20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-GONDOSKODÁSOKRÓL (912.r.)

 

20200908 [774.r.] 221. pont (2) [új érdemességi értékelések berögzítése az Eredő-Ön-Jelleg mellé] – elérhető ITT

            „…Most olyan ’értékeléseket’ rögzít be a FÖLDANYA a teremtők [Régi és Új] Anyagi-Testébe, amelyek majd valószínűleg az ÚJ ÉLET-TÉRBEN lesznek fontosak akkor, amikor a teremtők egymáshoz KÖZELEDNEK.

            Ilyen ’értékelés’ például az [akár megnyitott a teremtő Különleges élet-építést, akár nem], hogy

- ’önzetlenül gondozott állatot’

- ’önzetlenül gondozott / nevelt fát’ [vagy más növényeket]

- ’önzetlenül nevelt / gondozott gyermeket’ [családtagot, betegeket…]

- ’önzetlenül végzett bizonyos irányú tevékenységet’ stb.

 

     Azt értettem meg eddig, hogy az ilyen ’minősítést’ akkor formálja meg és rögzíti be a FÖLDANYA, ha ’legalább egy teljes életen át tart ez az önzetlen gondoskodás’.

     A ’legalább egy teljes életen át tartó’ gondoskodás értelmezhető úgy, (1) hogy például az emberi formában élő teremtő legalább egy életén át végzett ilyen gondoskodást, (2) és értelmezhető úgy is, hogy egy másik élőlényről gondoskodott önzetlenül azon másik élőlény teljes élet-tartamában.

     Fontos az ’önzetlenség’ a gondoskodás során. Ez szeretetet jelent ’tiszta’ formájában. Azt is jelenti ez, hogy nem „ellenszolgáltatásért” végezte ezt a tevékenységet vagy „munkaként” / valamilyen „érdekből”. Fontos megjegyezni, hogy ha valaki hivatásaként végez (tehát fizetésért) mások felé irányuló gondoskodást, lehet az is önzetlen (ha szeretetből teszi).

     Jelenlegi megértésem szerint ’már most is érzékelhető’ az, hogy akikben ezeket az ’értékeléseket’ a FÖLDANYA berögzítette, azok felé képesek Bizalommal odafordulni a más teremtői-formában élők.

    Részleges az a megértésem, hogy

az ÚJ ÉLET-TÉRBEN

bizonyos Teremtési-Irányok Megnyitásához,

illetve néhány pontosan meghatározott Közeli-Összekapcsolódás Megformálásához

ALAP-FELTÉTEL lesz

valamilyen (meghatározott irányú) ’érdemességi értékelés’ berögzítettsége az Eredő-Ön-Jelleghez.

 

Ezekben az esetekben a FÖLDANYA csak olyan teremtő számára formál majd meg és nyit meg KÖZELEDÉSI HELYZETET,

akikben ez az ’érdemesség’ már berögzült.

 

Feltételezésem szerint

a Bizalom-sérülésük Rendezésébe belekezdő teremtők

 KEZDETBEN

csak olyan teremtőkkel formálhatnak meg Közeli-Összekapcsolódást,

akikben valamilyen ’önzetlenség’ alapú ’érdemesség’ berögzítésre került

[mert nekik ténylegesen van tapasztalatuk mások felé irányuló önzetlen gondoskodásban]…”

 

 

2022.11.01.

Megértést segítő kép – 6.

            Az ezen képben mutatott helyzet is értelmezhető egy régi, már-szükségtelen védelmi rendszer felismerését segítő képnek.

            Együtt élek a családtagjaimmal. Ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak van egy ’saját’ személyes-tere, és van olyan része a ’személyes-tereinknek’, amelyet bizonyos feltételekkel ’közösen’ is használhatunk.

            Ha az egyik családtagom olyat tesz, ami az én mértékem szerint helytelen, akkor ezt többféle módon is kifejezhetem.

            Ami ’szerintem’ helytelen, az lehet valóban olyan megnyilvánulás, amelytől [a Tisztelet meghatározói szerint] tartózkodnia kellene a társamnak is [mert azzal bánt vagy befolyásol / irányítani akar, esetleg „túlterjeszkedik” azon a határon, amelyet az együttélésünk alapjaként rögzítettünk].

            Ugyanakkor az is lehet, hogy ami ’szerintem’ helytelen, azt csak azért érzékelem / érzem annak, mert valamilyen sérülésem miatt csak egy részét érzékelem a teljes valóságnak, és lehetséges, hogy azt is torzítva.

            Az „eszköztelenség” vagy erőtlenség okán kettő irányban kezdtem el jelezni a másiknak azt, hogy amit tesz az ’szerintem’ nem helyes. Utóbb úgy értékeltem a képben érzékelt helyzetet, hogy valamilyen formában „befolyásolni” / „irányítani” akarom ezzel a közelemben lévő társamat [azt elérni akár valamilyen „zsarolással / fenyegetéssel / bántással”, hogy azt és úgy tegyen ahogyan én akarom].

            Először „szemetet öntöttem ki” a közösen használható (személyes) tér-részbe. [A „szemétnek” nagyon sok formája lehet: hangos zaj, panaszkodás, trágárság, szükségtelen „szívesség-kérés” (a társ szükségtelen „dolgoztatása” / kifárasztása, a „figyelmének terelése / lefoglalása”)…]

            A képben ezt úgy érzékeltem, hogy már a kukába összekészített, gondosan becsomagolt szemetet ténylegesen kiöntöttem egy nagyobb szobában azon tér-részen, amelyhez közel volt a családtagom szobája, és mondtam neki, hogy azt takarítsa fel / neki kell eltakarítani.

            Amikor a családtagom odament a takarító-eszközökhöz, azonnal magamhoz vettem a seprűket és lapátokat, és mondtam, hogy azok az enyémek, azt nem adom oda.

            Ezzel már „elővettem” a „második eszközt” a másik befolyásolása céljával: [a szemét kiöntése után] tudatosan beszűkítettem az áramlásunkat, tudatosan akadályoztam (most éppen az eszközhasználatában).

            A családtagom más eszközökkel elvégezte a takarítást [ez is zavart, mert „nem pont úgy csinálta”, ahogyan az ’szerintem’ jó lett volna. Próbáltam ekkor is akadályozni, de ennek ellenére a családtagom elvégezte a takarítást.

            Lehet, hogy ennek a helyzetnek volt a folytatása, vagy pedig egy másik „sérelemből” eredt az, hogy „elkezdtem összecsomagolni” azzal a szándékkal, hogy (ideiglenesen) „elköltözöm” [„visszaköltözöm a szüleimhez”]. Utóbb ebben is a tudatos távolabbra-húzódást ismertem fel azon céllal, hogy ezzel is akadályozzam a családtagomat [valószínűleg azért, hogy „befolyásolhassam / irányíthassam”, „az én akaratom győzzőn”]. „Egyoldalúan” kezdtem megformálni egy olyan NAGYOBB távoságtartást, amely „kényszerként” hathat a társra [miközben nem ismertem fel azt, hogy ez ugyanúgy kényszer / nehezítő az én számomra is (mivel tovább szűkülnek a kommunikációs és egymás felé megnyilvánítható gondoskodási / megértést segítő lehetőségeink)].

            Az volt a megértést segítő kép furcsasága, hogy amikor ezeket a társamat gyengítő (!) irányú megnyilvánulásaimat tettem [beszennyeztem a közös-teret, akadályoztam az eszköz-használatát], nem volt bennem tudatos irányulás az, hogy ezzel gyengítsem. Inkább ahhoz hasonló volt az érzet, hogy nincsen más eszközöm arra, hogy meg tudjam mutatni a határokat, így ezekkel próbáltam felhívni a figyelmet arra „ami szerintem helyes”.

            Valószínűnek tartom, hogy lehetnek olyanok, akik tudatosan [„fegyverként”] „működtetnek” ilyen „távolságot növelő ön-védelmi technikákat”, de a megértést segítő képben érzékelt helyzetben [akinek a helyzetét érzékeltem] abban nem volt tudatos a teremtő, hogy ő ezekkel a megnyilvánulásaival ténylegesen gyengíti nem csak a társát, hanem önmagát is [mivel akadályozza a közöttük megformált áramlásokat, és ezzel is egyre nagyobb távolságot formál meg maguk között, ami tovább szűkíti közöttük az Elfogadást].

            Lehetségesnek tartom azt, hogy a képben érzékeltetett helyzetben [akinek a helyzetét érzékeltem] a „szemetelés” és „akadályozás” ugyancsak egy [tudatosan (?)] felépített ön-védelmi működést mutatott. Amikor olyan helyzetet tapasztalt a ’közelében’, amelyet nem tudott beilleszteni a saját (valószínűleg jelentősebben megsérült) harmoniájába, saját magát próbálta meg ezzel ’távolabb vezetni’ attól a helyzettől, amely benne zavart okozott.

        Lehetségesnek tartom, hogy több YOSÁGBÓL eredő és eredendően is a FÖLDANYA Közösségéhez tartozó egyedi teremtőben a [részlegesen működő] FokozottABB-Érzékelésük gyakran „összemossa bennük” (1) a hozzájuk valóban közel lévő családtagok tényleges helyzetét (2) azokkal a „veszély-jelzésekkel”, amelyeket a FokozottABB-Érzékelésük miatt „akaratlanul” érzékelnek. Emiatt a hozzájuk közel lévő családtagnak tulajdonítanak olyan súlyosan élettel-összeegyeztethetetlen „megnyilvánulást”, amelyet a családtag nem tett meg, csupán a FokozottABB-Érzékelésük miatt valamilyen veszély-jelzést közvetlenül Érzékeltek [anélkül, hogy képesek lennének Megérteni / Értelmezni is a veszély-jelzést].

            Lehetségesnek tartom, hogy az a régi ön-védelem, amely úgy működött, hogy ha egy értelmezhetetlen [és ezért számukra élettel-összeegyeztethetetlen] helyzetet érzékeltek, akkor az az ön-védelem (a kevéske megmaradt valamelyik ’eszközük’ használatával) a lehetséges mértékben megpróbálta távolabbra vezetni őket a számukra elfogadhatatlan helyzettől [ennek érdekében beszennyezték a személyes-terük egy részét és/vagy akadályozni kezdték a közelükben lévő társsal meglévő áramlást], ma már ebben a régebi formájában ugyancsak szükségtelen, és Visszabontásra kerül az ezt működtető (személyes) tér-rész. Értelmezhető ez is VÉDELMI-Tér Visszabontásának.

            Feltételezem, hogy már régebb óta Kipróbáló teremtésekben formálja azokat az újabb rendszerű (személyes, azaz ön-azonossá megformált) Védelmi-Tereket a FÖLDANYA, amelyekben képes közvetlenebb [Általános / Különleges / Speciális] olyan GONDOSKODÁST is megnyilvánítani, amellyel a meglévő ELFOGADÁS folyamatosan ’kitágulhat’ abban az irányban, amely az ÖN-Gondoskodás [és ön-erejű Irányban-Tartás] képességének visszaépítéséhez szükséges [és ezen belül képes az összecsendülésekkel megalapozott távolságtartásba is berögzíteni]. Az Ön-Gondoskodás legalább alap-szintű visszaépítése nagyon jelentős terhet venne le azokról a MAGOKRÓL és más Különleges Gondoskodásra képes teremtőkről, akik Óvják ennek a teremtőnek az Életét [és folyamatosan „takarítanak utána”].

 

            Eszembe jutott a [869-871.r.] 247. pont (4) alpontban írt azon kép, amelyben [már valamilyen GONDOSKODÁSI TÉR-Részben berögzített] „kislányok” ugyancsak „szeméttel dobálták meg egymást” (elérhető ITT). Lehetséges, hogy ezen ’kislányokról’ a korábbi ön-védelmi működést megalapozott Védelmi-Tereket már teljesen visszabontották, és SPECIÁLIS Gondoskodásra képes társak ’közelében’ (= közvetlen gondozásában) most tanulják meg újra a Tiszteleten alapuló Elfogadás megnyilvánulását:

            „…Egy másik térben ’gyermekeket’ érzékeltem. Kis-iskolások voltak, ami a Tudatosság szintjét jelezhette bennük. Már megnyílt annak a lehetősége a számukra, hogy egymáshoz közelebb húzódhassanak [mint amikor az iskola udvarán / közös-tereiben a gyerekek a ’szünetben’ egymással is találkozhatnak].

            Azt érzékeltem, hogy kettő / három ’gyermek’ [inkább ’kislány’ jellegűnek érzékeltem őket] korábban már [akaratlanul, tudatosan?] „beszennyezte egymást”, akkor ’tiszta ruhát kaptak’, és most ismét „beszennyezték egymást”. Ha a YOSÁG ALAP-JELLEGE irányából nézzük ezt a helyzetet, akkor bennük a MEGBECSÜLÉS / TISZTELET [és Tudatosság, Szándék-Használathoz és Tér-Használathoz tartozó Tudás, valamint az ELFOGADÁS (Szeretet)] még nem formálódott meg olyan állapotúvá, amely lehetővé tehetné azt, hogy egymáshoz közelebb kerüljenek, egymással [vagy másokkal] közvetlen Közeli-Összekapcsolódásokat formáljanak meg.

            ’Gyermekekről’ van szó ebben a helyzetben, így a róluk Gondoskodók [Különleges Utat megnyitott teremtők] ’távolabbra vezették’ egymástól ezeket a gyermekeket [akik tehát még nem tanulták meg a Megbecsülés / Tisztelet (és erre alapuló SZERETET) megnyilvánítását], és a „beszennyezett” ruháik megtisztítását ismét elvégezték.

        Jelenlegi megértésem szerint a ’gyermekség’ [Tudatosság] olyan állapotában voltak ezek a teremtők, amikor maguk még nem képesek az okozott „kár” megszüntetésére [Ön-Igazodásra / Tudatos Rendezésre]. A Gondoskodóknak távolabb szükséges tartania ezeket a teremtőket egymástól, folytatni kell a Megbecsülés / Tisztelet [és a közvetlen összekapcsolódásokat megalapozó Szeretet] értékeinek ’megtanítását’ [Tapasztalatok, Megértések megformálását és berögzítését a testekbe], és KERESNI szükséges annak az OKÁT, mi indította el bennük a közelben lévő társ felé „dobálózást”, miért [milyen Személyes (!) Ok-Forrásból eredően] nem képesek még Megbecsüléssel „bánni” a számukra ’adott’ ’étellel’ [Térrel, erővel], miért „fordítják EL” a tudást és erő-használatot olyan irányúvá, amellyel önmagukat és másokat is beszennyez(het)nek / bánt(hat)nak. Különféle ’Belső’ [SPECIÁLIS (!)] Ellenőrzésekre is szükség lehet, ha a Megnyilvánulásokból az OK nem állapítható meg. [Milyen okból nem ismerik fel azt, hogy „gyengítően” hatnak ezzel a megnyilvánulásukkal önmagukra és másokra is (valószínűleg jelentősebben / alapjaiban sérülhetett valamelyik Közvetlen Érzékelési / Megértési útjuk), ha pedig felismerik ezt, akkor mi „indítja el” bennük ezt a „védekezést” (félelem, bizalom-vesztés, ön-bekorlátozásból vagy behatásból eredő tér-vesztettség stb)].

            Az OK-Keresés ezen formájához [a jelenlegi megértésem szerint] már SPECIÁLIS Tapasztalat szükséges [mert itt is (mint a ’felnőtt férfinál’) közvetlenül élettel-összeegyeztethetetlenség Jelez]…”

 

            A „szeméttel dobálózás / a szemét kiöntése máshoz (is) tartozó tér-részbe” [mint távolságot növelő ön-védelem] nemrégen egy másik írás-részben is jelzett [(773-774.r.) 221. pont (1) – elérhető ITT]. Ebben az esetben valamilyen „haszontalanná vált” belső vagy személyes tér volt az alapja a szemetet-kidobáló ön-védelemnek:

            „…Amikor egy [az eredeti célja szerint nem használható] Belső-Tér elkezd (1) visszabomlani és/vagy (2) beszennyeződni, (3) esetleg más módon ERŐSEBB TAKARÁSBA kerül, az azzal a következménnyel jár, hogy a teremtő számára egyre nehezebbé válik Felismerni és Megérteni azt, hogy eredendően az a Belső Tér-Része pontosan milyen megtapasztalás számára került megformálásra. Ez jelentősen megnehezíti azt, hogy a teremtő képes legyen az Életét / a Megnyilvánulásait ön-erőből Irányban-Tartani.

 

Nagyon gyakran megtapasztalható az,

hogy a teremtők [„abban az irányban, amelyben bennük valamilyen Fokozott-Érzékenység / Bezáródás / Tér-Vesztés (akár Ön-Bekorlátozás) formálódott meg”]

„nem néznek szembe a valósággal”,

a „problémáikat a szőnyeg alá seprik”,

„minden lehetséges módon igyekeznek kibújni a felelősség alól”

[vagy akár már az Aljasságot működtetve „másokra igyekeznek átterhelni a felelősségüket”].

 

            Az ilyen „EL-Fordulás” / „szőnyeg alá seprés” általában azért formálódott meg, mert eddig nem volt megformált GONDOSKODÁS arra, hogyan lehetne visszabontani a haszontalanná-vált tér-részeket, hogyan lehetne megszüntetni a Bezáródást / Megtörést vagy más irányú tér-vesztést / Tér-EL-Változást…

Amikor egy teremtőben már ténylegesen megformálódott egy tér-vesztésben is megnyilvánuló [tehát élettel-összeegyeztethetetlen (!)] EL-Változás,

CÉLSZERŰ volt

’NEM megközelíteni azt az elviselhetetlen jellegű fájdalmat is magába berögzített’ belső tér-részt / tapasztalatot akkor,

amikor még nem volt Lehetőség az EL-Változás Teljes Rendezésére.

 

Tapasztalat,

hogy a „fájdalmas helyzetek” szükségtelen megérintése [felidézése]

gyakran vált alapjává ÚJABB EL-Változás / újabb Tér-Vesztés megformálódásának.

 

            Tapasztalat, hogy a FÖLD Közösségében élők közül sokan „nem tudják” használni a Kérést és az Egyeztetést, és sokan vannak olyanok is, akik tudatosan „nem használják” a Kérést [mert tudják, hogy ha Kérnek, az a számukra Felelősséget eredményez].

        Akik [valamilyen belső EL-Fordulásuk / Elcsavarodásuk (?) miatt] másokra igyekeznek a Felelősséget hárítani, azok általában valamilyen „játszmázással” „próbálják irányítani / befolyásolni” a közelükben lévőket. Nem mondják ki nyíltan a kérésüket, hanem „utalgatnak, célozgatnak” [azért, hogy a társ „találja ki” ők mit akarnak, és lehetőség szerint ő ajánlja fel azt, amit ők nem akarnak nyíltan kérni tőle]. Gyakran „udvariaskodással” „álcázzák” a Tisztelet ilyen hiányát [a Felelősség-Áthárítást (vagyis az Aljasságot)]. Az „udvariaskodásról” korábban említettem, hogy abban mindig van egy "rejtegetett / titkolt" TÁVOLSÁG az ÖnValó és az ÖnValó megnyilvánulása között (erről bővebben ITT).

            Gyakori „jelenség” az, hogy akik ezt a „játszmázást” működtetik [együtt a „szőnyeg alá sepréssel”], valamelyik nem használt belső-terükben [és/vagy a Személyes Élet-Terük egy részében] „kialakítanak” egy „türelmi zónát”. Ez egy „bizonytalanul, kiszámíthatatlanul működtetett tér-rész”, gyakran használják a feszültség levezetésére / kivezetésére. Ez a „türelmi zóna” egyes részeiben egy „rejtett” tér-rész [ezért kiszámíthatatlan ezen „türelmi zóna” működése], és „itt gyűjtenek be (és raktároznak) olyan adatokat / információkat”, amelyeket „szorult / kényelmetlen helyzetben” „azonnal elővehetnek” és felhasználhatnak vagy figyelem-eltereléshez, vagy akár támadáshoz / bántáshoz [„meneküléshez”] is.

            Mivel a „türelmi zónának” általában valamilyen „haszontalanná” vált tér vagy áramlás az alapja, ez a tér-rész bizonyos helyzetekben „akaratlanul berezeghet”, akár „összerezeghet más terekkel” [olyan más terekkel, amelyekkel ez a tér-rész az eredendő mintája szerint közvetlen áramoltatásban nyilvánulna meg, vagy pedig olyan más tér-részekkel, amelyekhez tartozó „mintákat” „ide begyűjtött” a teremtő]. Ilyenkor általában nagyobb feszültség formálódik meg a teremtőben [az értelmezhetetlenség okán], amit „az éppen közelebb lévő teremtőkön vezet le”.

        Mostanában gyakori, hogy a „türelmi-zónaként” „működtetett” tér-rész ’azért Jelez’, mert ’Rendezést kér’ [elkezdődött / elkezdődhet a Feltisztítása / Teljes-Rendezése], és a ’feszülés’ [az ezen tér-részből kiáramló valamilyen minta] a teremtő figyelmét próbálja ráirányítani a hamarosan elkezdődő Teljes-Rendezésre. Erre leginkább akkor van szükség, ha a teremtő például Ön-Bekorlátozással ideiglenesen bezárta egy Rendezésre Előkészülő belső-terét, és majd a Teljes-Rendezéshez SZÜKSÉGES az, hogy a teremtő saját maga Tudatosan (!) feloldja a korábbi Ön-Bekorlátozást [kinyilvánítsa azt, hogy megszünteti a korábbi ideiglenesen bezáró Szándékát].

            Nagyon sok fájdalom forrása lehetett az egymáshoz közelebb élő teremtőkben az ilyen (akár csak egyikükben működtett) kiszámíthatatlan megnyilvánulású, egyes részeiben rejtett / takart „türelmi zóna” [amely tehát elsődlegesen a felelősség alóli kibújást / „elrejtőzést” célozta meg]. Néha nagyon nehéz olyan teremtő közelében élni, aki „működtet” ilyen „türelmi zónát”, mert kiszámíthatatlan, hogy „mit enged meg, mit fogad el harmoniaként”. Mivel tudatosan (vagy tudattalanul) nem használja a Kérést és az Egyeztetést, nehéz EGYETÉRTÉSRE jutni vele akár olyan témákban is, amelyek csak egészen egyszerű Egyeztetést tesznek szükségessé.

      Gyakori vonása az ilyen teremtőknek a „sértődékenység”, vagy akár a „hirtelen kedveskedés” („udvariaskodás”), és „nehezen határozható meg a tűrés-határuk / befogadó-képességük”. A „türelmi-zóna” kifejezés ez utóbbi jellemzőjükre utal.

       Amikor „használják” a „türelmi-zónát” [valami miatt nem képesek a Tisztelet szerint megnyilvánulni (talán egy Fokozott-Érzékenységük jelzése lehet ennek az oka)], akkor kiszámíthatatlan, hogy a közelükben lévő megnyilvánulását „türelemmel elfogadják-e”, vagy pedig „azonnal elutasítják” (anélkül, hogy meghallgatnák, megértenék, hogy a másiknak mi a szándéka).

       Néha „beengednek” a „türelmi-zónájukba” akár tiszteletlen, súlyosan élettel-összeegyeztethetetlen megnyilvánulást is [egy furcsa rejtett módon „elfogadják, megtűrik”], máskor pedig a tisztelet megnyilvánulását is „durván elutasítják”. Ez a „következetlenség” „billegővé” teszi a „türelmi-zónát” működtető teremtőket, nehéz meghatározni, hogy milyen irányban lehet velük valamilyen közös megtapasztalást elindítani…”

 

 

            A személyes-tér „beszennyezésének” OKA nagyon különböző lehet a teremtőkben attól függően, hogy melyik megtapasztalásukhoz kapcsolódott SÚLYOSABB sérülés / bezáródás, illetve hogy ténylegesen tudatosan használják-e azt valamilyen „rejtőzködési / távolságot növelő” céllal [általában „menekülési” céllal]. Akik tudatosan „használják” a személyes-terük „beszennyezését, azok gyakran „ezzel mutatnak kifelé mást magukról mint a saját valóságuk”. A „másik akadályozása” is nagyon gyakran oka a „szennyezésnek / szemetelésnek”.

         Lehet a „szemetelésnek” oka egyes teremtőkben az is, hogy olyan belső „elcsavarodás” formálódott meg bennük, amely a tevékenység szintjén azt eredményezi, hogy ami ’értékes’ azt „kidobja / eldobja”, ami pedig „szemét” azt „összegyűjti maga köré”. Sokakban eddig egy „elfordult / elhajlott” [rosszul működő] belső tükör okozta az Érzékelésben [és Megértésben] ezt a zavart [mert korábban megsérült a teremtőben egy olyan Fontos / meghatározó közvetlen Érzékelés, amely szükséges volt az Élet-Építése Irányban-Tartásához].

 

            Említettem, hogy

egy Megértést segítő képben (’példában’)

’több-irányú’ Megértés felépítésének Lehetőségét is berögzíti a leggyakrabban a FÖLDANYA.

 

 Ez lehetővé teszi azt,

hogy ugyanazon képből

különböző irányokban is felépülhessenek Fontos Megértések

[(1) akár egy teremtőben egymásra épülően,

(2) akár több egyedi teremtőben az egyedi teremtő saját Tapasztalataira alapulóan abban az irányban, amire a továbblépéséhez akkor-éppen szüksége van].

 

        Ezekből a megértést segítő képekből (is) más-más teremtők számára más-és-más részlet ’emelkedhet ki’ azért, hogy abból egy Fontos Megértést felépíthessenek…

 

Az írás folytatódik a 913. részben, elérhető ITT