20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-GONDOSKODÁSOKRÓL (1120.r.)

 

5.

2023.07.08.

            ’Karnyújtásnyi távolságon belül’ megformált helyzetek vezettek a következő megértésben.

            Hajnalban és reggel egy-egy ’sárga taxira” figyeltem fel [mivel a körülötte lévő férfiak (hárman / négyen) túlzottan hangosan beszéltek, és legalább az egyikük nagyon furcsán „röhögött” [számomra „nem normális”-ként („idegen minőségként”) jelzett].

            Hajnalban egy idősebb taxis hangoskodott (beszélgetett) kettő fiatalabb férfivel, reggel négy fiatalabb férfi állta körbe a taxi elejét, ketten a felső-testükkel teljesen „ráfeküdtek” a motorháztetőre.

           

         A [664.r.] 201. pontban (elérhető ITT) írtam azt a Megértést segítő képet, amelyben „betelepedett idegenek” a (kisebb és nagyobb) Változások szakaszaiban „szorosabbra fogták a gyeplőt” a „megkötözött  helybéliek” felé irányulva, így „húzatták át magukat” a Megújuló TÉRBE:

 

            „…Amikor [egy-egy újonnan megnyílt Teremtő-Szakasz elején (itt a FÖLD Közösségében)] ténylegesen elkezdődött az ÉLET-TÉR EL-VÁLTOZÁSA [ez  minden Teremtő-Szakaszban különböző jellegű / irányú volt (attól eltekintve, hogy folyamatosan beszűkítette az EL-VÁLTOZÁS az itt élők élet-lehetőségét / szabadságát)], kezdetben csak „NEHEZÜLT” az élet [ahhoz hasonlóan, mint amiről a (215.r.) 82. pontban írtam (elérhető ITT):

„„…[2021.03.24.]…KÉP

            Van egy szép táj [Tér]. Gyönyörű, zöld fűvel borított enyhén lankás (emelkedő) a tér [mint egy békés, barátságos domboldal]… még ’nem látok tovább’, ami azt jelentheti, hogy az itt élők Szándékai formálják majd tovább a teret (a saját Élet-Terüket) a (Szabad!) Választásuknak megfelelően… Egy kis közösség él itt [most én ember-formájúnak érzékelem őket, de ez csak a megértés miatt van így].

            Békésen élnek / tevékenykednek / tapasztalnak / tanulnak… semmi sem sürgeti őket…

 

            Nem tudni honnan „idegenek” „mentek be” ebbe a szép békés Térbe.

            Valamikor [lehet, hogy nagyon hamar, lehet, hogy csak alig észrevehető lassúsággal] „hatalmuk alá” „hajtották / hajlították / kényszerítették” az ott élő kis közösséget az „idegenek”.

            Képben úgy érzékeltem, hogy az „idegenek” egy „bárkát / kocsit” [valamilyen „elvett-és-átalakított-teret”] formáltak meg maguknak a ’helyben’ fellelhető tér és élet felhasználásával.

            Az „idegenek” „helyet” „foglaltak” a „maguk számára elkülönített” (elvett) Térben, és a helyi lakosokat mindet egymás után egy „kötéllel” [megkötéssel] hozzárögzítették az őket „elkülönítve megtartó” tér-részhez [a továbbiakban „kocsi”-nak nevezem ezt az elvett-és-elkülönített tér-részt].

 

            Az ottani TERET MEGTARTHATÓVÁ-Megformál(hat)ó teremtő-ereje [hatalma] az eredetileg ott élő ’helybélieknek’ van. Pontosan tudják ezt az „idegenek”.

            Tudják azt is az „idegenek”, hogy amikor az itt élők Életében egy-egy Új Szakasz nyílik meg, a GONDOZÓJUK mindig ’Előkészíti’ számukra az Élet továbbfolytatásához szükséges ÚJ TERET, és ekkor mindig odakészít számukra ’erő’-csomagokat is. Ezeket az ’erő’-csomagokat amikor magukhoz veszik a ’helybéliek’, hozzá-igazodnak az ÚJ TÉRHEZ, és ezért oda képesek berögzülni az Életükkel.

 

            Amikor a kis közösség ÉLETÉBEN eljött a Szakasz-Váltás, az „idegenek” „rövidebb gyeplőre fogták” a helybélieket, és a helybéliek erejével „húzatták” a „kocsijukat” a lankás dombon felfelé. Talán nem is vették észre a helybéliek, hogy „szolgaságba fogták” őket. Azt ’érezték / érzékelték’, hogy a táj [a Tér] már nem annyira ’barátságos’, és valami érthetetlen okból „NEHEZEBB” az életük / a Változás felé haladásuk…

            Néhány helybélit az „idegenek” „kiemeltek” az ott élők közül, és „magukhoz édesgették” [bizalmat (= FÜGGŐSÉGET) építtettek bennük maguk felé irányulóan].

       Ezeket a „kiemelt helybélieket” „megtanították” az „idegenek” arra, hogy „egy kicsit előbb” [„más utakon” (?), „más szabályok szerint” (?)] „haladjanak mint a többiek”. „Megtanították” őket a formálódó új [’zsenge hajtás’] felismerésére, és arra, hogyan és mikor „vegyék azt magukhoz” és „adják oda az idegeneknek”. „Megtanították” a „kiemelt helybélieknek” az „idegenek” azt is, hogy a ’zsengéből’ HOL és MENNYIT hagyjanak a helyén, hogy azt majd az odáig eljutó helybéliek magukhoz vehessék azért, hogy képesek legyenek [legalább „RÉSZBEN” vagy „NÉHÁNYAN”] beilleszkedni az ÚJ TÉRBE és „oda behúzni a kocsijukat”.

            A helybéliek Érzékelték, hogy „valami megváltozott”, és hogy az élet-erejük (az életükhöz tartozó tér / a lehetőség) „fogy”. Azt a magyarázatot „Kapták” az „idegenektől”, hogy „meg kell tanulniuk” néhány új „dolgot” hogy újra erősek legyenek, és erre az „idegenek” „meg is tanítják őket” „cserébe azért”, ha „maguk közé fogadják őket”. [Kapcsolódó írás: 20090703 III. – elérhető ITT].

            [2022.04.05.: A „kiemelt” „elöl”-„járók” „most is gyártják” (1) azokat a „nehéz (nehezítő) helyzeteket” (általában „csapdákat”) és (2) ezekhez kapcsolódó „magyarázatokat” („ideológiákat”, „propagandát”, „jogszabályokat”, „bizonyítékokat”, „tudományos eredményeket” stb), amelyekkel „elfogadhatóvá / elfogadottá” „igyekeznek tenni” azt, hogy „miért szükségesek” „további korlátozások és megszorítások”, „miért lesz jó az, ha most a szabadságuk egy-egy még-megmaradt darabkájáról önként lemondanak az itt élők” a „majdani jobb jövő (a közös-jó) érdekében”…

        „Napok óta szerepel a hírekben” az, hogy „ott ahonnan elindult (?) a legutóbbi nagy-járvány” „(ideiglenesen) mindenkit megfosztottak a mozgás szabadságától”, és talán még élelemhez (és ki-tudja-még-mi-máshoz) csak a „hivatalakon keresztül” juthatnak. Az ilyen „totális” „ellenőrzés alá helyezés” is [az Ön-Gondoskodás lehetőségétől / képességétől való megfosztás] a „bel-háború” egyik formája, egy „kísérlet”… milyen „fenyegetés” / „félelem-keltés” [az Anyagi-Test és a Személyes Élet-Tér milyen EL-Változtatása] [a Közösen használható ÉLET-TÉR milyen EL-Torzítása] lehet alkalmas arra, hogy „elfogadtatható” legyen az olyan „irányítás”, amely minden élet-területre „képes kiterjedni” még olyan formában, hogy ne pusztuljon el minden Élet, „maradjon annyi, amennyi az élősködők továbbéléséhez szükséges”.]

        Egyre „nagyobb” „teret” és „erőt” vontak magukhoz az „idegenek” „alkuval / megtévesztéssel / nyílt kényszerrel”.

            Ez MEGISMÉTLŐDÖTT több Megújulási Szakaszban, a helybéliek ereje és ön-tudata / tudatossága minden alkalommal tovább sérült / gyengült.

            Elérkezett egy újabb Megújulási Szakasz.

            A „kocsiban” „várakozók” most is „előreküldték” a „kiemelteket”, de azok nem tudtak hozni „zsengét”. „Bizakodtak magukban és az addigi tapasztalataikban” az „idegenek”… a „kocsiban” már „elhelyezkedtek”, hogy a helybéliek majd a saját meglévő erejükből továbbjuttassák őket a Megújuló-Térbe.

            Habár már kevés ereje van a helybélieknek, valamivel mégis mintha ’könnyebben’ haladnának… Nem vették még észre sem az „idegenek”, sem a helybéliek, hogy a „kocsi” már nincsen hozzákötve a helybéliekhez,  mindenki csak a saját lépéseit teheti meg a saját erejéből…

            A helybéliek elkezdik Érzékelni azt, hogy a táj [a Tér] ismét ’zöldebb’ és élettel-telibb… mivel a ’zsengét’ most teljes egészében ők maguk fogadják be, nem tudták „elvenni” „tőlük / előlük” az „idegenek”… a Lépések is könnyebbek, a Tudat is tisztul, és újra jól látható, hogy hová vezet az út…

        [2022.04.05.: Tapasztaljuk azt a „kétségbeesett próbálkozást”, hogy a „kiemelt” „elöl”-„járók” (mivel még nem ismerték fel / nem értették meg, hogy már nem tartják őket gyeplővel, és így a „túlélésükhöz” már nem szükséges „másokat a hatalmuk alá hajtani / kényszeríteni”) a megfélemlítés és kényszer „eszköz-tárának” „teljes-palettáját” „bevetik” a „hatalmuk” „megtartása” / „megújítása” érdekében. Van, ahol mindez „generáció-váltással” is megnyilvánul az „elöl-járóságban” („egy-kutya-kölyke-mind”), máshol „még nincsen” „generáció-váltás”. 

         A „kényszer” „eszköztárának” használata azt a fő célt szolgálja, hogy „olyan  sokféle (és lehetőleg nehezítő irányú) Változás nyilvánuljon meg egyszerre” [a természetes Megújulási folyamatokkal egyszerre], amely „átláthatatlanná teszi” a Valós-Helyzetet, és ezzel elbizonytalanodást és zavart okoz az itt élőkben [azért, hogy könnyebben „irányíthatóvá” váljanak, „könnyebben lemondjanak a szabadságukról”]. A sok egyszerre megnyilvánuló Változás elemzése / értékelése ha kellően „leköti” az itt élők figyelmét, az olyan jelentős Elfáradást / elkedvetlenedést is okozhat, amely bezáródáshoz vagy akár megtöréshez is vezethet(ett korábban).

[263.r.] 100. pont II. alpont (elérhető ITT):

„…a test / lélek / érzékek  TUDATOS ELFÁRASZTÁSÁNAK ismert útja az,

hogy „túlterhelik a rendszert”:

a túl sok információ / túl sok (látszat) probléma gyártása,

ezek „kiöntése az áramlásokba”

>>> ez a figyelem és teremtő-erő EL-TERELÉSÉNEK ismert módszere,

gyakran alkalmazzák a rejtőzködő létezők.

 

Így valóban  fontos TUDATOSAN használni

 a MEGKÜLÖNBÖZTETÉST

és a GONDOSKODÓK [továbbá a Saját (Ön)Lényeg]  Belső Különleges utakon érkező irány-mutatását,

hogy pontosan átlássuk,

’mire terjedhet ki a hatalmunk’,

mi az a rész-feladat, amelyben a megélhető teljességünkkel fontos megnyilvánulnunk…”

 

            Az „idegenek” is lassan észreveszik, hogy „távolodnak” tőlük a helybéliek, és „már nem húzzák őket a kocsiban”. Mivel [a saját erős szándékukkal] magukat „rögzítették be” a „kocsiban”, a „magára maradt” „kényszer” már nem képes TOVÁBB haladni, mert NINCSEN HOVA abban a Térben. Ahogyan a Tér Visszabomlik a Változás során természetes módon, visszabomlik mindazzal együtt, ami addig Jogosulatlanul „hozzátapadt”.

Teljesen leválasztásra került az ÉLET-TÉRRŐL a „becsáklyázódott idegen entitás” (Ok-Forrás):

20200908 [583-588.r.] 190. pont (1)-(6) - elérhető ITT

 

            A helybéliek egyre ’rendezettebben’ haladnak a számukra ’Előkészített’ Új Térben, az Életük ismét ’megtelik’ Élettel / színekkel, a Szabadság újra megtalált békességével…”

 

            Kezdetben az „elnehezülés” talán csak olyan volt, mintha egy erősebben fújó széllel [vagy egy folyóban az áramlással] szemben kellett volna haladni.

        A most lezárult Teremtő-Szakaszban az ÉLET-TÉR EL-VÁLTOZÁSAI sajátos módon „mérgezéssel” [„idegen minták tudatos berögzítésével”] is „vegyültek”. Ez olyan jellegű további „elnehezülést” okozott az ÉLET-TÉRBEN, hogy nem csupán „egyre sűrűbbé” („ellen-állóbbá”) vált az ÉLET-TÉR, hanem egyre „szennyezettebbé” is. A „sűrűség” egyre erősebbé és egyre átláthatatlanabbá vált. A legutóbbi Teremtő-Szakasz folyamán voltak olyan szakaszok, amikor olyan „sűrűvé és fojtogatóvá” vált az ÉLET-TÉR, mint amilyen egy teljesen felépített „sötét-erdő-csapda” [(469.r.) 165. pont – elérhető ITT]. Ez az ÉLET-TÉR olyan EL-Változott „(sötét) sűrűsége” már, mintha egy „beton-tömbben” próbálnánk meg menni / haladni...”

 

 

            Említettem az előző pontban, hogy nagyon sok FIGYELEM-FELHÍVÁS irányult azok felé a súlyosan sérült teremtők felé, akik mostanra valójában „élősködőkké” váltak. Vagy valamilyen erős „függőség” [„megmérgezettség”] „köti” ma őket, vagy nagyon gyakran egy „csapda tartja fogva” őket… SÚLYOSAN Teret-Vesztettek, és „valamilyen EL-Terelt Áramlások használatával” nagyon gyakran „képesek (jogosulatlanul, érdemtelenül) előnyökhöz jutni”.

 

A Figyelem-Felhívások sokszor és sok-irányból ’megmagyarázták’ azt,

hogy az előttünk lévő Változások során

már nem lesz lehetséges „mások erejéből továbblépni”.

 

A Megújulás [’hazatérés’] mindenki számára megnyílik,

és  mindenki azon az úton / azon formában Tapasztalja meg,

amelyhez  a ’saját erejéből’ és a saját Választása szerint képes lesz hozzákapcsolódni.

 

 

            ’Ma hajnalban és reggel’ ’mintha azt mutatták volna’ a „taxi mellett hangoskodók / heherészők / nyerítők / vicceskedők”, hogy

azok, akik ma még nem állnak készen a továbblépésre,

[többségükben (?)] most is inkább  „kifelé figyelve, kint / másokban keresik a továbblépés lehetőségét”…

... ha az nem lehetséges,

hogy „rejtett” módon „ráakaszkodjanak” másokra, és „velük / az ő erejükkel húzassák át magukat” az ÚJ TÉR-RÉSZBE,

akkor „körbenéznek / keresnek”, „hátha fizetségért meg lehetne egyezni a szállítókkal” (?).

 

 „Idő-pazarlás, erő-pazarlás” az ilyen „kitekintés”,

ugyanis a továbblépés ’kulcsa’

mindenkiben’ ’belül-magában’ van.

 

Az egyik kulcs az,

hogy  MIT VÁLASZT (komolyan, megfontoltan),

a másik kulcs pedig az,

hogy  MEGKEZDI-E / MEGTESZI-E azokat a SAJÁT lépéseket a Választott Irányban, amelyet senki más nem tehet meg helyette / senki más nem pótolhat.

 

            Mint írtam:

„…Nagyon sok ’üzenet’ hangzott el korábban is

a „kényszert működtető / idegen mintákat működtető” teremtők felé,

amelyek érthetően és több-irányból is megmagyarázták / megvilágították azt,

hogy számukra is megnyílik a továbblépés / Megújulás lehetősége,

ám a ’Megnyíló Kapukon / Új Utakon’

csak ’önállóan, egyedül’ léphetnek tovább,

megszabadulva mindattól, ami nem a Saját Igaz Valójuk.

 

E néhány bekezdésnek ismét az a célja,

hogy FELHÍVJA a FIGYELMÉT

a még mindig „mások erejéből / mások verejtékéből és véréből előre-haladni akaróknak”

arra,

hogy számukra is VAN előkészített [általuk  VÁLASZTHATÓ (!)] Út a Továbblépésre / Megújulásra.

 

 Ha

az Anyagi-Testi Jelenlétüket is szeretnék megtartani

a mostani KISEBB TÉR-Váltás során,

akkor az csak úgy lehetséges,

ha Tudatosan ’visszahelyezik az életüket’ a TISZTELET állapotába,

és ha ELFOGADÁSSAL és Bizalommal odafordulnak a Saját Igazi Valójuk felé,

ha Tudatosan „levetik” az „álarcaikat” [amelyek megakadályozzák őket a kapuk / utak elérésében],

és „befejezik” a mások felé irányított „kényszer” minden formájának megnyilvánítását…”

 

            „HA meg akarják tartani az Anyagi-Testi Jelenlétüket”… Ez először VÁLASZTÁS kérdése, majd pedig az teheti megtarthatóvá az Anyagi-Testi Jelenlétet, ha ELFOGADJÁK / Befogadják az Életet-GONDOZÓK ilyen irányú GONDOSKODÁSAIT. 

         A „játszmák folytatása” minden pillanatban egyre távolabb vezet az Anyagi-Testi Jelenlét megtarthatóságától.

 

            ’Ma hajnalban’ ismét találkoztam a Megbocsátásnak egy „különös” „értelmezésével”.

            A megbocsátást és bocsánatkérést sokan úgy „használják”, hogy  nincsen benne / mögötte valódi Jobbításra irányuló Szándék, és „valamilyen előnyt várnak” a[z üres] szavak kimondásától.

            Régebben is írtam már ilyen „üres”, ám „hangosan hangoztatott bocsánat-használatról”. Nagyjából úgy tudom leírni az ilyen helyzetet, hogy egy teremtő „ténylegesen (tudatosan) átgázol másokon”, és vagy ezen ténykedése legelején, vagy később valamikor „mechanikusan” „bocsánatot kér”. A „szóban hangosan kimondott bocsánatkérést” „úgy használja”, mint „ami őt jogosulatlan előnyökre feljogosítja”.

            ’Ma hajnalban’ az idősebb „taxis” [miután megkértem, hogy ne hangoskodjon az ablakainktól néhány méterre] azt kérdezte, hogy „meg tudok-e bocsátani neki?”.

            Nem kért (!) bocsánatot, csak kérdést tett fel, hogy én megbocsátok-e neki…

            Nem is válaszoltam a kérdésére [mivel nem beszélgetni mentem le hajnali három órakor, csupán kértem, hogy fejezzék be a hangoskodást]. Kicsit olyan érzete volt ennek a furcsa kérdésnek, hogy nem érzi úgy, hogy neki bocsánatot kellene kérnie, de ha én „tudok vagy akarok megbocsátani”, akkor „eltakaríthatom a szemetet amit csinált”. Nem folytatom ezt tovább. Csak azért említem meg ezt a mai tapasztalatot, mert ez is

 jelzi azt,

hogy akik nem tartják magukra nézve meghatározónak az együttélés legalapvetőbb szabályait,

azok a legtöbbször  kérni sem képesek…

vagy a kimondott kéréseik nagyon sokszor csak eszközök a „játszmáikban”…

EZÉRT

NEM tudnak / nem képesek nekik segíteni

a Különleges / Speciális élet-építést megnyitott teremtők,

mert NEM FOGADJÁK EL / NEM FOGADJÁK BE azt a gondoskodást,

amely segíteni tudná a figyelmük visszahúzását önmagukra,

és önmagukon belül arra az élet-részükre,

amely felé irányulóan valamilyen Tudatos (!) Ön-Gondoskodást ha megkezdenének,

akkor hamar megszabadulhatnának a „felvett idegen álarcoktól / szerepektől / terhektől”,

és megkezdhetnék a visszatérést önmagukhoz.

 

 

A Megbocsátásról [mint Tudatos Tevékeny Szeretet-Megnyilvánulásról]:

20200908 [472-473-474-475.r.] 166. pont (elérhető ITT):

 

 

Az írás folytatódik az 1121. részben, elérhető ITT