2020.09.30.
Levél-részlet(ek), Fontolgatás
„…Talán hasznos lehetne a szeptember 20-i írásban Kosztich Évi által ajánlott gyakorlatot tudatosan, TÖBBSZÖR is elvégezni. [Kosztich Éva írása elérhető ITT]
Minden alkalommal (kis lépésekben) ’Az-Elengedhetőt’ ’húzhatnád le magadról’ (léphetnél ki belőle), és így talán elkezdhetne kitisztulni a kép / ’az-ami-aki-már-látható’ (minek a rendezésének lehetne éppen akkor tudatosan nekikezdeni)…
Érdemes lehetne talán az ’eredendő-édesanyád’ [az Eredendő-nagy-TEREMTŐ, Közvetlen MEGTARTÓI-Teremtő] közvetlen segítségét kérni ebben (mely életrész rendezésének hogyan kellene nekikezdeni)… és ugyanígy a saját (Ön)Lényeged vezetését (segítse megérteni hol kell még türelemmel lenni, mire kell éppen nagyon odafigyelni).
Az újabb Rendező-Utak
’egyszerűbb, egymásra épülő kis lépésekből állnak ma már’…
az egyszerű hétköznapi tapasztalataink alapos megfigyelésével, értelmezésével egyre közelebb jutunk a teljes-megértésekhez…
A tárgyak összetörése néha jelezheti azt, hogy egyes élet-részeink gyógyulnak / egyes terhek elengedésre kerültek. Gyakran azonban a saját (Ön)Lényegünk [vagy a Közvetlen MEGTARTÓI-Teremtő] így Figyelmeztet / Jelez:
„EGYSZERRE CSAK EGY DOLGOT CSINÁLJ,
ÉS A TELJES FIGYELMEDDEL ARRA ÖSSZPONTOSÍTS”.
Ma varrás közbeni tapasztalat: a már majdnem kész munkát körbeférceltem az utolsó körbevarrás előtt. A cérna csomós lett. Próbáltam megszüntetni a csomót, de nem sikerült, így elvágtam a cérnát, és a maradékkal folytattam a fércelést... Közben eszembe jutott, hogy így rövidebb lett a cérna, és nem lesz elég a körbevarráshoz... majd egy újabb darab cérnát kell levágnom (a ’nagy-egészről’), ’befűzni a tűbe’, hogy teljesen körbeérjek...
Tanulság:
amikor egy ’gubanc’ keletkezik,
EL KELL DÖNTENÜNK MAGUNKBAN, HOGY MIT AKARUNK:
(1)
Ha nem akarom elveszíteni az életemből azt ami összekuszálódott,
akkor neki kell kezdeni türelmesen a kibogozásnak
(a gyengébb / érzékenyebb ön-részek feltisztításának és megerősítésének)(kapcsolatok Rendezésének).
(2)
Választhatom azt is,
hogy a gubancot ’nem viszem tovább’, „levágom az életemről úgy ahogy van mindenestől”...
ekkor a benne lévő ’Tapasztalat’ nem marad meg ’élőn’ bennem...
valamit végleg lezárok.
Ilyenkor utóbb választom majd azt is,
hogy ’egy új szálon’ újra felépítem magamban amit így ’Elengedtem’...
nem pontosan ugyanaz lesz már, csak hasonló (de a kibogozhatatlan gubanc nem terheli tovább az életemet)...
Korábban említettem, hogy a „wc” (az álomban) a „megemészthetetlen” részek elengedését is jelentheti...
Sokan vagyunk, akik korábban tudatosan magunk zártuk le a látásunk egyes részeit. Ilyenkor nekünk magunknak kell ’Rendelkeznünk’ arról, hogy most mi legyen ezzel a korábbi ’Bezárással’:
(1) feloldjuk-e az ideiglenes lezárást és visszaépítjük a természetes érzékelést,
(2) vagy olyan ön-részt zártunk be korábban, amelyben valamilyen „elhajlás” [EL-Változás] volt, és ezért azt abban a formájában nem tartjuk meg (végleg lezárjuk). Ez utóbbi esetben választható az is, hogy ’Tiszta / Sértetlen’ (eredendő) alapjáról (amikor arra megfelelően előkészültünk) majd újra megnyitjuk az életünkben a (sérült formájában véglegesen) lezárt Érzékelési utat…
Ha nem a saját rendelkezésünkkel zártuk le korábban a látást (vagy más érzékelést), hanem az valamilyen sérülésből ered, KÉRHETJÜK, hogy amikor az lehetséges, visszavezethessük az életünkbe a sérült részt (meggyógyítsuk, Rendezzük)…”
Egy Társam kapcsolódó meglátásai:
„…Több dolog:
(1)
Ha egy szálat gubanc terhel és azt biztosan el kell vágni (más előre vivő lehetőség nincs), az addig vezető fonál (tapasztalat) épüljön be, maradjon élő feljegyzés.
Ha nem muszáj, ne kelljen olyan kapcsolódást újra kiépíteni (hasonlót se), ami idáig elvezetett, még az okok feltárásához sem! Azok így is visszakövethetők.
(2)
Ha valaki lezárt magában egy érzékelést, az általában megtörésből / sérülésből származik és nem volt tudatos, inkább ösztönös válaszreakció egy helyzetre.
A tudatos döntésű lezárás kvázi akármikor feloldható… a sérülésből származó nem.
Ahogy olvastam, a hölgynél az apa/teremtő el nem fogadása önmagához kapcsolódási zavarhoz, az anya elzárkózása pedig a szélesebb látókör lezárásához, önértékelési válsághoz, önmaga bekorlátozásához vezetett.
Apai üzenet: nem kellesz;
Anyai üzenet: ne okozz problémát...
Eredmény: „Nem vagyok méltó”...
…persze, hogy beborít mindent a kaki, mert valójában nagyon szomorú és dühös a szüleire (joggal… de ha el tudja engedni a fájdalmát, illetve megérti szülei akkori cselekvési indítékait, akkor tud rendeződni ez a vonal/fonal)… az érzékelés, ha teljes mértékben ez volt az oka, ezután magától javul.
Érdekes a germán gyógyászat: azt mondja, hogy ha megjelent a tüneted, akkor valójában már feldolgozási szakaszba lépett a problémád... ezt a tudatnak is követnie kell, ha tartós eredményt akarunk elérni… ha nem, akkor beszélünk krónikus betegségekről…”
„Mocskos poharakba
nem érdemes tiszta vizet önteni.”
egy dal elérhető a képre kattintva
Az írás folytatódik a 18. részben, elérhető ITT
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
