2021.05.08.
Jelenlegi megértésem szerint a FÖLDANYA MAGJAI Kérést terjesztettek elő a ’Szabad-Tér’ Szabályozásához kapcsolódóan.
A Kérés [általam eddig megértett] lényege az, hogy
Fontos Okból [Szabályozottan (!)]
a ’Szabad-Térben’ nyílhasson meg
legalább ERŐS IRÁNYBAN-TARTÁSSAL olyan rövid megtapasztalás is,
amikor NEM közvetlenül egy feladat Fontos Okból való olyan megnyilvánítására használható fel a ’Szabad-Tér’, amely ’harmonikusan belesimul az életbe’,
hanem Fontos Okból nyílhasson meg olyan rövidebb megtapasztalás is,
amely kifejezetten a ’KIEGYENSÚLYOZOTTSÁG MEGERŐSÍTÉSÉRE’ irányul
[a ’kedély kiegyensúlyozására’, a nagyobb arányban végzett különleges tevékenység következtében megformálódott elfáradás / szomorúság / belső-feszülés megszüntetésére…
az ’alap-kiegyensúlyozottságba’ való visszaigazodásra...]
A Kérésben meghatározott lényeg-cél-értelem [Alap-Harmonia] rendelkezik egyfajta Könnyítés-jelleggel vagy Kedvezmény-jelleggel is.
Jelenlegi megértésem szerint
a FÖLDANYA is fontosnak tartja azt,
hogy a ’Szabad-Térből’
Fontos Okból
[akár a teremtő Kérésére, akár a FÖLDANYA által Felajánlottan]
LEGYEN LEHETŐSÉG a személyes életet Megerősítő [kiegyensúlyozó, könnyítő] megnyilvánulást is ’belesimítani az életbe’.
Jelenlegi megértésem szerint
a FÖLDANYA KÉRTE,
hogy a YO
ezt a KÖNNYÍTÉS jellegű megnyilvánulást is tegye lehetővé a ’Szabad-Térben’
a MEGTARTÓI-Teremtő EGYETÉRTÉSÉVEL,
a MEGTARTÓI-Teremtő GONDOSKODÓ HATALMÁBAN.
Ide beillesztek néhány gondolatot a ’dacossághoz’ kapcsolódóan [(240-242.r.) 93. pont – elérhető ITT].
Említettem, hogy a FÖLDANYA korábban olyan ÖN-Rendelkezést hozott, hogy a Dacosságot felmutató EL-Változások Rendezése akkor kezdődhet meg a FÖLD Közösségében, amikor a TELJES (!) Rendezés lehetségessé válik [közvetlenül az Ok meghatározásával is, és az Ok megszüntetésével]. Az Ok Felismeréséhez szükséges az, hogy az Életet Közvetlenül GONDOZÓK képesek legyenek a SPECIÁLIS Ellenőrzések megnyilvánítására [’Szabályozottan Fontos Okból benézni a bezárt házba’].
A VILÁG Tapasztalata is az, hogy a Dacosságban is megnyilvánuló EL-Változások legtöbbjében olyan Ok ismerhető fel, amely csak SPECIÁLIS GONDOSKODÁSSAL Rendezhető. Kevés az a Dacos jelleg, amely egyszerűbb Különleges Gondoskodással is Teljesen (!) Rendezhető.
Említettem, hogy a Dacosság a „kiszámíthatatlan” EL-Változások közé tartozik, és az a Tapasztalat, hogy az OK megszüntetését követően is még ’visszacsenghet’. Ez a ’visszacsengés’ nem azt jelenti, hogy ilyenkor a teremtő „visszesik” a megszüntetett dacosságába. Nehéz szavakkal megfogalmazni ezt a helyzetet. A ’visszacsengésnél’ nem ’emlékeztet’ a test, nem egy ’lenyomat’ jelenik meg, valamilyen (általában enyhébb) dacosság mégis mintha jelezne vagy megmutatná magát. A jelzett korábbi írás-részben írtam:
„…A „dacos” [ön-bezárás felé terelő] megnyilvánulási formában ’tartalmilag’ nagyon sokféle Fájdalom és EL-Változás lehet. A ’szülői Gondoskodás és Szeretet’ „hiánya” nagyon sokféleképpen „ölthet testet”, nagyon sokféle Fájdalomban [„összetett” Fájdalomban is] megnyilvánulhat, és sokszor nagyon aprólékos kutató-munkát igényel ezeknek a pontos meghatározása, és főleg a legelső Ok-Forrás meghatározása.
Az a Tapasztalat,
hogy ez a sérülési forma általában „hosszabb tartamban formálódott meg”,
és ’hosszabb és nagy odafigyelést igénylő Gondoskodással gyógyítható’.
Még ha a ’felszínen’ már az is mutatja magát,
hogy egy teremtő a „dacosságát” ’meggyógyította’,
gyakran sokáig és sokszor ’Jelezhetnek’ még benne a „régi fájdalmak”,
és ekkor Tudatosan önmagának (!) is ÖN-Gondoskodással szükséges önmaga felé irányulnia.
Érdemes ilyenkor kezdetben inkább még más Társak segítségét is kérni a Jelző Fájdalmak Értelmezésében és oldásában…”
Amikor egy teremtőben ’visszacseng’ (jelez) a már meggyógyított dacossága (fájdalma), TUDATOSAN önmagának (!) ÖN-Gondoskodással szükséges önmaga felé irányulnia. Ez nagyon fontos.
Ha a társában ismeri fel a teremtő a már meggyógyított dacossága ’visszacsengését’, segítenie kell, hogy a társa TEVÉKENY (!) ÖN-Gondoskodást kezdjen meg a kiegyensúlyozottsága megtartása érdekében.
Jelenlegi megértésem szerint EGYEZTETÉS van folyamatban arra irányulóan, hogy a Dacosság kapcsán a ’visszacsengés’ Gondozásában milyen közvetlen Lehetősége van a MEGTARTÓI-Teremtőnek, van-e olyan újabb ’RUGALMASSÁG’ vagy KÍMÉLŐ GONDOSKODÁS [belső védettség (?)], amely előmozdíthatná ezeknek a ’visszacsengéseknek’ a mielőbbi megszüntetését. Fontos lesz majd [Tapasztalatok alapján] azt meghatározni, hogy melyik MEGHATÁROZÓ / Ön-Jelleg / Alap-Jelleg közvetlen Megerősítése szüntetheti meg a ’visszacsengéseket’.
2021.05.07.
A ’Rugalmasságnak’ és a Tartósságnak van egy olyan másik értelme is, amely valószínűleg majd csak az ÚJ TÉR-ALAPON lesz teljes egészében megérthető.
Korábbi írásokban többször érintettem azt, hogy a FÖLDANYA is KÉRT ’Rugalmasságot’… ennek akkor az volt a számomra megérthető értelme, hogy Az-Elkövetkezőre [már FONTOLGATÁS alatt lévő Új Teremtési Irányok Megnyitásához, Új GONDOSKODÁSOK Megformálásához] Kért TÖBBLET Teret (ebben természetesen a megnyilvánításhoz szükséges erőket) a FÖLDANYA.
Lehetséges lesz majd a FÖLD Közösségében is az, hogy a választott Teremtői-Formában élő Élet olyan Összecsendülést formáljon meg a FÖLDANYÁVAL, hogy az Anyagi-Testében teljesen egyedi új jellegeket építhessen fel.
Többször megemlítésre került az is, hogy az Új Anyagi-Testnek lesz majd egy [természetes, adott] ’Rugalmassága’… ez is valószínűleg olyan új jelleg, amely már az ÚJ TÉR-ALAPBÓL nyílik meg, és ezért ma még csak a Lényege-Célja-Értelme közelíthető meg az eddigi tudásunkkal, a Megnyilvánulás formáját még nem ismerjük.
Közelítő példával tudom én is csak megközelíteni. A (116.r.) 56. pontban (elérhető ITT) írtam arról a személyes tapasztalatomról, hogy ebben az életemben úgy születtem meg, hogy a megszületés folyamatában valamikor egy jelentősebb ’tér-részt / élet-részt’ „leválasztottak” rólam [valószínűleg a „korán” megszületésem ’jelezheti’, hogy „mennyi” tér-részt „választottak le” (?)]. Valószínűnek tartom, hogy a MAGSÁGOM és a KÜLÖNLEGES eredőm lehet az oka annak, hogy akkor [kb 2,4 kg-os koraszülött babaként] életben maradhattam. Olyan ’erős gyökerű’ ’testet’ ’kaptam’ a FÖLDANYÁTÓL és a családomtól, amely képes volt így is életben tartani. Ugyanakkor már kisgyermekként tapasztalta az ’én’-em, hogy az eltervezett Közeli összekapcsolódásaimat egyre kevésbé tudom megnyitni [a leválasztott rész hiányában]. Ez ’hosszabb távon’ nyilvánvalóan odáig vezetett volna, hogy majd a párkapcsolat megformálására sem leszek képes, így nem fogok tudni saját családot alapítani, nem tudok gyermekeket befogadni a családomba, és így nem lesznek mellettem azok, akik a ’támaszaim’ lennének az Életem során, és én sem tudok ’támaszává’ válni a társaimmá megszületetteknek.
Részlet a kék könyvből (elérhető ITT):
„…Elmondhatatlan az a mélység, melyet bejártál ebben az életedben. Sokan összetörtek volna már a súlyok alatt, de te mindig megtaláltad a kiutat. Kerested a Fényt, amit soha nem találtál meg tiszta formájában. Kerestél valamit, amiről azt sem tudtad, hogy micsoda valójában. A Fény és Szeretet benned van, azt máshol, kívül nem találhatod meg. Hívó szavunk végre elért hozzád… Készültek az új tervek – és készülnek ma is – hogy Erőd minél hamarabb megjelenhessen tiszta formájában és célja szerint.
Ezt úgy képzeld el, hogy a FELADAT egy finom szálon át rögzítve van hozzád, és ezen a szálon egymás után vannak beépítve az állomásaid, és a következő állomás eléréséhez szükséges eszközeid. Ahogy haladsz előre elérve az egyes kapukat, megkapod az új eszközeidet, hogy tovább haladhass. A baj nálad az volt, hogy a kezdetektől nem tudtál a terveid szerint haladni, és ezért a rendelkezésedre álló, megadott eszközeidhez sem tudtál hozzáférni. Telt az idő, és az eszközök idejét múlttá és elavulttá váltak, mert nem érted el őket. Folyamatos gondolkodás volt, hogy hogyan tudnánk terelgetni a célod felé. Nem ismerted a célt. Valóban, mert nem tudtál elindulni a fonalad mentén. Ott volt a fonál, de oly messze távolodtál a megvalósulástól, hogy valóban tanácstalanok voltunk. Fontos lett volna korábban elkezdened a feladat megvalósítását, hogy utad ne billenjen ki az egyensúlyából. Ezért sem szereted a váratlan helyzeteket, mert törékeny egyensúlyodat veszélyeztették bizonytalanságod miatt. Amikor kislányaid lejöttek már látható volt, hogy meg fogod találni a Szeretet útját...”
A KÜLÖNLEGES eredőm lehet az oka annak, hogy a gyermeki éveim végén és az ifjú szakaszomban az Életem Alap-Szintjét újra meg lehetett formálni. A jelzett korábbi írás-részben írtam arról, hogy éveken át tartó álom-munkában a ’házam’ (testem) alapját újra le kellett rakni, és arra egy új házat kellett felépíteni. Jelenlegi megértésem szerint ezen munka ’sikerességét’ jelzi az, hogy végül (többszöri nekifutásra) sikerült családot alapítanom és édesanyává válnom.
A ’testemben’ az ’erős gyökerek’ mellett volt olyan [Különleges (!)] ’Rugalmasság’, amellyel [tudatosan végzett belső munkával] képessé váltam az „elvett” életem / tereim egyes részét visszaépíteni. Ekkor közvetlenül még csak az Életem Általános részét tudtam újra visszaépíteni.
Talán 10-20 évvel később folytatódtak az álom-munkák. Ekkor már a Különleges-Szintet kellett ’ráépíteni’ a korábban megújított Alap-Szintre. Felépítettem a ’házban’ a ’második szintet’, és ott tudatosan elkezdtem ’megerősíteni’ az életemet… Ekkor tehát a korábban ’Rugalmasságra’ alapulóan felépített ’ház’ már olyan Tartóssá tudott megformálódni, hogy egy újabb [Különleges] ’Rugalmassággal’ az Életem Különleges részét is elkezdhettem újra megalapozni és megformálni. Ekkor kezdődött el az (Ön)Lényegemhez a közvetlen belső különleges út felépítése.
Később [már a fiaim megszületése után] olyan jellegű „támadás” érte a családomat, amely a családot / párkapcsolatot célozta meg közvetlenül, ezeknek a „szétszakítására” irányult. Egy olyan pillanatomban, amikor már szinte semmi kiutat nem láttam és nagyon el voltam keseredve, valószínűleg az (Ön)Lényegem nyithatott egy közvetlen belső-utat, és ’segítséget kértem Istentől’…
Nehéz helyzetben voltam, mert egy olyan „átok” „nyomott”, amelyből a saját erővel csak úgy lehetett kiszabadulni, ha egy életen belül három olyan ’hála’ állapotot sikerült megélni, amelyből egy is elég szokott lenni az „átok” megszüntetéséhez. Ekkor nekem még csak egy ilyen ’hála’ élményem volt [ezt nem sokkal az első gyermekem megszületését követően éltem meg. Ma is emlékszem, hogy a néhány hónapos kisfiammal sétáltam (egy kenguruban arccal felém fordulva aludt), a szíveink elég közel lehettek egymáshoz. Egyszer azt éreztem, mintha a kisfiam ’egyre könnyebb lenne’ (szinte ’súlytalanná’ vált), és ekkor éreztem a ’boldogságot’…]… Később, amikor „sokasodtak a nehézségek” és egyre nehezebb volt helytállni a munkában és otthon is, a párkapcsolatom sodródni kezdett a válás felé… néha sikerült ’megállítani’ ezt a széthúzódást, de egy idő után kezdett elfogyni az erőm [és még nem voltam tudatos önmagamban]… Emlékszem, hogy volt egy olyan nap, amikor egész nap sírtam, és időnként csak annyit mondtam, hogy „jaj istenem”… Utólag annyit értettem meg, hogy ez a segítségkérésem nyitott valahogyan utat ahhoz, hogy az (Ön)Lényegem közelebb húzódhasson és megerősíthessen… Segítséget kaptam ahhoz, hogy „ott lent a gödör legalján” képes legyek megélni a második ’hála’ állapotot [ez akkor történt, amikor újra várandós lettem (az iker-gyermekek hoztak megerősítést nekem és a páromnak is), és hosszas vívódás után úgy döntöttünk, hogy együtt várjuk a párommal a gyermekeket]. A várandósság egy nagyon legyengült állapotban [megterhelő munkavégzés mellett] az akkori erőim legtöbbjét felemésztette, de itt is ’kaptam’ valamilyen Könnyítést vagy ’Rugalmasságot’, mert ha korán is születtek meg a kislányok, élet-képesek voltak. Amikor megszülettek, nem sokkal később a harmadik ’hála’-élményemet is megélhettem… igaz, hogy ez csak egy ’fél’ rész volt (ahogyan az akkori erőmből telt), de ’kegyelemből’ ’megkaptam hozzá a másik felet’, és az „átok” így leoldásra került rólam [nem vesztettem el a korábban felvállalt feladataimat, folytathattam azokat is].
Már a kék könyv írásakor is volt egy olyan helyzet, amelyben felkészültem arra, hogy már csak kevés időm lehet hátra. Olyan belső változást éltem meg, amelyhez kapcsolódóan addig az volt a tapasztalat, hogy legfeljebb három évet éltek azok, akik azt megélték. Valószínűleg ekkor is valamilyen ’Rugalmasság’ kapcsolódhatott hozzá az életemhez / testemhez, és így fel tudtam nevelni a gyermekeimet, nem haltam meg… és közben ’tanultam’, hogy ki vagyok, miért élek…
Nem minden részében olyan a testem, amit mások első ránézésre szépnek vagy harmonikusnak találnának. Sokszor hálát adtam a FÖLDANYÁNAK és a testemnek is, hogy ilyen ’erős’ testben élhetek… hogy képes voltam ép elmével olyan nehézségeken végighaladni, amibe sokan beleőrültek volna, megtörtek volna… és hogy képes vagyok a Gondoskodási feladataimat is teljesíteni…
Nemrégen értettem meg, hogy ebben az életemben a Test-tudatosságom azért nem tudott teljessé felépülni, mert beavatkoztak a megszületésembe, és egy jelentős tér-részt leválasztottak, így anélkül [„hiánnyal”] születtem meg. Ahhoz, hogy ebben a helyzetben életben maradhassak, már gyermekként olyan ’munkákat’ volt szükséges tudatosan elvégezni, amelyek Különleges munkák voltak… így gyermekként sem élhettem azt a zavartalan életet, amely a test-tudatosság biztossá felépülését segíthette. Ugyanakkor a FÖLDANYA [(Ön)Lényegem?] IRÁNYBAN-TARTÁSA érzékelhető volt… de az ön-értékelési bizonytalanságok közvetlenül eredeztethetőek abból, hogy már gyermekként sem tudtam elkezdeni az eltervezett Közeli összekapcsolódásokat, és így azzal szembesültem, hogy „valami nincsen rendben” (bennem?)…
20190606 (2.r.) – elérhető ITT:
„… Személyesen megélt tapasztalat a Bezáródás megszüntetésében:
A 2005-ben íródott kék könyvemben [Júdás EV-ANGEL-IUMA a magyar néphez – bővebben ITT] leírtam az akkori Ön-Ellenőrzésemet / Ön-Értékelésemet. Habár minden részletében akkor még nem láthattam át azt amit megéltem, de azt tudtam, hogy egy (kisebb, majd ehhez kapcsolódott nagyobb) „átok” korábban Bezárta egy fontos ön-részemet. Kevert mintájú volt ez a Bezáródás többszörösen is, mert bár volt benne ’Saját Szándék’, azon Saját Szándék ’egyik fele’ egy kisebb „rontás” hatására már ZAVARODOTT állapotomban született meg, a ’másik fele pedig tiszta tudatállapotban. Ehhez másoktól elindított újabb „rontás” is hozzátársult, amely arra irányult, hogy saját erőből ne lehessen felnyitni a Bezárt részt. Mivel azonban ELV, hogy a teremtőkben teljesen nem zárható be az Ön-Rendelkezés, ezért végül olyan formában „rögzült” a „rontás”, hogy egy adott testi életen belül három olyan hála / boldogság / teljesség állapot megélése volt szükséges az „átok” élettelenné válásához, amelyből általában egy elég ahhoz, hogy ’leégesse’ az „átkot”.
Ebben az életemben ön-erőből ’kettő és fél’ ilyen megélést sikerült végre ’összehoznom’ [közvetlenül a megszületett gyermekeim segítettek hozzá ehhez], ami igen szép eredmény, ha figyelembe vesszük azt, hogy a „rontás” minden alkalmat megragad arra, hogy eltávolítson a szeretett társaktól és a boldog megélésétől, továbbá ’egész addigi életemet’ ’tudattalanul’ éltem. ’Lelkem’ akkorra már ’nagyon legyengült’, és a hiányzó ’fél’ részt irgalomból-kegyelemből megkaptam [(Ön)Lényegem ’kiegészíthette’, talán egy feladat felvállalásával], így nagyjából az ezredfordulón elkezdődött a Bezáródásból való kioldás előkészítése. 2005 februárjában kezdtem el írni, és akkor egy nagyon gyors ön-épülésem kezdődött el (a Tudatosságom visszaépítése). Minden nap Értékeltem az életemből azt, ami feltárult előttem, és valamikor még abban az évben a Bezáródás leoldásra került. Annyit tudok, hogy ez a Bezáródott ön-részem „már alig élt”, és azért, hogy megerősödjön, valószínűleg valamilyen (kipróbálás jellegben megformált) Irgalmi Gondoskodási Térbe kerülhetett egy rövid tartamra. ’Tudtam’ mikor ’ment el’, és azt is, hogy mikor ’Tért vissza’. [A gyermekeim is jelezték ezt nekem: ők engem ’anyának’ neveztek, majd amikor ez a részem ideiglenesen ’távozott’, akkor ’maminak’ szólítottak, és a részem visszatérése után ismét ’anyának’ neveztek.] Amikor visszatért, tudatosan újra ’magamba kellett fogadnom’, és talán néhány hónap vagy év múlva már nem volt nyoma bennem a korábbi Bezáródásnak. Jelenlegi megértésem szerint ebben az Igazodásban közvetlenül az (Ön)Lényegem és az Eredő-Birodalmam nagy-TEREMETŐJE vezetett. Akkor ezt nem tudtam még így megfogalmazni magamnak, csak egy nagyon Biztos Belső Tudás vezetett abban, hogy mire figyeljek, merre vezessem az életem. Egészen biztos az, hogy akkor (több mint tíz évvel e mostani Át-Vezetés előtt) (már az Át-Vezetésre Előkészülve) azért sikerülhetett azon nagyobb, már (legalábbis számomra) hosszabb ideje meglévő és kevert mintájú Bezáródásom megszüntetése, mert KÜLÖNLEGES Birodalom nagy-TEREMTŐJE Gondozza az (Ön)Lényegem, és így sok tekintetben több KÖZVETLEN Közeledési lehetősége van hozzám, mint az ÁLTALÁNOS Birodalmak nagy-TEREMTŐINEK (ma még) a saját Befogadásukban lévő teremtői felé. Néhány részlet még az akkori Ön-Igazodásról (a Szív belső terének igazodásáról) bővebben ITT.
(…) „Az átkod azonban súlyos volt, és nem tudtad letenni. Kérted az Urat, hogy segítse a fejlődésedet, hogy letehesd emberi létedben felvett átkod. Az Úr azonban semmit nem tehetett, amíg meg nem ismerted a törvényeit, rá nem ismertél Önmagadra és a benned lakó szeretetre. Nem volt sok életed, hogy ne vedd fel a karmák láncolatát. Akkor születtél, amikor lehetőség volt az átalakulásra vagy a Felemelkedésre. Nem igazán sikerültek ezek az átalakulások, és ez nem a te hibád volt. Épp ezért nagyon sok terhet eltávolított az Úr, hiszen segíteni érkeztél.
Az Úr valóban levehette volna az átkodat, de akkor a feladatod is elveszett volna. Akkor nem dolgozhattál volna a Felemelkedési (> Át-Vezetési) folyamatban, ezt pedig nem akartad. Kértél és kaptál lehetőséget további életre, és a lehetőséget a megszabadulásra. És most itt vagy…”
20200220 (2.r.) 3. pont (elérhető ITT):
„…’Ma eszembe jutott’, hogy én a Vezeklésemet nagyjából a Júdás-könyv (elérhető ITT) leírása során zár(hat)tam le. Akkor [2004-2005-ben] még egyáltalán nem voltam tudatos a saját sorsomban / eredőmben, és éppen nagyon erővesztett állapotban voltam. Tudatosan figyeltem ’befelé, a szívemre’, ’a szívem felől érkező jelzésekre és vezetésre’. Ez [és a MEGTARTÓIM felé felépülő BIZALMAM] akkor elég volt ahhoz, hogy életben maradhassak ezen (Ön)Rendezés során. Valószínűleg közvetlenül az is hozzájárult a Rendezés halál nélküli megéléséhez, hogy KÜLÖNLEGES Birodalom az eredőm, és így az (Ön)Lényegemben több olyan Különleges Út is megnyílhatott, amelyek akkor még sok más teremtőben elérhetetlenek voltak.
(116.r.) 56. pont (elérhető ITT): „…Lehetséges, hogy akár egy évig (vagy kettő évig) is eltartott, amíg az egymást követő álom-munkákban a kis ház (az Anyagi-Test) ’Alap-Szintjének’ az Alapja újra megformálódott. Néha talán több hónap is eltelt az álom-munkák között, máskor rövidebb tartam.
Amikor az Alap újra felépült, elkezdhettem visszaépíteni a falakat, tetőt, szobákat. Mivel ’szerettem’ ezt a kis házat, a korábban ismert belső rendszerén nem sokat változtattam, máig az maradt a ’személyes-belső-szentély’, amelyben a legjobban szerettem lenni már gyermekkoromban is. Már volt ’bevezetve’ ’víz’ és ’áram’ (világítás), és talán némi ’kényelem’ is… Egyébként az 1. számmal jelölt szoba / belső-tér az, amelyben valamikor ezen építkező munka során egyszer egy ’fény-ajtó / arany-fényű-ajtó’ is megnyílt egy rövid tartamra azon a ’falon’, amely a legközelebb volt a kertben lévő ’kút’-hoz. Utána ez az ajtó többé nem jelent meg, de ’tudtam’, hogy az ott volt (ott lehet?). Most valószínűnek tartom, hogy akkor az Eredő-nagy-TEREMTŐM és/vagy a VILÁG volt képes egy rövid Teljes-Ellenőrzést’ megnyilvánítani, és erre az akkori állapot-felmérésre alapult a későbbi Gyors-Ébresztésem [15-20 évvel később, amikor már négy gyermek édesanyja is voltam]…”
A FÖLDANYA MAGJAKÉNT is több olyan lehetőségem volt, amelyeket akkor még csak a MAGJAI számára nyithatott meg (Kipróbálásként) a FÖLDANYA.
20190606 [2.r.] – elérhető ITT: „… Mi volt a bűnöd? Hogy a[z önkezű] halált választottad. Hogy nem voltál elég tudatos és erős az élet felvállalásához. Ez volt a ’bűn’, semmi más. Minden mocsok az átokhoz tapadt, melynek elhárítására még képtelen voltál. Bezárultál, és már nem dönthettél szabadon. Minden más tehát nem vezeklés tárgya, de az Élet ellen vétők vezeklése az (volt), hogy elzárva a Szellemi Tisztaságtól egyedül kell felismerniük a Szellemi Törvényeket, és az azok szerinti életet kell élniük. Utolsó terhességed idején tépelődtél: mit tegyél. Vártad a jövevényt és akartad, majd „tudtad”, hogy ha vállalod, akkor lehet, hogy egyedül maradsz vele. Féltetted, hogy szeretet nélkül kell felnőnie. Majd ismét vállaltad teljes szívedből. Harcolt benned a két oldal: élet vagy halál. Mivel nem te mondtad ki a végső szót, így nem volt tiéd a teljes dicsőség, de a boldogság, amit akkor éreztél, mikor biztossá vált az élet megmaradása, megmentette életedet. Minden nehézségével átélted a terhességet, és számodra valóban terhes volt. Azóta cipelted új és régi életedet együtt…”
A kék könyv írása során megértettem, hogy a bennem megformálódott Bezáródáshoz és Megtöréshez egy olyan (elkeseredett) saját Szándékom kapcsolódott, hogy „soha nem bocsátok meg magamnak”, és ezt egy „rontás” sajnos elég erősen berögzítette bennem.
Említettem korábban [20190614 – elérhető ITT], hogy az élet-sértéshez kapcsolódó Megtörésben mindig van egy olyan „ön-ítélet”, aminek a lényege valamelyest úgy közelíthető meg, hogy „méltatlan vagyok az életre / megbocsátásra / szeretetre”. Olyan FOKOZOTTAN ÉRZÉKENY ön-rész(ek) vannak az ilyen teremtőkben, amelyek Igazításába / Rendezésébe ’egyedül’ nem kezdhetnek bele (!!!).
Ha egy teremtő elkezdi
az élet-sértéshez kapcsolódó Megtörése és Bezáródása
(Élettel-Összeegyeztethetetlenséget elválaszthatatlanul tartalmazó Tapasztalata) Rendezését,
mindig több (Különleges Gondoskodásban már tapasztaltabb) Társ is van a közelében,
hogy átsegítsék a Rendezés legnehezebb (és gyakran fájdalmas) szakaszain…”