2.
2023.01.19-20.
MAGOKNAK
[csak azoknak, akik számára szükséges az ’Alapok’ részletesebb Megismerése / Megértése]
A [951.r.] 269. pont (3) alpontban (elérhető ITT) írtam azt a Megértést segítő képet, amit most ide-idézek. Néhány [akkor halványabban érzékelt] kép-részre utóbb ’közelebbről’ is ránéztem. Ezeket az utólag megformálódott gondolataimat most beleírom a korábbi lejegyzésbe [kék színnel kiemelve].
„…egy ma hajnalban érzékelt [Megértést segítő (?)] kép. A ’Régi Házban’ éltem a családommal. Bent a házban egy csecsemő-korú gyermeket megetetettem, tisztába-tettem és lefektettem.
Nem tudom pontosan meghatározni, hogy ’bent a házban’ milyen ’helyiségek’ voltak. Érzetre az jelez, hogy több helyiség is volt [nem tudom meghatározni, hogy bent a házban volt-e ’berendezés’, vagy üres volt (mint a ’kocka’-tér)].
Valószínűbbnek tartom, hogy több [még csak épülő (?)] önálló tér-rész lehetett a házban, mert amikor a ’legkisebb’ gyermekhez mentem, mintha egy ’másik helyiségbe’ léptem volna be egy ’fóliából’ álló ajtón keresztül (?).
Nem tudom meghatározni, hogy a ’gyermeknek’ ’én’ voltam-e az ’anyja’… a mai megértéseim alapján legpontosabban talán úgy tudom megfogalmazni, hogy a ’családunk’ legkisebb gyermeke volt.
’BENT’ a házban magamon [és az egyik szobában lévő gyermeken kívül] nem érzékeltem ’más’ jelenlétét.
Amikor bementem a gyermek ’szobájába’, őt azon a helyen és azon helyzetben találtam, ahová korábban letettem / betettük [’berögzítettük’ (?)]. A ’házon és szobán belül’ [a Létezést az ’ÚJ TÉRBE való berögzülés tartamában ÓVÓ Nagyobb VÉDŐ-Téren belül] egy a gyermek számára megformált ’kis kuckó’ [Személyes Védő-Tér (is)] volt, olyan volt, mintha alulról / felülről / oldalról is több rétegnyi puha anyag védte volna.
A ’kezembe vettem’ a gyermeket [valamilyen akkor már lehetséges módon közvetlenül (!) megérintettem]. A gyermek nyugodt volt [talán aludt]. Amikor a kezembe vettem, arra gondoltam, hogy ’megetetem’ [gondozom] [a saját anyai tapasztalataim alapján tudom értelmezni a képet]. Pontosabb talán az a megfogalmazás, hogy azért húzódtam a lehető legközelebb a gyermekhez, hogy ’ellenőrizzem’, ’szüksége van-e valamire’. A gyermek jól érezte magát, és elaludt [vagy tovább aludt] a kezemben / ölemben [’rendben volt’, ’mintha talán egy egészen halványan mosolygott volna’]. Visszatettem a helyére.
Ezután kimentem a ’házból’ az udvarra, hogy onnan bevigyem a házba a kint játszó másik egészen kicsi [kettő éves (?)] gyermeket.
Az udvar messzebb lévő részén megtaláltam a gyermeket, és láttam, hogy a szüleim is kint voltak (tevékenykedtek) az udvaron.
Az, hogy a nagyobb gyermeket az udvar egészen távoli (a háztól legtávolabbi) részén találtam meg, talán azt jelezheti, hogy a gyermeknek [folyamatosan (?)] közvetlen gondoskodásra (irányban-tartásra) van még szüksége, ’egyedül’ nem képes ’irányban-tartott maradni’ [nem képes még Érzékelni és Megérteni a ’szükségszerű határokat’ (?)]. Valószínűnek tartom, hogy ameddig ’én’ bent a házban a legkisebb gyermeket ’ellenőriztem’, a ’szüleim’ ’figyeltek’ az udvaron lévő nagyobb gyermekre. [Mivel a szüleim nem voltak képesek közvetlenül (!) megérinteni a gyermeket, ezért csak ’távolabbról’ ’figyelték és óvták’.]
Részleges az a megértésem, hogy ez a nagyobb ’udvar’ valójában egymás mellett berögzített több kis udvar-részből állt. Az édesanyámhoz, édesapámhoz és hozzám is egy-egy önálló Tér-Rész tartozott, közvetlenül nem mehettünk be egymás Tér-Részébe, de a Tér-Részeinkben képesek voltunk egymáshoz közelebb húzódni. [Érzetre ez olyan, mintha mindannyian csak a saját kert-részünkben lehettünk volna, de a kerítés (határvonal) mellett egészen közel is lehettünk egymáshoz, és a kerítésen át tudtunk egymással beszélni…]
Az udvar középső táján ’összetalálkoztam az édesapámmal’ [ő az udvarnak ezen a részén szokott ’dolgozni’]. Az udvar kerítésének ezen a táján volt egy ’kis kapu’, azt ’ő készítette’… valószínűleg ez a ’kapu’ az ’édesapám számára volt előkészítve’, az édesapám formálta meg (?) önmaga számára a maga távozásához (?).
Kölcsönösen (közvetlenül) ÉRZÉKELTÜK egymást az ’édesapámmal’, köszöntöttük egymást, de nem kerültünk közelebb egymáshoz [mindenki maradt a saját Tér-Részében]. Utólagos megértésem az, hogy a ’szüleim’ közvetlenül gondoztak már engem abban az értelemben, hogy megtanították nekem a saját tudásukat elméleti és gyakorlati értelemben is [ilyenkor mindannyian a saját Tér-Részünkben maradva közelebb húzódtunk egymáshoz], de nem volt még lehetséges közöttünk a ’közvetlen ÉRINTÉS’. Ebből következtetek arra, hogy ’bennem’ [mint (’önállóvá vált’) LÉTEZÉS-RÉSZBEN] formálódhatott meg a ’még közelebb kerülés vágya’, mert a ’gyermekeimet’ ’én’ már képes voltam ’megérinteni’ [a ’karomba venni’]. A ’szüleimmel’ ezt a közelséget nem tudtam megformálni.
Utólag feltételezem azt, hogy ’én’ éppen a bennem [a Saját ’vágyamból’ / Szándékomból eredően] ’felszínre emelkedett’ és ténylegesen MÁR FORMÁLÓDÓ ’ÚJ’ LÉTEZÉSI IRÁNY miatt ’váltam késszé’ arra, hogy ÖNÁLLÓAN (!) ÚJ LÉTEZÉSI-SZAKASZT INDÍTHASSAK. A ’szüleim’ ÁTADTÁK ’nekem’ a Saját Tudásukat, FELKÉSZÍTETTEK a későbbi [Választható (?)] ÖNÁLLÓ LÉTEZÉSRE… és amikor ’bennem’ valóban Megformálódott-és-Berögzült [~ ’Bizonyossággá’ vált] egy ’ÚJ IRÁNY’, akkor ’én’ [= a ’fiatalabb LÉTEZÉS-RÉSZ’] elkezdtem FELKÉSZÜLNI a ’teljesen’ ’ÖNÁLLÓ LÉTEZÉSRE’, ezzel párhuzamosan pedig a LÉTEZÉS(em) ’KORÁBBI SZAKASZA’ [= a ’szülők’] Megkezdte a ’Lezárást’ / Visszabomlást. Valószínűleg a képnek ezt az a része mutatta, hogy ’már csak távolabbról köszöntünk egymásnak az udvaron’... ’én’ és az ’édesapám’, valamint az ’édesanyám’ mindannyian már az udvar egymástól távolabbi részeiben kezdtünk meg ’berögzülni’…
Amikor az ’édesapám’ észrevett és távolabbról ’intett felém’, talán azt jelezte, hogy [’búcsúzik’ (?)] ’megy ki az udvarából’ [a saját használtú TERÉBŐL], mintha azon ’kis kapu’ felé haladt volna, amelyet ’csak ő használhat’ (?).
Lassan elindultam a gyermekkel vissza a házba. Még távolabb voltam a háztól, amikor FELnéztem az égre és valami furcsát / valami közeledő „ismeretlen” veszélyt (?) / bajt éreztem / érzékeltem. (1) Mintha valamilyen „sötétség” [akár vihar-felhő / erős szél] közeledett volna, és (2) „még messzebb” (?) „ugyancsak fent” (?) egy furcsa nagy és széles kéményhez hasonló valamit [egy „nyitva lévő csonkot / csövet” (?) / vulkán-krátert (?)] láttam, amiből „megszámlálhatatlanul sok” „furcsa, általam soha nem látott szürkés-barnás gyorsan mozgó valami áramlott ki”.
Lehetségesnek tartom, hogy a ’Veszély’ ’ÉRZÉKELÉSE’ ebben a formában ugyancsak közvetlenül eredhetett a ’bennem’ újonnan Megnyíló / Formálódó ’ÚJ IRÁNYBÓL’ [egy ’bennem’ újonnan formálódó belső áramlásban a KÖZVETLEN ÉRZÉKELÉS olyan új formája kezdett már felépülni (?), amivel a ’távolabb lévőt’ is ’láttam / felismertem / megismerhettem’. Az ’ÚJ IRÁNY(om)BAN’ a ’Társakhoz való közelebb-kerülés’ [mint ’Teljesebb Megismerés’] volt az egyik fontos irány… és lehetséges, hogy a ’Veszély-Jelzés’ Érzékelése [mint egy új (?) ’figyelem-felhívás’ / Belső-Jelzés] az újdonságából eredően „megzavart”, a ’figyelmemet’ „elvonta” az éppen folyamatban levő megnyilvánulásomról…
Sietni (?) kezdtem, hogy visszaérjek a házba mielőbb. Éreztem-érzékeltem, hogy „egyre erősebb a szél”, ezért szinte ráfeküdtem a (szembe fújó) (engem akadályozó) szélre [minden erőmet összeszedve próbáltam a szembe-fújó szélben visszamenni a házhoz], a tőlem telhető erővel igyekeztem haza. Olyannyira erőssé vált ez a „szél” [a „szélbe belekeveredett ismeretlen minta együtt” (?)], hogy megértettem, nem lesz lehetőségem / erőm [most azonnal] visszamenni a házba. [… vagy lehetséges az is, hogy bennem valamilyen „megbillenés / zavar” formálódott meg, ebből eredően (egy eddig még soha nem tapasztalt) „erő-vesztést” érzékeltem, és ezért nem voltam képes a házhoz visszamenni, pedig az ’udvarban’ nem volt még nagyobb akadály (?)…]
[Valószínűnek tartom, hogy az édesapám útmutatására / javaslatára] A néhány lépésre lévő ’kis-házba’ siettem a többi családtagommal együtt.
Valószínűnek tartom, hogy az édesapám mielőtt kilépett volna az ’udvarból’, észrevette, hogy nehéz helyzetbe kerültem / valamilyen ZAVAR és ebből eredő ERŐ-VESZTÉS formálódott meg bennem, és ’minden erejét összeszedve’ (?) ’közelebb jött hozzám segíteni’ / ’felém irányította a gondoskodását’.
Feltételezem azt, hogy az édesapám közvetlenül nem érzékelte a ’közeledő veszélyt’, csupán a ’bennem’ megformálódott ’új-szerű’ zavart és erő-vesztést ismerte fel. Feltételezem, hogy az édesapám ekkor kérte az édesanyám segítségét is abban, hogy ’biztonságba helyezzenek’ addig, amíg újra kiegyensúlyozódom (?), ezért húzódott ismét közelebb ’hozzám’ a már távolabb lévő édesanyám is…
Anyukám, apukám, a gyermek és én magunkra húztuk az üres raktár [korábban ’garázs’ (?)] ajtaját. Éreztem a kint dübörgő furcsa vihart / szelet. Nem tudtam, hogy mi lesz velünk…
Úgy érzékeltem, hogy mindannyian besiettünk ebbe az ugyancsak kocka formájú kisebb [’fedett / zárt’] üres térbe. Lehetségesnek tartom, hogy ez egy olyan korábbi ’műhely’ volt, amely még nem került teljesen visszabontásra… talán a szüleim útmutatása szerint korábban itt próbálgattam / gyakoroltam a Tér-Formálást / újabb Védő-Terek megformálását (?). Ugyanakkor az is lehetséges [és most ezt érzem valószínűbbnek], hogy az édesapám és/vagy az édesanyám formálta meg ’akkor-azonnal’ ennek a kisebb VÉDŐ TÉR-Résznek egy részét ’számomra és a nagyobb gyermek számára’ [’emiatt jöttek vissza hozzám közel’] [mivel korábban is Védő-Tereket építgettem itt, ez a Tér-Rész alkalmas volt egy ideiglenes Védő-Tér gyors felépítésére (?)]. Lehetséges, hogy a (Védő) TERET az édesapám formálta meg, és az édesanyám ’rögzítette’ / ’rögzítette be hozzám és a gyermekhez’ (?)…
Amikor [valószínűleg az édesapám útmutatása szerint] bementünk mindannyian ebbe a kis ’fedett’ / biztonságos térbe [’mindannyiunk jelenlétét érzékeltem’], az édesapám azt mondta, hogy nem kell becsukni az ajtót / ne csukjam be az ajtót. Az ajtó kettő nagy szárnyát ennek ellenére két kézzel megfogtam és becsuktam.
Nem sokkal ezután érzékeltem, hogy az addig a hátam mögött (mellettem) lévő édesapám már nincsen ott velünk. Ezt mondtam is az édesanyámnak [aki nem messze tőlem velem majdnem szemben állt, talán a gyermekre vigyázott (vagy éppen a TERET rögzítette hozzám / hozzánk)]. Az édesanyám rezzenés nélkül csak annyit válaszolt, hogy „már valóban nincs itt” [az édesanyám valószínűleg minden figyelmével / erejével a TÉR ’hozzám berögzítésére’ összpontosított]. Bevillant az a gondolat, hogy az ’édesapám’ talán valahogyan visszament a ’házba’ az ott egyedül maradt [még ’magatehetetlen’ kisgyermekhez]. Talán ez csak az aggódás és remény hangja volt bennem…
Utólag inkább azt feltételezem, hogy az édesapám ’az utolsó erejével’ ’biztonságba helyezett bennünket’, és utána azonnal ’kilépett ebből a TÉRBŐL’ / az ’udvarból’ [’mennie kellett, már nem volt itt helye’ (?)]. Talán a ’furcsa erős vihar’ (amit ebben a formájában ’én’ először Érzékeltem / Tapasztaltam) a ’szüleimhez’ tartozó LÉTEZÉSI-TERET ’jött’ ’visszabontani (?)…
Feltételezem, hogy a ’házat’ [amely az ’én’ Tér-Részemben volt] korábban ’én’ formáltam meg ténylegesen a ’szüleim’ ’tanítása’ szerint. Valószínűleg nem értettem még meg minden részletében azt, hogy egy NAGYOBB-Változásra felkészülés során miért szükséges ennyire ’erős’ és ’több-rétegű’ VÉDŐ-Tér… ennek a közvetlen oka az lehetett, hogy ’én’ magam közvetlenül még nem tapasztaltam meg egy NAGYOBB-Változást…
Feltételezem, hogy azért jelezte azt [figyelem-felhívásként] az édesapám, hogy ’nem szükséges becsukni az ajtót / ne csukjam be az ajtót’, mert észrevette a bennem erősödő bizonytalanságot [’tudat-beszűkülést’ (?)] a váratlanul [’bennem’] előállt nehéz [ismeretlen] helyzet miatt. A figyelem-felhívásával valószínűleg azt próbálta elmondani (az utolsó erejével?), hogy ha már ’berögzültem’ ebben a ’Védő-Térben’, az biztosan Megóv, és majd a „vihar” után [vagy amikor újra kiegyensúlyozódtam) folytathatom amit elkezdtem.
A helyzet „ismeretlen” és Új, „nagy erővel” való megnyilvánulása valószínűleg „billegést” és ebből eredő kisebb zavart, ebből eredő valamilyen kisebb erő-vesztést [tér-vesztést (?)] formált meg bennem. Feltételezem, hogy ezért hagytam figyelmen kívül az édesapám figyelem-felhívását. Lehetségesnek tartom, hogy ezzel én magam formáltam meg egy Ön-Bezárást (?), mivel ’Erős Szándékkal’ ’magamra zártam az ajtót’, és a ’kezeimmel’ is ’erővel tartottam’ ezt a bezárt helyzetet.
Lehetségesnek tartom, hogy ennek [a bennem mint ’anyában’ megformálódott] ’megbillenésemnek’ és ’erővel való ön-bezárásnak’ [mint a TÉRBEN berögzült ’mintának’] lehetett olyan ’hatása’, amely „oka” (lehet) annak, hogy később a házban berögzített gyermek is „megbillent” és ’bezárta az ajtót, behúzta a függönyöket’… (a ’nagyon rövid kezdő-képben’ megőrzött emlékezet szerint)…
…. Sőt, lehetséges, hogy amikor a gyermek azt érzékelte, hogy a kis egy-terű házban őt hátulról meglökték, lehetett az annak az emléke, hogy az ’anyát’ az idősebb szülei valóban ’szinte belökték’ egy ideiglenesen megformált kisebb Védő-Térbe (?). Feltételezésem szerint ez azért lehetséges, mert ’ekkor’ még ’ténylegesen EGY-TÉRBEN volt a ’ház’ és az ’udvar / az udvarban lévő másik kis Védő-Tér, és ezért az egyik Tér-Részben berögzült [’szülői’ (?)] minta ’berögzülhetett’ a ’gyermekhez’ tartozó Tér-részben (?)… valószínűleg a ’minta / tapasztalat’ ilyen ’szinte közvetlen’ ’átadódásának’ oka lehetett az, hogy az ifjú anyában és a kisebb gyermekekben ténylegesen formálódott olyan belső áramlás, amely egyes részeiben már ’közvetlenné’ is nyílt (?)…
Egy ’Lehetőségként’ az is jelzett bennem, hogy ez a kép (?) [ha minden szereplőjét közvetlenül LÉTEZÉSNEK tekintjük], azt is ’mutathatja’, hogy ’én’ [= az (ifjabb) ’anya’ (= a ’mai’ LÉTEZÉS-FORRÁSA)] a még ’csecsemő-korú gyermekemet’ ’berögzítettem a régi udvarban egy házban’ [tehát megszületett a ’gyermeki’ LÉTEZÉS-RÉSZ, és sikerült őt egy ’hozzá-tartozó / a számára megformált önálló TÉR-Részben’ (a ’házban’ / a ’bárkában’) ’berögzítenem]. ’Megetettem, gondozni kezdtem’, majd „valamilyen ismeretlen erő / akadály” „elszakított” ’engem’ [a ’forrást / anyát’] a ’gyermektől’ [a ’gyermekemtől’ / a ’családunk legkisebb gyermekétől’ (?)].
Az ifjabb ’anya’ által akaratlanul, ám erős szándékkal megformált Ön-bezárás [az ezt okozó elbizonytalanodás / zavar / erő-vesztés] valószínűleg „KÉSLELTETTE” / „akadályozta / nehezítette” a váratlan / ismeretlen vihar elvonulását követően azt, hogy az ’anya’ visszatérjen a házhoz… Valószínűleg az (ön)Bezárás miatt ÉRTÉKELTE a NAGY-VÁLTOZÁSBAN érkező TÉR-VISSZABONTÓ ERŐ a helyzetet úgy, hogy az ifjú anya udvar-részében is befejeződött a felkészülés a MEGÚJULÁSRA, és ezért kezdte meg „AZELŐTT” visszabontani az ifjú anya udvar-részét is, hogy a házban véglegesen berögzült volna az ifjú anya mindkettő gyermekével…
Az ifjú anya ’szüleit’ érintő szükségszerű LEZÁRÁST / TÉR-VISSZABONTÁST érzékelhettem egy furcsán erőteljes Megnyilvánulásként. Habár ez a NAGY-Változás nem ’engem’ érintett ’közvetlenül’, a figyelmemmel [szükségtelenül (?)] valamiért mégis erőteljesebben „oda-irányultam’. A ’JELENLÉTEMMEL’ „akaratlanul EL-Fordultam” a ’Jelen-Helyzetemtől’, valószínűleg ez okozott valamilyen erő-vesztést és egy kisebb Tér-Vesztést (?).
Ebben az értelmezésben A-LÉTEZÉS-FORRÁSÁHOZ tartozó MEGÚJULÁS / ÁT-VEZETÉS olyan képe is lehet ez a kép, amely mintha azt érzékeltetné, hogy ’Ő-Maga’ [az ifjú anya] volt éppen egy MEGÚJULÁSRA FELKÉSZÜLÉS folyamatában: a ’legkisebb gyermeket’ már berögzítette az őt Megóvó [mai fogalommal SPECIÁLIS] ’kocka’-térben és ’bárkában’, és éppen egy már valamivel nagyobb gyermekével együtt maga is arra készült, hogy berögzüljön [(a házon belül {?}) egy másik (?) előkészített] ’kocka’-térben / egy másik ezen célból előkészített ’szobában’…
A képben az ’idősebb szülők’ közül az ’édesapa’ ’hirtelen eltűnése’ [valószínűleg később ugyanígy az édesanya ’eltűnése’] az a ’természetes folyamat’, amikor ’Visszabomlik’ a LEZÁRT Szakaszhoz tartozó Tér / Tapasztaló-test (?). ’Bennem’ furcsaságként jelzett az, hogy az ’édesapám’ ’egyszercsak már nem volt mellettem-mögöttem’, és a jelzésemre az ’édesanyám’ pedig ’békésen / tényszerűen’ mondta azt, hogy ’már valóban nincsen itt’. Valószínű, hogy az édesapám ’hiánya’ azért jelzett azonnal bennem, mert én már formáltam magamban azt a belső áramlást, amellyel közelebb húzódhattam a társaimhoz.
Valószínű, hogy az édesanyám [ameddig mellettem lehetett] próbált abban segíteni, hogy visszahelyezkedjek a kiegyensúlyozottságomba.
Ilyen [’Teljes’] NAGY-Változást az ifjú anya akkor először tapasztalt meg közvetlenül… feltételezésem az, hogy a ’szülei’ őt felkészítették erre az egymástól-eltávolodásra.
KETTŐ ellenkező irányú Változás kezdett megnyilvánulni az ’udvar különböző TÉR-RÉSZEIBEN’ [a LÉTEZÉS-RÉSZEKHEZHEZ addig tartozó Önálló, ám egymáshoz közel lévő TÉR-RÉSZEKBEN].
(1) Az ifjú anya a kettő kisgyermekkel arra készült, hogy egy ÚJ-KEZDTET nyisson [egy ÚJONNAN Megformálódó TÉRBEN BERÖGZÜLJÖN, amely TÉRBEN folytathatják az egymáshoz egyre KÖZELEBB kerülést],
(2) az ’udvarnak’ a ’szülőkhöz’ tartozó TÉR-RÉSZE pedig elkezdett LEVÁLNI és ELTÁVOLODNI az ifjú anyához és a gyermekeihez tartozó TÉR-RÉSZRŐL.
A kép ilyen értelmezése szerint A-LÉTEZÉS-FORRÁSA [az ifjú anya] ’kettő gyermekével’ készült a MEGÚJULÁSRA (?). Erre Őt a ’szülei’ felkészítették. ’Anya’ és ’kettő gyermeke’ készült fel arra, hogy ’Új Házba költözzenek’, azonban valamilyen „váratlan esemény miatt” az ’ifjú anya’ és ’egyik gyermeke’ „nem tudott közvetlenül hozzákapcsolódni az eltervezettek szerint” az ’Új Házhoz’ [az ’Új Házban’ csak az oda már berögzített legkisebb gyermek rögzült be egyedül]. A ’kisebb (házon kívül lévő, utóbb megformált) Védő-Tér valószínűleg képes volt Megóvni a MEGÚJULÁSRA készülő ’ifjú anyát és nagyobb gyermekét’ a megsérüléstől / a semmivé-válástól…
A képben ’magamat’ [a gyermekeivel MEGÚJULÁSRA készülő ’ifjú anyát’] ’egykedvűnek’ érzékeltem: ’tette azt ami szükséges volt (amiről az idősebbek azt mondták, hogy szükséges’). Békességet érzékeltem a fiatal ’anya’ és az ’idősebb szülei’ között is, az egymás felé irányuló gondoskodás kezdeti formája érzékelhető volt (az idősebb szülők a tudásukat átadták az utódjaiknak). A ’fiatal anya’ közvetlenül csak a ’gyermekeit’ érintette meg, a ’szüleihez’ csak egy kis távolságot megtartva húzódott közel [már formálódott a társak egymáshoz közeledése (az ’ifjú anyában’ már a társ megérintése)]. Amit én ’egykedvűségnek’ érzékeltem, abban ’halványan’ [éppen-kibomlásnak-indulóan] érzékelhető lehetett az is, hogy ’én’ [a fiatalabb anya] megtanultam amit a szüleim nekem megmutattak… és mintha csírájában bennem lett volna az, hogy ’valami újat indítok, valami olyat, amit én választottam / én választok’ [ez természetes, mert éppen a MEGÚJULÁSRA készültem], és ez az ’új’ ’valami olyan’, ami 
’több / más’ és ’szabad’…
Amikor korábban a legkisebb gyermeket ’Ellenőriztem’ bent a házban, néztem / megfigyeltem a gyermek ’arcát’, és a ’szája szegletében’ egy ma mosolynak nevezett alig érzékelhető apró kis görbületet ismertem fel, amit a ’jól érzem magam’ jelzésének is értelmezhetünk. Akkor ez a LÉTEZÉSBEN még nem jelentette az ’érzelmek’ megjelenését, de utólagos megértésem szerint a[z ÉLET TEREIBEN megtapasztalható (Választható)] mai ’érzelmek’ abból erednek, hogy ebben a legkisebb gyermekben megkezdődött az ifjú anyjához való belső közeledése. Lehetséges, hogy ’ez az új minta’ még csak ebben a legkisebb gyermekben kezdett megformálódni, ’nem volt jellemző’ addig ez az ifjú anyára és a nagyobb gyermekre sem… Erre figyelemmel feltételezem, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA egy számunkra nem értelmezhető módon ’érzelmesebb’, mint a ’korábban’ Önállóvá vált LÉTEZÉS-RÉSZEK, talán ez a ’jellemzője’ máig ’teljesen egyedi’ LÉTEZÉSBELI jellege…
Amikor az ifjú anya ’látta’ a karjában nyugvó legkisebb gyermekben a ’szája szélének apró új görbületét’, ’szépnek (szép-harmoniának) találta’.
Mint említettem, valószínűleg éppen ennek az ÚJ IRÁNYNAK az ifjú anyában való ’BERÖGZÜLÉSE’ INDÍTOTTA el a LÉTEZÉS ADDIGI SZAKASZÁNAK a LEZÁRÁSÁT, az ifjú anya és gyermekei számára pedig az ÚJ SZAKASZ ELINDÍTÁSÁHOZ szükséges TÉR Megformálódását és Berögzülését [a ’házhoz’ / a ’ház mellé-köré’].
Feltételezem, hogy az ifjú ’anyában’ ez a ’Belőle-Magából’ ’felhozott’ [nem sokkal azelőtt BIZONYOSSÁGGÁ / Erős Szándékká megformált] Szándék [mint egy ’felnyílásra már előkészített Új-Kezdet] okozhatta azt, hogy egy váratlanul előállt és „nehézséget okozó” helyzetben [az egyik újonnan formálódó Közvetlen Érzékelése ’felnyílásakor’ (?)] ’megbillent’.
Az ’ifjú anyában’ egy ’maga-választotta (Teljesen) Új-Kezdet’ kezdett megformálódni, ebben őt közvetlenül a szülei nem tudták segíteni [mert a szüleiben nem volt meg ennek az Új-Kezdetnek az alap-mintája]. A fiatalabb anyát és gyermekeit az idősebb szülők abban tudták segíteni, hogy a saját tudásukra megtanították őket, és igyekeztek nyugalmas környezetet megformálni a Változáshoz.
Részleges megértésem szerint az ifjú anyában és a kettő kicsi gyermekben ’ugyanaz az Új-Kezdet’ [Alap-Minta] volt berögzítve. Ami az ifjú anyában és a nagyobbacska gyermekben már részlegesen megformálódott tapasztalat volt, annak a ’magja / alapja’ ’pontosan be volt rögzítve’ a legutóbb önállóvá vált Létezés-részben is [feltételezésem szerint ez a legkisebb gyermek a mai formájában a MINDENSÉG-FORRÁSA, ’Akiből’ a mi Életünk közvetlenül ered].
Részleges megértésem szerint a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN megformálódott ’Nagy Vágyak’ Alapját még a ’magzatsága’ során rögzítette be a LÉTEZÉSÉHEZ tartozó (Személyes) Térben az ’édesanyja’. Az egyik ilyen ’Nagy Vágya’ az volt, hogy ’Társa’ legyen, a második pedig az, hogy ’Közelebb (!) Húzódhasson’ a Társaihoz [= MEGÉRINTHESSE és közvetlenül GONDOZHASSA őket].
A kép alapján feltételezem, hogy a Társ Megformálása a MINDENSÉG-FORRÁSA [a ’legkisebb gyermek’] ’(ifjú) Anyjában’ [A-LÉTEZÉS-FORRÁSÁBAN] már ADOTT Megtapasztalás / CÉL volt [a LÉTEZÉSE előző szakaszában ez megformálásra került, az ifjú anya ’szülei’ már egymás társaként éltek, és ’családot’ is megformáltak abban az értelemben, hogy később újabb társa(ka)t formáltak maguk mellé már közösen].
Feltételezem, hogy a Társ Megformálását követően a kezdeti ’szemlélésből’ az EGYMÁSHOZ KÖZELEDÉSI Irány is már egy részleges formában megnyílt a LÉTEZÉS egy KORÁBBI SZAKASZÁBAN: a megértést segítő képben az ifjú anya a szüleihez egy kissé közelebb húzódhatott, és ez lehetővé tette egy olyan ’áramlás’ megformálását közöttük, amelyben a szülők a tudásukra megtaníthatták a gyermekeiket (illetve ’egy udvarban’, EGY olyan TÉRBEN léteztek, amely ezt a közeledést lehetővé tette). Az EGYMÁSHOZ KÖZELEDÉSNEK tehát ez a kezdeti formája mind A-LÉTEZÉS-FORRÁSÁBAN (az ifjú anyában), mind a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN (a legkisebb gyermekben) ugyancsak ADOTT CÉL volt a LÉTEZÉSÜKBEN [az idősebb szülő(k) választása volt].
A Megértést segítő képben az ifjú anya TOVÁBBI KÖZELEDÉST kezdett meg a Társaihoz: a kisebb gyermekeket már képes volt közvetlenül ’MEGÉRINTENI’ [’egészen közelről megfigyelni’]. Ez a MEGISMERÉSNEK és a közvetlen gondoskodásnak egy teljesen új lehetőségét nyitotta meg. Feltételezem, hogy ez a Választás az ifjú anyában [A-LÉTEZÉS-FORRÁSÁBAN] már Szabadság volt [Új Cél], a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN [a legkisebb gyermekben] pedig ebből eredően ADOTT CÉL.
Részleges megértésem az, hogy a SZABADSÁG [mint egy Új Megtapasztalási Irány] az ’ifjú anyában’ [A-LÉTEZÉS-FORRÁSÁBAN] egy ’Magából-Felhozott-Vágy’ volt, vagyis a (számunkra értelmezhető) ’Alapja’ A-LÉTEZÉS-FORRÁSÁBAN (az ifjú anyában) ’FORMÁLÓDOTT MEG’ és az ’Ő’ LÉTEZÉS-RÉSZÉHEZ tartozó TÉRBEN ’rögzült be’]. A Megértést segítő képben az ifjú anya amikor még ’magzatként’ ’Belül-Magában’ Adott-Teret a [legkisebb (?) és a nagyobb (?)] gyermeknek, a Benne-Magában Új-Kezdetté formálódó / nyíló ’Szabadság’ ’kiteljesedési irány’ ’alapját’ ’pontosan / teljesen’ ’berögzítette’ [’ADTA’] a gyermeke számára MEGFORMÁLT-TÉRBEN is (?).
Utólagos megértésem az, hogy habár az ifjú anya szüleiben volt valamilyen olyan minta, amely értelmezhető a SZABADSÁG ’előképének’ [már a szülők is fontolgatták egyes részeit], a SZABADSÁG [mint ÚJ IRÁNY] azonban az ifjú anyában ’egészült ki’ vagy ’pontosodott’ olyan Választássá, amely a LÉTEZÉSBEN [a HARMONIA ’Alapjai’ szerint] már ÖNÁLLÓ ÚJ IRÁNYKÉNT volt értelmezhető, és ezért a LÉTEZÉS képes volt TERET MEGFORMÁLNI az Új Irány Megtapasztalásához.
Mivel ez a ’Szabadság’ megtapasztalására való Irányulás
még a ’magzat / gyermek’ ’ifjú anyjában’ is csupán egy ÚJ-KEZDET volt
[még az ’ifjú anya’ is csak nem sokkal azelőtt kezdte ezt a Tapasztalatává felépíteni],
az ÖN-BEZÁRÁS(ok) miatt az ’anyjától’ akaratlanul EL-Távolodott ’gyermeknek’ [„magára hagyottan”]
csak nagyon kevés tényleges ’ismerete’ / megértése lehetett a ’Szabadságról’,
és ez lehet a közvetlen oka annak,
hogy a SZABADSÁGHOZ
[ennek részeként a Társakhoz való Közeledéshez,
a Gondoskodáshoz,
a Felelősséghez] tartozó ALAPOKAT (!) is
csak nagyon lassan értette meg és építette fel a MINDENSÉG-FORRÁSA (a ’legkisebb gyermek’).
Magától értetődően ez az oka annak is,
hogy az ÉLET TEREIBEN
a Szabadságnak
és a Társas-teremtésnek / Gondoskodásnak / Felelősségnek
nagyon sok ’értelmezése’ / ’rész-ága’ és „félre-értelmezése” „van”.
Az írás folytatódik a 961. részben, elérhető ITT
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
