20200908 [1120.r.] 310. pont (5) – elérhető ITT:
„… [Megértést segítő kép-részlet]
A helybéliek Érzékelték, hogy „valami megváltozott”, és hogy az élet-erejük (az életükhöz tartozó tér / a lehetőség) „fogy”. Azt a magyarázatot „Kapták” az „idegenektől”, hogy „meg kell tanulniuk” néhány új „dolgot” hogy újra erősek legyenek, és erre az „idegenek” „meg is tanítják őket” „cserébe azért”, ha „maguk közé fogadják őket”. [Kapcsolódó írás: 20090703 III. – elérhető ITT].
[2022.04.05.: A „kiemelt” „elöl”-„járók” „most is gyártják” (1) azokat a „nehéz (nehezítő) helyzeteket” (általában „csapdákat”) és (2) ezekhez kapcsolódó „magyarázatokat” („ideológiákat”, „propagandát”, „jogszabályokat”, „bizonyítékokat”, „tudományos eredményeket” stb), amelyekkel „elfogadhatóvá / elfogadottá” „igyekeznek tenni” azt, hogy „miért szükségesek” „további korlátozások és megszorítások”, „miért lesz jó az, ha most a szabadságuk egy-egy még-megmaradt darabkájáról önként lemondanak az itt élők” a „majdani jobb jövő (a közös-jó) érdekében”…
„Napok óta szerepel a hírekben” az, hogy „ott ahonnan elindult (?) a legutóbbi nagy-járvány” „(ideiglenesen) mindenkit megfosztottak a mozgás szabadságától”, és talán még élelemhez (és ki-tudja-még-mi-máshoz) csak a „hivatalakon keresztül” juthatnak. Az ilyen „totális” „ellenőrzés alá helyezés” is [az Ön-Gondoskodás lehetőségétől / képességétől való megfosztás] a „bel-háború” egyik formája, egy „kísérlet”… milyen „fenyegetés” / „félelem-keltés” [az Anyagi-Test és a Személyes Élet-Tér milyen EL-Változtatása] [a Közösen használható ÉLET-TÉR milyen EL-Torzítása] lehet alkalmas arra, hogy „elfogadtatható” legyen az olyan „irányítás”, amely minden élet-területre „képes kiterjedni” még olyan formában, hogy ne pusztuljon el minden Élet, „maradjon annyi, amennyi az élősködők továbbéléséhez szükséges”.]
Egyre „nagyobb” „teret” és „erőt” vontak magukhoz az „idegenek” „alkuval / megtévesztéssel / nyílt kényszerrel”.
Ez MEGISMÉTLŐDÖTT több Megújulási Szakaszban, a helybéliek ereje és ön-tudata / tudatossága minden alkalommal tovább sérült / gyengült.
Elérkezett egy újabb Megújulási Szakasz.
A „kocsiban” „várakozók” most is „előreküldték” a „kiemelteket”, de azok nem tudtak hozni „zsengét”. „Bizakodtak magukban és az addigi tapasztalataikban” az „idegenek”… a „kocsiban” már „elhelyezkedtek”, hogy a helybéliek majd a saját meglévő erejükből továbbjuttassák őket a Megújuló-Térbe.
Habár már kevés ereje van a helybélieknek, valamivel mégis mintha ’könnyebben’ haladnának… Nem vették még észre sem az „idegenek”, sem a helybéliek, hogy a „kocsi” már nincsen hozzákötve a helybéliekhez, mindenki csak a saját lépéseit teheti meg a saját erejéből…
A helybéliek elkezdik Érzékelni azt, hogy a táj [a Tér] ismét ’zöldebb’ és élettel-telibb… mivel a ’zsengét’ most teljes egészében ők maguk fogadják be, nem tudták „elvenni” „tőlük / előlük” az „idegenek”… a Lépések is könnyebbek, a Tudat is tisztul, és újra jól látható, hogy hová vezet az út…
[2022.04.05.: Tapasztaljuk azt a „kétségbeesett próbálkozást”, hogy a „kiemelt” „elöl”-„járók” (mivel még nem ismerték fel / nem értették meg, hogy már nem tartják őket gyeplővel, és így a „túlélésükhöz” már nem szükséges „másokat a hatalmuk alá hajtani / kényszeríteni”) a megfélemlítés és kényszer „eszköz-tárának” „teljes-palettáját” „bevetik” a „hatalmuk” „megtartása” / „megújítása” érdekében. Van, ahol mindez „generáció-váltással” is megnyilvánul az „elöl-járóságban” („egy-kutya-kölyke-mind”), máshol „még nincsen” „generáció-váltás”.
A „kényszer” „eszköztárának” használata azt a fő célt szolgálja, hogy „olyan 
sokféle (és lehetőleg nehezítő irányú) Változás nyilvánuljon meg egyszerre” [a természetes Megújulási folyamatokkal egyszerre], amely „átláthatatlanná teszi” a Valós-Helyzetet, és ezzel elbizonytalanodást és zavart okoz az itt élőkben [azért, hogy könnyebben „irányíthatóvá” váljanak, „könnyebben lemondjanak a szabadságukról”]. A sok egyszerre megnyilvánuló Változás elemzése / értékelése ha kellően „leköti” az itt élők figyelmét, az olyan jelentős Elfáradást / elkedvetlenedést is okozhat, amely bezáródáshoz vagy akár megtöréshez is vezethet(ett korábban).
[263.r.] 100. pont II. alpont (elérhető ITT):
„…a test / lélek / érzékek 
TUDATOS ELFÁRASZTÁSÁNAK ismert útja az,
hogy „túlterhelik a rendszert”:
a túl sok információ / túl sok (látszat) probléma gyártása,
ezek „kiöntése az áramlásokba”
>>> ez a figyelem és teremtő-erő EL-TERELÉSÉNEK ismert módszere,
gyakran alkalmazzák a rejtőzködő létezők.
Így valóban fontos TUDATOSAN használni
a MEGKÜLÖNBÖZTETÉST
és a GONDOSKODÓK [továbbá a Saját (Ön)Lényeg] Belső Különleges utakon érkező irány-mutatását,
hogy pontosan átlássuk,
’mire terjedhet ki a hatalmunk’,
mi az a rész-feladat, amelyben a megélhető teljességünkkel fontos megnyilvánulnunk…”
Az „idegenek” is lassan észreveszik, hogy „távolodnak” tőlük a helybéliek, és „már nem húzzák őket a kocsiban”. Mivel [a saját erős szándékukkal] magukat „rögzítették be” a „kocsiban”, a „magára maradt” „kényszer” már nem képes TOVÁBB haladni, mert NINCSEN HOVA abban a Térben. Ahogyan a Tér Visszabomlik a Változás során természetes módon, visszabomlik mindazzal együtt, ami addig Jogosulatlanul „hozzátapadt”.
Teljesen leválasztásra került az ÉLET-TÉRRŐL a „becsáklyázódott idegen entitás” (Ok-Forrás):
20200908 [583-588.r.] 190. pont (1)-(6) - elérhető ITT
A helybéliek egyre ’rendezettebben’ haladnak a számukra ’Előkészített’ Új Térben, az Életük ismét ’megtelik’ Élettel / színekkel, a Szabadság újra megtalált békességével…”
Kezdetben az „elnehezülés” talán csak olyan volt, mintha egy erősebben fújó széllel [vagy egy folyóban az áramlással] szemben kellett volna haladni.
A most lezárult Teremtő-Szakaszban az ÉLET-TÉR EL-VÁLTOZÁSAI sajátos módon „mérgezéssel” [„idegen minták tudatos berögzítésével”] is „vegyültek”. Ez olyan jellegű további „elnehezülést” okozott az ÉLET-TÉRBEN, hogy nem csupán „egyre sűrűbbé” („ellen-állóbbá”) vált az ÉLET-TÉR, hanem egyre „szennyezettebbé” is. A „sűrűség” egyre erősebbé és egyre átláthatatlanabbá vált. A legutóbbi Teremtő-Szakasz folyamán voltak olyan szakaszok, amikor olyan „sűrűvé és fojtogatóvá” vált az ÉLET-TÉR, mint amilyen egy teljesen felépített „sötét-erdő-csapda” [(469.r.) 165. pont – elérhető ITT]. Ez az ÉLET-TÉR olyan EL-Változott „(sötét) sűrűsége” már, mintha egy „beton-tömbben” próbálnánk meg menni / haladni...”
Említettem az előző pontban, hogy nagyon sok FIGYELEM-FELHÍVÁS irányult azok felé a súlyosan sérült teremtők felé, akik mostanra valójában „élősködőkké” váltak. Vagy valamilyen erős „függőség” [„megmérgezettség”] „köti” ma őket, vagy nagyon gyakran egy „csapda tarja fogva” őket… SÚLYOSAN Teret-Vesztettek, és „valamilyen EL-Terelt Áramlások használatával” nagyon gyakran „képesek (jogosulatlanul, érdemtelenül) előnyökhöz jutni”.
A Figyelem-Felhívások sokszor és sok-irányból ’megmagyarázták’ azt,
hogy az előttünk lévő Változások során
már nem lesz lehetséges „mások erejéből továbblépni”.
A Megújulás [’hazatérés’] mindenki számára megnyílik,
és 
mindenki azon az úton / azon formában Tapasztalja meg,
amelyhez a ’saját erejéből’ és a saját Választása szerint képes lesz hozzákapcsolódni.
’Ma hajnalban és reggel’ ’mintha azt mutatták volna’ a „taxi mellett hangoskodók / heherészők / nyerítők / vicceskedők”, hogy
azok, akik ma még nem állnak készen a továbblépésre,
[többségükben (?)] most is inkább 
„kifelé figyelve, kint / másokban keresik a továbblépés lehetőségét”…
... ha az nem lehetséges,
hogy „rejtett” módon „ráakaszkodjanak” másokra, és „velük / az ő erejükkel húzassák át magukat” az ÚJ TÉR-RÉSZBE,
akkor „körbenéznek / keresnek”, „hátha fizetségért meg lehetne egyezni a szállítókkal” (?).
[2023.10.13.: mintha a néhány nappal ezelőtt „kirobbant” „háborúban” mindegyik „fél” Tudatosan (!) „pajzsként” „használná fel” a ’civil lakosságot’, és célzottan a ’legkisebb gyermekeket’… mintha az ő Személyes-Terükre „ráakaszkodva” „bizakodnának abban, hogy utat nyitnak a számukra a továbblépéshez azok, akikben még erőteljesebben megnyilvánul a bizalom-és-szeretet” (?).]
„Idő-pazarlás, erő-pazarlás” az ilyen „kitekintés”,
ugyanis a továbblépés ’kulcsa’
mindenkiben’ ’belül-magában’ van.
Az egyik kulcs az,
hogy MIT VÁLASZT (komolyan, megfontoltan),
a másik kulcs pedig az,
hogy MEGKEZDI-E / MEGTESZI-E azokat a SAJÁT lépéseket a Választott Irányban, amelyet senki más nem tehet meg helyette / senki más nem pótolhat.
Mint írtam:
„…Nagyon sok ’üzenet’ hangzott el korábban is
a „kényszert működtető / idegen mintákat működtető” teremtők felé,
amelyek érthetően és több-irányból is megmagyarázták / megvilágították azt,
hogy számukra is megnyílik a továbblépés / Megújulás lehetősége,
ám a ’Megnyíló Kapukon / Új Utakon’
csak ’önállóan, egyedül’ léphetnek tovább,
megszabadulva mindattól, ami nem a Saját Igaz Valójuk.
E néhány bekezdésnek ismét az a célja,
hogy FELHÍVJA a FIGYELMÉT
a még mindig „mások erejéből / mások verejtékéből és véréből előre-haladni akaróknak”
arra,
hogy számukra is VAN előkészített [általuk VÁLASZTHATÓ (!)] Út a Továbblépésre / Megújulásra.
Ha
az Anyagi-Testi Jelenlétüket is szeretnék megtartani
a mostani KISEBB TÉR-Váltás során,
akkor az csak úgy lehetséges,
ha Tudatosan ’visszahelyezik az életüket’ a TISZTELET állapotába,
és ha ELFOGADÁSSAL és Bizalommal odafordulnak a Saját Igazi Valójuk felé,
ha Tudatosan „levetik” az „álarcaikat” [amelyek megakadályozzák őket a kapuk / utak elérésében],
és „befejezik” a mások felé irányított „kényszer” minden formájának megnyilvánítását…”
„HA meg akarják tartani az Anyagi-Testi Jelenlétüket”… Ez először VÁLASZTÁS kérdése, majd pedig az teheti megtarthatóvá az Anyagi-Testi Jelenlétet, ha ELFOGADJÁK / Befogadják az Életet-GONDOZÓK ilyen irányú GONDOSKODÁSAIT.
A „játszmák folytatása” minden pillanatban egyre távolabb vezet az Anyagi-Testi Jelenlét megtarthatóságától.
’Ma hajnalban’ ismét találkoztam a Megbocsátásnak egy „különös” „értelmezésével”.
A megbocsátást és bocsánatkérést sokan úgy „használják”, hogy 
nincsen benne / mögötte valódi Jobbításra irányuló Szándék, és „valamilyen előnyt várnak” a[z üres] szavak kimondásától.
Régebben is írtam már ilyen „üres”, ám „hangosan hangoztatott bocsánat-használatról”. Nagyjából úgy tudom leírni az ilyen helyzetet, hogy egy teremtő „ténylegesen (tudatosan) átgázol másokon”, és vagy ezen ténykedése legelején, vagy később valamikor „mechanikusan” „bocsánatot kér”. A „szóban hangosan kimondott bocsánatkérést” „úgy használja”, mint „ami őt jogosulatlan előnyökre feljogosítja”.
’Ma hajnalban’ az idősebb „taxis” [miután megkértem, hogy ne hangoskodjon az ablakainktól néhány méterre] azt kérdezte, hogy „meg tudok-e bocsátani neki?”.
Nem kért (!) bocsánatot, csak kérdést tett fel, hogy én megbocsátok-e neki…
Nem is válaszoltam a kérdésére [mivel nem beszélgetni mentem le hajnali három órakor, csupán kértem, hogy fejezzék be a hangoskodást]. Kicsit olyan érzete volt ennek a furcsa kérdésnek, hogy nem érzi úgy, hogy neki bocsánatot kellene kérnie, de ha én „tudok vagy akarok megbocsátani”, akkor „eltakaríthatom a szemetet amit csinált”. Nem folytatom ezt tovább. Csak azért említem meg ezt a mai tapasztalatot, mert ez is
jelzi azt,
hogy akik nem tartják magukra nézve meghatározónak az együttélés legalapvetőbb szabályait,
azok a legtöbbször kérni sem képesek…
vagy a kimondott kéréseik nagyon sokszor csak eszközök a „játszmáikban”…
EZÉRT
NEM tudnak / nem képesek nekik segíteni
a Különleges / Speciális élet-építést megnyitott teremtők,
mert NEM FOGADJÁK EL / NEM FOGADJÁK BE azt a gondoskodást,
amely segíteni tudná a figyelmük visszahúzását önmagukra,
és önmagukon belül arra az élet-részükre,
amely felé irányulóan valamilyen Tudatos (!) Ön-Gondoskodást ha megkezdenének,
akkor hamar megszabadulhatnának a „felvett idegen álarcoktól / szerepektől / terhektől”,
és megkezdhetnék a visszatérést önmagukhoz.
A Megbocsátásról [mint Tudatos Tevékeny Szeretet-Megnyilvánulásról]:
20200908 [472-473-474-475.r.] 166. pont (elérhető ITT)..."
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
