3.
2022.05.04.
Részleges megértésem szerint az ÁT-VEZETÉSI-TÉR „csapdaként” megnyilvánuló jellegét [és a „csapda-jelleg” megformálódásának okát (?)] mutatta meg egy másik kép [egy ÉRTÉKELÉS-részlet (?)]. Feltételezésem szerint a képben ’összegyűjtött’ jellegek [mint az ÉLET-TERET „csapdává” EL-Változtató Ok / Okok] azok, amelyekre ’speciális’ figyelemmel kellett lennie a FÖLDANYÁNAK az ÁT-VEZETÉS Teljes-Lezárásának Előkészítése során [így az előző pontban említett Új SPECIÁLIS TÉR-RÉSZ megformálása során (?)].
Az egyiptomi mitológia szerint ’egy-tőről-eredő’ ’négy testvér’ ’kapta a földet’ [ÉLET-TERET], akikből kettő pár formálódott meg [Est-és-Hajnal, Szűz-és-Szerző]. Feltételezésem szerint ezek a FÖLDANYA legelső önállóvá megformált Közvetlen GONDOSKODÁSAI [legelső megformált Megnyilvánulásai].
ÉLET-ÍV:
SZŰZ (~"Ízisz")
SZERZŐ (~"Ozirisz")
EST
HAJNAL
’Álmomban’ érzékeltem, hogy ez a kettő pár ’egy nagyobb házban’, de már külön-külön [önálló] lak-részekben helyezkedett el. [Feltételezésem szerint ténylegesen formálták már az ÉLET-TERET (hogy az alkalmas legyen az Élet Befogadására és az Anyagi-Test megtartására), illetve formálták az Élet-Építés Választható Ívét / Íveit.]
Az egyik pár ’lakrészének’ ’ajtaján’ egy „idegen” [egy „idegen pár” „egyik tagja” (?)] „nyomást kezdett el gyakorolni a térre” „kívülről”, és nem messze egy másik tér-részen talán a „párja” vagy egy „segítője” ugyancsak így tett.
A ’házon belül’ [ezen a lakrészen belül] élő pár tagjai belülről próbálták védeni [megtartani] a Terüket ott, ahol kívülről az „idegenek” (folyamatosan, egyre erősödően) „nyomást gyakoroltak” a „behatolás” céljával.
Valahogyan az „idegen pár” [és több / sok „segítője” (?)] [kényszerrel, összecsendülés megformálása nélkül] „bejutott a házba” [az ÉLET-TÉRBE].
Érzékeltem a házon belül jogosan jelenlévő kettő pár Jelenlétét [az egyik pár nőibb jellegű nézőpontjából (Szűz?)(Hajnal?)]. Mindenkit [’szinte mindenkit’ (?)] az „idegenek” „egy Térbe tereltek”, és úgy vettem észre, hogy „egyre többen vannak” (általam nem ismertek, számomra idegenek) ebben a TÉR-Részben. Nem félelem volt bennem, hanem figyeltem / kerestem (hogy ne vegyék észre) milyen ’eszközeink’ vannak, amelyek segíthetnének megszabadulni / kiszabadulni. Csak a páromban bíztam, az egyre gyarapodó számú „idegenekben” nem. Nem tudtam meghatározni, hogy a sokasodó számú [a TERET egyre jobban betöltő] „idegenek” (1) segítői-e a „behatoló idegeneknek”, (2) vagy esetleg maguk is a „rabjaik”, akik ugyancsak szabadulni szeretnének.
Az „idegen pár” volt a „főnök”. Egy „furcsa játékba” [„pontosan megtervezett kínzásba”] kezdtek [a „játszmákról”: 20190628 (2.r.) – elérhető ITT]. Mintha bizonyos tartamokat határoztak volna meg [szakaszokat?], és meghatározott tartamonként [vagy akár váratlanul is?] a jelenlévők mindegyikére kiterjesztettek valamilyen fájdalom-okozást / csorbítást / csonkítást. Általában csak egy-egy „kiválasztott” [véletlenszerűen, vagy valamilyen „sorsolás” jelleggel „kiválasztott”] személyt vagy legfeljebb egy kisebb csoportot bántottak [terheltek meg valamilyen fájdalommal és/vagy veszteséggel], a többiek „csak” „látták” / érzékelték a másik „kínzását”. Mindez egy olyan „természetességgel” nyilvánult meg, hogy „nem lázadoztak” a jelenlévők. Feltételezésem szerint valamilyen „méreg” [bódítás, zsibbasztás] hatása okozhatta azt, hogy „nem tudtak elmenekülni, nem tudtak tiltakozni”.
„Még egészen ennek a borzalomnak az elején” az „idegen pár” azt közölte a jogosan itt lévő pár egyik nő-tagjával [akinek a tapasztalatát érzékeltem], hogy „összecsomagolhat és elmehet”. Belül tudtam, hogy mindaz amit közölnek nem valós, nem fognak elengedni. Mondtam is nekik, hogy tudom, nem fognak elengedni [ne játszadozzanak velem]. Az „idegenek” tovább erősködtek, hogy öltözzek fel, készüljek össze, mert elengednek. Utólag feltételezem, hogy [a megtévesztéssel] valamit „kifürkészni” szándékozott az „idegen”, talán azt, hogy ’számunkra mi az igazán fontos’. Érzékeltem a „hátsó, rejtett szándékot” [még ha azt nem is, hogy pontosan mire irányult], így csupán néhány ruhát vettem magamra, és kerestem egy olyan ’névjegykártyát’, amelyen a ’házunk’ ’címe’ pontosan rajta van [azért, hogy ha mégis elengednének, tudjak segítséget kérni / hozni, tudjam a ’pontos címet’]. Mintha a FÖLDANYA (?) ’belül’ ’adott volna egy ilyen névjegyet’ [az egyik belsőbb / rejtettebb szobából], amelyet ’belül-magamban rejtettem el’. Nem vettem tehát ’magamhoz’ olyan ’fontos tárgyakat’, mint amilyenre az idegen „számított”. Természetesen miután felkészültem az elengedésemre, közölték, hogy nem mehetek el. Ekkor ’magamban belül’ ’összerágtam’ [megsemmisítettem] a [FÖLDANYÁTÓL kapott (?)] ’névjegyet’.
A még csak kezdetlegesen berendezett épület-részben [egy Új Teremtő-Szakasz legelején], amikor képes voltam erre (valamennyire tiszta volt a tudatom), kerestem olyan ’eszközöket’, amelyeket később fel lehetne használni a ’kiszabaduláshoz’. Megfogalmazódott bennem az is, hogy ha mindannyian összefognánk, könnyedén ki lehetne tenni innen az „idegeneket”… mint említettem, ugyanakkor szinte bizonyos voltam abban, hogy a velünk együtt „kínzottak” között lehetnek olyanok, akik ténylegesen „társai” az „idegeneknek”, és ha velük együtt készítenénk elő a ’szabadulást’, a „végső pillanatban” „ellenünk fordulnának / hátba-támadnának”. Talán csak „látszólag” „kínozzák” őket az „idegenek”, azért, hogy azt higgyük, ők is „velünk vannak” [megtévesztés, elbizonytalanítás]. Talán ezt mutathatta az utolsó kép / érzet, amire még emlékszem [ezt követően ’kiléptem’ az ’álomból’].
Amikor elérkezett ismét a „kínzás ideje”, az „idegen” „válogatni kezdett közöttünk”. Egy furcsa „kesztyű” volt az „idegen” egyik „kezén” [a „jobb” kezén], és amit azzal a kezével megfogott, azt egy nagyon erős áramütés érte. Először valaki mással „rázott kezet”, érzékeltem, hogy azt nem érte valódi áramütés, csak úgy tett, mintha fájna. Amikor „engem választott ki”, „többször is megnyomta nagy erővel a kesztyűn belül lévő gombot”, egészen addig fokozta a fájdalom-okozás [csonkítást okozó] hatását, amíg végül összeestem. Érdekes módon a tudatosságomat meg tudtam tartani, és érzékeltem, hogy valahol az ’arcomon’ [leginkább talán a beszédet lehetővé tevő részen] mintha egymás mellett több ponton valamilyen bénulás formálódott volna meg. Összecsuklott a lábam is, talán bénán zuhantam le a földre… ekkor tudatosan kiléptem ebből a képből.
Ami talán a lényege volt [most] ennek az érzékelésnek az az, hogy „minden itt élőre kiterjedően” [egyénileg és csoportokra is] a „kényszerrel betelepedett” „idegen” „jelenlét” FOLYAMATOSAN „gyártotta” a fájdalmat okozó [és lehetőség szerint ténylegesen „megcsonkító”, lehetőség szerint nem túl nagy mértékű tér-vesztést okozó] „kényszer-helyzeteket”, és „valahol / valakikre” [akiket éppen „kiválasztottak”] „rányomott valamilyen kényszert” [azért, hogy megakadályozzák a Saját mintában való olyan megerősödést (akár összefogást), amely elvezethetne a felszabaduláshoz]. Lehet, hogy egyszerre csak egy-egy Tér-részben / egy-egy közösségben kezdtek bele valamilyen pusztításba, néha egyszerre több Tér-részben, több kis-közösségben. Viszonylag ritka volt az, amikor valamilyen „nagyobb világ-égést” indítottak el, mert annak mindig volt számukra is olyan veszélye, hogy „meggyengülnek” [a „nagyobb világ-égések” során még ha „nyertesei” is voltak a „pusztításoknak”, de olyan Tér-részek is semmivé váltak / válhattak, amelyekből ők maguk „merítettek erőt”, és ez ténylegesen (!) őket is meggyengítette: minél kevesebb Tér maradt, annál nagyobbak voltak a saját veszteségeik is].
Nagyon fontos része volt ennek a „kínzásnak” az, hogy mások „tanúi” legyenek, „vigyék tovább a hírét” [ültessék el a félelmek magjait másokban is, olyanokban, akiket nem érintett meg közvetlenül a „kínzás”]. Ma a „csapdaként” működő ÉLET-TÉR-RÉSZBEN ugyancsak „nagy erőkkel” folyik a „hír-vivés”, elsődlegesen a „rém-hírek” „terjesztése”, a „kép-mutatás”.
Mintha az „elektromos hálózatok” és „elektromos kütyük” mind ezen célt szolgálnák mostanában: „elvonni a figyelmet” a természetes környezetről és a saját-valóságtól [megfosztani a természetes szemlélődés lehetőségétől], „odaszögezni a figyelmet” „bármire / mindarra ami EL-Terel / pusztít / gyengít”]. A szemlélődés fontosságáról: (395.r.) 139. pont – elérhető ITT.
A kép számomra azt mutatta, hogy az „idegenek” figyelemmel kísérték a közösségek változásait, és amikor a ’béke’ [ és az itt élők ’biztonság-érzete’] a „számukra túlzottan veszélyessé kezdett válni”, akkor a „kínzó játékaik” közül kiválasztottak egyet / néhányat, azt „felépítették”, és „rányomták” a „kiválasztott” „kis-közösségre”. Néha „csak a saját szórakoztatásukra” [„gyakorlás-képpen”] tervezgettek és nyilvánítottak meg pusztítást, máskor azért, mert egy-egy Tér-részben a Harmonia őket veszélyeztető módon kezdett megerősödni.
Az ÉLET-TÉRBE berögzült nagyon sok fájdalmas tapasztalat / lenyomat formálta meg mostanra egy olyan erőteljes „csapdává” az ÉLET-TERET, amely a fájdalmak „lenyomatait és maradványait” minden itt élő teremtő Személyes Élet-Terében [és sokszor az Anyagi-Testében is] „újra és újra betölti”.
Kapcsolódó írás-rész az „idegenek” jogosulatlan Tér-Használatáról: 20200908 [555.r.] 183. pont – elérhető ITT
Feltételezésem szerint az ÉLET-TÉR ezen súlyosan EL-Változott jellegére figyelemmel formálja / formálta meg a FÖLDANYA azt a SPECIÁLIS TÉR-RÉSZT, amelyben az ÁT-VEZETÉS legutolsó [már közvetlenül a MEGÚJULÁSRA előkészítő] szakaszát megtapasztaljuk. Jelenlegi megértésem szerint legkésőbb ezen VÉDETT-TÉRBE való berögzülést megelőzően a jogosulatlanul használt terekről és áramlásokról minden teremtő Anyagi-Teste leválasztásra kerül, és a VÉDETT-TÉRBE való berögzülés pillanatában [a jogosulatlanságokról való leválasztást követően] minden teremtő számára egy olyan [kisebb méretű (?)] Személyes Élet-Teret rögzít be a FÖLDANYA, amely a jogosulatlan közeledést és megérintést már nem teszi lehetővé, ugyanakkor pedig az előkészített Teljes-Rendezésekhez teret-ad.
Ugyancsak nagyon fontos része lesz a SPECIÁLIS TÉR-RÉSZNEK az, hogy a teremtők a közvetlen érzékelést / a szemlélődést újra megtanulják / megnyilváníthatják. A saját valóságukat már közvetlenül fogják érzékelni [így megismerni, megérteni], nem lesznek a TÉRBEN olyan „elterelő áramlások”, amelyek a megtévesztés céljával „terelnék” a figyelmet.
Kapcsolódó írás-rész: VÉGE a "színjátéknak": 20200908 [1048.r.] 295. pont (2) - elérhető ITT
Folytatódik az írás-rész korábbi lejegyzés-részek ide-idézésével.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
