361.
2024.02.26.
MAGOKNAK
1.
A mögöttünk lévő kettő napban ’épült (bennem)’ a következő megértést segítő kép.
’Abban a helyiségben (faluban)’ érzékeltem a Jelenlétemet, ’amelyben gyermekként éltem’ [ez azt az ÉLET-TERET jelenti, amelyet ’most ismerünk’, amelyben a most meglévő Anyagi-Testünkkel élünk].
A képnek volt egy ’hosszabb szakasza’ [álmomban], amelyre utóbb „nem emlékeztem”. Ez valószínűleg azt a „bolyongást” jelzi, amikor „próbáltam / próbáltunk rátalálni a magunk Választotta Útra / Harmoniára” egy olyan ÉLET-TÉRBEN, amely egyre inkább homályosodott / egyre sötétedett”, egyre inkább (Súlyosabb) EL-Változásokkal „telítődött” / „akadályozóvá” „változott EL”.
A kép [emlékezetemben megmaradt része] úgy érzékeltette ezt, hogy a ’szülőfalumban’ a ’házamtól’ [a családunk házától] egy ’egyenes (fő) út’ vezetett a [lila színnel jelölt] ’vasútállomásig’.
Ez ’szimbolizálhatja’ azt az ’élet-utat’ amit Választottam: ezen a (zöld színnel jelölt) (fő) úton haladva építhettem volna fel azokat a Megtapasztalásokat [azt a Tudást és Erőt], amit a megszületésemet megelőzően ’Megalapoztam’.
„Valahol (nagyon korán) „LE-tértem” a (fő) útról, és „elkezdődött” a „bolyongásom” [az álmomnak azon részében, amelyre utóbb sem emlékeztem]. Sok más „sors-társamhoz” hasonlóan az én (jelenleg élt) életemben ez a (fő) útról „LE / EL” „térítés” már a megszületéssel elkezdődött.
20200908 [276.r.] 103. pont – elérhető ITT:
„…Részlet a kék könyvből (elérhető ITT):
„…Elmondhatatlan az a mélység, melyet bejártál ebben az életedben. Sokan összetörtek volna már a súlyok alatt, de te mindig megtaláltad a kiutat. Kerested a Fényt, amit soha nem találtál meg tiszta formájában. Kerestél valamit, amiről azt sem tudtad, hogy micsoda valójában. A Fény és Szeretet benned van, azt máshol, kívül nem találhatod meg. Hívó szavunk végre elért hozzád… Készültek az új tervek – és készülnek ma is – hogy Erőd minél hamarabb megjelenhessen tiszta formájában és célja szerint.
Ezt úgy képzeld el, hogy a FELADAT egy finom szálon át rögzítve van hozzád, és ezen a szálon egymás után vannak beépítve az állomásaid, és a következő állomás eléréséhez szükséges eszközeid. Ahogy haladsz előre elérve az egyes kapukat, megkapod az új eszközeidet, hogy tovább haladhass. A baj nálad az volt, hogy a kezdetektől nem tudtál a terveid szerint haladni, és ezért a rendelkezésedre álló, megadott eszközeidhez sem tudtál hozzáférni. Telt az idő, és az eszközök idejét múlttá és elavulttá váltak, mert nem érted el őket. Folyamatos gondolkodás volt, hogy hogyan tudnánk terelgetni a célod felé. Nem ismerted a célt. Valóban, mert nem tudtál elindulni a fonalad mentén. Ott volt a fonál, de oly messze távolodtál a megvalósulástól, hogy valóban tanácstalanok voltunk. Fontos lett volna korábban elkezdened a feladat megvalósítását, hogy utad ne billenjen ki az egyensúlyából. Ezért sem szereted a váratlan helyzeteket, mert törékeny egyensúlyodat veszélyeztették bizonytalanságod miatt. Amikor kislányaid lejöttek már látható volt, hogy meg fogod találni a Szeretet útját...”
A KÜLÖNLEGES eredőm lehet az oka annak, hogy a gyermeki éveim végén és az ifjú szakaszomban az Életem Alap-Szintjét újra meg lehetett formálni. A jelzett korábbi írás-részben írtam arról, hogy éveken át tartó álom-munkában a ’házam’ (testem) alapját újra le kellett rakni, és arra egy új házat kellett felépíteni. Jelenlegi megértésem szerint ezen munka ’sikerességét’ jelzi az, hogy végül (többszöri nekifutásra) sikerült családot alapítanom és édesanyává válnom…”
’Amikor feleszmélni kezdtem’ (a képben), a (fő) úttól egészen távol „lentebb” találtam magam.
A kép „az akkori helyzetemet” úgy mutatta, hogy a ’vasútállomáshoz’ vezető (fő) úthoz képest egy azzal nagyjából párhuzamosan haladó másik föld-úton találtam magam [„távolabb”, „lentebb”].
A ’szülőfalumban’ ezen a mellékúton [a vasútállomáshoz közel] egymás mellett kettő ’templom’ állt. A templomok és a vasútállomás között egy kis ’közparkot építettek’ még gyermekkoromban. Ezen a kis [kék négyzettel jelölt] parkon áthaladva el lehetett jutni a (fő) útra, a vasútállomáshoz.
A képben először a kis ’parkban’ haladtam / sétáltam a vasútállomás felé [vissza ahhoz az úthoz (Célhoz), amit Választottam, és amelytől EL-Távolodtam].
Mellettem sétált egy ’pap’-forma [utólag egy (fekete ruhában lévő, tehát Speciális Gondoskodásra képes) segítőnek gondolom], ’beszélgetett velem / beszélgettem vele’, miközben lassan / sétálva tettem egyik lépést a másik után. Ez akár a kétezres évek elején elkezdődött ’gyors ébresztésemre’ is utalhat, amikor ’valamilyen Védettebb [Személyes (!)] Térben ’berögzülve’ sok segítséget kaptam ahhoz, hogy ’visszafordulhassak önmagam (a belsőm) felé’, és elkezdjek ’emlékezni’, ráismerjek arra, hogy ’ki vagyok, miért vagyok itt’.
[A képben a ’pap’-forma furcsa volt a számomra (nem vagyok ’vallást-gyakorló’), utólag azt feltételezem, hogy a ’közelben lévő templomok’ (megértést segítő) képe miatt mutatta a ’segítséget’ a kép ebben a formában (a ruha színe pedig jelezte a megnyilvánult SPECIÁLIS / KÍMÉLŐ Gondoskodást).
A ’velem beszélgető formának’ ’csak a fej-részét érzékeltem’ (nem volt lába / törzse). Feltételezem, hogy ez azt mutatta, hogy a ’segítőm’ ’nem élt anyagi-testben’, csupán ’szellemi formájú segítőm’ volt.]
A képben miközben a ’templomok’ felől a parkon át sétáltam a (fő) út és a vasútállomás felé (beszélgetve) a ’közelemben lévő pappal’, kezdtem emlékezni / önmagamra-ismerni, felidéztem magamban a már felépített ’tudásomat’. Nem csupán emlékezni kezdtem önmagamra, hanem amit megértettem, azt el is mondtam [’megismerhetővé tettem a társam számára is’].
[Érdekességként említem meg azt, hogy a képen a parkot kék színnel jelöltem meg… és a személyes-sorsomban ez a ’parkban’ (’Védettebb térben’) haladás valószínűleg jelenti azt a szakaszomat, amikor elkezdtem írás útján Tudatosodni / Emlékezni, és az ekkor írt lejegyzéseknek egy részéből írtam meg végül a ’kék könyvet’ (elérhető ITT), amely könyv még a segítőimmel folytatott ’belső beszélgetést’ tartalmazza.]
A kép-részletből ma már az is megérthető, hogy a FÖLDANYA Közösségében a TEVÉKENY (!) Megnyilvánulás / mozgás [amit a kényelmes séta és a beszélgetés jelzett], továbbá segítő-társak ’egészen közeli’ [ha lehetséges, akkor folyamatos] jelenléte [a „magára-hagyottság” érzetének megszüntetéséhez, a bizalom újjáépítéséhez / megerősítéséhez] nagyon fontos a Sors-Rendezések megkezdésekor.
20200908 [1093.r.] 305. pont (3) [miért fontos az élet-építés kezdetén (ugyanígy a Rendezések Elindításakor, sőt akár a Nagyobb Változások kezdetén is) a YOSÁGBÓL eredő teremtőkben a KÖZVETLEN ÉRINTÉS / szoros közelség megformálása, és a MOZGÁS / MOZGATÁS] – elérhető ITT
20200908 [917.r.] 259. pont [a TUDATOSSÁG felépülését nagyban segíti a TÉR tudatos / tevékeny használata és az áramoltatás] – elérhető ITT
Még mielőtt (a parkban haladva) elértem volna a (fő) utat és a vasútállomást, ’váltott a kép’.
[2005-ben egy olyan belső változást éltem meg, amelyet követően bizonytalan volt, hogy néhány éven túl képes leszek-e életben maradni. Talán erre is utalhat a kép azon része, hogy a parkon át a vasútállomás (az Anyagi-Test halála) felé haladtam. Amikor pedig a segítségek mellett végzett ’munkám’ eredményeképpen ’maradhattam’, ’azonnal’ ’beálltam én is a fontossági munkákba’].
’Láttam’, hogy a (fő) útról ’leforduló’, a park mellett a ’templomokhoz’ vezető [sárga színnel jelölt] járdán nagyon sokan álltak összezsúfolva [a sárga járdán pirossal jelölve]. Akár úgy is megfogalmazhatom, hogy „a falu egész lakossága” „le kellett hogy térjen a (fő) útról”, és egy „még meglévő / elérhető kis járdaszakaszra rögzült be összezsúfolódva (megrekedve)” úgy, hogy „moccani sem tudtak”.
’Én’ [a képben] a (fő) útnak egy „korábbi” [a születésemhez közelebbi] szakaszán „tértem le”. Azok, akik „itt a járdán” „zsúfolódtak össze”, azért itt „rögzültek be” [„akadtak el”], mert a (fő) úton [itt az ÉLET-TÉR (!) értelemmel] egy „nagyobb folytonossági hiány” [egy „helyrehozhatatlan” EL-Változás] „rögzült be” [semmilyen módon nem lehetett továbbhaladni a (fő) úton]. Fekete (és azt követően szürke) színnel jelöltem a „helyrehozhatatlan” [vagy Súlyosabb] EL-Változást.
A kép úgy folytatódott, hogy a templomok felől most nem a parkban haladtam, hanem a járdán indultam el (vissza) a (fő) út felé. Olyan érzetem volt, hogy ’nem sokkal előttem’ az egyik gyermekem [fiam (?)] haladt, és ő is a járda-szakaszon „megrekedt és összezsúfolódott” „tömegen” „át” „igyekezett utat vágni”. Valamivel mögötte haladtam én is, és ’nagy összpontosítással, nagyon-nagy erőfeszítéssel’ végül mindketten visszajutottunk a (fő) útra. Utólag azt gondolom, hogy ahhoz lehetett hasonló a gyermekem és az én ’erőfeszítésem’, mint amikor a magzat megszületik az anyaméhből.
A (fő) úton [mivel a vasútállomás felé nem lehetett haladni] ’visszafelé’ indultam el. Néhány ház mellett elhaladtunk (a gyermekemmel)… ránéztem a gyermekemre, és megjegyeztem magamban azt, hogy ’milyen szép’.
Az egyik házból [rózsaszín körrel jelölve a zöld út alatt] ’kiszóltak’ nekem, hogy menjek be, készen vannak a ’fényképeim’. A hang mondta, hogy a ’fényképész’ nem sokkal azelőtt elment a ’házamhoz’ is, de nem talált otthon.
[Ez utóbbi azt az ’Értékelést’ is ’mutathatta’, hogy valóban nagyon jelentősen EL-Távolodtam a megtervezett élet-utamtól (a ’segítőim’ is ’nehezen találtak rám’) (illetve mivel a gyermek- és ifjú-koromban újjá kellett építeni a ’házamat’, az már ’másmilyen’ volt, mint amit a megszületésemet megelőzően ’megterveztem’ > „már nem a régi házban voltam”).]
Bementem / bementünk a ’fényképész’ házába. Egy asztalnál szétválogatták [Ellenőrizték] a [hozzám tartozó] ’fényképeket’, és közben az egyik ott-lévő a ’számlákat is elkészítette / átnézte’.
Megfordult a fejemben [mindenféle aggodalmaskodás nélkül] az a gondolat, hogy vajon ki tudom-e fizetni a fényképeket… vagy esetleg kérjek kölcsön valakitől…
Amikor a ’fényképeket’ összekészítették, a ’számlázó’ azt mondta, hogy ’húszezer’.
Észrevettem, hogy egy ’boríték’ volt nálam, és abban nagyon sok pénzt találtam. Ebből kifizettem a képeket.
[2024.02.28.: ’Kíváncsiságból’ ’kiszámoltam’, hogy húszezer nap hány évnek felel meg. A húszezer nap nagyjából 54,7 év. Néhány évvel ezelőtt voltam ennyi éves… Valószínűnek tartom, hogy a ’régebbi’ megtapasztalásokról készített Feljegyzések a megszületésemtől kezdődően húszezer napra vonatkoztak, az utána következő szakaszban (ha arra szükség volt) a FÖLDANYA már folyamatosan és közvetlenül be tudta rögzíteni a Feljegyzéseket a Belső-Tereimben (?).
Azt a kép-részt is tudom értelmezni a ’saját életemben’, hogy amikor a gyors ébresztésemet követően nekikezdtem a ’saját utamhoz / saját FŐ Irányomhoz {a képben a (fő) úthoz} visszatérni’, egy rövidebb tartamban ebben az egyik ’kisfiam’ is segített / ’vezetett’. Utólagos megértésem szerint ő csak ’ebben a szakaszban’ volt ilyen ’különleges’ formában segítő-társam, és amikor már ’biztosan visszaigazodtam’ a ’Fő Irányomba’, a ’különleges’ segítő-feladata Lezárult (= visszaigazodott a SAJÁT Választott FŐ Irányába).]
Több ’csomagban’ [rendszerezve (Rendezve)] nagyon sok [sok különböző szakaszban készült] ’fénykép’ volt. Voltak ’régebbiek’ is [fekete-fehér képek], az egyik ’csomagban’ legfelül lévő képet megnéztem: egy régebbi ’helyzetet’ mutatott, amelyik valamilyen ’boldog pillanatot rögzített’.
Utólagos megértésem az, hogy a ’fényképek’ Lezárt [és ’alapjaiban’ (KÖNNYÍTÉS formájában, a FÖLDANYA által Rendezett / FelTisztított)] Tapasztalatokat ’mutattak’. Valószínűleg a „bolyongásom” során megélt [EL-Változott, és ezért azon formájában nem folytatható] tapasztalatokról készített FELJEGYZÉSEK voltak a ’fényképek’ [és akár ’még korábbi’ (addig elérhetetlen) olyan Fontos Tapasztalataimról készített FELJEGYZÉSEK, amelyek az előttem álló továbbhaladáshoz Szükségesek voltak].
Mivel folyamatosan „tér-hiány” jellemezte a mostani életemet, utólag teljesen érthető, hogy a fájdalmas tapasztalataim legtöbbje és a folytathatlanná vált „mellékutak” ’valamilyen’ (ideiglenes vagy végleges) jelleggel Lezárásra kerültek, és a ’Tudat ALATTI’ területre kerültek [vagy akár a lehető leghamarabb Speciális Altatásba rögzültek be]. Feltételezem, hogy ez az oka annak, hogy ’nagyon kevés (eleven) emlékem van mind a gyermekkoromból, mind a későbbi élet-szakaszaimból’.
Részleges megértésem szerint a kép ezen része azt is érzékelteti, hogy AMEDDIG „NEM LEHETSÉGES” a továbbhaladás [ameddig nem lehetséges az „összezsúfolódott megrekedtségből” a ’kivezetés’, ameddig nem lehetséges a jelentősebb TÉR-Vesztettség tényleges megszüntetése az ÉLET-TERÜNKBEN (és ameddig „várakozni kell”)], ’azt kereste a FÖLDANYA’, hogy ADDIG milyen OLYAN GONDOSKODÁSOK Lehetségesek, amelyek ’elviselhetőbbé’ tehetik a „várakozást”, és amelyek a Tér-Vesztettség megszüntetését követően akár a gyorsabb / könnyebb továbbhaladást is segíthetik.
Mivel már a REND-TÉTELEK Előkészítő (!) szakaszában is megkezdődtek a TELJES-ELLENŐRZÉSEK [először csak azokban, akik az ilyen Kipróbálásokban való részvételt Választották], a SPECIÁLIS ELLENŐRZÉSEKKEL az Életünket-GONDOZÓK egyre több Belső-Térre és egyéb más EL-Változott ’személyes’ tér-részre is kiterjedhettek.
Ekkor kezdődtek meg a Kipróbálásokban résztvevő teremtőkben az „idegenségek” [KÖNNYÍTÉS formájában való, Kipróbáló jellegű] leválasztásai / kivezetése, az elérhetetlenné vált belső-terek lehetséges Feltisztításai, Súlyosabban sérült Tapasztalatok ideiglenes vagy végleges Lezárása, és ennek megfelelően akár Alvó-Kóddá átformálása vagy a FÖLDANYA általi Részleges (Speciális) Altatásba berögzítése stb. ► Ezekről a Rendező Irányú Változtatásokról a Gondoskodás megnyilvánításával egyszerre FELJEGYZÉSEKET is készítettek az Életünket-GONDOZÓK, és amikor [már a YOSÁG Birodalmának ALAP-JELLEGÉHEZ is hozzáigazított] Szabályozás Megformálása azt lehetővé tette, a FÖLDANYA elkezdte ezeket a FELJEGYZÉSEKET Berögzíteni az Élet-Alapban és/vagy az Anyagi-Test megfelelő belső-terében.
Utólagos megértésem az, hogy a ’fényképek’ [Feljegyzések] ’berögzítése’ (a képben) a ’Tudat ALATTI’ (?) belső tér-részben (az ott lévő ’belsőbb-házakban’) nyilvánult meg, és onnan ’apránként / szakaszokban’ ’emelkedtek be’ a Tudatos tér-részeimbe azok a Fontos korábbi megtapasztalások / tudások, amelyek a következő ’lépés’ megtételéhez szükségesek voltak.
Amikor még „tér-hiánnyal küszködtem”, Szükséges volt az, hogy mindig [a megfelelő pillanatban] csak az a Tudás emelkedjen be a Tudatba, amely az Élet Megóvásához és Irányban-Tartásához [a következő lépéshez] feltétlenül szükséges.
Ha „elkalandoztam (volna)” olyan Irányban, amelynek akkor nem volt még ’tere’, gyorsan Megérthetővé vált a számomra az, hogy „akkor éppen nincsen számomra tér abban az irányban”. Néha volt olyan erős ’késztetés / érzés’ bennem, hogy ’talán’ megnyílhat egy irány [új tevékenység] a számomra. Ilyenkor nagyon erősen figyeltem befelé és kifelé is… és nagyon gyakran [még évekkel ezelőtt is] az ’mutatta magát’, hogy „nincsen tér (így nincsen még erőm) az azon irányban haladáshoz”.
Utólagos megértésem szerint a kép pontosan érzékelteti azt a jelenleg meglévő helyzetet is, amely miatt a FÖLDANYÁNAK a ’vasútállomásra’ megérkezés előtt [a mostani NAGYOBB Teremtő-Szakaszunk TELJES Lezárása előtt] egy KISEBB Szakasz-Lezárást is SZÜKSÉGESSÉ vált Megformálnia.
A Közösségünk ÉLET-TÉRBEN
olyan HELYREHOZHATATLAN EL-Változások rögzültek be,
amelyek miatt
csak a ’nagyobb erővel és nagyobb tudással rendelkező’ teremtők lennének képesek
’élve eljutni a NAGYOBB Szakasz-Lezárásig’,
„elképesztően nagy erőfeszítések árán”.
A „legtöbben” [a „megrekedtek”, „tér-nélküliek”]
„semmiféle lehetőséggel nem rendelkeztek abban az irányban”,
hogy „kiszabaduljanak az ÉLET-TÉR fogságából”.
Ahogyan a kép is mutatta,
amely MAGOK és nagyobb Különleges Gondoskodási Tapasztalattal rendelkező teremtők
képessé váltak azokat a belső-útjaikat működtetni,
amelyeket használva
[tartósan, vagy akár csak egy-egy rövidebb feladat-teljesítés tartamában]
képessé váltak hozzákapcsolódni a REND-TÉTELEK Előkészítéséhez,
azok az utóbbi évtizedekben
a Tudásukhoz és Erejükhöz [és Választásaikhoz] igazodóan
tevékeny résztvettek a FÖLDANYA által Formált GONDOSKODÁSOK Kipróbálásában és Behangolásában.
A REND-TÉTELEK ELŐKÉSZÍTÉSE
azért volt kiemelkedően Fontos
a mögöttünk lévő évtizedekben,
mert a Közösségünk ► ÉLET-TERÉNEK EL-Változásai
„jelentősen felgyorsultak (és mélyültek)”,
ez pedig azt jelentette,
hogy „egyre többeket érintett az a nehézség”,
hogy „leszakadt róluk a Személyes-Terük egy része”
[és (a „haszontalanná” válás miatt is) egyre inkább „sötétültek” a belső-tereik],
és ezért valóban egyre többen kerültek „megrekedt” [„tehetetlen, tétlen”] „állapotba”.
Ebben az egyre „fogyó TÉRBEN” és egyre „sötétebbé / kilátástalanabbá váló helyzetben”
az Élet Megóvása és Irányban-Tartása érdekében az volt a ’Terv’ [a FŐ Irány],
hogy a FÖLDANYA Megfelelően készüljön fel a REND-TÉTELEK ’Befogadására’ [Elindítására],
és akkor 
a Szükséges (!) Rendezésekhez TERET FOGADHAT BE.
Aki ebben képes volt résztvenni az elmúlt évtizedekben,
az az Anyagi-Testi Jelenlétében ’FŐ’ vagy ’FONTOSABB’ Iránynak Választotta / Választhatta
a REND-TÉTELEK ► Előkészítésében való Tevékeny részvételt.
Kettő-három évvel ezelőtt
a FÖLDANYA ténylegesen elkezdhetett (többlet) TEREKET Befogadni / Berögzíteni
a Közössége ÉLET-TERÉHEZ.
[Valamivel korábban a Rend-Tételeket ELŐKÉSZÍTŐ Kipróbálásokhoz
már ’kisebb kiterjedésű’ TERET Fogadhatott be a FÖLDANYA.]
Ezeket a [VÉDETT] TÉR-Részeket
csak a Szükséges Rendezésekhez lehet Felhasználni
[Erőteljesebb Irányban-Tartás mellett],
ami jelen esetben azt is jelenti,
hogy az ÁT-VEZETÉS [a NAGY TEREMTŐ-SZAKASZ Lezárása] során
a MEGÚJULÁSRA való Felkészüléshez is Felhasználható ez a [VÉDETT] TÉR.
Mivel a FÖLDANYA az ÉLET-TÉREN belül TERET volt képes Befogadni és Berögzíteni
[a MAGJAI segítségével Előkészített REND-TÉTELEKHEZ],
EBBŐL a RENDEZÉSEKHEZ Felhasználható TÉRBŐL
ÚJ [VÉDETT] RÉSZ-ÁRAMLÁSOKAT FORMÁLT MEG az ÉLET-TÉRBEN.
Korábbi írásokban említettem, hogy
a Befogadott [Rendezésekhez felhasználható] TÉR
egyik részéből a HIDAT Formálta meg a FÖLDANYA,
a másik részéből pedig a VÉDŐ-és-VÉDETT ÉLET-TÉR-RÉSZT
[amelyet a mostani képben a ’vasútállomáshoz’ közvetlenül odavezető park is jelölhet].
A HÍD-Szakasz lehet ebben a képben
az „összezsúfolódott / megrekedt” „tömeget” a ’park’ [(fő) úttól] még távolabbi részéhez odavezető (keskeny) járda-szakasz,
és innen lehet ’Berögzülni’ az akadályozóktól mentes ’park’-részbe.
A VÉDETT-és-VÉDŐ ÉLET-TÉR-RÉSZBEN [a parkban]
sürgetés nélkül mindenki olyan Tapasztalatokat építhet még fel
[a ’vasútállomásra’ megérkezés előtt],
(1)
amelyekkel akár a SÚLYOSABB EL-Változásait is
(legalább alapjaiban, vagy akár teljesen) Rendezheti,
(2)
vagy egyéb Fontos olyan MEGÉRTÉSEKET is Felépíthet
(ebben a védettebb környezetben),
amelyek könnyebbé tehetik az ÚJ TEREMTŐ-SZAKASZBA való Továbblépést / Beilleszkedést / Berögzülést.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
