gondoskodása!] volt valamilyen nagyon kezdeti formában, de az ’ELHATÁROZÁS’ Erőteljessége AZ-ELMÚLÓBAN / A-VISSZABOMLÁSÁT-MEGKEZDŐBEN utóbb „majdnem szükségszerűen” „belső zavart” „formált meg”.
Mivel
A-VÁLTOZÓBAN,
az éppen ’VISSZABOMLÓBAN’
’ELTÁVOLODÓBAN
LEZÁRÁSÁT-MEGÉLŐBEN’
és
„Belőle átadódóan / TOVÁBBHATÓAN (?)”
a (hozzá 
nagyon közel lévő) MEGÚJULÁSÁT ÉPPEN MEGTAPASZTALÓBAN
formálódott meg ez a „helyzet”
a „belső zavarral” [mint „el-nem-tervezett / akaratlan elváltozással / megérthetetlenséggel”],
’A-FORRÁS-JELZÉSE’ [mint ERŐTELJES Megerősítés / IRÁNYBAN-TARTÁS / Új Gondoskodás]
Erőteljesen berögzülhetett ezen Megtapasztalás(ok) „mellé / közelébe”.
Az eddigi Értékelések szerint nem történt (nem rögzült be) „vegyülés” / „szétválaszthatatlanság”,
nem rögzült be A-LÉTEZÉSBE olyan ÖRÖK-MEGHATÁROZÓ,
hogy a NAGYOBB VÁLTOZÁSOKNAK ZAVARRAL és Fájdalommal kellene szükségszerűen együtt-járnia.
A mostani Értékelések szerint mivel ’TÉRBEN’ még „nagyon közel voltak egymáshoz”
e KÜLÖNBÖZŐ IRÁNYÚ (!) Megtapasztalások a megnyilvánulás pillanatában,
emiatt később nehéz volt a különállóságot, és így a Jelzés [’MEGTARTÓI / FORRÁSBÓL-Eredő’] valódi Értelmét Felismerni és Megérteni:
nehéz volt a belső zavarodottságtól / elbizonytalanodástól mint fájdalom-alaptól
a Gondoskodó-(Irányban-Tartó?)-Jelzést megkülönböztetni…
…később a Fájdalom jellegek ezért válhattak [’A-Forrás’ Gondoskodásaként, az IRÁNYBAN-TARTÁST elősegítendő] AZ-ELTÁVOLODÁS Jelzőivé…
majd később az Eltávolodások „okozóivá” („forrásává”) is…
így a ’kezdő-képbe’ „összesűrűsödött (és emiatt nehezen Megérthető) helyzet” pedig a Fájdalmas megtapasztalások MEGÉRTÉSI-NEHÉZSÉGGEL megterhelődött „forrásává” A-LÉTEZÉSBEN…
6.
Fontolgatás
Az írás 1. pontjában írtam:
„…a visszabontott TÉR és LÉTEZÉS / ÉLET Tapasztalatai a Megformáltan-Megmaradó-Valójában ténylegesen ’megőrzódnek’,
azokra bármikor visszatekinthet,
és akár azokra alapulóan [azon BERÖGZÜLT / Megőrzött korábbi Tapasztalataira alapulóan]
egy ÚJ Lényeg-Cél-Értelem (ÚJ Szándék) Megformálásával ’Folytathatja’ is a korábban megkezdett Tapasztalatokat…”
A Lezáruló Régi Élet-Szakaszunkban MEGFORMÁLTUK a TOVÁBB-VEZETŐ SZÁNDÉKOT, és ebben Rendelkeztünk arról, hogy mit szeretnénk Tudásként megőrizni és majd akár folytatni is.
FONTOS: az Új Életünkben is SZABADSÁGUNK VAN Rendelkezni arról, amit Továbbvittünk!
Az Új Testben / Új Élet-szakaszunkban nem ’automatikusan’ emelkednek be a Tudatba a megtartott Tapasztalataink, hanem majd annak megfelelően, ahogyan akkor ott RENDELKEZÜNK róluk!!!
Ha olyan Rendelkezést hozunk [amikor erre már képesek leszünk],
hogy például FOLYTATJUK a megkezdett Sors-Rendezést és Rend-Tételek Előkészítését / Új-Harmoniák megformálását / a megkezdett Különleges munkákat / az eltervezett Közeli-Összekapcsolódásainkat
és/vagy
KÉRJÜK és Elfogadjuk a FÖLDANYA és Önnön-Lényegünk vezetését abban,
hogy mikor mely Tapasztalataink emelkedjenek a Tudatba az Új-Kezdetünk harmonikus elindítása érdekében,
ezzel már eleget teszünk annak a követelménynek,
hogy Új Lényeg-Cél-Értelem Meghatározásával élünk,
és elindulhatnak az Új megtapasztalásaink (amelyeket folytatni szándékozunk).
OmMÁÁTRé~KJ
A következő írás elérhető ITT
//omah.gportal.hu/
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
