289.
2023.03.28.
MAGOKNAK, Érintetteknek
Fájdalmasságot (is) érintek [csak a legszükségesebb mértékben]
Korábban már érintettem azt, hogy
a ’csakrák’ [áramoltatási, kapcsolódást segítő] rendszere
eredendően nem része a FÖLDANYA Közösségében Anyagi-Testben élők Jelenlétének
[illetve a FÖLDANYA Közössége ÉLET-TERÉNEK].
A ’csakrák’ rendszere itt a FÖLDANYA Közösségében egy olyan „idegen” „rendszer”
[= eredendően nem a FÖLDANYA ALAP-JELLEGÉN alapulóan megformálódott rendszer],
amelynek a „mára még megmaradt / HASZNÁLHATÓ része”
olyan mértékben / formában ’megtűrt / megengedett’,
mint a [szükséghez igazodóan használható] ’mankó’.
Jelenleg [még] részletesebben nem ismerhetjük meg azt, hogy a ’csakrák’ áramoltatási-rendszere hogyan / milyen okból / milyen céllal ’rögzült hozzá’ az Anyagi-Testi Jelenléthez, és a Berögzítése óta milyen VÁLTOZÁSOKBAN [és sajnos EL-Változásokban] nyilvánult meg.
Részleges megértésem az, hogy
amikor olyan SÚLYOSABB TÉR-VESZTÉS formálódott meg
a [VILÁG Különleges Befogadásában lévő] FÖLDANYA Közösségében
[fontos:
magában az ÉLET-TÉRBEN formálódott meg SÚLYOSABB TÉR-VESZTÉS (!)],
amely közvetlen módon Veszélyeztette az Anyagi-Testi Jelenlét Megtarthatóságát,
valamilyen ’kiegészülést segítő / kisegítő’ ’Áramlás-Rendszert’ ’formált meg a VILÁG’ (?) [IRGALOM (?)]
és ’Ajánlott fel a FÖLDANYA (és Közössége) számára’.
Részleges megértésem szerint
ez a ’kiegészítő / kisegítő’ Áramoltatási-rendszer
eredendően is csak egy ’mankó / kisegítő-eszköz’ céllal került Befogadásra és Berögzítésre
(1)
az ÉLET-TÉRBEN
és (2)
a FÖLDANYA ’Jelenlétében’ (?)
és a FÖLDANYA Befogadásában élők Anyagi-Testében.
Csak közelítő ez a Megértést segítő kép: amikor valaki olyan súlyos balesetet szenved, amely miatt valamelyik ’keringési / keringető rendszere’ (részben vagy teljesen) működésképtelenné válik, valamilyen ’gyógyászati segédeszköz’ segítségével tartható fenn a ’keringetés’. Valamilyen ’egészségügyi intézményben’ egy olyan ’segéd-eszközt’ rögzítenek hozzá IDEIGLENESEN a megsérült testhez / testrészhez, amely a ’teljes gyógyulásig’ ’PÓTOL / SEGÍT’ bizonyos irányú áramoltatást / ön-gondoskodást.
Az ilyen [SÚLYOSABB sérülés után használható] ’kisegítő rendszer’ alkalmazása során SZÜKSÉGES a sérült teremtő / a sérült-rész FOLYAMATOS figyelemmel kísérése / Ellenőrzése.
Ha már szükségtelen [= a természetes élet-működéseket AKADÁLYOZÓ] ez a ’kisegítő-rendszer’,
- azt ’hozzáértőknek / szakértőknek’ ’kíméletesen / szakszerűen’ le kell választania a testről,
- és közben a megfelelő irány-mutatásokkal segíteni szükséges a ’gyógyulót’ is [segíteni kell őt annak megértésében / megtanulásában, hogy mire szükséges még fokozottabban odafigyelnie, milyen irányokban szükséges kímélnie magát, milyen irányokban lehet fokozott odafigyelés mellett folyamatosan már ’terhelni’ a testet].
Ugyancsak Megértést segítő kép az, hogy
amikor egy olyan akaratlan EL-Változás formálódott meg az Anyagi-Testi Jelenlétekre kiterjedően,
amelynek a lényege úgy jellemezhető,
hogy az Anyagi-Test / Személyes-Tér ’gyökér-területe megsérült
[= „akadályozottá vált az 
Életet-GONDOZÓK Közvetlen (!) GONDOSKODÁSÁT lehetővé tevő belső áramoltatás],
és az Anyagi-Test „felett (körül)” is „berögzült” [ugyancsak EL-Változásként] egy „plafon / záró-réteg”
[ez talán leginkább a Társakkal való közeledéseket és összekapcsolódásokat akadályozta],
’mesterségesen megformált áramoltatási rendszer’ került hozzákapcsolásra az Anyagi-Testekhez azért,
hogy képesek lehessenek életben-maradni
[az Anyagi-Testi Jelenlét megtartásához szükséges LEGFONTOSABB Áramoltatás egy olyan ’irányban’ ’működőképes maradjon’,
amely (ideiglenes rendszer) alkalmas lehet a(z Életet-GONDOZÓK általi TÉR-RENDEZÉSEKET követően) a természetes élet-rendszer (ebben a természetes áramoltatások) visszaépítésére].
Mint minden ’rendszer’ [az ÉLET-TERÜNK EL-VÁLTOZÁSÁBÓL eredően], ez a ’kisegítő / kiegészítő’ „csakra-rendszer” is többször és több irányban EL-Változott.
Maradva annál a megértést segítő képnél, hogy a Súlyosabban megsérült teremtőt a keringési rendszere leállása miatt valamilyen ’gyógyulást segítő géphez rögzítették hozzá ideiglenesen’ [’lélegeztető’-géphez, a szív-működést segítő géphez stb], ez a ’[részlegesen (?)] kívülről’ az Anyagi-Testhez ideiglenesen hozzárögzített rendszer a szükséges ERŐSEBB Védelmek nélkül „visszaélésekhez” is „utat nyithatott”. Ha olyan valaki „működtette” ezt a kisegítő-rendszert, aki nem értett hozzá és/vagy figyelmetlen volt, esetleg olyan valaki került „közel” a rendszerhez, aki azt tudatosan ártó célra akarta felhasználni, az életet-óvó rendszer „működtetése” „átfordulhatott”, és akár le is választhatta az Életet az Anyagi-Testi Jelenlétéről, vagy más SÚLYOSABB „megrekedést / köztességbe-kerülést” és további Tér-Vesztést okozhatott.
Mivel az ’élet-működés’ olyan SÚLYOSABB MEGSÉRÜLÉSE volt az alapja ezen ’kisegítő rendszer’ Felépítésének, amely további OLYAN sérülés elhárítására irányult, amely már magát a Jelenlétet tette volna LEHETETLENNÉ, a mai fogalmak szerint SPECIÁLIS GONDOSKODÁSNAK értékelhető a ’csakrák’ kisegítő rendszere. Mint minden ’különlegesség’ (specialitás) megnyilvánulása, ez is szigorúan a SZÜKSÉGESSÉG MÉRTÉKE szerint nyilvánulhat meg.
Részleges megértésem szerint ezt az Életet-Óvó [a mai fogalmakkal leginkább Speciális] ’segítő rendszert’ is többször és több-irányú „támadás” érte. Kezdetben inkább csak „elpusztítani” „akarták” ezt a FÖLDANYA és Befogadott teremtői Jelenlétét (ideiglenesen) segítő ’rendszert’, később pedig voltak olyan [EL-terelő] irányok, amelyek az „életet gyengítő irányúvá átalakításán kísérleteztek”.
Részleges megértésem szerint voltak olyan [a Jelenlét meggyengítésére irányuló] „kísérletezések”, amelyek az ÉLET-TÉR egy-egy részében élő kisebb közösség elpusztulásához is vezettek.
„Manapság” leginkább a ’csakra-rendszert’ EL-Változtató „kísérletek” azon „eredményeit” „igyekeznek felhasználni” egyes „érdek-csoportok”, amelyek a félelmek és fájdalmak / „kiszolgáltatottság”-érzet „felerősítésére lehetnek képesek”, a „hiány”-érzetet [akár mint „betegséget”] lehetnek képesek „fokozni / felerősíteni”, valamint amelyek „jól használhatóak” a „szolgaság” „fenntartásához” [a „szolgaság” olyan „hatalmi” „alapon” megformálódott EL-Változás, amelyben a „másik teremtő sorsáról való jogosulatlan / egyoldalú rendelkezés” „mellett” olyan „többlet-cél” is van, amely a másokhoz tartozó teret / javakat / erőket / tudás stb igyekszik közvetlen (vagy közvetett) (rejtett vagy nyílt) formában „EL-venni”].
Részleges megértésem az, hogy
’megfelelően VÉDETT környezetben’
a ’csakra’ rendszer egyes elemei
még ma is használhatóak lehetnek
az élet-építés egy bizonyos szakaszában
’mankóként / kisegítő-eszközként’
[vagyis úgy, ahogyan az eredeti célja szerint berögzítésre került a FÖLDANYA Közösségében:
a szükséghez igazodóan ’kisegítő’ rendszerként].
Részleges megértésem az, hogy
az élet-építés egyes ’érzékenyebb’ szakaszain túljutott teremtőkről
a FÖLDANYA ’leválasztja’ a ’mankóként’ használt ’csakra’-működést,
és az Anyagi-Testi Jelenlét újra ’megtanulja / felépíti’ az eredendően hozzá-tartozó természetes áramoltatást.
Általában azok képesek ezen ’kisegítő’ áramoltatási rendszer nélkül ’visszaépíteni / újjáépíteni’ a természetes Áramoltatási rendszerüket,
akikben a Bizalom és Szándék-Használat legalább egy ’alap-állapotban’ visszaépült
[már nincsenek „gödörben”: (980-986.r.) 275. pont – elérhető ITT],
és képesek TUDATOSAN ’odafordulni (közeledni)’ az Életüket-GONDOZÓK felé,
Tudatosan építik vissza a Saját-Harmoniájuknak pontosan megfelelő ’Jelenlétüket’.
Ma már [mivel az Életet-GONDOZÓK egyre több teremtő felé irányulóan képesek Megnyilvánulni {Közvetlenül (!)} a SPECIÁLIS (továbbá KÜLÖNLEGES / ÁLTALÁNOS) GONDOSKODÁSUKKAL] jelentősen ’gyorsabb’ és ’könnyebb’ is lehet a Saját-Harmoniának megfelelő Áramoltatási-rendszer újjá-építése, mint ezt megelőzően.
Említettem, hogy a ’csakra’-rendszer [mint egy ideiglenes / kisegítő-rendszer] „felkeltette” olyanok „érdeklődését” is, akik elkezdték „keresni” azt, milyen módon lehetne ezt a rendszert „gyengítő céllal” „használni”.
Elisabeth Haich (Beavatás) könyvéből korábban már idéztem egy rövid részletet, amelyben erről is ír. Mivel az ’általános’ (sérült, beszűkült) Érzékeléssel a kisegítő ’csakra’-működés nem látható / nem érzékelhető, a ’csakra’ rendszert az ilyen megnyilvánulása „alkalmassá tette” a „rejtett” „közeledések / összekapcsolódások” (jogosulatlan megérintés) megformálására.
A „rejtett / rejtőzködő” módon Megformálódó és/vagy Továbbterjedő EL-Változások ma már NAGYON SÚLYOS ÉLETTEL-ÖSSZEEGYEZTETHETETLEN megjelölésűek [(970.r.) 270. pont (3) – elérhető ITT].
20190720 [5.r.] – elérhető ITT:
„…Elisabeth Haich: Beavatás (I)(Zürich, 1954):
„…A legnagyobb meglepetésemre valami egészen más történt, amire nem számítottam. Miközben a férjem mellett álltam, és egy gondolatra vártam, egészen pontosan éreztem – sőt, láttam! -, hogy gyomrának tájékáról egy nyolc-tíz centiméter átmérőjű áramlat tör elő, és testemet – ugyancsak a gyomrom tájékán – lasszóként körülöleli. Ezt úgy éreztem, mintha a férjem testéből előbukkanó áramlat nagyon fimon, sűrű ködhöz hasonló, de mégis fizikailag létező anyagból állt volna. Miután teljesen körülölelt ez az anyagszerű sugár, jól érzékelhetően az egyik irányba kezdett húzni, úgyhogy kénytelen voltam egy lépést tenni. Azután egyre csak vonszolt valamerre. Valahányszor rossz irányba léptem, érezhető erővel visszarántott, és a megfelelő irányba terelt. Így jutottam el az ablakhoz, ahol a férjem materializálódott akarata megállított. Ekkor újabb meglepetés ért: a szokásos módon lefelé csüggő szabad karom hirtelen a magasba lendült, súlytalanná vált! Addig egyáltalán nem gondolkoztam el azon, hogy a karom a Föld által kifejtett nehézségi erő miatt lóg lefelé, hiába tanultam az iskolában a gravitációról. De ott, az ablak mellett közvetlenül érzékeltem, hogy a karom elveszti a súlyát, és a Föld vonzerejétől megszabadulva, magától felemelkedik. Miközben a levegőbe emelkedett, a függönyt is fellebbentette. Egyetlen izmomat sem feszítettem meg, úgy tetszett, mintha a férjem napfonatából (plexus solaris) kiáramló massza támasztaná alá a karomat. Ez a massza azután előrenyomta a fejemet, úgyhogy az orrom az akaratomtól függetlenül az ablaküveghez nyomódott. Ebben a pillanatban elvált a massza a testemtől, én pedig megint szabadon tudtam mozogni.
Egymásra néztünk. Mindkettőnk arcára kiült az izgatottság. Rám egészen megrázó hatás gyakorolt az új élmény, az, hogy az emberi akarat a napfonatból kiáramolva szó szerint egy másik ember testére tapadhat, polipkarként átölelheti, még a nehézségi erő ellenében is hathat. Ez az „anyag” olyan benyomást keltett bennem, mintha az égbolton átívelő Tejúthoz hasonlóan miriárdnyi ködszemcséből állna, amelyek szorosan egymáshoz kapcsolódva mind egy irányban áramlanak.
Férjem is izgatottá vált, mivel nem értette, hogyan lehetséges, hogy robotként hajtottam végre összes gondolatát – azt, hogy az ablakhoz menjek, megemeljem a függönyt, és kinézzek az ablaküvegen. Elmondtam, hogy napfonatából egy általam anyagszerűnek érzett áramlás bukkant elő. Rögtön hozzátettem azonban, hogy szubjektív megítélés kérdése, hogy mit tekintünk anyagnak. Valamilyen erő révén alakul ki bennünk az az érzés, mintha anyaggal kerültünk volna kapcsolatba. (…)
Családunk minden vasárnap egybegyűlt a szüleim otthonában, így aznap odamentünk. Elmeséltem, mit tapasztaltunk, mire természetesen az egész család azonnal kísérletbe akart kezdeni. Először mamával együtt álltam föl. A többiek síri csöndben hallgattak, és megpróbáltak semmire sem gondolni, mivel ebben a felfokozott tudati állapotban olyan érzékeny voltam a jelenlévők gondolataira, hogy könnyen megzavarhatták volna a kísérletet.
Mamával megint új élményben volt részem. Az általa kibocsátott áram gyengébb, finomabb és jóval kisebb átmérőjű volt, mint férjemé. Aztán ugyanezt a kísérletet megismételtem a különböző nagybácsikkal, nagynénikkel és egyéb rokonokkal… Volt egy nagybácsim, aki általában nehezen összpontosított, és sokszor tétovázott a döntéseiben. Nos, az ő „árama” vastag és erős volt, de az áram összetevő részecskéi nem ugyanabba az irányba áramoltak, hanem véletlenszerűen ide-oda csapongtak, ami meglehetősen kaotikus hatást keltett. Igen nehéz volt rájönni, mit is akar tulajdonképpen. Az egyik nagynéném felől nagyon vékony, de szúrós, igen éles, merev, kemény drótra emlékeztető áramot érzékeltem. Ő általában nagyon agresszív volt. Hasonlóképpen figyeltem meg az összes többi résztvevőnél a csak rá jellemző akaratkiáramlást.
Új világ nyílt előttem! Új jelenségeket kezdtem megérteni, amelyeket korábban csak éreztem, sejtettem, vagy észre sem vettem. Egy pillanat alatt világossá vált, miért érezheti magát az ember egy szóbárbaj után olyan fáradtnak, mintha testileg birkózott volna. Azt is megértettem, hogy lehet, hogy a másokkal való együttlét néha teljesen kifáraszthat, máskor pedig felfrissít, és erőt ad. Kézzel foghatóvá vált, mi a szimpátia és az antipátia: adakozó, illetve elnyelő kisugárzás. Az előbbi erőt sugároz, az utóbbi polipkarként tapad az emberre, és erőt szív el tőle. Az ilyen emberek a kísérletek során annyira elgyengítettek, hogy reszkető térddel, teljesen kimerülten kellett leülnöm, és csak bizonyos idő elteltével tudtam magamat annyira összeszedni, hogy folytassam a kísérletezést. (…) Ekkor olyan tényt is megismertem, amelyen emberi akarat nem változtathat, nevezetesen, hogy a kiművelt, magukon uralkodni képes emberek egészen más sugárzást bocsátanak ki magukból, mint az alacsony igényekkel rendelkező, önuralom nélküli, csak a primitív vágyak kielégítésére törekvő személyek. Ez a jelenség természetesen független az egyén társadalmi helyzetétől! Erdőben vagy hegyoldalban magányosan élő, a civilizációt gyakran egyáltalán nem ismerő embereknél néha tisztább és magasabb rendű rezgést érzékeltem, mint néhány magas képzettségű, olvasott, de teljesen egoista beállítottságú személynél. Ezeket a kisugárzásokat lehetetlen elrejteni, letagadni vagy meghamisítani. Rögtön elárulják, kivel van dolga az embernek.
A kísérletek során még egy érdekes megfigyelést tettem. Ha valaki olyasmit akart tőlem, ami a neveltetésemnek ellentmondott, akkor neveltetésem falként állt kettőnk akarata közé, és csak a legnagyobb erőfeszítés árán tudtam végül ezt a falat valósággal átrobbantani.
Ezek a kísérletek mindig nagyon kifárasztottak, ugyanis még ha pozitív beállítottságú személyekkel végeztem is őket, először ki kellett üríteni a tudatomat, hogy a másik akaratát átvehessem, vagyis hogy azt magamban tudatossá tehessem, és a rezgéseket ilyen módon a saját idegrendszerembe vezessem, a saját kisugárzásom lehető legnagyobb mértékű elfojtásával. Ez jelenti a legnehezebb feladatot. Idegrendszerünk a saját rezgéseinkre állítódott be, ellenállóereje a saját életáramunkhoz igazodott. Minden változás megerőlteti az idegeket, mivel olyan áthangolás következik be, amely akár lefelé, akár felfelé irányul, mindig megviseli az idegrendszert. Már az is nagyon káros, ha magunkban élünk át ilyen áthangolódást, legyen szó ijedelemről, érzelemkitörésről, vagy akár rendkívüli örömérzésről. Érthető, hogy ha idegeink egészen idegen rezgésekre hangolódnak rá, amelyek nem csak rezgésszámban, hanem egyéb sajátosságaikban is alapvető eltéréseket mutatnak a miénktől, elfáradunk, vagy akár károsodásnak is kitehetjük magunkat. A rezgés jellegének nagy eltérései esetén súlyos károsodással, idegi jellegű megbetegedésekkel, túlzott ingerlékenységgel vagy ideggyulladással lehet számolni. Így érthetővé válik, miért betegednek meg bizonyos túlérzékeny emberek rejtélyes módon újra meg újra egy adott környezetben. Emellett szembe kell még nézni egy egészen nagy veszéllyel, amely minden médiumot fenyeget, sőt az esetek többségében elkerülhetetlenül be is következik, nevezetesen azzal, hogy a médium elveszíti a saját egyéniségét. Minden rezgést átvesz, ha azonban azokat nem tudja feldolgozni, a magáévá tenni, akkor maga is zavarodottá, megbízhatatlanná, gyenge akaratúvá válik! Játékból senki ne próbálkozzon ilyennel! Egész könyvtárakat lehetne összeállítani olyan szomorú történetekből, amelyekben különböző médiumok mindenféle benyomásoknak engedelmeskedő, akarat nélküli robotokká váltak, ellenállóképességüket elvesztették, és végül szélhámosként „lepleződtek le”. Nem is csoda! Éppen médiumi képességeik következtében veszítették el akaraterejüket, és váltak nézőik játékszerévé. Magam is tanúja voltam, hogy egy rendkívüli képességekkel rendelkező és kezdetben valódi jelenségeket produkáló asszony idővel egyre többet veszített saját egyéniségéből, az emberek kívánságainak képtelen volt ellenállni, és olyan nagy volt benne a szereplési vágy, hogy amikor az ismeretlen erő nem jelentkezett, csaláshoz folyamodott. Működésének óriási botrány vetett véget. A tudatlanok győzelmi mámorban úsztak, és azt állították, hogy az összes jelenség kezdettől fogva csalás volt. Nem! Nem volt minden csalás. Az asszony éppen igazi médiumi tulajdonságai miatt vált annyira egyéniség nélkülivé és akaratgyengévé, hogy végül szélhámos lett. Saját magamon is megfigyeltem ezeket a hatásokat. Magamat nem akartam becsapni, az igazságra voltam kíváncsi, de közben tapasztaltam a kíséretek káros következményeit. A kérdéshez kellő tudatossággal álltam hozzá, és az akaraterőm is kellően erős volt ahhoz, hogy az idegen rezgéseket legyőzzem, és minden egyes kísérlet után újra visszatérjek „saját magamhoz”. Azonban ezeknek – és később az összes spiritiszta kísérletnek – éppen azért vetettem véget, mert az idegen hatások leküzdésére tett erőfeszítéseim túlságosan kimerítettek és felzaklattak. (…) Kísérleteim során meggyőződtem arról, hogy az ember éppúgy „átveheti” érzékelheti és kinyilváníthatja a saját akaratát a tudatalattijának valamilyen rejtett tartományából, mint egy idegen lényét. (…)
Gondoljuk csak el: ha egyetlen ember akarata elegendő ahhoz, hogy egy másik ember karja a levegőbe emelkedjen, vagyis hogy a Föld nehézségi erejét legyőzze, akkor hol húzódik a lehetőségek határa? Amikor megismertem ezeket a tényeket, megértettem a nálunk, Nyugaton „levitációnak” nevezett jelenséget, amelyet Tibet bizonyos kolostoraiban rendszeres gyakorlással még ma is megvalósítanak. Anélkül, hogy bármit is hallottam volna ezekről a tibeti gyakorlatokról, kísérleteim ugyanezekhez az eredményekhez vezettek. Itt Európában is ismert ez a jelenség, és megbízható források szerint Avilai Szent Teréz, Keresztes Szent János és Assisi Szent Ferenc nem is egyszer, hanem több alkalommal, néha akár órákig is a levegőben lebegtek. Tudom, hogy ez lehetséges, mivel a saját akaratunk ugyanúgy fejti ki a hatását, mint egy idegené. Nagy akaraterővel pedig még a nehézségi erő is leküzdhető bizonyos időre.
Velem is megtörtént már, hogy egy kísérlet során képtelen voltam valakinek az akaratát magamban tudatosítani, és akkor a gondolatát sem sikerült megvalósítanom. Ilyen esetekben az a bizonyos masszaszerű jelenség súlyként nehezedett a mellkasomra, nehezen tudtam lélegezni, és úgy nyögtem, mintha a halálomon lennék. Megkértem, próbáljon jobban koncentrálni. Amint felismertem és végrehajtottam az akaratát, megkönnyebbülten lélegeztem fel, a nyomás egy csapásra megszűnt! Ennek nyomán az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az asztma sok esetben nem más, mint egy másik ember láthatatlan akarata, amely súlyos teherként nehezedik a betegre. Ez a láthatatlan, meg nem valósított akarat az ember tudatalattijából is származhat, és betegségeket okozhat anélkül, hogy a beteg tudná, a saját akarata felelős az állapotáért.
Az élet ilyen láthatatlan küzdelmekből áll, amelyek során egyszer alulmaradunk, máskor felülkerekedhetünk a nehézségeken.
Ezek a kísérletek és az általuk szerzett tapasztalatok kiváló iskolát jelentettek a számomra. Lehetőséget teremtettek arra, hogy alapos betekintést nyerjek az ember tudatalattijába, és komoly ön-, valamint emberismeretre tegyek szert. Bebizonyosodott előttem, hogy lehetséges más élőlény gondolatainak átvétele, de az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez milyen hihetetlen nehézségekkel jár. (…) A legkülönfélébb körökben eltöltött sok-sok év alatt számtalan katasztrófának, rögeszmének, öngyilkosságnak, idegösszeomlásnak, súlyos lelki betegségnek voltam tanúja, amelyeket a spiritizmusnak nevezett felelőtlen játszadozás váltott ki. Jószándékú és becsületes, de teljesen tudatlan és a pszichológiában járatlan emberek vettek részt a szeánszokon! A tudatlan személyek olyan erőket hívnak életre, amelyeket egyáltalán nem ismernek, és azt sem tudják, honnan származnak. Nincs is hatalmuk az ilyen erők fölött, teljesen kiszolgáltatottak velük szemben. Spiritizmussal csak olyanoknak szabadna foglalkozni, akik nem hagyják befolyásolni magukat, alapos pszichológiai ismeretekkel és nagy tapasztalattal rendelkeznek, és rendkívüli tudatos akaraterő, valamint önuralom jellemzi őket…”
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
