 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Válogatás 4. |
|
| Válogatás 4. : 20110831 - Korábbi írások - elsődlegesen MAGoknak (III. rész) |
20110831 - Korábbi írások - elsődlegesen MAGoknak (III. rész)
Az írás előző része elérhető ITT
Nem olyan régen írtam le néhány gondolatot vagy „sugallatot” a „párosságról” (gondoljátok tovább, ha dolgotok van vele):
A „párosságnak” többféle formája is van.
[A]
Van olyan formája, ahol a „felek” úgy egyek, mint „kulcs” meg a „zár” --- vagyis
együttes jelenlétük
és
megfelelő működésük
egy „Teljeset” alkot.
[B]
Van egy másik formája is, amely bár működésében hasonló az előbbihez, de mégsem teljesen egy. Ebben a második működésben jelen van egy „harmadik” is, az Isteni „elem”. Tulajdonképpen az „Isteni” rész a „zár”, és a két másik (leggyakrabban, de nem mindig) földi lény az egymást kiegészítő „Egy”, vagyis
„Együtt” ketten (=közösen) „kulcsai” a „zárnak”.
A különbség az az első és második példa között, hogy amíg az elsőben a kettő (földi rész) együtt alkotja a „működőt” és „Egészet”, addig a másodikban a két földi együttese csak a kapcsolódáshoz / működéshez szükséges „fél”.
Az Istenhez és Istenihez való kapcsolódásnak
sokáig az volt a „feltétele”, hogy a „kulcs két földi fele” egymásra találjon, és Istenhez kapcsolódjon.
Megmutatkozott ez a szakrális királyságok vezetésében, ahol az Istenhez/Istenihez való „kulcs” EGYÜTT volt a Főpap és a Király/Fáraó [vagy a király-és-felesége], de megmutatkozik még ma is egyes „szertartásokban”, ahol a férfi és a nő együtt hívja és fogadja Istent.
Érzésben az jött, hogy régebben valóban szükség volt az ilyen fizikai együttesekre, és most is nagy előny, ha valaki képes ilyen párosságra. Krisztus Jézusban való "Teljes" megtestesülése óta azonban nem az egyedüli járható út az isteniség élővé tételéhez ez a "két földi együtt egy kulcs", és szükség esetén az Egyesült Én is lehet MAGában a Kulcs. Persze nem sokáig, hiszen a Földön az alapszabály a "párosan sz-ép az élet", vagyis erre, a fizikai szintű páros kapcsolódások létesítésére törekszik a Föld.
Ez a párosság (=egymást kiegészítő EGYség) a Föld alap-mintája/Rendje. Ha azonban ez valami miatt nem lehetséges, akkor
SZÜKSÉG esetén,
és csak a feltétlenül szükséges „ideig”
az Égi és földi ÉN ÉLŐ Együttese is lehet "pár" .
(Csak a „feltétlenül szükséges ideig”: a földi „idő” „véges”, és az „Egységes jelenlét” ma még a Földön inkább a „végtelenhez” kapcsol és kapcsolható.)
A Földön a „párosság” a Létezés alap-formája:
az egymást kiegészítő és segítő „részek” vagy „felek”
összekapcsolódása
és megfelelő együttes tevékenysége által
nő és gyarapszik (él) az Élet.
Ez abból is következik, hogy a Földön a Szeretet-Törvény azon formája Hat és Létezik, mely a
Szeretet Élővé Tételében ÉS a Szeretet Áramoltatásában
Határozta meg a „FEL”-emelkedést. Az „Áramoltatáshoz” pedig „legalább” „ketten” kellenek --- vagyis a Földön az EGY „megosztódott formákban” Van jelen.
Lesz (Lehet!) majd a FÖLD későbbi Élet-szakaszában lehetőség az Egység-minőségek „alap-mintaként” való megtapasztalására is, ha majd lesz ennek megteremtésére irányuló Kellően Tudatos-és-Szeretet-Teljes Akarat… Még „hosszú” az Út, amely elvezet oda…
Fontos, hogy ráismerjen Őrző az érkezett Új Hírnökre, Hírnök az Őrzőre, Asszony a Férjére, Férj a Feleségre, Szülő a Gyermekre, Gyermek a Szülőre, Vezető a Népre, Nép a Vezetőre --- és EMBER az Élő Istenre…
Nekem talán már nem lesz módom és lehetőségem a magyarság minden kincsét és értékét magamban feltárni és megismerni --- de ÖRÖK értékeit és elveit már ÉRTEM. Tisztelem azt a Mélységes Tudást, mely lehetővé tette e nép számára a biztosan elkövetkező megújulást. Tudom, hogy mindazok, akik majd tudatosan-és-szeretőn élik meg a MaGuk mindennapjaiban a Valódi Magyarságot/MaGságot, „díszei”, „oszlopai”, példái, tanítói lesznek egy Új Világnak.
Kívánom, hogy mindazok, akik még vagy már ÉLŐ módon hordozzák és Élik a MaGság és magyarság Igaz Értékeit és Gyökereit, találják meg az Ifjúsághoz, az Új Élethez és Megújuláshoz vezető utat.
Írta és Lejegyezte OmMáátRé Isteni-és-Égi-Földi ÉN-je a Mindenható TeremTő Tiszteletére és Dicsőségére
Természetesen a kor magyar előadóinak dalai is nagyon sok kódot rejtenek --- a honlapom „Alkotásaink” rovatában például Demjén Ferenc dalszövegeket is összegyűjtöttem --- két éve kezdtem felfigyelni rá: „Jé, ezekről írok én is…” Gyerekként a szövegek még kevésbé hatottak rám, a dallam volt, ami megfogott…
Ha már az Őrzők az elmúlt időszakokban többnyire csak ilyen „elrejtett” módon lehettek jelen, akkor arra kellett a hangsúlyt helyeznie Égi Segítőinknek, hogy a „Belső Tudások” minél előbb feléleszthetőek legyenek --- és a szívek gyógyítására nagyon alkalmas eszköz a „dallamba és ritmusba rejtett” üzenet… Yobb esetben saját anyanyelven, más esetben onnan terjesztve, ahonnan sokakhoz elérhet…
A következő írás elérhető ITT
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
