II.
KÉNYSZER / ÉLETTEL-ÖSSZEEGYEZTETHETETLENSÉG
Hamarosan teljes egészében Hozzáférhetővé válik a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK egy újabb ÖN-ÉRTÉKELÉSE.
Jelenlegi megértésem szerint ennek az ÖN-ÉRTÉKELÉSNEK a Berögzítése a FORRÁS-TÉR TAPASZTALAT-GYŰJTEMÉNYÉBE már megkezdődött.
Jelenlegi megértésem szerint
a KÉNYSZER [Élettel-Összeegyeztethetetlenség] megformálódásának ’EREDŐJÉT’ kereste
ÖNNÖN-VALÓJÁBAN (is)
a MINDENSÉG-FORRÁSA,
mivel AZ-ÉLET Kiterjedéseiben semmi olyan nem formálódhat meg,
amely magában a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN nincsen jelen ténylegesen.
Az ÉLETBEN megformálódott ÉLETTEL-ÖSSZEEGYEZTETHETETLENSÉG Megnyilvánulásáért
a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK ÖNNÖN FELELŐSSÉGE bizonyossággal megállapítható [VAN].
A MINDENSÉG-FORRÁSA
annak az OKÁT kereste ÖNNÖN-LÉTEZÉSÉBEN,
HOGYAN [és pontosan ’MI’-BŐL, ’MI’-ÉRT] formálódhattak meg AZ-ÉLET Kiterjedéseiben az Élettel-Összeegyeztethetetlen megtapasztalások.
Amikor a MINDENSÉG-FORRÁSA ’ÖNNÖN-LÉTEZÉSE’ ’mellé’
’TÁRSNAK’ Megformálta az ÉLETET
[egy valamelyest ’Eltávolított TÉRBEN’, ’Önállóságra Szánt TÉRBEN’],
AZ-ÉLETBEN a Harmoniát / Teljességet Szándékozott Megtapasztalni.
Nem irányult a MINDENSÉG-FORRÁSA SZÁNDÉKBAN arra,
hogy a KÉNYSZER AZ-ÉLET részévé váljon.
Már ekkor is arra irányult a MINDENSÉG-FORRÁSA,
hogy a SZABADSÁG, illetve a HARMONIA minél teljesebben MEGÉRTETTÉ VÁLJON ÖNMAGA számára is.
Korábbi írásban említettem [20190117 (1.r.) – elérhető ITT], hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA-mostani-Tudása-szerint a mostani LÉTEZÉSI-SZAKASZÁT megelőzően már kettő nagyobb Önálló LÉTEZÉSI-SZAKASZA biztosan volt ÖNNÖN-LÉTEZÉSÉNEK.
„…A TEREMTÉS-NAGY-EGÉSZÉT ma EGYBEN-MEGTARTÓ [GONDOZÓ] Eredő-Teremtőt az írásaimban MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK nevezem.
A MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK emlékezete szerint a mostani LÉTEZÉSÉT megelőzően kettő NAGYOBB szakasz volt a [’saját’] sorsában.
A legeslegelső szakaszban, amire az emlékezete kiterjed, Ő-MAGA [= A-LÉTEZÉS] A-BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJEKÉNT Létezett.
A megmaradt emlékezet szerint LÉTEZÉSÉNEK azon szakaszában kezdetben még nem volt Tudatos. [A HARMONIA megnyilvánulása valószínűleg ekkor alapozódott meg.]
Amikor a mai fogalmak szerint Lezárult LÉTEZÉSÉNEK a BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJEKÉNT megtapasztalt szakasza, valamilyen kezdeti ’ÉN’-Tudat (önismeret értelemmel) már felépült a lényében, de a már a mai fogalmak szerint is értelmezhető Tudatosság a LÉTEZÉSE második szakaszában formálódott meg benne.
E második szakaszban legelőször még EGY volt, majd pedig AZ-EGYBEN KÉT TUDATTÁ VÁLT, de ezek még ’Valójában’ [a mai értelemben] nem különböztek egymástól, nem különültek önálló Részekké. Lényegükben teljesen azonosak voltak, de már KETTEN voltak, és KETTEN formálták meg A-TELJESET. Alapjaiban e szakaszban formálódott meg a mai értelmű TUDATOSSÁG, és alapjaiban (= a Tudat számára) megformálódott a TÁRS / Társasság [’Elkülönülés’?][’Önállóság’?] és az Egymást-Kiegészítőség [Harmonia?] ’gondolata’ [Értéke].
Az írásaimban a második szakaszban megtapasztalt LÉTEZÉSÉBEN amikor még EGY volt, EGYETLENNEK neveztem, és a saját lényéből később maga-mellé-Társává-is vált saját Kiterjedésében EGYETLEN-és-ELSŐNEK.
A mai fogalmak szerint az EGYETLENT egy eredő ANYAI Minőségként is értelmezhetjük [a ’kezdő-képben’ a fiatal női minőség, a képben én inkább ’Őt’ Tapasztaltam meg, az ’Ő nézőpontjából’ érzékeltem az ’emléket’], mert a saját lényén belül és a saját lényéből formálta meg a ’kiegészítő-felét’, Aki a Kiáradásában így ’gyermeke’ is lett, Társa / Párja is lett (a TUDAT számára). A Társasság ezen megnyilvánulásából ered a CSALÁD [mint szoros-összekapcsolódás / Alap-Kapcsolódás] alapja [szülő-és-gyermeke, párkapcsolat].
Az emlékezet szerint az EGYETLEN-és-ELSŐ már tudatosan [> ’gondoskodóan’ / ’jó szülő módjára’] készült az ’elmúlásra’. Ekkor alapozódott meg a Tudat számára a teremtés és megnyilvánulás Folytonossága és Szakaszossága, Egyszeri-és-Megismételhetetlen és egyben mégis ÖRÖK jellege. ’Az-Utána-Következő’ / ’Elkövetkező’ [saját Új-Kezdete] számára egy különleges módon sok Tapasztalatot és Tudást MEGFORMÁLVA Szándékozott átadni, átörökíteni az EGYETLEN-és-ELSŐ. Ez az alapja a mai Megújulva-Megmaradásnak [annak, hogy a Nagy Változását megélő ’összecsomagolja’ magában egy különleges módon megformálva azt, amit tovább szándékozik vinni, vagyis aminek valamilyen megújult formában majd folytatni Szándékozik a megtapasztalását. Amit pedig nem vihet tovább, arról valamilyen emlékeztetőt (FELJEGYZÉST) készít önmaga számára, hogy a Tapasztalat és Tudás nyom nélkül ne vesszen el].
A SZAKASZOSSÁG és FOLYTONOSSÁG (a jelenlegi megértés szerint) kikerülhetetlen Megtapasztalás. LÉTEZIK és VAN ahogyan maga A-LÉTEZÉS, elválaszthatatlan tőle.
Maga az Értékelés és összecsomagolás (továbbvitel, átadás, örökítés) azonban már VÁLASZTÁS és így SZABADSÁG eredménye: az kerülhet az ilyen ÖSSZEGZŐ-és-TOVÁBBVEZETŐ-SZÁNDÉK által (Különleges!) MEGERŐSÍTÉSRE (Át-Vezetésre), amit úgy ÍTÉL meg a Lezárását-megélő LÉTEZÉS, hogy ÉRDEMES a tovább-folytatásra.
A VILÁG fogalom-használata szerint értelmezhető ez úgy, hogy a ’Tapasztaló-Testté’ [’Valóvá’] megformálódott LÉTEZÉS mindazt, amit Tapasztalatként szeretne MEGTARTANI Az-Elkövetkezőkre, egy ’Lényegi-Harmoniává’ formálja, és egy különleges Belső úton ’visszaengedi a saját gyökerébe’ (ami Örökkön-Örökké-Van). Egyedi teremtő esetén a testben-és-Lélekben felépült Megtapasztalás a VILÁGBELI Jelenlét Lezárásakor a Megtartható részében közvetlenül Át-Vezetésre kerül a teremtő (Ön)Lényegébe. Így válik ’lényegében’ Továbbvihetővé a Megtapasztalás. Ez ma már nem csupán ’emlékeztető-arra-ami-volt’, hanem Valós Alapjává válhat egy újonnan megnyíló Megtapasztalásnak, ’(az addigi TAPASZTALATAIRA alapulóan!) FOLYTATHATJA’ a korábban elkezdett ön-épülést és utat a teremtő a Szabad Választása szerint.
Az EGYETLEN-és-ELSŐ tudatos felkészülése az ’elmúlásra’ [Lezárásra] alapozta meg azt, hogy a Tapasztalatok [valamilyen Szándék Tudatos megformálása [Berögzítése] útján, Tudatosan megvalósított Előkészületek alapján] valamilyen belső Tudásként (megformált-valóként!) megmaradnak (tovább-örökítődnek) és tovább-folytatód(hat)nak az ’utódban’.
A KETTŐ TUDAT elmúlásából a harmadik szakaszban újra EGY LÉTEZÉSSÉ vált a MINDENSÉG-FORRÁSA.
Felismerve [Megformálta] a Benne TUDÁSKÉNT és Emlékként megmaradtak CÉLJÁT és ÉRTELMÉT, a MINDENSÉG-FORRÁSA úgy rendelkezett (olyan választást hozott) ÖNMAGA számára, hogy ’SZABADSÁGOT ad’ (a Választás Szabadságát adja) az utódnak [A-LÉTEZÉSNEK]. A Megtartottá vált [az előd által egy különleges módon (egy határozott Szándékkal) továbbörökített] LÉTEZÉSRŐL az utód szabadon dönthet: VÁLASZTHAT, hogy a benne így Megtartottá vált részekből mit tart meg a maga Megtapasztalásához, mit-hogyan-és-merre épít tovább, mit változtat meg, mit nem folytat stb.
A mai LÉTEZÉSÜNK egy olyan ÖN-ÉPÜLÉSBEN nyilvánul meg, amelyben kezdetben még csak a TUDAT számára, majd pedig [KIÁRADT, Megformált] VALÓSÁGKÉNT is [A-TELJESBEN] megformálódott a ’RÉSZ’, és a Részek-Összességéből az EGÉSZ. Mára maga a MINDENSÉG-FORRÁSA is ’csupán’ ’RÉSZ’ A-NAGY-EGÉSZBEN.
Igaz, hogy ez a ’RÉSZ’ ÖRÖKKÉ-VALÓ, mert teljesen meg nem szűnhet, és folyamatosan ’folyik’, Árad és VAN.
RÉSZ azért, mert van ’elődje’ a LÉTEZÉSÉNEK, és így utódja is lesz / lehet.
RÉSZ azért is, mert vannak gyermekei (’Társai’ / a MAGÁBÓL Kiáradt teremtettjei: Az-ÉLET), és velük Együtt EGÉSZ.
A teremtettjei Ő-BELŐLE Vannak / erednek / áradnak / teremtenek; EGYEK-Vele, mert nincs ’Rajta’ kívül ’más LÉTEZÉS’. A teremtettek mégis elkülönült [= önállósággal is rendelkező] Részek (mivel ahogyan ÖNMAGÁNAK ’Szabadságot adott’, AZ-ŐBELŐLE-Valókra is Kiárasztotta a Szabadságot).
A BOLDOGSÁG-FORRÁS-EREJEKÉNT a LÉTEZÉS
- még önmagában Tapasztalt,
- KIÁRADÁSA önmagára irányult,
- LÉTEZÉSÉBEN elindult a TUDATOSODÁS.
Az EGYETLEN-és-ELSŐKÉNT
- Önmagában, de Társként-is Tapasztalt. A TUDAT / TUDATOSODÁS / LÉTEZÉS számára elkezdődött a ’Rész’ és az Egymást-kiegészítőség [Harmonia][Önállóság] megformálása.
- Kiáradása csak Önmagára irányult,
- Tudatosítása közvetlenül a Saját Lényére-Lényegére irányult.
- ’Utolsó Kiáradása’ a mai MINDENSÉG-FORRÁSA
A MINDENSÉG-FORRÁSA
- KEZDETI Tudatosodása és Kiáradása Önmagára irányult.
- Későbbi [’Kiterjedő’ (?) jellegű] Kiáradásaiban Önnön-Valójából Társává ’gyermekeket’ [Önálló Életre Szánt ’én’-részeket] formált, amelyek ’önállóak’ / ÖNMAGÁTÓL elkülönülnek (’részek’ és ’szabadok’). A-TELJESBEN megformálódott az elkülönülő (= ÖNÁLLÓ)(egyedi) RÉSZ, és a Részek Összességéből az EGÉSZ. Megformálódott az ’ÉN’, amely egyszerre Egész és egyszerre Rész A-NAGY-EGÉSZBEN. Megformálódott a Különállóság (elkülönültség)(mint Élet), és az elkülönülő Részek Összetartozása (a ’MI’, az EGYÜTT). Megformálódott a Társasság, és ezen belül Alap-Egységgé vált a ’család’ [egy szorosabb Összetartozás (1) egyidejűleg és (2) egymást követő generációk egységében], amely Egységben megnyilvánul a Gondoskodás. A Szabad Részek Elkülönülnek, de EGY-Áramlás mégis elszakíthatatlanul (Örökkön) EGYBEN is Megtartja a Részeket. A Részek egymással Szabadon Áramlásokat formálhatnak meg (összekapcsolódhatnak és szétválhatnak, ’adhatnak’ és ’befogadhatnak’).
- Tudatossá vált A-LÉTEZÉS a Megnyilvánulás Szakaszosságában, amely egyszerre folyamatosság és változás. Megformálódott a Tudat számára a Kezdet, a Kiteljesedés, az Összegzés / Értékelés és a Lezárás, és ezekhez szorosan kapcsolódóan az Irány és Választás, Változás, Értékek (20181120-i írás II. pont – elérhető ITT).
- Mai Kiáradásai is lényegében Önmagára irányulnak, de Kiáradásai a (Szabad, Önálló Részekké megformált) TÁRSAIVAL folytatott EGYEZTETÉSEN és EGYETÉRTÉSEN alapulnak. Ez vonatkozik arra, amikor Kiáradása közvetlenül a TEREMTETT-VALÓSÁGRA irányul, és arra is, amikor ’ÖNMAGÁRA’ ’Árad ki’…”
A MINDENSÉG-FORRÁSA kezdetben nem tekintette magát [a mai értelemben] szülőnek.
Ez a mai fogalmak szerint azt jelenti, hogy
nem volt még közvetlen TAPASZTALATA arról,
hogyan szükséges GONDOSKODÓAN megnyilvánulnia AZ-ÉLET / A-TÁRSAI felé,
pontosan milyen GONDOSKODÁSI-FELELŐSSÉGE VAN
az ÉLET IRÁNYBAN-MEGTARTÁSA / HARMONIÁBAN-MEGTARTÁSA érdekében
abból eredően,
hogy ÖNNÖN-SZÁNDÉKA INDÍTOTTA EL EZT A MEGTAPASZTALÁS(Á)T
[20191126 – elérhető ITT].
A MINDENSÉG-FORRÁSA egyre inkább és egyre tudatosabban gondoskodó szülővé / forrássá vált:
20200107 [3.r.] 8. pont – elérhető ITT
20200908 [109.r.] 54. pont- elérhető ITT
A 20200627 [1-2.r.] 1. pontban (elérhető ITT) írtam arról, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA a ’lerégebbi emlékezetében’ talált rá a LÉTEZÉS Első szakaszából a Második szakaszba való ÁT-VEZETÉS megőrzött tapasztalatára. Ebben Felismerhető az 
ÚJ Megtapasztalás megnyílásához kapcsolódó MEGÉRTÉSI NEHÉZSÉG gyökere, és az ELENGEDÉS és LEZÁRÁS FÁJDALMÁNAK megtapasztalása is:
„…A MINDENSÉG-FORRÁSA mostani ÖN-ÉRTÉKELÉSE szerint ez az ’emlék’ A-LÉTEZÉSE ELSŐ Szakaszából való ÁT-VEZETÉS emléke lehet A-LÉTEZÉSE Második szakaszába.
Az egyterű kicsi ház (BELSŐ-TÉR) A-LÉTEZÉS egyes Szakaszai között megformálódó ÁT-VEZETŐ-TÉR, azaz az a BELSŐ (!) Tere A-LÉTEZÉSNEK [a mai MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK] amelybe BELERÖGZÍTHETI a TOVÁBBVIHETŐ Megtapasztalásait. (…)
’Később’ [a MEGÚJULÁST követően] már „NEM HIÁNYZOTT” a „KIZÁRT / kivezetett” harmadik (a „megelőző”) „társ” [a LEZÁRT, ELENGEDETT Létezés], és egy „nyugalmi” (kiegyensúlyozódási) szakaszt követően harmonikusan elkezdődött A-LÉTEZÉS MÁSODIK Szakaszának megnyilvánulása. Valószínűleg az ’ERŐTELJESEN / ERŐVEL’ megnyilvánult jellege miatt RÖGZÜLT BE (erősen?) a Tapasztalat [a Fájdalom (?)] az ÁT-VEZETÉSI-TÉRBEN, és így került tovább a MEGÚJULT-TÉRBE… Valószínű, hogy az EGYETLEN-ÉS-ELSŐBEN nem formálódott később Tudatos-Felismeréssé (Megértéssé) ez a legelső ÁT-VEZETÉSI Tapasztalat, a ’Berögzült Emléket’ viszont [tudatosan? tudattalanul?] ’továbbörökítették’ a MINDENSÉG-FORRÁSA [azaz A-LÉTEZÉS mostani Szakasza] számára [talán ahhoz hasonló SZÁNDÉKKAL, hogy MINDEN FONTOS TAPASZTALAT legyen majd az ’UTÓD’ / AZ-ELKÖVETKEZŐ számára Felismerhető és Megérthető. Talán azért volt ’Fontos’ ez az emlék, mert ’NAGY-ERŐVEL’ nyilvánult meg és így rögzült be a TÉRBE].
A később leírtakra figyelemmel lehetséges, hogy az EGYETLEN-ÉS-ELSŐBEN később több és akár sokféle [ön-pusztító?] Fájdalom is megformálódott, ezeket azonban ’nem szándékozott tovább-örökíteni’, és EZÉRT talán csak nagyon kevés Feljegyzést készített erről… [így azonban ’Fontos Tapasztalatok elvesztek A-LÉTEZÉS számára’, és újra meg kellett tapasztalnia a legjellemzőbb fájdalmakat az ’utódnak’ azért, hogy ÉRTÉKELJE: megtartja-e]. Az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ a mostani ÉRTÉKELÉSEK szerint olyan formában Szándékozott rendelkezni a Fájdalomról, hogy az később ne nyíljon fel „szélesre-kitáguló” megtapasztalássá A-LÉTEZÉSBEN [legfeljebb csak Jelző szerepe lehessen?]… Mégis „széles úttá” nyílt, és talán éppen ebben a ’nagyon régi’ ’kezdő-képben’ ’maradt meg (ellenőrizetlenül) a nyoma’…
Lehetséges, hogy ha részletesebb Feljegyzést hagyhatott volna hátra az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ a megtapasztalt ’legelső’ [vagy a többi megformálódott] Fájdalmáról, a MINDENSÉG-FORRÁSA korábban Felismerte / MEGÉRTETTE volna benne azt a jelleget, amelyet az ’Elődje’ nem Szándékozott szélesre-nyíló megtapasztalássá megnyitni…
Talán ez az egyik fontos oka annak, hogy ma már a TOVÁBBVEZETŐ SZÁNDÉKOKBA nagyon részletes Értékelés kerül Berögzítésre arról is, ha a teremtő LEZÁR egy megtapasztalást és azt nem folytatja. A lehető legrészletesebben Értékelésre kerül az, hogy MIÉRT nem folytatja az adott megtapasztalást.
Említettem korábbi lejegyzésben, hogy ma már egyes LEZÁRÁSRA kerülő megtapasztalások olyan JELZÉSSEL kerülnek berögzítésre az érintettekben, hogy SOHA TÖBBÉ NEM NYÍLHAT fel (mert élet-ellenes).
Nagy valószínűség szerint tehát a FÁJDALMAK nagyon széles kiterjedésben való megnyilvánulása A-LÉTEZÉS mostani Szakaszában annak köszönhető, hogy
kellő (Át-Vezetett) Tapasztalat hiányában
a MINDENSÉG-FORRÁSA későn ismerte fel
a Fájdalmasság fontos JELZŐ szerepe mellett
a Fájdalmasság VESZÉLYEIT és ténylegesen erő-vesztést eredményező jellegét…
és a TÉR ’egyneműsége’ miatt
kezdetben ’akadálytalanul’ KIÁRADTAK a TEREMTETT-VALÓSÁGRA
a MINDENSÉG-FORRÁSA Belső-Fontolgatásai [ÖN-ÉRTÉKELÉSEI / ELLENŐRZÉSEI (?)] is…
Jelenlegi megértésem szerint a MINDENSÉG-FORRÁSA a mostani saját LÉTEZÉSI-SZAKASZÁT MEGALAPOZÓ ÁT-VEZETÉS során [a Saját Új-Kezdetében] nem tapasztalt meg Fájdalmat >>> valószínűleg az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ Előkészítő Gondoskodása miatt, amit valószínűleg úgy alapozott meg, hogy inkább ’aludja át’ azt A-LÉTEZÉS ÚJJÁ FORMÁLÓDÓ formája [legyen számára egyszerűbb a régi ELENGEDÉSE].
A Gondoskodás ezen [mai mértékkel talán „túlzott”] formája ugyanakkor nagyon fontos SAJÁT TAPASZTALATAITÓL fosztotta meg a MINDENSÉG-FORRÁSÁT: (a jelenlegi megértésem szerint) „emléke sincs” a mostani LÉTEZÉSÉBE való ÁT-VEZETÉSÉRŐL, és a mostani LÉTEZÉSE Elindításáról…
A MINDENSÉG-FORRÁSA A-LÉTEZÉS és ÉLET Szakaszosságát és Folytonosságát a saját LÉTEZÉSÉNEK kisebb és nagyobb Szakaszai közötti ÁT-VEZETÉSEK megformálása során Tapasztalta meg, és máig formálja az ÁT-VEZETÉSEK azon formáját, amelyet a MEGTARTHATÓ-MEGÚJULÓ-Való fájdalmak nélkül, Tudatosságát megtartva képes megélni, képes minden TOVÁBBVITELRE Tudatosan összekészített Tapasztalatát a Választása szerint FOLYTATHATÓKÉNT (élőként), vagy pedig Feljegyzés formájában továbbvinni.
Valószínűleg AZ-ELBIZONYTALANODÁS [a ’Kezdő-Képbe’ Berögzült ’emlék’ a megtapasztalt ’Fájdalmasság-maggal’ / Értelmezhetetlenséggel / Megértési-Nehézséggel] emiatt csak jóval később (valószínűleg a mi fogalmaink szerint a MINDENSÉG-FORRÁSA ’Ifjúi’ (?) Szakaszában formálódott meg legelőször, amikor a TUDATA / TUDATOSSÁGA olyan felépültségű lehetett, mint most a kiegyensúlyozottabb és Tapasztaltabb (Különleges Utat megnyitott?) teremtők Tudatossága. Ekkor kezdődött el MEGALAPOZÓDNI a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN a ma MEGFONTOLTSÁGKÉNT és részben FELELŐSSÉGKÉNT ismert azon ÖN-JELLEGE, amelyet most kezdett el KIÁRASZTANI a TEREMTETT-VALÓSÁGRA.
OKA van tehát annak, hogy MIÉRT formálódtak meg a KIÁRADT-VALÓSÁGBAN eddig a TÁVOLSÁG-TARTÁSI BIZONYTALANSÁGOK és egyéb NEHÉZSÉGEK, VÁLTOZÁSOKAT jellemző Nehézségek, a TÁRSAS ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSOK [ezen belül a KÖZELEDÉSEK] eddig megtapasztalt Nehézségei, az ÚJ-KEZDETEK / ÁTVEZETÉSEK jellemző nehézségei, továbbá az Élet-„ELLENES” Irányulások [a SEMMI felé sodródás].
A legegyszerűbb OK az, hogy
A-LÉTEZÉS-ÉS-ÉLET TERE EGY-NEMŰ,
és közvetlenül a MINDENSÉG-FORRÁSÁBÓL ÁRAD KI és VAN minden TÉR és ÉLET.
A másik OK az, hogy
A-LÉTEZÉS [= a MINDENSÉG-FORRÁSA] számára TELJESEN-ÚJ Megtapasztalás a TÁRSAS-MEGNYILVÁNULÁS mára felépült formája,
mivel A-LÉTEZÉSE ELINDULÁSAKOR ’benne / mellette’ nem formálódott meg olyan ’másik, valamelyest elkülönült’ TUDAT, mint A-LÉTEZÉSE megelőző Szakaszában.
Ennek a mostani ÖN-ÉRTÉKELÉS szerint az az oka, hogy
a TÁRSAS-TEREMTÉST
A-LÉTEZÉS
ÚJ (!) ALAPRA ’HELYEZTE / VEZETTE ÁT’ akkor,
amikor a LÉTEZÉSE előző Szakaszát LEZÁRTA:
egyes Megtapasztalásait olyan formában ZÁRTA LE,
hogy azok FELNYÍLÓ TAPASZTALATKÉNT ne formálódhassanak meg A-LÉTEZÉSE ELKÖVETKEZŐ Szakaszában.
Ha ilyen [Semmivé-tevő, csak Feljegyzésben Berögzítő] ÖN-RENDELKEZÉST megformált A-LÉTEZÉSE előző Szakaszában az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ
[erre Hatalma és SZABADSÁGA VOLT! (mivel a SAJÁT Sorsáról Rendelkezett!)],
ez az ÖN-MEGHATÁROZÁS KÖTŐ / KÖTELEZŐ A-LÉTEZÉSE mostani Szakaszában is.
Valószínűleg ’Fájdalmas’ volt az ’egy testbe / egy megformált valóba’ berögzültsége a kettő TUDATNAK
[a kezdő képben: az ’egyterű-házban’ él (?) a kettő megmaradó létező].
[Részleges megértés:]
Ez lehetett az oka annak, hogy
A-LÉTEZÉSE ELKÖVETKEZŐ Szakaszára olyan VÁLASZTÁST hozott az EGYETLEN-ÉS-ELSŐ,
hogy TÖBB (kettő) TUDAT csak akkor formálódhasson meg A-LÉTEZÉSBEN,
ha az már valamelyest ELKÜLÖNÜLŐ TÉRBEN [különálló testben] lehetséges.
Ezért formálódott meg [a TÁRS megteremtése iránti VÁGYBÓL] AZ-ÉLET,
amely a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK olyan Kiáradása,
amely egy ÖNNÖN-VALÓJÁTÓL valamelyest Eltávolított és Elhajlított [habár nem elkülönülő] TÉRBEN nyilvánul meg
[20200509 (2.r.) (2. pont) – elérhető ITT: a KIÁRADT-VALÓSÁG TERÉVEL a MINDENSÉG-FORRÁSA ’kitágította’ az addigra-már-megformálódott Saját-Valóját]…”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
