A FÖLDANYA TUDTA azt, hogy MIT és MIÉRT tesz
(akkor, amikor ezt a GONDOSKODÁSÁT tervezte és Formálta),
ám azon ’Belső Tudását’,
amelyet a VILÁGBELI Jelenléte miatt nem építhetett MÉG fel
[még nem bonthatott ki teljesen],
azt (a mi fogalmaink szerint) az ’Érzésben’ Jelző Belső Útmutató alapján ’követte’.
A ma említett GONDOSKODÁSNAK hasonló a ’helyzete’ a VILÁGBELI (KÜLÖNLEGES) Jelenlét tartamában részlegesen Megformált ’Egyenes-Úthoz’: mindkettőt olyan ALAP-HARMONIÁRA kezdte el Megformálni [’valamilyen kedvező helyzetben’] a FÖLDANYA, amely TELJESEN (!) PONTOSAN (!) ILLESZKEDŐ volt a YOSÁGBELI [„kiszakadást” megelőzően] Megformált MEGTARTÓI ALAP-JELLEGÉHEZ (is).
Ez az oka annak, hogy ezeket NAGYON ÓVTA nem csak a FÖLDANYA, hanem a VILÁG és a MINDENSÉG-FORRÁSA is [még akkor is, ha az ’Egyenes-Utat’ (nem sokkal ezelőttig) csak részlegessé tudta Megformálni a FÖLDANYA, a most említett (’zászlós-hajó’) GONDOSKODÁSÁT pedig az egyre inkább EL-Változott ÉLET-TÉRBEN egyre ritkábban volt képes Megnyilvánítani].
Olyan ’különleges pillanatokban’ Megformált GONDOSKODÁSAI ezek a FÖLDANYÁNAK,
amelyekben
[részben ’Emlékeztetőként’ is, részben ’reményt adóként’ és ’Célként’ is]
’Valósággá vált’
egy-egy kis lépése
a ’Hazatérésnek’.
Utólagos és részleges megértésem az, hogy
amikor ’mostanában’ (?)
az eddigi ÓVÓ ’rejtettségéből’ ’kibontotta, kiemelte’ a FÖLDANYA
ezt a NAGYON ERŐTELJESEN [valójában Speciálisan] ÓVÓ és IRÁNYBAN-TARTÓ GONDOSKODÁSÁT,
ténylegesen megkezdte a JELENHEZ-IGAZÍTÁSÁT
>>> ennek elhagyhatatlan részeként Megnyilvánítja a FÖLDANYA azt,
hogy ’Egy-Harmoniába Rendezi / Illeszti’
a többi MEGLÉVŐ és már FORMÁLÓDÓ [Megtervezett] GONDOSKODÁSÁVAL.
Feltételezésem az, hogy akkor fogjuk tudni megnevezni ezt az eddigi ’ÓVÓ rejtettségéből’ mostanában kivezetett FÖLDANYAI (!) GONDOSKODÁST, amikor a JELENHEZ-IGAZÍTÁSA és a többi Meglévő GONDOSKODÁS közé való Pontos Beillesztése Megnyilvánult.
2023.12.02.
2.
Van olyan Tudás bennünk,
amely [kezdetben] [még csak] egy ’Érzés’.
Különböző, hogy
(1)
ki hogyan ► Érzékeli ezt,
(2)
és hogy milyen ► Jelzéssé formálódik meg benne az Érzés,
(3)
és abból később ténylegesen milyen ► MEGÉRTÉSEK és ► TAPASZTALATOK épülnek fel
[ez utóbbi ugyanis már a VÁLASZTÁSTÓL (tehát a SZABADSÁGTÓL) függ].
Van, akiben a ’Harmonia / Saját-Harmonia’ az ’Érzés’ formájában ’jó érzésként’ [’helyemen-vagyok’ érzetként] nyilvánul meg, más ’megvilágosodásként’ vagy ’Hálaként’ tapasztalja meg, vagy egy Bizonyosság [akár megingathatatlanság] formájában Jelez.
Az első megértéseim az Érzéshez kapcsolódóan [20200908 (29.r.) 20. pont – elérhető ITT]:
„…A ’szenvedély’ a jelenlegi megértésem szerint a YOSÁGON belül [eredendően?] megformált (?) olyan ’belső jelző’, amely (a mai fogalmak szerint) mutatja az Élet Irányban-tartottságát.
Korábbi írásokban említettem, hogy a FÖLD-Világában az ÉRZÉST formálta meg ebből a célból a FÖLDANYA.
20200806 [12.r.] 18. pont – elérhető ITT:
„… (a FÖLDANYA) ’megcélozva’ az ÖnAzonosságban való teljes TUDATOSODÁST, egy ’teljesen önálló érzékel(tet)ési módot’, az ’ÉRZÉST’ fejlesztette ki / építette fel, és az ezen jellegében csakis a FÖLDÖN előforduló ’vezető / megerősítő’ Érzékeltetési módon [az ’Érzésen’] át nyújt … segítséget / Belső-Vezetést az itt élőknek abban, hogy az ÖnAzonosságukat és a maguk választotta teremtési utat és irányt [lehetőség szerint fájdalmak érzékelésétől mentesen is] Megtarthassák.
(…) Az ’Érzés” a FÖLD legtöbb TÁRS-Világában is ’meglévő’ / megtapasztalásra megnyitható Erő vagy Minőség, azonban a FÖLD legtöbb TÁRS-Világában az ’Érzésnek’ nem pontosan ugyanaz a feladata / szerepe, mint a FÖLDI ’Érzésnek’.
A FÖLD legtöbb TÁRS-Világában az ’érzések’ közvetlenül különféle kapcsolódási helyzeteket és együttműködési lehetőségeket jeleznek / jelenítenek meg [érintőlegesen ez a jelleg a FÖLDI ’Érzésben’ is megjelenhet]. Másik Világokban az ’érzések’ (többféle is lehet) különféle közvetlen kommunikációs / önkifejezési eszközök és módok is lehetnek. Az ’érzésen’ keresztül megnyilvánulhatnak (és megnyílhatnak) különféle összetartozások vagy épp elkülönülések, de az a fajta Természetes és Határozott és Pontos ÖnAzonosság Megjelenítés, ami a FÖLDI teremtők ’Érzésében’ van, ilyen formában a legtöbb TÁRS-Világban nem tapasztalható meg / nem ismerhető meg.
Az ÉRZÉS tehát a FÖLDÖN … [mint az Érzékelés egy különleges(EBB) módja] az ÖnAzonosság és ÖnValó Érzékelésében és Felismerésében, valamint a választott és elindított Teremtési Irány/Út Érzékelésében és Felismerésében és Megértésében [és így Megtartásában] van a FÖLD teremtőinek a segítségére.
Amikor egy Életre-Befogadott teremtő a FÖLDÖN [Összecsendülésre alapulóan] elindít egy Teremtési Utat, abban minden esetben egy [Kiteljesedő] ÖnÉpülést él meg. Az ÖnÉpítésnek mindig vannak olyan szakaszai, amikor a teremtő különféle társas kapcsolódásokon és más együtthatásokon [’Érintéseken’] keresztül szerez ismereteket, és ezeket a társas megtapasztalásokat mindig követi egy általában inkább ’befelé forduló’ [Értékelő, Fontolgató] teremtési szakasz.
Az ÖnÉpítés befelé forduló [érlelő, értékelő] élet-szakaszában a teremtő általában elvégzi azt az ’egybevetést’ [~ Ellenőrzést / Önellenőrzést] is, hogy az addig megélt megtapasztalás mennyiben azonos a korábbi Választásaival, vagy épp mennyiben tér el az ÖnMaga számára választott teremtési iránytól.
Amennyiben jelentősebb EL-Térést Érzékel / ismer fel a teremtő [vagy akár a FÖLDANYA], és a korábban TÖRVÉNYESEN [= Összecsendüléssel] elindított Teremtési Irányát nem kívánja a teremtő Lezárni és azt az „eltérésnek” megfelelő irányba [vagy más általa TÖRVÉNYESEN Megnyitható Irányba] megváltoztatni, akkor a FÖLDANYA az ’érzésen’ keresztül JELZI az eltérülése „irányát, arányát és mértékét, jellegét”, hogy a teremtő a lehető leghamarabb megtehesse az ÖnMaga által választott Teremtési Útjára / Irányába / Meghatározóihoz visszavezető lépéseit.
Röviden szeretném összefoglalni az ’Érzés’ és ’Érzelmek’ főbb jellemzőit a FÖLDÖN.
Az ÉRZÉS
egy [’különleges’ (jellegű) / Megerősítő, Irányban-Tartási-Célú] Érzékelési mód a FÖLDÖN,
amely az abban való TUDATOSODÁSBAN segít és vezet,
hogy a teremtő ÖnAzonosságát / Teljességét „veszélyezteti-e” valamilyen sajátos helyzet / körülmény,
és hogy abban a Teremtési Irányban halad-e,
amelyet ÖnMaga számára [Összecsendülésre alapulóan (= Szabadon)] Megnyitott.
Az ÉRZELMEK a FÖLDÖN az Önkifejezés / ÖnMegnyilvánítás [így a ’kommunikáció’] egy olyan TELJESEN EGYEDI formája / módja, amelyben a teremtő Megnyilvánult Lényének a Saját-Valójához és a vele Kapcsolódásba került Minőségekhez való viszonyulása / ítélete / tudatossága mutatja meg magát. Az ’Érzelmek’ tehát egy (megértést segítő) önkifejezési mód és így egy eszköz a teremtő számára a FÖLDÖN. Fontos alapja és eszköze annak, hogy a teremtő ÖnMagát és környezetét teljesebben megismerhesse. Emellett az Érzelmeknek nagyon fontos Mérő és Jelző feladata is van. [Érzelmekhez kapcsolódó újabb Megértések: (1093.r.) 305. pont (3) – elérhető ITT (később ide-idézem).]
Az „idő”-szakaszban az ’érzés’ és ’érzelmek’ sok tekintetben torzultak, néha összemosódtak --- annak megfelelően, ahogyan az ÖnAzonosság / ÖnValó és a Természetes Teremtési Utak Felismerhetetlenné váltak. [Az ÖnValó kifejezést a VILÁGBELI Jelenlét során használtuk, nagyjából a ’Megformált-Való’ kifejezésnek felelt meg.]
Az ÉRZELMEK ’sok-színűek’ [és Teljesen-Egyediek!], ahogyan az Önkifejezés / ÖnMegnyilvánítás (megismerés) is nagyon sok-színű lehet. Vannak olyan Érzelmek, amelyek leírhatóak ’általános jellemzőkkel’ (sokan hasonló minőségben élik / nyilvánítják meg ezeket), de valójában az Érzelmek ’teljesen egyediek’, ahogyan minden élő és minden egyes megtapasztalás is ’egyedi’.
Az ÉRZÉS [mivel nem önkifejezés, hanem egy Belső-Mérték és annak Megnyilvánulása], nem „színes”, hanem ’VAN’ – bár természetesen a teremtők az Érzést magát is egyedien Érzékelik. Az Érzésben egy belső bizonyosság vagy tudás (néha annak hiánya) ’van’, mivel minden teremtő ’pontosan’ csak ÖnMaga ismeri az ÖnMaga számára választott Teremtési Utat és Irányt, és így csakis ÖnMaga képes ’Érezni(Érzékelni)’ azokat a segítő / vezető Jelzéseket, amik az ÖnAzonosságát és a választott Teremtési Irányát érintően őt magát MEGERŐSÍTIK…”
Ahogyan ezt a korábbi írás-részt ide-idéztem, az jutott eszembe, hogy talán arról folyt EGYZETETÉS a FÖLDANYA és a YO között, hogy a FÖLD Közösségén belül továbbra is az ÉRZÉS maradjon-e az a Belső Érzékelés és (Ön)Mérő, amelyben a Sorsunk Irányban-Tartottsága, és így a ’szenvedély’ majd közvetlenül Érzékelhető / Megnyilvánul / Jelez.
Jelenlegi megértésem szerint az ÉRZÉS változatlanul (változatlan formában) megtartott marad a YOSÁGBAN megformálódó [Megújuló] anyagi-testünkben, mivel bennünk ehhez került berögzítésre az ÖN-AZONOSSÁG / Eredő-Ön-Jelleg. A Teljességet jelző ’szenvedély’ az anyagi-testünkben az ÉRZÉSHEZ kapcsolódik majd [nehéz ezt szavakká formálni].
Az Érzelmeink valamelyest megváltoznak majd, ezek [egy részükben?] jelentősen ’közelebb’ kerülnek a YOSÁG többi Közösségében általánosan megnyilvánuló Érzelmi megnyilvánulásokhoz. [Az Érzelmi megnyilvánulások a YOSÁG Birodalmában ’sokkal színesebbek’, mint a VILÁGBAN.] A FÖLD Közösségére kiterjedően azt nagyon fontos megérteni, hogy az Érzelem egyrészt egy (megértést segítő) kommunikációs és önkifejezési forma, másrészt nagyon fontos Jelző (harmoniát jelző) szerepe is van.
Habár látszólag sok teremtő ’megtanulja’ nagyban hasonló módon ’kommunikálni’ / kifejezni az Érzelmeit, minden Érzelmi megnyilvánulás teljesen egyedi nem csupán egy-egy teremtőben, hanem egy teremtőben is minden egyes Érzelmi megnyilvánulás teljesen egyedi. A FÖLDANYA tehát nem tanítja meg (vagy nem várja el), hogy a teremtők a megtapasztalásaikat „egy meghatározott séma vagy minta alapján fejezzék ki”. Ebből ered az, hogy a FÖLDANYA nagy szabadságot ad az ÖnKifejezés megformálására… valójában az egyetlen ’korlát’ ehhez [a Választott Megtapasztalási Irány mellett] a TISZTELET Alap-Értékeinek a maradéktalan betartása [ezzel ne ártson másnak, ne rontsa Az-Élet / A-TÉR meglévő állapotát, Összecsendülés nélkül ne érintsen meg mást / ne avatkozzon más sorsába stb].
Az eddigi megértésem szerint az, hogy egyes (?) Érzelmi megnyilvánulásainkban ’közelebb’ kerülünk majd a YOSÁG többi Közösségében általánosan ismert megnyilvánuláshoz, a számunkra valószínűleg azt jelenti, hogy néhány újabb (eddig nem ismert, eddig nem használt) Érzelmi megnyilvánulás is megnyílik majd a számunkra. Ezek Az-Elkövetkezőben [talán az EGYEZTETÉSEK során] egyszerűbbé tehetik majd a kommunikációt a más Közösségekhez tartozó teremtőkkel…
A ’szenvedélyhez’ kapcsolódó (újabb) Megértéseket segítheti az, ha felidézzük magunkban például a Szeretethez kapcsolódó eddigi Megértéseket.
Sokan vannak még ma is, akik a Szeretetet egy Érzelemmel azonosítják, az egyik Érzelmi megnyilvánulásuknak tekintik. A Tudatosodó teremtők már Felismerik és Megértik, hogy a Szeretet A-Létezés / Az-Élet egy Választható Megnyilvánulása, amely minden pillanatban megtapasztalható / minden megnyilvánulást átható lehet. A Szeretet az egyik ismert olyan ’út’ vagy ’erő’, amely alapja lehet a teremtők harmonikus egymáshoz Közeledésének (és a kiteljesedő Megismerésnek és ÖnMegismerésnek)…
A ’szenvedély’ sem csupán egy érzelem vagy egy ’felfokozott / intenzív megtapasztalás’. Sokféle mélyebb [VÁLASZTOTT!] Megnyilvánulási formája lehetséges… sok ’részét’ ’önállóan’ is megtapasztalhatjuk / megismerhetjük… és ezek ’együtt’ vezethetnek az egyre teljesebb Megértéséhez [~ Felépítéséhez, megtapasztalásához]…”
2023.12.02.
Visszakanyarodva a ma még számomra megnevezhetetlen FÖLDANYAI GONDOSKODÁSHOZ.
Az eddigi Tapasztalataim alapján most is azt gondolom, hogy hamarosan [amint egyre többet Megértek és Megérzek erről a régebben Megformált FÖLDANYAI GONDOSKODÁSRÓL] ’önmagam számára’ képes leszek ’megnevezni’.
Minél teljesebben Megértem a Lényeget-Célt-Értelmet [= magát az ALAP-HARMONIÁT], majd pedig később azt [akár már Tapasztalatok alapján], hogy ténylegesen milyen GONDOSKODÁSKÉNT nyilvánul ez meg, a ’bennem-magamban’ [= a Saját Tapasztalataimból] Felépült Megértések [akár képek / fogalmak / harmoniák] segítségével ’megtalálom azt a pontosan megfelelő megnevezést’, ahogyan ezt az Irányt önmagam számára megnevezem.
Néhány [ma hajnalban érzékelt] belső kép alapján kezdtem neki ennek a mai írásnak. Ezekből azt értettem meg, hogy ’nem sokkal ezelőttig’ NAGYON ERŐSEN TAKARTA / ÓVTA ezt a GONDOSKODÁSÁT a FÖLDANYA [nem csak az ALAPJÁT, hanem a Megnyilvánulás Lehetőségeit is].
Egy homályos jellegű [= ERŐSEBB TAKARÁSBAN lévő] ’épületben’ jártam, néhol a társaimmal együtt, néha egyedül (elválva tőlük). „Nem tűnt fel semmi” az épületben vagy a folyosókon / járatokban, és csak sokára ’jelzett’ bennem Érzésként [majd részleges megértésként], hogy ’itt’ valamit NAGYON ÓVOTT a FÖLDANYA. ’Belesimult’ az épületbe / járatokba ’valami’, ami csak ritkán és nagyon fontos okból ’mozdult meg’ és ’vált érzékelhetővé’. Amikor ’megmozdult’, akkor is [amennyire az lehetséges volt, amennyire az Szükséges volt] ’próbált láthatatlan maradni’ [„nem hivalkodott, nem csinnadrattázott, nem keltett feltűnést, nem várt a segítségéért hálát vagy köszönetet”].
Amikor [a képben] ’megmozdult’ [és ebből eredően ’halványan érzékeltem’], nagyon gyorsan visszataláltam a társaimhoz [vagy gyorsan eljutottam oda, ahová elindultam]. Valószínűleg Megóvott attól is, hogy „továbbhaladjak olyan irányban, amely nem visz közelebb a céljaimhoz” [vagyis amelyek „beszűkítenék” vagy „megszüntet(het)nék” a Szabadságomat].
[2023.12.03. (reggel): Amikor most újra olvastam ezeket a tegnap leírt mondatokat, egy olyan ’érzés’ jelzett ’halványan’, hogy ’közvetlenül’ (?) a SZABADSÁGOT (?) Óvta ezzel a GONDOSKODÁSÁVAL a FÖLDANYA. Az egyik korábbi írás-részben említettem, hogy a FÖLD Közösségében a SZABADSÁG Megértése és Felépítése / Megtapasztalása volt / van a MEGTAPASZTALÁS (FÖLDANYA által Választott) FŐ Iránya. Az írás végére ide-idézem ezt a korábbi írás-részt (talán segít Felismerni a ma még megnevezhetetlen GONDOSKODÁST).]
[2023.12.03. (este): ’Ameddig rejtve Óvta’ a ’zászlós-hajót’ a FÖLDANYA, egy kőből épült épületnek / mozdulatlannak érzékeltem (a ’helyzetét / jellegét’).
Feltételezem, hogy a ma már ’zászlós-hajó’ képében és névvel érzékelt jellege azt jelzi, hogy a FÖLDANYA ezt a GONDOSKODÁSÁT Beillesztette a többi meglévő GONDOSKODÁSA közé, és ’már indulásra készen áll’. Talán még csak a ’zászló’ ’mozog’, a ’hajó’ pedig az ’elindulására’ [~ ’munkába-állására’] készül / illeszkedik…
Néha olyan érzet is jelzett, hogy a ’zászló’ (?) valójában ’kettő szárny a hajó kettő oldalán’ (?)… Érzetre ilyenkor egy olyan biztonságot adó ’fészek’ vagy ’védő-tér’, amely ’hasonló egy madárhoz’. Korábbi írásokban említettem, hogy amikor a FÖLDANYA a „kiszakadást" követően már elkezdte újjáépíteni az Életét, [mint a ’családját’ vagy ’otthonát’] mindig a ’madarat’ kereste… Részleges megértésem szerint a ’madár’ nem csak az ’otthont’ ’jelentette’ a FÖLDANYA számára, hanem a ’Szabadságot’ is [> azt a FŐ Irányt, amelynek a Megtapasztalását Választotta].
Ha valóban ’közvetlenül’ (!) a SZABADSÁGOT is ÓVJA ez a ’zászlós-hajó’, remélem, hogy amikor újra elkezdi megnyilvánítani ezt a GONDOSKODÁSÁT a FÖLDANYA, az mindannyiunk számára Érzékelhetővé válhat abban is, hogy a Szabadságunkat visszavesszük magunkhoz…]
Részlet a [748.r.] 213. pontból (elérhető ITT):
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!” (Lejegyezte Pio atya)
[Személyes meglátásom az, hogy az ’őrangyal’ kifejezés valódi értelme talán inkább a ’NagyBoldogasszony’, illetve a Szűzanya.]
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
