 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
ÍRÁSOK 2020 szeptember 8 (61) 1188-1207 |
|
|
20200908 - Formálódó ÚJ MEGTARTÓI-GONDOSKODÁSOKRÓL (1197.r.)
Az írás 1196. része elérhető ITT
Ha magában az ÉLET-TÉRBEN ténylegesen megformálódott egy kisebb mértékű „felhasadás”
[’ezt fedi be’ a „megkövült pillanat”,
ennek a továbbterjedését akadályozza meg a „megkövült pillanat”
(mint a Kőmíves Kelemenné balladájában a befalazás a megölt asszony körül)],
I.
 először
ennek a TÉR-sérülésnek a megszüntetése nyilvánul meg ’BELÜLRŐL az ÉLET-TÉRBŐL (kiáradóan)’.
II.
Ha az ÉLET-TÉR ’stabilizálása’ befejeződött,
akkor kezdődhet meg a „megkövült pillanat”
(1)
Leválasztása az ÉLET-TÉRRŐL,
(2)
és ha Élet is berögzült a „megfagyott / megkövült pillanatban”,
megkezdődik az (érintett) Élet Leválasztása és ’kivezetése’ a „megkövült” [VÉDŐ-Tér jellegű] ’pillanatból’.
Ez ugyancsak SPECIÁLIS GONDOSKODÁS Megnyilvánítása mellett lehetséges.
Ha a „megkövült pillanatban” több Élet is ’berögzült’
[ugyanabban a pillanatban és ugyanazon okból haltak meg többen],
RÉSZ-ÁRAMLÁSOK MEGFORMÁLÁSÁVAL választja ma már szét akár a FÖLDANYA is a különböző Ön-Azonosságú (!) Életeket.
Ma még a Rendezés ezen szakaszában is
jellemzően megnyilvánul az OLTALOM-TÉR kiterjesztett Védelme,
és akár az is lehetséges,
hogy a „megkövült pillanat” ÉLET-TÉRRŐL Leválasztását követően
ez a „megkövült” TÉR-Rész a bele-rögzült Élettel / Életekkel AZONNAL az OLTALOM-TÉRBEN Rögzül be,
és a TELJES-ELLENŐRZÉSE és a Rendezés előbb ismertetett részei is az OLTALOM-TÉRBEN nyilvánulnak meg.
20200908 [819.r.] 235. pont (1) [YOSÁGON belüli ÚJ SZABÁLYOZÁS: a Még TOVÁBBI Ellenőrzést szükségessé tevő Megformáltságok GONDOZÁSA és ideiglenes berögzítése az OLTALOM-TÉRBEN] – elérhető ITT
Részleges az a megértésem, hogy
’ma hajnalban’ [ma hajnaltól kezdődően]
egy NAGYOBB olyan SPECIÁLIS GONDOSKODÁS nyilvánul(t) meg a FÖLDANYA Közösségében
[a NAGY-GONDOSKODÁSI-TÉRBEN],
amelyben az ’EDDIG’ / ’mostanában’
(1) elsődlegesen az ÉLET-TÉRBEN,
(2) néhány esetben pedig a Személyes-Térben berögzült
[„felhasadástól / a felhasadás tovább-terjedésétől” Védő] „megkövült TÉR-Részek / megkövült pillanatok” TELJES-Rendezése nyilvánult meg / kezdődött meg.
Részleges az a megértésem, hogy
elsődlegesen az ÉLET-TÉRBEN berögzült ilyen „megkövült pillanatok / TÉR-Részek” [szükséges Megerősítés melletti] TELJES VISSZABONTÁSA
Fontos része jelenleg
az ÉLET-TÉR (!) [KISEBB TÉR-VÁLTÁSRA felkészítő] STABILIZÁLÁSÁNAK.
A „megkövült pillanatokban” esetlegesen berögzült Életek ’Leválasztása’ [’kioldása és kivezetése’] pedig
Fontos része
az érintett teremtők Anyagi-Testi Jelenléte Lezárásának..."
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
