226.
2020.07.21.
MAGOKNAK
Gondolatok
Fájdalmasságot érintek [csak a legszükségesebb mértékben]. 
Ha kiegyensúlyozatlannak érzed magad, NE olvasd tovább.
Előljáróban ide-idézek néhány korábbi írás-részt.
20200908 [310.r.] 114. pont [az ország-vezető az utcasarkon áll, a szakadék szélén (nincs tér); egy hozzám közeli családtagom egy szobában (megbánás) (van tér)] – elérhető ITT:
„…Megkezdődik (!) továbbá azoknak az Élő teremtőknek az Élet-Értékelése / TELJES-ELLENŐRZÉSE is,
akik az ELLENŐRZÉSBE vont „rátelepedőnek” „társai voltak”,
azaz valamilyen módon TEVÉKENYEN részt vettek mások Életének meggyengítésében,
mások életének / javainak elvételében / jogosulatlan megváltoztatásában stb.
Az ilyen „felhasználtak” [„csatlósok”, „bábok”, „eszközök”, „alkut kötők”] FELELŐSSÉGE a „rátelepedés” kiterjesztésében nagyon különböző lehet abból eredően,
hogy mennyire vettek részt ebben a mások Életét gyengítő TEVÉKENYSÉGBEN Tudatosan,
volt-e már korábban olyan EL-Változás az Életükben, amely nem a Saját Felelősségükből ered,
és ez a korábbi EL-Változás mennyiben volt meghatározó abban, hogy ilyen súlyosan élettel-összeegyeztethetetlen módon nyilvánultak meg mások (akár sokak) felé.
Az ilyen élet-Értékelésnek az egyik fontos része az is, hogy
amikor Felismerte és Megértette az ilyen teremtő azt, hogy más / mások életére ténylegesen is gyengítően / (életet, szabadságot) sértően nyilvánult meg,
abban a pillanatban és attól a pillanattól kezdődően hogyan folytatta az életét:
volt-e benne valódi megbánás,
elkezdte-e keresni azonnal az életet-sértő megnyilvánulásából a kiutat önmaga számára és azok számára, akikre vonatkozóan felismerte a korábbi életet-sértő megnyilvánulását;
ténylegesen tett-e Jobbító irányú tevékeny lépéseket;
valódi Jobbító Szándékkal tett-e TEVÉKENY lépéseket az általa felismert nehézségek megszüntetése érdekében
[a „jótékonykodás” azon formája nem értékelhető, amely nem értékelhető tevékeny-megbánásnak]…
[Valószínűleg ehhez kapcsolódhat egy általam érzékelt megértést segítő kép.
Egy sokak életére nehezítően ható „ország-vezető” egy „utca-sarkon” (egy ’forduló-pontnál’, egy mérő-helyzetben) „vidáman, nyugodtan”, „gondtalanul” beszélgetett”, semmiféle megbánást nem mutatott. Kifelé azt „mutatta”, hogy „nincs mit megbánnia”, „semmiféle felelősség nem terheli”. Nem messze attól a helytől, ahol beszélgettünk, egy mély szakadék volt. {Arrafelé (a „semmi” felé, a „szakadékba” / „pusztulásba” vezetné az „országlása” alá tartozókat? Vagy a saját sorsában jelzi ez a továbbhaladást?)
Egy másik képben egy korábbi családtagom megbánást mutatott felém talán azért, mert nem volt ereje ahhoz, hogy életben maradjon, és így nem tudott társam lenni eltervezett közös munkákban. Az ő megbánása és bocsánatkérése tiszta volt, tapintatos, őszinte. Egy ’gyengéd puszit adtam’ neki, és megnyugtattam, hogy hamarosan újra Közeli-Összekapcsolódásban leszünk. Már a jövőbeni Közeli-Összekapcsolódás Előkészítését jelezhette az, hogy egy mindkettőnk által látogatható szobába több saját holmiját berögzítette és azokat rendezgeti.]…”
20200908 [694.r.] 206. pont (3) [„idegenek / idegen-minták bejöttek a házba”, mindenkit egy térbe tereltek és tudatosan kínozták a kiválasztottakat] – elérhető ITT:
„…Részleges megértésem szerint az ÁT-VEZETÉSI-TÉR „csapdaként” megnyilvánuló jellegét [és a „csapda-jelleg” megformálódásának okát (?)] mutatta meg egy másik kép [egy ÉRTÉKELÉS-részlet (?)]. Feltételezésem szerint a képben ’összegyűjtött’ jellegek [mint az ÉLET-TERET „csapdává” EL-Változtató Ok / Okok] azok, amelyekre ’speciális’ figyelemmel kellett lennie a FÖLDANYÁNAK az ÁT-VEZETÉS Teljes-Lezárásának Előkészítése során [így az előző pontban említett Új SPECIÁLIS TÉR-RÉSZ megformálása során (?)].
Az egyiptomi mitológia szerint ’egy-tőről-eredő’ ’négy testvér’ ’kapta a földet’ [ÉLET-TERET], akikből kettő pár formálódott meg [Est-és-Hajnal, Szűz-és-Szerző]. Feltételezésem szerint ezek a FÖLDANYA legelső önállóvá megformált Közvetlen GONDOSKODÁSAI [legelső megformált Megnyilvánulásai].
’Álmomban’ érzékeltem, hogy ez a kettő pár ’egy nagyobb házban’ [a FÖLD Közössége számára Megformált ÉLET-TÉRBEN], de már külön-külön [önálló] lak-részekben helyezkedett el. [Feltételezésem szerint ténylegesen ’élhetővé’ formálták már az ÉLET-TERET (hogy az alkalmas legyen az Élet Befogadására és az Anyagi-Test megtartására), illetve formálták az Élet-Építés Választható Ívét / Íveit.]
Az egyik pár ’lakrészének’ ’ajtaján’ egy „idegen” [egy „idegen pár” „egyik tagja” (?)] „nyomást kezdett el gyakorolni a térre” „kívülről”, és nem messze egy másik tér-részen talán a „párja” vagy egy „segítője” ugyancsak így tett.
A ’házon belül’ [ezen a lakrészen belül] élő pár tagjai belülről próbálták védeni [megtartani] a Terüket ott, ahol kívülről az „idegenek” [folyamatosan, egyre erősödően] „nyomást gyakoroltak” a „behatolás” céljával.
Valahogyan az „idegen pár” [és több / sok „segítője” (?)] [kényszerrel, összecsendülés megformálása nélkül (egyoldalúan)] „bejutott a házba” [az ÉLET-TÉRBE].
Érzékeltem a házon belül jogosan jelenlévő kettő pár Jelenlétét [az egyik pár nőibb jellegű nézőpontjából (Szűz?)(Hajnal?)]. Mindenkit [’szinte mindenkit’ (?)] az „idegenek” „egy Térbe tereltek”, és úgy vettem észre, hogy „egyre többen vannak” (általam nem ismertek, számomra idegenek) ebben a TÉR-Részben. Nem félelem volt bennem, hanem figyeltem / kerestem (hogy ne vegyék észre) milyen ’eszközeink’ vannak, amelyek segíthetnének megszabadulni / kiszabadulni. Csak a páromban bíztam, az egyre gyarapodó számú „idegenekben” nem. Nem tudtam meghatározni, hogy a sokasodó számú [a TERET egyre jobban betöltő] „idegenek” (1) segítői-e a „behatoló idegeneknek”, (2) vagy esetleg maguk is a „rabjaik”, akik ugyancsak szabadulni szeretnének.
Az „idegen pár” volt a „főnök”. Egy „furcsa játékba” [„pontosan megtervezett kínzásba”] kezdtek [a „játszmákról”: 20190628 (2.r.) – elérhető ITT]. Mintha bizonyos tartamokat határoztak volna meg [szakaszokat?], és meghatározott tartamonként [vagy akár váratlanul is?] a jelenlévők mindegyikére kiterjesztettek valamilyen fájdalom-okozást / csorbítást / csonkítást. Általában csak egy-egy „kiválasztott” [véletlenszerűen, vagy valamilyen „sorsolás” jelleggel „kiválasztott”] személyt vagy legfeljebb egy kisebb csoportot bántottak [terheltek meg valamilyen fájdalommal és/vagy veszteséggel], a többiek „csak” „látták” / érzékelték a másik „kínzását”. Mindez egy olyan „természetességgel” nyilvánult meg, hogy „nem lázadoztak” a jelenlévők. Feltételezésem szerint valamilyen „méreg” [bódítás, zsibbasztás] hatása okozhatta azt, hogy „nem tudtak elmenekülni, nem tudtak tiltakozni”.
„Még egészen ennek a borzalomnak az elején” az „idegen pár” azt közölte a jogosan itt lévő pár egyik nő-tagjával [akinek a tapasztalatát érzékeltem], hogy „összecsomagolhat és elmehet”. Belül tudtam, hogy mindaz amit közölnek nem valós, nem fognak elengedni. Mondtam is nekik, hogy tudom, nem fognak elengedni [ne játszadozzanak velem]. Az „idegenek” tovább erősködtek, hogy öltözzek fel, készüljek össze, mert elengednek. Utólag feltételezem, hogy [a megtévesztéssel] valamit „kifürkészni” szándékozott az „idegen”, talán azt, hogy ’számunkra mi az igazán fontos’. Érzékeltem a „hátsó, rejtett szándékot” [még ha azt nem is, hogy pontosan mire irányult], így csupán néhány ruhát vettem magamra, és kerestem egy olyan ’névjegykártyát’, amelyen a ’házunk’ ’címe’ pontosan rajta van [azért, hogy ha mégis elengednének, tudjak segítséget kérni / hozni, tudjam a ’pontos címet’]. Mintha a FÖLDANYA (?) ’belül’ ’adott volna egy ilyen névjegyet’ [az egyik belsőbb / rejtettebb szobából], amelyet ’belül-magamban rejtettem el’. Nem vettem tehát ’magamhoz’ olyan ’fontos tárgyakat’, mint amilyenre az idegen „számítottak”. Természetesen miután felkészültem az elengedésemre, közölték, hogy nem mehetek el. Ekkor ’magamban belül’ ’összerágtam’ [megsemmisítettem] a [FÖLDANYÁTÓL kapott (?)] ’névjegyet’.
A még csak kezdetlegesen berendezett épület-részben [egy Új Teremtő-Szakasz legelején], amikor képes voltam erre (valamennyire tiszta volt a tudatom), kerestem olyan ’eszközöket’, amelyeket később fel lehetne használni a ’kiszabaduláshoz’. Megfogalmazódott bennem az is, hogy ha mindannyian összefognánk, könnyedén ki lehetne tenni innen az „idegeneket”… mint említettem, ugyanakkor szinte bizonyos voltam abban, hogy a velünk együtt „kínzottak” között lehetnek olyanok, akik ténylegesen „társai” az „idegeneknek”, és ha velük együtt készítenénk elő a ’szabadulást’, a „végső pillanatban” „ellenünk fordulnának / hátba-támadnának”. Talán csak „látszólag” „kínozzák” őket az „idegenek”, azért, hogy azt higgyük, ők is „velünk vannak” [megtévesztés, elbizonytalanítás]. Talán ezt mutathatta az utolsó kép / érzet, amire még emlékszem [ezt követően ’kiléptem’ az ’álomból’].
Amikor elérkezett ismét a „kínzás ideje”, az „idegen” „válogatni kezdett közöttünk”. Egy furcsa „kesztyű” volt az „idegen” egyik „kezén” [a „jobb” kezén], és amit azzal a kezével megfogott, azt egy nagyon erős áramütés (?) érte. Először valaki mással „rázott kezet”, érzékeltem, hogy azt nem érte valódi áramütés, csak úgy tett, mintha fájna. Amikor „engem választott ki”, „többször is megnyomta nagy erővel a kesztyűn belül lévő gombot”, egészen addig fokozta a fájdalom-okozás [csonkítást okozó] hatását, amíg végül összeestem. Érdekes módon a tudatosságomat meg tudtam tartani, és érzékeltem, hogy valahol az ’arcomon’ [leginkább talán a beszédet lehetővé tevő részen] mintha egymás mellett több ponton valamilyen bénulás formálódott volna meg. Összecsuklott a lábam is, talán bénán zuhantam le a földre… ekkor tudatosan kiléptem ebből a képből.
Ami talán a lényege volt [most] ennek az érzékelésnek az az, hogy „minden itt élőre kiterjedően” [egyénileg és csoportokra is] a „kényszerrel betelepedett” „idegen” „jelenlét” FOLYAMATOSAN „gyártotta” a fájdalmat okozó [és lehetőség szerint ténylegesen „megcsonkító”, lehetőség szerint nem túl nagy mértékű tér-vesztést okozó] „kényszer-helyzeteket”, és „valahol / valakikre” [akiket éppen „kiválasztott”] „rányomott valamilyen kényszert” [azért, hogy megakadályozza a Saját mintában való olyan megerősödést (akár összefogást), amely elvezethetne a felszabaduláshoz]. Lehet, hogy egyszerre csak egy-egy Tér-részben / egy-egy közösségben kezdtek bele valamilyen pusztításba, néha egyszerre több Tér-részben, több kis-közösségben. Viszonylag ritka volt az, amikor valamilyen „nagyobb világ-égést” indítottak el, mert annak mindig volt számukra is olyan veszélye, hogy „meggyengülnek” [a „nagyobb világ-égések” során még ha „nyertesei” is voltak a „pusztításoknak”, de olyan Tér-részek is semmivé váltak / válhattak, amelyekből ők maguk „merítettek erőt”, és ez ténylegesen (!) őket is meggyengítette: minél kevesebb Tér maradt, annál nagyobbak voltak a saját veszteségeik is].
Nagyon fontos része volt ennek a „kínzásnak” az, hogy mások „tanúi” legyenek, „vigyék tovább a hírét” [ültessék el a félelmek magjait másokban is, olyanokban, akiket nem érintett meg közvetlenül a „kínzás”]. Ma a „csapdaként” működő ÉLET-TÉR-RÉSZBEN ugyancsak „nagy erőkkel” folyik a „hír-vivés”, elsődlegesen a „rém-hírek” „terjesztése”, a „kép-mutatás”.
Mintha az „elektromos hálózatok” és „elektromos kütyük” mind ezen célt szolgálnák mostanában: „elvonni a figyelmet” a természetes környezetről és a saját-valóságtól [megfosztani a természetes szemlélődés lehetőségétől], „odaszögezni a figyelmet” „bármire / mindarra ami EL-Terel / pusztít / gyengít”]. A szemlélődés fontosságáról: (395.r.) 139. pont – elérhető ITT.
A kép számomra azt mutatta, hogy az „idegenek” figyelemmel kísérték a közösségek változásait, és amikor a ’béke’ [és az itt élők ’biztonság-érzete’] a „számukra túlzottan veszélyessé kezdett válni”, akkor a „kínzó játékaik” közül kiválasztottak egyet / néhányat, azt „felépítették”, és „rányomták” a „kiválasztott” „kis-közösségre”. Néha „csak a saját szórakoztatásukra” [„gyakorlás-képpen”] tervezgettek és nyilvánítottak meg pusztítást, máskor azért, mert egy-egy Tér-részben a Harmonia őket veszélyeztető módon kezdett megerősödni.
Az ÉLET-TÉRBE berögzült nagyon sok fájdalmas tapasztalat / lenyomat formálta meg mostanra egy olyan erőteljes „csapdává” az ÉLET-TERET, amely a fájdalmak „lenyomatait és maradványait” minden itt élő teremtő Személyes Élet-Terében [és sokszor az Anyagi-Testében is] „újra és újra betölti”.
Kapcsolódó írás-rész az „idegenek” jogosulatlan Tér-Használatáról: 20200908 [555.r.] 183. pont – elérhető ITT
Feltételezésem szerint az ÉLET-TÉR ezen súlyosan EL-Változott jellegére figyelemmel formálja / formálta meg a FÖLDANYA azt a SPECIÁLIS TÉR-RÉSZT, amelyben az ÁT-VEZETÉS legutolsó [már közvetlenül a MEGÚJULÁSRA előkészítő] szakaszát megtapasztaljuk. Jelenlegi megértésem szerint legkésőbb ezen VÉDETT-TÉRBE való berögzülést megelőzően a jogosulatlanul használt terekről és áramlásokról minden teremtő Anyagi-Teste leválasztásra kerül, és a VÉDETT-TÉRBE való berögzülés pillanatában [a jogosulatlanságokról való leválasztást követően] minden teremtő számára egy olyan [kisebb méretű (?)] Személyes Élet-Teret rögzít be a FÖLDANYA, amely a jogosulatlan közeledést és megérintést már nem teszi lehetővé, ugyanakkor pedig az előkészített Teljes-Rendezésekhez teret-ad.
Ugyancsak nagyon fontos része lesz a SPECIÁLIS TÉR-RÉSZNEK az, hogy a teremtők a közvetlen érzékelést / a szemlélődést újra megtanulják / megnyilváníthatják. A saját valóságukat már közvetlenül fogják érzékelni [így megismerni, megérteni], nem lesznek a TÉRBEN olyan „elterelő áramlások”, amelyek a megtévesztés céljával „terelnék” a figyelmet…”
20200908 [583-588.r.] 190. pont (1)-(6) – elérhető ITT:
„… amikor az „idegenek” „sikeresen megcsáklyázták” [felhasították] a FÖLD ÉLET-TERÉT, azonnal „maguk alá gyűrték” (?) a (jogosan) már ott lévő és később odaérkező Szolgálatot felvállalt teremtőket [akik éppen azért érkeztek ehhez a TÉR-Részhez, hogy az erősen meggyengült Életüket újjá-építsék]. Feltételezésem szerint ehhez kezdetben az „enyhébb befolyásolás” eszközeit is használhatták, majd később a félelem és bűntudat megformálását, és a közvetlen erőszakot is.
Az „idegenek” már ezzel a legelső [TÉR-elfoglaló] „tettükkel / lépésükkel” „megcsonkították” a FÖLD Közösségét, és mindazokat a teremtőket, akiktől ténylegesen „EL-vették” a FÖLDANYA által számukra megformált [Közösségi és Személyes] Élet-Teret. Ezzel az „első tettükkel” „berögzítettek” egy olyan NAGYON SÚLYOSAN élettel-összeegyeztethetetlen megnyilvánulást az ÉLET-TÉRBE, amely az „erős és tudatos, szándékos” TÉR-be berögzítés [tényleges jelenlét] miatt szinte azonnal „minta-adóvá” is vált a FÖLD Közösségében.
Egy háborítatlanul működő Közösségben a MEGTARTÓI-Teremtő által Életre-Befogadott egyedi teremtők olyan Megtapasztalásokat VÁLASZTHATNAK, amelyek alapját / Alap-Harmoniáját / Szabályozását a MEGTARTÓI-Teremtő már Késszé-formálta [és Megtapasztalhatóvá nyitotta a Közösségben élők számára]. Ez azt jelenti, hogy a FÖLD Közösségében a FÖLDANYA által FELAJÁNLOTT [a FÖLDANYA által az ÉLET-TÉRBE alapjaiban már berögzített] Megtapasztalások közül Választhatják meg az Életük Építésének irányát a teremtők.
Amikor az „idegenek” „szóba sem akartak állni a FÖLDANYÁVAL” [mert nyilvánvalóan TUDTÁK, hogy a FÖLDANYA nem fogadhatja be őket a Közösségébe], pontosan tudták, hogy amikor mégis jogosulatlanul „TERET foglalnak önmaguk számára”, azzal ténylegesen és azonnal MEGFERTŐZIK az ÉLET-TERET. Tudták, hogy a Jelenlétüket a FÖLDANYA nem illeszti be a Közösség HARMONIÁJÁBA, és így bármi amit az ÉLET-TÉRBE való „becövekelésük” (1) során és (2) azt követően tesznek, „idegen mintaként” [= az itt élő teremtők Életét MEGHATÁROZÓ HARMONIÁBA beilleszthetetlenként][így a meglévő HARMONIÁT RONTÓKÉNT / Megtörőként] fog megnyilvánulni. Az ÉLET-TÉRBE való „jogosulatlan berögzülésükről” pontosan tudták, hogy „fertőzésként” [Életet GYENGÍTŐKÉNT] fog „szét-terjedni” minden ami bennük már megformálódott és valamilyen formában „anyaggá” (kiáradásukká) válik [nem csak tényleges tettként / cselekedetként, hanem gondolatként, érzelemként, érzetként stb]. A „minta-adó” kifejezés alatt tehát azt értem, hogy a jogosulatlanul a FÖLD Közösségének ÉLET-TERÉBE „ideiglenesen” (ám amennyire csak lehet tartósan) magukat „becövekelők” minden megnyilvánulása EL-Változást formált meg a FÖLD Közösségében, és az általuk megnyilvánított [legelőször „rátelepedő és kényszerrel elvevő” jellegű / irányú, egyoldalú kényszerként megnyilvánuló] EL-Távolodások más itt élő teremtők felé kezdetben „befolyásoló” formában kezdtek el hatni, majd a kényszerítés egyre újabb formáit kezdték el megformálni az ÉLET-TÉRBEN, ebből eredően pedig minden itt élő teremtő Életében.
(…) A [463.r.] 161. pontban említettem (elérhető ITT), hogy a Szomorúság-jellegek külön / önálló REND-TÉTELLEL kerülnek Rendezésre [nem a nehezteléshez („csapdákhoz”) kapcsolódóan].
Részleges az a megértésem, hogy amikor az Egyiptomban megalapozott új Szolgálat „jelentős sérüléseket szenvedett”, az az értelme szerint jelentheti azt, hogy többen (?)(!) az azon Szolgálatot felvállaló teremtők közül olyan „súlyos” Szomorúságot tapasztaltak meg, amely talán Megtörést (és ebből eredően halált) is okozott bennük. Feltételezem, hogy ’először’ találkozhattak (1) vagy ezzel a Szomorúság-jelleggel, (2) és/vagy az ezt is előidéző helyzettel, és ezért volt szükséges az, hogy egy VÉDETTEBB [a számukra újonnan élhetővé tett] TÉR-Részbe ’költözzenek át’, ott erősödjenek meg, és együtt a FÖLDANYÁVAL keressék meg ennek az Új Nehézségnek az Okát.
Feltételezem, hogy a SZOMORÚSÁG valamely formáját magában hordozó egyik teremtőt „sikerült” „megcsáklyáznia” az „idegen entitásnak”, és az „entitás” azóta is „tanulmányozta / kutatta / másokkal kutattatta” mivel lehet szomorúságot [újabban „depressziót”] előidézni az Anyagi-Testben [ezek a „kutatások” tehát nem a szomorúság megszüntetését / gyógyítását célozták, hanem éppen ellenkezőleg azt, hogy az Anyagi-Test és Anyagi-Testben élő élet hogyan gyengíthető meg (az egyik irányban a szomorúság, kétségbeesés, reménytelenség, reményvesztés, unalom, kiégettség, haszontalanság „irányába”)].
Mivel ez az „idegen entitás” „jelentős mennyiségű” „újabb kutatásokon is alapuló” „tudással” rendelkezett a szomorúság „fokozásáról / előállításáról”, az volt a FÖLDANYA / YO / KÜLÖNLEGES-nagy-TEREMTŐK EGYÜTTES-ÉRTÉKELÉSE, hogy a Szomorúság-jellegek Teljes-Rendezésére irányuló REND-TÉTEL Befogadásával a FÖLDANYA várja meg az ÉLET-TÉR „idegenségtől” Feltisztítását.
Ez azért volt fontos, mert amikor a FÖLDANYA ténylegesen Befogad egy REND-TÉTELT, (legkésőbb) ekkor megkezdődnek azok a TELJES-ELLENŐRZÉSEK, amelyek a REND-TÉTEL alapját képező OK-Forrási EL-Változásokat kezdik meg részletesen is feltérképezni. Ekkor elkezdődnek a korábbi Védelmi-Takarások visszabontásai / megvékonyításai, ezért ’MEGMOZDULNAK’ ezek az eddig erősebben védett belső-terek [ez okozhat kibillenést, okozhatja egyes tapasztalatok / Fokozott-Érzékenységek „összerezgését”, és ez jelentősebben is megnehezítheti az Élet Ön-Erejű Irányban-Tartását]. A TELJES-ELLENŐRZÉSEK során a teremtőkben elkezdenek a ’felszínhez’ közelebb húzódni az addig ERŐSEBB TAKARÁSBAN lévő olyan belső-tereik, amelyekben gyakran erősebb fájdalmak és Fokozott-Érzékenységek vannak berögzülve.
Mivel az „idegen entitás” a szomorúság jellegekre (is) „specializálódott”, a feltételezések szerint gyorsan felismerte volna a szomorúságot a felszínhez közelebb hozó Rend-Tételben „számára rejlő lehetőséget”, és a szomorúságok „gyártására / fokozására” előkészített „eszköztárát” akár gyorsan és nagy-erővel „belökhette” volna az ÉLET-TÉRBE. Ezért volt fontos, hogy a Szomorúság-jellegek azon teremtőkben, akik ma még nem képesek erősebb Védelem befogadására, ne ’mozdulhassanak meg’ mindaddig, ameddig lehetősége lehetne az „idegen entitásnak” az ÁT-VEZETÉSI-TÉR közvetlen „megérintésére”, az ÉLET-TÉR Áramlásainak „megfertőzésére” és „használatára”.
Korábbi írás-részben említettem, hogy a FÖLDANYA maga is azon Kezdeményezők között volt, akik kérték a SZOMORÚSÁG-Jellegek Fokozottabb Védelembe helyezését. Most már érthető, hogy ez milyen életbevágóan fontos okból szükséges…”
20200908 [762.r.] 216. pont (2) [„haszontalan” tereket keresnek (vármegye, ispán); „ki megy előre”, és „ki megy hátra” (?)] – elérhető ITT:
2022.06.22. (este) [ majdnem napra pontosan egy hónappal ezelőtt]
„Idő-zítés”
Több helyről is hallottam ma azt a „rendkívül fontos” „kezdeményezést”, hogy nagyjából hetven évvel ezelőtt megszüntetett „elnevezéseket” „állítana vissza” az országunk „vezetősége” [a közigazgatásban].
Napok óta több MAG-Társammal együtt érzékeltünk olyan Veszély-Jelzéseket, amelyekre TELJES-ELLENŐRZÉST kértünk, és amely Jelzéseknek az értelme fokozatosan válik megérthetővé.
Többször jelzett a „haszontalan” tér-jelleghez kapcsolódóan valamilyen Veszély-Jelzés. Habár minden kiterjedésében bizonyosan nem sikerült még megértenünk a Veszély-Jelzés Lényegét, ’ma’ azonban az egyik iránya elkezdett felismerhetővé válni.
Részleges megértésem szerint mivel a „hatalmon lévők” számára már nem érhetőek el közvetlenül azok az áramlások (tér-részek), amelyeket eddig a Terek „megszerzésére” [másoktól való EL-vételére] használtak fel, egy olyan „irányt” is „kipróbálnak”, hogy „megpróbálnak” „haszontalanná vált” [de eddig még teljesen vissza-NEM-bontott] tér-részekhez „hozzáférni”.
Kicsit a „kincs-kereséshez” hasonlítható ez a próbálkozás: mintha valamilyen „régi feljegyzés / tudás vagy térkép alapján” a „középkori” Magyarországon [és/vagy a magyar állam-alapítás óta] „használt fogalmakkal” [korábbi „irányítási” „tér-formákhoz” „visszanyúlással”] olyan „még elérhető” „haszontalan terekhez” „igyekezne” a „hatalom” [a „hatalom” „bábjai”] „közvetlenül” „hozzáférni”, amelyből ha közvetlenül nem is lennének képesek „erőt meríteni”, azonban arra „felhasználható” lehetne az ÉLET-TÉR ezen eddig TAKART, de teljesen vissza-NEM-bontott TÉR-Része, hogy „idegen” jellegű [= a Jelenhez nem illeszkedő] zavart okozó / elbizonytalanító „mintákat” [mint szemetet] „lökjenek be” az ÉLET-TÉRBE [„vegyítsenek” az ÉLET-TÉR jelenlegi mintáival].
A „magyarság eddigi történelmében” „haszontalanná” azok a TÉR-Részei válhattak az ÉLET-TÉRNEK, amelyekben valamilyen ÚJ GONDOSKODÁST / Új Megtapasztalási Irányt előkészített a FÖLDANYA [például az akkor élő ország-vezetőkkel], azonban valamilyen váratlan okból [TUDATOSAN vagy AKARATLANUL] „bezárásra került” [megakadt / megszakadt] azon Irány Megnyilvánulása…”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
