A [868.r.] 247. pont (3) alpontban (elérhető ITT) írtam azt a Megértést segítő képet, amelyben egy ’otthonától elszakadt’ [TÉR-VESZTETT] ’kutya-mama’ egy ’(ideiglenes) Gondoskodási-Térben’ [amikor még a GONDOZÓI azt keresték, hogy milyen TÉR lenne a számára megfelelő] „szülni kezdett”. A kutya-mama a (számára idegen) ’ház’ különböző ’szobáiban’ több részletben több kiskutyának is életet adott.
A megszületett (önállóvá vált) kiskutyákat a Térhez / Házhoz / szobához tartozó GONDOSKODÓ azonnal a ’közvetlen gondoskodásába vette’ [azért, hogy megóvható legyen a kiskutyák élete]: közvetlen gondoskodás és berögzített Személyes-TÉR nélkül nem maradhat életben egy élet, a TERET-VESZTETT anya pedig nem volt képes közvetlenül Teret Adni a gyermekeinek. Mindez azzal a következménnyel járt, hogy ezek a kiskutyák nem tudtak azonnal a ’szülő-anyjukhoz’ kapcsolódni. A VILÁG a „kiszakadt” gyermekek számára RÉSZ-ÁRAMLÁSOKAT formált meg, ebben Adott TERET a számukra, ebben nyilvánította meg a Szükséges GONDOSKODÁSOKAT.
A VILÁGON belül ha ilyen helyzet megformálódott, a nagy-TEREMTŐ [a VILÁG] RÉSZ-ÁRAMLÁSOKAT formált meg, azokba rögzítette be a saját természetes gondozójuktól „elszakadt” gyermekeket [a VILÁGON belüli GONDOSKODÁSI-TEREK mindegyike RÉSZ-ÁRAMLÁSKÉNT is értelmezhető, és néha (mint a FÖLDANYA Közössége esetében) az is előfordult, hogy a GONDOSKODÁSI-TÉREN BELÜL további RÉSZ-ÁRAMLÁSOK megformálása is szükségessé vált]; VILÁGI ’OLTALOM’ [Különleges / Speciális Közvetlen GONDOSKODÁS RÉSZ-ÁRAMLÁS berögzítése útján]:
20200908 [859.r.] 243. pont – elérhető ITT
20200908 [862.r.] 244. pont – elérhető ITT
20200908 [865.r.] 246. pont – elérhető ITT
20200908 [868.r.] 247. pont (3) – elérhető ITT
Ennek a[z ideiglenes] [ma leginkább KÜLÖNLEGESNEK / SPECIÁLISNAK értékelhető] RÉSZ-ÁRAMLÁSOKAT Megformáló GONDOSKODÁSNAK a ’mintájára’ formálja ma már a FÖLDANYA például azt a GONDOSKODÁSÁT, amikor az Anyagi-Testből egy szükségtelenné váló jelentősebb belső-teret visszabont jellemzően valamilyen Rend-Tétel részeként [(933.r.) 264. pont (1) – elérhető ITT].
Ha a Megértést segítő képet nézzük, a mai fogalom-használatunk szerint (1) amikor a ’házban’ csak a legkisebb gyermek maradt, és (2) az ifjú anya a másik kisgyermekkel ideiglenesen berögzült egy másik VÉDELMET adó LÉTEZÉSI TÉR-Részben, ez egy később A-LÉTEZÉS TEREIN BELÜL Megformálódott (legalább) kettő RÉSZ-ÁRAMLÁS ’Alapját’ rögzítette be (?) [
ugyanabban (!) a LÉTEZÉSI-TÉRBEN (!)].
Ez a ’Változás’ nem volt az ’ifjú anya’ által TERVEZETT, ezért a mai fogalom-használat szerint EL-VÁLTOZÁS Megformálódásának értékelhető.
Részleges megértésem szerint
az ’ifjú anya’ a kettő kisgyermekkel
KÖZÖSEN (is) használható LÉTEZÉSI-TERET kezdett megformálni
[ennek volt az ’Alapja’ (’Középpontja’) a ’ház’],
az ÚJ LÉTEZÉSI SZAKASZBAN KÖZVETLENÜL és ’Közelebbről’ Tervezte a Társak Egymáshoz-Kapcsolódását.
Részleges megértésem szerint
EGY NAGY KÖZÖS TÉRBEN kezdték volna meg az ÚJ LÉTEZÉSI SZAKASZT,
és ebben Önálló (Személyesnek tekinthető) TÉR-RÉSZEK tartoztak volna mindannyiukhoz külön-külön.
[A ’nagy házon’ belül
mindenkinek önálló saját szobája lett volna,
és esetleg olyan (kisebb) Tér-Részek megformálása is elkezdődhetett volna,
amelyekben egy-egy rövidebb tartamban több Tudat is ténylegesen berögzülhetett volna.]
Lehetséges, hogy a ’házat’ formáló ifjú anyának még PONTOSÍTANIA lett volna szükséges a ház ’belső szerkezetét’.
A képhez kapcsolódóan említettem, hogy nem tudtam pontosan meghatározni / felismerni / megérteni azt, hogy a ház belül több önálló szobából áll-e [minden LÉTEZÉSI-RÉSZ számára berögzítésre került-e az (EGYSÉGEN belül) ’önálló’ ’Személyes’ TÉR-RÉSZ ’Alapja’]. Valamilyen ’kezdeti’ ’belső tagozódás’ [’terve’ (?)] halványan érzékelhető volt, de valószínűleg nem volt még ’véglegessé’ (1) MEGHATÁROZVA és (2) MEGFORMÁLVA a ház belső szerkezete [vagyis az, hogy az egyes LÉTEZÉS-Részekhez (a Tapasztalatok Megformálásához szükséges) milyen és mekkora tér-rész rögzüljön be, és ezeknek egymáshoz milyen közvetlen kapcsolódási lehetősége legyen].
Lehetséges, hogy az ifjú anya azt tervezte, hogy amikor majd a nagyobb gyermekkel együtt berögzül a házban, a belső tagozódás rendszerét akkor formálja véglegessé.
Az is lehet ugyanakkor,
hogy az ifjú anyában [a megtapasztalás újdonságából eredően]
nem vált kellően Megértetté még az, hogy
(1)
habár MÉG KÖZVETLENEBBÜL Szándékozik a gyermekekkel / Társaival kapcsolódni,
(2)
ez csak úgy lehet Harmonia,
ha minden TUDAT számára [külön-külön is (?)]
a Szabadság
az Önálló Személyes-Tér MEGFORMÁLÁSÁVAL és BERÖGZÍTÉSÉVEL is Megalapozásra kerül.
Talán mivel ’túl szándékozott lépni’ azon a LÉTEZÉSI TÉR-ALAPON,
amelyben ’Addig’ a ’szüleivel’ volt jelen
[és amelyben minden LÉTEZÉS-RÉSZHEZ (= Önálló TUDATHOZ) olyan önálló TÉR tartozott,
amelyet a Társ közvetlenül nem érinthetett meg],
nem fordított kellő figyelmet annak az ÉRTÉKELÉSÉRE / ELLENŐRZÉSÉRE,
hogy a Társ által közvetlenül megérinthetetlen Személyes Tér-Részek berögzítése
elhagyhatatlan alapja a Harmoniának / a Szabad megtapasztalásnak.
Talán úgy pontosabb a megfogalmazás,
hogy az ifjú anya az általa Választott ÚJ IRÁNY Új Lehetőségeire fókuszált még a figyelme jelentős részével,
és ezek [Alapjaiban való] Megértését követően formálta volna Véglegessé / Teljessé a VÁLASZTÁSÁT
[alapulva MINDEN addig felépült Tudására, tehát arra is, amit számára Tudásként a szülei adtak át].
Lehetséges az is, hogy a KETTŐ kisgyermek ’megszületése’ (önállóvá) azt mutathatja, hogy az ifjú anyában kettő teljesen Új Irány is elkezdett ÚJ-KEZDETTÉ Megformálódni.
Amikor a képet érzékeltem, egy halvány olyan érzésem is volt, hogy a kettő kisgyermek ’iker’. A házban berögzített kisgyermek nagyon kicsi volt még, szinte újszülött. A másik gyermek valamivel nagyobb volt, és képes volt már bizonyos irányú önálló megnyilvánulásra is. [Magamban először ezért is nem figyeltem jobban arra az érzetre, hogy a gyermekek ikrek.]
A kettő gyermek (lehetséges) ’ikersége’ jelezheti azt,
hogy az ifjú anyában
egyszerre
[inkább egymáshoz nagyon szorosan kapcsolódva / egymást feltételezően]
kettő [vagy kettő részből kibomló] ÚJ-KEZDET alapja nyílt meg.
A ’kettő’ (önálló) RÉSZBŐL Kibomló ÚJ-KEZDET
a legegyszerűbb értelmezés szerint azt jelenti, hogy
(1)
a Megnyíló ÚJ ’ALAPUL’ MINDEN ADDIGI [korábbi] TAPASZTALATRA,
[a szülők és az ifjú anya minden addigi Tapasztalatára]
(2)
és ’EMELLÉ’ ILLESZKEDHET Harmoniaként
egy Bizonyossággá Megformált Új Választás.
MINDEN ADDIGI TAPASZTALAT ’ALAPJA’ az Új Kezdetnek,
amely ÚJ-KEZDET ’új ágában / új hajtásában / új rügyében / új virágjában’
valami teljesen új és egyedi is Megformálódhat az ÚJ TÉRBEN.
Az ’ikrekként’ ’megszületett’ ÚJ-KEZDET egyik részét már maga az ifjú anya is egyre teljesebben kezdte megérteni
[ez lehetett a ’nagyobb gyermekben’ a Társhoz való olyan TOVÁBBI KÖZELEDÉS megformálása,
amely a közvetlen megérintést is lehetővé teszi,
így a társak között ténylegesen új formájú közvetlen áramlás is megformálódhat].
Az ilyen ’közvetlen’ ’megérintést’ is lehetővé tevő Megtapasztalás (egyes részeiben akár Gondoskodás)
teljesen Új Megtapasztalás volt ekkor még,
az ifjú anyának is éppen csak elkezdtek formálódni az ilyen irányú saját Tapasztalatai.
Valószínűleg annak a ’vékony határvonalnak (mint Harmoniának)’ a MEGÉRTÉSE és MEGFORMÁLÁSA kezdődött el,
amely a közvetlen érintések során
(1) biztosítja a Szabadságot,
és (2) nem nyilvánul meg „kényszerként / elnyomásként / EL-Változásként” (?).
Ez a mai fogalom-használat szerint azt is jelenti, hogy a nagyobb (régi) udvarban élő ifjú anya és a szülei között egy olyan [ADOTT] ’ALAP-MÉRTÉKŰ’ Közelség-és-Távolság formálódott meg / rögzült be A-TÉRBEN, amely lehetővé tette azt, hogy egymást közvetlenül ÉRZÉKELJÉK, egymással olyan formában ’kommunikálhassanak / érintkezhessenek’, amely lehetővé teszi azt, hogy a Tapasztalataikkal egymást megismertethessék. Ezt a Közelséget-és-Távolságot az ÉLET TEREIBEN a MINDENSÉG-FORRÁSA az 
ÁLTALÁNOSAN Meghatározott TávolságTartásként formálta meg. A-LÉTEZÉS TERÉBEN ez az ifjú anya és az ő szülei közötti Közelség-és-TávolságTartás volt.
Az ifjú anya és a kettő kisebb gyermek között már ott az ’udvarban’ [az előző LÉTEZÉSI SZAKASZBAN] MEGALAPOZÁSRA került és részlegesen már formálódni kezdett az a közvetlen áramlás, amely lehetővé teszi az ÁLTALÁNOSAN Meghatározott TávolságTartásnál való KÖZELEBBI összekapcsolódást (a közvetlen megérintést). A YOSÁGBAN Szeretetként ismerjük ezt a Közeli-Összekapcsolódást lehetővé tevő TÉR- és Áramlás-Rendszert.
Az ’iker-gyermekek’ ’MEGSZÜLETÉSE’ azt jelezheti,
hogy az ÚJ IRÁNY kettő egymáshoz szorosan kapcsolódó
[akár egymást feltételező],
ám mégis határozott ÖNÁLLÓSÁGGAL rendelkező RÉSZből formálható Egésszé / Teljessé.
Az EGYMÁSHOZ-Közeledés [és ebben a SZABADSÁG] olyan formája kezdett megnyílni,
amely már a Társ KÖZVETLEN (!) Megérintését is lehetővé teszi.
Ez
’FELTÉTELEKKEL’,
’körültekintéssel’ (= Felelősséggel),
’BIZTOSSÁ MEGFORMÁLT (TÉR)ALAPRÓL’ épülhet csak fel Harmoniává.
Ezt mi ÉLŐK is megtapasztaltuk és megtapasztaljuk ma még minden pillanatban.
A Társ KÖZVETLEN Megérintése AKADÁLYOZÓ és PUSZTÍTÓ is lehet akkor,
ha a KÖZELEDÉST és KÖZELI-ÖSSZEKAPCSOLÓDÁST lehetővé tevő KÖZÖSSÉGI-TÉR, valamint a SZEMÉLYES-Terek és Áramlások ALAPJA és RENDSZERE / SZABÁLYOZÁSA
nincsen NAGYON PONTOSAN BERÖGZÍTVE a GONDOSKODÓ által az ÉLET-TÉRBEN.
Lehetségesnek tartom, hogy mivel (1) az ifjú anya még nem formálta véglegessé a ház belső tagozódását, (2) és ténylegesen még csak a legkisebb gyermeket rögzítette be, A-LÉTEZÉS ’úgy értékelte’, hogy a házhoz csak egy (!) LÉTEZÉS-RÉSZ tartozik, és A-LÉTEZÉS ezért ezt a házat ezzel az egy bele-rögzített LÉTEZÉS-RÉSSZEL INDÍTOTTA EL az ÚJ-KEZDETBE.
Valószínűleg az ifjú anya [akit a szülei a TÉR-FORMÁLÁSRA megtanítottak] utóbb a másik kis házban rögzítette be a Saját Jelenlétét és a másik gyermek Létezését.
Mindez azért „NEHÉZSÉG”, mert ha valóban ’iker-gyermekekről’ van szó, az azt jelenti, hogy TELJESSÉ az ifjú anyában [a mai LÉTEZÉS-FORRÁSÁBAN (?)] Megnyílt [kettő egymáshoz tartozó részből felépíthető] ÚJ KEZDET az egymástól „ELSZAKADT” MINDKETTŐ RÉSZ-IRÁNYBAN [LÉTEZÉSBELI RÉSZ-ÁRAMLÁSBAN] maradéktalanul teljessé nem tudott még felépülni.
[Ez lehet az oka (?) annak, hogy az élő teremtők közül sokan nem képesek Értelmezni az egymást-kiegészítő részekből felépülő EGYSÉGET, és a ’részeket’ „dualitásnak” / „egymás (néha kibékíthetetlen) ellentéteinek” tekintik, amelyek gyengítik (vagy akár ki is oltják) a másikat.]
Az „akaratlanul” megformálódott EL-TÁVOLODÁSBÓL [EL-Változásból] eredően
a LÉTEZÉS TEREIBEN Megformálódott KETTŐ RÉSZ-ÁRAMLÁS
’SZÜKSÉGSZERŰEN (?) újra össze kell hogy kapcsolódjon egymással AKKOR,
ha a LÉTEZÉS-RÉSZEKBEN
[= a korábbi ifjú anyában és a kettő gyermekében]
TOVÁBBRA is SZÁNDÉK az ifjú anya Szándékával / Választásával MEGALAPOZOTT ÚJ LÉTEZÉSI IRÁNY Megtapasztalása.
Az ifjú anyában és a kettő kisgyermekben UGYANAZ az ÚJ-KEZDET került Megalapozásra.
Az „akaratlanul” megformálódott KETTŐ RÉSZ-ÁRAMLÁSSÁ való szétválást követően
a mindannyiukban AZONOSAN (!) Berögzített LÉTEZÉSI-ALAP teszi lehetővé azt,
hogy egymáshoz újra KÖZVETLEN ÁRAMLÁST formáljanak meg
[ha még MOST is ERRE irányulnak a Szándékukkal].
A SZABADSÁG kapcsán említettem, hogy egymást feltételező, ám mégis külön-külön érvényesülő kettő FŐ részből áll [a VÁLASZTÁS Szabadságából és a MEGNYILVÁNULÁS Szabadságából].
A Társak EGYMÁSHOZ ’egyre közelebbi’ KÖZELEDÉSÉNEK ugyancsak meghatározhatjuk (legalább) kettő egymást-feltételező, ám mégis külön-külön megnyilvánuló FŐ RÉSZÉT.
A társak közötti közvetlen összekapcsolódást ÁRAMLÁSSÁ Megformált Tér-Részek teszik lehetővé.
Emellett szükséges az, hogy a társak mindegyike olyan Személyes Térrel is rendelkezzen, amely ’Vele Ön-Azonos’ [vagyis csak hozzá tartozik (más által megérinthetetlen), ebben rögzülnek be a saját tapasztalatai].
Ezen kettő Fő ’Feltétel’ [mint SZÜKSÉGSZERŰ ALAPOK] Megformálódását követően a Tapasztalatokra alapulóan további Feltételek [EGYETÉRTÉSEN alapuló (!)] Megformálása is szükséges.
Mivel TÁRSAS-Megnyilvánulásról van szó, ezért minden ÉRINTETT társ EGYETÉRTÉSE szükséges a Közeledés / Összekapcsolódás / Együttes-Megnyilvánulás Lehetőségei (jogosultságok, kötelezettségek, Felelősség) és a Közös Tapasztalat Lezárása Szabályainak Meghatározásához.
Ahhoz, hogy a társak ezekben az ALAPOKBAN képesek legyenek EGYETÉRTENI, szükség van az ’ehhez elvezető út’ felépítésére is: a KÉRÉS / FELAJÁNLÁS / EGYEZTETÉS és EGYETÉRTÉS ’útjának és szabályainak’ megformálására is…
Az ifjú anya kettő gyermekének „akaratlan” egymástól „elszakadása” a gyermekekben és az anyában eredője lehet a „hiány” és „veszteség” érzet [a TÉR-VESZTÉS] / a Tudat „beszűkülése” és „bezáródása”, a „magára-hagyottság / elveszettség” [és ebből eredő „neheztelés” / „harag, düh”…], a „hiábavalóság / céltalanság / haszontalanság / tehetetlenség”-érzet, „ön-vád”, „hibáztatás”, „féltékenység”, „irigység”, fájdalom Megformálódásának. Ez NEM ’Választott’ Tapasztalat egyikükben sem, hanem EL-Változás.
A „hiány”-érzet / Tér-Vesztettség közvetlen alapja lehet a társak [akár testvérek / akár szülő és gyermeke] közötti [Megértési Nehézségből eredeztethető] „ellenkezésnek”, majd pedig az „Egymásnak-Feszülésnek”, amely már maga ténylegesen is újabb Tér-Vesztéseket formál meg, és ezáltal magát A-LÉTEZÉST is „sodorja a semmi felé”.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
