339.
2023.11.30.
1.
A „tévedés” jellegű EL-Változások Rendezéséről néhány gondolatot leírtam a [1240-1241.r.] 336. pont (4) alpontban (elérhető ITT). Említettem, hogy
„…Nagyon „sokszínű”
és [> az ÉLET-TÉR EL-Változott jellegéből eredően] nagyon kiterjedt
a „tévedés” mint nehézség / EL-Változás,
erre figyelemmel 
a RENDEZÉS lehetőségei is
nagyon különbözőek lehetnek.
(…) Csak részleges megértéseim vannak például arról,
hogy az Anyagi-Test belső-tereiben berögzült „tévedéseket”
[FELJEGYZÉS készítése mellett]
vagy Visszabontja a FÖLDANYA a belső-térből [KÖNNYÍTÉSSEL ’kitakarítja’ a belső-teret a FÖLDANYA],
ha pedig ez nem lehetséges,
akár le is zárhatja a „Helyrehozhatatlanul” EL-Változott belső-teret a FÖLDANYA
és azt maradéktalanul Visszabontja…”
Említettem, hogy
„ameddig a tévedés belül marad az Anyagi-Testen”
[és nem társul hozzá valamilyen „belső méreg”],
a leggyakrabban Megértési-Nehézségnek [Illeszkedési nehézségnek] tekinthető,
amely akár KISEBB VÁLTOZTATÁSSAL [a szükséges Megértés Felépítésével] megszüntethető.
Ha azonban valamilyen „belső-méreg” is „társult” a tévedéshez,
vagy akár az már „kiáradt az Anyagi-Testből”,
az így „megformált” „Tér-Vesztés” már csak (!) SPECIÁLIS GONDOSKODÁSSAL Rendezhető.
Ma ’hajnalban’ egy rövid képet érzékeltem. Utólagos megértésem az, hogy talán [a FÖLDANYA Közösségében Megformálódott] „tévedés”-jelleg [egyik (?) – talán éppen most Rendezésben lévő (?)] OK-Forrására (?) mutatott rá a kép.
A kezdő-kép nagyon hasonló volt egy MAG-Társam által korábban érzékelt képhez [(1171.r.) 320. pont (1) – elérhető ITT]:
„…Egy [régebbi építésű, szépen rendben-tartott, többszintes] ’szállodában’ érzékelte a jelenlétét, ahol sok más teremtővel együtt valamilyen ’tanfolyamon’ vagy ’továbbképzésen’ vett részt.
Amikor végetért a tanfolyam, mindenki összecsomagolt és elment. A MAG-Társam nem kezdett el összecsomagolni, nyugodt volt és ’derűs’, és tudta azt, hogy számára hamarosan kezdődik egy másik tanfolyam (folytatja a tanfolyamot). Csupán abban volt bizonytalan, hogy az addigi szobájában marad-e, vagy majd át kell jelentkezni egy másik szobába…”
A ma hajnalban érzékelt kép első részében egy ’nagyobb’ (?) teremben gyűltünk össze többen. Néhány sorban székek voltak itt letéve, azokra ültünk le.
Utólagos megértésem szerint ’tanultunk’ itt valamit, és/vagy a társaink elé tárhattuk azt, hogy milyen nehézségeket tapasztaltunk meg [és milyen Megértések épültek fel bennünk: milyen újabban (vagy akár már régebben) megformálódott nehézségek vannak, ezeknek milyen okait értettük meg, miért fontos mielőbb valamilyen Rendezési Utat megformálni (kérni) ezekhez…].
Felismertem a ’tanfolyam’ [Egyeztetés] egyik Témájaként az „Elengedési-nehézségek” „fokozódását”, vagyis
(1) nem csak az Elengedési-nehézség egyre gyakoribbá válását, egyre többeket érintő jellegét,
(2) hanem azt is, hogy „egyre mélyül”, egyre inkább SÚLYOSABB (vagy akár HELYREHOZHATATLAN), ténylegesen Tér-Vesztést okozó EL-Változássá formálódik,
(3) sőt, egyre gyakrabban „rejtetté / rejtőzködővé” válik, ami miatt egyre nehezebb a Felismerése / beazonosítása].
20200908 [856.r.] 242. pont (1) [hogyan lehet fájdalommentes a Lezárás és Elengedés (így valójában a Megújulás / Változtatás / Változás) folyamata; (kép: lépés); sokaknak van olyan Tapasztalata, hogy amit megtervezett és elindított, az „váratlanul megszakadt, befejezhetetlenné vált”, vagyis nem tudta a szokásos módon lezárni a megnyitott utat; >>> egyre több „lezáratlanság”, „befejezetlenség, befejezhetetlenség” formálódott meg; >>> ezek megszüntetése csak a RENDEZÉS útján lehetséges (ha tér-vesztés is megformálódott, akkor SPECIÁLIS GONDOSKODÁSSAL)] – elérhető ITT
Érdekessége / furcsasága volt a ’tanfolyamnak’ az, hogy a jelenlévők mindegyikéhez tartozott egy ’szék’. A tanfolyam során ’leülhettünk’ a máshoz tartozó ’székekre’ is, és ’ott / abban’ [valamilyen közvetlen formában] az azon ’székhez’ tartozó társunk Tapasztalatait teljesebben (akár részleteiben is) megismerhettük (?) [valamelyest ahhoz hasonlóan, mint amit ma már az Állapot-kép tesz lehetővé. Említettem, hogy a FÖLDANYA által Állapot-képben rögzített Tapasztalat nagyon jól használható például az Egyeztetések során:
20200908 [742-743.r.] 212. pont (5) – elérhető ITT
20200908 [744-745.r.] 212. pont (7) – elérhető ITT].
Amikor ez a[z első] ’tanfolyam’ [vagy Egyeztetés] véget ért, a legtöbben elmentek, csupán néhányan maradtunk ebben a ’teremben’. Nem sokkal később újabb társak érkeztek, és a székek ismét megteltek.
Ez a rész egy ’színházi előadáshoz’ ’berendezett tér érzetét keltette: mi, akik egy kicsit lentebb ültünk a székeken, mi voltunk a ’nézők’, és egy (újszerű) kis ’távolság’ ’beillesztésével’ ’előttünk volt a színpad’, amin egy színi-előadás kezdődött.
Csak kevéssé emlékszem magára az ’előadásra’… mintha lett volna benne valamilyen ’esküvői jelenet’ [mintha az ’előadásnak’ (mint egyfajta lehetséges tanítási formának) ezt a részét ’többször és több irányból is megnéztem volna’]. Valószínűnek tartom, hogy meglévő Harmoniákat vagy nehézségeket ’mutatott fel’ (formált Megérthetővé) az ’előadás’, és esetleg ’megoldási javaslatokat ajánlhatott’ néhány nehézséghez kapcsolódóan.
Az ’előadás’ közben a ’színpadról’ egy ’kellék / darab’ [„észrevétlenül” (?)] leesett a színpad előtti részre, viszonylag közel az én székemhez. [Utólagos megértésem szerint ez (a Változás / EL-Változás) ennek a ’tanítási útnak’ egy veszélyére (leginkább egy Jelző Illeszkedési-Nehézségre) irányította rá a figyelmet.]
A vékony ’hártya’ vagy ’vékony furcsa papírhoz’ hasonló kis ’tárgy’ „lent a földön” [közel az én székemhez] egy furcsa „rezgésbe” kezdett, és egyre erősebb „zavaró hangot (rezgést) produkált”.
Azért, hogy ez a „furcsa zaj” („új nehézség”) ne zavarja az ’előadást’ [és a nézőket], a két kezemmel (néhány ujjammal) ’lerögzítettem a talajra’. Nem szűnt meg teljesen a „zavaró hang / rezgés”, de jelentősen lecsökkent.
Nem sokkal ezt követően az egyik ’színész’ [vagy rendező (?)] „megszakította” az előadást, felém fordult a színpadról, és arra szólított fel, hogy mivel „a társaimmal beszélgettem” (az előadás alatt), „hagyjam el a helyiséget”.
Ekkor még az eredeti ’távolság’ volt közöttünk: én lent a nézőtéren ültem a széken, ő pedig fent volt a színpadon.
Utólagos megértésem az, hogy ez a ’távolság’ „a Szükségesnél NAGYOBB volt”, részben ezt Jelezte a „közöttünk lévő térre leesett” „darab” [és a kép későbbi részében az, hogy „nem tudtunk egymáshoz kellően közel kerülni”, „nem tudtuk megszüntetni a nehézséget / tévedést”].
A „Szükségesnél NAGYOBB”
(= a Szükségesség mértékéhez NEM igazodó) Távolság-Tartás
(1)
egyfelől annak a veszélyét hordozza,
hogy az ’információ / üzenet’ nem jut el [vagy nem a teljes formájában jut el] az érintettekhez,
(2)
másfelől pedig olyanokhoz is eljuthat, akiket az nem érint.
Mondtam az engem „távozásra felszólítónak”, hogy nem beszélgettem a mellettem ülőkkel [akiket egyébként nem is ismertem közelebbről], csupán a „zavaró hangot / rezgést kiadó” „valamit” próbáltam ’lefogni’. Megmutattam neki a „lefogott tárgyat”, és azt a ’kézmozdulatot’ is, amellyel ’lefogtam’. „Nem hitte el [nem értette (?)] amit mondtam”.
Nem sokkal később lejött a színpadról [közénk nézők közé], de ott is valamilyen „fensőbbség-érzetet mutatva” viselkedett [~ nem volt Elfogadó, „itt (már közöttünk is) tartotta a nagyobb távolságtartást”].
HATÁROZOTTAN [ERŐTELJESEBBEN] MONDTAM és MUTATTAM az ’igazam’, de úgy láttam, hogy [az általam használható figyelem-felhívásokkal] nem értem célt nála.
Utólagos megértésem szerint ez ugyancsak valamilyen „furcsa” [még nem szabályozott (?)] „távolság” „megformálódásának veszélyét” mutatta: egy olyan új veszélyre hívta fel a figyelmet, amely „jelentősebben is akadályozhatja”, sőt, akár lehetetlenné is teheti az egyszerűbb Megértési-nehézségek (akár tévedés, egyéb illeszkedési-nehézségek) gyors megszüntetését.
Megfordult a fejemben, hogy kimegyek a teremből, de utóbb mégis maradtam [azt választottam, hogy ’bebizonyítom az igazamat’]. Később a színész (vagy rendező) visszajött a ’főnökével’ [’apjával’], vele beszéltem a továbbiakban.
Lehetségesnek tartom, hogy a kép ezen része arra utalt, hogy még a VILÁGBELI Különleges Befogadottság tartamában a VILÁG egy másik Közösségében ’jól használható’ ’tanító út’ ’bemutatása’ volt ez a FÖLDANYÁNAK / MAGOKNAK. A ’színpadon’ lévő ’fensőbbsége’ nem egy „hierarchikus” jelleget mutatott, hanem utólag inkább ahhoz hasonlítanám, mintha a tapasztaltabb öregek tanítanák a még tapasztalatlan gyermekeket.
Amit utólag a ’fensőbbségben’ az Elfogadás hiányaként értelmeztem, az azt mutatta, hogy a FÖLDANYA Közösségében az ELFOGADÁS [merthogy az a YOSÁG ALAP-JELLEGÉRE (is) alapul] ’kiterjedtebb’ vagy ’más értelmű’, mint a VILÁG másik Közösségeiben. A FÖLDANYA Közösségében az ELFOGADÁS [MEGBECSÜLÉSEN / TISZTELETEN alapuló (!)] Megnyilvánítása azért KIEMELKEDŐEN (!) fontos, mert a ’Saját Harmonia’ Felismerésében KÖZVETLENÜL (!) vezet [(1228.r.) 334. pont (5) – elérhető ITT].
Már többször jelzett bennem az, hogy a FÖLDANYA által [a Saját ALAP-JELLEGÉBEN] MEGFORMÁLT / FELÉPÍTETT ELFOGADÁS ’nagyban hasonló’ az IRGALOM Birodalmának egyik ’jellemzőjéhez’. Az IRGALOM Birodalma kapcsán említettem, hogy olyan HARMONIÁKAT [akár Közeledési-Harmoniákat] formálnak meg a[z Irgalom-maggal rendelkező] teremtők, amelyek A-LÉTEZÉS-EGÉSZÉHEZ (
közvetlenül) Illeszkedőek. Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy ha kettő TÉR vagy ÉLET között formálnak meg Közeledést [vagy őket érintően GONDOSKODÁST], akkor annak az ALAP-HARMONIÁJA (!) nem csak ezen kettő TÉRHEZ és ÉLETHEZ lesz ILLESZKEDŐ KÖZVETLENÜL (!), hanem A-LÉTEZÉSÜNK Egészéhez [például később ugyanezen ALAP-HARMONIÁRA ’Alapulva’ ’Továbbépíthető’ lesz a Közeledés vagy GONDOSKODÁS más (Összecsendüléssel megalapozott!) irányokban is].
A FÖLDANYA kapcsán említettem, hogy Őt már a MEGTARTÓI-Teremtővé válása során Megtanította a MINDENSÉG-FORRÁSA [részben az IRGALOM (?)] nem csak az ’ÖSSZETETT (~ Különleges) Harmoniák’, hanem a ’KITERJEDT ( SPECIÁLIS) Harmoniák’ Megformálásának ALAPJAIRA (!) is [(818.r.) 234. pont – elérhető ITT].
Ez azt jelenti, hogy olyan ALAP-Harmoniákat is képes a FÖLDANYA Megformálni, amelyek (1) nem csak a YOSÁG ALAP-JELLEGÉHEZ és (2) a Saját MEGTARTÓI ALAP-JELEGÉHEZ pontosan Illeszkedőek, (3) hanem egyéb más olyan MEGHATÁROZÓ(K)HOZ is, amelyeket a FÖLDANYA számára a MINDENSÉG-FORRÁSA ’Megtanított’. Ez kihagyhatatlanul Szükséges ahhoz, hogy a FÖLDANYA a Közösségében KÜLÖNLEGES Birodalomból eredő teremtőket is Befogadhasson / GONDOZHASSON.
Részleges megértésem szerint ’erre az Alap-Tudására’ ’Alapulóan’ Formálta Késszé a FÖLDANYA az ELFOGADÁS Alap-Harmoniáját a Közösségében. Talán máig egyedi jellemzője ez a FÖLDANYÁNAK [a MEGTARTÓI-Teremtők között].
Az ELFOGADÁS olyan Alap-Harmonia, amelyet ha egy teremtő ’jól működővé’ Tudatosan Felépít a Saját Anyagi-Testi Jelenlétében, az azt jelenti, hogy amikor az ELFOGADÁSÁRA alapulva Érzékelhetővé válik a teremtő számára a Saját-Harmonia, az [talán nem túlzás úgy fogalmazni, hogy] Közvetlenül (!) mutatja az Illeszkedést A-LÉTEZÉS-HARMONIÁJÁHOZ. Részleges megértésem szerint ezt fejezi ki az, hogy egy ’jól működő ELFOGADÁS’ képes lehet KÖZVETLENÜL (!) bármilyen (!) Irányhoz Közvetlen Illeszkedést (!) Megformálni. Ha egy teremtő az Anyagi-Testi [= a FÖLDANYA Közösségén belüli] Jelenlétében Felismeri a Saját-Harmoniáját, az pontosan Jelzi azt, hogy a Választása Illeszkedő ’A-Létezése-és-Élete-Egészéhez’ [= az (Ön)Lényegében lévő Meghatározóihoz, és az ő Életét GONDOZÓK MEGHATÁROZÓIHOZ is].
Ugyancsak OKA lehetett az Illeszkedési-nehézség Jelzésének az is, amiről a [1092-1094.r.] 305. pont (3) alpontban írtam (elérhető ITT) [miért fontos az élet-építés kezdetén (ugyanígy a Rendezések Elindításakor, sőt akár a Nagyobb Változások kezdetén is) a YOSÁGBÓL eredő teremtőkben (így a FÖLDANYA Közösségében) a szoros közelség / Közvetlen ÉRINTÉS megformálása, és a MOZGÁS / MOZGATÁS].
Ez a korábbi kép a YOSÁG Birodalma nagy-TEREMTŐJE által eredendően Megformált [MEGBECSÜLÉSEN és ELFOGADÁSON alapuló] Közvetlen GONDOSKODÁST érzékelteti: a GONDOSKODÓ [ahogyan a családokban a szülő / családtag] nem ’távolabbról’ és ’fentről’ figyeli és vezeti a gyermeket, hanem gyakran közel húzódik hozzá, magához öleli, felemeli (’magához fel-emeli’), együtt mozog / együtt jár vele, körbevezeti a térben.
A ’színpad’ és nézőtér közötti ’határsáv’, vagy a nézőtér és színpad közötti ’szint-különbség’, a nézőtéren ülő (helyhez-rögzített) helyzet valószínűleg pontosan illeszkedő Gondoskodási-forma lehetett a VILÁG egy másik Közösségében, de a Tanításnak a képben mutatott formája ’alapjában’ nem volt illeszkedő a FÖLDANYA MEGTARTÓI ALAP-JELLEGÉHEZ.
Ma már [a KÜLÖNLEGES és SPECIÁLIS élet-építési ’szinteknek’ az ÉLET-TÉRBEN való Felépítését követően] jobban értelmezhető a ’színházi előadás’ formájában megmutatott Tanítói út, de a FÖLDANYA a KÜLÖNLEGES és SPECIÁLIS GONDOSKODÁSOK során is olyan Gondoskodási-helyzeteket formál meg, amelyekben a legtöbbször lehetséges / megnyilvánul a Közvetlen (!) Megérintés / Gondoskodás. [méghozzá ’interaktívan’, vagyis kettő-irányú áramlást biztosítva]. Ezekben a Gondoskodási-Helyzetekben a Gondoskodó a FOKOZOTT vagy MEGEMELT FELELŐSSÉG Szabályai szerint nyilvánul meg, vagyis a Gondoskodó Felelőssége ’Figyelni’ arra, hogy a SZÜKSÉGES mértékben közel húzódjon, KÖZVETLEN legyen a Gondoskodása, illetve figyelje azt is, hogy mikor van Szüksége a társának nagyobb távolságtartásra.
Utóbb Felismertem a „tévedést” [a „tévedés megformálódását”] az ’engem’ a teremből „kiutasítani akaró” [fent a] „színpadon” lévőben.
Mint említettem, valószínűnek tartom, hogy egy OK-Forrást tett megérthetővé a kép.
Egy akkor újszerű ’Távolság’ volt a színpad és a nézőtér között, és a „színpadról” „leesett darab” számomra „zavaró zajként / rezgésként” [= „oda-nem-illeszkedőként”] érzékelhetővé vált „zavaró hatása” lehetett az oka annak, hogy a „fent a színpadon lévőben” valamilyen „tévedés” [jól érzékelhető Illeszkedési-nehézség / Megértési-nehézség] formálódott meg.
A „tévedésen” alapuló „meglátása” viszonylag gyorsan „kiáradt” ’A-Térben’ azon formában, hogy egy közelben lévőt „megvádolt” „igaz-talansággal” [~ nagyon gyorsan JELZÉSSÉ formálta meg a benne érzékelhetővé vált elbizonytalanodást]. Valószínűnek tartom azt is, hogy a ’színpadon lévő’ valamilyen ’finomabb közvetlen Érzékelésével’ azt is Felismerte, hogy (a képben) a „zavaró Jelzés a leesett tárgy kapcsán” ’bennem vált Érzékeltté’.
[Mivel én zavaró zajként” azonosítottam a magam számára a Jelzést, valószínűleg a ’fent a színpadon lévő’ ezt önmaga számára úgy értelmezte, hogy „én adtam ki valamilyen zavaró hangot, zavaró megnyilvánulást”.
Mivel én „lefogtam” a „zavaró hangot kiadó ismeretlen tárgyat” (próbáltam megszüntetni a furcsa rezgést és zajt), a ’színpadon fent lévő’ is a legegyszerűbb módon „véget akart vetni a rend-zavarásnak”.]
Felismerhető a képben a Tér-Vesztés Veszélye: „ki akart engem küldeni onnan, ahol jogosan (és fontos okból) voltam jelen”, és „teret vett el” (az életemből) azzal is, hogy „engem magyarázkodásra kényszerített”. Mivel a többi ’nézőt’ is „akadályozta” abban a Tevékenységében, amiért ’abban a teremben voltak’, a Tér-Vesztés Veszélye őket érintően is ’valóságos veszély’ volt.
Említettem, hogy
„…Nagyon gyakori itt a FÖLDANYA Közösségében az,
hogy a „tévedések” „nem maradnak meg az Anyagi-Testen belül”,
és a „tévedésen” „ALAPULÓ” megnyilvánulások „kiáradnak” a teremtőből.
Eredendően a „tévedés” „kiáradásának” az a Jobbító Célja,
hogy a „tévedést” [azt, hogy a teremtőben „tévedés” jelez / „tévedés” rögzült be]
(1) a teremtő közelében lévők (a társai)
és (2) az Életet-GONDOZÓ Felismerjék,
és így segíteni tudják a „tévedésben lévőt” egy olyan NEHÉZSÉG megszüntetésében,
amelyet ő-maga nem volt képes Felismerni és megszüntetni.
Ma is ez a Jobbítás felé vezető célja a „tévedés” ’felszínre kerülésének’,
azonban az ÉLET-TÉR EL-Változott jellegéből eredően
az ’Áramlások’
a „tévedések” „nagyon szerteágazó” és akár gyors „szét-terjesztéséhez” is „utat nyit(hat)nak”…”
Az ÉLET-TERÜNK EL-Változott [bizonytalanul megnyilvánuló] jellegéből eredhet az, hogy az ’előadás’ [a tanítás] egy (fontos vagy kevésbé fontos) ’darabja’ „olyan Tér-részre hullott”, ami kicsit „senki-földje jellegű” volt.
A CÉLJA szerint
a Fontos Okból Távolságot-Megformáló / Távolságot-Megtartó (Védő) Tér
egy EL-Változásokkal „terhelt” ÉLET-TÉRBEN
a tapasztalatok szerint
lehetővé teheti a „beékelődést”,
a „rejtőzködést” / „rejtettség” megformálását,
és a más teremtőkhöz tartozó Tér-részekre „rátelepedést”
[= a jogosulatlan tér-használatot].
A „színpadon lévő” „megmutatta nekem” [és a teremben lévő mindenki másnak is] a „tévedését”.
Mivel „felém irányult” az „igaztalansággal”,
(a képben) én voltam az,
aki közvetlenül tudtam segíteni a tévedése megszüntetésében
[és legfeljebb még a közvetlenül mellettem ülők, akik ’tanúsítani tudták’, hogy a „vád” „igaztalan”
(mert nem beszélgettem velük az előadás alatt)].
A többi [nézőtéren (vagy akár a színpadon)] jelenlévőt
a „tévedés kiáradása” ugyancsak „zavaróan megérintette”:
olyan információk jutottak el hozzájuk,
amelyek őket közvetlenül nem érintették,
és amelyeknek a valóságtartalmát maguk nem tudták közvetlenül ellenőrizni
(egy-egy „állítás” „állt egymással szemben”)].
Utólagos részleges megértésem az, hogy ebben a [„tévedés” OK-Forrását Megérthetővé tevő (?)] képben [valószínűleg mint Megértést segítő képben] már azt is Felismerhetővé tette a FÖLDANYA, hogy miért lehet akár NAGYON SÚLYOS (!) EL-Változás a „tévedés”, és miért szükséges már a kisebb „tévedéseket” és Megértési-Nehézségeket is ’nagyon komolyan venni’.
A kép pontosan mutatja, hogy az ÉLET-TERÜNK EL-Változott jellege miatt egy „adott helyen” berögzült „tévedés” egyszerre akár sok irányban is továbbterjedhet. A képben ezt az érzékelteti, hogy az „egész nézőközönség” (és akár a többi színész) is „tanúja volt a tévedés megnyilvánulásának”.
Ugyancsak a NAGYON SÚLYOS EL-Változások közé sorolja a „tévedés” legtöbb formáját az, hogy képes rejtetten megformálódni, képes a rejtett továbbterjedésre [(970.r.) 270. pont (3) – elérhető ITT].
A ’színjátszás’ [ugyanígy a ’krónika-írás’ (könyv-írás), részben a verselés]
[mint KÜLÖNLEGESSÉG / Különleges Gondoskodás]
eredendően többféle céllal formálódott meg.
(1)
Az egyik [Választott] Célja lehetett
valamilyen múltbeli fontos tapasztalat legfőbb jellemzőinek a megőrzése
[az ’Emlékezet’ élőn-tartása egy fontos irányban],
(2)
és lehetett Célja a Figyelem Felhívása valamilyen sokakat érintő [vagy új] nehézségre,
vagy egy sokak számára jól használható (jobbító) példára
[egy újonnan használhatóvá vált Gondoskodásra,
egy megnyílt Új Választási Lehetőségre,
egy hamarosan elkezdődő Változásra stb].
Ma már a „közönség” „igényeit” „kereső” és „kielégítő” „fantáziáknak” és „kitalációknak”
[’ a „szórakoztató-iparnak”]
„nagyon kevés köze van a valósághoz”,
nagyon kevéssé irányul arra,
hogy utat / példát mutasson abban az irányban,
hogyan / mitől válhat szebbé / jobbá [mindannyiunk számára] az élet.
Természetesen ma is vannak olyan ’szerzők’ vagy ’előadók’,
akik a saját belső útjukat követve
valódi értékeket mutatnak fel mások előtt.
Ők [mostanában / eddig] egyre kevésbé kaptak ehhez külső támogatást / segítséget
(ebben az EL-Változott ÉLET-TÉRBEN).
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
