Az (Ön)Lényegi-Testhez tartozó Alvó-Kódok Teljes-Rendezésének SZABÁLYOZÁSÁRÓL a 20200908 [521.r.] 177. pont (4) alpontban írtam (elérhető ITT):
„…2021.11.21-22-23.
Részleges megértésem szerint az általam érzékelt rövid ÁtVilágító helyzet egy [közvetlenül az (Ön)Lényeghez tartozó (?)] Alvó-Kód életbe-visszavezetését jelenthette.
Korábbi írásokban az Alvó-Kód [Anyagi-Testi (?)] életbe-visszavezetése úgy mutatta magát, hogy a teremtő vagy egy korábban tőle eltávolodott ’kisgyermekét’ vette vissza magához, vagy pedig a mennyasszony és vőlegény újbóli összekapcsolódásának a lehetősége mutatta magát:
Alvó-Kód életbe-visszavezetése (gyermekotthonból az oda beadott gyermek kivétele):
20200908 [168.r.] 68. pont – elérhető ITT
20200908 [396.r.] 140. pont – elérhető ITT
Alvó-Kód életbe-visszavezetése (menyasszony-vőlegény):
20200908 [260.r.] 99. pont – elérhető ITT
Az Anyagi-Testi Életbe-Visszavezetés ebben az esetben azt jelenti, hogy a teremtő Életében Alvó-Kóddá [közvetlenül elérhetetlenné] vált Tapasztalat a teremtő Életében akkor-és-úgy formálódott meg, amikor egy Közösség ÉLETÉBE Befogadva Anyagi-Testben is élt, tehát a Tapasztalat a teremtő Saját Eredő-Ön-Jellege mellett a 
Közösség ALAP-JELLEGÉN alapulva formálódott meg.
A most érzékelt kép [feltételezésem szerint az (Ön)Lényeg (?) egyik Rendezést igénylő (Rend-Tételét megkezdett {?}) Tapasztalata]:
Egy furcsa nagy(on-nagy) [’több emeletes’, részben ’kör-folyosós’] [’hivatal’ érzetét (is) keltő] épületben haladtam. Többször jártam már itt. Lehet olyan érzete az épületnek, hogy itt ’jogászok’ [vagy akár ’törvény-alkotók’?] is dolgoznak [a Felelősség-Meghatározás is itt nyilvánulhat meg (?)], és valamilyen Gondoskodás is lehetséges [a feltétlenül szükséges mértékben].
Amint az egyik ’folyosón’ haladtam [mintha lett volna velem / mellettem valaki (aki felügyelte itt a Jelenlétemet?)], egy egészen kicsi ’állatot’ (?) (életet) vettem észre. ’Meglepett’, hogy hogyan kerülhetett ide [ebbe az épületbe, ezen az üres folyosón]. Próbáltam megnézni közelebbről… mintha segítségre szorult volna [Érzékeltem (?), hogy „mintha valami hiánya lenne”].
Furcsa ’formájú / jellegű’ volt az ’állat’ (élet), utólag sem tudom meghatározni, hogy milyen élet-forma volt [feltételezésem szerint a benne „berögzült” „hiány” (mint EL-Változás) lehetett ennek az egyik oka]. Talán maga ez a nehezen felismerhető / nehezen értelmezhető „forma” jelezhette azt, hogy valamilyen Megértési-Nehézségre (?) [Illeszkedési Nehézségre (?)] irányíthatja rá ezen (életbe-visszavezetését megkezdett) élet-rész a figyelme(me)t... Egyes részeiben madár érzet is jelzett (Szolgálat?), de mégis inkább ’most’ (?) kutya [macska?] érzet volt az erősebb (?). Ez utóbbi talán arra utalhatott, hogy leginkább ezeket az ’állatokat’ [más (= tőlem különböző) formában élő teremtőket] tartják [’egészen közel magukhoz’ (?)] háziállatként [’kedvencként’ (?)] az ’emberek’ [a mostani ismereteim szerint]. Ez talán arra irányította a figyelmet, hogy különböző ALAP-JELLEGŰ [vagyis különböző Birodalomban élő] teremtők egymáshoz közeledéséhez (?) kapcsolódhat a Megértendő (korábban megformálódott) EL-Változás [vagy Jelzés](?)…
Amikor a kezembe vettem [vehettem] (?) a kicsi ’életet’ [= közvetlenül hozzákapcsolódtam], azt ÉREZTEM, hogy ’segítségre van szüksége’. Mintha ’gyámoltalan’ lenne. Feltételezem, hogy ez a ’gondoskodásra van szüksége’ Felismerés (?) lehetett az oka annak, hogy a következő pillanatban mintha már ’hazafelé mentem volna az utcákon’ [egy ’hídon át’] ’kezemben a kis állat-szerű élettel’.
Utólagos megértésem az, hogy
ha az (Ön)Lényeg Tapasztalatának Teljes-Rendezése kezdődik meg az Eredő (!) Birodalomban
[az Eredő-nagy-TEREMTŐ Közvetlen GONDOSKODÁSÁBAN],
az addigi Alvó-Kód [= részlegesen vagy teljesen elérhetetlen Tapasztalat]
’közvetlenül’ és ’Azonnal’ minden egyéb ’feltétel’ nélkül ’Visszakapcsolódik’ az ÖN-AZONOSSÁGRA alapulóan (!)
[az Eredő-nagy-TEREMTŐ Rendelkezéséből (?) (!) eredően akkor,
amikor a Teljes-Rendezés ’Megkezdődik’,
vagy talán pontosabb a megfogalmazás úgy, hogy amikor a Teljes-Rendezés egy pontosan meghatározott (!) Szakasza {a Megértés-és-Kijavítás (?)} elkezdődik].
A közvetlenül az (Ön)Lényeg Tapasztalatában megformálódott Megértési-Nehézség vagy más jellegű (kisebb / nagyobb) EL-Változás Teljes-Rendezése [= REND-TÉTELE]
ha ténylegesen MEGKEZDŐDIK az Eredő-Birodalomban,
az Eredő-nagy-TEREMTŐ a számára meghatározott módon elkezdi Felkészíteni az (Ön)Lényegi-Testet a Tapasztalata Teljes-Rendezésére.
Amikor ez ténylegesen megkezdődik,
valamilyen Védett-Térben az (Ön)Lényegi-Testben élő élet-rész elkezdi pontosan Megismerni és Megérteni a Saját Életében (!) megformálódott nehézséget,
az Eredő-nagy-TEREMTŐJE pontos és közvetlen útmutatásával ÉRTÉKELI a korábbi Tapasztalatát.
Majd a Tapasztalatok alapján teljesebben Megértjük az ilyen Teljes-Rendezéseket is.
Amikor a Közösség ÉLETÉBE való Befogadás tartalma alatt
[tehát az Anyagi-Testben élt élet folyamán] Megformált Tapasztalatban van egy EL-Változás
[és emiatt Alvó-Kóddá vált a Tapasztalat addig, ameddig
(1) a teremtőben
és (2) a Közösségben
megformálódnak a TELJES-Rendezés Feltételei],
az ÖN-AZONOSSÁG önmagában nem elég ahhoz,
hogy az Alvó-Kód életbe-visszavezetése megkezdődhessen.
A Birodalom (amelyhez a Közösség tartozik) ALAP-JELLEGE
általában valamilyen más Feltételt is ’Meghatároz’ ahhoz,
hogy a teremtő visszafogadhassa az Anyagi-Testi Életébe az Alvó-Kódját
[vagyis ténylegesen (!) megkezdhesse a Tapasztalata Teljes-Rendezését:
(1) vagy Teljesen Lezárja azt,
(2) vagy pedig Továbbfolytathatóvá átformálja].
Mivel most a YOSÁG Birodalmában élünk [a FÖLD Közösségében],
és a YOSÁGBAN
a Közvetlen Gondoskodást
[valamint a kiterjedtebb Megértések megformálását]
a teremtőben felépülő SZERETET teszi lehetővé,
a teremtő a [Közösségbeli Élete során megformálódott] Alvó-Kóddá vált Tapasztalatát
akkor KÉPES visszavezetni az Életébe,
ha benne ’élővé’ vált [ténylegesen jelenvan] a SZERETET azon megnyilvánulása,
amelyhez a gondoskodásnak (vagy Tudatosítási képességnek) az a formája is tartozik,
amely szükséges a Tapasztalat Teljes-Rendezéséhez.
20200908 [168.r.] 68. pont [a SZERETET fontossága az Alvó-Kód életbe-visszavezetése során] – elérhető ITT
Részleges az a Megértésem, hogy amikor egy SZOLGÁLAT Birodalmából vagy IRGALOM Birodalmából eredő teremtőben az (Ön)Lényege [EL-Változott és/vagy Illeszkedési Nehézséget Jelző] Tapasztalatát szükséges Rendezni, akkor csupán az ÖN-AZONOSSÁG megléte a Feltétele az Alvó-Kód életbe-visszavezetésének. Ez akkor veszi a kezdetét, amikor az Eredő-nagy-TEREMTŐ ÉRTÉKELÉSE szerint a teremtő erre már készen áll.
Ha a YOSÁGBÓL eredő egyedi teremtő (Ön)Lényegi-Testében berögzült [nem közvetlenül a Közösségbeli Életében megformálódott] Tapasztalata Teljes-Rendezése kezdődik majd meg, a YO (1) az ÖN-AZONOSSÁG Ellenőrzése mellett [a részleges megértésem szerint] (2) a SZERETET-Képességet is ÉRTÉKELI és Ellenőrzi annyiban, hogy a Szeretetnek az (Ön)Lényegi-Testben megformált jellege képessé teszi-e már a Tapasztalata Rendezésére a teremtőt. A részleges megértésem szerint az (Ön)Lényegi-Testben a SZERETET ma még ’más jellegben’ épül fel és nyilvánul meg, mint amit egy Közösség Befogadásában az Anyagi-Testben élő élet-rész megtapasztalhat.
A YOSÁGON belül
[a Birodalom ALAP-JELLEGÉBŐL, az Eredő-nagy-TEREMTŐ VÁLASZTÁSÁBÓL eredően]
az (Ön)Lényegi-Testben élő élet-részben is Felépül a SZERETET,
mert a YOSÁGON belül ez az elhagyhatatlan ALAPJA
a teljesebb Megértések megformálásának,
a Közvetlen Gondoskodásoknak,
így az ÖN-Gondoskodásnak is
[ez teszi lehetővé az Élethez tartozó ’személyes terekben’ (a Megformált-Testekben) megformálódott EL-Változások Kijavítását].
[A SZERETET YOSÁGON belüli FŐ IRÁNYAIRÓL: (171.r.) 69. pont – elérhető ITT]
Visszatérve az ÁtVilágító Helyzet képéhez: ’hazafelé tartottam’ [már közeledtem oda, ahol az otthonomat tudtam]… mintha éppen egy ’HÍDON’ haladtam volna át [feltételezésem szerint ha a ’hídon’ áthaladva képes voltam a ’kezemben megtartani’ a kis élet-részt, az azt Jelezte, hogy az Alvó-Kódot képes vagyok már Rendezni / a benne lévő Tapasztalatot Megérteni].
Miközben a ’hídon’ haladtam, azt érzékeltem, mintha a kezemben lévő ’élet’ valamennyit változott volna a ’formájában’, és mintha egy kicsit nagyobb lenne. FURCSA volt ez a „MEG”-Változás. Nem tűnt már annyira ’gyámoltalannak’ a kis ’élet’… sőt… [most pontosan nem tudom visszaidézni ’amit mondott’] valami olyat ’éreztetett’ [„közölt”], hogy nem véletlenül került hozzám, azért van itt, hogy mutassa majd merre menjek / merre építsem az életemet. Amikor ezt „közölte” és ahogyan ezt közölte, FURCSASÁG-Jelzés Jelzett bennem, és elkezdtem keresni a Jelzés Értelmét.
Ismert az, hogy például a Szolgálatot [vagy bármilyen más Különleges Utat, akár Közvetítést] megnyitott teremtők számára nagy nehézséget jelentett kezdetben az, hogyan közelítsék meg azokat, akik felé a Gondoskodásukat megnyilvánítanák [akiknek ténylegesen szüksége van a Megerősítő Gondoskodásra azért, hogy Megállítható legyen a további EL-Változások megformálódása az életükben]. Valamilyen ’Bizalmi’ ’viszonyt’ meg kellett alapozni, és abból épülhetett tovább egy olyan Közeli (vagy Közeli jellegű) Összekapcsolódás [már Közvetlen (!) Áramlás], amely lehetővé tette például a tanítást vagy gyógyítást.
A ’segítségre szoruló (gyámoltalan) kicsi élet’ ÉRZETÉT keltő (mutató) forma egy olyan Közeledéshez nyithatott utat (?), amely nem keltett félelmet másokban, és így alkalmas lehetett a másokhoz közelebb kerülésre. Ha a ’kicsi élet’ felé képes valaki a figyelmével (esetleg a gondoskodásával) odafordulni, az azt jelenti, hogy (1) vagy már megnyitotta a Különleges Utat, (2) vagy készen áll arra, hogy útmutatás mellett megnyithassa. [Magyar népmesékben gyakori helyzet az, hogy a ’vándorúton lévő’ az utazása során olyan ’helyzeteket’ tapasztal, amikor ’valakinek segítségre van szüksége’. Ha a vándor segít a nehéz helyzetben lévőnek, a segítségéért gyakran kap valamilyen ’apró tárgyat’ és/vagy ’útmutatást’ azzal, hogy ha segítségre lenne szüksége, a ’tárgyból’ (vagy ’mondókából’) valamilyen közvetlen segítséget kaphat.]
Ma már NEM ’elfogadható’ [a ma ELVEI szerint] az ilyen jellegű [különleges okon alapuló] „önmagáról más képet mutató” közeledés… Amit a „közeledését megkezdett élet” „mutatott magáról”, az nem volt AZONOS (1) sem önmagával, (2) sem a Valódi Szándékával és Céljaival.
A magát kezdetben „gyámoltalannak mutató” élet csak már a tényleges összekapcsolódást követően kezdte el „megmutatni” a valódi szándékait. Ennek ma már közvetlenül élettel-összeegyeztethetetlen jellege is lehet.
Azt ÉREZTEM, hogy amikor a bizalmi összekapcsolódás ténylegesen megformálódott [a Tiszteleten?, Szereteten? alapulva] [vagy ha ez valamelyik másik Birodalomhoz tartozóan megformálódott Tapasztalat volt, akkor azon Birodalom ALAP-JELLEGÉRE alapulva], bizonyos KÉNYSZER és ’RÁHATÁS’, valamint SÜRGETÉS Jellegek elkezdtek „felerősödni”. Mintha a kezdetben magát ’kicsinek mutató élet’ „utasítani” kezdte volna / akarta volna azt, akihez közel került, mintha [tudatosan?, tudattalanul?, eltervezetten?, akaratlanul?] elkezdte volna átvenni az „IRÁNYÍTÁST” a másik életének egyes részei felett.
A Szándékával minden teremtő csak a Saját Életének adhat Irányt, a Saját Szándékát közvetlenül nem „terjesztheti ki” másra.
Az ilyen először AKARATLANUL megformált Kényszer később ténylegesen „utat nyithatott” a már TUDATOSAN [mások meggyengítésére irányulóan megformált] Kényszer számára is. Emiatt ez az AKARATLANUL megformált élettel-összeegyeztethetetlenség a SÚLYOS élettel-összeegyeztethetetlen jellegek közé tartozik.
A ’Titkok könyvtára’ című filmből:
„Mi fontosabb a Tudásnál?”
„Az életben az igazán fontos dolgokat nem elég elképzelni, át is kell élni. Érezni kell.”
Sokan vannak, akik olyan SZÁNDÉKOKKAL / CÉLOKKAL jöttek a FÖLDRE [vagy bármely másik Közösségbe], amit a Befogadáskor [ha egyáltalán „fáradoztak” a Befogadtatással, és nem ténylegesen kényszerrel „törtek be”] „TAKARTAK magukban”.
A ’kis-állatról’ aki azt „mutatta” [(tudatosan?, akaratlanul?) megtévesztően] magáról, hogy segítségre szorul, most tételezzük fel, hogy Szolgálatot teljesíteni érkezett a Közösségbe (ahová befogadták), nem voltak „rossz szándékai / céljai”.
Amikor azonban ’begyökerezett’ a Közösségbe,
egy BEFOLYÁSOLÁSI Szándék [Tapasztalat] kezdett felépülni / erősödni (?) benne.
A „jó érdekében” akár a Megtévesztés / Félrevezetés „eszközét” is elfogadhatónak tartotta
[sőt önmaga már elkezdte ezt működtetni] azért,
hogy IRÁNYÍTSON VELE MÁSOKAT OLYAN CÉL ÉRDEKÉBEN,
AMIT Ő MAGA TARTOTT FONTOSNAK
[ami az ő maga Választása volt].
Más teremtőket olyan Irányokba „akart” „vezetni / terelni”,
amelyről nem formált meg Összecsendülést ezen más teremtőkkel
(a Szándékai legalább részben rejtettek maradtak!).
Ez az oka annak,
hogy e más teremtők számára (is) az együttes teremtés
csakis ÚJABB EL-VÁLTOZÁSOK felé vezethetett.
Ahogyan ’haladtam át a hídon’ ’kezemben tartva a kis-állatot’ [haladtam a saját utamon][’most’ éppen épült fel bennem a Megértés a korábbi Tapasztalat „hibájáról”], Érzékeltem, hogy a ’kezemben lévő’ [velem MÁR KÖZVETLENÜL KAPCSOLÓDÓ] élet
(1) nem az akinek-aminek mutatja magát [már ez is félrevezetés, mert az egymáshoz Közeledés szakaszában a Választás Szabadságától megfosztott (nem vagyok pontos ismeretek birtokában)],
(2) valamint azt, hogy „nem ismerem a szándékait / céljait”, és egy furcsa [kicsit a Hatalmi jellegű EL-Változásoknál már megismert] módon IRÁNYÍTANI „akar” egyre inkább „ellentmondást nem tűrő módon”.
A mostani megértésem szerint
nem csupán a VÁLASZTÁS Szabadságától fosztja meg a másik teremtőt az,
aki a társához való KÖZELEDÉS során MEGTÉVESZTŐ képet mutat magáról,
hanem ebből később, ha ténylegesen összekapcsolódás formálódik meg a teremtők között,
„továbbépülhet” a KÉNYSZER,
és a MEGNYILVÁNÍTÁS Szabadságától is megfosztja azt,
akit a Közeledéskor Megtévesztett [aki elől a Valós Szándékait „rejtegette”]
[mert a társa számára a Közeledés során nem tette Megérthetővé azt,
hogy milyen Céllal Közeledik, pontosan mi a Szándéka az Összekapcsolódással].
Ez SÚLYOSAN (!) élettel-összeegyeztethetetlen Jelleg.
A Szándék-Használat FŐ Szabálya az, hogy a Szándékával minden egyedi teremtő csak a saját sorsának adhat irányt: 20200409 – elérhető ITT
Részleges az a megértésem, hogy ez a ’kicsi élet’ ’formájú’ élet(rész) egy Alvó-Kód lehetetett ebben az ÁtVilágító [Megértést segítő] helyzetben, méghozzá olyan korábbi Tapasztalat [az (Ön)Lényeghez tartozóan], amelyben egy élettel-összeegyeztethetetlen jelleg [akár csak mint VESZÉLY-JELZÉS] rögzült be.
Feltételezésem szerint KÜLÖNLEGES Birodalomból eredő teremtőhöz tartozott ez a korábbi Tapasztalat. Amikor az érintett teremtő most egy Elindult Rend-Tétel kapcsán Védett-Térben újra ’összekapcsolódott’ ezzel az eddig TAKARÁSBAN lévő Tapasztalatával, ’visszavette’ magához [az ÖN-AZONOSSÁG alapján].
Részleges az a Megértésem, hogy az Eredő-nagy-TEREMTŐJE útmutatásával FELISMERTE [immár pontosan ÉRZÉKELTE is (!) (így pontosan MEGÉRTETTE)] a teremtő a korábbi Tapasztalatában Megformálódott olyan JELLEGET, amely [eredendően] [és ma már ELVEKKEL is Szabályozottan] élettel összeegyeztethetetlen, mert NEM EGYEZTETHETŐ ÖSSZE (1) az Eredő Birodalma ALAP-JELLEGÉVEL [esetleg az őt Befogadó másik Birodalom ALAP-JELLEGÉVEL sem] és (2) így a Saját Meghatározóival.
Fontos, hogy a KÜLÖNLEGES Megnyilvánulás [ahogyan az Élet minden más megnyilvánulása] ne korlátozza a Szabadságot, ne formáljon meg újabb EL-Változást, és minden lehetséges módon segítse elő a Tudatosság és Ön-Ismeret Megerősítését.
Ha ’MÁR’ a Közeledés (!) ’Érdekében’ MEGTÉVESZTÉST / „Rejtegetést” / „Sürgetést” / Kényszert alkalmaz
a KÜLÖNLEGES Birodalomból eredő [Szolgálatot felvállalt] teremtő,
ezzel már a Közeledéskor korlátozza a másik teremtő Szabadságát
[nem adja meg neki azt a természetes Szabadságot,
hogy maga választhassa meg, hogy mikor és kihez / milyen okból kezd el közeledni].
A másik teremtő Életére való „rátelepedésként” is értelmezhető az ilyen helyzet.
Az ilyen leginkább Hatalmi alapú „BEFOLYÁSOLÁS” nem csak a Szabadságot sérti közvetlenül,
hanem ehhez elválaszthatatlanul kapcsolódóan ZAVART OKOZ a FELELŐSSÉG működésében is.
A másik teremtő [vagy akár egy másik Közösség] IRÁNYÍTÁSÁRA / BEFOLYÁSOLÁSÁRA való törekvés
sok teremtő életében okozott Megtörést és EL-Változást.
Nagyon gyakori a „Tudás alapon” való „BEFOLYÁSOLÁS”
[a „magasabb szintről” az „alsóbb szinteken” lévők felé irányulóan az (egyoldalú!) „utasítás” „használhatónak elfogadása”],
amikor például egy Szolgálatot végző teremtő olyan ÉRTELMEZHETETLEN [így élettel-összeegyeztethetetlen] „Felelősséget” kezdett el „önmagának tulajdonítani”,
hogy közvetlen „Felelőssége” „mások megmentése” akkor is,
ha „erre kényszerítenie kell másokat”,
ha ennek érdekében el kell vennie másoktól a Szabadságot”,
ha „ennek érdekében” „meg is kell törnie” AZ-ÉLET MEGHATÁROZÓIT
[= meg kell szegnie a rá és a másokra vonatkozóan megformált Szabályokat / Harmoniát / Egyetértéseket / Összecsendüléseket].
Az ilyen ’Szolgálatot’ „teljesítő” a „benne-és-általa-megnyilvánuló” KÉNYSZER megformálódása miatt
egyre inkább kezdett EL-TÁVOLODNI az Életét GONDOZÓKTÓL
[és természetesen a Saját Ön-Jellegétől is],
ami azzal járt együtt, hogy a Különleges Gondoskodása megnyilvánítása érdekében megformált (Különleges) Belső útjai elkezdtek bezárulni,
és ő maga (is) elkezdett „beleragadni / belerögzülni” az általa megformált Kényszer-Helyzet(ek)be
[önmagát is megfosztotta a Szabadságtól,
önmagában is Tér-Vesztést okozott].
Az ilyen teremtő nem csupán a felvállalt Szolgálatát (Megerősítő Közvetlen Gondoskodását) nem tudta beteljesíteni,
hanem a Saját Életében és mások Életében is ÚJABB EL-VÁLTOZÁSOKAT formált meg.
Ez a KÜLÖNLEGES Birodalomból eredő egyedi teremtőkben minden esetben MEGTÖRÉST formált meg.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
