„…NAGYON KÖRÜLTEKINTŐEN szükséges mérlegelni minden olyan helyzetet,
amikor a segítség-adás
nem közvetlenül a KÖZELI-ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSBAN LÉVŐ TÁRSAK felé irányul.
Megtévesztő HASONLÓSÁGI minták „GYÁRTÁSÁVAL”
erőteljes irányulások fedezhetőek fel most is (itt az ÁT-VEZETÉSI-TÉRBEN) arra,
hogy a Közeli-Társak (családtagok, barátok) ’Gondozására’ [az ’egymás-kölcsönös-megerősítésére’] SZÁNT ön-erőket
EL-TERELJÉK
más (nem közeli-összekapcsolódásban lévő) teremtők felé [például „csoport-érdek” felé / „projektek” felé],
és ezzel MEGGYENGÜLJENEK AZOK AZ ALAP-KAPCSOLÓDÁSOK,
amelyek most itt az ÁT-VEZETÉS végén képesek erőt adni azokhoz a Változásokhoz / Változtatásokhoz, amelyeket a teremtők önmaguk számára VÁLASZTOTTAK.
Nagyon fontos a belső-útmutató tudatos (és fokozott figyelemmel való) használata minden olyan helyzetben,
amikor KÜLÖNLEGES OKON ALAPULÓAN [csakis Különleges Okon alapulóan, a FÖLDANYA közvetlen útmutatásával!]
olyanok számára szükséges Megerősítést adni,
akikkel nem vagyunk éppen (Általános alapú) KÖZELI-Összekapcsolódásban.
Ehhez kapcsolódóan a [8.r.] 5. pontban írtakat is érdemes újra átgondolni (elérhető ITT):
„…Valószínűleg közvetlenül (!) a fokozatosan erőteljesebbé váló IRÁNYBAN-TARTÁSBÓL eredhet:
Közvetlenebbül / erőteljesebben / azonnal JELEZHET
(1)
mind az (Ön)Lényeg [talán ma még elsődlegesen a KÜLÖNLEGES Birodalomból eredő teremtőkben],
(2)
mind a Közvetlen MEGTARTÓI-Teremtő,
hogy a GONDOSKODÁSBAN NE LÉPJÜK TÚL a SZÜKSÉGESSÉG MÉRTÉKÉT.
Vonatkozik ez
(1)
nem csupán a Különleges Megnyilvánulásainkra,
(2)
hanem az Általános Megtapasztalás részeként megformált KÖZELI (például családi, baráti) Összekapcsolódásainkra is.
Jelenlegi megértésem szerint
[’most’] fokozottabban / nagyobb odafigyeléssel szükséges Értékelnünk önmagunkban azt,
hogy amikor mások felé Gondoskodóan nyilvánulunk meg,
az valóban SZÜKSÉGES-E.
Valószínűleg közvetlen iránymutatásokat kapunk most ahhoz az (Ön)Lényegtől és a Közvetlen MEGTARTÓI-Teremtőtől,
hogyan formáljuk meg / hogyan rögzítsük be magunkban a Gondoskodásra vonatkozó Kiigazított Mérték-rendszert és újabb Szabályozást.
Fokozottabb odafigyelést igényel annak az Értékelése, hogy milyen jellegű Gondoskodásban nyilvánulhatunk meg olyan más teremtők felé, akikkel NINCSEN Összecsendülésre alapulóan megformált KÖZELI-Összekapcsolódásunk, így ’csupán’ az Általánosan-Meghatározott-Távolság-Tartásban vagyunk. A [FÖLDÖN a] TISZTELET alapján a Szükség VALÓS (!) helyzeteiben ilyenkor is adhatnak egymásnak a ’tőlük telhető módon’ Megerősítést a teremtők [főleg a Különleges Utat megnyitott, Gondoskodásban már tapasztaltabb teremtők (20200706 – elérhető ITT)], de fokozott figyelemmel szükséges lenni arra, hogy ez semmiképpen se lépje túl a VALÓDI SZÜKSÉGESSÉG mértékét.
Fontos Megkülönböztetni a Szükség Valós helyzeteitől azokat a tudatosan „gyártott” / megtévesztő LÁTSZAT-helyzeteket, amelyek (1) vagy a FIGYELEM-TERELÉSSEL igyekeznek a ’jó-szándékot’ „maguk felé EL-Terelni” és ezáltal (mások megtévesztése útján) biztosítani a „kényelmüket”, (2) vagy pedig kifejezetten azon célból kerülnek megformálásra, hogy a helyzethez kapcsolódók javait és erejét „ELVEGYÉK”.
Nagyon ritkán az ilyen Látszat-szükség-helyzetek megformálásra kerülhetnek a KÖZELI-Összekapcsolódásokban is, de jellemzően TÁVOLABB LÉVŐ veszélyhelyzetet / nehézséget „hoznak egy kissé közelebb” [mert ennek valódiságát és a szükséghelyzet pontos mértékét így nem tudják közvetlenül ellenőrizni azok, akik felé a megtévesztés irányul]. Ezért
fontos [most is] nagyon alaposan Értékelni
a KÖZELI-Összekapcsolódásokon „kívülre” irányuló minden segítség-adást / a (nem ismert) „közvetítőkön” keresztüli segítségadást
[mostanában megint sokat hallani az „unokázós” csalókról is,
akik olyan hírrel keresik meg a családokat, hogy egy családhoz tartozó fiatal valahol súlyos balesetet szenvedett, és azonnal nagy összegű pénzre van szüksége… és majd egy közvetítő gyorsan elviszi a pénzt a bajban lévő családtagnak].
[2020.11.24.: ’Karácsony’ „közeledtével” ugyancsak a jó-szándék és Bizalom „kihasználásával” minden évben gyakoriak az olyan „adomány-gyűjtések” („felszíni dekorációk”), amelyekből „jó esetben” majd megvalósul valamilyen „projekt”, de a segítség jellemzően nem jut el azokhoz, akik „érdekében” a „gyűjtést” elindították.]
Fontos azt is ellenőrizni és értékelni,
hogy a „TÁVOLRA” (ismeretlenek felé) irányuló segítségadással 
nem kerül-e olyan helyzetbe a teremtő,
hogy ezáltal nem tudja majd teljesíteni a valóban szükséges [a Felelősségéhez tartozó] Gondoskodási feladatait a családjában / a vele Közeli-Összekapcsolódásban lévő Társai felé…
[tehát nem okozza-e ezzel ÚJABB Nehézségek megformálódását a Közeli-Összekapcsolódásaiban].
Ha bármely helyzetben a Valódi-Szükségesség Mértékét túllépi a teremtő a Gondoskodása során, szinte azonnal megtapasztalja legalább a „bemocskolódást / beszennyeződést” [erről bővebben ITT], illetve kisebb károk megformálódását a saját élet-terében [testében, javaiban…].
HA (!)
a Gondoskodásunkban
a SZÜKSÉGESSÉG Mértékén belül maradva nyilvánulunk meg
[csak azt tesszük meg, ami ténylegesen szükséges, de azt megtesszük maradéktalanul és következetesen],
Az-Élet Megkönnyebbedését és Jobbá válását tapasztaljuk meg folyamatosan.
Ha „megszokásból” olyat is tennénk, ami éppen nem szükséges (például valamilyen kényelmi kényeztetés lenne), hamar megérkezik a JELZÉS arról, hogy az már nem helyénvaló [megmutatja a helyzet, hogy az KÁROS következményekhez vezet(het)].
Közvetlenül kapcsolódhat ez az új [felerősített?] Jelzési rendszer ahhoz, hogy ma már ELV szabályozza: a Sors-Rendezését megkezdő teremtőnek a Sorsa Megkönnyebbedését és Jobbulását szükséges megtapasztalni a Sors-Rendezése megkezdésének pillanatától kezdődően…
Valószínűleg sok segítséget kapunk mostanában ahhoz, hogy a Gondoskodásra érvényes SZÜKSÉGESSÉGI Mértéket pontosan Érzékeljük / Felismerjük és Megértsük…”
Az írás folytatódik a 725. részben, elérhető ITT
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
