20200908 - Form�l�d� �J MEGTART�I-GONDOSKOD�SOKR�L (1085.r.)

 

            A SPECI�LIS form�j� Jelenl�tr�l �rtam a [1051.r.] 296. pontban �rtam (el�rhet� ITT):

„…R�szlet a [1025.r.] 285. pontb�l (el�rhet� ITT):

„[2023.03.14-15.] …Gyakori az,

hogy amikor egy [ak�r KISEBB]  T�R-V�LTOZ�S megnyilv�nul,

a [r�szben vagy teljesen] MEG�JULT [K�z�ss�gi vagy Szem�lyes] T�RBEN Jelenl�v� egyedi teremt�ket

az �letet-GONDOZ�NAK ’meg kell tan�tania’

az �j Lehet�s�gek Felismer�s�re,

�j Tev�kenys�gi form�kra,

a T�r-Haszn�lat Megv�ltozott Lehet�s�geire.

 

Gyakori volt eddig is az

[�s val�sz�n�leg ez �gy lesz ezt k�vet�en is],

hogy a MEGV�LTOZOTT / MEG�JULT �LET-TEREKBEN

az �letet-GONDOZ�

’finomabb Anyagi-Testben Jelenl�v�’ (?) egyedi teremt�k seg�ts�g�vel ’tan�tja meg’

a [r�szben vagy teljesen MEG�JULT] T�RBEN Lehets�ges T�r-Haszn�latra [Tev�kenys�gekre] a Befogadott teremt�ket.

 

            Lehets�gesnek tartom, hogy ez a VIL�GBAN Megform�lt (?) olyan GONDOSKOD�S, amelynek az ’Alapjait’ [a Birodalma ALAP-JELLEG�HEZ Hozz�igaz�tva] a YO is ’Befogadta’, �s a YOS�GON bel�l most a F�LDANYA K�z�ss�g�ben nyilv�nul meg els� alkalommal ez a K�zvetlen GONDOSKOD�S (?).

 

Ma m�r jellemz�en SPECI�LIS Gondoskod�s Megnyilv�n�t�s�ra k�pes

[ritk�bban nagyobb K�l�nleges Gondoskod�si Tapasztalattal rendelkez�] egyedi teremt�k seg�ts�g�vel ’tan�tja meg’ a F�LDANYA

a MEGV�LTOZOTT �LET-T�RBEN lehets�ges �j T�r-Haszn�latra a teremt�ket.

 

A ’finomabb Anyagi-Testi Jelenl�t’

[vagy tal�n pontosabb az a megnevez�s, hogy  ’speci�lis form�j�’ Jelenl�t]

(1)

kapcsol�dhat az �letet-GONDOZ� K�L�NLEGES Befogad�s�ban l�v� teremt�kh�z

[akiknek Tapasztalata van az ilyen MEGV�LTOZOTT T�RBEN megnyilv�nul� ’ELIND�T�’ Gondoskod�sokban]

[a ’feh�r k�nyvb�l’ ehhez kapcsol�d� r�szlet: (1023.r.) 284. pont – el�rhet� ITT],

(2)

�s ma m�r a SPECI�LIS �let-�p�t�st megnyitott egyedi teremt�k Anyagi-Testi Jelenl�t�hez is

k�pes lehet a F�LDANYA a sz�ks�ges tartamban ’hozz�r�gz�teni’ valamilyen ’speci�lis-testet’.

 

            A szavaim ism�t csak k�zel�t�ek. R�szleges meg�rt�sem szerint 

„…a MAGOK [= SPECI�LIS �let-�p�t�st megnyitott teremt�k]

 Anyagi-Testi Jelenl�t�hez

tal�n a Szem�lyess� Megform�lt V�d�-T�rhez hasonl�an �rtelmezhet� form�ban

’r�gz�thet hozz�’

egy-egy pontosan meghat�rozott Gondoskod�si-Helyzetben

olyan [a gondozottak �ltal is k�zvetlen�l �RZ�KELHET�] ’(t�r-)form�t’ a F�LDANYA,

amelyben a MAG k�pes a  pontosan meghat�rozott Gondoskod�s�t megnyilv�n�tani…”

 

            Ebben a kor�bbi �r�s-r�szben olyan ’Speci�lis alap�’ �J GONDOSKOD�S�T eml�tettem a F�LDANY�NAK, amellyel ’Ir�ny-mutat�st’ lehet k�pes adni azoknak a teremt�knek, akik a bels�-�tjaik haszn�lat�ban akad�lyozottak (emiatt nem ismerik fel / nem �rtik meg az �j Lehet�s�geiket, nem �rtik meg a F�LDANYA k�zvetlen bels� �tmutat�sait).

 

FORM�L�D� [~ a Megnyilv�nul�sa egyes r�szeiben m�g Pontosod�] �J GONDOSKOD�SA az a F�LDANY�NAK,

hogy  ’kiemelked�en fontos okb�l’

olyan [a MAGJA �N-Azonoss�g�hoz ’hozz�rendelt’ (!)] Szem�lyes V�delmi-Teret  ’r�gz�thet hozz�’ [= FORM�LHAT MEG �s ADHAT] a F�LDANYA

egy MAGJA Anyagi-Testi Jelenl�t�hez,

amely(ben) arra ir�nyul,

hogy [a Gondoskod� MAGT�L] ne kezdjen el „t�volabb h�z�dni” az,

akinek akkor SZ�KS�GE VAN (!) az �lete MEG�V�S�HOZ egy k�zvetlen gondoskod�sra.

 

A ’m�g�tt�nk l�v� napokban’

a F�LDANYA

a MAGJAI sz�m�ra

[Kipr�b�l� jelleggel] Megnyitotta egy �J SPECI�LIS (!) GONDOSKOD�SHOZ val� hozz�kapcsol�d�s Lehet�s�g�t

[a K�zvetlen Tapasztalatszerz�s Lehet�s�g�t egy �jonnan megnyitott SPECI�LIS Ir�nyban]…”

 

 

            R�szben ez a ’SPECI�LIS form�j� Jelenl�t’ az Alapja itt a F�LDANYA K�z�ss�g�ben a ’K�k-k�peny’ SPECI�LIS GONDOSKOD�SNAK, amely arra ir�nyul, hogy amennyiben az �RZ�KL�SI �tjainak EL-V�ltoz�s�b�l [vagy m�s Fokozott-�rz�kenys�g�b�l] ered�en egy teremt� „s�lyos vesz�lyt” vagy „idegens�get” �rz�kel a Gondoskod� K�zeled�se eset�n, akkor ez a s�r�lt teremt� ne kezdje el bez�rni az Elfogad�s�t, ne kezdjen el „megform�lni” valamilyen nagyobb t�vols�g-tart�st.

 

       Ilyen ’Speci�lis FORM�J� Jelenl�tr�l’ �rtam a [1023.r.] 284. pontban is (el�rhet� ITT):

„…a K�l�nleges Bels�-T�rben �s a MAGOK Speci�lis Bels�-Ter�ben ber�gz�tett �j bels�-t�r

FONTOS OKB�L

olyan Gondoskod�si-Helyzethez is utat nyithat,

amikor az Anyagi-Testben Jelenl�v� teremt� ’mellett’ [’vele egy�tt’ (?) (egy �j form�ban)]

K�L�NLEGES Birodalomb�l ered�, a F�LDANYA K�l�nleges Befogad�s�ban Jelenl�v� egyedi teremt�k is r�sztvehetnek.

 

     R�szleges meg�rt�sem szerint

ezek a K�l�nleges Befogad�sban Jelenl�v� teremt�k

valamilyen olyan ’finomabb-anyagi-testben’ [SPECI�LIS FORM�J� Jelenl�tben] vannak jelen,

amely k�zvetlen�l �rz�kelhet� azon Gondoskod�si Feladatot teljes�t� egyedi teremt�k sz�m�ra,

akikkel ’egy�tt’ nyilv�nulnak meg a Gondoskod�s sor�n.

 

Majd a Tapasztalatok alapj�n �rthetj�k meg teljesebben

a K�l�nleges Befogad�sban Jelenl�v� teremt�k helyzet�t.

 

        (…) Az ut�bbi �r�s-r�szekben eml�tettem [(1014.r.) 282. pont (2) – el�rhet� ITT], hogy az egyik legval�sz�n�bb lehet�s�g jelenleg az, hogy m�g itt az �T-VEZET�S sor�n a [REND-T�TELEKHEZ Befogadott TEREKB�L Megform�lt] V�D�-�s-V�DETT �LET-T�R-R�SZ az �LET-T�R EL-V�LTOZOTT T�R-R�SZ�NEK Teljes Feltiszt�t�s�t k�vet�en ’kit�gul’ [kiterjed a Feltiszt�tott T�R-R�SZRE].

        Eszembe jutott, hogy a ’feh�r k�nyvben’ [amit m�g 2006-ban �rtam, �s amelyben egy �T-VEZET�S lehets�ges terve szerepel (el�rhet� ITT)] szint�n szerepel az �LET-T�R ’kit�gul�sa’ a Feltiszt�t�st k�vet�en. 

      Amikor ezt a k�nyvet �rtam, a F�LDANYA K�z�ss�ge m�g a VIL�G K�l�nleges GONDOSKOD�S�BAN volt, ezt az �T-VEZET�SI (lehets�ges) Tervet a VIL�G form�lta meg Egy�tt-az-IRGALOMMAL.

      A VIL�GI Befogadotts�g tartam�ban a YOS�GB�L ered� �s a K�L�NLEGES Birodalomb�l ered� teremt�k K�z�ps�-Teste (amely ’Teret Adott’ a VIL�G Birodalm�n bel�li Jelenl�thez) m�g a L�lek volt.

       Miut�n mostanra a F�LDANYA K�z�ss�ge visszaigazodott a YO MEGHAT�ROZ� GONDOSKOD�S�BA [hab�r a K�z�ss�g�nk K�zvetlen GONDOZ�S�BAN az �T-VEZET�S Teljes Tartam�ban az IRGALOM K�zvetlen GONDOSKOD�SA is Meghat�roz�], ma m�r ’nincsen’ [K�z�ps�-Test�nkk�nt] ’Lelk�nk’, a L�lek-Tapasztalataink mindannyiunkban az (�n)L�nyegi-Testben vannak Ber�gz�tve.

         A YOS�GB�L ered� teremt�knek ma m�r nincsen K�z�ps�-Teste (mert �jra az Ered�-Birodalmukban vannak Jelen), a K�L�NLEGES Birodalomb�l ered� teremt�knek pedig ma m�r a YO ’Adja’ a K�z�ps�-Test�t (ez teszi lehet�v� a Jelenl�t�ket a YOS�G Birodalm�nak {!} �LET-TER�BEN).

Nagy-TEREMT�KR�L / MEGTART�I-Teremt�kr�l egy r�vid �sszefoglal� �r�s EL�RHET� ITT.

 

               (A k�nyvben le�rt 'tervben') hatalmas es�z�sek ut�n az Anyagi-Testben �l�k a ’magaslatokra / a hegyekbe’ h�z�dtak, �s egy-kett� �vig ott �ltek. V�lem�nyem szerint ez a szakasz n�luk a Jogos T�r-Haszn�latba ber�gz�t�st �s a bels� t�pl�l�sra val� �t�ll�st is mag�ban foglalta.

         Amikor a vizek visszah�z�dtak, az Anyagi-Testben �l�k �jra birtokba vett�k az addig el�rhetetlen [�s akkorra teljesen Feltiszt�tott] �LET-T�R-R�SZT [�gy a Szem�lyes-Ter�k is egy kis m�rt�kben kit�gult].

            Ekkor [amikor a Feltiszt�tott �LET-T�R-R�SZ �jra el�rhet�v� v�lt a sz�mukra] bizonyos el�k�sz�tett Rendez�si folyamatok nyilv�nultak meg, amelyek m�r k�zvetlen�l el�k�sz�tett�k az �J �LET-T�RBE val� tov�bbl�p�st. Ebben a szakaszban voltak t�bben, akik m�sok fel� is megnyilv�nulhattak a Gondoskod�sukkal, �s �k ekkor m�r k�pesek voltak �rz�kelni azt is, hogy ’finomabb anyagi testben’ l�v� seg�t�k is vannak ebben a T�R-R�SZBEN.

 

        „…A t�l elm�lta ut�n apadni kezdett a v�z, �s mi m�r nem voltunk k�t�ttek a hegyhez. A t�l v�g�re elfogytak a f�k, meleget adtak nek�nk – �s lent sem maradt semmi. A v�z szinte mindent elvitt, alig tal�ltunk ismer�s helyeket. Nem is tudtuk pontosan, hogy hol vagyunk. �jfajta l�nyek jelentek meg k�r�l�tt�nk. Csak p�ran l�ttuk �ket, a t�bbs�g nem �rz�kelte jelenl�t�ket. „Oda�lltak” mell�nk, �s gy�gy�tottak. �rdekes volt „l�tni”, ahogy betegs�gek elm�ltak, �s kezdtem meg�rteni a gy�gy�t�s menet�t. M�r �rtettem, hogy mi�rt �reztem r�gen falakat a fiam sz�ve k�r�l – mert t�nyleg ott voltak, csak ezt nem „tudtam”. �s l�ttam, ahogy elakadt energiap�ly�k �jraindultak, elz�r�dott r�szek f�nnyel teltek. „H�t ez a gy�gy�t�s” gondoltam, a kiegyens�lyoz�s, a f�nny� tev�s.

      N�h�nyan, akik „l�ttunk”, megh�v�st kaptunk e gy�gy�t�sokhoz. Volt, aki „�rtette” �ket, majd mind meg�rtett�k: seg�ts�get v�rnak t�l�nk. „Egy�tt” kerest�k fel a betegeket, �s rajtunk kereszt�l is gy�gy�tottak. Voltak, akik m�g „bez�rtak” voltak, �s n�luk k�rt�k a mi seg�ts�g�nket. Mindez persze azt is jelentette, hogy m�g t�bbet l�ttunk. Elmondt�k e l�nyek, hogy ne besz�lj�nk senkinek e l�t�sr�l, mert ezzel megijeszthet�nk m�sokat. K�rdezz�k meg, hogy seg�thet�nk-e valamiben, utalhatunk arra, amit �rz�nk, de ne besz�lj�nk arr�l, hogy „l�tjuk” �ket. Ha k�rik vagy elfogadj�k a seg�ts�g�nket, akkor m�r gy�gy�that�k.

      Sokan voltak, akik m�g tele voltak f�lelmekkel, vagy szeretteiket gy�szolt�k, �s nekik m�g sok seg�ts�g kellett. K�s�bb elkezdtek �jfajta, m�sok sz�m�ra is l�that� l�nyek megjelenni, akik ink�bb tan�tani kezdt�k a csoportokat. Mivel a testek kiegyens�lyoz�sa �s tiszt�t�sa befejez�d�tt, ez�rt a f�lelmek old�sa volt a f� feladat. Besz�ltek arr�l, hogy a F�ld hamarosan �talakul, �s ehhez a mi seg�ts�g�nk, k�zrem�k�d�s�nk is kell. Besz�ltek az �tkel�sr�l, mely mindenki el�tt nyitva �ll� lehet�s�g. �tkelhet�nk egy m�s vil�gba, ahol majd ism�t egy�tt lehet�nk. Szem�lyre szabott minden �t, minden l�leknek egyed�l kell �thaladni bizonyos kapukon, �s azt is elmondt�k, hogy erre mindenki k�pes, aki itt van. Nem kell, nem k�telez� �thaladni e kapukon, mert aki itt akar �lni, az maradhat. Aki viszont v�llalja az �tkel�st, az tudja, hogy minden, ami akkor megjelenik k�r�l�tte, az ill�zi�, �s ne engedje, hogy elragadj�k. A legjobb, a legegyszer�bb �gy az �tmenet, ha a bels�nkre, sz�v�nk szeretet�re koncentr�lunk, mint egyetlen l�tez� val�s�gra, �s hagyjuk elmenni a k�peket. Minden l�lek k�pes az �tkel�sre, �s �k ez�rt j�ttek k�z�nk, hogy ezt elmondj�k. Minden test �tesett a sz�ks�ges �talak�t�sokon, mely ezt lehet�v� teszi. Rajtuk kereszt�l is azt �zent�k, hogy elment szeretteink m�r a t�loldalon v�rnak minket. Sokaknak adtak er�t �s �j rem�nyt e szavak, sokak kaptak �j er�t, hogy haladjanak az �ton. �n is �reztem n�ha elment f�rjem jelenl�t�t, aki ut�bb elmes�lte, hogy val�ban gyakran j�rt n�lam.

       A fiam teljesen m�s lett. M�lyen hitt valami l�thatatlan j�ban, ami �t vezeti. Nem nevezte Istennek, de valami tiszta �s bels� h�v�st k�vetett. Gyakran n�ztem, ahogy seg�tett m�soknak, k�l�n�sen a gyerekeket szerette. Figyelte �ket, vigy�zott r�juk, am�g a sz�leik m�shol voltak. „Nem lesz semmi baj” – mondtam, �s biztos voltam ebben. Szinte…

       �s amikor elj�tt az „este”, �n mentem �t els�nek. Meg�lelt�k egym�st, �s azt mondtam: „V�rlak!” �s � v�laszolt: „Megyek!” Nem volt el�g a „szinte”, ezt tudtam. Ott voltam �s hittem, nem is hittem, hanem tudtam, hogy az egyetlen l�tez� val�s�g a szeretet. Szerettem �s tudtam, hogy „�n Vagyok” – �s megv�rtam a fiamat. �szinte �s m�ly h�la, boldogs�g t�lt�tt el, mikor �jra �t�leltem.

      Haza�rt�nk.

      V�gre Haza�rt�nk!

 

Ez az �n mes�m nektek, �bred� magyaroknak.

A mese v�get �rt…”

 

 

'Hol vagytok, f�rfiak?'

Ady Endre:

Az �rt�l az Oce�nig

Az �r nagy, �lmos, furcsa �rok,
Pocsoly�s v�z, s�s, k�ka lakj�k.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oce�nig hordj�k a habj�t.

S ha r�m d�l a szittya magass�g,
Ha sz�z �tok fogja a v�rem,
Ha g�tat t�r f�l ezer vakond,
Az Oce�nt m�gis el�rem.

Akarom, mert ez b�s mer�szs�g,
Akarom, mert vil�g csod�ja:
Valaki az �rt�l indul el
S befut a szent, nagy Oce�nba.

 

 

 

A T�Z

 

         Meg�reztem a veszedelmet. M�r napokkal a sz�rny� �jszaka el�tt retteg�sben �ltem. Nem sz�ltam senkinek. Kinevettek volna testv�reim:

„N�zz�tek csak, a kis b�ka megint h�ly�skedik!”

 

         �llati �szt�n sugallta �rz�semmel magamra hagyatva, az im�hoz menek�ltem. �gy gondoltam, a J�zuska – ha sz�pen k�rem – nem fogja megengedni, hogy bek�vetkezzen az a sz�rny�s�g. Siettem minden este els�nek megmosakodni az egyetlen lav�rban, hogy azt�n pici szob�nkban t�rdelve mondjam el az �sszes im�t, amit nyolc �ves koromig megtan�tottak velem. Tal�n t�z im�t is tudtam m�r ekkor, azokat mormoltam halkan, dideregve a szeptemberi h�v�s est�ken, �s rettegtem, hogy testv�reim lelepleznek, r�m nyitnak �s kinevetnek szentesked�sem�rt, engem, akit elevens�gem �s csintalans�gom miatt legt�bbsz�r csak �rd�gfi�kak�nt emlegettek. Miaty�nk… Hiszek egy istenben… �dv�zl�gy M�ria… mondtam, mondtam az im�kat egym�s ut�n, mert �gy �reztem, csak akkor teljes�ti a J�zuska az im�k v�g�re hagyott utols�, k�ny�rg� mondatomat:

„�des J�zusk�m, �n ezut�n j� leszek, csak ne engedd, hogy t�z legyen!”

 

      Im�m v�gezt�vel megnyugodva, csendben b�jtam a paplan al�, �s j�s�gomnak bizonys�g�ul a k�z�s �gynak csak egyharmad�t foglaltam el, kiker�lv�n a testv�remmel minden este zajl� heves vit�t, ami az �gy felez�vonal�nak meghat�roz�sa k�r�l folyt.

       A n�gy l�ny k�z�l els�nek �bredtem fel, �s r�m�lett�l t�gra ny�lt szemekkel n�ztem a l�ngokt�l v�r�s �jszak�ba. �lom ez vagy val�s�g?!

„Anci, Kati, n�zz�tek! T�z van” – t�rt ki bel�lem a ki�lt�s.

 

       Testv�reim egyszerre ugrottak fel, s a l�ngol� �lmot val�s�gg� tette, hogy �k is �rz�kelik a borzalmas l�tv�nyt. Pattog�s, ropog�s, gerend�k zuhan�sa, diszn�siv�t�s, kutyaugat�s hallatszott, de mindezt t�lsz�rnyalta egy k�ts�gbeesett seg�lyk�r� hang, apuka hangja:

„Emberek seg�tsetek! T�z van, �g a h�z! Emberek t�z van, seg�tseteeek!”

 

      Apuka el�szob�nk l�pcs�j�n �llt, h�l�ing�re nadr�got, l�b�ra cip�t kapott, k�t karj�t az �gnek emelve teljes erej�b�l kiab�lt. Majd elhallgatott, egy szempillant�ssal �jb�l felm�rte a helyzetet, �s berohant a szob�ba.

„B�zsi, els�k a gyerekek! Azonnal ki az �gyb�l, a kapu fel� m�r nem lehet kimenni, a Szigeti�k n�dfedeles h�za l�ngokban �ll! A mi kapunk is �g! A nagyobbak m�sszanak ki az utc�ra n�z� ablakon, a kicsiket adogasd ki nekem, nehogy �sszet�rj�k magukat, hisz a r�m�lett�l mozdulni is alig tudnak. Azt�n a diszn�t hajtsd ki az �lb�l, s az udvar m�sik v�g�n vigy�zz r�! Mit esz�nk a t�len, ha az benn �g?”

 

       A nagyobbak kim�sztak az ablakon, �n Ancival �s Csibivel v�rtam, hogy anyuka feltegyen az ablakp�rk�nyra, s apuka – aki m�r az ablakon �t az utc�ra ugrott – elvegyen �s biztons�gba helyezzen benn�nket. De apuka most az odasereglett szomsz�dokkal vitatkozott. Olyan volt ez a vita, mint egy vill�ml�s, szempillant�sig tartott, de sorsd�nt� volt.

„Moln�r �r, ne csak a gyerekeit mentse, hanem a b�torait is. Hagyja m�g a gyerekeket, legal�bb seg�tenek kiadogatni az apr�bb darabokat. Nem olyan kicsik m�r azok. Gyorsan mindent kipakolunk, hisz a h�z m�r �gyis oda lesz, n�zze, a l�ngok m�r el�rik a tet� alatti gerend�kat. Semmij�k sem marad, se h�zuk, se b�toruk, az se lesz, amivel betakar�zzanak. Hallgasson r�nk!” – mondt�k a szomsz�dok.

Apuka hallgatott… azt�n felord�tott:

„Nem! Els�k a gyerekek �s a k�t �reg a szomsz�db�l! Ti a k�t �reget ments�tek ki, �n a gyerekeimet! Egy szaladjon a t�zolt�k�rt, s azut�n k�z�sen oltunk! Emberek, meg kell menteni a h�zunkat is, hol lakom tizedmagammal a t�len? A b�torokhoz senki ne ny�ljon, hozzatok v�dr�ket!”

 

         A t�bbit m�r csak gondolta, mik�zben h�rm�nkat vitt er�s karjain egy t�volabbi h�zba. Nem is vitt, val�s�ggal rep�tett benn�nket. Arc�r�l folyt a ver�t�k, s a mondatok foszl�nyokban hagyt�k el liheg� ajkait:

„Nem b�tor kell, hanem fed�l! Kilenc m�ter sz�les utc�ban minden h�z le�gne, ha a b�tort…, sz�raz az �sz, a sz�l is f�j… mire a t�zolt�k ki�rnek…? Ne f�ljetek, ne reszkessetek m�r, megl�tj�tok minden rendbe j�n. B�zzatok bennem. Egy-k�t �ra m�lva m�r saj�t �gyatokban fogtok aludni. L�tt�tok, a szomsz�dok is mind seg�tettek. Na, nyugodjatok m�r meg!” – mondta m�g egyszer remeg� ajkaink l�tt�n.

 

        Bevitt �s lerakott a szomsz�dok �gy�ra. A nagyobbak m�r �ppen indulni akartak vissza a h�zunkba, de apuka visszaparancsolta �ket:

„Itt maradtok, vigy�ztok a kicsikre! Senki ki ne merjen mozdulni, meg�rtett�tek?!”

 

      Azt�n indult kifel�, majd egy pillanatra visszarohant, mint aki valami fontosat elfelejtett. Csak a sz�ja mozg�s�n l�ttuk, hogy sz�mol. V�gezet�l annyit mondott:

„Nyolc, j�l van, mind itt vagytok. B�zzatok bennem, nemsok�ra �rtetek j�v�k!”

 

      Kl�ri, a legnagyobb, b�lintott. Mi n�m�n n�zt�k az ajt�t, mely becsuk�dott ut�na.

„Mi lesz vele, mi lesz anyuk�val?”- jajdult fel n�h�ny perc m�lva Anci.

 

      K�rd�s�re senki sem v�laszolt. A szob�ban, kopott h�l�ingeinkben, dideregve b�jtunk �ssze. Csibi – a legkisebb – hangosan zokogott, a nagyobbak vigasztalt�k, azt�n �k is s�rtak. �n n�m�n, megmeredve �ltem, mint egy eszel�s. Ha sz�ltak hozz�m, ajkaim mozogtak, de hang nem j�tt ki a sz�mon. Azt hitt�k a be-beszalad� szomsz�dasszonyok is, hogy megbolondultam.

       „H�t bek�vetkezett, h�t bek�vetkezett!” – mondogattam magamban g�piesen, mik�zben �rz�kszerveimmel k�rnyezetem minden rezzen�s�t felfogtam. Jobban hallottam �s l�ttam, mint b�rmikor �letemben. Hallottam, amint az asszonyok mes�lt�k nagyobb testv�reimnek:

„A kapu teljesen le�gett, de a tet� alatt m�r mindj�rt eloltj�k a t�zet. M�g szerencse, hogy van k�t az udvarotokban. Mindenki seg�t az olt�sban, de hogy apuk�tok hogy dolgozik! Mint egy megsz�llott, mintha nem is ember, hanem g�p lenne, a legvesz�lyesebb helyeken mindig � van, � ir�ny�tja az eg�sz munk�t. Csuda egy ember! Anyuk�tok behajtotta a diszn�t az el�szob�ba, mert az udvaron nem akart megmaradni, f�lt a t�zt�l, m�r eg�sz meleg volt a teste, az �lja f�lig le�gett. Szigeti n�nit elvitt�k a ment�k, meg�gett a l�ba.” Az utols�k�nt beszalad� szomsz�d n�ni mondta: „Meg�rkeztek a t�zolt�k!”

 

     Meg�rkeztek a t�zolt�k, de m�r csak pisl�kol� t�zet �s f�st�lg� romokat tal�ltak. Apuka az otthon�t v�d� ember fanatikus elsz�nts�g�val �s a szomsz�dok seg�ts�g�vel csod�t m�velt, t�zet �s szelet gy�z�tt le azon az �jszak�n.

       Hajnali h�rom k�r�l j�tt �rt�nk. Arca kormos, inge, nadr�gja rongyos �s v�res volt. Rongyos ing�t let�pte mag�r�l, megt�r�lte vele arc�t, mell�t. L�bai remegtek, karj�ban r�ngat�ztak az izmok. Odaj�tt hozz�nk, �s �gy sz�lt.

„Gyertek, hazamegy�nk, lefekszetek az �gyatokba, reggel iskola.”

 

     �gyunkba vitt �s azt mondta:

„Mondtam ugye, hogy b�zzatok bennem.”

 

       Mindny�jan h�l�san cs�koltuk meg nedves homlok�t, majd csendesen fek�dt�nk a f�stszag� szob�ban. �n kicsire zsugorodtam �s a falhoz simultam. A fal m�g forr� volt. R�m�lten h�z�dtam h�tr�bb. Ancit majd lel�ktem az �gyr�l.

„Mi bajod, m�g ilyenkor is van kedved h�ly�skedni? �r�lj, hogy �lsz!” – mondta Anci idegesen.

 

        �n pedig csak arra gondoltam: csoda, csoda t�rt�nt! A l�ngokb�l k�zeledett fel�m apuka magas alakja, a testem k�r�l �reztem er�s karj�nak szor�t�s�t.”

 

Az �r�s folytat�dik az 1086. r�szben, el�rhet� ITT