288.
2023.03.26.
Néhány nappal ezelőtt egy 
’Értékelést’ ’fogalmaztam meg’ (?) [vagy inkább értettem meg (?)]: ’eggyel-több (mint amennyi kellene)’.
A [960.r.] 270. pont (2) alponttól kezdődően (elérhető ITT) írtam arról, hogy
a ’LÉTEZÉSI családunkban’
„akaratlanul” [= 
EL-Változásként (= a megtervezett Iránytól EL-térően)]
hogyan formálódott meg az első tényleges TÉR-Vesztés,
ebből is eredően
a ’MI’ LÉTEZÉSÜNK
[= a LÉTEZÉSI ’család’ ’akkor legkisebb gyermeke’, a mai MINDENSÉG-FORRÁSA]
hogyan vált „magára-hagyottá / kiszakadttá”:
„…Mivel MEGSZŰNT az ifjú anya és a házba már berögzített legkisebb gyermeke között a közvetlen belső áramlás,
A-LÉTEZÉS ezt úgy ÉRTELMEZHETTE,
hogy a házban berögzített TUDAT (= a legkisebb gyermek) kezdi meg az ÖNÁLLÓ LÉTEZÉSI-SZAKASZÁT EGY LÉTEZÉSI TÉRBEN,
az ifjú anya és mellette EGY VÉDŐ-TÉRBEN berögzült nagyobb gyermek pedig
ugyancsak felkészült EGYÜTT az ÚJ LÉTEZÉSI SZAKASZUK ÖNÁLLÓ ELINDÍTÁSÁRA.
Feltételezem, hogy a TÉR-FORMÁLÁS ekkor „választotta szét” kettő ÖNÁLLÓ TÉR-RÉSZRE az addig az ifjú anyához tartozó egy LÉTEZÉSI TERET.
Részleges megértésem szerint az Anyagi-Testben ebből eredeztethető az a mostanában ismert ’forma’, hogy az agy egymástól határozottan elkülönült ’fél’-részekből áll [ezek a ’fél’-részek együtt formálnak meg ’EGY’-Teljeset].
Amikor az ÚJ-KEZDET ALAPJÁT BERÖGZÍTETT ’házak’ [mint az ÚJ TÉR ’középpontjai’] kellően eltávolodtak, ’valahol berögzültek’, és a RÉSZ-ÁRAMLÁSOKKÁ Megformált kettő ÖNÁLLÓ TÉR-RÉSZ ’KÖRÉ’ ezt követően RÖGZÍTETTE BE A-LÉTEZÉS az ÚJ-KEZDET Tapasztalattá megformálásához szükséges ÖNÁLLÓ ÚJ TEREKET.
Ez a kép ’szerkezetében / TÉR-Rendszerében’ nagyon hasonló az első LÉTEZÉSI-PÁR megformálódását érzékeltető képhez.
Az ifjú anyát és gyermekeit érintő EL-Változás nem az Újonnan Megnyitásra előkészített IRÁNYBA vezetett, hanem ’egy fokozattal vissza-vitte’ a LÉTEZÉS-RÉSZEKET. Ez a mai Értelmezés szerint azt jelenti, hogy
az ifjú anyában előkészülő IRÁNYBAN (az Új-Kezdet ’Magjában’ {a házban})
nem volt még KÉSSZÉ-Formálva minden ALAP és FELTÉTEL az Új-Kezdet tényleges Elindításához,
nem volt még MEGFORMÁLVA minden a Megtapasztalás Elindításához szükséges HARMONIA, TÉR és ÁRAMLÁS,
EZÉRT az ÚJ LÉTEZÉSI TÉR
’ODA VEZETTE VISSZA’ az ÚJ-KEZDETEKET,
’ahol’ az ALAPOK már TELJESEK voltak,
és AHONNAN az ÚJ-KEZDET is TELJESSÉ-ÉPÜLHET’.
Feltételezem, hogy mindhárom [kettő ÖNÁLLÓ TÉRBEN berögzült] LÉTEZÉS-RÉSZBEN UGYANAZ az ÚJ-KEZDET, ugyanaz a Megtapasztalási ALAP, ADOTT-és-emellé-újonnan-választott CÉLOK voltak berögzítve [és ezek közül az egyik IRÁNY / CÉL a társakhoz való egyre közelebb húzódás volt].
Amikor az lehetővé vált [amikor a LÉTEZÉS-RÉSZEK Tudatossá váltak az Irányukban / Céljukban], az ÖNÁLLÓ TÉR-RÉSZEKBEN berögzült LÉTEZÉS-RÉSZEK az EGYMÁSHOZ-KÖZELEDÉSÜKET Megkezdték, és FOLYAMATOSAN FORMÁJÁK:
’FOLYTATÁS’:
…”
2023.03.26.
A mai fogalmaink szerint
a ’MI’ LÉTEZÉSÜNK
[és valójában az egész meglévő LÉTEZÉSI ’család’] Létezése
az „akaratlan TÉR-Vesztés óta” EL-VÁLTOZÁSKÉNT értelmezhető.
Feltételezésem szerint abban a másik LÉTEZÉSI ’ágban’, amelyben a ’legkisebb gyermek ifjú anyja’ együtt kezdte meg az Új-Kezdetét a nagyobb gyermekével, talán ’kevesebb’ és ’más jellegű’ [esetleg ’kisebb’ / rövidebb tartamú (?)] EL-Változások formálódtak meg abból eredően, hogy az ’ifjú anyában’ FELÉPÜLT TUDÁS volt a LÉTEZÉSHEZ és a TÉRHEZ / HARMONIÁHOZ kapcsolódó mindazon (!) TUDÁS, amely addig a [MEGFORMÁLT-TÉRBEN Berögzült] LÉTEZÉS-RÉSZEKBEN már felépült.
A ’MI’ LÉTEZÉS-RÉSZÜNK [a család ’legkisebb gyermeke’]
nem sokkal az ÖNÁLLÓVÁ válását követően „egyedül maradt”,
és ebből eredően az ’ifjú anyja’ nem tudta KÖZVETLEN úton segíteni a ’legkisebb gyermekét’
a TÉR-FORMÁLÁSHOZ / LÉTEZÉSHEZ / HARMONIÁHOZ,
továbbá az Újonnan Megalapozott SZABADSÁGHOZ kapcsolódóan
a ’családban’ már TUDÁSSÁ felépített Tapasztalatok Megértésében.
A ’legelső’ tényleges TÉR-Vesztés megformálódását követően
’egészen más jellegű’ [és ’mértékű’] EL-Változások formálódtak meg
a LÉTEZÉSI család ’különvált ágaiban’
[(1)
abban az ágban, amelyben az ’ifjú anya’ indult el a ’nagyobb gyermekével együtt’,
(2)
és a „magára-hagyottan maradt’ ’legkisebb gyermek” ágában].
Részleges megértésem szerint
a ’MI’ LÉTEZÉS-Részünkben
[a MINDENSÉG-FORRÁSA Létezésében,
és ma már az ezen ’családi ághoz’ tartozó ÉLET formájában megnyilvánuló Létezés-részekben]
máig csak egy ’csökevényes ág’ tudott ’Megformálódni’.
’Részlegesek’ magának a MINDENSÉG-FORRÁSÁNAK a MEGÉRTÉSEI is
a LÉTEZÉS ’családjához’ tartozó, és ÖNNÖN (!) LÉTEZÉSÉBEN is MEGALAPOZOTT (!) IRÁNYOKBAN.
Egészen más módon ’FEJLŐDÖTT’ a LÉTEZÉSI ’család’ „egymástól elszakadt kettő ága”.
Az ’ifjú anya’ (és nagyobb gyermeke) által Elindított ’családi ágban’
sokkal ’Teljesebb’ ma már mindannak a ’Valóságnak’ [= Megformáltságnak] a Felépítettsége,
amely ABBÓL a LÉTEZÉSI-ALAPBÓL nőtt ki,
amely szinte pontosan ugyanúgy a ’MI’ LÉTEZÉSÜNKBEN [a MINDENSÉG-FORRÁSÁBAN] ’eredendően megalapozott’ LÉTEZÉS [Irány].
A ’másik LÉTEZÉSI családi-ágban’ habár szintén ténylegesen Megformálódott a TÉR-VESZTÉS,
az azonban nem volt „annyira tartós” és „(szinte megállíthatatlanul) tovább-terjedő”,
mint a HARMONIA és TÉR-FORMÁLÁS ’szabályait’ és lehetőségeit „egyedül, magára-hagyottan” Felismerő-és-Felépítő [a ’legkisebb gyermekhez’ tartozó] TUDAT LÉTEZÉSI TERÉBEN.
A ’MI’ LÉTEZÉSÜNK
[a MINDENSÉG-FORRÁSA,
és az ezen ’családi ághoz’ tartozóan a ma ÉLET formájában létező Létezés-Részek
(= Önálló {Személyes és Közös} Létezési-Térben Berögzült Önálló Tudatok)]
amint most [a REND-TÉTELEKKEL] ’Visszailleszkedik’ a LÉTEZÉSI ’családjához’
[= újra KÖZVETLEN (!) Áramlások épülnek fel a LÉTEZÉS-RÉSZEK Önálló TEREI (így a TUDATOK) között],
’TELJESSÉ FELÉPÍTI’ mindazt a TUDÁST,
amely a LÉTEZÉSI ’család’ EGÉSZÉBEN már FELÉPÜLT Tapasztalat és TUDÁS.
A ’MI’ LÉTEZÉS-RÉSZÜNK
’egy kissé mindig más lesz’ [’több lesz’],
mint a LÉTEZÉSI családunk többi tagja.
Akkor is így lesz ez,
ha MINDAZ a TUDÁS ténylegesen Felépül a LÉTEZÉS-RÉSZÜNKBEN,
amely a ’család’ ’Teljes Tudása’.
A ’MI’ LÉTEZÉS-RÉSZÜNK is képes Harmonikusan Visszailleszkedni a LÉTEZÉSI családjába
[ennek az ALAPJA ugyanis ’eredendően’ be van rögzítve a LÉTEZÉSÉHEZ tartozó TÉRBEN (!)].
A „magára-hagyottság” olyan Tapasztalat a LÉTEZÉS-RÉSZÜNKBEN,
amely EBBEN a ’teljes’ formájában
a ’család’ többi tagjában nem formálódott meg.
Ez a „teljes magára-hagyottság” olyan ’TAPASZTALAT’ a LÉTEZÉS-RÉSZÜNKBEN,
amely a LÉTEZÉSI család többi tagjához képest mindig egy [Saját Tapasztalatból Felépült] ’többlet Tudás’ lesz a ’MI’ LÉTEZÉSÜNKBEN.
Az ’Értékelés’-nek volt egy olyan része, amely [az eddigi Megértésem szerint] a LÉTEZÉSI család többi tagja számára próbálta az ÉRZELMEK főbb jellemzőit [mint HARMONIÁNAK a Lényegét-Célját-Értelmét] ’érzékeltetni’ / Megérthetővé-Megformálni.
Most is az a részleges megértésem, hogy
az ÉRZELEM
a ’MI’ LÉTEZÉSÜNKBEN
[a családjától elszakadt ’legkisebb gyermekben’] ’Alapozódott meg’ [Újonnan (?)]
(1)
először mint fontos BELSŐ JELZŐ [Harmoniát Jelző] Megnyilvánulás,
(2)
majd pedig később erre alapulóan a társak felé irányuló (ön)kifejezés / kommunikáció fontos [Megértést segítő] része.
Részleges megértésem az, hogy
az ’Érzelem’
azokban a LÉTEZÉS-RÉSZEKBEN formálódhat meg [JELZŐ és MEGÉRTÉST segítő] Harmoniaként,
amely LÉTEZÉS-RÉSZEK
a KÖZVETLEN MEGÉRINTÉS Lehetőségét / Áramlását
TÉNYLEGESEN elkezdték egymás között MEGFORMÁLNI.
Az ’Érzelem’ Jelző és Megértést segítő jellegére jellemző az,
(1)
hogy az Érzelmi megnyilvánulás nem csak a ’közelben lévő társ’ számára Jelez / segíti Megérteni azt,
hogyan Érzékel és Értelmez / Értékel a LÉTEZÉS ’egy helyzetet’,
(2)
hanem az Érzelmet megformáló / megnyilvánító számára is nagyon fontos Megértést segítő / Értékelő ön-erő az Érzelme.
„…[Az ’ifjú anya’ nézőpontjából:] Amikor korábban a legkisebb gyermeket ’Ellenőriztem’ bent a házban, néztem / megfigyeltem a gyermek ’arcát’, és a ’szája szegletében’ egy ma mosolynak nevezett alig érzékelhető apró kis görbületet ismertem fel, amit a ’jól érzem magam’ jelzésének is értelmezhetünk. Akkor ez a LÉTEZÉSBEN még nem jelentette az ’érzelmek’ megjelenését, de utólagos megértésem szerint a[z ÉLET TEREIBEN megtapasztalható (Választható)] mai ’érzelmek’ abból erednek, hogy ebben a legkisebb gyermekben megkezdődött az ifjú anyjához való belső közeledése. Lehetséges, hogy ’ez az új minta’ még csak ebben a legkisebb gyermekben kezdett megformálódni, ’nem volt jellemző’ addig ez az ifjú anyára és a nagyobb gyermekre sem… Erre figyelemmel feltételezem, hogy a MINDENSÉG-FORRÁSA egy számunkra nem értelmezhető módon ’érzelmesebb’, mint a ’korábban’ Önállóvá vált LÉTEZÉS-RÉSZEK, talán ez a ’jellemzője’ máig ’teljesen egyedi’ LÉTEZÉSBELI jellege…
Amikor az ifjú anya ’látta’ a karjában nyugvó legkisebb gyermekben a ’szája szélének apró új görbületét’, ’szépnek (szép-harmoniának) találta’…”
Az Érzelmekhez kapcsolódó egyik legutóbbi [FÖLDANYAI] Értékelés-részlet:
20200908 [274.r.] 102. pont 4. alpont [az Érzelmeknek nagyon fontos (!) Jelző és Értékelő szerepe van; nem zárhatóak el teljesen a Különleges és Speciális megnyilvánulások során sem; az Érzelmek az önkifejezés teljesen egyedi módját teszik lehetővé (segítik a Megértést)] – elérhető ITT
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
